Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)

1971-12-09 / 290. szám

Szerkessz velünk!; AD! HTTORÖK ES «'SnOROSOK HÍRADÓJA üag'pmánfaink nyomán cagás váltogatta egymást. Na­gyon jó érzés volt látni, tud­ni, hogy milyen nagy örömöt szereztünk pajtásainknak. Mert igaz az a mondás, hogy nemcsak kapni, de adni is öröm. A jövőben is igyekszünk ha­gyományainkat ápolni, hisz’ ez folyamatossá, tartalmassá és változatossá teszi úttörő­munkánkat. Tímár József csapattitkár, Mátraverebélyi Ált. Isk. KRÓNIKA Úttörőcsapatunk munkater­vében a hagyományoknak nagy szerepük van. Ebben az évben szeptember 29-én — immár hagyományosan — harci túrát rendeztünk, ame­lyen a pajtások nagy lelkese­déssel vettek részt. Az ötö­dik osztály nógrádi körúton volt, a nyolcadik osztály fő­városunkkal ismerkedett, a hetedikesek pedig a Selypi Cukorgyárat látogatták meg. Közben egy-egy mátrai túra is szerepelt. Most, decemberben a test­hajtottuk végre. Ugyanis min­den felső tagozatos rajnak van egy testvérosztálya az alsó tagozatban, akiket patronál. A rajok, a Mikulás-ünne­pély alkalmából műsorral és ajándékokkal kedveskedtek a testvérosztályoknak. Mi is nagy gonddal készültünk, hogy vidám műsorral és ötletes ajándékokkal lepjük meg a kicsiket. A siker teljes volt. Érkezé­sünk hírére a kisdobosoknál is tetőfokra szökkent a vára­kozás, az izgalom. A műsor vérmozgalom egyik feladatát alatt a halálos csend és a ka­Nagy esemény volt nálunk december 3-án. Az április, május hónapban megrende­zett hulladékgyűjtő verseny­ben a mi kislétszámú isko­lánk kisdobos csapata nyer­te meg a három megyében — Pest, Nógrád, Bács — megrendezett versenyt, ab­szolút győztes elmén. A MÉH- től igen értékes, hasznos és szórakoztató ajándékokat kaptunk: egy magnót, zseb­rádiókat, táskarádiókat és futballabdákat. Azt hiszem nemcsak nekünk öröm ez, de utódaink, a jövő kisdobosai is örülni fognak a kapott ju­talomnak. Az ipolyszögi kis­dobosok nevében Papn Éva őrsvezető.) ¥ Hétfőn iskolánkban is járt a Mikulás. A felsős osztá­lyok ajándékokkal kedves­kedtek az alsósoknak, de a kicsik is ajándékot adtak át a nagyoknak. A Miku­lást három krampusz is kí­sérte, akik nagy népszerű­ségre tettek szert a gyere­kek körében. A kisdobosok műsorral is kedveskedtek a jó öreg Mikulásnak. Egy más jellegű esemény! Nemrégiben rendezték meg Egerben a Ezen a héten nem mi, szesültek dicséretben eddigi birkózás területi döntőjét, hanem a Télapó üzen nek- munkájukért? Nos, ezek amelyre iskolánkból is bene- tek, kedves pajtások! Ne le- névsorát már örömmel köz- !f!rzett három versenyző. is akadt Mátrai falu (a salgótarjáni Űttörőház rénck munkáiból) képzőmfivész-szakkö­Télapó üzenetei ANDRZEJ ZBYCHt podjetek meg ezen, mert a lom: rendszeres beszámold- és még oktatójuk Télapó, aki szerkesztősé- ért, kedves leveleiért Csányi egy katona személyében, aki günkbe bekopogtatott, el- János, balassagyarmati paj- bevonulása előtt birkózott, mondta, hogy rendszeres tás. Megjegyezzük: a kül- p több fogást és dobást is olvasója a Szerkessz velünk! alakra ő is jobban ügyelhet- megho^a" gyümüí­rovatnak. Már régóta figye- ne! csét, mindhárom versenyző lemmel kíséri a ti beszámo- Vigh Tibor mohorai úttö- eredményesen helytállt. To­lóitokat. írásaitokat. De rő szinte naponta küldi le- s" Béla súlycsoportjában el­nemcsak azok tartalmát bí- veleit. Ügyes, sokoldalú fiú- Kenyeres^ Attila3” pedig"3 ne- rálta vagy dicsérte, hanem a nak ismertük meg: verseket gyedik lett. (Csányi János, levelek külső alakját, az ir, nótákat szerez, fogalmaz, Balassagyarmat.) írás milyenségét, és a fogai- fúr-farag. Neki azt üzenjük, xnazást is. hogy nemsokára személye­Meg kell mondanom, et sen is felkeressük. Nagy 1. utóbbiaktól nem volt elra- Györgyi, kisterenyei tudósí- gadtatva. Véleménye szerint tónkat a példás külalakú le­sok pajtás még a 2-es ér- velekért, a szép írásért ré- demjegyet is alig érdemelné szesíti dicséretben a Télapó. meg, ha a levelei külalak- Az utóbbi időben egyre ját osztályoznák. Sebtében több vers érkezik a pajtá- letépett papírdarabkákra, ol- soktól. Megkérdeztük Tél- vashatatlanul, pongyolán fo- apótól, hogy mi a vélemé- galmazva küldik be az nye a beküldött kis alkotá- egyébként érdekes esemé- sokról, anná] is inkáb, mi- nyekről szóló beszámolóikat, vei a legtöbb róla, vagy Nem akarom nyilvánosságra hozzá íródott. Elmondta, hozni azok névsorát, akiket hogy a versbe foglalt gon- a Télapó a fenti hiányossá- dolatok nagyon szépek, ked- gok miatt megrótt. Biztos vesek, csak valahol a meg­vagyok benne, hogy az ille- írás körül van a baj. Mert tők magukra ismernek és nehéz dolog ám a versfara- megszívlelik az üzenetet, gás, főleg gyerekkorban, mely szerint: egy írás kül- Keveseknek sikerül a sorok alakja feltétlenül tükrözi végét rímeltetni, a szótag­írásának jellemét. Egy be- számokat összeegyeztetni, küldött levélből megállapít- Ezért arra kéri a kis alko- ható, hogy gazdája rendsze- tókat, hogy a szép gondola- rető, vagy rendetlen, ha- tokát inkább fogalmazás nyag, vagy gondos. formájában közöljék velünk, Természetesen, a Télapó s aki mégis a versírást vá- nemcsak virgácsot hozott a lasztja, mielőtt beküldené, puttonyában, hanem sok-sok mutassa meg a tanító né- dicséretet is. Hogy kik ré- ninek, vagy tanító bácsinak. WLa j o n q á 6... Sző se róla, egyáltalán nem szokatlan dologról akarok beszélni, de vala­hogy — legalábbis nekem — mégis furcsa. Már a kez­det kezdetén feldühített az a bársonyos női hang, amely Budapestről, a tele­fondrót másik végéről ókép­pen szólt ''hozzám: „Jó- napot kívánok! A Gábor kérdezi, hogy megkapták-e az anyagot.” Pillanatnyi néma csend. — Halló! Halló, Salgótar­ján! Azt kérdeztem. . Ügy kiabált, mintha süket lettem volna Pedig csak ar­ra nem jöttem rá, hogy ki az a Gábor és milyen anya­got kellett volna nekünk megkapnunk. így aztán a legjobb megoldás volt meg­játszani, hogy valóban nem hallottam semmit. Vártam, hogy a bársonyos hang ki­bővítve ismétli majd meg az eddig érthetetlen kér­dést. Sikerült. Tehát: „Vár­szegi Gábor kérdezd, hogy megkapták-e az anyagot.” Nagyon elszégyelltem ma­gam egy pillanatra, mert a határozott hang valamiféle kisebbségi érzést keltett bennem. Hát létezik valaki, aki nem ismeri a Várszegi Gábort?!... — De akármi­lyen szégyenletes is volt, én még most se „vettem a lapot”. No de, végül i6, hol van az előírva, hogy egy népművelő mindenkit is­merjen! Így aztán bátorság­ra rákapva megkockáztattam a kérdést: — Ki az a ...? — Hát a Gemini-zenekar vezetője 1 — csattant a fel­háborodott válasz. — így már értem, — fe­leltem megkönnyebbülten. — Megkaptuk a plakátokat. Aztán egy pár „időpont­tisztázó” távlratváltás után a zenekart is megkaptuk, azaz megkapták a rajongó fiatalok... A beatkoncerttel egybekötött „buli” zavar­mentesen lezajlott. A zene­kari bemutató még vándor­színészettel is párosult, ab­ból a célból, hogy az éppen szólót játszó zenész egyedül érvényesüljön a színpadon. Megindult a zenekartagok gyors ingajárata az öltöző és a pódium között. Ez tagad­hatatlanul új színt és moz­gást vitt az amúgy is szí­nes és mozgalmas beat­zenéi estbe. A koncert befejezése után, amikor az aláíratlan szerződéssel a zenekar öltö­zőjébe igyekeztem, az ajtó előtt egy asztal állta az uta­mat. Az asztalon hosszában, egy feszes nadrágú fiatal hölgy ült. Áradó boldogság­gal közölte velem, hogy a srácok most éppen öltöz­nek. És a Zoltán és a Gá­bor azt mondta, hogy... Már visszafelé indultam, amikor az ajtóőrző leány kedvesen utánam szólt: — Hagyd itt a papírt! Ha végeznek, majd én aláíra­tom. . — Te hozzájuk tartozol? Pestről jöttél? — kérdez­tem. — Tarjánl vagyok, de... — Ja, értem — mondtam. Közben arra gondoltam, hogyan is lehetek ilyen szűk látókörű. Hiszen azért mert tarjánl, ha rövid idő­re is, de tartozhat hozzá­juk. Nem igaz? Horváth Mária Szlovák népdalverseny Nógrád községben a műve. lődésl házban tartják a Ma­gyarországi Szlovákok Demok. ratikus Szövetsége által meg. hirdetett Viletel Vták elneve" zésű kulturális szemlét de. cember 12-én, vasárnap dél­után 15 órai kezdettel, a rét- sági járási művelődési köz­pont rendezésében. Minthogy a járás lakosságának csaknem 20 százaléka szlovák, ezen a megyei döntőn elsősorban a rétsági járás csoportjai vesz. nek részt. A résztvevők: a né- zsai Szegfű.kórus, a nógrád. sápi népdalcsokor, a kétbodo- nyi menyecskekórus, a felső­petényi népdalcsokor, Legénd község kórusa és az erdőkürti leány- és menyecskekórus. Ezenkívül több szólista is fel­lép a megye különböző részé­ből. Irodalom és zene Színvonala« kultúrműsorra ké­szül a KISZ VIII. kongresszusa és Réfcság felszabadulásának év­fordulója tiszteletére két KISZ- szervezet. Az előadásra december 10-én 17 órai kezdettel kerül sor. Hátságon. a művelődési központ, valamint a gimnázium KISZ-szervezete rendezésében. A műsor színvonalára nagyon ügyel­tek a szervezők é* rendezők. Ge­rincét klasszikus és modern Iro­dalmi és zenei művek alkotják. A műsor rendezője Németh Ár­pád tanár, a művelődési kőzoont igazgatója. AJÁNLATUNK Két klasszikus szerző is szerepelt a kedd esti műsorban, Verdi és Csehov személyében. A Traviata operafilm- és a Nagybőgő története című Csehov-mű tévéfilmváltozata egya­ránt átlagon felüli szórakozást nyújtott. Az olasz operafilm, a világ egyik leggyakrabban játszott operáját, rendkívül fi- gyelemreméltóan, érdekesen, s azt is lehet mondani, újsze­rűén adta elő. Mario Lanfranchi filmje sikerét elsősorban a kiváló szereposztásnak köszönhette, hiszen Anna Moffo, Gino Bechi, és Franco Bonisolli személye önmagában is fémje­lezte a sikert. Külön is kiemelném Anna Moffo személyét, (aki a rendező felesége), s akit kicsit magyar színésznőnek is tartunk most már, hiszen a Csárdáskirálynő magyar— NSZK koprodukciójában ő énekli a főszerepet. Moffo ame­rikai származású, tanulmányait részben az Egyesült Álla­mokban, nagyobbrészt Olaszországban végezte. Karajan fe­dezte fel, és emelte őt az élvonalba. Több tévéfilmen és já­tékfilmen szerepelt, 1956-ban készült el a Pillangókisasszony tévéfilmváltozata Moffóval a címszerepben, 1960-ban a Carmenben és a Bohéméletben lépett fel. Általában, Ma­rio Lafranchi rendezte olasz filmjeit, a Szerelmi történetet és a Válást, de szerepelt 'a Kalandorok című színes ameri­kai filmben Is. A Travlatábam is számos sikert aratott már, először 1959-ben, a New York-i Metropolitanban énekelte, s a kedden látott filmváltozat 1966-ban készült. A Csehov-mű magyarul beszélő tévéfilm-változatában is találkoztunk ki­váló szereplőkkel, különösen Jarmila Kolenicová (Bús Kati hangján) érdemel külön is említést. V A mai, csütörtöki műsorból felhívjuk olvasóink figvel- mét a Számítógép Magyarországon c. sorozat 3. folytatására (18.15), a KlSZ-kongresszusi beszámolóra (18.40), valamint a Kék fény adására, amelyben « rendőrség ismét a nézők segítségét kéri körözött bűnözők elfogásához, és egy súlyos bűncselekmény elkövetőjének felderítéséhez (20.00). L. Cy. NÓGRÁD — 1971. december 9., csütörtök (Lengyelből fordította! Varsányi István) Gft. A gyenge fény hirtelen kialudt, maid újra felvillant. Kloss óvatosan megindult az udvaron át. A belárati kapu. a vár főcsarnokának súlyos ajtaja félig nyitva állt. Nem arra ment. körbejárta az épületet és megtalálta, amit keresett: a cselédbejárót, amely persze zárva volt. de Kloss soha nem vált meg az álkulcskészlettel ellátott zsebkésétől. Szűk folyosón jutott el a főcsarnokig; tapogatózva haladt, veszélyes lett volna zseblámpát használni. Kü­lönben nem szádékozott át­kutatni a várat: azt az em­bert szerette volna meglepni, akit, s ebben biztos volt. Ring hagyott itt. öngyújtója gyenge fényével megvilágí­totta a széles lépcsőházat. iábujj hegyen lopakodott. Az első emeleti folyosón már sokkal világosabb volt. A nagy ablakok délre nyíl­tak, a szürkületben is mu­tatták az erdő vonalát és az épülettömböket. Zárt ajtók hosszú sora. Kloss óvatosan haladt el az ajtók előtt. Meg- megállt, hallgatózott. Min­denütt halálos csend. A folyosó végén végre egy félig nyitva hagyott ajtót vett észre. A résen át fényt lá­tott, mely aztán kialudt. Ügy látszik valaki éppen úgy mint ő. öngyújtóval dolgozik. Nagyon rövid ideig, alig né­hány • másodpercig látta az alak kontúrjait. Az ember az ajtóhoz közeledett, eléggé határozottan lépdelt, nem Is sejtette, hogy a küszöbön... Kloss a falhoz tapadva várt... Csikordult az ajtó. pisztolyt tartó kezet látott, revolvere agyával rácsapott, a fegyver leesett a padlóra... —- Fel a kezekkel — mond­ta. Anna Maria Elken állt előtte esőkabátban és svájci- sapkában. Meg kellett ma­gában vallania, hogy másra gyanakodott, nem gondol­ta, hogy Ring éppen nőre bízza az archívum őrzését. Elken kisasszony megvetéssel és gyűlölettel tekintett rá. — Rlngék betévedt vendé­ge — suttogta: — Na. lőjj... Mire vársz? Kloss belökte a lányt abba a szobába, amelyből éppen kifelé tartott. Zseblámpájá­val belevilágított az arcába és pisztolya csövét rajta tart­va az ablakhoz ment. hogy behúzza a függönyt. Felcsa­varta a villanyt, a csillár égői ontották a fényt. Maga is elcsodálkozott. A cottbusi villanytelep még most is dol­gozott. A szoba nem volt nagy, meglehetősen barátsá­gosnak látszott. Az ablaknál kisebb; íróasztal állt, a sa­rokban pedig kanapé és fo­telok. A falon Bismarck ha­talmas portréja fügött. —- Ülj le — mondta Kloss — és beszélj. Elhatározta, hogy mindent kiszed belőle. Ha őt hagyta itt Ring. akkor tudnia kell, hova rejtették az archívumot. — Rágyújtasz? — kérdezte. Tűzzel kínálta, de a pisz­tolyt nem tette el. — Ha igazat mond. és mindent el­mond akkor még van esélye. A lány jó mélyen leszívta a füstöt, majd hirtelen elne­vette magát. — Mindent és az igazat! Maguk sosem esnek ki a szerepükből! Azt is könnyen el tudnám képzelni, hogy én vagyok a kérdező fél... Mit tud? Mit sejt? Kinek tartja? Milyen szerepet kell játszania, hogy a legtöbbet kiszedje belőle? A lány óvatosan leütötte a hamut. — Még megpróbálkozhat­nék — kezdte — szembekö* tősdit játszani. Traktálhat- nám különféle mesékkel, hogy sétautam miért éppen az edelsbergi várba hozott. Nem élek a lehetőséggel. Fel­tételezem. hogv Ring a fon­tos feladatokat . intelligens tisztekre bízza. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom