Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)
1971-12-12 / 293. szám
/ É giszen hifire«! froraig egy vén, testetlen hájban lakott, azon a ritkán használt úton, mely a Trunion-hegyről visz lefelé. Apja nem sokat törődött vele, anyja pedig régen meghalt. Az apa azzal töltötte idejét, hogy a vallásról gondolkodott és beszélt. Ez annyira elfoglalta, hogy szinte észre sem Vette a kicsiny gyermeket, aki félig elfeledve, halott anyja rokonainak jóvoltából, hol itt. hol ott élt. " Aztán egyszer e'gy idegen érkezett Winesburgba, s meglátta a gyermekben azt, amit az aoa nem vett észre. Magas, vörös hajú fiatalember volt, s csaknem mindig részeg. Néha kiült az arával. Tom Karddal az új Willard-ház elé egy székre. Miközben Tom beszélt és istenről fecsegett, áz idegen mosolyogva kacsintott a körülállókra. összebarátko- asott Tómmal, és sok időt töltök k együtt. Az idegen egy gazdag clevelandi kereskedő fia volt, és eltökélt szándékkal érkezett Winesburgba. Le akart szokni az italról, s azt remélte, hogy városi kompániájából kiszakadva, a vidéki környezetben. jobb esélyekkel küzdhet az életét fenyegető szomjúság ellen. Winesburgi tartózkodása q ónban nem járt sikerrel. Az egyhangúan múló órák unalma csak még több ivásra ösztönözte. Valamit ellenben mégis sikerült elérnie. Gazdag jelentésű nevet ajándékozott Tom Hard kislányának. Valamelyik este. az idegen, éppen egy hosszabb tivornya után, végigdfllöngélt a város főutcáján. Tom Hard kint ült egy széken az új Willard-ház előtt, s térdón lovagoltatta kislányát, aki akkor ötödik évében járt. Az ifjú George Willard ott ült mellettük, a deszka járdán. Az idegen lezökkent közéjük egy székbe. Remegett, s amikor beszélni próbált, remegett a hangja isKéső este volt már, sötétbe borult a város, meg a vasútvonal is, mely a szálló előtti kis émelkedő lábánál kanyargóit. Valahol a távolban, nyugat felől hosszút sípolt egy személyvonat mozdonya. Egy kutya, mely eddig a kocsiúton haladt, most felállt és ugatni kezdett. Az idegen fecsegett, s közben prófétai jóslatot mondott az agnosztikus apa karjába csimpaszkodó gyermekről. — Én azért jöttem ide, mert abba akartam hagyni az ivást — mondta, s könnyek csorogtak végig az arcán. Nem nézett Tom Harcira, hanem előreTvaJoíva' a sötéi.s2g¥>e bámult, mint aki víziót lát. — Vidékre menekültem, hogy meggyógyuljak, de nem gyógyultam meg. Ennek oka van. — Megfordult a székén, s a gyermekre nézett, aki apja térdén felegyenesedett ültében, s viszonozta a pillantást. Az idegen megérintette Tom Hard karját. —. Én nemcsak az italnak vagyok ám rabja! — mondta. — Valami másnak is. Szerelmes vagyok, de még nem találtam meg, akit szeressek. Ez nagyon súlyos baj. de tia ön elég bölcs, akkor megérti, mire gondolok. Elkerülhetetlenné tesz} a pusztulásomat. Nagyon kevesen értik meg ezt. Az idegen elhallgatott. Úgy látszott, teljesen letaglózta a szomorúság, de a személyvonat mozdonyának újabb füttye fel élesztette. Sherwood Anderson Tandy — Én nem vesztettem el a reményt. Ezt ünnepélyesen kijelentem. De eljutottam oda, ahol tudom, már sosem valósulhat meg a reményem — jelentette ki rekedten. Keményen a gyermekre nézett, s ettől fogva ahhoz beszélt, az apával nem is törődött többet. — Valahol jön egy nő — mondta, s most élesen és komolyan, csengett a hangja. — De én elkerültem őt, tudod. Nem az én időmben jött. Lehet, hogy éppen,, te vagy az. Ilyen az én sorsom. Lehet, hogy egyszer éppen mellette állok, egy ilyen estén, mint a mai, tönkretettem magam az itallal, és ő még csak gyermek. Az idegennek hevesen meg- vonaglott a válla, s amikor cigarettát akart sodorni magának, a papír kihullt , remegő ujjai közül. Méregbe 1 gurult és dühösen folytatta. — Az emberek azt képzelik, hogy nőnek lenni könnyű, mert csak hagynia kell, hogy szeressék. De én tudom, hogy nem így van — jelentette ki. — Talán minden férfi közül egyedül én értem! Pillantása ismét a sötétbe borult utcára tévedt. — fin ismerem arf a nőt, pedig még sosem találkoztam vele rr mondta halkan. — Ismerem küzdelmeit és vereségeit. Éppen vereségei miatt olyan kedves ő nekem. Vereségeiből új női tulajdonság született. Ennek én nevet is adtam. Ügy hívom: Tandy. Még akkor találtam ki ezt a nevet, amikor igazi álmum voltak, s nem lett még gonosz a testem. Azt a tulajuon- ságot jelenti, mely erőt ad ahhoz, hogy szeressék az embert. Ezt a férfiaknak a nőktől kellene kapniuk, de nem kapják meg. Az idegen felállt, s odament Tom Hardhoz. Annyira imbolygott- előre-hátra, hogy attól lehetett tartani, elesik, ehelyett azonban térdre hullt a járdán, s italtól zsibbadt ajkához emelte a kislány kezét, és rajongó mozdulattal megcsókolta; — Légy Tandy, kicsinyem — mondta könyörgő Rangon. — Merj erős és bátor lenni. Mert ez az igazi út. Ne riadj visz- sza semmitől. Légy bátor, ne riadj -vissza attól, ha szeretnek. Légy több mint a nők, vagy a férfiak. Légy Tandy. Az idegen felállt, . s tánto- rogya elindult a főutcán. Néhány nap múlva vonatra szállt, s hazatért Clevelandba. Azon a nyári estén, a szálló előtti beszélgetés után, Tom Hard az egyik rokon házához vitte a 'kislányt, ahová meghívták éjszakára. Miközben a sötétben a fák alatt lépkedett, feledve az idegen zavaros beszédét, ismét kétkedő nézetein tűnődött, melyekkel a reményt akarta lerombolni az emberek lelkében. Aztán nevén szólította a lányát, mire az elsírta magát. — Nem akarom, hogy így szólítsanak — jelentette ki a kislány. — Azt akarom, hogy Tandy legyen a nevem —, Tandy Hard. — A kislány oly keservesén sírt, hogy Tom Hard meghatódott, s vigasztalni próbálta. Megállt egy fa alatt, s karjába véve a gyermeket, simogatni kezdte. — Legyél jé kislány — mondta éles hangon, de a gyermek csak nem nyugodott meg. Gyermekes szertelenséggel adta át magát bánatának, s hangja megtörte az utca esti csöndjét. — Tandy akarok lenni. Tandy akarok lenni. Tafidy Hard akarok lenni! — kiáltotta sírva, s fejét rázta, mintha gyermeki ereje kevés lenne az idegen szavai által felidézett látomást elviselni. Fordította: Vajda Miklós Bényi László: Tolirajz Nincsen szebb.. (Népdal) Nincsen szebb a magyar < lánynál: Vékony, karcsú derekánál; Olyan vékony, mint a'nádszál, Maya jár a legény után. Maga mondja a legénynek3 Válassza szeretőjének! — Jó van, kislány, én nem A bánom, Csak a.z anyád ne sajnáljon! » Még az anyja nem is tudja, Hogy a 'lánya milyen csalfa. Máj’ megtudja nemsokára: Legény jár az udvarába. Túra (Pest) liiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiHitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiimHiiiiiiiiii Az esküvőt követően már nem sokáig éltek a városban. A „tanár úr” festményei révén rövidesen befutott ember lett. Kati megértette, hóev egy ilyen kibontakozó tehetségnek kevés az itthoni környezet. De azért Vera szólhatott volna. El sem búcsúzott, csak az anyjáéktól tudta meg hogy végleg Pestre mentek. Hiába, Vera megcsinálta a szerencséjét! — gondolta akkor, az igazat megvallva, kissé irigyen. Eleinte várta, hogy maid ír. de aztán megunta a várakozást. Pedig az ő hűséges barátnői szíve sok mindenre .kíváncsi lett volna. No. de sebaj! Most majd kifaggatja. .. Katiék nagyon közel laktak a fodrászüzlethez, alig ötven méternyire. A két barátnő vidám csevegéssel tette meg a rövid utat. A lakás Katiék csapongó ízlése szerint volt berendezve. Barátságos,' otthonos, de kissé zsúfolt a tarka csecsebecséktől. — Az én szobámba gverünk! — kalauzolta Kati barátnőjét. Ne nézd, hogv egv kissé szanaszét van minden, de ha anvuék elutaznak nincs aki takarításra ösztökéljen. .. Vera egv alacsony molyhos huzatú fotelba sünoedt és ér deklődve nézegette a falra aggasztott sztárfotókat. — Ezek még a gimis idők maradványai? — kérdezte. — Hát persze. De most aztán mesélj!! — Mit meséljek? — hangolta le Vera. A nagyvárosi étet olyan mint a taposómalom. Örülök, hogy végre megszabadultam tőle. — Hát igen. Jóleső érzés hazalátogatni. De a férjed.,.? —- Éh végleg hazajöttem. — Hogy...? — Elváltunk. Kati arcáról eltűnt az érdeklődés derűje, de a kíváncsiság még nagyobb kérdőjelet rajzolt a szeme köré. Ezt csak így mondod? — Nem könnyű róla beszélni. Azért nem is ákartam a fodrásznál felhozni. Egy hete mondták ki a válást... Kati most már teljesen megkövült ezktől, a szavaktól. Nem akart hinni a fülének. Lehetséges ez...? — És áz ok? — kérdezte kis idő múlva. — Nehéz lenne erre egy szóval felelni. Talán az okot még én sem találtam meg. De ez így már nem mehetett tovább. Egyszerűen képtelen voltam kibírni? — Mit? — A szeretetét. — Ne légy már ilyen titkolódzó. Mégis, mi volt veletek. Megcsalt? — Inkább csalt volna meg... — No de... — Jó-jó. Ne húzd fel az orrod. Elmondom én. csak olvan nehéz hozzáfogni. Meg aztán ne várj semmiféle romantikus hűtlenségi történetet. Egyszerűen elváltunk. — Ezt már mondtad — türelmetlenkedett Kati. — Ügy éltünk mi. mint a firenzei galambok. Sőt annál is látványosabb, néha már kirakatboldogságban. De valahogy ez a szépség nem volt megtöltve tartalommal, Idegennek éreztem magam benne és a férjem nem segített. ho«v önmagámra találjak. Valaki mást keresett bennem, olvat. aki én soha nem tudnék lenni. — Mást keresett benned — méltatlankodott Kati. — Nekem ez a szöveg magas? Akkor miért vett el? — Hogy miért? Mert én nagyon akartam, hogy elvegyen. Szinte szolgai módon, ragaszkodtam hozzá. Szinte beté- csimpaszkodtam és nem bántam miképp és milyen módon, csak hozzá tartozhassak. — És a „tanár úr” visszaélt ezzel? -— kérdezte a másik vádaskodóan. — Nem erről van szó. Nekem kellett volna másként viselkednem. Persze, akkor nem leszek a felesége. De talán jobb is lett volna... — Te teljesen megbolondultál! — méltatlankodott Kati. Én azóta se láttam , olvan tomboló szerelmet, amilyen a tiéd-volt. — Igen, Amilyen az enyém volt. De miért nem azt mondod, hogy a tiétek. Miért?... Mert csak én szerettem. Ö csak azt a festeni való babaarcot. azt a női modellt látta bennem, akinek nincs lelke, nincsenek érzései, csak teste van. És én ezzel a testtel vettem meg őt. A hajammal, amit másnaponként renovált a fodrász, az arcommal, melyet hetente restaurált a kozmetikus, a ruháimmal, melyeket a legújabb divat szerint készített a varrónőm.' — De napról -napra vártam, hogv egyszer maid észreveszi azt is, ami ezek mögött az ő kedvére változtatott külsőségek mögött van. ami nem szín és illat, ami én vagyok... — És meg is csalt? — Talán igen. Soha nem szimatoltam utána. Persze azt tudtam, hogv sokkal több irígvem van. mint bármikor ezelőtt életemben. A befutott „szép-festő” felesége...! — Pedig én soha nem haragudtam senkire. És most is egyedül magamat1 okolhatom... — Ne légy már ilyen önvádoló! — csattant fel Kati. — Fogadni merek, hogy , te még most is... — Nem!!! Nem... Már nem szeretem...! — Na persze. Hiszen akkor nem váltál volna el tőle. Vera két halványkék gyermeki szeme megtelt könnyel: — Tudod, a verést jobban el tudtam volna tűrni, mint a hamis, lelketlen becézgetése- it. „Igen drágám. Természetesen drágám. Parancsolsz drágám...?” Hát nem. Többé nem parancsolok, csak döntök. Döntök a saját eszem és 'elképzelésem szerint. Amikor végleg eljöttem tőle, könnyedén belenyugodott. Nem faggatott. I egyszerűen tudomásul vette, hogy elhagyom. Keveset beszélt a dologról, csak a búcsúzásnál jegyezte meg: „Sose ’ hittem volna, hogy ilyen hálátlan va°v.” És én akkor megfogadtam, hogv meghálálom neki. Meghálálom azt a szalmaláng boldogságot, amellyel becsapott, azt a szerelmet. ami soha nem volt őszinte.. — De hiszen benned egv költő veszett el! — nevetett Kati. Ha már így alakultak a dolgok, hát maid én kézbeveszlek. Mint régen. De mondd csak. a „tanár úrnak” milyen hálát eszeltéi ki? — Titok — mondta mosolyogva Vera —, azután az erőltetett mosoly görcsös sírásba fulladt. ‘ , Kati pedig megértette, hogv ez az önmagával viaskodó, törékeny lelkű as'tezonv a maga módján még most is szereti, nagyon szereti a „tanár urat”. Varga Csaba Midiszoknyás macskák A fiatalasszony az ablak mögül leselkedett. A földszinti lakás ablaka előtt, a téli utcán nagykabátos árnyak siettek. Medvék és párducok. A bundás hölgyek és’a mű, bőrkabátos diáklányok egymást kerülgették. Kék kucsmában, piros midikabátban, fékete, fűzős csizmában. Széles a választék. Egy testvérpár. hófehér maxikabátban és rövid szárú bocskorban illeget. te magát. A fékete midiszoknyás, szürke szőrmebolerós lány pedig két lábon járó fekete macskához hasonlított. — Hopp! A fekete macska felugrott az ablakpárkányra, benyomta az ablak egyik szárnyát... A fiatalasszony gyorsan hát. ráugrott, de a „macska” már mellette állt, s megragadta a kezét. Az asszonyka néhány perccel később a nyáron divatba jött kék overállban. több éves minikabátban és a tavaly vásárolt olasz csizmájában indult útnak. Fekete midiszoknyás, szőr. memellényes kísérője már a folyosón várta. „Nem veszek semmit, nincs pénzem! — gondolta a fiatalasszony. — Csak körülnézek a városban”. A fekete cica húzta, vonszolta maga után. A ködös utcán csípős szél söpört végig. A férfiak felhaj. tott gallérjuk mögé bújtak. Váratlanul egy újabb fekete macska tűnt fel, rövid kabá. tos lánnyal kézenfogva. A fiatalasszony megbabonázva bámulta őket, amíg el nem vesztek a siető emberek között. A „Pique Dame" nevezetű szoknya- és blúzszaküzlet kirakata előtt megtorpantak. A szőrmebolerós macska elengedte a fiatalasszony kezét és beugrott a kapualjba. A kirakatban piros.kék-sár. ga, francia szabású bodros blúzok és végig gombos, fekete. bordó midiszoknyák kínálták magukat. Középen olcsó, széles övű, elől hosszan felvá. gott midiszoknya. A fiatal- asszony dobogó szívvel nézte, nézte. „Jó lenne felpróbálni. Vajon hogy állna nekem?” A midiszoknya váratlanul kipattant a. kirakatból. — Hopp! Fekete macskaként mélyen meghajolt, és kitárta az üzlet ajtaját. Kéz a kézben léptek be a szoknya- és blúzszakboltba. A fogasokon millió, millió csodálatos szoknya! — Ne azt vegye! — mondta az eladó, a kirakott áru. ra mutatva. — Mutatok egy sokkal csinosabbat. Tegnap jött. Még nincs a kirakatban sem... A fiatalasszony már bent állt az öltözőfülkében'. Fekete kombinéban, fekete csizmában. S a felpróbált fekete, csak térdközépig felvágott midiszoknyában. Mint egy fekete cica. A fekete midiszoknya újra kiugrott a kirakatból és egy újabb vendéget kisért be. — Végre, valakinek jól áll a midi! — mondta az eladó a fiatalasszonynak. — Tényleg jól áll? — Nézzen a tükörbe! A fiatalasszony úgy lépett ki a szoknyából, hogy nem ■ gombolta ki. A csizma hozzá, érhetett a szövethez, mert az eladó szigorúan rápírított. — Jaj, mit csinált! össze, kente a csizmájával! Miért nem vigyáz!? Még akkor is, ha megveszi... Nincs visszaút! Már. blokkolták is a szoknyát. A fiatalasszonynak nem volt ereje ellenkezni. Kifizette a drága szoknyát. Csak addig örült, amíg kilépett a ködös, hideg utcára. A kirakatban nem mozdult a másik szoknya. A fiatalasszony) hirtelen elszomorodott. „Minek vettem meg? Nem is hordhatom, mert nincs hozzá midikabátom ...!” Ha nem szégyellné, sírva fakadna. A midiszoknyás, fekete macska nem kísérte hazáig. Űj áldozatra lesett? Hiszen a kirakatok... a kirakatok ... A téli utcán nagykabátos árnyak sietnek. Medvék és párducok. NÓGRÁD — 1971. december 12., vasárnap Q r
