Nógrád. 1971. november (27. évfolyam. 258-282. szám)

1971-11-10 / 265. szám

Kulturális pfrfrífflBBS NYŰLAK A RUHATÁRB VNi Befejezéshez Közeledik a Nyúlak a ruhatárban című film forgatása, amelyet Polgár András és Herczenik Miklós írt, rendezője pedig Bácskai Lauró István. A szatirikus vígjáték középpontjában „Apuka” áll (Páger Antal), aki a világ legügyesebb embere, uzsorás, szervező, feltaláló, nyúltenyésztő, keresdő — ügyeskedéseinek tehát se szeri, se száma. Hogyan hat mindez leányára. Ma­rira és annak szívszerelmére, ezt mondja él nagyon mulat­ságosan az új, színes magyar film., Képünkön a film egyik főszereplőjét: Iglódi Istvánt láthatjuk. KIÁLLÍTÁSOK. A balassa­gyarmati fesztivál idején szá­mos kiállítás is a vendégek tartalmas időtöltését szolgál­ta, így a Horváth Endre ga­lériában Würtz Ádám Shakes- peare-illusztrációit, a Palóc Múzeumban a Termelőszövet­kezetek tíz éve, Nógrád me­gye várai és a Zsolnai-kerá­mia kiállításokat tekinthették meg az ország minden részé­ből összegyűlt érdeklődők. A nagy közönségsikerre való te­kintettel a kiállítások az iro­dalmi színpadi napok befejez­tével is nyitva tartanak, pél­dául a Shakespeare-illusztrá- ciókat még november 25'ig megtekinthetik az érdeklődők, te FÖLDRAJZI VETÉLKEDŐ. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom emlékére rende­zett ünnepségekből fontos szerepet vállaltak Rétság, Bánk és - Tolmács iskolai ta­nulói, akik a dolgozókkal együtt köszöntötték a forra­dalom ünnepét. A rétsági gim­názium tanulói az évforduló tiszteletére földrajzi 'vetélke­dőt is rendeztek, amelyen a Szovjetunió és a szocialista országok földrajzából bizonyí­tották ismereteiket. át­változtak AZ IDŐPON­TOK. Mint annakidején már hírül adtuk, a Salgótarjáni Kohász Művelődési Központ a korszerű és kulturált étkezés propagálása érdekében novem­ber 19-re MIRELITÉ ételkü­lönlegesség bemutatót és kós­tolót hirdetett. Mint értesül­tünk, ennek az eseménynek az időpontját egy nappal korább­ra, november 18-ra előrehoz­ták. Elmarad viszont, a no­AJÁNLATUNK őrömmel üdvözöltük a vasárnap délutáni meteorban azt a közvetítést, amely a Gyulai Várszínházból jelentkezett. A nyári szabadtéri játszóhelyek sorában a gyulai vár színpada az utóbbi években mind rangosabb helyre tör, ér­zésem szerint viszont koránt sem kapja meg a méltán kijáró országos visszhangot, közfigyelmet. A fővárosi nyári színpa­dok propagandája mellett a szegedi ünnepi játékoknál is mostohábban kezelt kulturális törekvés a gyulaiaké, jellemző bizonysága, hogy produkciójukat csak most több hónapos késéssel tűzte műsorára a tévé. Pedig Augustin Moreto víg­játéka, a Donna Diana, avagy Közönyt közönnyel pompásan mulattató mű; nem véletlen, hogy az író Lope de Vega és Calderon oldalán méltó partner a nagy hármasban, mely a XVI—XVII. század spanyol színpadait beragyogta. A Gyulai Várszínház igen stílusos keretet adott Moreto művének, így már maga a darabválasztás a rendező le­hetőségfelismerő érzékét dicséri —, mint ahogy a ’jól pergő játék is nagy mértékben Sándor János érdeme. A szereplő- együttesben kitűnő játékot nyújtott Timár Éva, Körtvélyessy Zsolt, a szolnoki társulattal megismert, igen tehetséges Ker­tész Péter, továbbá Geley Kornél, Horváth Gyula, Szabó Ildikó. Ma, szerdán (17.45) ismét jelentkezik a kicsinyek nép­szerű műsora, a Zsebtévé. Vértes Lászlóról — Vértesszőllő- sön címmel riportfilmet láthatunk (18.35) a fiatalon elhunyt tudósról; megismerhetjük nemzetközi hírű munkásságát. Az esti főműsorban (20.00) Balzac regényének magyarul beszélő tévéfllm-változata, A völgy lilioma méltán számíthat érdek­lődésünkre. A világhírű dzsessz-zongoraművész hangverse­nyét is.a nap műsorában élvezhetjük, (22.20) Oscar Peterson estjét az Erkel Színházból közvetíti a televízió. (barna) vember 15-re, hétfőre meghir detett véradóankét. te NYELVJÁRÁSGYÜJTÖK Nógrád megyét mindig szíve sen keresték fel a néprajzo sok, számos népdalgyűjtő is járta és járja napjainkban is a nógrádi falvakat, sokan ta­nulmányozzák a palóc nyelv­járást. A közeljövőben négy ven tagú egyetemista csoport érkezik nyelvjárásgyűjtő munkára a debreceni Kossuth r-ajos Tudományegyetemről Rétsásra, ahol három napon át. november 16—18-ig a rét sági gimnázium vendégei lesz­nek. te MŰSORVÁLTOZÁSOK. A salgótarjáni József Attila me gyei Művelődési Központ szín­házi programjában változások történnek. Eszerint a debre­ceni Csokonai Színház Verdi: Traviata című operáját az A- bérleteseknek november 14-én a B-bérleteseknek november 15- én, a C-bérleteseknek no­vember 16-án adja elő. Verdi: Emani című operáját pedig az A-bérleteseknek december 16- án, a B-bérleteseknek de­cember 17-én, a C-bérletesek- nek pedig december 18-án mutatják be. AT­ELŐ ADÁSOK. A salgótarjáni érdeklődők november második felében is számos ismeretter­jesztő előadást hallgathatnak meg. November 17-én az öb- lösüveggyári művelődési ház­ban külföldön járt művészek tartanak élménybeszámolót (18 óra). November 18-án a Ko­hász Művelődési Központ nyugdíjasok klubjában a boly­gókutatás új eredményeiről tartanak előadást. November 20-án a salgóbányai kultur- otthonban a Párválasztás pszichológiája címmel lesz if­júsági előadás. November 22- én a Kohász Művelődési Köz­pont nők klubjában a nők ke­resete és a család életszínvo­nala szerepel napirenden, (17, óra). V ZENES DIVATBEMUTATÓ. Öltözködési és kozmetikái be­mutatókat szervezett az acél­gyár KISZ-fiatalok számára a Centrum Aruház és Kohász Művelődési Központ Salgótar­jánban. A háromnapos prog­ram a következőképpen ala­kul: november 10—12-ig koz­metikai kiállítás lesz, novem­ber 11—12-én délután 4—6 óráig kozmetikai bemutatót tartanak, november 12-én pe­dig sor kerül a divatbemuta­tóra, amikoris a manökenek bemutatkozásához a MOQCA- zenekar biztosítja a zenei alá­festést. MOZIÉLET Cqy héten át- v4 csendőr nyugdíjba megy Jelenet a csendőr nyugdíjba megy című filmből. Csütörtöktől kezdve népsze­rű, francia—olasz filmvígjáté­kot tűzött műsorára a salgó­tarjáni November 7. Filmszín­ház: egész héten' át A csend­őr nyugdíjba megy című szí­nes, szélesvásznú Louis de Funes-filmet játsszák. A ko­rábbi csendőrfilmek nagv si­kere alapján nem túlzott op­timizmus az. hogy egész hétén nehéz lesz jegyhez jutni a No­vember 7. moziban. Az új kaland legalább anv- nyira érdékes és izgalmas, mint a korábbiak. Cruchot őrmester kókadtan bóbiskol íróasztalénál, arai­kor az ezredes belép a szobá­ba. Ez a vétség kapóra jön a csendőrparancsnoknak, hogy nyugdíjba küldje az öreg ró­kát, és megfiatalítsa a legény­séget így kerül tehát Cruchot őrmester néhány társával nyugdíjba Josepha. az őrmes­ter felesége igyekszik kePe- messé tenni férje pihenését, túlzott igyekezete azonban el­keseríti a szerencsétlen őrmes­tert. A figyelmes inasok és szobalányok lesik minden mozdulatát, nehogv meg kell­jen mozdítani kisujját is, sajnos, az ő ügyeskedésük is gyakran balul üt ki. "A hor­gászni vágyó őrmester horgá­ra állandóan aranyhalak akadnak, mert egy békaember a víz alatt ráakasztja az ak­várium lakóit. Josepha az orwadászok el­fogását is automatizáltatja; kis radar jelzi, ha idegen iép a kertjükbe. Ez a szerkezet megnyeri a nyugdíjas őrmes­ter tetszését. Tévedésből azon­ban az első megtorlást régi cimboráján és annak felesé­gén kezdi. > Amfg az asszonyok a férje­ik nyugdíjaztatásán búsonga- nak, a két férfi megbeszéli, hogy újra egyenruhát ölt an­nak érdekében, ho|y kimentse az elmegyógyintézetből azt a kollégát,- aki elvesztette em­lékező tehetségét. Nem vélet­len tehát, hogy hamarosan most már őket üldözi a rend­őrség, s hogy a kaland még érdekesebb legyen, emlékeze­tét vesztett társuk is részt vesz a fordulatos cselekmény­ben. Persze ezzel a kalandok so­ra meg nem fejeződött be. de mindent mi sem árulhatunk el, a többit majd meglátják a nézőtéren. Az udvaron krém színű Wartburg. E körül tevé­kenykedik egy magas, öszes férfi. A kocsi mellett szőke, ki­sírt szemű gyerek eseng. — Ne menj el, apu! A férfi ránéz, de aztán újabb csomaggal fordul a lakásból. — Ne menj el! Ne hagyj itt bennünket, apu! — kö­nyörög a gyerek. Az apja arca türelmetle­nül megrándul. — Ha nagyobb leszel, majd megérted! — szól mo­gorván. Azóta öt év telt el. A gye­rek még ma sem érti. te Két szőke kislány bújik össze, mint megriasztott ma­dárfiókák. Az apjuk költözik. Tág­ra nyílt szemmel figyelik a lázas csomagolást. Válaszutak A férfi fölkapja a kis éj­jeliedényt is. — Tették ideadni, az enyém — rebben meg az egyik madárfióka és tulaj­dona után nyújtja kezecské­jét. Az apja türelmetlenül rá­csap a kis kacsóra. A kis edény leesik, elgu­rul és a sarokból megcsor­bult szamárfület mutat. te Hárman ülnek az asztal­nál: apa, anya és egy kis­fiú. Az anya felsóhajt, s köny- nyeit legyűrve, szól a gye­rekhez. — Tudod mi a helyzet, fiam. Nem akarunk a bíró­ság elé idézgetni. Kit vá­lasztasz? Apuval mégy, vagy velem maradsz? A gyerek egyik szülőről, a másikra néz. Szereti, egy­formán szereti őket. Nem érti, miért van ez...? Te­kintete apja közömbös vo­násairól anyja szorongó 'ar­cára tekint. Az asszony tágranyílt szeme két eleven kérdőjel. Két pont a szeme sarkában rejtőző két könnycsepp. „Szegény, hogy fél” — gondolja a fiú — „és mégis képes rámbízni a választást, pedig apám hagy el min­ket.” Az apja felé fordul: — Tudod apu, téged is szeretlek — nyeli le hősie­sen könnyeit —, de én anyá­val maradok — mondja, és kis, izmos ujjait védelmező­én rákulcsolja anyja reszke­tő kezére. Az asszony szeméből. rá­hulló. égő könnycseppek életük új szakaszát pecséte­lik meg. Szabó Adél ANDRZEJ ZBYCH: Világsztárok nagy filmekben Gazdag filmválasztékot ki­nél a MOKÉP a karácsonyi, téli időszakra. Decemberben mutatják be a fiatal Gazda Gyula első játékfilmjét „A sípoló macskaikö”-vet. Cse­lekménye egy ifjúsági építő­táborban játszódik, s komoly társadalmi problémákat vet fel. Karácsonykor jelenik meg a Csárdáskirálynő ma­gyar—nyugatnémet filmvál­tozata, nemzetközi szereplő- gárdával. A gyerekek szá­mára a Csipkerózsika színes, NDK filmyáltozata ígér ka­rácsonyi meglepetést. A to­vábbi téli filmprogram szin­tén változatos. A rég nem lá­tott, változatlanul érdekes és vonzó Ingrid Bergmann iátsza a főszerepet a Kaktusz virága amerikai filmváltoza­tában. A színházi siker után filmváltozatban, még egy vi­lágsztárral találkozunk: Wal­ther Matthau-vel. A prágai Homolka családdal már meg­ismerkedett a filmszínházak közönsége, újabban a „Ho- molkáék az uborkafán” című filmben lehetünk tanúi ka­landjaiknak. A téli hónapok egyik legjelentősebb bemuta­tója, a „Lovakat lelövik ugye?” Ebben a kitűnő ame­rikai társadalmi filmdrámá­ban Jane Fonda alakítja a főszerepet. Ismét filmre kerül Ilf és Petrov „A tizenkét szék” című műve. • NÓGRÁD - 1971. november 10., szerda (Lengyelből fordította: Varsányi István) 3». — Kinek szól ez a jelszó? Beszélj! — üvöltötte. — Ha megmondod, megmented az életed. Már úgyis eleget mondtál. A tieidhez már vissza nem térsz soha. Ki­nyírnak. .. Ügy látszik, meg­érezte a sebesült izmainak elernyedését, mert hirtelen, undorkodva elengedte. — Megyünk — szólt oda a hadnagynak. — Megmondtam előre — dohogott az SS-mundéros or­vos és a pokrócot ráhúzta a férfi arcára, akit valamilyen kontár sebész ajándékozott meg a még most is látható mosollyal. A gépkocsiban Elért szi­varra gyújtott, s az első füs­töt von Vormann arcába pöf- fentette. — Tessék megjegyezni, hogy maga nekem Vormann hadnagy marad. Semmiféle „von”-ozáshoz nem érzek kedvet. Világos? örülnék, ha megszabadíthatná . magát et­től a majomságtór is — mu­tatott Erik monoklijára, ame­lyet éppen idegesen igazga­tott. Elhallgatott, mintha a hadnagy reagálására várt volna. — Visszatérve az ügy­re — mondta később —, a jelszót nyugodtan elfelejthe­ti. Majd magam járok a vé­gére. Majd ellenőrzőm — húzta gúnyos mosolyra az aj­kát — a Pigalle téri geszte­nye ízét. Értette, Vormann hadnagy? — Értettem, ezredes úr. Esze ágában sem volt él­felejteni a jelszót. Tudatára ébredt, hogy kivételes alka­lom kínálkozik, talán egyet­len életében, hogy bebizo­nyítsa ennek a faragatlan suttyónak, melyikük a jobb Abwehr-tiszt. Látásból jól ismerte Elért embereit, a vá­rosban csellengő defeseket. A titkosszolgálat e gyatra kis kopócskáit még a vak is azonnal felismeri és tüstént kitalálja, hogy Elért utasítá­sára közük a közeli helyőr­ség tisztjeivel, hogy a leg­jobb gesztenyét a ’ PJace Pi- galle-on lehet kapni. Ostobán, s milyen otrombán csinál­ják munkájukat! Az is elő­fordult egyszer, högy őt, éppen őt, von' Vormannt, szemelte ki magának az egyik sötét alak, hogy tudo­mására hozza a fantasztikus hírt a gesztenyéről. — Tűnj el, te, idióta — szólt rá a hadnagy nyugod­tan — és többé ne merj mu­tatkozni a szemem előtt. Az esélyt azonban, amely- lyel a Gondviselés megaján­dékozta, néni akarta eldobni magától, annál is inkább ra­gaszkodott hozzá, mert leg­utóbbi csodálatos megmene­külése óta szentül hitte, hogy ő, Erik von Vormann a Gond­viselés különös kegyét élvezi. Ha olyan valaki figyelné most Leutnant von Vor­mannt, aki korábban nem ismerte őt, nyugodtan meg­esküdnék, hogy ez az ember rendkívül társaságkedvelő, jó pajtás, jó cimbora. Sorra lá­togatta a közeli helyőrsége­ket, szíves-örömest elegye­dett beszélgetésbe bárkivel, bort, s konyakot fizetett, és sohasem mulasztotta el vala­mennyi alkalmi ismerősével közölni a különösen jó ízű gesztenye párizsi lelőhelyét. Sőt, amikor húgához, Re­nate von Vormann hatod­rendű énekesnőhöz utazott látogatóba, aki a Le Havre-i tisztek életét tette széppé, és éppen nála találta a soros imádót, bizonyos Oberst Tiedét, mihelyt egyedül ma­radtak, ‘rögtön kihasználta a kínálkozó alkalmat és még neki is elmondta a jelszót. Egyenlőre senkinél sem ért el eredményt. Oberst Tiede is a többiekhez hasonló ma­gatartást tanúsított, nem ér­tette. miről van szó, .és még neki kellett elmagyaráznia, hogy a Place Pigalle és kör­nyéke nem éppen a geszte­nyéről nevezetes. Von Vorrmann azonban nem vesztette el reményét, bízott abban, hogy majdcsak rátalál arra, aki a jelszóra megadja a jelhangot is, és akkor. .Mi lesz akkor — ezt még nem tudta. Annyi biztos, hogy nem rohan mindjárt Elérthez, mert az a kövér fatuskó elmarná előle a csemegét és az ösz- szes dicséreteket és elismeré­seket is ő kapná. Ó, nem, von Vormann eny- nyire naív nem lehet. Ha megtalálja az embert, aki válaszol a jelszóra, megpró­bálja csapázva felcserkészni az egész ellenséges hálót és csak azután szolgálja fel Elértnek tálcán az egész el­intézett ügyet. Vagy talán másként járjon el? A hadi helyzet koránt­sem olyan jó, hogy túltengő hazafias felbuzdulás biztos haszonnal járna. Ha például az őrvezető elveszti a hábo­rút-. M (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom