Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)
1971-12-25 / 304. szám
■ MWWiSMEpg^^ *»* — — ■ ' J FÉNYT ADÓ Karácsony. A béke, a szeretet, családi összetartozás ünnepe, ünnep, amikor összejönnek kicsik és nagyok, hogy a feldíszített karácsonyfa mellett gyönyörködjenek a gyerekek örömében. A vacsora illata lengi be a lakást, bor kerül a poharakba, csendes szó mellett telik az este. Kint csak a hó világít. Leállnak a buszok, behúzódnak az autók, elhallgat a forgalom. Ilyenkor csak az megy ki az utcára, akinek feltétlenül szükséges... Régi karácsonyt idézek most. 1944. karácsonyát. Mert ez többet adott az ünnepnél, az ajándékozásnál, a csendes melégnél. Békét hozott. A felszabadulás békéjét Salgótarjánnak és környékének a háború szörnyű napjai után. „Huszonhét esztendővel ezelőtt, 1944. december 24-én este Kazár felől egy kozák vágtatott végig a havas forgácsi úton. A telderítőt néhány órával később követték a hangosan dübörgő tankok és gépkocsik. Másnapra Salgótarján szabad lett...” Az egykori vágtató kozák alakja huszonhét esztendő múltán szimbólummá nőtt. Nekünk, salgótarjániaknak ez a katona jelenti az új élet kezdetét. Lova patkóinak nyomán fény gyúlt. Az ablakokban és szivekben egyaránt... Az egykori hadijelentés már racionálisabb. Katonai szakkifejezések jelzik a harc mozzanatait ......A harmadik gárda légid eszant-hadosztály jobb szárnyával két kilométerre Somoskőújfalutól délre, bal szárnyával pedig három kilométerre ért el ked’ Salgótarján története efnw mel 1972. januárjában lát napvilágot az a könyv* amely a várossá alakulás 50. évfordulójának tiszteletére jelenik meg. A könyv negyedik fejezete a Salgótarján az ellenforradalmi korszakban (1919—1944) címet viseli, s ez foglalkozik — többi között — a várossá alakulás eseményeivel. Bemutatja mindenekelőtt a város fejlődését meghatározó főbb gazdasági tényezőket: a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaságot, a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaságot, a Budapest—Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntő Részvény- társaságot, a Salgótarjáni Üveggyár Részvénytársaságot, ismerteti a város mező- gazdaságát, az itt működő pénzintézeteket. Mindezek a tényezők nem most jöttek létre és így elmondható az, amit a várostörténet is hangsúlyoz: „... Salgótarján a városias fejlődés útján már a múlt század utolsó negyedé“ ” w A Otven esztende je ben megindult. Hogy azonban jogilag is előrelépjen a várossá alakulás felé, csak századunk első évtizedében történt erőfeszítés. 1908-ban alakított a képviselőtestület Szilárdy Ödön javaslatára olyan bizottságot, melynek feladata a várossá alakítás előkészítése volt. A bizottság meg is kezdte munkáját, de a közben kitört háború, majd a forradalmak korszaka a kérdés megoldását háttérbe szorította. Csak 1921-ben került újra sor arra, hogy a községi közgyűlés napirendjén szerepeljen a változás szükségessége.” A községi képviselőtestület 1921. szeptember 17-i közgyűlésén került sor a várossá való átalakulás megtárgyalására. A közgyűlés jegyzőkönyvében olvashatjuk, hogy: „A községi adófizető polgárság több évtizedes óhaja ismét megnyilvánult, amidőn a polgárság nagy iparvállalatainkkal élén, aláírással, kérvénnyel fordul a Tek. Képviselőtestülethez azon kéréssel, hogy a nagyközségi szervezet alakíttassák át rendezett tanácsú városi szervezetté.” A kérésben született határozat kimondja, hogy a rendezett tanácsú várossá való átalakulás engedélyezését kéri Nógrád vármegye Törvény- hatósági Bizottságától. Az 1921. október 13-i megyei közgyűlés tárgyalta a kérelmet. Határozatában többek közt megállapította: „Salgótarján határozottan városi fejlődésű község. A benne levő ipartelepek, gyárak és bányakolóniák határozottan városi életet eredményeznek, amely megkívánja, hogy szakszerű képzéssel bíró városi tisztviselők működjenek a város köz- igazgatásának élén. Ezidő- szerint is a törvényhatósági bizottság gyakran tapasztalta, Hogy a maí községi elöljáróság nem rendelkezik a kellő szakavatottsággal a nagyközségnek egyes városi érdekeit szolgáló ügyének előkészítéséhez.” Továbbá: „Hogy a nagyközségben a városi tanács megalakításához szükséges szellemi képesség megvan, s azt a törvényhatósági bizottság a helyi viszonyok és a lakosság struktúrájának közvetlen ismeretében megállapította.” A továbbiakról így számol be a könyv: „A megye törvényhatósági bizottsága az indokokat elfogadta, s a kérelmet 1921. októberében továbbította a Belügyminisztériumhoz. Innen még az év végén meg is érkezett a 118 446/1921. sz. rendelet, mely Salgótarján nagyközségnek megengedte a rendezett tanácsú várossá való alakulást... ...így 1922. január 27én délelőtt 9 órakor az acélgyári olvasóegylet nagytermében megtarthatta alakuló közgyűlését Salgótarján, rendezett tanácsú város képviselőtestülete.’’ A város vezetését illetően ez a jogi változás gyakorlatilag kevés újat hozott, hiszen a képviselőtestület felállításának alapja, a viriliz- mus, változatlanul maradt, és így továbbra is biztosítva volt a tőke befolyása a helység irányítására. Salgótarján nagyközség képviselőtestülete úgyszólván teljesen változatlan maradt, hangadó virilis tagjai nagyjából azok, akik az előbbi években: a Rimamurányi Rt. képviseletében Lipthay B. Jenő, a Kőszénbánya Rt. nevében Róth Flóris, a Salgótarjáni Takaréktól dr. Kováts Jenő, továbbá Szilárdy István, Lu- by István és Kretsch Lajos földbirtokosok, valamint néhány kereskedő és egyéb foglalkozású, de magas jövedelmű polgár. Ez a testület 1922. január 27-től képviselőtestületként folytatta tevékenységét, azzal a módosulással hogy kikerülve a járási felügyelet alól, a megye alá rendelt városi ön- kormányzati testület a lakosságot a korábbinál sokkal közvetlenebbül vonhatta ellenőrzése alá. Egyedül a tisztviselők köre bővült ki valamelyest, a megnövekedett adminisztráció követelményeinek megfelelően, de a személyek jórészt itt is maradtak a régiek. *... Eleinte még megnyilvánult némi törekvés a hivatalos vezetés részéről, hogy a látszat megőrzése céljából munkások is szerepeljenek a képviselők névsorában. Az 1922. évi alakuló közgyűlés meghívóján például még Hraskó Károly- nak, Oczel Jánosnak és Priska Dezsőnek a nevét is feltüntették, jól tudta pedig akkor mindenki, hogy ők már akkor sem jöhettek volna el a közgyűlésre, ha kívántak volna, hiszen a Tanácsköztársaság idején betöltött szerepük miatt internálva voltak.” A sárgult meghívón egyébé ként nevük után ceruzával írták be: „távol”. Közül
