Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)

1972-01-06 / 4. szám

t orog a magno Forog a magnó, de nem Kínosan érzem magam, rosan valami világrengető rendeltetésszerűen: a GELKÁ tényleg, milyen pontatlan va- nagy újítással rukkol elő. Ha és a lakásom között forog gyök, elvégre megmondták, nem, akkor valami más lesz... hosszú hetek óta. A hiba ár- nohát, nohát. Mert döbbenetesen jól szerve­tatlannak látszott: kiakadt, le- Aztán szerényen állok és zettnek látszanak, az tény. szakadt valami aPróság, kát- várok, csak kitalálnak valami S előre félek a pillanattól, tog a készülék. Nagyon rö- biztatót, öt perc múlva rám- hogy meg kell állnom a pult vid határidőre válallták a ja- legyintenek: hát, hagyja itt, előtt, mit követhettem el, ki vitást, el is készültek vele, a majd lesz valami. Köszönöm, tudja, ebben a magnéügyben, számla szerény; negyven fo- igazán kedvesek, és olyan valószínű, hogy nem úszom rint. Aztán az első bekapcso- biztató ez az egész, kifejezet- meg letolás nélkül. Aztán vá­lásnál kiderült, ez a magnó ten meggyőződésem, hogy ez gül majdcsak lesz valahogy, a ugyanúgy kattog, mint mielőtt a vállalat a termelés, a szer- legközelebbi reklamáció'®, a GELKÁ-hoz vittük volna, vezés kooperáció terén hama- E. I, Természetesen visszaviszi i ember a javító céghez néhány nap múlva: nem sikerült a javí­tás. Az első meglepetés az volt, hogy senkinek eszébe nem ju­tott elnézést kérni, sőt mo­gorván kioktatnak. hogy rosszkor hoztam a gépet, is­kolában van a Péter és így tovább. De azért otthagyhat­tam, hogy ez a Péter, ha ne­tán ráérne valaha, nézze meg, mi újság a kattogás körül. És Péter megnézi, belenyúl, ek­kor és ekkor jöhetek érte. Ra­vasz vagyok, már nem viszem el kipróbálás nélkül. Szól a magnó, csak jó lehet már, vigyük haza. Pechemre otthon egy visszamenetet kap­csolok a készüléken, ugyan­úgy kattog, mint azelőtt. Leg­szívesebben földhöz vágnám. Vigyem mégegyszer vissza, kérjek újra bocsánatot, hogy megint nem végezték el a munkát? Kínos, de nincs más. Telefonba mondom a gondom, az ügyelő lapozza a naptá­rát: ekkor meg ekkor tán itt lesz a Péter, akkor vigyem. Sajnos csak egy nappal ké­sőbb tudom vinni, hát most aztán nagyon összeteremte­nek: megmondtuk, kérem, mi­kor hozza, most aztán már bottal üthetjük a Péter nyo­mát... Ün népi Iliin ■ i'ipTKuiflr: Jelenet a Felsült szerelmesek című tévéfilmváltozatból, a mai, csütörtök esti műsorból Balkáni állapotot emlegetni nem éppen a leghízelgőbb ál­lapotmeghatározó volt egyko­ron. A századeleji viszonyokra utalt Európa délkeleti részén; a puccsokkal, panamákkal ter­hes apró királyságokban, her­cegségekben és fejedelemsé­gekben. Valóságos operettvilág volt ez, olyannyira, hogy szá­mos színpadi és irodalmi té­mának szolgált helyszínül és forrásanyagul. Erre a letűnt világra emlé­keztetett kedden este a televí­zióban a győri Kisfaludy Szín­ház előadásában Rattigan: Az alvó herceg című háromfelvo- násos műve is. A sikeres angol színpadi szerző szatírája —. s részben paródiája — a balká­ni világról, pontosabban az ál­tala megjelölt