Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)
1971-12-10 / 291. szám
Nyehraszovra emlékezünk Vesztesek és győztesek „Népemnek áldoztam lantom és életem, Talán, ha meghalok, ködbe foszlik nevem: Nyugodtan búcsúzom — nem kell hiú siker. En elmegyek s örökül ezt hagyom teneked: Nem elég csak szeretni és szánni ezt a népet, A nép jogáért küzdeni s vérezni kell!” Százötven évvel ezelőtt. 1821. december 10-én Podóliában született a „legnemzetibb’’ orosz költő: Nyikolaj Alexeje- vics Nyekraszov. Apja földbirtokos és katonatiszt volt, aki fiából is katonát akart nevelni, s mert az apai akarat ellenére Szentpétervárra ment az egyetemre, levette róla a kezét. Így a fia csak a legnagyobb nyomorral küzdve végezhette tanulmányait, éhtífuszt is kapott. Ebből a személyes élményből következik, hogy nincs még egy költő, aki a szegénységet és a nyomort olyan megkapóan tudná festeni, mint ő. „Szülőföldemen” című versében önvádlóan emlékszik vissza „velejükig romlott, garázda” őseire, arra az elvadult gyermekre, aki maga is önkényúr, földesúr volt, és szégyen gyűl arcára, amikor mártírsorsot élt anyja és húga emléke megképződik előtte. Első verseskötete 1840-ben jelent meg, és nem keltett különösebb feltűnést. Terméke- nyítőleg hat rá viszont Be- linszkij barátsága és bírálata, és az ő észrevételei nyomán ismerte fel tehetsége természetét és tért át a realisztikus hangra, választja témájául a paraszti szenvedést. Már Nyekraszov és Szalti- kov arra tanította az orosz társadalmat — írta Lenin —, hogy a feudális földesúr műveltségének sima és kikent- kifent külső máza alatt ismerje fel jobbágynyúzó érdekeit, arra tanította, hogy gyűlölje az efféle alakok képmutatását és lelketlenségét. A „Költő és polgár” című versében költői küldetésének felismerése szól: „Szülőanyjá-. nak bánatára / Közönnyel nem nézhet fia. / Akit nem érdekel hazája / Méltó polgára nem lesz soha / Keserű önvád gyötri csak, / Menj hát és áldozd fel magad! / Övd meg hazád, menj tűzbe érte. .. / Ki tiszta szívvel megy halálba, / Az nem pusztulhat el hiába / Szent ügy nevében hull ki vére. / Költő, kit ég kegyelme pártol, / örök igazság szónoka, / Ne hidd, hogy ínség koldusáról / Nem zenghet húrjaid dala.” A forradalmi demokratáknak, a liberálisok elleni harcában Nyekraszov a demokraták mellett foglal állást, ha nem. is mindig következetesen. A parasztokat különbnek tartja uraiknál és poémáiban megjelennek a „nép védelmezői”, ahogyan ő a nép érdekeinek harcosait nevezi. Az 1861-es jobbágyfelszabadítás hírére ujjongva üdvözli a szabadságot: „Anyám, Haza, Földje, te drága vidék. / nem jártalak ily vígan soha még”. és bízik abban, hogy a nép l!Ffff^^T~TT?^hlTTrfírTT'j' AJÁNLATUNK ■ A televízió szerdai műsorából különösen három műsor- szám érdemel említést, mégpedig az összeállítás Móra Ferenc novelláiból, Joszif Kobzon showja és a KISZ VIII. kongresszusáról készített jelentés. Sajnos, a negyedik, a Művészet és szociológia című műsorszám érdemtelenül túl későre maradt, pedig talán ez lett volna a legtanulságosabb. A „Bolondságok — enyémek is, másé is..című Móra Ferenc műsor viszonylag jó keresztmetszetét adta a Szegeden élt író munkásságának, az átdolgozások is többé-kevésbé jól sikerültek, s néhány kiváló színészi alakításnak is örvendhettünk. A szereplők közül Almási Éva, Cs. Németh Lajos, Gozmány György, Moór