Nógrád. 1971. november (27. évfolyam. 258-282. szám)

1971-11-14 / 269. szám

Hiszem, mén találkozunk... Rövid idő alatt megbarát­koztunk. Valamennyien, ö is, mi is. A szívünkbe zártuk egy­mást. Ha magunk között be­szélgettünk. egyszerűen Olga néninek neveztük. Dicsértük kedvességét, szerénységét, rendkívüli emberségét, nem utolsó sorban fáradhatatlan­ságát. Hatvannyolc éves korát meghazudtolva járt a delegáció tagjai között. Érdekelte min­den. Nézte a varrógépeket, a hegesztőket munka közben, s szinte felcsillant a szeme, ■mikor végre valóban ottho nosan érezhette magát; a me­zőgazdaság képviselőivel vált­hatott szót. Ha pohárköszön­tőt mondott így szólt: — Elvtársak! Nehéz nekem beszélni, hiszen én vagyok a delegáció legidősebb tagja. De, ha azt kérdik tőlem, fáradt vagyok-e, mindig azt mondom, nem. Mi soha sem lehetünk fáradtak, ha a népek barátsá­gáért, a szocializmus, a kom­munizmus építéséért tenni kell. Most is azt érzem: a szovjet—magyar barátság ápolásáért, elmélyítéséért va­gyunk itt. Jó ügyet szolgá­lunk. Most legyek fáradt? Azt már nem! Ilyen volt közöttünk. így beszélt O, K. Diptan. az SZMBT megyénkben tartózko­dó szovjet delegáció egyik tag­ja, aki az SZMBT ukrán tago­zatának elnökségi tagja, a Szo­cialista Munka kétszeres hőse. De ez talán még nem minden. Erről később szeretnék szólni. értékeli munkánkat. Elismeri. Ekkor szóit közbe a delegá­ció vezetője. — Diptan elvtársnő nem be­szél önmagáról. Azt tudják az elvtársak, hogy a Szocialista Munka kétszeres hőse, hogy mezőgazdasági brigádvezető, de arról még senki sem szólt, hogy a Lenin-renddel is két­szer tüntették ki munkája el­ismeréséül. Dorogházán voltunk. Már vége volt a november 7-e tisz­teletére rendezett ünnepség hi­vatalos rész« nek. Beszélget­tünk. Csendes« n, de megfon­toltan szólt mi idenről — Ügy érzem, hogy eem vagyok fá solygós arcok, zott nem is lel Kis szünet beszélgetésben, latait rendezte, gyök győződve az üdvözlés amelyek neki soha radt. Ilyen mo- enmyi virág kö- etek. következett a Nem a gondo* arról még va- Inkább azokat két fogadta, izóltak. Egy-egy pohár emelkedett magasba, s Olga néni egészségére ittak az emberek. — Sok szépet hallottunk szovjet emberekről. Ez nagyon jól esett nekem, az egyszerű asszonynak. A ban dolgoztán ott tevókenj nyit osak erőn bír. Cukorré­pa-termesztéssel foglalkozunk, jó eredménnyé.... Tudja, ked­vesem, sokat lehetne erről Október után nem volt nekünk semmink. Nem volt technológia, műtrá­gya. gép. Minc en az emberek szivén, lelkesei lésén, a pártba vetett hitén múlott. A párt azt mondta, jobb ész. Mi hittük, ezért dolgoztun k kétszer annyit is. ha kellett, hogy valóban láthatja. Ügy bízva abban, óbb lesz. No«, tudom, járt a mi szép nagy országunkban. A sa­ját szemével ii meggyőződhe­tett arról, hogy megvalósult a Nagy Október é s Lenin szava. A mi pártunk mezőgazdaság­mindig. Most 'kedem. ameny­most is nagyra Nagy tapsot kapott ezért a bejelentésért O. K. Diptan. Zsebkendőt vett elő, s a sze­mét törölte. S amikor arról is szó esett, hogy negyedszer vá­lasztották meg egymás után a parlamentbe, s a XXI. kong­resszustól valamennyinek kül­dötte volt. mosolyogva, sze­rényen nézett szét a baráti, elvtársi társaságon, szinte min­den gratulációt elhárítva ma­gától. Éreztem, hogy valami még kimaradt e nagyszerű asszony életének méltatásából. A dele­gáció vezetője sietett segítsé­gemre: — A legnagyobb elismerés, amit egy ember életében kap­hat: önmaga. Életében emeltek szobrot tiszteletére szülőfalu­jában. .. Nagy elismerés ez. Meghatódott a közösség. Tudtuk, hogy nagyszerű embe­rekkel vagyunk együtt Tud­tuk, hogy vendégeink közül valamennyien sokat tettek or­szágukért, a mi népünkért, a magyar—szovjet barátságért, a békéért, őszintén mondom: ez a bejelentés valóban megle­pett valamennyiünket. A csendet O. K. Diptan tör­te meg. Témát váltva kedélye­sebb. vidámabb lett. — Tudom, érzem, meggyő­ződésem, hogy elvtársak, bará­tok között vagyok. Ezt hang­súlyozni is felesleges. Hadd mondjak el egy történetet. Jártam már egy-egy delegá­cióval Kanadában és az Egye­sült Államokban is. Szerepeit kés: Gazdag, vá lommal, értéké: és tanulmánya^, kezlk a Pécs irodalmi és rr irat új száma Bertha Bulcsü dy Ivánnal Ehhez kapc, Iván új elbeszi prózai írások lett Kolozsvár: Emil regényén^ Miklós jegyze gát olvashatjui letet közöl a Bu’c'ú bálát íjéból. A lírai rov között Arató tök László, Rózsa Endre |e versei kap Megjelent a Jelenkor novemberi száma tozatos tarts- is szépirodalmi yaggal jelent- i :tt szerkesztett ivészeti folyó­ezúttal Mán- zített interjút, s ilódik Mándy élése. A szép­sorában emel- Grandpierre k és Mészöly tőinek folytatá- Űjabb rész- fblyóirat Bertha ;opi szociográfi­itban többek Károly, Ber- Károlyi Amy, Simonyi Im- helyet, és tik A képzőművészeti rovatban Mándy Stefánia tanulmánya Bálint Endre művészetét elemzi, a pécsi kiállítás kap­csán, Bodri Ferenc pedig Képzőművészeti Krónikájával jelentkezik. A tanulmányok sorában fi­gyelmet érdemel Pomogáts Béla elemzése a magyar avantgárdról, Futaky Hajna beszámolója a pécsi Nemzeti Színház évadnyitó előadásá­ról, valamint Bécsy Tamás „A líraság és a mai dráma” c. elméleti írása. A kritikai rovat élén köz­li a folyóirat Fodor András­nak, Bertók László pécsi szerzői estjén elhangzott be­vezetőjét, _ a programunkban az is, hogy találkozunk az Egyesült Álla­mokban élő ukrán emigrán­sokkal. Valaki arra figyelmez­tetett. hogy hagyjuk el ezt a programot, mert az Egyesült Államokban már nem ajánla­tos az esti órákban közleked­ni. Sem egyedül, sem csopor­tosan. Megfogadtuk a tanácsot. Este hat óra után a szálloda tizenötödik emeletéről néztem a város utcáját. Kihalt volt. Akkor arra gondoltam, hogy ott valóban nem tudhatta az ember, ki a barát és ki az el­lenség. Arra gondoltam: mi­lyen országban lehetek, ahol még maguk a milliomosok sem mernek az esti órákban közle­kedni. Milyen lehet ez a társa­dalmi rend? — Most az elvtársak között megtaláltam az akkor ott ön­magámnak feltett kérdésre a választ. Az a társadalmi rend, ahol gyűlölik, üldözik egymást az emberek, halálra van ítél­ve! Itt —mindenütt—.bárhol Jártunk — barátokkal, elvtár­sakkal találkoztunk, beszélget­tünk. A témánk is egy volt. Béke és barátság, a szocializ­mus, a kommunizmus építése. Más-más szavakat használ­tunk. mégis egy nyelven be­széltünk. így van ez a Szov­jetunóban, így van ez Önök­nél Magyarországon, s így va­lamennyi szocialista országban. Ez a mi célunk. A népek ba­rátsága, a béke és nem a há­ború. .. Nem akartam fárasztani a mi Olga néninket. Kérdéssel sem zaklatta senki. Orosz szokás szerint végül megfogta a poharát. Felállt és így szólt: — Hálás vagyok azért, hogy népünk nagy ünnepét az elv­társak között tölthettem. El­mondom a kolhoz tagjainak, hogyan fogadtak bennünket. És engedjék meg, hogy meg­hívjam az elvtársakat arra a földre, ahol annyit áldoztak már az emberiség békéjéért, boldogságáért. Igyunk a béké­re. Ürítsük poharunkat arra, hogy még magam is visszaté­rek ebbe a szép országba. Hi­szem, még találkozunk... Somogy vári László IGEN, ÜGY TÖRTÉNT, ahogyan várták. Karancske- sziben az idén mindenki tal­pon volt a termelőszövetkezet­ben, hogy a község hírnevé­hez méltóan, helyre rakják a gazdaságukat. Ma már kije­lenthetjük, mert tények, számadatok bizonyítják: a hátrányukat behozták. Nem arról van szó, hogy nyeresé­gesek. Erről még nincs szó. De arról már igen, hogy a mérlegük egyenlegben van és az évet így zárják. Csak megemlítjük, hogy közel hat­millió forint veszteségük volt az elmúlt évben. Ilyen nagy összegű veszteséget behozni, mondjuk meg őszintén, nagy dolog. Sokat kellett dolgozni érte. Az az egyenleg viszont azt jelenti, hogy az összes rövid és hosszú lejáratú hitelüket rendezték. Senkivel szemben nincsenek hátralékban. A tsz dolgozói rendszeresen meg­kapták a bérüket. Erre a cél­ra a hátralevő két hónapra is rendelkezésre áll a szüksé­ges pénzösszeg. Igaz, és ezt nem szabad szó nélkül hagy­ni, a karancskesziek vesztesé­gük rendezéséhez anyagi se­gítséget kaptak az államtól. De ezzel a pénzzel bánni tud­tak. Megteremtették az alap­ját annak, hogy az idén 17 millió forint termelési értéket állítsanak elő. Még értékesíte­niük kell huszonhat hízott marhát, hatvan hízott sertést, százhetvenöt tejes bárányt. Ez viszont nem okoz gondot, mert az állatok részben a férőhe­lyeken állnak, a bárányok pe­dig most látják meg a nap­világot. Azzal sincs baj, hol értékesítsék az árut. A keres­kedők türelmetlenül várják az átvétel napját. Csak az elismerés hangján lehet szólni ezekről az embe­rekről az első éves eredmények láttán, mert miközben birkóz­Űjságír ó-aktíva után A mttovnr **1^ vezető munkatársai aktí- '* ul -'ll vaértekezletet tartottak, ahol a párt- és állami vezetőkkel közösen megvitat­ták. milyen feladatok várnak a sajtóra, a rá­dióra és a televízióra a X. kongresszus hatá­rozatainak végrehajtásában. Pártunk vezetői az aktivaértekezleten el­mondották, hogy a párt történelemformáló munkájában közvetlen harcostársainak tartja a sajtó, a rádió és a televízió munkatársait. Mi, magyar újságírók, akik az Írott szóval, az éter hullámain és a képernyőn napról napra, óráról órára, a párt irányítása alapján alaku­ló szocialista építőmunkánk eseményeit, té­nyeit, eredményeit közvetítjük és hirdetjük az ország dolgozó népének, hálásak vagyunk ezért. Büszkék vagyunk arra, hogy tolmácsol­hatjuk azokat az irányelveket, amelyeket or­szágunk helyzetének / konkrét elemzése alap­ján pártunk kidolgozott és útmutatásai szerint mozgósíthatjuk országunk népét e nagyszerű célok megvalósítására. Néhány nap múlva egy esztendeje, hogy pártunk X. kongresszusa meghozta nagy fon­tosságú határozatait. Az év végével befejező­dik negyedik ötéves tervünk első esztendeje. Egy év munkájának eredményeit mérik fel most és határozzák meg a további tennivaló­kat különböző területeken, mint például leg­utóbb a gazdasági vezetők aktívaértekezletén. Ezeknek a tanácskozásoknak a sorába illesz­kedett az újságíró-aktíva Is. Talán azzal a különbséggel, hogy nemcsak egy év tapaszta­latairól esett szó, hiszen ilyen jellegű, széles körű tanácskozás pártunk vezetői és a magyar sajtó vezető munkatársai között már jó ideje nem volt. Egy-egy' ilyen nagy jelentőségű tanácskozá­son mindig alapvető, hogy az érdekeltek egy­séges álláspontra jussanak. Az újságíró-aktíva valamennyi felszólalója azt igazolta, hogy egy­séges az álláspont a különböző kérdések meg­ítélésében. A sajtó, a rádió, a televízió politi­kai munkáját is megkönnyíti, hogy kedvező nemzetközi feltételek légkörében folytathat­juk tevékenységünket a X. kongresszus hatá­rozatainak végrehajtásáért. Megkönnyíti, el­mélyültebbé, és tegyük hozzá: hatékonyabbá teszi a sajtómunkát az a tény, hogy belpoliti­kai életünk nyugodt, pártunk politikája 15 év óta kiegyensúlyozott és következetes. Az elmúlt 15 évben nagy eredményeket ér­tünk el, a munkáshatalom megszilárdításá­ban. a mezőgazdaság szocialista átszervezésé­ben, a szocialista közgondolkodás meggyüké­re zésében. A legutóbbi évben is egy sereg si­keres politikai akciót jegyezhettünk fel, ide sorolva a. X. kongresszus és a negyedik ötéves terv propagandáját, az országgyűlési és ta­nácsválasztásokat, a szakszervezetek és a SZOT kongresszusát. Az aktfvaértekezlet azonban nemcsak az elvégzett feladatokat tekintette át. hanem az el nem végzetteket is számba vette. Igaz ugyan, bogy százezrek ismerkedtek meg a X. kong­resszus mondanivalójával, de még nem mim; denkihez jutott el felvilágosító, magyarázó', értelmező szavunk, s akikhez eljutott, azok­hoz sem minden kérdésben. A párt politiká­jának ismertetése nem egyszeri feladat. A saj­tónak nap mint nap tájékoztatnia, informál­nia kell az ország lakosságát az előttünk álló feladatokról, hogy az emberek ne csak a leg­főbb kérdésekben, hanem a részkérdésekben is lássák, érezzék pártunk politikájának he­lyességét. Szocialista céljainkat illetően társadalmunk egységes, világnézetileg is jelentős mértékben erősödött szemléletünk, s elmélyült a szocia­lista közsaellem. De vannak negatív jelensé­gei is társadalmunknak. Sajtónk általában he­lyesen tükrözi társadalmi valóságunkat, a ma­ga eredményeivel és hibáival együtt. De nem­csak tükröznie kell helyzetünket, hanem rá kell irányítania a figyelmet a problémáik meg­oldásának módjaira és lehetőségeire. A X. kongresszus határozata a szocializmus építése soron levő feladatainak magasabb szintű kibontakoztatását tűzte célul. Ebben a vonatkozásban a különböző hírközlő szervek, a sajtó, a rádió és a televízió munkatársainak is nagyon bonyolult és felelősségteljes a mun­kája. Különös tekintettel arra a tényre, hogy fejlődésünk jelenlegi szakaszában rendkívül megnőtt a szocialista tudatosság jelentősége. A közeljövő legfontosabb tennivalói a be­ruházások, valamint a különböző érdekeltsé­geik elvének és gyakorlatának összehangolása; az ellentétes és ütköző elemek feloldása a közművelődés és a közoktatás terén. Ezeket csak harccal, pártunk és államunk egyesített erőfeszítésével, a szocialista rendszer erejével tudjuk megoldani, ideértve a sajtót, a rádiót és a televíziót. IVfpnLnnnvítí munkánkat, hogy a magyar 1’,cShwuu?1,1 szocialista sajtó olyan ki­próbált és következetes politika szószólója, amely elveti a kicsinyes gyámkodást, megkö­veteli az igazmondást, az egyenes gerincet, nem tűri meg a kétarcúságot és a cinizmust, amelytől idegen a talpnyalás, s amelyet csak a legnagyobb elvhűséggel és pártossággal szogálhatunk. Az újságíró-aktívén Kádár János ehrtárs mondotta, hogy az előttünk álló feladatok megoldásában a párt és a nép számít a sajtó­ra. A magyar sajtó munkatársai a közös fel. adatok megoldásában odaadóan állnak pán­tunk Központi Bizottsága mögött, s mindent elkövetnek annak érdekében, hogy helyesen és hatékonyan tolmácsolják pártunk politikái ját. Az újságíró-áktíván elhangzott gondolataié most tovább gyűrűznek a szerkesztőségi kol­lektívákban, a szerkesztőségi politikai alkotó^ műhelyekben. Tovább folytatódik a gondola­tok cseréje, hogy az újságírói munka maga­sabb színvonalra emelésével még hatéko­nyabb publicisztikák, tartalmas, érzékletes ri­portok, új gondolatot tartalmazó írások szü­lethessenek. Boras Béla Mindenki talpon niuk kellett azért, hogy a fel­színen maradjanak, jutott ere­jükből új gépek vásárlására, amivel pénzt tudtak keresni. Olyan zűrzavaros volt a hely­zetük, hogy csak ők tudhatták, lehet-e abból a szétzilált gaz­daságból életképes tsz-t te­remteni. Ami igaz az igaz, kemény kéz kellett hozzá. Az égvilágon semmit nem néztek el senkinek. A legkisebb vét­ségért kiszabták a büntetést. Volt olyan álláspont, hogy már túl erősen is fogják a gyeplőt. Az egyik gulyást azért büntették meg, mert a rábízott jószág a gabonába ment. Az egyik fogatost meg azért, meri; engedély nélkül kukoricát adott a lovaknak. Ilyen dolgokért vagy huszon­két embert vontak felelősség­re. Arról van sző, hogy azon a drámai közgyűlésen, ahol megválasztották a tsz új ve­zetőségét, igazán a tagság akaratának megfelelően, azt mondták Gordos Józsefnek, az új elnöknek: bizalmat szavaz­nak neki, de elvárják, hogy becsületesen végezze a mun­káját. Az elnök ezzel a biza­lommal nem élt vissza. Szor­galmasan dolgozott, határo­zottan megkövetelte minden­kitől, hogy hozzá hasonlóan lássa el kötelességét. Az ered­mények egymás után jöttek. Gabonatermésük holdankénti átlagban 17 mázsa. Kukorica, májusi morzsoltban, átlagban 22 mázsa. Mindenki talpon volt, hogy egy szem nem sok, de annyi sem menjen kárba. Hát így történt. És érthető, amikor megkérdeztük Zsidai Pista bátyánkat, a tsz-járadé- kost, hogyan látja a gazdaság idei ténykedését, az öreg meg­simogatva szép fehér ba juszát. annyit mondott: — Tetszik nekem. Így kell ezt csinálni! De szót váltattunk Pintér Józseffel, az állattenyésztő • brigádvezetővel, Romhányi Dezsővel, a növénytermesztő brigádvezetővel, mindketten nagyon optimistán nyilatkoz­tak. Látszott, hogy bíznak a jövőben. Azért idéztük pont ezt a két brigádvezetőt, mert a múlt évben ilyenkor is be­széltünk velük. Nem lehet az akkori elkeseredettségüket le­írni. Szóval Karancskesziben * kudarcból kifelé megtették az első sikeres lépést. De c$ak az elsőt. Hogyan, milyen lesz a második lépés, az szintén raj­tuk múlik. Nem ok nélkül hangsúlyozzuk ezt. Előttük játszódott le, milyen tragédia következhet abból, ha a vezetők nem értik meg egy­mást. Mégis a vezetők között ismét szembenállás lelhető fel Karancskesziben. Csak emlé­keztetőül említjük meg, azzal a céllal, hogy segítsünk szem­benézni a realitással. Az elnök és a főkönyvelő kapcsolata nem egészséges. Félreértés ne legyen, nem rossz, hanem egészségtelen. Például: a fő­könyvelő azt állítja, hogy az elnök mellőzi őt. Az elnöknek határozott álláspontja, hogy nem mellőzi a főkönyvelőt, de elmélyültebb pénzügyi elem­zéseket vár tőle. Ezt nem kap­ja meg, kénytelen maga esdi nálni. A hiba, hogy ezt nem tisztázzák egymással. A má­sik: az elnökhelyettes nem egyezik a főagronórnussal, mert olyan dolgokba avatko­zik, ami amannak a feladata. Mindkét ember heves vérmér­sékletű és az egészséges vitat­kozás szabályait egykettőre felrúgják. Íme, egyik szemünkkel örülünk az elért kezdeti sike­reknek, a másikkal sírni kell, mert alig múlt el az egyet­értés hiányából eredő nagy gond, kezdődik a másik. Ez viszont megengedhetetlen! Tessék tudomásul venni mindenkinek: a tsz-tagsága Gordos Józsefet választotta elnökének, őt tette felelőssé a gazdaság irányításáért. Ami­kor az elnök a vezetőséggel megbeszéli a tennivalókat, meghozzák a végrehajtásra a határozatot, senkinek sincs jo­ga ebbe beleszólni, vagy azt felülbírálni és a munkát aka­dályozni. Az idei sikerek azt bizonyítják, hogy ez a vezetés eredményeket tud elérni. A jövő szempontjából pedig egyenesen elképzelhetetlen, hogy ne érvényesüljön a hatá­rozott irányítás. Ez a követ­kező eredmények legfontosabb NAGYON JÓ LENNE, ha minden tekintetben felelősség­re vonnák azokat, akik meg­bontják a rendet. Többet ké­ne a rendbontás hátrányairól is beszélni. Alaposabb politi­kai munkára lenne szükség. Ceakhát ezzel gyengén állnak. Pedig jól jönne az igazi, kö­rültekintő, alapos politikai munka a gazdasági vezetőnek. Nagyon jól jönne: nagyobb energiát fordíthatnának a termelésre. És ez nem közöm­bös, mert Karancskesziben még sok-sók tennivaló van, hogy megfelelő szintre emel­kedjék a tsz, kielégítő legyen az emberek jövedelme. Bobál Gyula NÓGRAD — 1971. november !4„ vasárnap 3 h

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom