Nógrád. 1971. november (27. évfolyam. 258-282. szám)
1971-11-21 / 275. szám
A megyei pártbizoitsAg illése után III. Átszervezés, nagyobb felelősség A NÓGRÁDI szénbányák fö feladata a széntermelés. Elsősorban ezt kell elősegítenie a vállalatnál folyó kiegészítő tevékenységnek is. Megértek a feltételei annak is, hogy a vállalati belső mechanizmus fejlesztésével a széntermelés hatékonyságát fokozzák. A megyei pártbizottság ülésén sürgették az ezzel kapcsolatos intézkedéseket. A szervezeti felépítés jelenlegi formáját sokáig fenntartani nem lehetne és egyébként sem lenne célszerű. Kint az üzemeknél gyakran találkozni azzal a véleménnyel, hogy a felesleges léts m nem az aknáknál, hanem a vállalat központjában van. A háromlépcsős irányítási rendszerről év végére kétlépcsősre térnek át. Mit jelent ez? A vállalati döntések gyorsabban lejutnak a munkahelyre. Gyorsabbá, hatékonyabbá válhat az információ. Az indokolatlanul magas igazgatási költségeit jelentősen csökkenthetők. Alkalmazotti létszám szabadul fel, ugyanakkor a szellemi kapacitás ésszerűbb kihasználása válik lehetővé. A még ma is meglevő párhuzamosságok miatt elsikkad a felelősség. Ügy is mondhatnánk: a sok bába között elvész a gyerek. A felelősségről ismét érdemes felidézni a megyei pártbizottság ülésén elhangzottakat. Nem fogadható el az a szc miélet, amely a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatban kialakult, és amit a vállalati szervek is megállapítanak. A vezetési fegyelem több üzemnél nem kielégítő. Több vezető beosztású dolgozó nem eléggé következetes a kormány- és miniszteri rendeletek, igazgatói utasítások végrehajtásában. A káresetek alkalmával vizsgálatot, fegyelmi vagy kártérítési, kirívó esetben büntető eljárást Item indítanak. Megszívlelendők ezek annál Is inkább, mert az utóbbi vizsgálatok, amelyek eredményéről Pothomik József elvtárs, a vállalat igazgatója a legutóbbi műszaki tanácskozáson beszélt, súlyos mulasztásokat takarnak. Több bányásszal beszélgettünk ezekről a problémákról, de olyannal nem találkoztunk, aki azonosította magát, és ne elítélőleg nyilatkozott volna a közös vagyon károsítóiról. — Minket felelőssé tesznek, ha az omlásban marad egy acéltám, de vajon ahol nagyobb értékek vesznek el, ott is megvan a felelősségre vonás? — kérdezte az egyik. — Arról sokat hallunk, hogy erre sincs anyagi lehetőség, meg arra sincs, hogy az alkatrészellátás jobb legyen, de a bontott anyagokkal való bánásmódról nem ezt tapasztaljuk — mondta a másik. NEM KIS értékekről van szó, hanem százezrekről. Leszerelt motorokról, amelyeket őrizetlenül hagytak az Időjárás viszontagságainak kitéve. Értékekről, amelyeket megfelelően hasznosítani lehet és növelni a bevételből a vállalat egyébként is nagyon szűkös anyagi alapját. E hibák felszámolására a vállalatnál már megtették az első intézkedéseket és minden remény megvan, hogy folyamatosak és állandóak lesznek ezek. A bányászok körében sokat várnak az átszervezéstől, annak ellenére, hogy a termelő munkahelyeket nem érinti. Nagyobb önnállóságot és azt, hogy ügyeiket a jövőben helyben Intézik. Nagyobb önállóságot kapnak az aknák, és az átszervezésnél arra is mód nyílik, hogy mindenhova megfelelően felkészült, a vezetéshez szükséges politikai-szakmai ismeretekkel rendelkező ember kerüljön. A jogokkal, és felelősséggel élni Is tudó vezetők legyenek. A személyi kérdések megoldása, a hatáskörök, felelősségek kialakítása ezekben a hátralevő hetekben az egyik legfontosabb teendő. A megyei pártbizottság ülésén elhangzottakat már több szinten megtárgyalták. Annak szellemében zajlottak le a legutóbbi műszaki termelési tanácskozások, amelyekre az őszinte, hibákat bátran feltáró légkör volt jellemző. A párthatározat végrehajtásáért a kezdeti lépéseket megtették, de még igen sok a tennivaló. Elsősorban a termelés területén kellene gyorsítani a fejlődést. Bár az egyes aknáknál tapasztalható előrehaladás, de a szakmai tervhez képest még ma is napról napra szaporodik az adósság, ami éves szinten eddig csaknem 97 ezer tonna. A hatékonyabb, gazdaságosabb termeléshez pedig elsősorban a tervek maradéktalan teljesítésére van szükség. A megyei pártbizottság ülésén elhangzott valamennyi problémához másfél hónapos távlatból nehéz lenne visszatérni. Csak néhányat ragadtunk ki. Az érdekelt bányászokkal való beszélgetés során Ö6zegezni próbáltuk a véleményeket. Nagyon sok még az ellentmondás ami rendezésre vár. Ezek közül talán néhányat megemlítünk. — Elavult, elhasználódott gépi berendezésekkel dolgozunk, emiatt sok az üzemzavar — mondták nagyon sok helyen.. A vállalat anyagi ereje szűkös, tehát nagyon meggondolandó mi a sürgősebb. A központi raktárnál ugyanakkor több mint 10 millió fount olyan érték fekszik anyagban, amit évekkel ezelőtt rendeltek, de nem volt rá szükség. Köti a vállalat anyagi erejét. Több, jobb, modernebb gépre lenne szükség — ezt Is sokan hangoztatták, ugyanakkor ma még a meglevő jövesz- tőgépek közül is akadnák, amelyek tétlenül állnak. Tervek, jó elképzelések vannak, amelyeket hosszan lehetne sorolni, de az is szükséges, hogy ezeket minél előbb megvalósítsák. A BÁNYÁSZÁT jövője a gazdálkodás hatékonyságától függ — állapította meg a megyei pártbizottság. Ennek eléréséhez a még ma is meglevő rejtett tartalékok feltárásán, hasznosításán keresztül vezet az út. Elsősorban ezt kell számításba venni, és csak azután a fentről Jövő segítséget, ami egyébként is meghatározott (VEGE) Bodó János Az ordaspusztai fiú Amikor megjön a tél. Ordaspusztán sem be, sem ki. Már ilyenkor, ősszel is csak üggyel-ballal lehet a ousztára menni, nyálkás a földút. Ez vezet Oda váltakozó nyomokon. ahol éppen íórhatóbb. Amikor a fogatok már iól felvágják a talajt. másik nyomsávot keresnek. mert hiúba, csak ki kell mozdulni a pusztáról, ha másért nem az üzletbe élelmiszerért. Élnek vagy ötvenen a pusztán, messze a falvaktól, a hegvek között. Azt mondja az öreg Juhász József, hogy valamikor farkasok tanyáztak a vidéken. onnan talán az ordas név is. Ez már nagyon régen lehetett. Bármennyire is távol esik a tanya, szorgalmasan gazdálkodnak az idősebbjei. Ki a termelőszövetkezetben, ki az állami gazdaságban keresi kenyerét, vagy a kis pótlást a nyugdíjhoz. Az öregek már mozdulnának el onnan. Szeretik a környék csendiét. A fiatalabbiai viszont mennek országot látni. Igv volt ezzel Füzér Jancsi is. Felcseperedett és kiröppent. Dolgozott a földalattinál. hegesztő volt a vasútépítőknél. építette a váci cementgyárat. vezetett harckocsit a katonaságnál, fuvarozott dömperrel. Csupa nehéz munkát végzett, és mégis akkor sérült meg. amikor a legkevésbé számított rá. Vácott dolgozott. Egvik vasárnap bement, hoev dömperével forduljon néhány fuvart. Szenet szállított, hogv hétfőre ne hiányozzék a telepről. A vasárnapi munkáért a fizetésének is dupláiát ad- iák. Jókedvűen végezte a dolgát. Nem zavarta senki, egyedül volt. Mór harmadszor fordult. Óvatosan tolatott a szállítószalag alá. amikor az megbillent és telies súlyával Füzér János vállára esett. Visszaemlékezve ró, azt mondja: — Benyomott az ülésbe.. Az volt a legnagyobb bai. hogv a telepen rajta kívül senki sem tartózkodott. Kiáltozott segítségért, de ez inkább csak nyögés volt. Aztán megptóbájkozott a lehetetlennel. Kicsúszni a szörnyű teher alól. Sikerült, de fennakadt a dömperen. Feiiel lefelé lógott a járműről. Még így is elviselhetőbb volt. mint a teher alatt, fgv találtak ró. félig eszméletlenül. Cudarul kikészült a fiú. Hátgerinctörést szenvedett és megbénult az alsó teste. Ahhoz sem volt sok remény. hogy életben marad. De kemény akaratú gyerek Füzér Jancsi. A kórházak után végleg hazajött Ordaspusztára. A lábai bénák maradtak, a felső test azonban ép. Élénk a tekintete, gondolatai frissek. Ezt az erőt most a puszta életének felélénkítésére fordítja. Az öreg Juhász János bácsi mondta: — Ügyes gyerek Jancsi. Levelez a miniszterrel is... Ez így igaz. Hadakozik, hogy az ordaspusztai utat megcsinálják. A fiúnak saját érdeke is ez. Hihetetlen életkedv fűti. Ennek köszönheti, hogy életben maradt. Mikor hazajött. kiharcolta. hogv kapjon egy rokkantkocsit. A háromkerekű lárművel elindult a béri hegyeken keresztül a főútvonal felé. Azokhoz a hegyekhez viszont gyenge alkotmány ez a 1ármű. Kicserélte egy piros Fiatra. Pesten, valamelyik mesterrel a 1ár- mű teljes üzemeltetését a kezéhez szerkeszttette. Hallatlanul elmés megoldás. A fékezést. a gázadagolást, sebesség- váltóst. jobb kezével látja el. A bal kezével hihetetlen ügyességgel kormányozza a járművét. A pusztáról Bércéi felé vezető nyaktörő dűlőúton úgy megy mint a főúton. Megy Jancsi, ha valamelyik idős embernek gyógyszer kell. Megy, ha az italboltban elfogy a sör. hogy leaven ez is a pusztán. Legtöbbet mégis akkor, amikor valaki segítséget kér tőle. Legutóbb Kiss Ferenc bátyánk nyugdíja ügyében furikázott községtől a járásig, onnan meg a megyéig. Szívesség, vagy kötelesség? VAN AMIKOR kevésbé, máskor pedig erőteljesebben tapasztalja az ember, hogy egyik- másik gyárunk, vállalatunk kisebb, vagy nagyobb beosztású dolgozója, szakmunkása, betanított, vagy segédmunkása összekeveri a szívességet a kötelességgel. Vajon a Salgótarjáni Kohászati Üzemek vezetői szívességet tettek-e, amikor a gyár jövője érdekében úgy változtatták meg a termékstruktúrát, hogy az előnyös legyen a dolgozóknak, összhangban legyen a népgazdasági igényekkel? Szívességet tesznek-e akkor, amikor termékeiknek piacát jórészt saját maguk erejéből kutatják fel? Csupán a kötelességüket teljesítették. Az Ipoly- bútorgyárban bevezetett poliészteres technológiát sem lehet vezetői szívességnek feltüntetni, akárcsak az öblösüveggyár, a síküveggyár, vezetőinek rekonstrukciós tevékenységét. Egyre világosabbá válik mindenki előtt: az igazgató, a főmérnök, az üzemvezető nem tudja jól ellátni feladatát mérnöktársai, a főművezetők, művezetők, csoportvezetők és a munkások aktív támogatása nélkül. És viszont: a munkások sem jutnak egyről kettőre az életben, ha két kezük alkotó munkájában nem érzik a szellemi . munka értelmet élesztő, fejlődést segítő és gyorsító hatását. Az egymásra utaltság a mai követelmények között ezer szállal köti össze a vezetőket és a dolgozókat. A fejlődés során pedig teljesen lehetetlenné teszi a kötelesség szívességként történő feltüntetését. Megvalósítása azonban nem megy máról holnapra, mert nem mindenki értelmezi egyformán a kötelezettségeket, a magasabb beosztással járó feladatokat, a gondjaira bízott kisebb vagy nagyobb közösség jól felfogott érdekeinek szolgálatát. A vezető nem tesz szívességet, ha felelősségre vonja az igazolatlanul mulasztót, kártérítésre kötelezi a selejtgyártót, megbünteti a tévedő kalauzokat, anyagilag is felelősségre vonja a társadalmi tulajdon hűtlen kezelőit. Nem tesz szívességet, ha a főművezetőktől a korszerű technológia bevezetését, a gyártmányfejlesztőktől az ú.1 konstrukciókat, a számviteli apparátustól pedig a nagyobb hozzáértést követeli meg. Viszont a munkás sem tesz szívességet, ha pontosan megjelenik a munkában, kifogástalanul elvégzi a belépéskor önként vállalt feladatokat, a számára kirótt napi tennivalókat. A két fogalom különválasztását egyre terebélyesedő demokratizmusunk növekvő igénye Is indokolja. Sajnos, ismerünk olyan gazdasági vezetőt, akinek szent meggyőződésé, hogy szívességet tesz, amikor felemeli a jól dolgozók fizetését, kitüntetést ad nekik, vagy jutalomüdülésben részesíti őket. Elfeledkezik arról a nagy Igazságról, hogy a pénzt nem ő adja, a saját zsebéből, hanem az állam adja vissza az arra érdemeseknek. Neki csak joga és kötelessége, hogy a béremelésre szánt ősz- szeget annak juttassa, aki a termelést legjobban segíti. Viszont szívességet tesz annak, aki fejbólintással, állandó egyetértéssel, hajbókolással akarja képességeinek és köteles-* ségeinek fonákját előnyös színben feltüntetni, a becsületesen dolgozók rovására. Szükség van a szívesség és kötelesség közötti különbség hangsúlyozására a társadalom iránti felelősség növelése érdekében is. Csak ennek révén erősödnek azok a kapcsolatok, amikor a tárgyaló partnerek, egyenlőként tisztelik egymást, amikor tudomásul veszik, elviselik a különvéleményt is, bármilyen kérdésről legyen szó. Jó példákat szolgáltatnak erre a termelési tanácskozások, a szocialista brigádértekezletek, ahol a dolgozók közlik a termeléssel kapcsolatos kifogásaikat, az üzemszervezés fonákjait, sőt néhány esetben szóvá teszik a vezetők egyéb tevékenységét is. Ilyenkor a felszó1 •’1Av a kötelezettségekről beszélnek, nem pedig szí- -----H OSSZAN LEHETNE sorolni azokat a kollektívákat. amelyeknél a gyakorlat már most igazolja: az igazi alkotáshoz, az eredményes munkához, a tartós, megalapozott feilődés- hez fontos dolog, hogy senki se higgye: szívességet tesz. ha elvégzi vállalt feladatát, ha az úi követelményekhez igazítja felfogását, cselekvését, felelősségét, ha egyéni érdekeit nem helyez) a közösség érdekei fölé. ha tisztességesen, becsületesen végzi munkáját. Venesz Károly További segítség a fizikai dolgozók gyermekeinek tanulásához Tavaly 1800, az idén már két és fél ezer munkásszülő középiskolás gyermeke vesz részt az egyetemi, főiskolai KlSZ-fiatalok korrepetáló tanfolyamain. Az egyetemisták fáradozása, segítsége nyomán a fakultatív osztály- közösségek tagjainak 70 százaléka tett legutóbb sikeres felvételi vizsgát a különböző felsőoktatási Intézményekben — mondotta dr. Vajó Péter, a KISZ-kb titkára a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen pénteken Maid még később derül ki. milyen eredménnyel. Azt mondia: — Türelem kell mindenhez. Nekem meg van. Itt van az út. A Köziekedé' sí Minisztériummal levelezett, hogy építsenek legalább egv makadámutat a pusztára. Olyan szívósan küldözgette a kérelmeket, hogy végül is megjött a válasz. Legkésőbb a jövő év végéig számíthatnak arra, hogy Ordaspusztát összekötik a világgal. Aztán, hogy így lesz-e, ezt jósolni sem szabad. Jancsi reménykedik, talán sikerül egyszer. Amióta Füzér Jánost otthonához kötötte sorsa, mozgalmas az öreg cselédsorsból visz- szamaradt porta. Takarosán fehérre meszelt. A fiú azzal foglalkozik, ha az utat megépítik. a házukat is megfiatalítják. Az igazság, hogv mindentől eltekintve, ráférne egy kis formálás. Már csak azért is, hogy János könnyebben mozoghasson járószékével a portán. Járda kellene az udvarra, fel a verandáig. Mert jönnek érte a barátok, viszik Jancsit ki. az emberek közé. de nem várhatja el mindig hogy mások tologassák. Szóval. ha az út megépülne... Ha nem. akkor János megv Bercelre. De akkor mi lesz azokkal az idősebb emberekkel. akiknek segítségére van. Bízunk a lesjobbakban. Füzér Jancsitól lehet leginkább példát meríteni erre is. Nyomorékra zúzta őt a rázuhanó gumiszalag, de életakarata mindennél erősebb volt. Es most már nem is csak magáért. hanem másokért is dolgozik. Mert ilyen fiú ez a Füzér Jancsi Ordasousztán. Bobál Gyula megtartott országos diákszemináriumon. Mintegy 130 főiskolás és egyetemista vitatta meg, hogy milyen további erőket lehetne mozgósítani a fizikai dolgozók tehetséges gyermekei tanulmányainak segítésére. Dr. Vajó Péter hangsúlyozta, hogy a kezdett lépések után az aktivitást országos mozgalommá kell fejleszteni. Jelenleg a leghatékonyabb formák közé tartozik a tanulótáborozás. Az idén több mint kétezer olyan középiskolás fiatal vett részt a KISZ egyetemi előkészítő táboraiban, akik az egyetemi székhelyektől távol laknak. Naponta 7—8 órás „edzéseket” tartottak matematikából, fizikából, történelemből és a nyelvi tantárgyakból, s a programot politikai és kulturális rendezvények élénkítették. Figyelemreméltó a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem gyakorlata: a nyári táborozókkal élénk levelezőkapcsolatban állnak, s tanév közben is szerveznek számukra bentlakásos képzést. Az ELTE a Studium generale keretében a tanulmányi versenyek hetedik és nyolcadik osztályos helyezettjeit patronálja rendszeresen. A Nehézipari Műszaki Egyetem KISZ-esei pedig tanévközi előkészítő táborban foglalkoznak a munkásszülők tehetséges általános iskolás gyermekeivel. Az eredményekkel korántsem lehetünk elégedettek — A felszabadult Kubában felszámolták a maláriát, a sárgalázat, a diftériát és a gyermekpara- Uzist. Nagy mértékben csökkent a gyomormegbetegedések és a tuberkulózisos esetek Száma. Egészségügyi célokra a kubai kormány évente 300 millió pesót fordít. Az országban több száz új kórház, rendelő és egyéb gyógyító intézmény létesült. Valamennyi vállalatnak saját orvosa van. folytatta. Így például az eddiginél gondosabb szervezésre lesz szükség a tanfolyamok résztvevőinek kiválasztásakor. Jobban lehetne támaszkodni a középiskolai KISZ-szervezetek és tanárok igényeire, javaslataira is. A fizikai dolgozók gyermek keivel való törődést a továbbiakban nem szabad leszűkíteni csupán az egyetemi továbbtanulás előkészítésére. Annak érdekében, hogy a jövő fizikai dolgozóinak műveltsége magasabb szintű legyen — fokozatosan új formákat kell meghonosítani, amelyek a fiatalok általános műveltségének, képességeinek fejlesztését szolgálják. A budapesti Műszaki Egyetem ifjúkommunistái e téren már előbbre léptek. Novemberben a szakmunkás- tanulók köréből szerveztek tíz csoportot, s a kísérleti, foglalkozásokon ezúttal nem a továbbtanulási, hanem az önművelődési, kulturálódási igény felkeltése az elsődleges cél. A tervek szerint jövő tavasszal követi példájukat az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem és a pécsi Tanárképző Főiskola kollektívája is. Ezután Barabás János, az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács titkárságának munkatársa szólt arról: milyen feladatokat vállalhatnak az egyetemisták a IV. ötéves terv kollégium- építési programjának végrehajtásában. Annak ellenére, hogy az orvosok száma 11-szerese a forradalom előttinek, továbbra is igen nagy a kereslet a szakképzett egészségügyi káderek iránt, hiszen az egészségügyi intézmények hálózata egyre szélesedik. A kubai lakosság egészségügyi ellátottságának magas színvonala a szocialista Kuba jelentős sikere. NÚGRAD - 1971. november 21., vasárnap 3 Kubában valamennyi vállalatnak saját orvosa van /