Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)

1971-12-12 / 293. szám

s

Egy apa, meg a fia

Sarki bisztró a Keleti pályaudvar mellett, önkiszolgáló rendszerű. Hosszú sor a pénztár előtt. Az asztaloknál mindenütt ülnek. Fiatalok, idősek, jól öltözöttek, elhanyagoltak, nők és férfiak. Műanyag tányérok, az étel fölé haíoló arcok. fel. s alá mozgó szájak, ' tányércsörömpölés, lóbcsoszogás és beszédfoszlányok. Az egyik asztaltól valaki föláll, gyorsan a helyére telepszem. Szemben sovány, riadt tekintetű kisfiú ül. Előtte gulyásleves, sertéspörkölt tarhonyával.

Ügy látszik, egyedül van. Ijedt, kis arcával néha rámnéz, de nyomban elkaDja a fejét, amikor összetalálkozik a tekintetünk.

— Mindig ide jársz vacsorázni? — kérdem.

— Nem — mondja, és a szemét lesütve kanalazza tovább a levest.

— ízlik? — bökök a fejemmel a tálcájára.

— Bólint.

Szép dolog, gondolom, elengedik ezt a szegény kis gyereket egyedül. Ki tudja, hol küjtoroghatnak a szülei. „Nesze, kisfiam, húsz forint, egyél valamit a sarkon, aztán elmehetsz moziba! De nyolc óránál hamarabb ne gyere haza, mert nem leszünk itthon!” Hát. nem ez a legolcsóbb megoldás? Nem is tudom, minek az ilyeneknek a gyerek?

— Hányadikos vagy?

— Negyedikes — mondja.

Közben megjelenik a háta

mögött egy hústorony, üveg sörrel a kezében. Biztosan az apja lehet. Bizalmatlanul méreget. Vajon mit akarok a fiától? Az asztalnál mindenki ránk bámul. Egészen eddig bele voltak bújva a tányérjaikba. Most fél szemmel, alig titkolt izgalommal lesik, mi fog történni. No, majd most lebukik a cukros bácsi, megkapja a magáét!

— Édesapja? — kérdem tőle közömbös hangon, mert kihívó tekintetét le nem veszi rólam.

— Igen — válaszol fojtott hangon, s látom rajta, hogy már a nyelve hegyén egy kiadós szitokáradat, vegyítve a rokonságom emlegetésével, mit szán annak, aki nem szégyell kiskorú gyerekeket molesztálni.

— Azt hittem, hogy egyedül van a kisfiú — mondom. — Olyasforma korú mint az én lányom.

Észreveszi a gyűrűt az uj- jamon. Kicsit megnyugszik. Lezöttyen a fia mellett üressé váló székre. Nagyot húz a sörösüvegből.

— És, hogy megy a tanulás? — kérdem a fiúcskától.

— Nem valami jól — előzi meg az apja.

— Milyen volt a bizonyítványa?

— Három egész nyolc.

— Az igazán nem rossz. Nem lehet mindenki kitűnő. Az én lányom is hármasokat, meg négyeseket hoz haza. De nem is erőltetem. Mit csináljak, ha nem megy neki jobban?

A hűstorony végleg fölenged.

— Én se erőltetném, hanem lenne esze neki — kezdi magyarázni. — Azért dolgozok, hogy mindene meglegyen. Neki más dolga sincsen, csak tanulni. Most is erről beszélgettünk otthon. Mert éppen betegállományban vagyok. Most jobban van időm vele foglalkozni. Azt mondtam, ha jó lesz a bizonyítványa, akkor kap egy kerékpárt. Megkapta. Nem tud olyat kitalálni, amit meg ne tennék. Itt dolgozom a közelben, mondom, bejövök körülnézni, mi újság. Hogy ő eljön velem. Hát, jöjjön, hadd sétáljon a gyerek. Kérdem tőle, éhes vagy? Azt mondja, igen. Bejöttünk ide, mert itt van ismerősöm. „Egyél, ha éhes vagy!’’ Dehát ezt nem vártam volna tőle. Hogy aláhamisítja az ellenőrzőjét.

A kisfiú behúzza a fejét és még jobba’n belebújik a tányérba. Föl se mer nézni.

— Én mindig csak azt mondom neki, hogy tanuljon — folytatja a férfi. — Esze van hozzá, tőlem mindent megkap, amit akar. Egyedüli gyergk, jól keresek, miért ne tenném? Ha nem lenne esze, de van! Amit egyszer elolvas, mái; úgy fújja mint a vízfolyás. A számtanhoz meg különösen jó feje van. Nem titkolom egy percig se, hogy én soha npm szerettem tanulni, de ő egészen más... Megmondtam neki, ha ez még egyszer előfordul, akkor szíjat hasítok a hátából. .

— Melyik tantárgyat szereted a legjobban? — kérdezem a kisfiútól, hogy másra tereljem a beszélgetést.

— A számtant — rebegi alig hallhatóan.

Mohón falja a sűrű gulyáslevest, aminek a tetején vöröslő zsírfoltok úszkálnak.

— El ne rontsd a gyomrod — figyelmezteti gyengéden a hústorony, s a szeme sarkából lesi a hatást, éízreve- szem-e, hogy ő mennyire jó apa. — Nem szokott ilyen jó étvágya lenni — teszi hozzá felém fordulva. — Sokszor úgy kell belé j eerőltetni az ételt. Nem tudom, hogy mo6t mi történt vele? Ügy fal, mint aki három napja nem evett.

Ezzel azt akarta mondani, nehogy azt gondoljam ám, hogy még enni sem adnak a gyereknek, azért ilyen sovány és sápadtka szegény.

Biztosan a sok járkálás- tól megjött az étvágya — bólogatok megértőén.

— Egyél csak, kisfiam — biztatja a fiút az apja

A gyerek maga elé húzza a pörköltet és a tarhonyát. Pirosló lé, húscafatdk, bamásfe- hér tésztaszemcsék. Megmeríti benne a kanalat. Tömi magába az ételt. Egyszer egy állami gondozott gyereket kísértem az ország túlsó végében levő gyermekotthonba. Félútig állandóan majszolt valamit, szendvicset, cukorkát, csokoládét. vajas kenyeret és almát. Mindent megvettem neki. amire gusztusa támadt. Ki gondolta volna, hogy baj lehet belőle? Hogy nem 'ismeri. a mértéket, akinek egészen addig mindig, maisok szabták meg a porciót? Utána mindent kihányt. Éppen így falt ez a gyerek is.

— Mi baj van? — kérdezem a hústoronytól.

— Mivel? — néz rám apró szemeivel.

— Mondta, hogy betegállományban van.

— Ja. •— kap észbe. — Az idegeim. Teljesen kiborultam. Tudja, én olyan vagyok, — hajol közelebb —, hogy nem tudom elviselni az igazságtalanságot. Nem magam miatt idegeskedek. A magam dolgában nem töröm magam. De araikor valamelyik munkatársamat sérelem éri, azt nem tudom megállni szó nélkül. Aztán asak nyelem a mérgemet. Minden a gyomromra megy.

— A felesége is dolgozik?

— Hogyne, ö is a vállalatnál van.

— Különben pestiek?

Rázza a fejét.

— Nem. Szabolcsiak vagyunk. Onnan jöttünk. Van már vagy tizennégy éve.

— Hazajárnak?

— Nagyon ritkán. Senkink nincsen már ott nekünk. Akkor minek mennénk?

— É6 itt hél laknak?

— Cinkotán.

Jön egy fehér köpenyes, pattanásos arcú konyhalány, letörli az asztalt Friss vizet hoz a kancsóba. Az arcok már kicserélődtek körülöttünk. Senki sem figyel bennünket. Az apa hátbaveregeti a gyereket. „No, jóllaktál? Szomjas vagy? Mit hozzak neked, colát?” A gyerek bólint Még véletlenül se mondana nemet semmire. Régen leszoktatták arról, hogy neki egyáltalán lehetne saját kívánsága és véleménye. Csak ül mozdulatlanul, talán nincs is itt, talán nem is él, még a levegőt is fél beszippantani, hátha azt sem szabad. Az apja föláll, beáll a sorba a pénztárnál.

— Félsz az apádtól? — kérdezem a gyereket.

Nem válaszol. Csak néz rám ijedten. Mit mondjon? Legszívesebben elszaladna. Tőlem is fél. Az asztalnál ülőktől is. Az utcai járókelőktől, a várostól. Az egész világtól. Mindenkitől. Nem bízik senkiben. Vajon mit gondolhat rólunk? És "milyen felnőtt lesz belőle?

Kiss Sándor

(Pataki József rajza)

A. L. Schargorodski;

A gyufásskatulya

A ruhatárban a következő feliratú cédula volt kifüggesztve:

»Egy gyufásskatulyát találtam. Átvehető: Masnik, 30-as szoba.”

Megtapogattam a zsebem, a doboz hiányzott.

— Jó napot — mondtam, miközben beléptem a 30-as szobába.

A súlyos íróasztalnál egy férfi ült fehér zakóban, és nadrágban.

— Jó reggelt — javított ki tárgyilagosan. — Mi ugyanis sokáig alszunk! A skatulya miatt jött?

— Pontosan!

— Nos, akkor nézzük csak! Foglaljon helyet.

Leültem.

— Neve? — kérdezte.

Megmondtam.

— Születési éve?

Válaszoltam neki.

— Nemzetisége?

Azt is közöltem.

— Személyi igazolványának száma?

Felírtam.

Masnik tüsszentett egyet,

majd tüzetesen végigmustrált, s gúnyos vigyorral érdeklődött:

— Tehát ön vesztette el a dobozt?

— Igen, én.

— Akkor feleljen gyorsan. A doboz színe?

— Kék.

— Szélénél?

— Sárga.

— Mi van a tetején?

— Egy férfi csákánnyal.

— És még?

— Egy gerenda hordalékfa.

— Mennyi idős?

— Ki?

— A férfi.

— Középkorú ...

— S az aláírás?

— „Használjon hordalékját!”

— Ez lenne tehát — állapít tóttá meg Masnik és letörölte izzadt homlokát. — Ügy látszik, tényleg öné a doboz. Hirtelen hangot váltott:

— Hány szál volt benne, he?

— Mi? — kérdeztem izgatottan.

— Hány gyufa?

Nem tudtam, fogalmam sem volt róla. De muszáj volt felelnem, így a szerencseszámomat neveztem meg:

— Tizenhét.. ■

— Bedőlt! Felsült! — kiáltotta Masnik. — Jól behúztam barátocskám! Ha-ha-ha!

Elpirultam.

— Na, jól van — vigasztalt meg —, nem akarunk mi kicsinyesek lenni, meg vagyunk győződve, hogy ez az ön doboza. Ehhez semmi kétség sem fér.

Győztesen tartotta elém a gyufaskatulyát, melyet a páncélszekrényből vett elő.

— Vegye át nyugodtan!

őrizze meg!

Megköszöntem, s az ajtó felé indultam.

— Állj! — kiáltotta.

— Mi van még? — kérdeztem.

— Nyugtáznia kell!

Aláírtam a nyomtatványokat, majd kitántorogtam a

holdfényes estébe. Közben ugyanis szép csendben beesteledett ....

Fordította:

Steiner Katalin

Sűrű csillag...

■ (Népdal)

— Sűrű csillag, ajj. de régen utazol!

Nem láttad-e az én rózsám valahol:

Vagy az úton, vagy az útnak szélibe,

Vagy a kerek erdőnek közepibe?

— Láttam biz’ és kerek erdő szélibe:

Piros málnát szedett a' kötőjibe.

*

Véletlenül feltekintek az égre,

Nincsen csillag, mind behullott a földre. Lehullott a reménységem csillaga;

Hogy is lennék már én boldog valaha?

Boldog már én csakis akkor lehetek,

Ha a császár katonája nem leszek.

• Mátraballa (Heves)

8

NÓGRÁD - 1971. december 12., vasárnap

IIIIIIIIUIIIIIIIIHIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIlllllllUllllillllllUiUlllillillllilllllllilllllllllllllllIflillllllllllllllllMIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIimillllllllllllllllllllllllllllllllimillllimillllllllllllimilllllllllllllllllllllllMIH

Horváth Mária:

Ez az úi fodrásznő nagyon

lassan bíbelődik a frizurákkal — gondolta Kati. — Pedig igazán siethetne. Már több mint egy órája csücsülök itt és még mindig csak addig jutottunk el. hoev a törülközőt a vállamra terítette.

Egy szőke hajú, gyermekien fiatal nő ült 'most a tükör előtti székbe. Kati már csak irigységből is szemrevételezte. Ki az. aki miatt még mindig nem ő következik.

A fodrásznő a csavarókat szedte ki a szőke hajból, s közben jókedvűen tereferélt a vigvorgó kisegítőlá.nnval.

Kati mogorva arca most hirtelen megélénkült és a meglepetéstől finom tenyerébe mélvesztstte ágaskodó, hosszú körmeit.

— Vera, valóban te vagy az? —■ állt fel hirtelen és a csodálkozó fodrásznőt félretolta. — Micsoda véletlen! M' szél fújt téged erre? Jaj. de régen láttalak! Mesélj már! !

— Hát. na szóhoz hagvsz •jutni — mondta mosolyogva Vera. aki valóiában nagyon megremegett ettől a váratlan találkozástól. Kati a tükör elé húzta székét, közvetlenül Vera mellé. A fordásznő hozzákezdett a szőke hai megmunkálásához. Előbb azonban érdeklődve megkérdezte:

— Régi ismerősök?

— Ismerősök? — legyintett

Kati boldogan. — Vera volt a legjobb barátnőm hosszú éveken át. Együtt jártunk általános iskolába, meg , gimnáziumba is... De hogyhogy nem láttalak ?

— A búra alatt ültem már jó ideje, meg aztán a könyv is eltakarta az arcom!

— Még mindig annyi regényt olvasol? Na. persze! Egy művész feleségének...

Vera babaarca hirtelen el- komorodott. De a változás csak egv pillanatig tartott, aztán derűsen válaszolta:

— Most éppen krimit olvastam.

— Na és a férjed a ..tanár úr” is hazajött? — érdeklődött tovább Kati.

Véra idrgcsen fogta össze mellén a törülközőt.

— Ö nem... De tudod mit? Ha készen leszek meghívlak valahová egv kávéra és rpaid elbeszélgetünk. Ne hátráltas- suk most a fodrásznő munkáját.

— Hogyisne! Maid feliössz hozzánk. Ügyi* egvedül vagyok Persze, igazán írhattál volna hogy hazáiössz.

— Jól van — monda szűkszavúan Vera.

— Jól van — mondta s/.űk- mételgette bosszúsan Kati. Aztán eszébe jutott, hogv hát az ő frizurájával mi lesz. De úgy döntött, hogv mégse szól. Legfeljebb délután ismét berakja a haját magának. Volt az már úgy máskor is. És

Pityu, a ..sráca”, észre sem vette. Hiszen már olyan régen nem találkozott Verával. Már több mint egv éve Pesten laknak. De azért nagyon megváltozott. Olyan komor, szűkszavú lett. Alig örült neki. hogy találkoztak...

Pedig ha valaki boldog, hát Verának boldognak kell lennie. Hiszen mindent egv célra tett fel és ezt a célt el is érte. Jövő nyáron két éve lesz, hogv a ..tanár úr” felesége. Azé a tanár úré. aki a gimibe magyart meg németet tanított. És akibe minden lány bele volt esve. ..Tanár úr” maga volt a megtestesült férfiszépség. Az az alak. az a görög fei azok az elegáns cuccok.. . És ahogy az nézni tudott? Egvik lánv sem tagadta, hogv teiiesen odáig van. Vera csak Katinak mondta el, hogv mennyire szereti a „tanár urat”. Mennyire őrzi minden véletlen tekintetét és mennyire remeg, amikor néha beszélhet vele.

Igaz, Katinak is tetszett a „taíiár úr”, de hát az ő. érzelmei nem voltak komolyak. Meg aztán eleve kizártnak tartotta, hogv valami lehessen a dologból.

Verát is igyekezett meggyőzni. j hogy hagvion fel az ábrándjaival, de az hai thatatlan maradt. Nem iárt egyetlen sráccal sem. Az iskolai bulikra is csak azért ment el. mert abban reménykedett. hogy hátha a „tanár

úr” is ott lesz. Sokszor nem

is volt szüksége, hogv észrevegye, csak ott' lehessen mellette és jóllakhasson a látásával. És ha vannak istenek, talán ezért az önzetlen kitartásért döntöttek úgv, ahogyan végül is döntöttek.

„Tanár úr” a magyar és német tanítás mellett feste- getéssél is foglalkozott. Az egyik órán, amikor Vera remegő térdekkel éppen Radnóti antifasiszta líráidról felelt. a „tanár úr*’ egv váratlan mondattal vágta el a lec- kemondás szövevényét:

— Mondia. maga mivel mossa az arcát?

A láiy/ok kuncogva néztek össze, Vera pedig pipacs- színűvé válitan nézett a tanárra. Az nődig tovább fokozva a lány zavarát ígv szólt:

— Na jó, jó. Nem kell így elpirulni. Csak azért kérdeztem. mert irigylésre méltóan szép babaarca van.

Aztán az óra után sem feJ leitkezett meg erről a valóban elbűvölő, bársonyos babaarcról. Sőt. később sem. Vera pedig hónapokon' át olyan álom- és mesevilágban élt. mint Csipkerózsika. Még Kati is nehezen tudta ebből kizökkenteni. Boldogan mutogatta a „tanár úr” által festett arcképét, az ajándékokat és a hozzá írt verseket.

Érettségi után pedig teljesen eltemetkezett merész ívű álomvilágának valóságában.