Mariann, Pádua Ildikó és Soós Lajos külön is említést érdemel. De nem maradhat el a rendező és a televízióra alkalmazó Kazán István nevesem a megdicsértek sorából. Nagy örömet okozhatott a tévénézőknek Joszif Kobzon önálló műsora, amelyet a társművészek fellépése még közvetlenebbé tett. A közreműködő GaLina Nyenáseva, a Kalinka előadásával ugyancsak a magyar tévénézők szívébe énekelte magát. Joszif Kobzontól pedig legszívesebben a nagyszerű előadói képességet megkövetelő Karnevál számot hallgattuk érdeklődéssel. A KISZ VIII. kongresszusa alkalmából a televízió naponta képes összefoglalót ad, amelyből az elsőt szerdán kísérhettük figyelemmel. Nagyszerű riporteri összefoglalónak lehettünk a szem- és fültanúi. Az első nap hosszú beszédekkel tarkított műsorából sikerült rendkívül érdekfeszítő, fiataloknak és felnőtteknek egyaránt érdekes műsorszámot alkotnia. * A mai, pénteki műsorból olvasóink figyelmébe ajánljuk a külföldi művészek hangversenyét (17.35), a Huszonhetedik év című dokumentum-riportfilmet a párt szerepének helyes értelmezéséről (17.55), a jelentést a KISZ VIII. kongresszusáról (18.45), Mocsár Gábor Vidám elefántkor című tévéjátékát (20.00). L. Gy. Filmelőzetes Bardot is láthatjuk — Jugoszláv filmek — Érdekes krimik Űiabb kilenc játékfilmet vásárolt magyarországi forgalmazásra a ftlmátvételi bizottság: az alkotások műfaii sokszínűsége bőséges választékot ígér. A megvett filmek között négvet jugoszláv alkotók készítettek. Közöttük szerénél Bakir Tanovic balladai kidolgozású története egy pásztorról, címe is hasonló: „A násztor”. Humorral és mély emberséggel idézi a Partizánok történetét színes filmjében Antun Vrdoliak, amelynek címe: ,,A hegyen zöld fenyő nő.” A krimikedvelők számára élményt jelent Dorde Nikolic pergő cselekménvű műve: ,.A bolond feiern”. E.ev 15 éves kamasz szatirikus történetét idézi ’ „A rovarölő”. Alexander Petkovic alkotása. A „Szelíd motorosok”-kal és „Zabriskie point”-tal mutat rokonvonásokat Richard c. Sarafian „Az eltűnt pont” című színes amerikai társadalmi drámája, melynek főszereplője Barrv Newman. Három kamaszfiú tengerparti vakációjáról szól Robert Mulligan rendező alkotása, a „42 nyara” című, színes amerikai film. Sidney Lumet színes bűnügyi filmjében ,.Az Anderson magnószalagok” című alkotásában láthatjuk viszont Sean Connery-t és Martin Balsamot. Brigitte Bardot legközelebb Robert Enrico filmjében mutatkozik be a magyar közönség előtt. Az 1920-ban játszódó francia—olasz—spanyol színes kalandfilm címe: „Rum- körút.” 4 NOGRÁD — 1971. december 10., péntek maga uraként, senkire sem vigyázva, maga lehet sorsának kovácsa. Különösen sokat foglalkoztatják az orosz nők sorsának problémái. „Forr a mezőkön a munka, a föld dobog, / Jaj, ti nehéz sorsú, bús orosz asz- szonyok! / Jaj, van-e sors ko- morabb? / Nem csuda, hogyha hamar megöregszel így, / nagy töredelmű, borús szavú nép szelíd, / tört szívű anyja vagy.” Költészete csúcsát a „Ki él boldogan Oroszországban?” című hosszú poémája jelenti. Az 1861-i reform előtti és utáni orosz élet átfogó képét nyújtja benne. A poéma hőse hét gyermekded lelkületű paraszt, akik neki indulnak a világnak, hogy megkeressék, ki boldog Oroszországban. Üt- közben mindenféle emberrel találkoznak, földesúrral, pappal, kézművessel, paras ziasz- szonnyal, de egyetlen elégedett emberrel sem. Mindenki szerencsétlen a maga módján, talán csak a fiatal forradalmár, Grisa nem, aki töretlenül hisz abban, hogy áldozata a népért végül is azt eredményezi, hogy senki se lesz boldogtalan Oroszországban. Nemrégiben láthattuk a mo- zikbap az Emberi Torpedó című japán filmet. Igazi mondanivalója (a háború iszonyata a békekötés utáni napokban sem apad el), ismétlődik Giuliano Montaldo új filmjében, melyet Vesztesek és győztesek címmel mutatnak be a magyar filmszínházak. A háború utolsó óráiban két német katona. Grauber tengerész hadapród (Franco Nero) és Schultz tizedes (Larry Aubrey) civilruhát szereznek, megszöknek, majd megadják magukat a szövetségeseknek. Egy kanadai ellenőrzés alatt álló táborba kerülnek, ahol átmenetileg sikerül eltűnniük a barakkokban is katonás fegyelmet tartó német foglyok elől. Amikor kiderül jelenlétük, Bleicher ezredes (Helmut Schneider), a fogoly német tiszt hadbíróság elé állítja őket, s a bíróság halálra ítéli a két dezertőrt. Trudeau kapitány (Richard Johnson) a kanadai parancsnok saját előmenetele, s a tábor rendje érdekében kiszolgáltatja Graubert és társát. öt nappal a békekötés után, 1945. május 13-án kanadaiax jelenlétében német foglyokból verbuvált kivégzőosztag lövi agyon a katonai ruhát levetett — s így szerintük halálosan vétkes — szökevényeket. Mint minden jó filmnek, ennek is komoly lélektani hát. tere van. A valódi „főnök” Trudeau, és a foglyok gyakorlati parancsnoka Bleicher, ellenségek. Kettőjük párharca talán szellemes és izgalmas lehetne, ha nem egy ártatlan ember bőrére menne a játék. A két elítélt közül Grauber a kulcsfigura, mert hiszen ő képvisel humán tartalmakat. Nem érti mi történik vele, hisz nem érezheti bűnösnek magát. A kis vezérek sakkjátszmájában pedig élő bábuk feje hull le. Épp ezért erkölcstelen játékot űznek szemünk előtt. Olyan jáétkot, amit semmi sem menthet. Az a tény, hogy Trudeau előléptetését féltve, Bleicher pedig hatalmi pozíciójának mindenáron való megtartása érdekében bonyolítja így a cselekményt, nem mentő, ha. nem súlyosbító körülmény. Giuliano Montaldo és alkotócsoportja kitűnő filmet készített — a hangsúly nem a mozgalmasságon, hanem emberi magatartások irrealitásán van. Azt fogalmazza meg, hogy a terror és az egyén harca az egyén számára kilátástalan A film gondolatait jó színészek közvetítik a nézőnek. Franco Nero képes arra, hogy — bár viszonylag keveset látható a vásznon — a többi fi. gura fölé magasodjon. Pontosan, hitelesen reprodukálja a fanatikus német tiszt alakját Helmut Schneider Richard Johnson Trudeau* ja épp olyan, mint amilyenre a már klasszikus háborús regények ismeretében számíthattunk. Az epizódszereplők közül a géhást megformáló Búd Spencer érdemel figyelmet. Az olasz—jugoszláv kopro- dukcióban készült film kellemes meglepetést okozott: Hann Ferenc Könyvtárak fejlesztése Homokterenye 6000 kötetet kap Költészetében — akárcsak nagy magyar kortársaiéban is — uralkodik a népi tónus, a népköltészet formai megoldásait szabadítja fel, s emeli a legmagasabb művészi rangra. Élete utolsó szakasza súlyos idegbaja következtében, tele van szenvedéssel. Ö is, akárcsak Heine, matracsírban éli le utolsó éveit. A testi szenvedésnél azonban talán még több fájdalmat okoz neki, hogy a remélt társadalmi haladás elmarad. Oroszország nem mozdul, a remélt szabadság hajnala késik. „Elégia" című versében panaszolja: „A természet figyel, / De az, kiért e dal az est csendjében kel, / Kire költő szívem forró szerelmet áraszt: / Nem hallja meg dalom, s nem ad reája választ...” Az UNESCO születésének évfordulóját, a nemzetközileg megünnepelendő dátumok közé sorolta. Ma, egy megváltozott világban tisztelettel emlékezünk a költőre, aki ennek a világnak volt előkészítője, „végzetes órákban születve” zengett élő viharokat és versei úgy csapódtak az emberi szivekhez, mint a szirthez a hab. Csukly László Corvinakiadványok A Corvina-kiadó 1971-ben megjelent kiadványai egyre keresettebbek a könyvesboltokban. különösen most. a téli ünnepek előtt. Művészeti kidaványai közül A magvar népművészet, a két kötetes Képzőművészeti almanach, A magyarországi művészettörténet. Silvitzky Margit: öltözködés. divat, művészet. (I.— III.); vagy a Fotóművészeti kiskönyvtár sorozat legalább olyan kedves ajándék, mint a Világvárosok múzeumai sorozatban. megjelent újabb kötetek; Magyarország nevezetességeit, illetve műkincseit bemutató kiadványok, a Műemlékeink sorozatban, gazdag képmelléklettel meg jelent művek. s a különböző szépirodalmi könyvek, ifjúsági- és gyermekkönyvek. A zenei és sportkönyvek mellett találkozhatunk a Corvina politikai kiadványaival is. A salgótarjáni járás könyvtáraiban több örvendetes változás történt a közelmúltban. illetve kezdődik az új évvel. A Művelődés- ügyi Minisztérium újabb, a könyvtárhálózat átszervezésével kapcsolatos rendelkezése értelmében január 1- től a Kisterenyén székelő járási könyvtár a nagyközségi tanácshoz tartozik, járási feladatokat is ellátó intézményként. A járásban Homokterenyén az eddigi 9000 kötetes könyvállománnyal szemben, 15 ezer kötetes, korszerűen berendezett / és felszerelt könyvtárban, függetlenített munkatárs irányításával kezdődik a kölcsönzés január l-től, A községek körzetesítésével párhuzamosan létrejött könyvtárhoz tartozik a já- nosaknai és mátracserpusa- tai fiókkönyvtár-állomány revíziója is. Megkezdődött Karancsla- pujtőn is a leendő körzeti könyvtár helyiségének kialakítása a volt költségvetési üzem épületében. A ma- conkai fiókkönyvtárban a régi szekrényeket új szabadpolcokra cserélték, ezenkívül felújították a könyvtárhelyiség teljes bútorzatát. A könyvtárhálózat fejlesztése, korszerűsítése állandóan napirenden van a járásban is, és folyamatos. ANDRZEJ ZBYCH t (Lengyelből fordította: Varsányi István! 63. Most viszont Kloss lepődött meg. Ring emberének tartja? Vagy talán provokál? Ki ez a lány? — Miért jött ide? Szenvtelen arcot öltött. Cigarettáját ledobta a padlóra. — Már megmondtam... Nincs kedvem meséket kitalálni. Elhatároztam. hogy nyílt kártyákkal játszom magával. Végtére is, nincs más kiút, Herr Kloss. Becsületes németnek tartja magát? — Mit jelentsen ez? — Egyszerű... Eldöntötte már magában, hogy végig lojális marad? Aztán elpusztul; fogságba kerül, vagy főbe lövi magát? A dolog kezdett érdekes lenni. Kloss már nyomon volt, de még hiányzott a bizonyosság. Lehetséges, hogy Fräulein Elken? ... Az ötlet mulatságosnak tetszett és alig tudta visszatartani nevetését. Ügy látszik, a lány észrevette.. — Maga mosolyog Kloss úr. Szívesebben venném, ha eldugná ezt a pisztolyt, de hát maga ezt nem teszi meg. Én nagyon komolyan beszélek. Képzelje el. hogy Hans Kloss kapitány ahelvett, hogy élete végéig Ring megbízatásait teljesítené sikertelenül kellemes, semleges országban találná magát, degeszre tömött pénztárcában, igazi pénzzel... Micsoda primitív módszerekkel dolgozol — gondolta Kloss. — Érdekes — mormogta a foga közt. Minek tulajdonítható, hogy Sturmfügrer Elken ilyen csodálatos perspektívát villantott fel előttem? Nem is volt csúnya ez a lány. És milyen nyugodtan nézegette a pisztolyt, amely már kezdte égetni Kloss tenyerét. — Képzeljük el — folytatta —, hogy valaki kereskedelmi ajánlattal közelednék magához. Nevezzük így. — Kiosoda? — Valaki, aki szívesen vásárolna papírt, például olyat is. amely jelenleg Németország szempontjából teljesen értéktelen... és Ring számára is értéktelen. Olyan papírokról van szó, amelyeket Ring itt rejtett el a várban. Kloss koncentrált. Vagy az amerikaiaknak, vagy az angoloknak dolgozik a lány. Az amerikaiakat nagyon érdekelte természetesen az Abwehr archívuma; örömmel fogadnák, persze nem azért, hogy átadják a lengyeleknek. De nem szabad kizárni a provokáció lehetőségét sem. — Miből gondolla? —kérdezte most már emelt hangon —, hogy az archívum itt van? — Ne tettesse magát, kapitány úr. Ezt az információmat az ostoba Ingének köszönhetem, a maga itteni megjelenése pedig igazolja feltételezésem helyességét. Ring magára bízta az archívum őrzését. Kloss elhallgatott. — Előnyös tranzakciót ajánlok. — A városban lengyelek vannak — mondta Kloss. Arra persze egy pillanatig sem gondolt, hogy leleplezze magát a lány előtt. A játék szórakoztatónak ígérkezett, sajnos azonban nem hozta közelebb a talány megfejtését, csak egy értesüléssel lett gazdagabb: Ring archívumát az amerikai hírszerzőktől is meg kell óvnia. — Elegendő — folytatta—, ha megmondja, hol a rejtekhely. A lengyelek miatt pedig ne aggódjék. — Honnan tudod — csattant fel —, hogy javaslatodat a megfelelő embernek mondod el? — Tudom. Ideszaladt, mert attól tartott, hogy valaki felhasználja Inge közlését. Likvidálta már azt az asszonyt akiről Inge mesélt? — Nem képzelődsz? — Sosem képzelődöm — mondta közömbösen. — Nos? Mi a válaszod? Csak arra kérlek, kímélj meg a sok üres fecsegéstől. Valóban... Már nem is volt miről beszélniük. Ügy látszik, Ring embere nem tartózkodik a várban. Ha nem Fräulein Elken a megbízott őrző, akkor... — Indulás — szólt határozottan, bizonyos szigort vegyítve hangjába. — Visszamegyünk. Anna Maria meghökkenve nézett rá. — Mit jelentsen ez? — Nem érthető? Visszamegyünk. Gyerünk, gyerünk. Te mész elől. — Ha arra gondolsz, hogy az úton megölsz, akkor inkább tedd meg itt. — Indulj... Nagyon lassan lépkedett. Folyosó, nagyterem... Amikor már az ajtón kívül jártak, Fräulein Elken megállt. — Ti hátulról szeretitek lelőni az embereket, ugye? — Amerikai volna? — tűnődött Kloss. Közös ellenség ellen harcoltak, és... — Ne állj meg — dörrentett rá. — Gondolkodj egy kissé. Bődületes ostobaságot csinálsz. — Menj — kiáltotta. A lány előtte ment végig az udvaron, a kavics ropogott a lábuk alatt. Amikor kiértek az útra, Anna Maria hirtelen oldalt ugrott. Ügyesen csinálta, de ahhoz nem eléggé ügyesen, hogy Kloss ne lőhette volna le, ha éppen akarta volna. Éppen erre várt; feltételezte, hogy a lány szökni próbál. Pisztolyát zsebre vágta és lépteit lelassította. Időt kell neki adni, majd elválik, mit tesz, Ha előre sejtette volna, mi lesz a lány következő húzása, nem lett volna olyan nyugodt. .. (Folytatjuk)
