Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)

1971-12-19 / 299. szám

zenei Elet A színigazgató, a fagottos és a többiek... A szünet kedélyes beszél­getéssel telik el: felodja az együttmuzsikálás figyelemtől feszült perceit. A legkisebbek — zeneiskolások — továbbra is átszellemülten nézik a kot­tát. fel-felállnak, majd leülve ismét kezükbe veszik a hang­szert, hogy egy-egy nehezebb részt mégegvszer átnézzenek. Számukra is megtiszteltetés, hogy áz egyre jobban kibon­takozó Salgótarjáni Szimfo­nikus Zenekar tagjai lehet­nek. Rejlett tartalékok Ha voltak is a kezdet kez­detén ellenzői az együttes megalakításának, egyéves működése során félreérthe­tetlenül tisztázódott: léte nagy űrt tölt be nemcsak Salgótarján, hanem az egész megye zenei életében. Kon­certjeit szívesen hallgatják a megyeszékhely, > Balassagyar­mat, Szécsény, Pásztó, Nagy- bátony komolyzene barátjai. — A zenekar nemcsak tu­dásban, hanem létszámban is állandóan gyarapodik — mondja Róna Frigyes vezető karmester, aki Erkel Szín­ház-beli munkája mellett vállalta el óriási lelkesedés­sel az együttes irányítását. — Szinte kéthetente újabb „rejtett tartalékok” vállalják az együttmuzsikálás szépsé­geit. Legutóbb például egy fagottossal gyarapodtunk. Még azok is előszedik hang­szereiket, akik talán egy év­tizede már nem muzsikálnak. S ez végtelenül nagy örömet jelent számunkra. Ahhoz persze, hogy az em­lített példa minél gyakrab­ban megismételődjék kétség­telenül hozzájárul a zenekar egyre növekvő vonzereje is. Ma már a legkényesebb ízlé­sű Zenebarátok is fennen hangoztatják; szép perspek­tíva áll az együttes előtt, csak így tovább. A passzív szemlélődök nem is sejtik, hogy milyen kemény munkát végeznek a zenekar tagjai. Az évad kezdete óta havonta kettővel megemel­ték a próbák számát, most már hatszor találkoznak a muzsika lelkes barátai. Mert nem is lehet ezt másképpen, csak lelkesedéssel, türelem­mel, kitartással és hallatla­nul nagy szorgalommal csi­nálni. A meniieitffl a valeerie; A zenekar repertoárja egy­re gazdabb lesz. Lassan be­érik az a rendkívül fárasztó munka, amelyet Róna Fri­gyes és Virág László a zene­kar tagjaival közösen vállal. Most a Salgótarján várossá nyilvánításának 50. évfordu­lója alkalmából rendezendő díszhangverseny anyagát „gyúrják”. — Igen széles Igényű és gazdag lösz a programunk — közli Róna Frigyes. Előzetes­ként csak annyit, hogy fel­csendül a Hunyadi-nyitány, Liszt Magyar fantáziája, Ko­dály Kállai kettőse a peda­gógus énekkarral. S nagyon reméljük, hogy hangverse­nyünk közreműködőiként Salgótarjánban üdvözölhet­jük Orosz Adélt, Havas Ferencet, az Állami Opera­ház kitűnő balettáncosait, va­lamint Komlóssy Erzsébetet és Nagy Sándort, dalszínhá­zunk kiválóságait. De készülnek a többi kon­certre is. Folytatódik az if­júsági bérleti hangverseny- sorozat. Ennek keretében A menüettől a valcerig címmel kívánják bemutatni a barokk­tól a bécsi klasszikusokon keresztül Strauss-ig, a címben szereplő két tánc rokonsá­gát. Aztán újabb meglepetés következik: Mozart A Szín- igazgató című operája — Le- hoczky Éva, Németh Aliz, Külkei László, Domahídi László vendégszereplésével — melyet még február vé­géig bemutatnak. Tavasszal újból egy nagyobb szabású hangversenyt rendeznek. A szimfonikus együttes gazdag programot vállal ma­gára. Közben többször fel- kerekednek, elviszik a Szín- igazgatót Balassagyarmatra, Nagybátonyba. Valamennyi előadásra lelkismeretesen ké­szülnek, mert tudják: min­den jól sikerült hangver­sennyel újabb barátokat sze­reznek. S egyben1 azt is re­mélik, hogy a koncertjeiken most már szép számmal meg­jelenő fiatalok mellett gyak­rabban találkozhatnak majd az idősebb generációval. — Elégedett-e a vezető karmester. Róna Frigyes? — Jó kollegáim vannak, valamennyien kitűnő muzsi­kusok. Hatékony együttmű­ködésem alakult ki Virág László zeneiskolai igazgató­val. aki egyben az együttes legfőbb propagandistája is. Ma elégedett vagyok, de tu­dom, hogy holnap már töb­bet akarunk valamennyien. A tegnapi mércét mindig el­dobjuk, s újat állítunk fel. Műhelymunkánk így válik gyümölcsözővé. (M) 1 'Szórakozik ti vendég... \ I f Délelőtt tíz ára. Színhely az egyik járási székhely cuk­rászdája. Az egyik sarokban alaposan bepityóká. zott két fiatalember. Előttük sörösüvegek halmaza. Már ugyancsak kö­tekedő a hangulatuk. Nemcsak a felszolgá­lónővel, hanem egy­mással is vitáznak... A vita hevében egyikük véletlenül meglöki a teli üve­get, mire áz felborul és ömlik ki a sör. Bambdn bámulnak az egyre nagyobbodó tócsára. Nem emelik fel az üveget. Csak néznek. Egyszercsák meg­szólal az egyik. — Szóval fellök­ted? Akkor jó... Egy szempillantás és máris söpri le az asztalról az üvege­ket, poharakat, ha. mutartót. Éktelen csörömpölés, min­denki odanéz. Csere­pek borítják a föl­det. — Na, komám, most egálban va­gyunk — szól nyu­godtan a „söprögetó” a barátjához. A sör­re vigyázni kell! Gavallérosan fizet­nek, aztán egymást átölelve indulnák ki. felé. Egyikük hirte­len észreveszi, hogy egy törött pohár va­lahogyan az asztál szélén maradt. — Egy pillanat — szól. Odamegy komóto­san, lelöki a törött poharat a többi közé a földre: — Nem szabad fél­munkát végezni. Hát, szó, ami szó, így is lehet monda­ni... Cs. E. Az égretoro Titán A román fővárosban új la­kótelep épül — a Titán. Gyor­san sokasodnak és szökken­nek a magasha itt az épüle­tek; a legkorszerűbb módsze­rekkel, előregyártott elemek- Kel folyik az építkezés. Az építőelemeket a főváros új házépítő kombinátja szállítja, amely szovjet segítséggel lé­tesült. A Titán lakótelepen a közeljövőben 220 000 ember kap otthoni. Gyors ütemben épülnek be az ország más városai is. Brassóban új, hatalmas lakó­telep épült, a Sztjagul Roszu. A lakótelep házaiba 30 000 új lakó költözött be, többségük­ben a helyi autógyár dolgo­zói. A román újságok arról tudósítottak, hogy az elmúlt öt év folyamán az oráSagban 1 millió 100 ezer lakos köl­tözött új, modem lakásba. In­tenzív lakásépítkezés folyik a falun is. Az elmúlt 15 eszten­dő során az ország szövetke­zeti tagságának a fele költö­zött új házakba. r Útban a rubin Nemrégiben egy Levies vá­ros környékén levő falucska rövid idő leforgása alatt át­alakult és felvette a 19. szá­zadvégi falunak a „köntösét”. A falucska utcáin szalmazsin­dely es házaik jelentek meg; lapos, a földből is alig kilát­szó korcsma, valamint füstös kovácsműhely „keletkezett”. A falu az első lengyel televí­ziós film „natúrjának” szere­pét tölti be. A több részből álló színes film Wladyslaw Reymont, a lengyel irodalom klasszikusának „Parasztok” című regénye nyomán készük Ez a film, valamint a „Pusztaságban és rengeteg­ben” és az „Áradat” című al­kotások nyitják meg a közel­jövőben a lengyel televízió színes adásainak programját. A rendezők, operatőrök és művészek teljes erővel ké­szülnek a nagy eseményre; a varsói televíziós központ­ban két színes kamerát sze­reltek fel, videomagnetofon működik, amely hetente egy­szer, csütörtökön rövid, szí­nes filmeket sugároz. Már le­zajlott az első nagyobbszabá- sú kísérleti adás is; Csehov „A dohányzás ártalmasságá- ról” című elbeszélésének tele­víziós változatát közvetítették. Az adásokat egyenlőre még a főváros' különböző részei­ben elhelyezett néhány tucat szovjet és francia gyártmányú színes készüléken veszik, de már megrendeltek a Szovjet­unióban néhány ezer „Rubin” típusú, színes televíziós ké­szüléket. Az első színes tele­víziós készülékek a jövő év­ben jelennek meg a lengyel boltokban. Miért vagyok időnként pesszimista ? Ha ez nem is látszik mindig rajtam, a lelkem mélyén általában vidám és bizakodó fickó vagyok. Miért vagyok időnként mégis pesszimista? Mert az „isten. malmai”, ahogy mondani szokták, túlságosan lassan őrölnek. Egy intézmény igazgatója elbocsátotta egyik dolgo­zóját, mert az bántalmazta a gyerekeket. Éppen láto­gató érkezett, amikor az eset történt, nem lehetett az ügyet eltussolni. Ha annyi százasom volna, amennyi pofont kiosztott a gondjaira bízott apróságok között ugyanez az igazgató, akkor gazdag ember lennék. Er­ről régi munkatársai tudnának beszélni, akik sorra elhagyták korlátolt vezetési stílusa, emberi gyengéi miatt De mindenki elmehet, ez az ember maradni fog a helyén, talán az idők végezetéig, mit sem változtatva módszerein és magatartásán. Ismerek „újítót”, aki két jónevű kollegája szellemi tulajdonából összeollózott egy harmadikat. Ebben saját önálló munkája legfeljebb harminc százalék volt. Igaz, • utólag azzal védekezett, ho’gy mindössze feledékeny- ség történt, csupán a forrást felejtette el megjelölni, de ezzel a „lopás” gyanúját csak formálisan tudta el­hárítani magától. Ezt az ember azóta „kiemelték” fon­tos és felelősségteljes beosztásba. Széltében-hosszában beszélnek, s nem megalapozat­lanul egy vidéki igazgatóról, aki eddig mindig vezető beosztásokban dolgozott, bár igazán talán semmihez sem ért, a* gépkocsimotorokhoz éppen úgy nem, mint a kenyérsütéshez, vagy a számítástechniká­hoz. Mikor, hol tevékenykedett, felesleges lenne elso­rolni, legyen elég annyi, hogy általában a csőd szé­lén állt a vállalat, amikor távozott. Nem rossz em­ber különben, de azt hiszem, manapság ennyi már ke­vés az üdvösséghez. Ennek ellenére nem lepődnék meg, ha néhány év múlva újabb felelős poszton látnám vi­szont. Egy járási vezető egyoldalú tájékoztatás alapján alaposan lekapott a lábáról egy fiatal szakembert. Any- nyi fáradságot sem vett magának, hogy mielőtt ítél, s ha már állást kell foglalnia, előbb a másik oldalt is meghallgassa, annál is inkább, mert az érdekelt éppen kéznél volt. Azóta bebizonyosodott, s nem volt könnyű bebizonyítani, hogy elhamarkodott és túlzó volt az el­marasztalás. A fiatalember ma is magában hordja a tüs­két, mert úgy látszik, egy vezető rangján alulinak tartja utólag elismerni, hogy egyben, s másban ö is tévedhetett. Látott-e már valaki olyan Színházat, amit egyetlen néző számára rendeztek? Pedig ilyen is akad. Az egyik üzemhez vendég érkezett, hogy az árubeszerzés fonáksá­gait, a szállítók által diktált előnytelen feltételek okait segítsen felderíteni és felszámolni. Ahelyett, hogy őszintén feltárták volna a kényszerítő körülményeket, meggyőzték volna, hogy ez egy olyan „darázsfészek”, amibe jobb nem belenyúlni, ment a titkos telex a szállító vállalathoz, mit mondjanak, hogyan viselkedjenek, hogy fény semmire ne derüljön. S mindenki eljátszotta a maga kis szerepét. Va­jon tudták-e, hogy ezzel legfeljebb saját magukat fog­ják becsapni? Egy neves szakember egy egész kollektívát telefröcs­költ sárral és epével csak azért, mert tulajdonképpen ön­magával elégedetlen. Elröpültek az évek, megkopott a tehetsége, maga is érzi, hogy már soha nem fog semmi kiemelkedőt csinálni. Ha szemtől-szembe tette vplna, akkor nem érhetné a kétszínűség vádja. De nem így történt. A rágalom kerülő úton, de meg­bízható csatornákon jutott vissza az érintettekhez. Akár - le is lehet tagadni. Meg is tette. De ki hisz neki? Senk}. De csoportvezetői beosztását, társadalmi pozícióját látszó­lag semmi meg nem ingathatja. Hát, ezért vagyok időnként pesszimista. Tudom, hogy ez csak a valóság egyik oldala, nem is a legjellemzőbb, de én ezt a keveset is soknak tartom. Ezek a történetek azért hatnak elkedvetlenítően, mert úgy tűnik, hogy egye­sek, ha szelet vetnek, akkor is babért aratnak. És Jus- ticia mérlege néha évekre kibillen az egyensúlyi hely­zetéből, elveszti kiegyenlítődő képességét és megbízható- / ságát. Senki ne keressen élő embereket és megtörtént ese­teket az említett példákban. Ha valaki mégis magára Ismerne, a hasonlóság merő véletlen. Csak elárulná ma­gát. Mert akinek nem inge — ne vegye magára. Kiss Sándor Nővérke, kérem! lllllllllllllllllllllllllllllllllltlIIIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIItlíllllllllllllllllNllllllllllllllllllllUllH A kórházi kisnővérek most a Madách Imre egészségügyi szakközépiskolából és az egészségügyi szakiskolából kerülnek ki. Itt ismerkednek meg a gyógyítás, a betegellátás fortélyaival. Végh Mária nemrégen végzett, de már állandó pártfogásba vette a harmadikos gimnazistákat, Juhász Ildikót és Bulla Mártát. Nekik mutatja most be, hogyan kell az injekciós tűbe felszívni az oltóanyagot. (1. sz. kép). Az ebédosztást is meg kell tanulni! És mindamellett nagyon oda is kell figyelni. A sokféle diétás ételt?nem szabad ám összekeverni! Oravecz Ilonka még első­éves ápolónőtanuló. de munkájára még sohasem volt panasz. (2. sz. kép). A gyógyszerosztás is külön tudomány. Több száz féle üvegecske, tucatnyi beteg és mind másfélét, és más mennyiséget kap. Szabó Mária, aki tavaly érettségizett a Madách gimnáziumban, most az egészségügyi szakiskola hallgatója. Ügy Végzi felelősségteljes munkáját, mintha már igazi „nővér­ke" lenne. (3. sz. kép) • Kulcsár József képriportja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom