Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)
1971-12-25 / 304. szám
"" '■ : ............. ” L akos György Pohánka Erika Saxinger Árpád Soproni Jolán Szabó Gyula Végh Miklós arcképcsarnok az vaninak olyanok, akiknek hosszá esztendők kellenek érleléshez, mint a nemes boroknak. Az a tény, hogy a felsorakoztató lírikusaink átlag- életkora húsz és harminc év között van, azt mutatja, hogy a verselők hamarabb érnek be. Közöttük is a hangok sokféle árnyalatával találkozunk, talán egész zenekar kitelne belőlük, de olyan nincs, aki csak egyetlen hangon tudna játszani. Bízvást hihetünk hát tehetségükben, ha az továbbra is párosul a műgonddal, ha tollat nem rutinból ragadnak kezükbe, hanerh csak az ihlet óráiban. Hanti Ferenc, Végh Miklós (kiváló műfordító is), Nagy István, Pohánka Erika, Saxinger Árpád már nem egy alkalommal igazolták, hogy költői kelléktáruk gazdag, ebből a gazdag kitárulkozásból adnak most itt szerény mutatót. A prózaírók általában lassabban érnek be, mint a lírikusok. Itt gyakrabban fordul elő, hogy „bársonyból kapcát csinálnak”, ahogy Gorkij fogalmazta meg azt az állapotot, amikor az író nagyszerű témáját elnagyolva, a lehetőségénél sokkal alacsonyabb szinten oldja meg. A mesterségbeli tudás azonban, ha van tehetség, fokozatosan egyre jobban beérik, s mi hisszük, hogy szerzőink közül többnek ott van hátizsákjában az a bizonyos marsallbot. Kiss Sándor, Erdős István már gyakorlott „mesterek”, mellettük helyet követelnek olyan, még fiatalabbak, mint Soproni Jolán, Kő-Szabó Imre, vagy Horváth Mária, akik még sok örömet okozhatnak az olvasónak. Rohanó korunkban, amikor elfeledkezünk a tartós emberi kapcsolatok kiépítéséről, amikor az emberek hajlamosak a befele fordulásra, amikor a technika nemcsak segíti életünket, de sokszor el is uralkodik rajtunk szükséges, hogy a költészet állja a harcot. Segítsen világunkat kedvessé, széppé tenni, olyanná, hogy érdemes és jó legyen embernek lenni, békében alkotó hétköznapokkal, lelket melengető ünnepi pillanatokkal. Csukly László VALENT SIN MAHALOV Felfedezés Mint egy fiók-Kolumbusz, akkor este egy igazságra nyílt reá szemem: kibic mögöttem, sakktábla előttem, és velem szemben ült ellenfelem. V jó órája vívott küzdelemben derék bábuim sorra vesztek el, s rádöbbentem: fogságba csak királyok eshetnek, de parasztok nem, sosem. VÉGH MIKLÓS fordítása ÚJÉV ® 4 'íj I like néni rémülten, ke- hazamegyűnk, így nem lehet nagy eset. Szórakoztassam 5t1 hagyja el a száját!” — árazét tördelve áll a ka- cirkuszotok Lehet róla szó. Én beszélek, dozik Ilike néni. Anyu nem púban, sopánkodva né- Miklós azonban lovag, fel- ő hallgatja, kész a szórakoz- szólV semmit, rám bízzaadönzi, amint kicibáljuk három áldozza magát, ő megy ki tatás. test. Döntök Két hetet kibí~ hajóbőröndöt is megtöltő aludni. . . rok vele. Egyébként minél cuccunkat, valami nem tét- Az éjszakai tapasztalatok ^i0i? hawm MiSósi is többeí beszélgetünk, annál Új év Üj napok Fogadkozunk a, jobbra, Fogadkozunk az új napokra Az önámítás vesz erőt rajtunk Holnaptól valami újat akarunk íTj év Üj napok A holnapok — majd Holnapok maradnak Az egyik folytatása a másiknak Saxinger Árpád szik neki. Levegőbe cuppanó nem éppen megnyugtatóak. s csókok, apu részéről egy ki- Lábát gyakran beleveri a méletes kézszorítás, és már- műszerfalba, és időnként is beviharzunk az udvarra, megnyomja a dudát, amely Első pillantásra gyanús jel, tilinkózva harsan bele a bús hogy a kocsibejáróban egy magyar éjszakába. A tilinkós jutni Megdöbbentő, rendesebbnek tűnik. Ahogy elnézem a mamáját, az az érö is nagyon szeret beszélni. , , _ . , , Ne m jó ajánlólevél ez ná- 7'esem’ Miklóska nem is tehelám. ti azt, amit akar. Miklós komoly gyerek, csak Elmondja például, nogy ha” n£ka nevetséges- Amikor pel" Trabant szerénykedik, de na- dudát apu szerelte be már rorn gyereket akar. dápul lefényképezem őt, olyan gyobb vészt sejtet, hogy Ilike két évvel ezelőtt, hogv az ő —* Akarni lehet, de ki fog- pózt vesz fel. mintha verném egyetlen szobájában ide* paripáját is észrevegyék va- ja azt neked megszülni a senyt nyert volna az olimpi- gen emberek duruzsolnak. án. Indulunk befelé. Elől én, utánam anyu, végül Ilike néni. Apu még szöszmötöl valamit a paripánál A menet végéről motyogás hallatszik, Ilike néni szeretné akaratát érvényesíteni, hogy majd ő megy elől. Hallom de úgy teszek, mintha nem érteném. Belépek a ragyogóan tiszta, üvegezett verandára, és földbe gyökerezik a lábam, a A perzselő kánikulát végre enyhíti egy nyári zápor. Miklós ül a küszöbön, a kocsijukat bámulja a szakadó esőben — Csak nézzed, szólok neki — hátha megnő az eső.', ben a Trabant. Este moziba megyünk Miklóssal. A beszélő köntöst adják. Jegyünk az utolsó sorba szól. Beszélő köntös, meg ne meglepetéstől, se nyelni, se jamirSl ^ Országúton. Az él* mai világban? — teszek egy szokilM Remélem, megteszed» szóim nem tudok. A szol« tilinkózás nemcsak ellenvetést. két napot toltunk előtt az ajtófélfát egy fiú tár minket ver fel hanem a _ Fiúk lesznek, rám fog- együtt. Miklós fürtös fejű mamasztja. Beljebb lépek La- környék vendégeit is - reg- Bak hasonlítani. ™aja mar reg nem ajuldozak tóm. egy ezustfeju férfi szer gej menetrend szerint meg“ — A szomszédra nem? miattunk,^ Sót ö javasolja* degeti ki a fürdőruhákat az érkeznek a reklamációk, par — Kizárt dolog. Az én fe- hogy jovore is töltsük együtt egyik sportszatyor mélyéről, leségem .„ a szabadsagunkat. No, nem a díványon pedig egy fürtös „ e ‘V ___úgy szorongva! Isten őrizz! f ejű asszonyság ámuldozik. Nem 80X34 adunk V}ta(M+ De jó lenne! Egyébként feltűVégre jön apu, a helyzet Még kiugrunk a stamdra. ^eStudo™ nőén sokat foglalkozik velem tisztázódik. Ezek is fürdőven- Ha már Gyulán vagyunk, 324 ^ nogy neveim iogja az Anyu jóval keVesebbet az 6 dégek, nemcsak mi! Ilike né" megfordítok. Aput délig sem fiával. Szeretem a nénit, ha ni öregesen, apró, fénytelen lehet kicsalni a néplavdrból, hogy ót (mármint a férjét) rám néz, kulturáltan mostr könnyeket potyogta tva sír. ahol az ezüstfejűvel úgy tisztelje. lyog, edényt keil tartani az Ilyen szégyent ősz fejére, fitymálják a nagy fogyasztá- Ügy nevetek, mintha esik- álla alá. nehogy elcsöppen" Egyszerre két családnak adta sa nyugati kocsikat, mintha landeznának. Meegkérdez- jen, ki ugyanazt az egy szobát! már legalább két Sevrón kel- hetném, hány fok láza van. ' indulás napja: Búcsú. Po- Jaj, istenem, mindenki azt lett volna túladniuk. Vagy jósolhatnék neki. Mer gadkqgás, hogy levelezünk.: gondolja majd, hogy ő mi- Mindennap járunk a jósolhatnám, hogy aki jelen- Helyes. Úgysem lesz belőle lyen kapzsi! strandra, csónakázunk, csa- 4eS, 3 férfiúi szigor_ megtes- semmi. Ök napkeletre, mi Gondolja, nem gondolja, lángolunk a városban, ki-ki tesitoje, olyan. hazipapucs napnyugatra indulunk. Van aludnunk csak kell valahol, a párjával Én Miklóssal. mint a pinty. ^ egy olyan érzésem, hogy soIlike néni végigszaladja ba- Nem örülök neki túlságosan. érdeklődik a jovomet ille- sem találkozunk. Az előző rátnői, szomszédai házát, de Nem menő fej. Tizenkettő t®63« . napon ugyanis rettenetes mindenütt vagy kiadták már megy belőle egy tucatba. Ha „ Férjeim, gyermekeim dolgot cselekedtem. Ráléptem a szobákat, vagy előre le- választhattam volna, nem ké- nem lesznek, nekem elég az Miklós rádiójára, és eltört a foglalták. ne. Ilike néni sutyorog ál- élettars is. Arra is epper ele- skála' üveglapja. Borzasztó. Az öregasszony megint sír. landóan a fülembe: „Finom get kell dolgozni. Az anyagi kár jelentős: 8 foVan egy jónak ígérkező öüe- gyerek, főiskolás, katonatiszt w. rint 30 fillér. A fürtös fejű te. Sok jó elfér kis helyen. Az le®. Tetszel neki! Szórakoz- “ H3 megtehetem, miért anyuka mosolya nem akar ezüstfejű férfi kap az ötle- tasd őt. angyalom”. ne-> többé elcseppeni, tea, “ Másoknak is tetszem. És Egyébként Miklós megnye- Ennek befellegzett _ riKTi* mc, - --nhati mindm bokorban terem egy rő fiú. Nem jampec, nincs Nyugalom Julcsi, ez a te a , á főiskolás. Üdülőhelyen külö- hosszú haja — ez apunak formád! ^ziiTuItmTa kedv« felesé- nősen sok van belőlük! Nem imponáL „Csúnya szó sosem Sopront Jolán gével, a rekamién a nejem és én. A díványon pedig, hát nem tudom. Miklóskánk húszéves. A kislány? (Ez én vagyok.) — A kislány tizennyolc. Mindenesetre a felnőttek megegyeznek. Rövid tanácskozás az ifjúság helyzetéről. A mi Skodánkban valamivel kényelmesebb az alvás, állapítják meg, mint az ő Trabantjukban. Ezek szerint az én hálószobám lenne a Skoda. Egy éj' szaka kibírom, holnap úgyis NAIV TÖRTÉNET MOTTÓ: ..ae 16 volna. Ha így falt, már a változatosságból „hl- tehát tartotta, pedig Csákén AU- volna . folyólag" is. Változatosság-szere■ -éd még mindig, előtte volt a juf n 1 e-i-r-y} n + n rí A & a É X p, x j.: T- A .. -... ,r A jutalom mint a fogalomka» folyólag” is. Változatosság-szere• ______ __________________tété, e utal továbbá az is. hogy talomátadás ut&ni baráti kézszórit egória bal felső fejezetének széles brigádja munkájáról gyakori je- tásnak. így aztán főnöke szólí- távot befutó alkotórésze közis- Intésekben számol be szeretett tására úgy pattant fel székéről. mert, mondhatnám úgy is, hogy főnökének. így tehát Mérleg elv- mint aki a végső kétségbeesés közkedvelt az élőlények, ezen be- társ mindenről értesül ami Alfréd karmaiból szabadítja ki magát, lül az emberek, közeleoóről az brigádjában történik. Részletes De a kapott boríték nagyon vé- elő emberek világában. És mint beszámolóban szerzett tudomást konyha volt, Alfréd ujjal ideaes — — — „T- / r ő o h r\/.o i /v /? ■főt»/,1/ ...... ,c j : mindennek, így az említett fogalomnak a hatóértéke is a.ttól függ, hogy milyen minősítésben 'lép a arról is, hogy a brigád főkalapá- csolója olyannyira rosszul dolgozott, hogy Csákén Alfréd szavaiszínre Hogy miért kell erről a val kifejezve: „nem csinált sem• ___^ _ j utalomról annyit beszélni? Meq- tnttf\ De aztán mégis felébresz- benne van. gyorsasággal tapogatták a sovány tölteléket. — Magyarázatra vár? — kérdezte Mérleg elvtárs. Nyissa csak ki, tudjuk, ha fejest ugrunk a követ- tette szocialista Öntudatát és be- fcező történet kellős közepébe ... éLohta nvn-y lorinK+n icx. dobta, azaz ledobta az olajos ?cöhaut n tényt. Aztán nem is vette föl töbi>~inriety a ?iagyjonoh jinusZf és fohAf i-nrniféie ilodendron-leheletíf. manávhiknR?- oez\ *gy töröltek filodendron-leheletú magánlakosz- „„Ari n JáiiZia* ZóZZZriZaj táimn moUnioic majd a_ vállalat névsorából. tálya, melynek hangszigetelő ajtaAlfréd, restellkedve dugta zsebre a borítékot. Biztosan Adyba „ sürítették a Konuth-ot — gona origaa, aolta. Amikor hosszú lelki vivő■u/jLL a UUUU.LU.I jitzvsuraooL. Csákén Alfréd a. knve>fkoyfí te* mégis téltepte egy ,,Ma. Al>T(iu «. kővetkező je~ gyarázat” feliratú ‘nn^Wnotu* talált benne. ..Ady neu az „üzemi előkelőséget”. — Lau ..Ady” es „Kossuth” “Ä maximális kfhasznt n£?%ré?^utouJlei^éslím lásával magára vállalta a főkala- ^oedukálva”] to1 ó ?elentésébő1 eredményes munka szüretre é^ett. SÄ SfS «Ä.SSÄS Most tehát pillantásaival jogomámor. £s aki e történelmi pillanatok- son nyllazhatja a~borítékok 'sere- nak a legönteltebb résztvevője, gét, mert biztos benne, hogy a „ ■.. mivel ffi brigád fökalapá- csolöja nem csinált semmit,.. . — . én, Csákén Alfréd szem előtt tartva az ügy fontosságát, vállalom, hogy ellátom az általa vég- ~ett feladatokat." nem más mint Csákén Alfréd, a csatát megnyerte. Persze az emTettről tettre" Kiváló Brigád ve- berek gondolatai nagyo-a sok fó- -A jelentésben foglaltak megtör —■tője. Erről^ az Alfrédről tudni lék. Ezt Igazolja Mérleg elvtárs léniát igazolom. L . - (s yjnek gondolata az adott hely■ tStll, hogy minden jelenlevő bri- ___ ________________________ m űvezetőnél nagyobb érdemekkel zeiben teljesen eltért az Alfrédé- döngeti a mellét, avagy az asz- tói. Kezében már az utolsó borP Mérleg Lajos”, Horváth Mária Gyertyák Áginak Ä0 áSK a palánk előtt, öreg — Hogy-hogv gyertyát? — kér- felhő-jégtáblát akart volna ős*' •szalmás házat nézegetett a vll- dezte Gyuri. szetartani. ianyfényben. A ház vastag hó- — Ne beszéljünk erről — tilts- — Képzeld el Gyuri, az apám! kucsmában, mintegy fáradt öreg- kozott a lány. s egy közeli pe- Eettenetesen lehoidolt ina este. .', ember. fehéren Jekönyökölt a Iánkról havat markolt fel. a fiú gyertyák miatt. Énekelt a család deszkakerítésre. A tenyérnyi kis arcába dobta, futni kezdett. nagy békességben, amikor a legsárga ablakon énekszó hallatszott Futottak végig az alvégen, le a kisebb öcsém. Misiké nyafogni ki. egy család vidám zaja. Ági folyó felé. A házak párás csil- kezdett: ..Apuka, hol vannak a közel állt hozzá, hogy újra elsír- lógása mögöttük maradt, távolba gyi yak? Az óvó néni azt mondja magát. ■ fulladtak az ablakszemek, ame- tu, hogy a fenyőfán igenis gyeiKojsza Gyuri megállt a háta lyek mögött mindenütt békésen tyák vannak, ezen meg nincsemögött. vacsoráztak, ünnepelnek az em- nek”. Apa részeg volt. Ahelyett. , ______________________ berek. hogy megvigasztalta volna valaAgi nem nézett a fiúra, nem A nevetés vigasztalód ás esenge- mivel trónörökös fiát. engem tá- akarta. hogy a sírás nyomait tésc. A toronyóra ütéseit számol- madott le. Anya sírt velem. Apa m Pihentek csak meg egv pilla- azt mondta, addig haza ne men- mutatott, éfc lelkendezve beszélni natra. aztán kacagva rohantak jek. amíg nem szerzek gyertya- kezdett. tovább a folyó jegére. Néhár*v kát valahonnan. — A tető vesszőből font bőm- lépés után Ági elzuhant, a hó Gyuri megsimogatta a lánv lokzatán felfedeztem egy kakast, alatt tükörsima volt a iég — arcát, magához húzta, megcsókol- Egy vesszőkakast. Nézd csak! Gyuri mellé. Tenger fehérség ta a haját. Ági felnézett rá. már Gyuri nem figyel a vesszőka- n?.ix^<aer?, hányban, messze egy füzes játékos ijedtséggel. „A gyertyák'* kasra, maga felé fordította a sötétszürke tömbje. A hó fölött — mondta és szájoncsc.kotta Gyű- lányt. sz este eRy leheletnyit világo- rlt A hó. mint lágy fű köréjük sabbra vált. , a hold alatt, mint rendeződött, s forróvá változó _ Mit mászkálsz te egész este 6rtós bama köveket, felhőket tekintetek fényében csillogod-sücsülsz otthoni°a kiíáSonvtó grt,rgetett a szeL A rendben is szikrázott. Mar szerelem remeged uÚt ? ounon a Karácsonyfa volt valami különös, ünnepélyes a karácsony) élszakabae alatt,í ragyogás. Ültek meghatottam A Éjféli misére harangoztak — Te mért nem csücsülsz? — találkozás káprázata kavargóit ----- ' k érdezett vissza Ági. és csendé- szemükben, kérdések. bizonyta- sen megindult a fiú oldalán. lanságok zűrzavarában. .Bárkinek a társaságában 161 “ Van neked Gyuri, egy másik érezte volna most magát, de kü- arcod, amit en éveken át láttam, ionosén jó volt, hogy egy fiú sé- de soha észre nem vettem — tált mellette. kezdett beszélni halkan Ági, s hr,,.a-J?°Úiiúoa^' meS szorította. — Azt akarom hallahosszu nallgatas után Ági. ni most, amit te hallasz, masam— Oda megyek, ahová te — ra akarok ismerni gondolataid- mondta a fiú. és maga Is meg- ban. Tauf1mMér«tó “ a lánynfk ^b- “ Miket beszé!sz ~ moc6*nt rl" ben a ^illanatbán szüksége van adtan Gyuri, mi van veled? rá szívesen marad vete Ági ré- Nézte a lány faDirult arcát, gesrégen tetszett neki. úetáí lí tudía^mit 'mTndl^1^ l ha nem merte megszó’.itani a ta- ré^reezket^o^eiőó nító lányát. Nem mintha Gódor a~,bk Máté tanítónak különösen nagy nvgrködött^^helvzeíhen^rie fjiü tekintélye lett volna a faluban. ”ámt tudott vagy akár Gyuri előtt is. de mé- vetkezőimért,,íSát3 f , k tanftö vn7t (oníSf r’vnrí veticező mozdulairat. Á^l nézte a X" '■'f'“4.“0 clct raoeszeie= Svkor. S. ^ ■ 3 á • Gyurt -külön5s. atakú felhőket. Torzon- ?5?ck ,eJLfff„dve..fogták egymás keegykori tanára is. borz< reszeg ap1Éra gondolt, mint— Én nem megyek sehová — ha egy hasonló alak ott fenn két állt meg Ági, csak járkálok. Aztán keserűen nevetni kezdett. — -• * " ■ " -1 _— G yertyát kellene hazavinnem va- | iahonnan. j Gyuri egy folyóparti nyárfáról letört hat-nyolc gallydarabot. tisztára sikálta őket a hóban, Ági ölébe tette. — A gyertyák! Ági egyet megsuhogtatott a levegőben. majd lecsapott vele » “_re. ■ Kedves vagy. hogy már a* apámra gondolsz. — Hazaviszed? — kérdezte Gyuri komolyan. — Ezeket? — Ezeket. Ági leporolta magáról a hava*,, haiát rendbe igazította, begombolta a kabátját. — Valóban olyan, mintha gyertyák volnának — mondta — és katÍÚ VáUára tette a íehér úotoAb1 és Gyuri az élet rábeszélőjnek érméd ve fogták ecvmá«; ke« z-ét. Szemt-elenül vidámak voltaké’ Erdős István NÖGRÁD — 1971. december 25., szombat 11
