Nógrád. 1971. november (27. évfolyam. 258-282. szám)

1971-11-21 / 275. szám

A megyei pártbizoitsAg illése után III. Átszervezés, nagyobb felelősség A NÓGRÁDI szénbányák fö feladata a széntermelés. El­sősorban ezt kell elősegítenie a vállalatnál folyó kiegészítő tevékenységnek is. Megértek a feltételei annak is, hogy a vállalati belső mechanizmus fejlesztésével a széntermelés hatékonyságát fokozzák. A megyei pártbizottság ülésén sürgették az ezzel kapcsolatos intézkedéseket. A szervezeti felépítés jelenlegi formáját sokáig fenntartani nem lehet­ne és egyébként sem lenne célszerű. Kint az üzemeknél gyakran találkozni azzal a vé­leménnyel, hogy a felesleges léts m nem az aknáknál, ha­nem a vállalat központjában van. A háromlépcsős irányítási rendszerről év végére kétlép­csősre térnek át. Mit jelent ez? A vállalati döntések gyor­sabban lejutnak a munka­helyre. Gyorsabbá, hatéko­nyabbá válhat az információ. Az indokolatlanul magas igaz­gatási költségeit jelentősen csökkenthetők. Alkalmazotti létszám szabadul fel, ugyan­akkor a szellemi kapacitás ésszerűbb kihasználása válik lehetővé. A még ma is megle­vő párhuzamosságok miatt el­sikkad a felelősség. Ügy is mondhatnánk: a sok bába kö­zött elvész a gyerek. A fele­lősségről ismét érdemes fel­idézni a megyei pártbizottság ülésén elhangzottakat. Nem fogadható el az a szc miélet, amely a társadalmi tulajdon védelmével kapcso­latban kialakult, és amit a vállalati szervek is megállapí­tanak. A vezetési fegyelem több üzemnél nem kielégítő. Több vezető beosztású dolgo­zó nem eléggé következetes a kormány- és miniszteri rende­letek, igazgatói utasítások végrehajtásában. A káresetek alkalmával vizsgálatot, fe­gyelmi vagy kártérítési, kirí­vó esetben büntető eljárást Item indítanak. Megszívlelendők ezek annál Is inkább, mert az utóbbi vizsgálatok, amelyek eredmé­nyéről Pothomik József elv­társ, a vállalat igazgatója a legutóbbi műszaki tanácsko­záson beszélt, súlyos mulasz­tásokat takarnak. Több bányásszal beszélget­tünk ezekről a problémákról, de olyannal nem találkoztunk, aki azonosította magát, és ne elítélőleg nyilatkozott volna a közös vagyon károsítóiról. — Minket felelőssé tesznek, ha az omlásban marad egy acéltám, de vajon ahol na­gyobb értékek vesznek el, ott is megvan a felelősségre vo­nás? — kérdezte az egyik. — Arról sokat hallunk, hogy erre sincs anyagi lehe­tőség, meg arra sincs, hogy az alkatrészellátás jobb le­gyen, de a bontott anyagokkal való bánásmódról nem ezt tapasztaljuk — mondta a má­sik. NEM KIS értékekről van szó, hanem százezrekről. Le­szerelt motorokról, amelyeket őrizetlenül hagytak az Időjá­rás viszontagságainak kitéve. Értékekről, amelyeket megfe­lelően hasznosítani lehet és növelni a bevételből a válla­lat egyébként is nagyon szű­kös anyagi alapját. E hibák felszámolására a vállalatnál már megtették az első intéz­kedéseket és minden remény megvan, hogy folyamatosak és állandóak lesznek ezek. A bányászok körében sokat várnak az átszervezéstől, an­nak ellenére, hogy a termelő munkahelyeket nem érinti. Nagyobb önnállóságot és azt, hogy ügyeiket a jövőben hely­ben Intézik. Nagyobb önálló­ságot kapnak az aknák, és az átszervezésnél arra is mód nyílik, hogy mindenhova meg­felelően felkészült, a vezetés­hez szükséges politikai-szak­mai ismeretekkel rendelkező ember kerüljön. A jogokkal, és felelősséggel élni Is tudó vezetők legyenek. A személyi kérdések megoldása, a hatás­körök, felelősségek kialakítá­sa ezekben a hátralevő hetek­ben az egyik legfontosabb teendő. A megyei pártbizottság ülé­sén elhangzottakat már több szinten megtárgyalták. Annak szellemében zajlottak le a legutóbbi műszaki termelési tanácskozások, amelyekre az őszinte, hibákat bátran feltá­ró légkör volt jellemző. A párthatározat végrehajtásáért a kezdeti lépéseket megtették, de még igen sok a tennivaló. Elsősorban a termelés terüle­tén kellene gyorsítani a fej­lődést. Bár az egyes aknáknál tapasztalható előrehaladás, de a szakmai tervhez képest még ma is napról napra sza­porodik az adósság, ami éves szinten eddig csaknem 97 ezer tonna. A hatékonyabb, gazdaságosabb termeléshez pedig elsősorban a tervek ma­radéktalan teljesítésére van szükség. A megyei pártbizottság ülé­sén elhangzott valamennyi problémához másfél hónapos távlatból nehéz lenne vissza­térni. Csak néhányat ragad­tunk ki. Az érdekelt bányá­szokkal való beszélgetés során Ö6zegezni próbáltuk a véle­ményeket. Nagyon sok még az ellentmondás ami rendezésre vár. Ezek közül talán néhá­nyat megemlítünk. — Elavult, elhasználódott gépi berendezésekkel dolgo­zunk, emiatt sok az üzemza­var — mondták nagyon sok helyen.. A vállalat anyagi ere­je szűkös, tehát nagyon meg­gondolandó mi a sürgősebb. A központi raktárnál ugyan­akkor több mint 10 millió fo­unt olyan érték fekszik anyagban, amit évekkel ez­előtt rendeltek, de nem volt rá szükség. Köti a vállalat anyagi erejét. Több, jobb, modernebb gép­re lenne szükség — ezt Is sokan hangoztatták, ugyanak­kor ma még a meglevő jövesz- tőgépek közül is akadnák, amelyek tétlenül állnak. Ter­vek, jó elképzelések vannak, amelyeket hosszan lehetne so­rolni, de az is szükséges, hogy ezeket minél előbb megvaló­sítsák. A BÁNYÁSZÁT jövője a gazdálkodás hatékonyságától függ — állapította meg a me­gyei pártbizottság. Ennek el­éréséhez a még ma is meglevő rejtett tartalékok feltárásán, hasznosításán keresztül vezet az út. Elsősorban ezt kell szá­mításba venni, és csak azután a fentről Jövő segítséget, ami egyébként is meghatározott (VEGE) Bodó János Az ordaspusztai fiú Amikor megjön a tél. Or­daspusztán sem be, sem ki. Már ilyenkor, ősszel is csak üggyel-ballal lehet a ousztára menni, nyálkás a földút. Ez vezet Oda váltakozó nyomo­kon. ahol éppen íórhatóbb. Amikor a fogatok már iól felvágják a talajt. másik nyomsávot keresnek. mert hiúba, csak ki kell mozdulni a pusztáról, ha másért nem az üzletbe élelmiszerért. Él­nek vagy ötvenen a pusztán, messze a falvaktól, a hegvek között. Azt mondja az öreg Juhász József, hogy valami­kor farkasok tanyáztak a vi­déken. onnan talán az ordas név is. Ez már nagyon régen lehetett. Bármennyire is távol esik a tanya, szorgalmasan gazdál­kodnak az idősebbjei. Ki a termelőszövetkezetben, ki az állami gazdaságban keresi kenyerét, vagy a kis pótlást a nyugdíjhoz. Az öregek már mozdulnának el onnan. Szeretik a környék csendiét. A fiatalabbiai viszont mennek országot látni. Igv volt ezzel Füzér Jancsi is. Felcseperedett és kiröp­pent. Dolgozott a földalatti­nál. hegesztő volt a vasútépí­tőknél. építette a váci cement­gyárat. vezetett harckocsit a katonaságnál, fuvarozott döm­perrel. Csupa nehéz munkát végzett, és mégis akkor sérült meg. amikor a legkevésbé számított rá. Vácott dolgozott. Egvik vasárnap bement, hoev dömperével forduljon néhány fuvart. Szenet szállított, hogv hétfőre ne hiányozzék a te­lepről. A vasárnapi munkáért a fizetésének is dupláiát ad- iák. Jókedvűen végezte a dolgát. Nem zavarta senki, egyedül volt. Mór harmadszor fordult. Óvatosan tolatott a szállítószalag alá. amikor az megbillent és telies súlyával Füzér János vállára esett. Visszaemlékezve ró, azt mond­ja: — Benyomott az ülésbe.. Az volt a legnagyobb bai. hogv a telepen rajta kívül senki sem tartózkodott. Kiál­tozott segítségért, de ez in­kább csak nyögés volt. Aztán megptóbájkozott a lehetetlen­nel. Kicsúszni a szörnyű teher alól. Sikerült, de fennakadt a dömperen. Feiiel lefelé lógott a járműről. Még így is elvi­selhetőbb volt. mint a teher alatt, fgv találtak ró. félig eszméletlenül. Cudarul kiké­szült a fiú. Hátgerinctörést szenvedett és megbénult az alsó teste. Ahhoz sem volt sok remény. hogy életben marad. De kemény akaratú gyerek Füzér Jancsi. A kór­házak után végleg hazajött Ordaspusztára. A lábai bénák maradtak, a felső test azon­ban ép. Élénk a tekintete, gondolatai frissek. Ezt az erőt most a puszta életének fel­élénkítésére fordítja. Az öreg Juhász János bácsi mondta: — Ügyes gyerek Jancsi. Le­velez a miniszterrel is... Ez így igaz. Hadakozik, hogy az ordaspusztai utat megcsinálják. A fiúnak saját érdeke is ez. Hihetetlen élet­kedv fűti. Ennek köszönheti, hogy életben maradt. Mikor hazajött. kiharcolta. hogv kapjon egy rokkantkocsit. A háromkerekű lárművel elin­dult a béri hegyeken keresz­tül a főútvonal felé. Azokhoz a hegyekhez viszont gyenge alkotmány ez a 1ármű. Kicse­rélte egy piros Fiatra. Pesten, valamelyik mesterrel a 1ár- mű teljes üzemeltetését a ke­zéhez szerkeszttette. Hallatla­nul elmés megoldás. A féke­zést. a gázadagolást, sebesség- váltóst. jobb kezével látja el. A bal kezével hihetetlen ügyességgel kormányozza a járművét. A pusztáról Bércéi felé vezető nyaktörő dűlőúton úgy megy mint a főúton. Megy Jancsi, ha valamelyik idős embernek gyógyszer kell. Megy, ha az italboltban elfogy a sör. hogy leaven ez is a pusztán. Legtöbbet mégis akkor, amikor valaki segítsé­get kér tőle. Legutóbb Kiss Ferenc bátyánk nyugdíja ügyében furikázott községtől a járásig, onnan meg a megyéig. Szívesség, vagy kötelesség? VAN AMIKOR kevésbé, máskor pedig erő­teljesebben tapasztalja az ember, hogy egyik- másik gyárunk, vállalatunk kisebb, vagy na­gyobb beosztású dolgozója, szakmunkása, be­tanított, vagy segédmunkása összekeveri a szívességet a kötelességgel. Vajon a Salgótarjáni Kohászati Üzemek vezetői szívességet tettek-e, amikor a gyár jövője érdekében úgy változtatták meg a ter­mékstruktúrát, hogy az előnyös legyen a dol­gozóknak, összhangban legyen a népgazdasá­gi igényekkel? Szívességet tesznek-e akkor, amikor termékeiknek piacát jórészt saját maguk erejéből kutatják fel? Csupán a köte­lességüket teljesítették. Az Ipoly- bútorgyár­ban bevezetett poliészteres technológiát sem lehet vezetői szívességnek feltüntetni, akár­csak az öblösüveggyár, a síküveggyár, veze­tőinek rekonstrukciós tevékenységét. Egyre világosabbá válik mindenki előtt: az igazgató, a főmérnök, az üzemvezető nem tudja jól ellátni feladatát mérnöktársai, a fő­művezetők, művezetők, csoportvezetők és a munkások aktív támogatása nélkül. És vi­szont: a munkások sem jutnak egyről kettő­re az életben, ha két kezük alkotó munkájá­ban nem érzik a szellemi . munka értelmet élesztő, fejlődést segítő és gyorsító hatását. Az egymásra utaltság a mai követelmények között ezer szállal köti össze a vezetőket és a dolgozókat. A fejlődés során pedig teljesen lehetetlenné teszi a kötelesség szívességként történő feltüntetését. Megvalósítása azonban nem megy máról holnapra, mert nem mindenki értelmezi egy­formán a kötelezettségeket, a magasabb be­osztással járó feladatokat, a gondjaira bízott kisebb vagy nagyobb közösség jól felfogott érdekeinek szolgálatát. A vezető nem tesz szívességet, ha felelős­ségre vonja az igazolatlanul mulasztót, kárté­rítésre kötelezi a selejtgyártót, megbünteti a tévedő kalauzokat, anyagilag is felelősségre vonja a társadalmi tulajdon hűtlen kezelőit. Nem tesz szívességet, ha a főművezetőktől a korszerű technológia bevezetését, a gyárt­mányfejlesztőktől az ú.1 konstrukciókat, a számviteli apparátustól pedig a nagyobb hoz­záértést követeli meg. Viszont a munkás sem tesz szívességet, ha pontosan megjelenik a munkában, kifogástalanul elvégzi a belépés­kor önként vállalt feladatokat, a számára ki­rótt napi tennivalókat. A két fogalom különválasztását egyre te­rebélyesedő demokratizmusunk növekvő igé­nye Is indokolja. Sajnos, ismerünk olyan gaz­dasági vezetőt, akinek szent meggyőződésé, hogy szívességet tesz, amikor felemeli a jól dolgozók fizetését, kitüntetést ad nekik, vagy jutalomüdülésben részesíti őket. Elfeledkezik arról a nagy Igazságról, hogy a pénzt nem ő adja, a saját zsebéből, hanem az állam adja vissza az arra érdemeseknek. Neki csak joga és kötelessége, hogy a béremelésre szánt ősz- szeget annak juttassa, aki a termelést legjob­ban segíti. Viszont szívességet tesz annak, aki fejbólintással, állandó egyetértéssel, haj­bókolással akarja képességeinek és köteles-* ségeinek fonákját előnyös színben feltüntetni, a becsületesen dolgozók rovására. Szükség van a szívesség és kötelesség kö­zötti különbség hangsúlyozására a társada­lom iránti felelősség növelése érdekében is. Csak ennek révén erősödnek azok a kapcso­latok, amikor a tárgyaló partnerek, egyen­lőként tisztelik egymást, amikor tudomásul veszik, elviselik a különvéleményt is, bár­milyen kérdésről legyen szó. Jó példákat szolgáltatnak erre a termelési tanácskozások, a szocialista brigádértekezletek, ahol a dol­gozók közlik a termeléssel kapcsolatos kifo­gásaikat, az üzemszervezés fonákjait, sőt né­hány esetben szóvá teszik a vezetők egyéb tevékenységét is. Ilyenkor a felszó1 •’1Av a kötelezettségekről beszélnek, nem pedig szí- -----­H OSSZAN LEHETNE sorolni azokat a kol­lektívákat. amelyeknél a gyakorlat már most igazolja: az igazi alkotáshoz, az eredményes munkához, a tartós, megalapozott feilődés- hez fontos dolog, hogy senki se higgye: szí­vességet tesz. ha elvégzi vállalt feladatát, ha az úi követelményekhez igazítja felfogását, cselekvését, felelősségét, ha egyéni érdekeit nem helyez) a közösség érdekei fölé. ha tisz­tességesen, becsületesen végzi munkáját. Venesz Károly További segítség a fizikai dolgozók gyermekeinek tanulásához Tavaly 1800, az idén már két és fél ezer munkásszülő középiskolás gyermeke vesz részt az egyetemi, főiskolai KlSZ-fiatalok korrepetáló tanfolyamain. Az egyetemis­ták fáradozása, segítsége nyomán a fakultatív osztály- közösségek tagjainak 70 szá­zaléka tett legutóbb sikeres felvételi vizsgát a különböző felsőoktatási Intézményekben — mondotta dr. Vajó Péter, a KISZ-kb titkára a Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetemen pénteken Maid még később derül ki. milyen eredménnyel. Azt mondia: — Türelem kell mindenhez. Nekem meg van. Itt van az út. A Köziekedé' sí Minisztériummal levelezett, hogy építsenek legalább egv makadámutat a pusztára. Olyan szívósan küldözgette a kérelmeket, hogy végül is meg­jött a válasz. Legkésőbb a jövő év végéig számíthatnak arra, hogy Ordaspusztát összekötik a világgal. Aztán, hogy így lesz-e, ezt jósolni sem sza­bad. Jancsi reménykedik, ta­lán sikerül egyszer. Amióta Füzér Jánost ottho­nához kötötte sorsa, mozgal­mas az öreg cselédsorsból visz- szamaradt porta. Takarosán fe­hérre meszelt. A fiú azzal foglalkozik, ha az utat meg­építik. a házukat is megfiata­lítják. Az igazság, hogv min­dentől eltekintve, ráférne egy kis formálás. Már csak azért is, hogy János könnyebben mozoghasson járószékével a portán. Járda kellene az ud­varra, fel a verandáig. Mert jönnek érte a barátok, viszik Jancsit ki. az emberek közé. de nem várhatja el mindig hogy mások tologassák. Szó­val. ha az út megépülne... Ha nem. akkor János megv Bercelre. De akkor mi lesz azokkal az idősebb emberek­kel. akiknek segítségére van. Bízunk a lesjobbakban. Fü­zér Jancsitól lehet leginkább példát meríteni erre is. Nyo­morékra zúzta őt a rázuhanó gumiszalag, de életakarata mindennél erősebb volt. Es most már nem is csak magá­ért. hanem másokért is dol­gozik. Mert ilyen fiú ez a Füzér Jancsi Ordasousztán. Bobál Gyula megtartott országos diáksze­mináriumon. Mintegy 130 fő­iskolás és egyetemista vitatta meg, hogy milyen további erőket lehetne mozgósítani a fizikai dolgozók tehetséges gyermekei tanulmányainak segítésére. Dr. Vajó Péter hangsú­lyozta, hogy a kezdett lépé­sek után az aktivitást orszá­gos mozgalommá kell fej­leszteni. Jelenleg a leghaté­konyabb formák közé tarto­zik a tanulótáborozás. Az idén több mint kétezer olyan középiskolás fiatal vett részt a KISZ egyetemi előkészítő táboraiban, akik az egyetemi székhelyektől távol laknak. Naponta 7—8 órás „edzése­ket” tartottak matematiká­ból, fizikából, történelemből és a nyelvi tantárgyakból, s a programot politikai és kul­turális rendezvények élénkí­tették. Figyelemreméltó a Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem gyakorlata: a nyári táborozókkal élénk le­velezőkapcsolatban állnak, s tanév közben is szerveznek számukra bentlakásos kép­zést. Az ELTE a Studium generale keretében a tanul­mányi versenyek hetedik és nyolcadik osztályos helye­zettjeit patronálja rendszere­sen. A Nehézipari Műszaki Egyetem KISZ-esei pedig tan­évközi előkészítő táborban foglalkoznak a munkásszü­lők tehetséges általános is­kolás gyermekeivel. Az eredményekkel koránt­sem lehetünk elégedettek — A felszabadult Kubában felszá­molták a maláriát, a sárgalázat, a diftériát és a gyermekpara- Uzist. Nagy mértékben csök­kent a gyomormegbetegedé­sek és a tuberkulózisos ese­tek Száma. Egészségügyi cé­lokra a kubai kormány éven­te 300 millió pesót fordít. Az országban több száz új kór­ház, rendelő és egyéb gyó­gyító intézmény létesült. Va­lamennyi vállalatnak saját orvosa van. folytatta. Így például az ed­diginél gondosabb szervezés­re lesz szükség a tanfolya­mok résztvevőinek kiválasz­tásakor. Jobban lehetne tá­maszkodni a középiskolai KISZ-szervezetek és tanárok igényeire, javaslataira is. A fizikai dolgozók gyermek keivel való törődést a továb­biakban nem szabad leszűkí­teni csupán az egyetemi to­vábbtanulás előkészítésére. Annak érdekében, hogy a jö­vő fizikai dolgozóinak mű­veltsége magasabb szintű le­gyen — fokozatosan új for­mákat kell meghonosítani, amelyek a fiatalok általános műveltségének, képességei­nek fejlesztését szolgálják. A budapesti Műszaki Egye­tem ifjúkommunistái e té­ren már előbbre léptek. Novemberben a szakmunkás- tanulók köréből szerveztek tíz csoportot, s a kísérleti, foglalkozásokon ezúttal nem a továbbtanulási, hanem az önművelődési, kulturálódási igény felkeltése az elsődleges cél. A tervek szerint jövő ta­vasszal követi példájukat az egri Ho Si Minh Tanárkép­ző Főiskola, a miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetem és a pécsi Tanárképző Főis­kola kollektívája is. Ezután Barabás János, az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács titkárságá­nak munkatársa szólt arról: milyen feladatokat vállal­hatnak az egyetemisták a IV. ötéves terv kollégium- építési programjának végre­hajtásában. Annak ellenére, hogy az orvosok száma 11-szerese a forradalom előttinek, tovább­ra is igen nagy a kereslet a szakképzett egészségügyi ká­derek iránt, hiszen az egész­ségügyi intézmények hálóza­ta egyre szélesedik. A kubai lakosság egész­ségügyi ellátottságának ma­gas színvonala a szocialista Kuba jelentős sikere. NÚGRAD - 1971. november 21., vasárnap 3 Kubában valamennyi vállalatnak saját orvosa van /

Next

/
Oldalképek
Tartalom