Carpathiáról, királyáról, hercegeiről, herceg­nőiről, udvarhölgy élről és ud­varoncairól csöppet sem Ismeretlen előttünk. Sőt: csöppet sem újszerű, mert valamennyi alakját régtől, és sokkal szellemesebb megmintázásban tartjuk számon saját irodalmi tárházunkban. Jó ötven-hetven esztendeje kisregényekben örökítette meg őket Heltai a „Family Hotel”-ben és „társai­ban”, melyek ma Kiskirályok gyűjtőnéven találhatók az író hagyatékában. Bár Rattigan története nem nélkülözd a szórakoztatás ügyes fordulatait, megközelítőleg sem vetekedhet Heltai ha­sonló tematikájú műveinek dús szellemességével, frappáns bonyodalmasságávaL ★ Ma, csütörtökön új, érdekesnek ígérkező sorozat indul (18.35) Múzeumi séták címmel, melynek keretében a legje­lentősebb múzeumok anyagát ismerhetjük meg. Ezúttal a Magyar Nemzeti Múzeumba látogathatunk el. Az esti fő­műsorban a Felsült szerelmesek című Shakespeare-vígjóté- kot élvezhetjük az Old Vic Szánház előadásában — szink­ronváltozatban (20.00), végül Miskolc és az északi országrész mind rangosabb irodalmi folyóirata, a Napjaink szerkesz­tési munkáiba pillanthatunk be. (barna) Szerkessz veliinkl A NÖGRÁDI ŰTTÖRÖK ÉS KISDOBOSOK HÍRADÓJA A báhszakhör életéből A balassagyarmati úttörő- bemutatkozásra. December 4- érzéssel, szép élménnyel men- ház életéből kaptunk egy kis én, aztán bekövetkezett a tünk haza. ízelítőt Lőrinczy Éva ötödik nagy fellépés, ami nem is A bábszakkör tagjai lelke- a osztályos tanuló tudósításé- akárhol ért bennünket, hanem sen és szorgalmasan készül­tél Levelében ezeket írja: az új, modern pártházban. A nek további feladatokra, „Az úttörőház bábszakköre Hangya és a tücsök című újabb szereplésekre.” első nyilvános szerepléséről árnyjátékot adtuk elő. Bizto- * szeretnék beszámolni. Nagyon san nagyon tetszett a közön- _ izgatottan készültünk erre ségnek, mert sok tapsot kap- A bábszakkör sikereiről mind a tizenöten. Én légin- tunk, és minden szereplő egy már mi is hallottunk Balassa- kább azért, nehogy beteg le- nagy tábla csokit. gyarmaton jártunkkor. Ké­£32 ;“Ä‘Ä Ä ÄS s?be ‘S.rss ben, nagy hidegben is. Szór- n háhi-ítéknt ntá- Sumcoe megmvot. szívesen galmasan gyakoroltunk a pa- „a «ógyptóagSpajtásain- megnéznénk műsorotokat. Ki­"»'iS SÄ SÄ Mi« szerep csak kettőnek jutott, és készítitek-e el a bábokat? Ha a többiek csak kellékesek vol- a§y ‘ e“, sok tapsot p igen ötleteiteket írjatok le, tak, azonban valamennyien tunk, és itt is kijárt a cukor- m^s bábszakkörök is szívesen szívesen készültünk a nagy ka. A közönség és mi is jó felhasználnák azokat. Rajzszakköri tudósítás Pont, pont, vesszőcske Készen van a fejecske. Kicsi feje, nagy a hasa, Készen van a török basa... rendezvénysorozat Véglegesen eldőlt a szécsényi Mikszáth Kálmán Általános Iskola Mikszáth-domborműve avatásának időpontja. Az ünnepségre április 14-én kerül sor, ekkor leplezik le Köő Pál neves szobrászművész alkotását. A rendezvényt külön érdekessé teszi, hogy az Iskola Nőgrád megyéből nyolc—tíz álta­lános Iskola diákjait hívja meg és látja vendégül, akik úttörő- vetélkedőt rendeznek KI tud töb­bet Mikszáth Kálmánról? címmel. Kedves Zsuzsái tok-e szakköri foglalkozást, örömmel olvastuk leveledet, de nagyon sajnáljuk, hogy tek éül’ esztendőre Tm ta!áltUnlLa borítékban várjuk újabb tudósításodat Ezt mondogattuk, amikor olyan rajzot, amelyet te, vagy . „éretnénk ha raizzal 11- még kicsik voltunk. Most már más szakkörbeli kislány vagy lusztrálnád beStómolódat. Szí. komolyabban vesszük a raj- fiú készített volna Szívesen vesen bemutatnárLk aikotása- zolust, ezért gyűlünk össze hallottunk volna arról is, itokat a megye valamennyi minden szerdán az űttörőház- bogy a téli szünidőben tartó- úttörőjének, ban. Rajzszakkörünk veze­tője Lengyel Péter tanár úr. A szakkörünk zöme felső ta­gozatos tanuló, de kisdobosok is szép számmal vannak. Legtöbbször csendéletet szoktunk festeni, egy ideje Határőrszakasz Iskolánkban jól működik a hattuk a határőrök munfeájáit; határőrszakasz. December vé- megörökítő képeket, az eskü­amnban- nehezebb ^műfajra gén laktanyalátogatás szere- tétel, a tisztavatás, a határ­tlrttok ét Ez a oortrérffi a Piámban. Megnéz- sértő elfogásának mozzanata­iéi Hol fiúról hol nediß tük a csapatmúzeumot, egy it. Egy márványtábla őrzi 3 lányról készül a rajz. A rajz- kerületben elesett határőrö* tábláról legtöbbször jól sike- a keriitett^ le- nevét A múzeum ™-gyon ér* szlvSn sfgítünk e^náZlf P0« oktevél * Táblákon lát- Csányí János , Nagyon szeretjük a mi kis szakkörünket. Igen sokat ta­nulunk a foglalkozásokon. Szeretnénk még nagyon sokat rajzolni a tanár úr irányítása mellett Szőke Zsuzsanna hatodik osztályos tanuló, balassagyarmati úttörőház IA lusta kis hangya (Mese) Mikszáth Kálmán: kísértet lublón 7. S a kúriát népsokaság viszont állotta kíváncsi körül. kísértetek mind gyalog jártak eddig, s többnyire éjfélkor. Lucifer is tanul és újít. Az az egy bizonyos, majd meg­lássák kegyelmetek, hogy a ló nem hiába van alája ad­va. Egész Lubló városa lázban volt. A főbíró összehítta rög- , , .... . , . ,, . , tön a szenátust a kúriára ta­A sztaroszta elrohant mint hangja lett idegenszerű, kü- ^^0^ mitévők legyenek. az őrült, ki a pitvarajtón, a lönös, valami dohos síri volt kapun, futott, lélekszakadva rajta. Otthon a kapuban, tegnap- futott, egész hazáig, ott befe- Ahogy jött, eltűnt, lépteit Eeész nan lőttek a esodáia­előtti ígéretére emlékeztette a küdt menten az ágyába, ki- nem lehetett hallani, de min- tomáj csodálatosabb hírek, sztaroszta: lelte a hideg, Egész éjszaka denki látta. Az udvaron talál- Itt vojt> majd ott volt Kasz­— Ugye megengedi, hogy félrebeszélt, csodálatos 11- kozott a sztaroszta hajdújá- perek Ezt tette vagy emezt megmelegedjem egy kicsit dercékkel viaskodva; éjféltá- val, jó reggelt mondott ne- mondta Innen egyenest Ob- odabenn? ján felcsert hozattak hozzá ki, és megcibálta a szakállát. gartra i0vag0it ott a mészá­Cudar, csípős idő járt tele aki eret vágott rajta; reg- A hajdú ordított, mert a sza- rrtgn^i Oszvald Pál uramnál volt a bajusza, szakálla zúz- gelre egy kicsit jobban lett. kálinak egy része a Kaszperek otjalök&tt a tőkére negyven marával. Éppen herbateáját itta, amit kezei között maradt. A vár- tallért- ^ Kaszperekné habozott. a gazdasszonya tartott kézé- tán, míg ő fent járt, odaadta Kend már tegnap ott — Megérdemlőn, Mária — ben, mert forró volt a bögre, a lovát egy pólyák katonának 1árt a feleségemnél, a tartó súgta érzelgősen. — Hidd meg úgyhogy csak kanalakban adó- fogni. Egy aranyat dobott oda követelni mikor én a Mária, megérdemlem. gáttá neki, mikor megnyílt az neki most, miután előbb jól ravataion feküdtem El akar­Mária intett neki, hogy jöj- ajtó, és belépett Kaszperek hátba ütötte. Igazán kedélyes ta vinnl az egyik üszőjét- tá­jon hát. Mihály. egy kísértet volt. nulhatna kend mórest más­Keresztülmentek a pitva- — Jézus Mária, Szent Jó- S aztán felpattant a Palkó- kor Itt vannak a tallérjait ron. A sztaroszta szíve han- zsef! — kiáltá rémülten a ra, végigszáguldott a városon. s' újra felült lovára gosan dobogott, s meg nem gazdasszony, s a bögre kiesett Vöröses gőz lövellt ki a ló de visszájára ült- háttal a ló állhatta, hogy át ne fogja a a kezéből, száz darabra ősz- orrlyukain, s patkójának nem feje felé ’ derekát nagy csintalanul. Egy szetörve. volt semmi nesze a keményre Maga Oszvald uram Jött kis előleg a boldogságból. Kaszperek megállt az ajtó- fagyott göröngyökön. Az em- jeienteni ezt a kúriára, öt — Ugyan, menjen, sztarosz- nál. Egy nagy ezüstcsatos kék berek rémülve futottak szét darab tallért leolvasván a ta, maga nagy bolond. A ke- köpenyeg volt rajta, kihúzta amerre ment. zöId -sztalra azzal a töredel­zére ütnék, de az enyém meg alóla a jobb kezét s megfe- — Ugyan korán jött vissza mes vallomással • van dermedve, mozdítani sem nyegette vele az ágyában sá- — hüledezének a babonás _ Naav bűnös vaevok ma bírom. Inkább nyissa ki ha- padtan fetrengő Lubomirsz- vénasszonyok. — Még meg se gam is nemzetes nemes ta mar az ajtót kyt melegedett a föld alatt. De ®ács Gonoszul iártam el Ne­A sztaroszta kinyitotta a — Vigyázz, sztaroszta, azt persze, így kellett annak tör- kem' csak harmincöt tallérral szobaajtót, de egy irtózatos mondom, vigyázz magadra, ténnie. Arra esküdött meg, tertozott Kaszperek ősz óta. ordítással hőkölt vissza. Ha még egyszer kedved jön- „be ne fogadja testemet a Dp »naem is elkanott a hűn Barátságos meleg csapott ki ne a feleségemet megkóstolni, föld”, hát itt van ni, be nem -„„doltam mneamhan 07 belülről, az asztal meg volt földön, falon, fán, Vason ke- fogadta. asszony úgyse tudja ésnegv terítve és az asztalfőn ott resztül ott termek és megfőj- — Jó szerencse — fecsegték vemet mondtam előtte teg ült Kaszperek Mihály, piros talak. Vigyázz magadra, szta- mások —, hogy a litván asz- napeigtt g íme ma nxy^o,- ' arcával, vidáman úgy. mintroszta. szonyka még a halála napján mego]vast;m, csakugyan negv szokott, bicskájával nagy ka- Az volt. Kaszperek volt, a hazament, most rajta töltené V(anf,f foíjsi+nm » p* rajt vágva az előtte levő ke- másvilági út semmit se vál- a bosszúját. Wem. nem merem megtaria nyerbol. toztatott rajta — csak a — Elér ez Varsóig Is, u“ ha ni az így szerzett pénzt, el­NóGRÁD - 1972. január 6., csütörtök kedve tartja. Hiszen azért lo hozUun ? templomra, vas kísértet. Ilyen még nem r is volt. A rendes, közönséges (Folytatjuk; Korán reggel, szokás szerint nagy volt a sürgés-forgás a hangyabolyban, hangyák nagy szépen, sorjában elindultak a hangyaösvényen eledelt keres ni, A sárgarigó, „akinek" ép. — Mi lesz veled, te haszon­talan, ezt nem szabad csinál­A szorgos ni! A nap melegen sütött és igyekezettel, egyre jobban kezdett korog­ni a kis hangya gyomra. — Persze, nem reggeliztem és ebédre sincs mit ennem, pedig nagyon éhes vagyok. pen fütyülni támadt kedve az De azért sem dolgozom, al- öreg tölgyfa tetején, elfütyülte szom inkább egyet, az éhsé­a legszebb erdei slágert a kis hangyák tiszteletére. — Ez a nap is jól kezdő­dik — gondolták a kis han­gyák és boldogan néztek a kék ég felé, aztán el-eltűn- tek a zöld fűszálak között. A get pedig elfelejtem. Vissza­feküdt a napra és mély álom­ba merült. Lassan elmúlt a délután is. A nap nyugovóra tért, eltűntek sugarai a fák lombkoronái mögött. A lusta kis hangya ébredezve, szo­hangyabolyban csak a lusta morkodva, éhesen kapott a fe­kis hangya maradt. — Mit mászkáljak én össze­vissza, amikor semmi kedvem sincs hozzá, kifekszem in­kább, sütkérezem a napon! És valóban, nem ment kis társai után eledelt keresni, hanem lefeküdt sütkérezni. jéhez, aztán hangos sírásra fakadt. — Nincs vacsorám, éhen kell pusztulnom — zokogta és akkora könnyei potyogtak, hogy hangya mama és hangya papa megsajnálták egy kicsit. — Most az egyszer még Pók néni, „aki" a szomszédban adunk vacsorát, de ez elő ne lakott és éppen hálóját szövő- forduljon máskor! — mondták gette, fejcsóválva szólt hozzá: — Ej, ej, kire hasonlíthatsz te hangyagyerek, nincs teben- ned egy félmákszemnyi szor­galom sem. A hangyaboly tetején han­gosan, teli torokból kacagott a lustaság. Társai — „akik" közben morzsákkal és külön, féle finom csemegékkel jöt- tek-mentek ki-be a hangya­bolyból — szégyenkezve, szo­morúan néztek rá és mondo­gatták: oda neki. A kis hangya megfogadta a tanácsot. És másnap reggel a felkelő nap már egy vidám kis csapatot látott az erdei hangyaösvényen, „akik" éppen mentek eledelt keresni, élü­kön a „lusta” kis hangyával. Pók néni is megígérte, hogy nem mesél senkinek arról a hangyagyerekről, „aki" a szomszédjában él. és valami­kor egy kicsit lusta volt, Kakuk Márta Kell a jó könyv A Magyar—Szovjet Baráti A kiadó gondozásában je- Társaság, több más társadat- lent meg To Huu napjaink mi szervvel közösen ..Kell a vietnami költészete legkiemel- jó könyv” címmel olvaso- , .... , . ., , , , , pályázatot hirdetett Az olva- ^edőbb alakjának, a párt kb sópályázatot a szovjet írók titkárának verseskötete „Ál­műveinek kiadásával segíti az maink otthon maradtak" cím- Eorőpa Könyvkiadó is. met A forradalmár költő ver­A pályázat keretén belül . . .. , ............ m egjelent Solohov: Emberi ei eDben a szep klallltasu kő­sóra című regénye 180 ezer leiben először jelennek meg példányban. Magyarországon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom