Nógrád. 1971. november (27. évfolyam. 258-282. szám)
1971-11-06 / 262. szám
MOZIÉLET Gondolatok egy kiállításról Nincs bosszantóbb érzés mint az, ha csalódik valamiben az ember. A balassa" gyarmati Palóc Múzeum „Nográd megye a képzőművészetben” címmel gyűjteményes tárlatot rendezett. Már az első benyomás lehangoló a látogatóra. Az nem baj, hogy különböző korban élt és alkotó . művészek festményeit láthajuk a témával kapcsolatban. Az ahogyan tálalják, viszont nagyvonalú nemtörődömségről tanúskodik. Először is a már nem élő festők munkája nincs évszámmal ellátva. Nem köteles minden látogató ismerni a különböző korok stílusát, s így kénytelen úgy nézni a műveket mint kortársalkotók produktumát. Elvártuk volna a rendezőktől, ho«v kronológi- kusan építsék fel az anyagot és ne forduljon elő, hogy Ivá- nyi Ödön szép zománcképe mellé Horváth Endre nem a legsikerültebb Palóc mádon nája kerüljön. A két mű sem tematikában, sem időben, sem színben és hangulatban, sem kiállításban nem való egymás mellé. Nem értem, Réti Zoltán miért a két kiállított képével, az Ipoly mentén és a Gyarmati utca című alkotásaival szerepel. A két teljesen különböző felfogású olaj nem reprezentálja az országosan is elismert aquarel- listát. Ugyanakkor hiányolom néhány megyei alkotó távol-. maradását. (Mustó, Szatmári, Somoskői.. .stb). Vagy ők nem alkotnak Nógráddal kapcsolatos műveket? Igaz, a kiállításnak vannak erényei is. Igazi nógrádi alkotások Lóránt János, Czinke Ferenc, id. Szabó István. Glatz Oszkár, és Farkas András munkái.. Bene Géza két festménye a „Beszélgetők” és a „Hazafelé” csak a kiállítás színvonalát emelik, iKubánvi Lajos és Farádi Veres Izabella munkái csupán történeti és nem művészeti szempontból érdekesek. Meghívhatták volna a kiállításra a ' balassagyarmati születésű Szabó Vladimírt, a Pásztóról elszármazott Cso- hány Kálmánt, a néhány éve itt élt Bojtor Károlyt és még nagyon sok országos nevű alkotónkat, akik valamilyen fqrmában kapcsolódnak Nóg- rád megyéhez, s az itteni táj és ember, forrás volt alkotásaikhoz. Ezzel nem a helyieket kívánom háttérbe szorítani, hanem a tárlatlátogatót szeretném nagyobb élményhez juttatni. Egy ilyen átfogó kiállítást nagyobb gonddal és körültekintéssel kell rendezni, mert így ellenkező hatást érünk el. A cél pedig minél több emberrel megismertetni és megszerettetni az amúgy is any- nyira elmarasztalt és sok vitát kiváltó képzőművészetet. Gonda Zoltán # Kulturális SZEMLE. Salgótarjánban, a megyei Balassi Bálint könyvtár megjelentette Szemle című kiadványának ez évi harmadik számát. A kiadvány a július, augusztus és szeptember hónapban megjelent napilapok és folyóiratok népműveléssel foglalkozó cikkeinek rövid ismertetéssel ellátott felsorolását tartalmazza. Azoknak nyújt segítséget, akik megyénkben népműveléssel foglalkoznak. E számban is közölnek eseménynaptárt. m ' r IRODALMI SZÍNPADOK VETÉLKEDŐJE, irodalmi vetélkedő előkészítését kezdték meg Szécsényben, a helyi KISZ-szervezetekben. A nagyközség tíz KISZ-szervezetét szeretné aktivizálni azzal a pályázati felhívással, amelyet meghirdetnek a közeljövőben. A helyi gimnáziumban és az ÁFÉSZ-nél van irodalmi színpadi csoport. A pályázat célja az, hogy a többi ifjúsági szervezetnél is hozzanak létre ilyen csoportot, amennyiben a feltételeik adóttalc. Terv szerint még ebben az évben szeretnék megrendezni e csoportok vetélkedőjét. >; MONTREALI KÉRÉS. Kedves levelet kapott a minap a salgótarjáni megyed Idegenforgalmi Hivatal Kanadából, Montreálból. írója kanadai születésű, de — mint írja — szülei Szécsényből vándoroltak ki. A Palóc táj — Palóc nép című népszerű idegenforgalmi kiadványt kérd a levél írója, hogy így ismerkedhessen Nógráddal. A hivatal elküldi a kiadványt. ") ^ F ÉRTELMISÉGIEK SZÉCSÉNYBEN. A fejlődő járási székhelyen az úgynevezett értelmiségi munkakörben dolgozók száma mintegy 150, közülük több mint 100-an rendelkeznek a szükséges egyetemi, főiskolai végzettséggel. A társadalmi életben, közigazgatásban 28-an, a gazdasági életben, a termelés irányításában 53-an, a közoktatásban 62-en, az egészségügyben több mint tizen dolgoznak. Az értelmiség közéleti tevékenységének jellemzésére említjük, hogy párt-, tanácsi és tömegszervezet választott testületéiben 40 százalékuk tevékenykedik. >; NÓGRÁDI TÁJAK. E címmel látott napvilágot az ide- genfordalmi hivatal színes, tartalmilag is változatos kiadványa. A Nógrádi tájak című kiadvány magyarul húsz, csehül és németül öttötezer példányban jelent meg, A megyét ismertető betétlapját pedig 40 000 példányban magyar, német, cseh, angol, francia és orosz nyelven adták ki. Gazdag térképmelléklet egészíti ki a színes képeket és a szöveget. Á DÉRYNÉ SZÉCSÉNYBEN Ebben az évadban öt előadást tart a Déryné Színház Szécsényben. A művelődési központ bérleteket bocsátott ki, s 150 felnőttbérlet talált gazdára. Ez a múlt évhez képest Jelentős előrehaladást jelent, hiszen tavaly mindössze 72 bérlet fogyott el. Dicsérendő, hoev a helyi vállalatok a kulturális alapjukból bérleteket vásároltak dolgozóiknak, nélöául az EDZETT 25. a TÖVÁLL, s a Bú- toi-ínari Vállalat húsz, a RTO- LEX tíz bérletet vásárolt meg. 14 kétarcú felderítő A háborús esztendők nemcsak az embert, de az egész emberiséget erősen megviselték. Az élet és a halál sokszor másodperceken, egy téves ítéleten. vagy hirtelen felegyenesedésen múlt. Minden apróságnak felerősödött jelentősége volt abban az időben. Természetesen a szituáció a kalandos, izgalmas történetek produkálásban is élen járt. Logikusnak látszik tehát, ha azt állítjuk, a békében is érvényes emberi magatartás- formák. tettek, viselkedési sémák egy felnagyított helyzetben sokkal lobban. blasz- tikusabban bemutathatok. Ezek a gondolatok csalják el a nézőt a filmszínházba, üyesféle filmek bemutatásakor, noha talán elege van már a háborús kalandfilmekből ió negyedszázaddal a háború után. s azt is tudja iól. hogy az efféle filmek mondandója a háborús háttér kiiktatásával is kibontható lehetne. ha az alkotók vállalnák a jóval nehezebb feladvány megfejtését. A kétarcú felderítő című szovjet filmet Genna- gyij Poloka rendezte. Feladata a szovjet ember helytállásának ábrázolása a háború kitörését közvetlenül megelőző zűrzavaros időben. A háttér ehhez egy hadiüzem, ahol a háborúban oly híressé vált Katyusák készülnek. A prototípus dokumentécióiára német kémek vadásznak. A távoli helyőrségből idevezényelt Szergej Birjúkov (Georgij Ju- matov) amolyan ellenkémként látszólag beépül a német követség apparátusába, hogy megakadályozza az ellenfél munkáját. A Breiger (Igor Dmitriiev) állította akadályokat könnyen hárítja Biriukov. Kínosabb helyzetbe kerül viszont, amikor megérkezik Németországból a kiválóan képzett hírszerző szakember. Keller (Nyikolaj Grinyko). Felsorol- hatatlan bonyodalmak útvesztőin átverekedve végül is — mint ahoevan az lenni szokott — hősünk fényes diadalt arat. Keller egy füstölgő gépkocsi roncsai között felezi be mozgalmas életét. A beszervezett Zina (Irina Korotkova) és a javulás lehetőségei felé pislogó követség! munkatárs, Tanya (Tamara Szjomina) bíróság elé kerül. A fronton pedig később bevetik a döntő fegyvert, j— melynek szerkezete a németek számára ismeretlen maradt — a Katyusáf. Noha a film nem emelkedik ki a szokványos kaland- és kémfilmek tengeréből, mégis fedezhetők fel benne szimpatikus tendenciák. Úgy tűnik, a szovjet filmből kiveszőiéiben van a sematizmus egv faitáia, a szuper jó és a szuperrossz figura. A brutális. kicsit hülve Rakodó, aki a németek végrehajtója. amolyan házi hóhér, egyszerre^ félelmetes; komikus, undorító. Keller a németek kulcsembere mindenféle ellenszenves tulajdonsága ellenére (brutalitás érzelemmentesség stb.) iól kivehetően világos agyú, okos. A jellemek tehát összetettebbek, így hihetőbbek is. A film címe megoldhatatlan rejtély elé állítja a jámbor nézőt. Vajon hogyan került a „felderítő” szó eíé a „kétarcú” jelző? A műben szereplő felderítő ugyanis 7— iellemfeiilődése bizonyítja — nagyon is „egy- arcú”. A történet során a kicsit együgyű Birjukovból csupán ravasz, éles szemű elhári- ’tő válik. Ha talán arra gondoltak a cím kiagyalói, hogy a hős a németek felé egyik, honfitársai felé másik arcát mutatja, nem tévedtek ugyan, de hát ez a kétarcúság a legprimitívebb felderítő számára is előírt követelmény. Tehát ha felderítő, egyúttal ab ovo, kétarcú is. A film eredeti címe (Agyin iz nasz. ami körülbelül anv- nyit tesz. mint: Egy közülünk) ha nem is olyan harsány. közelebb van az igazsághoz. A szereplőgárda nem túl nehéz feladatát hibátlanul megoldotta. A szövegkönyv íróit (Rabov és Nagorni.i) dicsérik a helyenként szellemes nyelvi lelemények. szójátékok. Rubaskin és Abramian felvételei mértéktartóak, szépek. Hann Ferenc Alapító okmány az MZBT-ta^csoportoknak Ünnepséget rendeztek tegnap reggel a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 54. évfordulója alkalmából. A központi szálló étkezőtermében több mint százan gyűltek össze. Szopóczki Lipófc aiiapezer- vezeti párttitkár megnyitó szavad után Brehó Gyula, a vállalat pártitkára mondott ünnepi beszédet. Méltatta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világtörténelmi jelentőségét. Szólt azokról a magyar elvtársakról is, akik szovjet földön harooltaik a forradalom győzelméért. Kegyelettel emlékezett, meg azokról, akik életüket áldozták a forradalom ügyéért. Az ünnepi szavak után Bréhó Gyula átnyújtotta a vállalatnál megalakult MSZBT-tagosoportóknak az okleveleket. Átvették az alapító okmányt az Ybl Miklós szocialista brigád, az ,1/5-ös építésvezetőség, a Turjanicza Anna szocialista brigád, az I/6-os építésvezetőség, a Dobrovolszkij % a Lenin • és a Gagarin szocialista brigád képviselői. Ä' bensőséges hangulatú ünnepségen jelentették be azt is, hogy a novemberben sorra kerülő MSZBT országos konferencián a megyei Állami Építőipari Vállalatot Nyerges Józsefeié, Bagi Pál és Godó László képviseli. Végezetül Bagyinszki Ferenc, a vállalat KlSZ-titká- i ra Banczés Miklósnak az aranykoszorús .KISZ-jelvényt, Szőke Magdolnának, Kodak Jánosnak és Szabó Lászlónak pedig a KISZ dicsérő oklevelét nyújtotta át. Siskov regényének magyarul beszélő filmváltozata, A zord folyó négy héten át tartotta lebilincselő izgalomban a tévénézőket. A nagy indulatokat görgető történet kitűnő alapul szolgál a képi megelevenítésre, az impozáns jellem- rajzokra, s annak bemutatására, mivé torzulhat az emberi jellem a pénz bűvöletében. A cári Oroszország szibériai világában farkastörvények uralkodnak s a társadalmi-szociális változások követelése iszonyú vérfürdőt követel. Ebben a helyzetben Prohor rémlátásos víziói után bekövetkező halála nemcsak költői, de egyben történelmi igazságtétel. Bár A zord folyó negyedik, csütörtökön látott befejező része némileg alatta marad az előzőeknek, a vízióképek nem elég érzékletesen elhatároltak a valóságos eseményektől, a film egészében mégis tartós élményeink sorában igényel helyet. Mindenekelőtt a Prohort formáló G. Epifancev és az Anfiszát alakító Ljudmilla Csurszina. révén. Említést érdemel a csütörtöki műsorból tartalmas válo7 gátasáért a Zenei Figyelő. * Ma, szombaton több érdekes eseményre számíthatunk. A lósport kedvelőinek kedvez (14.55) - a Kerepesi úti ügetőpályáról látható közvetítés, az Irány Mexikó című vidám tévéfilm (15.25), melyben olyan kitűnő szórakoztatókkal (találkozunk, mint Kiss Manyi, Bodrogi Gyula, Voith Ági, id. és ifj. Latabár Kálmán, Felföldi Anikó. Fertődszentivánról jelentkezik (16.45) a Röpülj páva-kör. este (18.50) ünnepi megemlékezés lesz a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 54. évfordulójáról, a nap jelentőségét Gáspár . Sándor, az MSZMP Politikái Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára méltatja, majd ünnepi hangversenyre kerül sor. Nemzetközi gálaest keretében (20.00) fiatal művészek adnak koncertet, végül, (20.55) G. B. Shaw: Sosem lehet tudni című vígjátékát láthatjuk a Madách Színház előadásában. (barna) 4 NÓGKÁD — 1971. november 6., szombat ANDRZEJ ZBYCHS X«. — Amilyen a magáé. — Ö, az egy kissé drágább lesz, de természetesen kézséggel hitelezek. Remélem, nem utazik el innen? — Ugyan! Még legalább fél évre van itt munkám. De ha megengedné, örökre itt maradnék. — Ismét igyekezett a lányt a karjába kapni. — De, százados úr! — tiltakozott a lány. — Maga is olyan, mint a többi férfi, szemrebbenés nélkül hazudik. — Jeanne — mondta fátyolos hangon, s arcával közeledett az övéhez. A nő észrevétlenül rálépett a szőnyeg alatti rejtett csengőgombra. Elnyomva utálatát, hagyta magát csókolni. Mikor jön már ez a Marlene is? Végre kopogás hallik, s máris nyílik az ajtó. Kövér szolgálóleány jelent meg a küszöbön. — Meghozták a halat. — Kisérd ki a százados urat — szólt Jeanne, s közben haját igazgatta — Folyton megzavarnak. A holnapi viszontlátásig, Jeanne. Fáradtan belezuhant az egyik fotelbe és várta az ajtó esapódását. Aztán az ablakhoz lépett, s miután láttá, hogy az utászszázados végre eltávozott, megindult fölfelé a lépcsőn. Henri nyitott ajtót, mielőtt kopogott volna, összerágott szopókájú pipát tartott foga közt. — Mi van? — kérdezte a férfi. — Nem sok — hangzott a felelet. :— Legalább még fél évre van munká j uk — mondta, s közben a mosdóhoz lépett, lemosta arcát. — Adj egy cigarettát — fordult most a Todt-szervezet egyenruháját viselő férfihoz, aki komor ábrázattal ült az ablaknál. — Beszéltél vele? — kérdezte a nő, mikor tűzzel kínálták. — Jean Pierre eltolta a dolgot — felelte Henri. — Most meg emészti magát. — Mi az, hogy eltolta? — (Lengyelből fordította: Varsányi István) rántotta meg a vállát a Todt- szervezetes. — Kiszúrtam egy fiatal pasast, igaz, hogy rangjelzése szerint csak hadnagyot, mi pedig főhadnagyot vártunk, de rajta kívül senki más nem érkezett Saint Gilles-be. Ellenőriztem. — Nem felelt a jelszóra?! — találta el egyből Jeanne. — Nem a megfelelő személynek mondtam a jelszót. Ha van egy kis sütnivalöja... — Észrevett valamit? Gondolod? — A fene sem tudja.. olyan monoklis piperkőc, mo- solytalan lópofa, el akartam mondani neki, hogy mit csinálnak a lányok a Place Pigalle-on, de rögtön értésemre adta, hogy nem érdekli. Egyáltalán, nem is akart velem dumálni. — Gondolom, Jean Pierre- nek gyorsan távoznia kellene Saint Gilles-ből, legalábbis egyelőre — aggodalmaskodott Jeanne. — Nem — vágott vissza Henri. — kizárt dolog. Holnap megcsináljuk az akciót, megtámadjuk a börtönt. Maréket bármely nap elvihetik innen. Ha holnap nem hajtjuk végre az akciót — kopogtatott pipájával az asztallapon —, lehet, hogy késő lesz. Jean Pierre-re pedig szükség van a munkához, egyenruhája, okmányai. német nyelvtudása..'. Világos? — Igen — mondta Jean Pierre — maradnom kell. Bár az is lehet, hogy feleslegesen idegeskedünk. Ez a von Vor- mann nem látszott különösebben értelmesnek. — Rendben van — összegezte a beszélgetést Henri. — Tárgyaljuk meg a holnapi napot. — Gyufásdobozát kiürítette és letette az asztalra. __ E z itt az elöljáróság — mondta —, a börtön pincéi a Rue de la Republique felől sorakoznak. Teherautóval mész — fordult Henri Jean Pierre- hez — egészen' eddig —, s egy gyufaszálat fektetett a- doboz mellé ... Leutnant von Vormann könnyed vidámsággal gondolt a feladatra, amelyt Elérttel folytatott beszélgetése után szabott ki magának. A esa- létekszerep. amelyet az ezredes kiosztott rá, először nem volt ínyére, de néhány kísérlet után, ha sikértelenek voltak is, megtetszett neki a játék. (Folytatjuk)
