Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)

1972-01-28 / 23. szám

I Zenei térkép Palócország közepén A balassagyarmati Deák Ferenc utcában van egy ház, amely előtt néha lassítanak az arra járók. Az utcán meg­üti a járókelők fülét az abla­kon kihallatszó csengő gyer­mekhang: „Tavaszi szél vizet araszt, virágom, virágom...” Kilencéves működése alatt a balassagyarmati Állami Ze­neiskola több száz zeneértőt nevelt, akik Kodály szellemé­ben életszükségletüknek tart­ják a muzsikát, s itt, ebben az ' épületben kaptak kulcsot a művészetek egyik legnagyobb kincsesházához: a zenéhez. S vannak köztük olyanok is, akiknek a kezdet óta már gyermekeik is megtették az első lépéseket a kottavonalak ötös sorai felé. Autóvaj Vaoyarcról Az a lelkes munka, amit a zeneiskola tanárai végeznek, kilenc év óta méltóképpen reprezentálja a Balassagyar­mat zenei életében bekövet­kezett változásokat. Indulás­kor még csak tízen voltak, többségük utazó. Mint zenei nagykövetek érkeztek. Azóta többen letelepedtek, mert tá­mogatást kaptak a várostól. Érezték: munkájukat elisme­rik. igényt tartanak rá. Velük együtt emelkedett a növendékek száma is. Ma már 16 zenetanár neveli és oktat­ja a 328 növendéket. Nemcsak a balassagyarmatiakat. Egy ..zeneország” térképe rajzoló­dik ki a zeneiskola köré, gya­rapodnak a helységnevek: Cserhátsurány, Örhalom, Romhány, Mohora, Püspök­hatvan, Nagylóc, Bér, Szanda, Nógrádgárdony, Szécsény, Detjár, Csitár és még számos község jelzi és jelenti a zene­tanulási vágyat. Vanyarcról például autóval hozzák a nö­vendékeket. Igények és lehetőségek Réti Zoltán, a zeneiskola igazgatója, a lehetőségeket emlegeti: — Mióta a város foglalko­zik a zeneiskola ügyeivel, még jobban sajátjának érzi. Maximális támogatást kapunk. Legutóbb hangszereket vá­sároltak a fúvószenekar fej­lődéséhez. Az együttes alig egy éve működik Veres István vezetésével, de máris szép eredményeket ért el. Rövide­sen önálló hangversenyeket, térzenéket tartanak. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy még több fúvóshangszeren játszó növendéket kell nevelnünk. A helyünk azonban szűk, kezd­jük kinőni az épületet. Csak nagy nehézségek árán tudjuk úgy beosztani tantermeinket, hogy a ma ignéyeinek még eleget tegyünk. A város és a zeneiskola együtt törekszik a megoldás­ra. De nemcsak Balassagyar­maton kell újabb lehetőséget találni a továbblépéshez, ha­nem a vonzáskörzetben is. Érsekvadkert, Magyarnándor, Rétság sürgető igénnyel, egy­re gyakrabban veti fel a ki­helyezett tagozat beindításá­nak szükségességét. Az utóbbi években igen in­tenzív, rendszeres hangver­senyélet alakult ki a régi pa­lócvárosban. Gyakoriak a nö­vendékkoncertek, a filharmó­niai hangversenyek, a tanári bemutatók és a különféle ün­nepélyeken, ünnepségeken való közreműködések. Az a csendes, alapos oktató-nevelő munka, amely a szűkre sza­Világszerte szorongató probléma a városok túlnépese­déséből eredő lakáskérdés. Különösen tragikus méreteket ölt ez olyan társadalmakban, ahol a lakásépítés mindenek­előtt tőkebefektetés és üzlet, mert a családok százezres tö­megeire szinte teljesíthetetlen lakbérterheket ró. Az álla­potok ezen a téren nemhogy javulnának, de mind aggasz­tóbbak, barakk- és kocsilakók ínséges tömegeit szülik a városok perifériáin. „Szociális” szükségszállások telnek meg asszonyokkal és gyermekekkel — elszakadva a családfőtől, a férjtől és apától. Ennek az állapotnak természetszerű folyamata a csa­ládok nagy számú szétzüllése — mint legkisebb emberi közösségek megsemmisülése. Erről ad hírt ritka őszinte, szinte a dokumentáció hite­lességével fogadható összképet a Hová? című, szerdán este látott angol film. A dokumentáció hitelességével?.. Ez a bátor hangú, felzaklató alkotás maga az élő, eleven doku­mentum. Mint a film készítői tudtunkra adják: a látottak az angol főváros statisztikai tényeit tárják elénk. Tehát nem költött és végletes túlzások, pedig egybevetve szocia­lista társadalmi viszonyainkkal, bátran annak vélhetnénk. Döbbenten figyeljük az események pergését. s a gör­csös lelkiállapot, mely a látvány nyomán hatalmába fogja az embert, a film végén sem nyer feloldást, mert tudjuk, hogy a problémák eredendő forrása maga a kapitalista, az anyagi javaival gyakran oly fölényesen kérkedő „jóléti” állam és társadalom, amelynek pedig ilyen döbbenetes íilmdokumentumok nyomán igazán nincs mivel kérkednie. A film alkotói: Jeremy Sandford, az író. Kenneth Loach, a rendező, Tony Imi, az operatőr, valamint a két remek főszereplő: Carol White és Ray Brooks minden elis­merést megérdemelnek művészi munkájukért és a megva­lósításban mutatott személyes bátorságukért. Ma. pénteken délután (15.35) újból láthatjuk a szovjet filmgyártás új hullámának egyik legemlékezetesebb alkotá­sát, a Szállnak a darvak-at. Jelentkezik (17.10) a Kompo­zíció 72, a Tv képzőművészeti magazinja. Érdeklődésre számíthat (17.40) az Egyesült Nemzetek Szervezetének do­kumentumfilmje, a Rabszolgák a XX. században, mely a Tájak, városok, emberek sorozatban kapott helyet. Az es­ti fő műsorban (20.00) láthatjuk Urbán Ernő: Uborkafa cí­mű színművének tévé játék-változatát. (barna) Baleftművészek dedikálnak A budapesti balett című al­bum megjelenése alkalmából január 31-én délután öt órára dedikációt szervez a Rózsavöl" gyi könyv- és zeneműbolt. va­lamint a Corvina Könyvkiadó. Budapesten, a Martinelli tér 5, szám alatt- Ez alkalommal a táncművészet kedvelői sze­mélyesen találkozhatnak Lő- rincz Györggyel, az Operaház balettigazgatójával, a könyv szerkesztőiével. Pnita kívül a balett jeles művészei, Ha­rangozó Gyula. Lakatos Gab­riella, Kun Zsuzsa. Dósa Im­re. Sipeki Levente. Menyhárt Jacqueline, Ugray Klotild és Kékesi Mária, valamint Sere­gi László koreográfus és Márk Tivadar jelmeztervező dedikálnak. Kérésre utánvét" tel küld dedikált példányt a zeneműbolt­NÓGRAD — 1972. január 28., péntek bott falak között folyik, a hangversenyeken vizsgázik a nyilvánosság előtt. Meglepően látogatottak a növendékhang­versenyek. Általában 80—100 szülő kíséri állandóan figye­lemmel gyermeke előrehala­dását. Így nem kell csodál­kozni, hogy kialakult közön­sége van a balassagyarmati hangversenyeknek, szívesen járnak hozzájuk. Igyekeznek minden igényt kielégíteni. A hónap végén Ungar Imre koncertezik a városban, öt követi a fiatal Fasang Árpád, majd Lux Eri­ka. Decemberben a budapesti Musica Viva kamaraegyüttes bemutatkozásának tapsolhat­tak. Rövidesen Jancsó Ad­rienne, Faragó Laura és Kecs­kés András látogat el hozzá­juk a magyar népművészetet bemutató műsorával. Gyakori vandég a salgótarjáni szimfo­nikus zenekar is. Februárban Lehoczky Éva, Németh Aliz, Külkey László és Domahidy László vendégszereplésével Mozart: A színigazgató című operáját mutatják be. Lehető­séget kap a helyi zenekar is a fellépésre. Márciusban Ko- mády Gerzson, Für Éva, Fo- garasi Béla, Veres István és Veres Istvánná közreműködé­sével versenyműveket mutat­nak be. Rózsavölgyi nevével A balassagyarmati muzsiku­sok nemcsak a város zenei életét formálják, Márciusi hangversenyükkel ellátogat­nak Magyarnándorba és Diós- jenőre is, hogy tovább növel­jék a muzsika barátainak szá­mát, s eleget tegyenek az igé­nyeknek. A balassagyarmati Állami Zeneiskola 197.3-ban lesz tíz­éves. 1973-ban más zenei ün­nepségek is lesznek a város­ban. 125 évvel ezelőtt, 1848. január 23-án halt meg Rózsa­völgyi Márk, a múlt századi verbunkos muzsika valamint a magyar kamarazene kitűnő képviselője. Rózsavölgyi Ba­lassagyarmat szülötte. Mi sem természetesebb, hogy a két évfordulót összekössék. Már most tervezik a méltó megem­lékezéseket A zeneiskola sze­retné felvenni Rózsavölgyi Márk nevét. A nagy muzsi­kus emlékére táblát avatnak, leleplezik Veszély Jelena Rózsavölgyi Márkot ábrázoló szobrát is. Igényeik, kéréseik teljesít­hetők. hiszen nem akarnak a balassagyai’mati muzsikusok semmi mást, csak továbbra is nagyon becsületesen oktatni- nevelni. másokkal is megsze­rettetni a zenét, Rózsavölgyi emlékével a jövőbe tekinteni. (M) Mikszálh Kálmán élete A Mikszáth Mikszáth Kálmán születésé- sőbb pedig csak gazdálkodott, előbb, a halott visszajön és vei kapcsolatban két tévedést is el kell oszlatnunk. Az egyik születése időpontjával kapcsolatos. Mikszáth Kálmán összes sajátkezüleg írott élet­rajzában 1849. szerepel, s az ő közlése alapján számos élet­rajzírója ezt a dátumot fogad­ta el hitelesnek. De mint er­re Váradi Béla kitűnő élet­rajzi munkájában található adatok hitelesen rámutatnak: a helyes dátum 1847. így van ez bejegyezve a nagy­kürtösi evangélikus egyház anyakönyvének IV. kötete 25. lapján Biszkup Nathanael evangélikus lelkész úr keze- írásával. 1847. január 17-én már meg is keresztelték Nagykürtösön, amely helység anyaegyháza volt Szklabonya ágostai evangélikus lakóinak. A másik tévedés Mikszáth nemesi származása.' Bár Mik­száth is sokszor emlegette és nyomában egész dzsentri­ábrázolása magyarázataként is mindig ezt a származást hozták fel, az egésznek nin­csen történeti alapja. Édesap­ja kiscsoltói Mikszáth János szerény, nemes ember volt, mert címerében csak egy kecske ágaskodott, előbb kocsmát és mészárszéket tartott fenn, ké­körülbelüi száz holdnyi birto­kán. De mim azt Miskolczy- Simon János „A Mikszáth család harmadf élévszázados története” című munkájában bebizonyította még ezt a sze­rény nemességet se lehet sem­miféle oklevéllel igazolni. A család nevének írásában is több variációval találko­zunk: Írjak Mi.radt-nak, Mixáth-nak, Mixádt-nak és a családi hagyomány szerint ro­mán eredetű család lennének. Erre utalna nevük jelentése mic szat, mike’szát—kis falu. (Vannak más feltevések is: Szily Kálmán szerint az át végű családneveink török ere. detűek, Melled János egy szlo­vák családnévvel való azo­nosságot gyanít.) Az említett kutatók 1650-ig tudták visszakövetni a Mixadt családot. Ekkor élt Mixadt Mátyás, akinek fiát 1707-ben avatták ág. evangélikus lel­késszé Ettől kezdve gyakori a családban a lelkész, valóságos papi família volt csak nagy­apja és apja hagyták el a ha­gyományos pályát. Dédapjától kezdődően két ágra szakad a család, mint az alábbi táblá­zat mutatja: dr. János Mixadt Sámuel József Sámuel József Mikszáth János Miklós Kálmán Mária Gyula Kálmán Jánoska Berci Az Ebeckröl származó Ve­res család nemessége is mon­dabeli. Nagyszülei Veres Sá­muel és Frenyó Judit — ez utóbbi lesz majd az ebecki délutánok nagyszerű mesélője, akiről Mikszáth, mint remek pedagógusról emlékezik — és lányuk farádi Veres Mária nemesi származása sem iga­zolható. Mikszáth ugyan A két koldúsdiákban „hiteles” történetét adja anyja nemes­ségének. Eszerint a Gyulafehér­váron mulatozó Apaffy Mi­hály erdélyi fejedelem adta meg mulatozó jókedvében a nemességet a Debrecenből odavetődött Veres Lacinak, a nyírségi árva jobbágytestvér kisebbikének, kinek apját „a Nyírség királya” a kegyet­len Krucsay halálra korbá- csoltatta. Az adományozás háttere az a remek történet, amellyel a fiú elszórakoztat­ja és amelynek segítségével sikerül egy vitás ügvben dön­tést hoznia. Egy katolikug és egy kálomista lelkész vitat­koznak arról a fiú történeté­ben, hogy milyen is a túlvi­lág. Esküvel fogadják, hogy bármelyikük is hal meg Öntevékeny művészeti csoportok Vésztőn A pásztói Lovász József Művelődési Központ öntevé­keny művészeti csoportjai, szakkörei, klubjai ebben az évben is várják az érdeklődő­ket, A nagyközség és környé­kének fiataljai számára gaz­dag lehetőséget kínál a köz­pont az önképzésre, öntevé­kenységre. Népitánccsoport. fúvószenekar, vonós- (kama­ra) zenekar, női kamarakórus, fotókör, képzőművészeti kör. irodalmi színpad, továbbá a Pajtás-, az ifjúsági-, a fiatal értelmiségiek és a szocialista brigádok klubjai várják az érdeklődőket. Az öntevékeny művészeti csoportok rendsze­res működése, a klubok prog­ramja változatos lehetőséget kínál a szabad idő hasznos és célszerű eltöltésére. bizonyságot szolgáltat az igaz­ságról. A kálvinista pap, aki az éj folyamán egy szakadék­ba zuhan, visszajön és el­mondja „hogy a másvilágon úgy sincs, ahogy én mondtam, se úgy nincs, ahogy te mond­tad. Ámen!” A fejedelemnek nagyon tetszik a talpraesett történet, kardot ajándékoz a fiúnak, s mert az rongyos ru­házatához nem tartja méltó­nak a fejedelmi ajándékot, előbb díszes ruhával, majd nemesi címerrel Is megaján­dékozza. A címer’: i fehér kutya látható zöld mezőben és a nemesi- előnév, amelyet igazól a „Fáradi”. Ez a nemesség szimbolikus­nak is felfogható. A hajdani előd azért kap nemességet, mert szépen tud történetet mesélni. Ez a nemesség nem bizonyul igazinak. De Mik­száth mégis olyan nemességet szerez magának írásművésze­tével, amelyet minden a.ián- déklevélnél hitelesebben iga­zolnak művei. Ahogy Móricz Zsigmond írta: „S íme, az igazi földesúr a magyar föld egyik legszegényebb vidékén, kiélt földön, rossz erkölcsök­kel teli világban olyan gaz­dálkodást folytat, hogy a vi­lágirodalom nagy hírű birtoko­sai közé kerül.” Egyébként Mikszáth édesap. ja vidám kedélyű, tréfára és tréfacsinálásra hajlamos em­ber, aki gyakran figurázta ki ismerőseit. A környező fal­vakból, Zsélyről, Ebeckröl is járogattak hozzá parasztok ta­nácsot kérni, jó koponyának tartották. Az írókat nem sok­ra tartotta és Mikszáth em­lékezése szerint is egyetlen könyv volt a háznál a nélkü­lözhetetlen kalendárium. Ebbe írogatta be a családfa vonat­kozó fontosabb adatokat, ame­lyeket nem mert az emléke­zőtehetségére bízni. Bárány lett az idén 73, Mariska lá­nyomnak az első foga kijött március 23-án” stb Édesanyjától örökölte a szép iránti érzékenységét. Egyéb­ként édesanyja volt az, aki mindig makacsul hitt fia el­hivatottságában. Ez többek között egy ebecki jóslat kö­vetkezménye is volt: „Meg­jövendölte egy prókátornak a leánya Mlkszáthnénak. hogy fia fog születni.. nagy em­ber válik belőle. Gyarmatot kivilágítják tiszteletére." A költői kedélyű asszonyra nagy hatással volt ez a jö. vendölés. ezért harcolt a gyer­mek taníttatásáért, ezért járt' nemzetesasszonyhoz illő öltö­zékben valahányszor csak fia ügyében kellett eljárnia. Per­sze a gyermek életútját nem­csak az anyai akarat és elvá­rás határozta meg ... Csukly László /Www\z\AoarvArvtz\Aoáz\A^v\zyA/vwto/w\AzvvVtAVVViAryA^vw\^v^vwwwvvvvwwtvwvvwwwvvwvn/v' Mikszáth kát után: KÍSÉRTET LUBLÓN 20. Egy másik, szerelmi csel- szövényekben járatos hölgy­olvasó „Erős” Ágost király viszonyára • hívja fel a fi­gyelmemet, s azt mondja, Königsmarck grófnőt kellett volna szerepeltetnem Lecouv- reur Adrienne kisasszony he­lyett, mert azt jobban sze­rette őfelsége. De hogyan tudhassam én azt. Én jóhi- szeműleg jártam el, mert én Lecouvreur kisasszonyt sze­retem jobban. De a legtöbb levél azt kérdezte, honnan vettem a Kaszperek-históri- át? Minek fejeztem már be? Kivált a szép Kaszperekné sorsát szeretné még tudni a közönség. Hogy mindezekre némileg megfeleljek, őszintén beval­lom, hogy Kaszperekért nagy kár. sokat vesztettem vele. mert a Kaszperek mint kü­lön kísértet volt alkalmazva a gyermekeim mellett; c-gy pesztonka, egy nevelőnő. és egy kísértet — pláne Rá­kóczi-korabeli kísértet (ami még Thalynak is tetszenék). Kaszperek Mihály uram­mal ifjabb Mitarko Bertalan „Egy szepességi népmonáá- ról” szóló igen csinos érteke­zése ismertetett meg. mely a Liber Actorúm és a nép szá­ja után készült. A legenda, mely a Széles­ségben ma is él (de persze a Csernyiczki-féle rész nél­kül), megtetszett nekem, el­mondtam otthon a gyerekek­nek, s azoknak kis szívében megfogant a borzadály és a félelem a hatalmas Kaszpe- rekről, ki a ház tetejéről né­zi saját elégettetését, ki visz- szájára ül fehér lován, a sa­ját levágott fejét a hóna alatt hozva, s minden percben itt teremhet. Elég is volt elkiáltani, ha a gyerekek összeverekedtek egymás közt, vagy rosszal­kodtak: „Jön a Kaszperek, jön a Kaszperek!” Nagy csönd lett. összekuporodtak, megla- pultak, s fénylő szemecskél- ket behunyták. A Kaszperek mindig hatott. Így volt ez vagy két eszten­deig. Sok konfliktus, sok cse­tepaté történt azalatt a gyer­mekszobában, de Kaszperek mindig lecsititotta. Szinte kezdtem már hálás lenni a derék lublól borkereskedő iránt — aki a nevelésben se­gítségemre van. Ez a hála érlelte meg ben­nem a gondolatot, hogy le­irom és átadom őt végre, aki se földben, se a mennyben nem talált helyet, ha nem Is a halhatalanságnak. de leg­alább egy kiadónak — hi­szen ott is el lehet temet­kezni. Míg írtam, a gyerekeknek nem volt szabad bejönni a szobámba, s ha megkérdez­ték, „mit csinál az apa?” az volt a felelet: — „A Kaszpereket írja.” Hol írja? Most itt írja Most már meghalt, most már a sírját bontják, most már ott ül a pajtán... Így ment ez napról napra. Apródonként megszokták Kaszpereket, megbarátkoztak vele. utoljára már valóságos családtagnak .kezdték tekinte­ni. Mikor az utolsó folytatást vetettem papírra, nagy her­cehurca támadt a másik szo­bában. beszaladok, hát a két gyerek, mindenik visszájáról ülve a falován, hátrafelé csap­kod az ostorával, hogy a má­sikát megüthesse... — Ejnye, mordizom adta — kiáltok fel. — Jön a Kasz­perek ! Amire elmosolyodik az Al­bert fiú, s zajos örömmel ugrik fel á „Palkó” lováról; — No, csakhogy jön már. El­tettem neki a magaméból egy darab vajas kenyeret. Így írtam meg Kaszpere­ket egynémi módosításokkal, kihagyva a mondából, ami nekem felesleges, de semmit sem hagyva ki a hiteles jegy- zőköny yi adatokból. Most vég­re ezen Is túl vagyok — de a nevelő felmondott, mert az új Kaszperekkel. aki­ről lehámlott a titokzatos­ság, nem bírja tovább fenn­tartani a rendet. Az elbeszélés megírásá­val tehát leiáztam ígérete­met — de nem a bokros te­endőket, melyekhez most az járult, hogy új nevelőt és új kísértetet kell keresni. (Vége) 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom