Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)
1971-12-19 / 299. szám
fl / Móricz Zsigmond rádióelőadása Érdekes és értékes irodalmi archívummal rendelkezik dr. Natkó Gyula, karáncsberényi munkatársunk. Ö volt szíves rendelkezésünkre bocsátani Móricz Zsigmond- nak azt a ma már ismeretlen előadását, amelyet Ady Endre halálának huszadik évfordulóján a rádióban mondott el. (A pecsét szerint: érkezett 1939. III. 28-án, a 867-es iktatószám alatt.) Testvéreim, gyermekeim, barátaim! Magyar ifjúság! Ott állottam, s szóltam Ady Endre ravatalánál, s húsz év múlva ma itt állok, Ady Endre szobrának első sugallatánál, hogy szóljak róla, kinek láttuk őt, mint élettárs. Barátom volt, hű és kitartó szeretetét élveztem. Két évvel volt öregebb nálam, ha élne ma is öregebb volna: így a halhatatlan ifjúság jutott örökségül neki. Nem vénhedik meg, nem korhadnak meg élő csontjai az élet őrlököve alatt: eszmék és tüzek hőse mindörökké, s az ifjúságban él, minden ifjú magyarban egy pillanatban újjá születik. Az az ifjúság, amelyhez húsz évvel ezelőtt mint akkori negyven éves férfi szólottám, ma már a felelősségteljes generáció, amelynek vállán nyugszik a nemzet sorsa: az az ifjúság, amelyhez e pillanatban rajtatok keresztül szólok, készüljön fel, mert nagyon hamar rázuhan a felelősség a tettért. A fajfenntartő, nemzetmentő, a _ magyarság sorsának építő gondolata minden ifjúban Ady Endre géniuszának megtérésével indulhat ma is, még nagyon soká: mindaddig, míg az Ady Endre válteszi jóslatai be nem teljesültek, s így idejüket nem múlták. Itt állok most, a magyar szellemiség oltáránál, hogy rámutassak az ő .hozta új magyarságra, hogy megmutassam, ahogy mi láttuk: mi amit nektek be kell fogadni, fel kell emelni, s amit végre kell hajtani. Kérditek, mi az ami az Ady Endre prófétás igéiből már megvalósult, s mi az ami még a jövőre vár? * A költőt költői valóságában kell megérteni. A költő nem ád geográfiai alakulásokról hírt, nem ád statisztikai társadalmi kepei, nem ad aktuális politikai keretben vezető irányítást. A költő nem ígér állásokat, kereseteket, nem ígér külpolitikai konstellációkat, nem nyújt a születendő nemzedéknek szemináriumot a praktikus eljárásokra. A . költő a saját korának képét festi, s a kor képének hiányait feketén színezi, hogy a vak is meglássa, s a béna is kikerülhesse a botrányköveket. Gondoljatok csak Ady Endre két ikerképére, a magyar ugar és a magyar mocsár oly sokat jelentő, s az annyira korszakjelző parabolájára. Mi a század elején, harmincéwel ezelőtt, abba a mozdulatlan légkörbe, amely akkor megülte a magyar rónákat a Kárpátoktól az Adriáig, valami vélünk született nyugtalanságot, bennünk nagyra nőtt rémületet hoztunk, bármely részéről is jöttünk a hazának: meg kell fulladni ebben a száraz levegőben, el kell tikkadni ebben a szélcsöndben: a változatlan társadalmi állapotok fullasztő Szaharájában, a reménytelen éh Ínség izzó homokjában. ' Ma, amikor az egész világ kétségbeesetten pezseg és kavarog, mikor a másik végletbe sodródott a világ, mikor már ezen van megdöbbenve az egész ifjúság, hfegy miként kell és lehet rendet' és valami nyugalmat teremteni: ma meg sem értheti az ifjúság a dögletes mocsár * képét, amelyben semmi sem terem, s minden me^rothad, 'és m’ég kevésbé az elavult ugar képét, mely a föld termékenyítésének az az egyetlen módja, hogy szántatlan, s vetetten hagyja a gazda a földet, ahogy .szántatlan és vetetten hagyta a mi elmúlt korunk politikája a szárazföldet és a vízi világot egyaránt. Ady Endre fel akarta szántani ezt az ugar magyar glóbust és be akarta azt vetni és ültetni: parancsul hagyta, hogy ennek meg kell történnie. És ki akarta szántani a fölösleges vadvizeket, hogy kenyértermő talaj maradjon a lápvilág helyén, ahol csak néhány büszke vizimadár kurjongatott Kérdem, idejét múlta e ez a két kép? Ha a magyar földművelésben azóta már meglehetősen meg is szűnt a régi ugargazdálkodás: tökéletes-e már,a magyar ag- rikultúra? Mert mindaddig, amíg ez nem elég európai, s nem elég nemzettápláló, addig képek változván szakadatlanul döngetni kell a falat, előre fel, előre fel És ha a magyar Alföldet túlságosán kiszárították any- nyira, hogy a hajdani mocsárok helyén szikkadt és sivó szárazság maradt, ahol minden elalszik: akkor Mózes vízfakasztó vesszőjére kell áttéri az Ady Endre riasztó képét, mert életet, életet prófétáit a költő, aki minden korban, ha élne megtalálná a megfelelő koríró szimbólumot S kérdem, hogy ez a társadalmi helyzet, amelynek kibillentésére és újjá teremtésére szolgált az Ady szájában ez a két jelszó is: a magyar társadalmi rétegeződ és állapota kellően megváltozott-e már a ti szemetek számára? Vége van-e már a feudalizmusnak, s életbe lépett-e már az osztály nélküli társadalom, amelyért mi abban az időben hevültünk?* Kezet fogott-e már a sokszínű bánat a kultúnsánco- kon? És fel szállott-e már a páva a vármegye házára? Fiaim, régi tűz, a régi láng önt el, ha csak ki is szikrázik az Ady-szavak szikrája az acél és a kova csattanásában. Nem ‘tapló még a mi szívünk ma sem, s mégis úgy fog tüzet, hogy a régi eszmékért bármely pillanatban készek vagyunk tűzvonalba rohánni. Ugyanazokért az eszmékért, amelyekért ti égtek és amelyekért ti lángoltok. Máskülönbséget nem is látok a két kor között, csak azt, hogy még négy-öt magyar hajolt össze, hogy esett, bús, szomorú fejükkel nekibúsuljanak a magyar sons- nak: ma úgy látom az ifjúság hömpölygő tömege áll készen, hogy ugyanígy ösz- szefogjon, s kar karban és szív szív mellett rohanjon a magyar »jövő ragyogó viharába. Én is, mi, akik Adyval együtt szenvedtük át az Időket, s tehetetlen fogosikor- gatással daloltuk a jövő dalát: benneteket megvigasztalódunk, ha ti a mi uiáinkon jártok. •A vastag betűkkel szedett sorokat a cenzúra kihúzta. MIT OLVASSUNK? Szélfúvás Rövid egymásutánban harmadik könyvével jelentkezett ebben az esztendőben Gulyas Mihály fiatal írónk, akit eddig inkább mint szerkesztőt, jó szemű irodalomirányítót ismertünk. Közel tíz esztendeje főszerkesztője a Napjaink című folyóiratnak, de ahogy ebbe a fontos pozícióba eljutott, az már maga is egy kész regény. Gulyás Mihály 1929. április 4-én született' Borsod-Abaúj. Zemplén megye egyik kis falujában. Garadnán. Így születésnapját együtt ünnepelheti az ország újjászületésével. S ha ezt az egybeesést a véletlen is hozta, az író különös értelmet tulajdonít ennek, mert ahogy ő írja: sorsom akkor forduli nagyot, amikor az országé." Apja a szegények legalsó rétegében tengette életét, volt napszámos, részes arató, csordás. Édesanyját korán elveszítette — négy testvérével maradt árván —, s mert apja újra nősült, hamarosan hét fiú és három leányra bővül a család. De hiába kedvelt száma a meséknek a hét és a három, a Gulyás család életében hiányzik á jóságos tündér, aki gyámolítaná sorsukat. A legkisebb gyereknek is hozzá kell járulni a család eltartásához, avval amivel le. hét. Gulyás Mihály is csordás lesz az apja mellett és serdülő korában kaszára-kapára fogják. A háború sem kíméli: egy eltévedt repeszdarab olyan súlyosan megsérti a lábát, hogy terdben megbénul. Sorsukban korszakos változást hoz a felszabadulás, majd az ezt követő földosztás, amikor is hat és fél holdas gazdivá lépnek elő. Ez az előrelépés azonban, az adott viszonyok között nem jelenti egyúttal sorsuk azonnali javulását. Nincs állatuk, nincsenek gazdasági eszközeik, kitartásuk sem az újig, ugyanakkor megváltozott helyzetük szálka a régi gazdák. szemében. Mindez még nagyobb erőfeszítést, kényszerű megalkuvást követel, ha élni akarnak. Ebben a helyzetben szinte megváltást hoz a nem teljes értékű fiúnak a NÉKOSZ fel. hívása, amelynek nyomán Csepelen a Jedlik Ányos Gim. názium ban elvégzi középiskolai tanulmányait, majd pedig az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetemen oklevelet szerez magyar nyelv és irodalomból, valamint az újságíró szakon. Nem tartozott azok közé, akik becsvágyuk és irodalmi ambícióik kiélését csak Budapesttől várják, visszatér szű- kebb hazája „fővárosába”, előbb az Északmagyarország szerkesztőségében dolgozik, majd átveszi a Napjaink című folyóirat szerkesztését. Többször nyilatkozott arról, hogy folyóirata szerkesztő, írói gárdájával szemben is követelményként támasztotta, hogy ne csak a Napjaink, nál igyekezzenek érvényesülni, hanem kopogtassanak más irodalmi fórumoknál is, próbálgassák a repülést, és ahol csak lehetett segítette szerzőit az elsőkötetesek könnyűnek éppen nem mondható útjain is. így természetesnek találjuk hogy a, szigorú szerkesztő önmagával szemben sem szállíthatta le a mércét. 1965 óta rendre jelentek meg írásai országos lapokban, ezek közül különösen szociográfiai igényű jelentkezései keltettek feltűnést. Első regénye 1969-ben jelent meg „A huszonnegyedik órában” címmel. A termelő- szövetkezetek szervezésének korszakát örökítette meg ebben a regényben, azzal a bevallott szándékkal, hogy kifejezze azt a tiszteletet és megrendülést is, amelyet a válaszút elé került atyjai-fiai sorsa lelki harcai láttán érez. A következő két regénye életrajzi fogantatása. „Az idő megfordul" című főhősének, Kovács Miklósnak életútját kíséri Végig 1944. szeptembe. rétől 1945. lanuár 18-ig. A „Szélfúvás” szinte napra pontosan onnét folytatja, ahol az előző regényben abbahagyta a történetet. Egy Her nád menti kis falu élétében mutatja meg a történelmi sorsfordulót, A pártok alakulása, a régi gazdák és a földosztó bizottságok ellentétei, az új gazdák tétova alkalmazkodása a történelem határmeas- gyéjén, mindez átszűrve egy „pórsuhanc” önmagát kereső világlátásán, forrongásain, olykor gyerekes álmain. Gulyás Mihály könyvének legfőbb érdeme, hogy hitele., sen tud mesélni, lírai hangulatot tud teremteni, hősei nem rugaszkodnak' el a valóságtól. Mindvégig együtt izgulunk av„. val a „sánta legénykével’’, aki elindult valahonnan a végekről, aki hibátlanul a nevét is alig tudta leírni, hetyke magafitogtatása miatt az életét is kockára tette, de meg. éri. hogy nagy kérdésére: „lehet-e kétszer születni” — az élet megnyugtató választ ad A „Szélfúvás” egy olyan író regénye, aki lendületesen tud elbeszélni, meséjének sodrát a kitérők sem zavarják, pompás, népi ízekkel telített nyelven beszél (az olykor-olykor jelentkező naturalizmust azonban enyhíthetné). Hőse sorsa mindvégig izgalomban tartja az olvasót, aki reméli, hogy írójának a további regények során sikerül eljutnia a mához, a délelőttöt a délutánig. Csukly László A hét könyvei CORVINA KTADÖ: Bajomi Lázár Endre: A Quartier Latin. Bella Chagall. Égő gyertyák. D. Fehér Zsuzsa—Pogány ö. Gábor: Magyar festészet a XX. században. Nékám Lajosné; Régi magyar patikák. Pataky Dénes: Sző- nyi István. Rá ez István: Bene Géza. — EUROPA: Maurice Union: Az ősi törvény. Kardok, villogjatok! Versek a párizsi kom- münről. (Magyar Helikon.) Hallomás. — Harminchat út francia költő. Jirl Marek: Régi bűnügyi történetek Platón: Szókratész vé- tíőbeszéde — Kritón. (Magyar Helikon.) H. G. Wells: Kipps. — GONDOLAT: P. A. E. Crew; Az ivarmeghatározás genetikája. Bengt Danielsson: Lázadás a Bounty-haión. Jékely Endre: Nagyvadak közelről. Modem fizikai kisenciklopédia. , Wittman Tibor: Latin-Amerika története. — KOSSUTH: A Kommunista In- temacionálé története. Kertész Magda—Szűr-Szabó József: A nők előbb jöttek le a fáról?! Jack London: Martin Eden. Dr. Szamara«* Oresztész: Napjaink Görögországa. Marx—Engels: A Kommunista Kiáltvány. (Kis formátum.) A 14—18 évesek. — A felnőtt kor küszöbén. — MAGVETŐ: Raymond Chandler: Kedvesem, Isten veled! Gábor Zoltán: Elkallódott ünnep. Nyikolai Jev- dokimov: Az emlékezés törvényei, Kolozsvári Grandpierre Emil: Változatok hegedűre. — Dráma félvállról. Marőti Lajos: A múló idő nyomában. Vukasih Micunovic: A esetnik vajda. Iris Murdoch: A háló alatt. Nemes Károly; Valóság és illúzió.' Julian Szemjonov; A Stirlitz-dosszié. Vészi Endre: A piros oroszlán. Boris Vian: Pekingi ősz. Virgin» Woolf: A világítótorony — MORA: Bálint Agnes: Mazsola és Tádé. Balogh Béni. Éleskővár kincse. Fekete István; Kele. Milán Ferko: Kalózok és ralongók. (Madách, Bratislava) Fecskekó- szöntő. — Gyermekversek a világirodalomból. Fiúk évkönyve .P2. Gulyás Pál válogatott versei. (Kozmosz.) Komjáthy István: Mondák Könyve. Lányok Évkönyve '72. Astrid Linderen: Az ifjú mesterdetektív Mándy Iván: Csutak a mikrofon előtt. Móra Ferenc: A didergő király. Mit üzen a Tévé Kuckó? Dieter Ott: Caorioli újabb kalandiai. G. Szabó Judit; A macskát visszafelé simogatják. (Kozmosz.) Colette Vivier: Sarkcsillag. — SZÉPIRODALMI KIADÓ: Déry Tibor; A kiközösítő Hatvány Lajos: Emberek és könyvek. Jókai Mór. Egy magyar nábob. Juhász Ferenc: A szarvassá változott fiú. Molnár Géza: A vadászpilóta szerelme és halála. Móricz Zsigmondi Rózsa Sándor Passutb László: Fekete bársonyban. ANDRZEJ ZBYCH: kzotaw (Lengyelből fordította: Varsányi István) 73. Kloss az ablakhoz lépett. Egyre világosabbá vált előtte e beszélgetés kimenetele. Most saját esélyeire gondolt: hogyan mentheti .meg az archívumot most* már nemcsak a németektől, akik meg akarják semmisíteni, hanem az amerikaiak elől is. Anna Maria Elken, akit eddig menteni akart, és akit csak előre nem látott, felesleges akadálynak tartott, most egyszeriben veszélyes ellenféllé vált. A lánynak volt esélye. Ringnék minden bizonnyal megfelelő kíséret és szállítási lehetőség áll redelkezésé- re, hogy kiásássá az archívumot és amerikai megszállott területre juttassa. Kloss ezt nem engedheti. Mielőtt azonban erre mégis sor kerülne, Ringnék szabadulnia kell Klosstól: vagy megfizeti, vagy likvidálja őt; más megoldás nincs. Biztos volt abban, hogy az ezredes pillanatokon beiül négyszemközti beszélgetést fog javasolni:» így is történt. Inge nagybátyja abbahagyta a beszélgetést Anna Mariával, beszólította Bertát, és az amerikai nőt bezáratta a kamrába, amelynek az ajtaja a folyosóra nyílt. — Vigyázz rá, hogy véletlenül meg ne lépjen — — mondta Bertának. — Aztán még megkérdezte:,— És hol van Schenk? ■— Reggel óta nem mutatkozik — jelentette ki Berta és nehéz kezét Anna Maria vállára tette. A két férfi egyedül maradt. Az ezredes sokáig hallgatott, majd Odalépett Klosshoz. Arcán nyájas mosoly jelent meg. — Sokat hallottam magáról kapitány. Állítólag kiváló tiszt, egyike azoknak, akikre számítani lehet. Tulajdonképpen hogy került ide? 4 NÖGRÁD — 1971. december 19 , vasárnap j — Kitörtem és átcsúsztam. — Azt tudom, de hogy került ide, ebbe a házba? — Biztos voltam abban, hogy Ring ezredes családja menedéket ad. — Csak? — Csak. — Kloss észrevette, hogy Ring ezredes keze lassan a piisztolytáska felé siklik, ő maga zsebre tette kezét, Wal terét kibiztosította. —r' Az az érzésem, ezredes ur — közölte szenvtelent —, hogy most nem fog lerázni. — Nem js szándékozom — felelte Ring le nem véve kezét- a pisztolytáskáról. — Halljam a maga véleményét. — Nekem nincs saját véleményem. Én német tiszt vagyok. — Ez nem hangzott valami nagyon okosan, de Klossnak semmi más böl- csebb nem állt a rendelkezésére. Csak a becsületes német tisztet játszhatta. A paradox helyzetek napja! — Kérem, ne okoskodjék —- Ring egy kissé hangosabban szólt. •— Mindketten jól tudjuk, hogy az archívum nem kerülhet a lengyelek kezébe. Olyan emberekről szóló információkat tartalmaz a levéltár, akik még hasznosak lehetnek számunkra. Remélem, ezt megérti? — Nagyon is jól értem. Azt is kezdem felfogni, hogy az amerikaiaknak akarja átjátszani. Sokáig hallgattak. — Lát valamilyen más megoldást? —- szólalt meg végül Ring. — Ne játszunk szembekötősdit. A háború a végéhez közeledik, hacsak nem jön valamilyen hirtelen, váratlan fordulat. Ki tudja, lehet, hogy ez a lány előbb-utóbb a szövetségesünk lesz. Erre számítasz hát — gondolta Kloss. — Régi német óhaj: változtatni a szövetségesen. — Hisz ön az amerikai garanciában? — Én semmiben sem hiszek. De ha egyáltalán van esély, akkor ez az egyetlen. Mit tehetett? Tovább kel • lett játszania a becsületes német tiszt meglehetősen kényelmetlen szerepét. — Ennek az esélynek egészen egyszerű neve van: árulás — mondta. Ring kirántja pisztolyát? Nem, nem szánta rá magát; és higgadtabban füstölögte: Nem szeretem a nagy szavakat, KI9S8. Ezt maga nem mondta. ÍFolytatjuki VÉLEMÉNYÜNK AJÁNLATUNK Felfedeztem magamon: utóbbi időben következetesen végigásítom a tv-szombatesték ötpercét. Végigásítom, tehát végigunom. Ama bizonyos ötpercről vaui szó, mélynél: keretében váltakozón hol Tahi László jelentkezik a maga Köztünk maradjon-jával, hol meg másik jeles humoristánk, Mikes György, A perceim meg vannak számlálva című elme- futtatásává!. Egy időben alig vártam ezeket az ötperceket, utóbb alig várom, hogy végükre érjek. Mondhatom: idegesítenek. Egyszer-kétszer még azzal szórakoztam, hogy Tahi pjllantá- sát követtem a stúdió egy bizonyos irányába, ahol valamiféle „súgómonitort” gyanítok, melyről a kameralázas szereplő esetleg leolvashatja szövege folytatását. De utóbb már ea sem szórakoztat. Mikes is érezhetően, mind jobban verítéke- zik, hogy kínos-keservesen valami szellemes mondandó kanyarodjék ki ötperce végére. Legalább egyetlen árva kis slusszpoén. Én lettem-e fáradtabb mostanában? Vagy a műsor fáradt volna ki? Néha ez utóbbi is megesik. Ilyenkor a jó érzékű műsonszerkesztő véget vet a menetnek, megálljt mond. Aa a gyanúm, itt is érre volna szükség, vagy valami frissítő szerre, ami a műsort, és általa engem is felrázna a mind mélyebb melankóliából. (Esetleg más humoristák is helyet kaphatnának!) Mert, ha így folytatódik — köztünk maradjon — a tévénézők érdeklődése szempontjából — a műsor percei meg vannak számlálva. •£' Ma, (9.25) a kedves amerikai filmsorozat, a Flipper IX részével kezdődik az adásnap. A folytatás is jórészt a gyermekeké, a fiatalabb nemzedéké; láthatják Az ellopott Hold című rajzfilmet, Az aranyhajú lány című bábműsort, a Magyarország—Ausztria tollaslabda-mérkőzést, ebéd után (15.50) a Hétmérföldes kamera úttörőhíradóját, ezt követően (16.15) az Ifjúsági park — télen című riportműsort. Jelentkezik (18.10) A Flinstone család is. A szokásos Deltán és a Hét-en kívül „felnőtt” műsorra csak este (20.05) számíthatunk, amikor a Kettős szerepben című magyarul beszélő francia filmet nézhetjük meg. __ (barna)
