Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)

1971-12-01 / 283. szám

Együtt heíl cselekednünk! tax alkoholizmusig Az alkoholizmus elleni küzdelem az idegorvos szemével Kérdéseinkre válaszol dr. tiaidos György osztályvezető főorvos Az alkoholizmus „oka” nem az alkohol, mint ahogy az el­hízásé sem a táplálkozás, a ’ válásoké sem a házasság, a gázolásoké sem a közlekedés. Jóllehet azt, aki nem közleke­dik, nem lehet elgázolni; az, aki nem nősül meg, nem fog elválni; az, alti nem eszik, nem fog meghízni és az, aki nem fogyaszt szeszes italokat, sohasem lesz alkoholista. Erről a témáról tettünk fel néhány kérdést dr. Kardos Györgynek, az Országos Ideg- és Elme­gyógyászati Intézet alkohol­elvonó és munkatherápiás osz­tálya vezető főorvosának. — Hogyan alakul ki az iszá- kosságból az alkoholizmus? — Az adott társadalom K'ásnormái az alkoholizmus­betegség elhárításában, „járvá­nyos” elterjedésében megelő­ző, illetve „kórokozó” szere­pet játszanak. Ott, ahol a köz­vélemény csak a mértéktartó — étkezéshez, családi körhöz, alacsony szesztartalmú italok­hoz kötött — fogyasztást fo­gadja el, s elutasít minden­féle visszaélést, csak kevesen kockáztatják meg a rendszeres és mértéktelen fogyasztást. Ezúttal nem kell a példáért messzire mennünk. A mi köz­véleményünk ivásnormái is ilyenek — a nőkre nézve. Ezért nálunk is tíz—tizenöt­ször kevesebb a nőbetegek mint a férfiak száma. S az alkoholiamus az ő körükben korántsem terjed olyan mér­tékben, mint a férfiak között. Igaz, hogy a betegforgalmi adatok terén tájékozatlan köz­hiedelem szerint nagyon sok az alkoholista nő; a tények azonban mást mutatnak. Ez azért van így, mert az embe­rek az ittas nőket észreveszik és megjegyzik, az ittas férfia­kat nem. Végül ott, ahol a közvéleménynek laza és sza­bados, elnéző és előre nem lá­tó ivásnormái vannak, olya­nok, amelyek a minden ész­szerű mértéket megcsúfoló íjászatnak szabad folyást en­gednek, népbetegséggé (azaz a lakosság több mint egy szá­zalékára kiterjedővé) válhat a mindennapos iszákosságból adódó alkoholizmus. Megint nem kell a példáért messzire menni; ez vonatkozik nálunk a férfiakra. — Melyek a legmarkánsabb ismertetőjelei az alkoholiz­musnak, mint betegségnek? — A szeszes italok fogyasz­tása, sőt a velük visszaélő fo­gyasztás sem vezet szükség­szerűen alkoholizmushoz. A rendszeres fogyasztóknak csak egy része, 5—10 százaléka vá­lik alkoholistává. Olyan be­teggé, aki az ivást abbahagyni nem tudja, ha egyszer elkezd inni, s minthogy az ivást és az ittasságot ellenőrizni sem ké­pes, addig iszik, amíg le nem részegszik. Más szóval, az alkoholista rendszeresen, és mértéktelenül iszik, miután a szervezetében rejlő anyagcse­rezavarok és alkoholfüggősége miatt egyebet nem tehet. A rendszeres fogyasztók többsége „egyszerű” iszákos marad, azaz olyan fogyasztó (és nem beteg!), aki az adott társas környezet ivásnormái- nál többször és többet iszik, holott másként is tehetne, ha akarna. Ö azonban „kitart” a hol ilyen, hol olyan mértékű, mindennapos fogyasztás mel­lett, mert szeret inni, azután meg is szokta, igénytelenségé­hez képest marad is elég ide­je és pénze a társas ivásra, amivel minden emberi kap­csolatot és közösséget pótol. — Milyen körülmények ve­zetnek a rendszeres iszákos- sághos, az alkoholizmushoz? — Mielőtt erre válaszolnék, utalni szeretnék vizsgálataink­ra, amelyekből kitűnt: a tár­sadalom legveszélyeztetettebb rétege a fiatal munkásoké, akik korán „felnőtté”, azaz önálló­an és viszonylag jól keresők­ké válnak, tehát elég sok szabad idejük és pénzük ma­rad az ivásra. (Minthogy egyi­ket sem óhajtják másra, több­re, jobbra fordítaná.) Ami a kérdést illeti, azt vá­laszolhatom, hogy a férfiak között többnyire a rendszeres ivásra késztető és szoktató tár­sas-lélektani körülmények („ve­lük tartok én is”, „csak nem maradok el a haveroktól” stb.) vezetnek mindennapos iszákossághoz és ezen át az al­Lakásprogram az idősebb generáció részére koholizmushoz. Az esetek egy­ötödében a szeszes italok rend­szeressé váló, azaz visszaélő fogyasztását „lelki bajok” el­lenszereként alkalmazzák. — Mi következik mindeb­ből? — Mindenekelőtt az, hogy az alkoholizmus elleni küzde­lem ismert jelszava: „az alko­holizmus betegség”, éppen a fogalmak és teendők tisztázá­sa érdekében megszorításra szorul. Arra a kiegészítésre, hogy az iszákossóg még nem alkoholizmus. Más szóval, az alkoholizmus megelőzése: az iszákosság elleni küzdelem, afni elsősorban olyan közvéle­mény kialakítását igényelné, mely a szeszes italok fogyasz­tásával történő mindenfajta visszaélést, kártékony nemtö­rődömséget és ostoba elnézést elítél, beleértve a szeszes ita­loknak a túlfogyasztására szá­mító, túlkínálatát és túlter­melését is. Minél több embert teszünk ki az iszákosságra szoktatás kockázatának, annál nagyobb lesz az alkoholisták száma is. Az alkoholizmus elleni küz­delem nem szorítkozhat az al­koholisták elleni küzdelemre. Sőt, minden célirányosnak ígérkező módszert be kellene vetnünk az iszákossághoz ve­zető mértéktelen fogyasztás visszaszorítására és kordában tartására. Gazdasági és admi­nisztratív rendszabályoktól sem szabadna borúlátóan vi- szolyognunk. Ahogy ezek nem helyettesíthetik a közvéle­mény átalakítását, az utóbbi sem helyettesítheti ezeket az intézkedéseket, amelyekkel a jelenlegi, vagy a „tegnapi” szinten kellene és lehetne tar­tani az ivást. Immár nincs az életnek olyan területe (a sporttól a család- és ifjúságvédelmi kér­déseken át, a tüdőgümőkór felszámolhatóságáig), ahol ne égett volna a körmünkre az alkoholizmus betegség kocká­zatával felelőtlenül játszó, túl­zott italfogyasztás. S minthogy az alkoholprobléma megoldá­sa nem az „ellenanyag” felfe­dezésétől és a „védőoltások” bevezetésétől függ, tőlünk — orvosoktól —, aligha várhat a társadalom többet mint a baj megállapítását. Halászat, horgászat Pontyot és csukát telepítettek A Nagybátonyi Bányász Horgász Egyesület 1971. októ­ber elsején hat mázsa három- nyacas pontyot helyezett ta­vába. Az egyesület jövő évi tervében öt mázsa ponty- és tízezer csukaivadék beszerzé­se szerepel. A csuka telepíté­se azért fontos, mert az egye­sület vízterületén nagyon sok a káros és főleg ikrafaló sze­méthal, melyeknek megritld- tása kedvezően hatna a pon­tyok szaporodására, növekedé­Halfogási tilalom A Salgótarjáni Erőmű Hor- mat rendeltek el ezen a vízen gász Egyesülete november 11- történő minden hal fogasara. é„ tizenötét mta. 2-3 SSTu. ras pontyot, telepített a nagy vábbi intézkedésig csak a kö- tóba. Ezzel egyidejűleg tilal- zépső tóban szabad. Közös nevezőre kell jutni A horgászok és kisszerszá- mos hálósok, legalábbis az Ipolyon évek óta harcban áll­nak. egymással. Hogy miért? Egyik fél sem tudja. A je­lenleg érvényben levő halá­szati, horgászati törvény mindkét félnek egyaránt biz­tosítja a sporthorgászatot, illetve a kisszerszámosok ré­szére a hálóval történő hal­fogást. Budapesten, a Magyar Országos Horgász Szövetség­ben 1968. április 22-én az Ipoly folyóra mint határvíz­re kötött csehszlovák—ma­gyar megállapodás értelmé­ben közös horgászrendet lép­tettek életbe, mely mindkét félre egyaránt kötelező. Ezen a közös megállapodáson dön­tötték el és írták alá azt is, hogy az Ipolyon 1969-től megszüntetik a kisszerszá- mos hálósok engedélyének kiadását mindkét országban. Természetesen ez a döntés nagy visszhangot vál­tott ki a hálások körében. Magyar részről jelenleg az idősebb generációból tizen­heten rendelkeznek hálóval, akik összefogtak és kiharcol­ták maguknak, hogy az idén halászhassanak. Azóta a ha­lászok és horgászok nem szívlelik egymást. Pedig nem a hálósok okozzák, hogy év­ről évre kevesebb hal van az Ipolytaan. Az elítélendő, hogy némely hálótulajdonos az áradás idején nagy kárt tesz a halállományban, a fogás­ból piacra is visz. Sók be­csületes emelőhálős a sport szeretettből, nem pedig a haszonszerzésért megy a víz­re. A vízparti írott és íratlan szabályok be nem tartása va­Az Cfj Otthon nyugatnémet lakásprogram szerint az idő­sebb generáció már a nyugdí j- koraatár elérése előtt előta- karékosság útján biztosíthatja a lakást az öregek házában. A Neue Heimat cég eddig 12 ezer otthont adott át az öre­geknek. Az ilyen lakásokat elsősorban az alacsony fizeté­sű és kis nyugdíjú öregek ré­szére építik, akik szociális otthonra szorulnak. Már nyugdíj előtt takarék­betétet nyithatnak egy meg­határozott helyen épülő la­kásra,' vagy egy olyan lakásra, melynek még helykijelölése nem történt meg, vagy pedig egy meglevő lakásra, mely időközben megürül. A havon­ta befizetendő takarékösszeg a takarékossági időtől és a la­kástípustól függ. A takarék végösszegét úgy határozzák meg, hogy a takarékoskodó öreg napjaiban a minimális kamatot kapjon a megtakarí­tott összeg után. tAutóswiceek Amerikában történt. A feleség kijelenti: — Itt az ideje, hogy új autót vegyünk. Ez az autó már kétéves, és mindenki ismeri. A férj gondolkodik egy ki­csit, majd kijelenti: — Nem lenne olcsóbb meg­oldás, ha elköltöznénk ebből a városból? A parton horgász üldögél. Lihegő férfi szalad oda hozzá és megkérdezi: — Bocsásson meg, nem látott erre egy piros autót? A volán mögött a feleségem ült! — Még nem léhet messze — mondja flegmán a horgász. — A víz itt nagyon lassú folyá­sú! 6 NÓGRÁD — 1971. december L* szerdp [ DEMON- SALGÓ ÉS EVE elemekből összeállított raktári állvá­nyokkal gyorsan megoldhatja raktározási gondjait. Több mint húszféle méretből választhatja ki az ön cél­jainak legmegfelelőbbet. Kívánságra egyedi méreteket is elkészítünk, helyszíni szerelést.vállalunk. Az elemek 3 m-es szálakban is kaphatók, a hozzá való kötőelemekkel együtt. Azonnali szállítás, olcsó árak! Forgalomba hozza: MŰSZAKI ÁRUT ÉRTÉKESÍTŐ VÁLLALAT SZÁLLÍTÓESZKÖZÖK fi ÉS EMELŐGÉP RÉSZLEGE Budapest, VIII., Teleki tér 3. Telefon: 141-431. lamennyiünk résézröl több an­nál a kárnál, melyet úgymond a hálósok követnek el: Mi, horgászok is nézzünk körül a portán. Vajon nem fordult-e elő. hogy vétettünk a szabá­lyok ellen? A rendelettel el­lentétben, tilalmi időben, vagy azon túl nem vittünk-e haza méreten aluli halat? Ügy gon­dolom, kevés horgász mond­hatja magáról, hogy maximá­lisan betartja a horgász­szabályokat. Aki a horgásza­tot és halászatot kedveli, az értékelje azt a szórakozást, amit a vízpart nyújt. E pár soros fejtegetésemmel az el­lenséges nézetet kívánnám el­oszlatni. Sem a horgásznak, sem a halásznak nem a ha­szonszerzés a cél, hanem a ki- kapcsolódás és a jó fogás. Ha­lászás, horgászás szempontjá­ból lassan ez az év lezárul. A jövő év elé nagy bizako­dással néznek a horgászok. De mi lesz azzal a 17 idős hálóssal, akik ismét bizonyta­lanul várják 1972-ben a felet­tes szervektől a segítséget, hogy lehetővé tegyék számuk­ra a halászást. Remélem, az illetékesek megértik a horgászokkal együtt, hogy segíteni kellene az emelőhálásoknak. Közös összefogással és a vízparti együttes ellenőrzéssel nem­csak az eddigi viszályt lehet­ne megszüntetni, hanem a szabálytalankodókat is ki le­het zárni sorainkból, megte­remtve a halász-horgász ba­rátságot. Hoiecz Ferenc Befagytak a tavak... A horgász téli pihenőre tett te felszerelését és csak tavasz- szal szedi elő. A horgászat nem téli sport, ennek ellenére a szenvedélyesebb horgászok még télen sem hagyják abba. Mire horgásszunk télen? Leg- inkább ragadozó halakra. Ezek közül is főleg csukára, lék mellett. Természetesen csak akkor, ha idejében gyűjtöt­tünk „csalihalat”. Télen' a kishal horgászhelyre való szállításánál ajánlatos egy piciny sót tenni a halas kan­nánkba, nehogy befaggyon. Mindenesetre, aki télen szán­ja rá magát a horgászásra, az alaposan öltözzön is fel, mer® ha nem teszi, maga vallja ká­rát. A befagyott jégre addig senki sem merészkedjék, míg az nem eléggé stabil és még akkor se induljon egyedül horgászni, ha már úgy gon­dolja, hogy elég kemény a jégpáncél. Ezt a tanácsot ajánlatos minden horgásznak megfogadnia. Azt. hogy me­lyik vízterületre menjünk té­len horgászni, mindenki maga döntse el. Új alapszabály 1971. novemberi 13-án as Ipoly menti Intéző Bizottság horgásztanyáján ülést tar­tott. Elfogadták az intéző bizottság 1972. évi költségve­tését. továbbá Révai Zoltán, az intéző bizottság titkára ismertette a Magyar Orszá­gos Horgász Szövetség alap­szabályában bekövetkezett változásokat. Az új MO- HOSZ-alapszabályt előre­láthatólag valamennyi hor­gász egyesület még az idén decemberben megkapja és rendkívüli közgyűlésen is­merteti a tagsággal. Moz­galmas időszak elé néznek az elkövetkezendő hónapok­ban a horgászok, mert az üj alapszabály megjelenése után négyéves időtartamra a horgász egyesületeknél veze­tőség újraválasztó közgyű­lések lesznek. Nem érdekte­len egyetlen horgász szá­mára sem, hogy az egyesü­let elnökének, titkárának és a vezetőség más tagjának kit választanak. Telepített halat fogtak Az Ipoly menti Intéző Bi­zottság 1971. évi halasitási ütemtervének megfelelően az Ipolyba történő pontytelepíté­sét elvégezte. Október 18-án Vamosmikolán 31 mázsa, mig október 22-én Örhalom és Pös- ténypuszta között 38 mázsa 2— 3 nyaras pontyokat helyezett az Ipolyba. A tervszerű haltele­pítést csak üdvözölni lehet, azonban az már elítélendő, ami a telepítés utáni hetekben történt. Darab- és méretkor­látozásra való tekintet nélkül szedték ki az „élelmesebb ’ horgászok a gyanútlan pon­tyokat. Ha valamikor ébernek kell lenni a társadalmi hal- őröknek, akkor most különö­sen nagyon ügyelniük kellett volna. Mulasztást követett ei az intéző bizottság vezetőcége azzal, hogy a telepítést kö­vetően nem rendelte el az általános ponty tilalmat és még az ellenőrzést sem szervezte meg. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat felvess 14—16 éves, általános Iskola! végzettséggel rendelkező fiatalokat ipari tanulónak az alábbi szakmákra: KŐMŰVES, ÁCS-ÁLLVÁNYOZÓ, VAS- ÉS FÉMSZERKEZET! LAKATOS ÉPÜLETASZTALOS, FAPADLOZÚ ÉS MÜANYAGBÜRKOLÚ. KÖZPONTIFÜTÉS-SZERELÖ, VÍZ- ÉS GÁZ­VEZETÉK-SZERELŐ. VILLANYSZERELŐ. SZOBAFESTŐ ÉS MAZOLO. ÜVEGEZŐ, EPULETBURKOLŐ (H) MÜKÖKfiSZtTÖ, VASBETONSZERELŐ. VÍZSZIGETELŐ, BÁDOGOa. TETŐFEDŐ. Jelentkezni lehet az alábbi elmen: Budapest. XXI.. CsepeL Kiss János altb u 19—21. A vidékiek részére tanulóotthont teljes ellátást munka- és védőruhát szerszámot- ösztöndíjat ad a vállalat

Next

/
Oldalképek
Tartalom