Nógrád. 1971. november (27. évfolyam. 258-282. szám)
1971-11-07 / 263. szám
V Nyelvművelő sarok Beszéltünk a mozaikszavakról! Feladatunk: a munkáskultúra fejlesztése r Aa egyik hivatalban vártaim a soromra. Egyszerre csak kinyílt az; ajtó, s berobbant — nyilván a szomszéd szobából — egy férfi: „Azok az átkozott mikroszavak! Megba- londítják 03 embert! Hol egy Helyesírási Szabályzat?” Hamarosan kiderült, hogy a ’^mikroszavak” igazában mozaikszavak. Helyesírási Szabályzat pedig nincs sehol. Végül — az ismerős hivatalnok buzgalmából én voltam kénytelen helyettesíteni az Akadémiát. Hivatalnokunknak a vb betűszóval gyűlt meg a baja. Nagybetűvel vagy kicsivel írjuk-e, kell-e pont utána vagy nem? Akkor — a kérdés váratlansága miatt — eléggé szánalmas lehettem bizonyatlan dadogásommal. Amit ott a hi- 'atalban nem sikerült elmondanom, azt kísérlem meg most... GrBNNAGYIJ KRAVCOVl XXX .VLAGYIMIR MAMAJEV: A mozaikszavak — betűszók és szóösszevonások — tulajdonképpen írásra és kimondásra egyaránt alkalmas rövidítések. Egy egészen fiatal, de napjainkban gazdagon burjánzó szóalkotási mód gyümölcsei. Az egyik eljárás az, hogy a több szóból álló nevek kezdőbetűit egymás után leírjuk és kimondjuk: MSZMP, KGM, SZTK; Máskor meg a kezdőbetűkből álló hangcsoportot egyszerűen összeolvassuk: KISZ, MÁV, OPI. De keletkezhetnek mozaikszavak szóösszevonás révén is. Ilyenkor nem a kezdőbetűket, hanem a jellemző szóelemeket — pl. a kezdőszótagokat, rövid összetételi tagokat — markoljuk egvbe: GYOMÉRT, TEFU, TEJÉRT. Ha egy kicsit is körülnézünk a mozaikszavak táján, azonnal észrevesszük, hogy több vonatkozásban különböznek a hagyományos rövidítésektől.. Feltűnik például, hogy amíg az utóbbiak jobbára csak az írásra érvényesek, addig a betűszavak, szóösszevonások szóbeli alakzatok is. Megfigyelhető még, hogy a régi típusú rövidítések rendszerint megmaradnak a ponttal jelölt rövidítés szintjén, a mozaikszavak pedig önálló szókként fungálnak, még a toldalékok is igazodnak hozzájuk. Még sok mindent elmondhatnánk erről az aránylag fiatal szóalkotási módról, de vissza keli térnünk a hivatalban felvetett kérdésekre. Nagybetűvel írjuk-e a végrehajtó bizottság kifejezésből létrehozott betűszót? A kérdés eldöntéséhez tudnunk kell, hogy mozaikszó egyaránt alkotható tulajdon- és köznévből. Ha az eredet tulajdonné- vi, a mozaikszó is csupa nagybetűből áll. Ha közfőnévbő! jön létre, kisbetűkkel írandó. Ha tehát a Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága tulajdonnévben az utolsó két tagot mozaikszó« alakjában írjuk le, a nagybetű lesz a természetes. (VB). Ha a közfő - névi, értékű végrehajtó bizottságból alkotunk betűszót, ezt már kisbetűkkel kell írnunk. (Ugyanilyenek: tv, tsz, fmsz, közért, maszek stb.) A másik probléma- kell-e pont a vb után? Fentebb azt mondottuk, hogy a mozaikszók önálló szavakként szerepelnek, nem pedig ponttal jelölt rövidítésekként. Ebből logikusan következik, hogy például a Nógrád megyei Tanács VB Művelődé- ügyi Osztálya intézménynévben nem teszünk pontot a mozaikszó egyik betűje után sem. Befejezésül még csak any- nyit: a mozaikszók nemcsak bosszúságot okozhatnak az emb^rn-'k; néha meg is vidá- mífhatják. Pedagógus társaim közül sokan emlékeznek még központi—b”daoesti továbbirőnró intézményemére- a KÖPTI-re és a BUKTT-ra. Ezek a szóösszevonások mindig nevetésre ingereltek bennünket. Iskolánkban pedig így kedéTveskednek a diákok- Molnár Ferenc tanár úr a MOFF. Kovács Ferenc tanár úr meg a T-i'r,r’F. Dr. Szabó Károly Társadalmunk szocialista fejlődésének egyik alapkérdése a dolgozók általános műveltségének és szakképzettségének növelése. Művelődéspolitikánk ennek a felismerésnek megfelelően egyre nagyobb figyelmet szentel a dolgozók. elsősorban a munkások művelődési feltételeinek javítására. Példát mutat a brigád A munkásmű velódés bázisának és lehetőségeinek gazdagítása, új módszerek, fonnák kutatása megyénkben is napirenden levő feladat: a megyei pártértekezlet határozata nyomán üzemi pártszervezeteink, a KISZ- és a szakszervezetek, gazdasági vezetőink, művelődési szerveink, egyre többet tesznek az üzemi kulturális élet fejlesztése érdekében. Elsősorban ezzel magyarázható, hogy a munkásművelődés néhány éves megtorpanás után, az utóbbi másfél évben, de különösen az MSZMP X. kongresszusa óta kedvezőbb feltételek közé került, fejlődési lehetőségei ha nem is a szükséges mértékben, de javultak. A fejlődést elsősorban a munkásművelődés bázisának növekedésében érzékelhetjük. Az a csaknem 25 ezer dolgozó, aki szocialista brigádtagként egyre gyakrabban kerül kapcsolatba vállalásai révén a művelődés legkülönbözőbb formáival, ha ma még nem is, de a közeljövőben feltétlenül motorja lehet minden oyan fontos törekvésnek, amely a munkások általános és szakmai ismereteinek fejlesztését célozza. A szocialista brigádmozgalom már ma fontos tényező az üzemi élet demokratizmusának bővítésében, a dolgozók politikai és szakmai ismereteinek fejlesztésében, még inkább azzá lehet a mozgalom bázisának további növelésével, a brigád vállalások tartalmi elemeinek fej- ’ődésével. a támogatás, patro- nálás hatékonyabb módszereinek alkalmazásával. Kié a kezdeményezés? A munkásművelődés bázisának növekedésével egyidejűleg nő meg az üzemi életet Üt Dánia északnyugati csücskén. Jobb kézre sziklák túrnak zöld habot a vízre. Derék bükkök állnak büszkén jalat nekünk: száz zöldsubás, konok, magányos őr. Idilli kép ez. Szinte az örök béke porával behintve percen a fű. És várunk: valaki talán csak él itt, s lát-e, szól-e, int-e? Lélek se. Távol foltos tehenek, mint zöld selyemre perdült levelek. Bíbor az alkony, dombra ül a Nap. Félek: tán Helsingőrig szellemek kísérnek csak? És újra otthon. Kívül északi széllel fut bírókra kelni az éj. Az „órát” harang hozza hírül, s Hamlet kérdez rám: „Lenni vagy nem lenni?' Pipacsok A harc rövid volt és kegyetlen, s lám, a domb tövén mégis itt pipacs-csapat lendíti égnek vöröslő pille-szárnyait. A halál földre verte őket, rájuk tiport — hiába mind, mert a pipacsok meghátráltak, és új harcot kezdtek megint. (Az oldalon közölt versek VÉGH MIKLÓS fordításai) Részt vettem a héten a KISZ fiataljainak egyik kuniét lertekezieien, es örömmel hailgauam végig a felszólalások hosszú sorát, amelyeknek mindegyike felelősségérzetről, műveltségről, felkészültségről vallott. Tetszett magabiztos magatartásuk, gazdag szókincsük, helyenként szónoki készségük, politikai tájékozottságuk, amely szöges ellentétben állt azzal a képpel, amit a felnőttek alkottak róluk, a ma ifjúságát azonosítva a passzív hippikkel, és a rossz irányban aktív huligánokkal. Az értekezlet felszólalói hangsúlyozták ugyan, hogy a mai fiatalokat helytelen lenne a hajviselet és ruházat múló divatja alapján megítélni, de az is igaz, hogy a küldöttek között nem láttam egyetlen loboncos hajú. és feltűnően öltözködő fiút, vagy leányt sem. Talán, ami egyedül felkeltett bennem némi ellenérzést, az a szavak mögül ki- sejlő konformizmus. Félreértés ne essék, ezalatt én nem a rendszer iránti hűséget értem, hanem a konformizmusnak, az együttérzésnek és egyetértésnek azt a következményét, amely a mameluki kényelemmel jár együtt. Mert nincs kényelmesebb annál, hogy szónoki módon kinyilatkozom, hogy egyetértek a párt politikájával, hogy szóvá teszem, mi a teendő véleményem szerint, s utána pedig várom a sült galambot. Hiányzott nekem az a fiatalos hév, amellyel helyet teremtenek a szervezetnek falujukban, amellyel közös megegyezésre, programokat szerveznek, és amellyel maguk köré tudják vonni azokat a fiatalokat is. akik még nem tagjai a KISZ-nek. Kicsit úgy éreztem, hogy minden intézkedést, tán még a szervező munkát is kívülről várnák, hogy ők csak beüljenek a készbe. Némi túlzással mondom én mindezt, s lehet, hogy ilyen élessé a több évtizedes emlékek és élmények fenik a szót. Meg talán a felszólalók szerénysége, amely kihagyatta a felszólalásokból a maguk módszereit, megoldásait, s ezáltal úgy tetszett, mdnthanem csak a szó, de maguk a jelenlevők is kicsit távolesnének Vasárnapi jegyzet FIATALOK az élet, még a maguk szervezeti élete sűrűjétől is. Persze, bizonyára része van. ebben annak is, hogy amikor még én éltem, ifjúsági szervezetben és részt vettem a tagtoborzásban, akkor a fiatalok tülekedtek az olyan kollektívák irányába, amelyek tettek, cselekedtek, harcosak voltak és öntevékenyek. Mert annakidején a tettek is látványosabbak voltak, s a fiatalos forradalmi hangulatnak nyílt porondjai kínálkoztak. Csak nagyhirtelen ami eszembe jut. már az is felcsigázza a hangulatomat, s szinte úgy érzem magam, mintha egy szocialista Pál utcai fiúk egyik tagjaként idézném fel az emlékeket. Emlékszem, a nagykörűi pap, kihasználván a KÁLÓT legényeinek vallásos jámborságát, Isten szent nevében létrehozta az ország első rizstermelő ifjúsági szövetkezetét, amelyben a munkát a legények végezték, mégpedig ingyen, a hasznot pedig a tisztelendő úr fölözte le, anélkül, hogy bármivel is honorálta volna az egész évi munkát, összehívtuk a megtévesztett fiatalokat, akikről kiderült, hogy sokkal értelmesebbek annál, semhogy ne tudnák, mennyire lóvá tette őket a fiatal plébános. Létrehoztuk az ifjúsági szervezetet, és a párt segítségével köteleztük a kapzsi egyházatyát, hogy adja ki a fiatalok járandóságát. Egy-egy ilyen diadal, a jobboldal elleni küzdelemben hatalmasat lendített az ifjúsági mozgalmon. Vagy egy másik eset. A NÉIÍOSZ- (répi kollégista) mozgalom hajnalán, a szociáldemokraták is létrehozták a maguk ifjúsági kollégiumi rendszerét, a DOKOSZ-t. amely rövid idő alatt az arisztokrata- és burzsuj ivadékok búvóhely lett, itt kozmetikázták át proletárrá azokat, akik egész életükben nem láttak munkást, vagy parasztot, legfeljebb a kertészeik, szolgálóik és szobalányaik körében, mert ezek nagyoDoára faluról kerültek föl. Az osztályidegen, deklasszált fiatalok befurakodtak a közép- és felsőbb iskolákba is, ahol tanulás helyett, a kommunizmus, a szocializmus ellen uszítottak. A szociáldemokrata kollégiumokat szabályos közelharc árán hódítottuk meg, kizártuk belőlük az oda nem való elemeket, és a munkás-pa- raszt-értelmiségi fiataloknak átadtuk a helyiséget, most már a népi kollégista- mozgalom intézményeként. Eger vár ostroma és a második világháború lehetett csak olyan emlékezetes mint ez az Üllői úti csata. De egyik kép felvillantja a másikat. Az se volt kis csata, amikor a Díszből kényszerítettük távozásra azokat a „kádereket”, akik a Gutmann-áruház és a maszek gyárosok ivadékait, s ami még rosszabb, szellemét lopták be a munkás- és a parasztfiatalok szervezeteibe. (Igaz. közülük ma olyan is akad, aki értesülésem szerint az ifjúsági mozgalom e hőskorának megírásán fáradozik, mint aktív résztvevő és szemtanú!) S, kollégiumnak, szervezeti székháznak magunk építettünk, állítottunk helyre különféle helyiségeket, a magunk kollégiumának létrehozásánál például egy hónapig csak a romokat, a törmeléket takarítottuk, miközben alig ettünk valamit. Hát igen, a mai fiataloknak kényelmesebb a helyzetük és ez jó. De az nagy baj lenne, ha ők maguk is elké- nyelmesednének, és veszítenének abból a lázból, forradalmiságból, amely 1917- ben. és azóta mindig lelkesíti a forradalmárokat, s amely nélkül nem tudom elképzelni a kommunista ifjúsági szervezeteik lányait és fiait. Talán nem haragszanak meg rám a mai fiatalok, ha nem is a bunkósbotos harciasságot, de a fiatalos tettrekészséget számon merészeltem kérni tőlük. irányító tényezők felelőssége is. Ma még azonban jócskán akadnak olyan, elsősorban szemléletbeli problémák, amelyek leküzdése nélkül elképzelhetetlen a munkásmüvelő-. dés problémáinak rendezése, vagy megoldása. Elsősorban az üzemi pártszervezetek feladata ma a kongresszusi határozatok eredményes végrehajtása érdekében a kezdeményezés, a koordináció, az irányítás munkájából adódó tennivalók vállalása. Az üzemben dolgozó kommunistáknak kell bátrabban szembeszállniuk a közömbösséggel, a technicista szemlélet megnyilvánulásaival, a kulturális igénytelenséggel, az indokolatlan spontaneitással. Az ö feladatuk a művelődési irányok tudatosabb meghatározása, a végrehajtásban számbajöhető társadalmi, gazdasági erők irányítása. Az üzemi pártszervezetek legfőbb támaszai e munkában a KISZ- és szakszervezetek aktivistái, illetve maguk ‘ a szervezett dolgozók. Feladataik nem kisebbek, inkább mások: az igények felmérése, az anyagi eszközök célszerű felhasználásának megszervezése, a szervezés, mozgósítás, korszerű művelődési formák felkutatása révén járulhatnak hozzá művelődéspolitikai feladataink végrehajtásához. Ma elég gyakori még az át nem gondolt akció, a kulturális alapok ötletszerű, gyakran pazarló felhasználása, hiányzik a kezdeményezésekből a dolgozók személyes érdekeinek alkalmazása, a folyamatosság, a kellő koordináció, a korszerűségre törekvés. Ez utóbbi a hagyományos és korszerű formák viszonya — a közművelődés gyakran vitatott kérdése. Hagyományos formák, új üzemek Ma még a hagyományos formák jelentős részének, mint például a felnőttoktatásnak — igen nagy létjogosultsága van. S ha éppen e fontos művelődési formában évek óta a megtorpanás gondjaival küzdünk. annak magyarázatát elsősorban az üzemi művelődési élet szervezésében, irányításában, a valóságos érdekek fel nem ismerésében találhatjuk meg. A nehéz fizikai munka számottevő aránya a munkafolyamatokban ma még nem ösztönzi eléggé sem az üzemeket, sem magukat a dolgozókat a továbbtanulásban. A bejáró dolgozók nagy száma nehezíti az üzemi művelődés szervezését, de a holnap termelési feladataival, a technikai-technológiai fejlődés követelményeivel már ma számolnunk kell. Ezért a felnőtt- oktatás. a felnőtt szakmunkás- képzés, a szakmai ismeretterjesztés perspektívái növekvőben vannak, növekszik az üzemi művelődésben szerepet játszó társadalmi és szakmai szervek feladata is. A könyvtárak, művelődési otthonok, tanácsi szervek a TIT munkájának fejlődése nélkül, korszerű, a társadalmi feladatoknak és a dolgozók igényeinek megfelelő kulturális életet az üzemekben kialakítani nem lehet. A megye gazdasági szerkezetében lezajló változások, elsősorban az újonnan települő üzemek munkáskollektíváinak helyzete, a nők foglalkoztatottságának javulása bonyolult feladatok elé állítja az üzemi kulturális élet irányító szerveit. Számos olyan üzem kezdte meg működését, amelynek munkásgárdája ma még nem rendelkezik azokkal a termelési tapasztalatokkal, és a munkáséletnek azokkal a hagyományaival, amelyek néhány nagyüzemünkben már kialakultak, s amelyek ösztönzik a munkások rendszeres művelődését. Elsősorban ezekben az üzemekben kell segítenünk a művelődési feltételek fejlődését, a hagyományok kialakítását. egyszersmind a korszerű formákba alkalmazását. A legtöbbet az üzem helyi vezetői, gazdasági és politikai irányítói tehetnek, de az üzemek értelmiségének tevékenységét is igényelnünk kell, kezdeményező erejük, felkészültségük és tekintélyük révén az üzemi művelődési élet fontos tényezőivé válhatnak. A tennivalók Azok az egyre tudatosuló szándékok, amelyek az elmúlt másfél-két évben a munkásművelődés fejlesztése érdekében kialakultak, elsősorban a tennivalók szakmai elemeit érintik. Lassabban bontakoznak ki azok az elképzelések, amelyek a művelődés erkölcsi-politikai és anyagi ösztönzőinek fejlesztésével kapcsolatosak. Olyan közszellemnek a kialakítására van szükség, amely a művelődést a munkáséletforma szerve» részévé teszi. A salgótarjáni művelődésszociológiai vizsgálat a tennivalók tisztázódását segiti: a közeljövőben a kulturális feladatok egész sorát adja a munkások művelődésében érdekelt szerveknek, szervezeteknek. A tapasztalatok ismeretében minden bizonnyal gazdag szakmai programot dolgoznak ki a művelődést irányító szakemberek, szervek az üzemi kulturális élet fejlesztése érdekében. A program megvalósításához azonban összehangolt tevékenység, a művelődés anyagi feltételeinek lényeges javulása, a kultúra, ügye iránti érdeklődés és a felelősség növekedése szükséges. Csak igy tehetünk eleget a kongresszus által megfogalmazott követelményeknek, a dolgozók általános és szakmai műveltsége növelésének. Kiss Aurél SZTYEPAN GORBOKOV: Március A március mindent kiforgat magából: így a szóbeszéd, hisz’ dörrögö fajdok maholnap tollúk hányják a szélbe szét, s nem eget mérnek szárnyaikkal, hanem vad táncot lejtenek a hóporozta szurdokokban, mint földszagtól részeg gyerek. S nem fürkész zsákmányt a coboly ma. vadásztól sem fut, — párra vár, s vágytól fényesült, nedves orral bolyong a vadkan, vadmadár, s a mókus messze hagyja házát, az erdőt hátára veszi. Roppan a fa, sorvatag ágát rügyek ótvara pettyezi. Árnyat bogoznak penge-fények, roskadó hóra lép a nap: indulj tavasz! Terítsd a rétek hátára vízpalástodat! Es pöttöm üllők dalra kelnek, kovácsüllő kontráz nekik — s a költő ír egy kurta verset : „ meglepni víg barátait.
