Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)

1971-12-12 / 293. szám

V Eredményes esztendő Beszámoló taggyűlés a Bányagépgyárban Tanácskoznak a IV-es alapszervezet tagjai A párt X. kongresszusán elfogadott sze,. vezeti szabály, zat előírja: a pártvezetőség köteles évenként beszámoló taggyűlést tartani, ahol a párttagság értékeli a pártve­zetőség, a pártszervezet éves tevékenységét. Ezek a taggyű­lések megyénkben is megkez. dődtek. A Salgótarjáni Bányagép­gyár 4-es alápszervezetének taggyűlésén vettünk részt. A forgácsoló, a görgő és dara­boló üzem kommunistái tar­toznak ehhez az alapszerve, zethez. A három üzem 130 dolgozója közül 30 a párttag. Éves tevékenységüket, az alap­szervezet vezetőségének beszá­molóját Józsa István, az alap­szervezet titkára mondotta el Miről szólt ez a beszámoló? Mivel az alapszervezethez elsősorban fizikai dolgozók tartoznak, ezért egyik legfon­tosabb tennivalójuk a beszá­molási időszakban is. a tag­építő munka volt. Míg a ve­zetőség újjáválasztásakor csak 22 tagot számlált az alapszer­vezet, ebben az időszakban nyolc taggal gyarapodott a taglétszám. Az üzemben sok a szorgalmas, becsületes pár- tonkívüli, idősebb és főleg fiatal dolgozó. Olyanok, akik­kel, ha rendszeresen foglal­koznak, jó párttagok lehetnek. A vezetőség, de a párttagok is megkezdték a rendszeres, tervszerű foglalkozást azokkal, akiket úgy látták, hogy ered­ményes munkájukkal, helytál­lásukkal, példamutatásukkal kiérdemelték, hogy párttagok legyenek. Rendszeresen be­szélgettek ezekkel az embe­rekkel, megismertették velük a párt szervezeti szabályzatát. Egy év alatt ilyen dolgozók­kal erősítették az alapszerve­zet taglétszámát. S mivel • el­sősorban A fiatalokkal foglal­koztak, annak köszönhető, hogy az alapszervezet átlagos élet­kora viszonylag alacsony, alig 37 év. Egy másik fontos területe volt az alapszervezetnek a pártoktatás megszervezése. Igaz, hogy három tagnak már 5 hónapos pártiskolai végzett­sége volt, ketten elvégezték a marxista—leninista közép­iskolát, mégis úgy határoztak, hogy négy évre szóló pártok­tatási tervet készítenek. E tervszerű munkának köszön­hető, hogy az alapszervezet 30 tagjából az idei pártoktatásra 27-en jelentkeztek az alap­szervezet soraiból. A három párttag is betegség és egyéb okok miatt nem vesz részt a tervszerű politikai oktatás­ban. Viszont arra is töreke­dett a pártszervezet, hogy a műhelybizottságban, a KISZ- szervezetben, vagy a szocialis­ta brigádokban tevékenykedő legjobb munkások is részesül­hessenek politikai képzésben. Értékelte a beszámoló a pártcsoportok tevékenységét, s azt, hogy az alapszervezet tagjai fnilyen társadalmi te­vékenységet fejtenek ki. A közéleti munkánál említették, hogy például az országgyűlési képviselői és a tanácstagi vá­lasztások előkészítésében az alapszervezet szinte vala­mennyi tagja részt vett, ma­gyarázta, propagálta a párt politikáján alapuló népfront- programot. Sikeres agitációt fejtenek ki a párttagok a Húszezer munkanapot Salgó­tarjánért mozgalomban. De ott találjuk a kommunistákat a szakszervezetben és a KISZ- alapszeryezetben is. Az alap­szervezet 15 tagját bízták meg azzal a pártmunkával, hogy segítse a műhelybizottság te­vékenységét. A KlSZ-vezeíő- ség választása alkalmával öt fiatal párttagot bíztak meg azzal, hogy a KISZ-ben dol­gozzanak. Hogy az alapszervezet meg­értette a párt ifjúságpolitikai határozatát, a már említett tények mellett elsősorban az bizonyítja, hogy az alapszer­vezetet éppen a fiatalok kö­réből erősítették. Ugyanez mondható el a nőhatározatra is, hiszen számos intézkedés jelzi — még akkor is, ha az alapszervezet vezetőségén be­lül a nőfelelősi feladatokat férfi látja el —, hogy sokat tettek a határozat végrehaj­tásáért. Emelték a női dolgo­zók bérét, teljesítménybérben dolgoznak, s a három üzem­részben a gyakorlatban is ér­vényesül az egyenlő munká­ért egyenlő bér elve. A politikai munka mellett helyet kapott a beszámolóban a gazdasági élet pártirányítása is. Szóltak a termelési eredmé­nyekről, hiszen a szocialista munkaversenyben résztvevő hat szocialista brigád több tagja kommunista Ekek lel­kes munkájának következ­ménye, hogy a három üzem­rész az év kilenc hónapjára tervezett befejezett termelési értéket 103,7, a teljes terme­lési értéket pedig 105,5 száza­lékra teljesítették. Dicséret mellett, bírált is a beszámoló. Például azt, hogy a termelés gazdaságos­ságát, a vállalati nyereség alakulását vizsgálva rossz képet kapnak a Bányagép­gyárban. Ennek okát elemez­ve a beszámoló megállapítot­ta, hogy túlzott mértékű a kooperációban végzett munka, ami nem növeli a nyereséget. A nyereséget negatív irányban befolyásolta a nagymérvű túlóráztatás is. Mások a be­csült, lazább normaidők meg­tartását követelik. Tennivaló Tanuló parasztasszonyok A Német Demokratikus Köz­társaság mezőgazdaságában dol­gozó, mintegy 400 ezer asszony­nak majdnem a jele rendelkezik szakmunkás bizonyítvánnyal. Hat évvel ezelőtt a szakmunkás bizo­nyítvánnyal rendelkezők száma imnú(*S42e JA százalék polt. Ma mintegy Z5 ezer asszony tagja a mezőgazdasági termelvszövetke retek vezetőségeinek, vagy veze­tő funkciót visel az állami gaz­daságokban. Hétezer parasztasz szony kezeli a modern technikát képviselő, új mezőgazdasági gépe két. akad a munkafegyelem szi­lárdításában is, ahol elsősor­ban a párttagoktól, a szocia­lista brigádok tagjaitól vár­nak példamutatást. Ez a taggyűlés is bizonyí­totta a vezetőség megállapí­tását, hogy a párttagok több­sége nem mond véleményt, a taggyűléseken kevés a hozzá­szóló, nem bírálják eléggé a vezetőség munkáját, így az nem kap elég segítséget tevé­kenységéhez. Pedig a taggyű­lés olyan fórum, ahol minden párttagnak hallatnia kell a szagát. Ezek a beszámoló taggyűlések csak akkor érik el céljukat, ha felelősséggel értékelik az eltelt esztendős tevékenységet, s annak alap­ján szabják meg a további feladatokat. Nyilt, és ősíinte légkörre van szükség ahhoz,, hogy az alapszervezet vezető­sége a X. kongresszus határo­zatainak megfelelően, maga­sabb szinten végezhesse mun­káját. A párttagoknak pedig ezt kell elősegíteniük. Somogyvári László Bekövetkezett hát, amire hosszabb idő óta számítani lehetett: a felsőtoldi egyesí­tett tsz veszteséggel zárja az évet. A felsőtoldiak annyiban térnek el a hasonló helyzetben levő néhány más gazdaságtól, hogy az övék a megye egyik legmostohább körülmények között gazdálkodó üzeme. Hegy, hűvös erdők, sziklás völgyek, köves szántók. A teljes igaáság: üdülésre alkal­masabb vidék, mint gazdálko­dásra. Ennek ellenére első esetben kerültek ilyen hely­zetbe. Még az elmúlt eszten­dei különböző megpróbáltatá-* sokat is átvészelték. Igaz, a helyzetük már akkor is válsá­gos volt. Pénzügyi manipulá­ciókkal úszták meg a bajt. A remény, hogy egy ‘ kedvező időjárás még helyrebillenti a 'gazdaságot, november végére véglegesen szertefoszlott. A közelmúltban rendkívüli köz­gyűlést tartottak, elemezget­ték a bajok okait. Számon kér­ték az elnököt, Herédi Sán­dort, aki újat mondani nem tudott. Megköszönték neki két- évtizedes munkáját és levál­tották. Jelenleg a várakozás napjai telnek a községben. A főköny­velő lót-fut, járásnál, megyé­nél, banknál. Közben, az ilyenkor felbukkanó jólérte- ültek bizalmasan sugdossák, a könyvelő elfelé kacsintgat a faluból. A főagronómus egy­éves múlttal háta mögött a tsz-ben, bizonytalanul várja a holnapot. Nem tudja ml lesz vele. Szóval Felsőtoldon fel­bomlott a hadrend. Akiben bíznak, Nemecz Rudolf, a vplt párttitkár, akit az említett rendkívüli közgyűlésen elnök­nek választottak. Vázlatosan ez a helyzet Fel- sőtoldon. Emögött azonban sok-sok apró részlet rejlik, amelyekből összetevődtek a Saját portánkon... J obban körül kell némi, mert a jövő esztendőben a termelési programok kialakításánál, a hatékonyság gyor­sabb növelése érdekében előtérbe kerül a bel­ső tartalékok feltárása' és hasznosítása. Ez nem olyan látványos dolog mint lakóházak, gyárak, iskolák, óvodák sokaságát építeni. Mégis ezt az utat kell járnunk. Részben a már. ismert beruházási egyensúly megterem­tése érdekében, részben pedig azért, hogy mértékeljük azt az egészségtelen folyamatot, amely a termelés-bővítését, a választék növe­lését, az igények jobb kielégítését, a gazda­ságos. hatékony termelést csak új és új be­ruházásokkal képzeli el. Mivel több vállalatunk vezetőjének gon^ dmaiában elrg merül fel, hogy szétnézzen sa­ját porta .ián, kritikus szemmel vizsgálja a le­hetőségeket és tennivalókat, az új esztendő gazdasági követelménye ha tetszik, ha nem, arra fogja majd kényszeríteni őket. hogy belül keressék a megoldásokat. Ismét azok az üzemek, gyárak vezetői és dolgozol járnak jól. ahol már az idén tudo­másul vették, s ennek szellemében cseleked­tek; a meglevő munkaerővel ésszerűen és jól kell gazdálkodni. A Salgótarjáni Kohásza­ti Üzemekben 230 dolgozót kívántak a ter- melőitiunkába irányítani. Csupán százan vállalkoztak erre, a többiek pedig elhagyták az üzemet. Ez tovább tetézte a gyár munka­erőgondját. Többször hallottuk, hogy több mint 400 dolgozó hiányzik a termeléshez. Kevesebb szó esett viszont arról, hogy en­nek ellenére nyereségük mégis több- lesz, mint amennyit terveztek. Megteremtésében a nvereséges gyártmányok növelésén túl szere­pe van a jobb üzem- és munkaszervezésnek, amely a Dolgozz Hibátlanul mozgalomban jelentkezik. Ettől az idén több mint húsz­millió forint megtakarítást várnak. Kevesebb volt a létszám a nagybátonyi gépüzemben, mégis túlszárnyalták termelési tervüket, mert nem kellett napokat várni az anyagra, fo­lyamatos volt a megrendelés stb. Sokkal könnyebb dolog -külső okokkal ma- „ gyarázni a nehézségeket, ebben keresni a problémák gyökerét, mint szembenézni azzal, ami gyárainkban, üzemeinkben ma még elég szembetűnő: a szervezetlenséggel, az elő­relátás hiányából adódó alacsony színvonalú üzem- és munkaszervezéssel. Bár. az érdekelteik jól tudják, hisz’ a kor­mány első számú vezetői számtalanszor ki­nyilvánították, hogy a problémákat az önálló­an tevékenykedő üzemekben kell elsősorban megoldani, a régi, rossz, beidegződött szoká­sokhoz híven, sokan még mindig felfelé te- kintgetnek, és mint valami imát, úgy ismé­telgetik: fentről is segítsenek. Meg is teszik, de nem úgy, ahogy egyesek lent elképzelik. A jövő évben, ha megyénk üzemei gyara­podni akarnak, akkor az eddiginél jobban szét kell nézni saját portájukon, és komolyan hozzá kell kezdeni a nagyobb rendcsinálás­hoz, a fegyelmezett munka megköveteléséhez, a korszerűbb termelésszervezési és -Irányítási módszerek bevezetéséhez. Ebbe az irányba szorítja majd a vezetőket az élethez jobban igazodó közgazdasági szabályozórendszer, no meg az, hogy a régóta hangoztatott intenzív gazdálkodás megvalósításához most már va­lóban hozzá kell kezdeni. Igaz, ez sokszor nem hozza meg a várt eredményt. Előfordulhat,- hogy a régi számí­tásokat félre kell tenni, új felmérésekre, elemzésekre lesz szükség ahhoz, hogy haté­konyabb, eredményesebb legyen a gazdálko­dás. Üj megvilágításba kerülnek a munka- és üzemszervezéssel kapcsolatos kérdések. Üj sorrend alakul ki, amely nemcsak a megle­vő munkaerőkhöz igazítja a növekvő terme­lési igényeket, hanem gondol a két. vagy há­rom műszak bevezetésével, a kieső idők meg­szüntetésével, az áílóalapok jobb kihasználá­sával, az ezt szolgáló újabb technológiákkal, a nagyobb termelékenységű gének vagv gép­sorok beóilitásával. a több gépes rendszer be­vezetésével. vagy elterjesztésével. Megvalósítása kétirányú, bonyolult felada­tot jelent: az új technikát lösszé kell hangol­ni az ehhez igazodó munka- és üzemszerve­zéssel, ugyanakkor az új feladatokhoz meg kell nyerni a dolgozók széles táborát is. A munkások döntő többsége nem fél a na­gyobb feladatoktól. Akkor érzi jól magát, ha cselekedhet, mert tudja, saját bőrén tapasz­talja,' hogy álldogálóiból, várakozásból, tét­lenségből nem lesz jobb az élete, nem való­sulnak meg otthoni tervei. Amikor a Köz­ponti Bizottság legutóbbi ülésén a vállalatok belső mechanizmusának megreformálását szorgalmazta, tulajdonképpen munkásérdeket szolgált, a munkások sokszor jogosan hangoz­tatott kívánságát foglalta össze. Kevés olyan üzemünk és gyárunk van, ahol ne nyílna pa­naszra a dolgozók ajka az alacsonyan szer­vezett termelésirányítás miatt. Nem árt hangsúlyozni, hogy a jövő évben azok az üzemek, gyárak járnak jól, jutnak egyről a kettőre, ahol az üzemen belüli koo­peráció is kifogástalan lesz. Régen elmúlt az Idő; amikor egy üzem, vagy művezető, saját maga területével foglalkozott, a létszáméit harcolt, függetlenül attól, hogy szükség volt rá, vagy sem. A jövő év feladatai egyenesen megkövetelik, hogy lent Is kilépjétek at üze­mi és művezetői iroda szűk helyiségeiből, és összefüggéseiben vizsgálják a vállalat gond­ját, a termelésfejlesztéssel kapcsolatos összes lehetőséget és, tevőleges szerepet vál­laljanak a megnagyobbodott feladatok meg­oldásában. va intünk bárkit is attól, hogy a ma­gasabb követelményeket új dolognak tüntesse fel. A feszesebb, a hatéko­nyabb gazdálkodás igénye sok változatban, a X. pártkongresszuson is szóba került. Nem teszünk mást, mint ennek kövfetkezetes, cél­tudatos végrehajtását szorgalmazzuk, hogy megyénk minden üzemében tudomásul ve­gyék: elsősorban saját portánkon kell ren­det teremteni. Venesz Károly Nehéz számadás helyzetet mozgató események. Ennek legérdekesebb részletét Herédi Sándor, á tsz volt el­nöke nyújtotta. Felsőtoldi szü­letésű ember, aki napszámos, gyári munkás ezerkilencszáz- ötvenháromig, amikor a lakos­ság hazahívta az egyik salgótar­jáni üzemből és megválasztot­ta emöknek. Ez az ember származását, hovatartozását sőhasem feledte el. Az embe­rek iránti kötelezettsége is hajtotta, űzte, hogy legyen valamije a falunak. Megvá­lasztása pta nem volt szabad­ságon. Szépen, fokozatosan gyarapodtak is. Ott az új ma­jor. Igaz1, akadt tennivaló még bőven, hogy a követelmények­nek teljesen megfelelő legyen. De ettől eltekintve ott van Al­sótold határában, ahol vala­mikor kőszikla és néhány szál fű volt. Ez már valóság. Az is, hogy az istállókban száztizenhét törzskönyvezett, országosan is híres toldi szár­mazású tehén áll. Ez is való­ság. De az is, hogy a kezdet­ben egyetlen gépük sem volt, ma új gépek sora végzi a földművelő munkát az embe­rek mellett. Na és az új csa­ládi házak, bennük szép be­rendezés, normális anyagi kö­rülmények között élő embe­rek!! Mindezekhez, de azokhoz Is, amiket még nem soroltunk fel, Herédinek köze van. Ilyenkor kiált fel az ember: akkor miért kellett mennie? A válaszok sokasága torlódik, ötletszerűen, az eseményektől sodorva, a vezetést a kézből szabadjára engedve, a tanu­lást elhanyagolva, naponta nem mérlegelve a gazdaság helyzetét és a korszerű veze­téshez, tartozó ezernyi tudni­valót, ma már nem lehet me­zőgazdasági üzemet irányíta­ni. Ezek édestestvérként tar­toznak a rendszerhez való hű­séghez. Sem az egyik, sem a másik, egymás nélkül nem teljes. Áttekinthetőbbé válik a fel­sőtoldi helyzet, ha közelebb­ről is megismerkedünk né­hány valósággal. Az idén nem kaptak állami támogatást, tő­lük is megvontak különböző kedvezményeket. Megingott az anyagi helyzetük. Tetézte ezt, hogy félmillió forinttal keve­sebb bevételük van az állat­tenyésztésből. Félmillió forint­tal kevesebb a pillangós ta­karmány értéke is. A legfi­gyelemreméltóbb mégis, hogy az üzemegységvezetők írták az órát, fizettek akkor is, ha a pénzért nem dolgoztak mag, Vásáróltak anélkül, hogy megfontolták volna. Egymil­lió-kétszázezer forint értékű abrakot, amit nyakló nélkül etettek. Nyolcszázezer forint­ért vettek műtrágyát. A na­pokban mondták: a fele elég lett volna. Halmozódtak a tudatlanság­ból eredő meggondolatlansá­gok. Mindezek nemcsak eb­ben az évben, hanem jóval korábban kezdődtek. Az üzem­ben előforduló hibákért első fokon ki a felelős? Az elnök. Ez viszont nem kisebbíti a főagronómus, a főkönyvelő, a többi vezető, de a tagok fele­lősségét sem. A közös gazdaság volt elnö­ke szabadságát tölti. Most elő­ször, amióta a tsz-ben dolgo­zott. Nem találja helyét. Ha elmegy vadászni, hazakíván­kozik. Otthonról menne. Leg­utóbb a garábi úton találkoz­tunk. Felugrottunk a kis fa­lucska néptelen ivójába be­szélgetni. Herédit megviselték az események. Kinyújtott ke­ze remegett. A ráncai is el­mélyültek. Halkan beszélt, gondolataiból kiragadva: —Azt hittem, nem bírom, az idegosztályon kötök ki... Aztán mondja folyamatosan, mintha ezzel megkönnyebbül­ne. Hogy felkavarodott a csa­ládi élete, ami megzavarta a nyugalmát. Aztán magyaráz­kodik, nem szabad ebben ke­resni a gazdaságban levő hi­bák okált. Igaza lehet, nerr* olyan fiatalok már, hogy vég­zetessé válhat a családi bé­kesség felbomlása. A falu is tudja, ami köztudott, kölcsö­nös volt. Herédi gondolkodva keres magára . nézve egy leg- , kifejezőbb szót. Vontatottan ’mondja: — Kisebbségi érzésem volt az utóbbi időben. Lemarad­tam. Kiengedtem kezemből az irányítást... Csend lett. a kis szobában és lassan sötétedett; Herédi nyelt egyet a söréből. Nem esett jól neki. Mondta is. Az­tán sorolta, hány emberrel kí­sérletezett, akikben csalódott. — Az új elnök jobb leszi Majd segítem őt, ha helyre- jövők. Most nagyon fáradt va­gyok. .. Lámpafény mellett indul­tunk el Garábról. Körülöttünk feketéllettek a hegyek.. Fenn, a magasban, bömbölt a szél. Amíg Felsőtoldra értünk He­rédi vázolta a gazdaság jövő­jét. Mert ha más beosztásban is, de részt akar abból kérni. Bobál Gyula NÓGRÁD - 1971. december 12., vasárnap 3 / I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom