Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)

1971-12-01 / 283. szám

kérészi manu* Nehéz és küzdelmes években ismerte meg az életet. Fiatalon, alig hu. szonegynéhány éves korá­ban özvegyült meg, elra. gaöta tőle férjét a háború. Tábori postán kapott érte- sítést a hősi halált halt férj. ről S e tábori levelezőla­pot még ma is őrzi féltett, és leghőbb emlékei között, egy képeslapokkal teli, hímzett díszdobozban. Eb. ben őrzi a család egyetlen közös képét. amelynek egyik példányát a frontra küldte a negyvenes évek elején. * Társként szegődött hozzá az özvegyi cím, amely utat mutatott akár a fénylő fáklya, saját sorsa és a kél kicsi sorsa felett. Ezekkel a terhekkel a legnehezebb években, a niUcstelenség éveiben maradt magára. Nem tört, hisz nem is tör­hetett össze a nyakába sza­kadt gondok alatt, hisz’ most már ő jelentette egye­dül gyermekeinek az éle­tet, a mindennapokat, a napi kenyérre valót. Napon­ta indult harcba létükért, azokban az időkben, ami. kor nem volt óvoda meg bölcsőde sem, nagymama sem, egy csendes, mindig tiszta hónapos szobában húzta meg magát, ez volt az otthonuk. Még családi pótlék sem volt, meg' nem igen védte a törvény sem őt, hallomásból, sem sejt­hetett olyat, mint az egye­dül álló anya védelme, se­gítése. Keresztmama egy híres ideggondozó intézet, ben dolgozott, ideg- és el­mebetegek között töltötte a nap legnagyobb részét, ahol nemcsak bölcsességé­re, fizikai erejére is teljes mértékben szükség volt. Az elmések .tiszta perceikben, óráikban néha csodával ha­táros dolgokat műveltek. Gyönyörű kézimunkák, meg játékok kerültek ki kezük alól. Ezeknek forté. lyát is megtanulta, s hogy ajándékozhasson, ebben különösen sok örömet ta­lált, maga is megoldotta a jelesebb ünnepekre a gye­rekek, és keresztgyerekek ajándékozását. Ilyen, és ehhez hasonló apró örömök segítették át a nehéz mm. lennapokon, mert nem ment férjhez aztán soha többé. Nem tudta volna el­viselni, ha miatta valami hiba történik a gyerekek­nek járó szeretetben. A fi­út szerette talán egy kicsi­vel jobban, nemcsak azért, mert ö volt a kisebbik, ha­nem mert benne látta öreg napjainak mentsvárát. Szakmára taníttatta, nem is akármilyenre, kitűnő vil­lanyszerelő lett. önálló munkával bízták meg nagy fontosságú építkezéseken. Jól keresett. A gyerekek azonban gyorsan felejte­nek, ez alól a fia sem volt kivétel. Reményét mégis a legvégsőkig megőrizte, mindig az hajtogatta, sze­ret engem a fiam. Nem hagyja, ha beteg és öreg le­szek, hogy durván bánja­nak velem. Az élet mégis mást produkált. A gyere- *cci saját családjuknak él­nek. Nem segítik, nem kell nekik. De nem is anyagi segítséget vár. Csak látoga­tást, hogy megkérdezzék: hogy van anyám, mire van szüksége. Most, miután ereje és reménye is elhagyta, bé­nán, tétova tekintettel iU szooája ablaka előtt és vár. Örül, ha régi ismerős megy el előtte, aki meg­biccenti fejét, amíg tova­megy. Pedig nem akar senkitől, egyiktől sem szí. vesseget. Csak vár. Levelet irt nemrég a tanácshoz, ar. ra várja a választ, a pos­tást várja. Reggeltől délig,, mert ha délig nem érkezik el hozzá, akkor már tudja, hogy holnap reggeltől me­gint lesz ok az ablak elé telepedni. Hisz’ jönnie kell valaminek, amit a postás hoz. Egy beutalónak. Es. pedig olyan beutalónak, amely megváltja őt a ma. gúnyos tehetetlenségtől. Társasága lesz, és olyanok társasága mint az övé, ma­gányos öregeké egy szoci­ális otthonban, ahová ma­gával viszi nyugdíjas iga­zolványát meg azt a dísz­dobozt, amelyben szerettéi tény képét őrzi. Tóth Jolán Fői ' -Mai rangra emelkedett ez évben Kaposvárott a felső­fokú mezőgazdasági technikum Somogy megye első főisko­lájának elismeri pedagógusai és kutatói vannak. Képünkön: 11. éves hallgatók az állatházban 1973-ig kötelező Már cserélik az igazolványokat A módosított KRESZ-ről szóló 1/1971-ee BM-KPM együttes rendelet, amely 1971. február 1-én lépett életbe, kötelezően előírja. hogy a gépjárművezetőknek 1973. de­cember 31-ig úgynevezett nemzetközi veze tőigazol vánv- n.yal kell rendelkezniük. Eb­ből következik, hogy a jelen­leg is érvényben levő szürke és barna színű igazolványokat ki kell cserélni. A megyei rendőr-főkapi­tányság közlekedésrendészeti osztályáról kaptuk a tájékoz­tatást. hogy a téli időszak­ban.. amikor kevesebb az ügyfélforgalom, megkezdődik az igazolványok cseréje, és a hét négy napján — hétfő és szombat kivételével — reggel 9-től 17 óráig elintézhetik a cserét a gépiárművezetők. Tudni kell. hogv az Igazol- vánvcseréhez egy darab fénykép. húszforintos ok­mánybélyeg és vizsgáról szó­ló bizonyítvány szükséges, amennyiben ez utóbbi az ok­mányokból nem derül ki. Hiteltámogatás a lengyel lakukban 1971 és 1975 között a falusi lakosságnak nyújtott beruhá­zási hitelek 40 milliárd zlotyt érnek el. 37 százalékkal ma­gasabb értéket, mint az elő­ző ötéves tervben. A hitelpo­litika nemcsak a beruházá­sokkal. elsősorban a gazdasá­gi épületek létrehozásával kapcsolatos igények teljes ki­elégítésére irányul, hanem a hiteltámogatás kibővítése ré­vén a lakásépítésre is. Elsősorbn az állattenyész­tés fejlesztésének, a gazdasá­gi épületek építésének hitel­igényeit elégítik ki. az eddi­gieknél kedvezőbb feltételek között. Ezenkívül a parasztok álta­lános hitelt kaphatnak a gazdasági épületek felépítésé­re vagy korszerűsítésére, te­nyészállatok vásárlására, va­lamint a silótomyok. műtrá­gyaraktárak építési költségei­nek fedezésére, a gazdaság vízellátását biztosító berende­zések beszerzésére. A gazda­sági munkák gépesítésének ösztöpzésére a már meglevő gazdaságoknak olyan hitelt nyújtanak, amely fedezi a gé­pesítéssel kapcsolatos vala­mennyi költséget. Az ezerkétszáz lakót szám­láló Csécsén igen szép, kor­szerű művelődési- ház áll a kultúra művelői, igénylői ren­delkezésére. A fiatalok aktí­van ki is veszik részüket a művelődési munkából. Bár igaz, igen sokan vannak in­gázók, akik kora reggel utaz­nak munkába Budapestre, Gödöllőre, Selypre, Salgótar­jánba és egyéb helyekre, este pedig igen későn érnek haza. Ettől függetlenül a kulturá­lis összejöveteleket rendsze­resen megtartják, mégpedig hétfőn és pénteken. Az egyik ilyen összejövete­len részt is vettünk. *■ Kinn eléggé szaporán hul­lott a hó. Későn, de megér­keznek az irodalmi színpad, az ifjúsági, valamint a gyer­mek színjátszó csoport -tagjai. — Soha egyetlen próbát és összejövetelt nem hagyunk ki, mert így élénkké, és pezsgővé tudjuk tenni a község fiatal­jainak és idősebbjeinek kultu­rális életét — mondja Ke- menesi Lászlóné nevelő és egyben a kultúrház' igazgatója. — Tizenöt éve lakom a köz­ségben, majdnem azóta irá­nyítom a kulturális munkát. Ezekkel a fiatalokkal öröm j Névtáblák nagyságrendben A HIVATAL, ahol jártam, látszatra nem különbözött más, hasonló intézményektől. Meglehetősen kopott folyosó, valamikor fe­hérre lakkozott ajtók, rajta névtáblák: X. Y főosztályvezető, A. B. főosztályvezető-helyet­tes, C. D. osztályvezető, É. F. osztályvezető­helyettes, hanem érzékeltették is, hogy az egyik K. L., M. N. és még sokan mások. Mi van ezen különös? Maguk a névtáblák a különösek. Mert itt bizony nem egyszerűen azt írták ki, hogy X. Y. főosztályvezető és A. B. főosztályvezető­helyettes, hanem érzékeltették is, hogy az nagyobb ember mint a másik. Következéskép­pen: X. Y. nevét egy centivel nagyobb be­tűkkel készítették, mint A. B.-ét. És így to­vább, lefelé. Az osztályvezetők neve — a hat­centis főosztályvezetői és az ötcentis főosz­tályvezető-helyettesi névtáblák logikus foly­tatásaként — négycentis betűkkel készült. Tulajdonképpen egy ilyen szerény intézmény Ilyen szerény beosztásához túlzottnak is tűn­tek ekkora betűs nevek. Ennyire megbecsül­nék itt az osztályvezetőket? Ismét tévedtem. Nem az osztályvezetőket becsülték meg, hanem egyszerűen megtartot­ták a rangokat. Na már most: egycentisnél kisebb betűk a névtáblán elvesznek, na­gyon közel kell hajolnia annak, aki el akarja olvasni őket. No már most, az osztályveze­tőktől a gépírónőkig még három rangosztály van. Tehát, hogy a titkárnők és a gépírónők neve olvasható legyen, de azért mindenki megkapja a magáét, az osztályvezetőket be kellett állítani a négy centire. Nem túlzott méret ez, legfeljebb az a kérdés, hogy hon­nan nézzük... Én a folyosó felől néztem, s töprengtem: hány centis ügyintézőhöz van jogom. Ah ügyet, amit intéznem kellett, úgy ötcentisre becsültem. A magam szerény személyét úgy háromcentisre. Végül is bekopogtam egy négycentishez. Osztályvezetőhöz. De előbb egy egycentisnek — gépírónő — aztán egy kétcentisnek — bizalmi titkárnő — kellett el­mondanom a dolgot, hogy egy háromcentis — csoportvezető — kíséretében egy négycentis osztályvezetőhöz járulhassak. <3 azonnal ren­delkezésemre állt, közölve, hogy az ügyet előbb meg kell beszélnie a közvetlen felettesével, a főosztályvezető-helyettessel — ötcentis — és ezek után majd dönt a főosztályvezető —hat­centis betűk —, hogy mikor kerülhetek az igazgatóhelyettes javaslata alapján az igazga­tó színe elé. Ekkor már kissé nyugtalanul viselkedtem, s bármilyen rendezett, megfelelő hierarchiku­san felépített intézmény benyomását keltet­ték bennem'a folyosón járva a névtáblák, kétségbe vontam a szervezés tökéletességéi Rámpirítottak, hogy rendnek muszáj lenni, s itt minden a racionalizmus jegyében törté­nik. Mindenki megteszi a magáét, mindenki azzal foglalkozik, ami rá tartozik. Ennél a vál­lalatnál minden rendben van. Itt nem terhe­lik a vezetőket felesleges, rájuk nem tarto­zó dolgokkal, s mégis mindenben ők dönte­nek, mégis mindenről tudnak. Megérthetem, hogy a felelősség, az felelősség. Számomra is megnyugtató, ha az intézmény vezetője in­tézkedik, mert ezt a döntést véglegesnek te­kinthetem. Senki nem másíthatja meg, leg­feljebb kívülről, mert itt az igazgató a legna­gyobb ember. Két napba telt ugyan, de felkereshettem őt is Akkor már elbúcsúztam a gépírónőtől, a bizalmi titkárnőtől, a csoportvezetőtől, az osztályvezető-helyettestől, az osztályvezetőtől, a főosztályvezető-helyettestől, s a főosztály- vezetőtől, megköszönve a segítséget. Meg kell mondjam, hogy valamennyien — nevük cen­timéterre mért nagyságától függetlenül — előzékenyen álltak rendelkezésemre. Végül is egy igazgatóhelyettes társaságában beko­pogtattunk egy ajtón. Az igazgatóhelyettes nevét, nem tudom, mert az ő ajtaján csak az állt, hogy Igazgatóhelyettes. Az ajtón pedig, amelyen végül is bebocsátást nyertem, az égvilágon semmi. MERT téved az, aki azt hiszi: äz igazgató nevét írták ki a legnagyobb, 'legalább tíz­centis betűkkel. Nem, az igazgató ajtaján semmiféle tábla nem állt. ő az igazgató. És akihez* nem lehet csak úgy bemenni. Ezért felesleges a névtábla is. Akivel ő szóba áll, azt majd a többiek szépen elvezetik hozzá, fgy is lehet igazi nagyság valaki — ha fel­hívja a ' figyelmet mások kicsinységére... lehet? Egyelőre néhol még igen. Ott ahol azt hiszik, hogy kicsinyes praktikákkal a nagyság látszatát lehet kelteni... Pintér István Tolmácson Sikerek KISZ-választás után Fellendült a KISZ-élet a választások után Tolmácson. A község KISZ-esei minden héten dolgoznak, legújabban a falu csatornahálózatát tisz­títják. Az alapszervezet 18 tagot számlál. de a társadalmi munkáikon rendszeresen, 25 fiatal jelenik meg. Rózsa Ve­ronika lett az új KISZ-titkár. alapszervezetének minden tagja fiú. Azt beszélik a faluban, hogy amióta Veronika került a titkári posztra, nemcsak a fiúk hajlanak szívesen a sza­vára. de a Rózsa család is részt vesz az ifjúsági mozga­lomban. Legutóbb például a munka hevében öt csákány nyelét eltörték a fiatalok. A Rózsa papa azonnyomban fel­ajánlotta: megreperálla a be­teg szerszámokat, ne kelHen a gyerekeknek úgy visszavin­ni a kölcsönbe kapott csáká­nyokat. A tolmácsi esetnek éppen a fordítottja alakult ki a nagy­oroszi Favorit Ktsz-nél. ahol 23 lányból álló KlSZ-alap- szervezet titkára lett Szőke Emil. A lányok hallgatnak a titkárra, s az egyetértés nem is marad eredmény nélkül. Minőségi mozgalmat indítot­tak például a ktsz-nél. hogv a seleitet csökkentsék. A si­kerre maguk a gazdasági ve­zetők sem számítottak: a ko­rábbi 35—40 százalékos selej- tet 17 százalékra szorították le a fiatalok! Szintén nagy­részt nekik köszönhető, hoev az új gép beállítása minimá­lis időkiesést sem okozott. Ízelítő Kanadának Távoli országból kapott vendéget legutóbb a salgó­tarjáni öblösüveggyár. A tengerentúlról, Kanadából, az egyik ottani cég képvise­lője azzal a szándékkal ér­kezett hozzánk, hogy köze­lebbről megismerkedjék a salgótarjáni üvegárukkal. A látogatót elsősorban az üvegből .készült, úgyneve­zett hutakész díszműáruk, vázák és hamutartók érde­kelték. Az üzleti tárgyalás eredményeképpen a gyár ezer darabból álló, különbö­ző díszműárukat tartalmazó mintakollekciót szállít Ka­nadába. Díszműárukra ez az első exportmegrendelés kül­földi országból. Kulturális esték Csécsén dolgozni, mert önállóak és kezdeményezők. Több éven át csak az iro­dalmi színpadi munkában vet­tek részt, mert a Déryné Színház igen gyakran tartott előadást. Volt olyan alkalom, amikor havonta két műsort is rendeztek. Ismét Kemenesiné veszi át a szót. — Eddig a Déryné Színház is mindig zsúfolt nézőtér előtt vendégszerepeit. Olyan műfa­jokat ajánlottak föl, melyeket szívesen fogadtunk, ismervén a község lakóinak kulturális igényeit. Most azonban, saj­nos, nem köthetünk velük szerződést, mert anyagi fede­zetünk nem engedi meg. Ugyanis, a Déryné Színház tagjai eddig százalékra jöttek ki, most azonban kikötötték a 3300 forintos fixtérítést, s az­zal a műsorral jönnek, ame­lyikkel akarnak. Nekünk nem lehet beleszólásunk. Ebbe saj­nos, nem tudunk belevágni, mert csak ráfizetés lehet belő­le. Kapcsolatot teremtettek az ORI-val is, azonban már az első előadáson olyan csalódás érte a kultúrház vezetőit, ami után a kapcsolatot lehetetlen fenntartani. A haknizók az előzőleg megállapodott 2300 forint he­lyett a műsor megkezdése előtt 4290 forintos igénnyel léptek föl. Éppen ezért úgy tervezik Csécsén. hogy saját erőből oldják meg és képessé­geik alapján elégítik ki a köz­ség lakóinak kulturális igé­nyét. így az irodalmi színpad mel­lett megszervezték 3z ifjúsági és gyermek színjátszó csopor­tot, amelyek egyfelvonásos vidám jelenetekkel szórakoz­tatják majd a közönséget. — Öröm számunkra, az is — mondja Kemenesiné —, hogy végre megalakult közsé­günkben a művelődési ház négytagú zenekara. Részben saját, részben intézményi fel­szereléssel dolgoznak. Most a Télapó-estre, később a fenyő­est megünneplésére készü­lünk, ahol éjfélig tartó össze­jövetelen szórakoznak fiatal­jaink. A legnagyobb erőt azonban a KISZ Vili. kongresszusára való felkészülésre összponto­sít jak. A fiatalok adatok é6 dokumentumok gyűjtésével, végül szellemi vetélkedővel készülnek a kongresszusra, a klubfoglalkozás' keretében. A KISZ-fiatalok foglalkoz­nak az utánpótlás nevelésével, is. az egVik klubfoglalkozásra meghívták az általános iskola nyolcadik osztályos tanulóit, akikkel elbeszélgettek " a KlSZ-munka szépségeiről. — Irodalmi színpadunk igen szép eredményeket tud felmutatni — mondja befeje­zésül Kemenesi Lászlóné —, ezt a különböző oklevelek so­kasága, valamint a 15 ezer forintos jutalom, és végül a KISZ központi bizottság ván­dorzászlajának elnyerése Is fémjelzi. Saját erőből igyek­szünk kielégíteni községünk lakóinak kulturális igényét, éppen ezért többek között ter­vezzük a hatvani Liszt Ferenc Művelődési Ház színjátszói és egy csehszlovák együttes meg­hívását is községünkbe. human Imre 5 NOGRÁD — 1971. decemberi., szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalom