Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)

1971-12-30 / 307. szám

\ A rétsági könyvesboltban „Mit tudok matematikából? A kérdés nem költői. Hanem Sokan keresték a Világiroda- — A könyvesbolt vezetője egy könyvsláger címe. Ne tes- lom legszebb versei című ki- vesz-e könyvet karácsonyra? sék csodálkozni, de a Mit tu- adványt, amely igazán szép — Az idén kicsit megszorí- dok matematikából? című ajándék. Slágernek számít tottuk a nadrágszíjat, építkez- könyvmek olyan nagy volt a Mailer Meztelenek és holtak tünk. Egy valami^ minden­keletje, hogy egyetlen nap című regénye, valamint Tolsz- képpen megveszek, még alatt minden példány elfő' gyott a rétsági könyvesbolt' ban. a televízió-közvetítés után ke­ha toj Háború és békéje. Érdekes nem is eszünk — mondja tré- módon, amíg a Rózsa Sándort fásán Ruzsányiné. — Mégpe­Cs. E. VÉLEMÉNYÜNK AJÁNLATUNK dig Az írás története című, Amíg Ruzsányi Gézáméval, a vesen vették, most, hogy ve- csodálatos falinaptárt. Nézze könyvesbolt vezetőjével be- títették a Háború és békét, meg, ilyen szép kiadványt szélgetünk, nézegetve a köny- megnőtt az érdeklődés a vi- ritkán látni, veket, belép egy erdészruhába lághírű regény iránt, öltözött férfi. Érdekes vélet­lenként ő is matematikai tár­gyú könyveket keres. — Dejtáron vagyok erdész, kint lakunk az erdőben. Min­dig nagyon érdekelt a mate­matika, ma is szívesen néze­getem. Nagy terveim vannak még, amelyekhez mindenkép­pen kell ez a tudomány ... Egyébként rengeteget változott és fejlődött, amióta én érett­ségiztem. Azért kellenek az újabb szakkönyvek, hogy lé­pést tudjak tartani. De szí­vesen olvasok szépirodalmat is, no, meg természetesen az erdészeti szakkönyveket. Hiába, régi igazság, hogy az ízlések és a pofonok különbö­zők. .. Jó dolog egy könyvesbolt­ban böngészgetni. Az ember álldogál, vagy ül a könyvek között, lapozgatja, nézegeti, bele-beleolvas. Abba, amelyik neki leginkább tetszik. — Ne gondolja, hogy itt mindig ilyen nyugalom van mint most. Az utóbbi napok­ban egymásnak adták a kilin­cset a kedves vevők. Mert könyvet ajándékozni mindig divat volt és az is marad. Szerencsére. Voltak olyan vá­sárlóim is, akik több száz fo­rintot itthagytak. — Milyen könyveket keres­tek legtöbben? — Az idei sláger Chartere nagy sikerű Pillangója volt. Mondhatnám, jelenleg is az. Ebből még félre sem tettem, A félkegyelmű című D oszto je vs zki j - regény drámai vál­tozatát nem szabad az író életétől elszakítva elemezni, nem­csak azért, mert a patológikus alakokban, a zilált családi és társadalmi viszonyokban a maga korát, sokszor zaklatott ön­magát adja, hanem azért is, mert idén ünnepeljük szüle­tésének 150. évfordulóját, s ilyenkor nem árt emlékezni. Nyilván az évfordulónak köszönhető, hogy a televízió is műsorára tűzte A félkegyelmű (a regény 1868-ban született) háromfelvonásos drámai feldolgozását. De nézzük, hol jutunk olyan kővetkezrtetésre, hogy Miskin hercegben, s helyüket a polgárosodó világban nem találó alakok egész sorában, a család megannyi meghasonlásában önmagát ad­ja. S itt nemcsak arról van szó, hogy az író nagyobbára mindig önmagát adja. (Flaubert mondására gondolok: „Bo- varyné én vagyok.”) Egészen fiatal még, amikor politikai okokból halálra ítélik, már a vesztőhelyen jár, amikor — az utolsó piUanatban — kihirdetik a cár kegyelmét. Négy éven át végez kényszermunkát Szibériában, s utána közkatonaként gyűr le két esztendőt. Szerb Antal írja róla: „Epileptikus volt, valószínűleg lelki, hisztériás alapon, az első rohamot állítólag akkor kapta, amikor apját egy jobbágya megöLte^ kegyetlenségéért. Apja és egyik bátyja károsan iszákos, ő maga a kártyaszenvedóly megszállottja.” Miskin herceg ugyancsak epilepsziás, érzékeny idegzete mindenre reagál, ami embertelen, torz, kegyetlen, s mint általában minden fontosabb dosztojevszkiji figura, örökké az értelem és az érzelmek útvesztőiben bolyong. Maga a megbocsátó és ön­sanyargató jóság, s bár félkegyelműnek tartják, mégis, mint­ha mind,enki más megőrült volna, csak éppen ő, egyedül lenne egészséges. Tovsztonogovnak nem ez az első adaptá­ciója, s ebből a művéből is látható, hogy kitűnő mestere a színpadnak, s nagy tisztelője az író autonóm világának. Az Egri Isiván rendezésében színre W>zott mű egyik rendkívüli erénye a címszereplő ragyogó megválasztása: Iglódi István­nál nehéz nagyszerűbb Miskin herceget elképzelni. Váradi Hédi Nasztaszja Filipovna, Sinkovits pedig Rogozsin szere­pében remekelt. A mai, csütörtöki műsorból olvasóink figyelmébe ajánl­juk elsősorban megyei vonatkozása miatt a Fényrehívó című műsort (17.50), a Tv népgazdasági osztályának műsorát (18.10), a számítógépműsor hatodik folytatását (18.40) és Az első vo­nalban című riportfilmet (21.40). L. Gy. Szerkessz velünk! A NÓGRÁDI ÜTTOROK ES KISDOBOSOK HÍRADÓJA Fellépnek üttörő- és társadalmi ünnepségeken, találkozunk velük minden komolyabb megmozduláson. A Május 1. úti Zenei Általános Iskola énekkara a város legjobb hangú lányaiból és fiaiból szerveződött. Vezetője Zeke László, aki már több évtizede igen eredményesen alakítja és irányítja a város zenei életét Köszöntjük a 25 éves Pajtást! évünk nem ért úttörővilágba. Ennek a moz- A Pajtás negyedszázados országos úttörő- galpmnak, eredményekben jubileuma mindannyiunk ün- gazdag útnak lett Igaz szavú nepe. Méltó befejezője szö- és hűséges krónikása a Paj- vétségünk ünnepi évének. Üt- tés törőink több mint félmilliós Valamennyien ismeritek és tábora nevében szeretettel nagyon szeretitek lapotokat, köszöntjük a Pajtás régi és Minden gyerek a magáénak tekintette és tekinti ma is ai Pajtást, a tanyai, a kisfalusi éppúgy mint a nagyvárosi gyerek. Mert mindegyikőtök­nek imeri a nyelvét, minden­Jubileumi véget az V, találkozóval. Ünnepi megem­lékezésünkhöz szorosan hoz­zátartozik a Pajtás megjele­nésének negyedszázados év­fordulója is. Huszonöt évvel ezelőtt — 1946. december 20-án — ke­rült először az úttörők kezé­be az óta oly nagy népszerű­ségnek örvendő lap. Igen ne* héz idők voltak akkor. A vi­lágtörténelem legvéresebb háborúja éppen csak, hogy véget ért. Országunk nagy gondját. bánatát, részé még romokban hevert, es sok volt a szülői otthont, családot vesztett, árva gye­rek. De a pusztulás felett ki- gyúlt a fény, a jövendő, a boldogabb élet világossága. A kommunista felnőttek szí­tották tüzét, azok, akik ki­bontották az úttörőmozgalom zászlaját. E zászló alatt ta­nultak meg ismét mosolyog­ni a magyar gyerekek, indul­tak el a ma már ezerszínű mai szerkesztőit, munkatár­sait. Járjon a lap továbbra is azon az úton, amelyet két és fél évtizeddel ezelőtt kezdett meg. Legyen a jövőben is az úttörőélet hű krónikása, a kihez szól, minden olvasó magyar gyerekek jó pajtása, megoszthatja vele örömét, Sok sikert kívánunk a to­vábbi évekre, évtizedekre! KRÓNIKA ahogy jött, úgy adtam el, Csányi János balassagyar- ról milyen komoly informá- mati pajtás hozzánk küldött ciókat szerzett. Gyűjtőmunká- borítékjában két levelet is ta- juk kiterejdt az öltözködéstől láltunk. Az egyikben beszá- kezdve a pionírünnepek, -szer mól az iskolai fenyőfaünme- kasok megismeréséig. A szov- pélyről, ahol szavaltak, éne- jet pajtásokat példaképeiknek keltek, táncoltak a kisdiákok, tekintik, s elhatározták, hogy Örömmel olvastuk, hogy az ezentúl őrsi és rajfoglalkozá­iMikszáth /{álmán: KÍSÉRTET LU 3. — Miféle hordó? — Az volt ráírva: „Kör- möczi termés”. — No bizony, nem érdemes érte olyan lármát csapni. Ha még legalább tokaji termés lett volna. Csernviczky a haját tépdel* te eszeveszetten futkározott a pincében. — Jaj, hallgass, hallgass! Színültig tele volt körmöczi arannyal. Most már elsápadt az asz- szony is. és együtt keresték, kutatván érte minden zeget- zugot, de bizony a cip-cip hordó odavan, elveszett. Tudom, lesz rám nehezte­lés az országban, hogy az én beszélyeimben korbáccsal ve­rik a férfiak az asszonyaikat, de mégis kénytelen vagyok elmondani, hogy Csernviczky az asszony megverésével könnyített magán; elismerem azonban, hogy vétek volt azo­kat a hófehér patyolat válla­ltat felszántani kék barázdák­ra­— Az Isten verjen meg, te vigyorgó béka, a gondatlansá­godért. Hát nem tudtad szem­mel tartani Kaszpereket? Hát nem láttad az arcán, hogy gazember? Vagy tán mestert szett a buja szemeidnek. Mert ismerem hitvány fajtá­tokat. Még meg is vacsoráltat* tad! Még talán azt is meg­súgtad neki, merre van a há­lókamrád- Nesze neked, gya­lázatos! Piff-paff! csattogott a kor­bács. Hanem iszen nem volt az valami kegyetlen bikacsek. Olyan korbácsot én is szeret­nék magamnak, mert a Ka­tharina lebomlott bokáig érő varkocsa volt: azzal ütötte- verte a kárvallott ember, s taitékozott, toporzékolt két­ségbeesésében. — Evitte a zsivány az üres hordók közt. Talán te magad adtad oda neki. No. már most fel is út, alá is út, ne­kem ugyan haza ne kerülj, csak azon a hordón ülve. Sze­rezd vissza a törvénnyel, vagy a pofáddal! Katharina egy prókátort vett maga mellé, s ahol lehe­tett. váltott lovakon, sehol meg nem állva sietett Lubló- ra Kaszperek után­Ott első dolga volt beállí­tani a sztarosztához, a Lubo- mirszky Tivadarhoz; az éppen aranyakat olvasott az aszta­lon. szép ménesekbe rakva a sárga csikókat. mindenikbe ötven darabot. A sztaroszta nyilván csak ötvenig tudott olvasni. — No, mi a baja, szépasz- szony? . BLÓN — Jaj. nagyságos uram, nagy az én panaszom! Kasz­perek Mihály lublói polgár ellopott a férjem pincéjéből egy hordó aranyat. — Ejnye a gazember! — kiáltott fel önkéntelenül a sztaroszta —. hát azért fizet­te az most ki az én hétszáz aranyamat. De csakhamar észrevette a sztaroszta, hogy bolondot mondott. — Nono, csak úgy tréfálok, szépasszony, mert Kaszperek Mihály becsületes ember, ne­kem magamnak is ió bará­tom. Jónevű borkereskedő itt, vannak ugyan adósságai, de becsülettel fizeti. — Nekem mindig megfizetett. Azért nagyon meg kell rágni az ilyen vádat. Ki látta? — A ió isten látta — só­hajtott az asszony. — Jó. jó — mondá a szta­roszta —, csakhogy az nem alkalmatos tanúnak­Hanem addig-addig erőskö- dött Katharina és ügyvédié, hogv mégis össze kellett híni az ítélőszéket a kúriára: Za- vadszky János uramat, a fő­bírót. Hertely József és Paw- lovszky Kristóf esküdteket, akik a fennforgó ügyben igaz­ságot tegyenek a varsói asz- szon y személyn ek. Maga a sztaroszta elnökölt a tanácsban — de ő maga nem szavazott. — Én csak felakasztatom a Kaszperek barátomat, ha ke­gyelmetek elítélik — mondot­ta vaskos humorral. — De ami a szavazást illeti, nem tehe­tem azon gyöngéd viszonynál fogva, melyben vagyunk, hi­szen értik kigyelmetek. Annyira értették, hogy már eddig is hunyorogtak egymás­ra pajzánul a komoly, mogor­va tanácsurak, mintha mon­danák: „Nem is lenne rossz felakasztani, hehehe, a me­nyecske özvegyen maradna.” Kaszperek ártatlan arccal jelent meg a bírák előtt; nagy brontes ember volt, deli ter­mettel, csinos, piros arccal, csak a fekete szemeiben volt valami különös, démoni. Olyan kellemes, imponáló volt a külseje, beillett volna akár a szepesi grófnak is — nem­hogy egyszerű borkereskedő­nek­Mikor Katharina elmondta a vádat, elmosolyodott: — De hisz’ ez nevetséges! S mikor ez tovább folytatta, megütközéssel jegyzé meg: — Kegyelmed álmodik, ifj- asszonyka. Én csupa üres hordókat hoztam haza. bár­csak valami ió szellem meg­töltötte volna valamelyiket útközben. De éppen tegnap mostuk ki az összes hordókat, nem volt azokban egyéb, mint borseprő. Az esküdtek, szokás szerint mindenféle keresztkérdései? alá vették Katharinát. , — Látta-e valamikor a hordócskát, és mekkora volt? — Nem láttam sohasem Csak az uram mondta. Én csak akkor értesültem róla. mikor már ellopták, mikor az uram elkergetett, hogy a hordó nélkül vissza ne térjek többé- Mert én voltam az oka én eresztettem be a pincébe Kaszperekéket. ünnepélyen megrendezett tom­bolasorsoláson a szerencsés nyertesek között lehetett le­velezőnk és kisöccse. A másik igen részletes beszámoló, ar­ról tudósít, hogy a városi út- törőházban több száz úttörő előtt Jámbor Éva tartott él­ménybeszámolót, aki részt vett a KISZ VIII. kongresszusán. A balassagyarmati pajtás igen aprólékosan leírja azt, mit hallottak az úttörők ezen a kongresszusi beszámolón. Bi­zonyára nagyon odafigyelt Já­nos barátunk az úttörőház­ban, hogy ilyen szépen el tudta nekünk mesélni az ott hallottakat. Következő leve­ledben azonban kérjük, írjál arról is, ti mit csináltok a téli vakációban, hogy sikerült a félévi bizonyítvány. Pásztóról hozta a postás Peresi Borbála hatodik osztá­lyos pajtás levelét. Több ol­dalon keresztül tudósít ben­nünket arról, hogy Dobó Ka­tica rajuk a szovjet pajtások pionirszervezetének munkájá­saikon Pásztón is külön meg- ünneplik majd a szovjet poli­tikai ünnepeket. Különösen jelentős évfordulóra készül a Vlagyimir Iljics Lenin nevét viselő szovjet úttörőszervezet, ötven évvel ezelőtt, 1922. má­jus 19-én alapította meg ugyanis Lenin a pionírszerve­zetet a Szovjetunióban. Mint Peresi Borbála írja — azóta már több mint 23 millió em­ber volt úttörő. A szovjet pajtások egy év óta készülnek a nagy ünnepre. Felajánláso­kat vállaltak, például 15 órás társadalmi munkát fejenként, gyűjtőmunkát végeznek a szervezet múltjával kapcsolat­ban, ünnepi műsorral készül­nek. Levele utolsó részében Borbála megígéri, hogy legkö­zelebb a fogadalomtétel szö­vegét, az úttörőtörvényeket, -ünnepeket és -formaságokat fogja majd eljuttatni Szerkesz­tőségünkbe. Reméljük, ígéretedet mi­előbb teljesíted. Szeretnénk mihamarabb megismertetni leveled tartalmát lapunk ifjú olvasóival. 4 NÓGRÁD — 1971. december 30., csütörtök Számtalan levélben köszöntitek kedves pajtások Szer­kesztőségünket az új év alkalmából. Jókívánságaito­kat ezúton is nagyon köszönjük, egész szerkesztőségi kollektívánk nevében mi is eredményekben gazdag, sikeres, boldog új esztendőt kívánunk a megye vala­mennyi úttörőjének és kisdobosának (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom