Nógrád. 1971. november (27. évfolyam. 258-282. szám)

1971-11-21 / 275. szám

Oimz ptmek A salgótarjáni fitmkiub ok­tóberi nyitánya után, novem­ber 24-én, Balassagyarmaton, is megkezdődik a filmklub új, olasz filmekből válogatott so­rozatának bemutatása, „A neo realizmustól napjainkig” rímmel. Az impozáns válogatás igen sok értékes filmet kínál, s bepillantást enged a nézőnek az utóbbi évtized olasz film­gyártásába, Csupa nagy ne­vek, világhírű művészek a filmek alkotói, akik műveik­ben számos kiváló és méltán népszerű színészt szerepeltet­nek. Marcello Mastroianni, Alain Delon, Renato Salvato- ri, Annie Girardot, Sophia Loren, Jean-Paul Belmondo, Silva Koscyna, Jean Sorel, Virna List, Alberto Sordi, An­na Magnani, Nino Manfredi —, hogy csak néhány nevet említsünk, akik közül páran több bemutatásra kerülő filmben is jelentős szerephez ■jutottak. A filmek műfajban és prob­lémaérzékenységben egyaránt széles skálán mozognak, amely lehetővé teszi, hogy mindenki megtalálja érdeklődésének a leginkább megfelelőt, Fellini 1959-ben készített Édes élete, Anna Gobbi Bot­rány című filmje, Franco Rossi Füstje a polgári társada­lom felső rétegeinek több-ke­vesebb kritikával történő áb­rázolása. Pietro Germi Höl­gyek és urak című filmjében viszont már az olasz kisváros életét kíméletlen igazmondás­sal, csípős szatírával állítja elénk. Fellini tanácstalan- fel- tűneshajhászásba, narkotiku­mokba zuhanó, érzéketlen ide­geiket szexorgiákkal felcsigá­zó, arisztokrata-nagypolgári és polgári szereplőit némi nosz­talgiával szemléli, részvéttel ábrándul ki hőseiből, s a va­lóságra ébredőknek még meg­adja az újrakezdés lehetőségét Géműből mindez hiányzik, nincsenek illúziói, a rossz, a korrupt, a gátlástalan végér­vényesen megmarad annak, ami. Luchino Visconti 1960-ban forgatott „Rocco és fivérei” című filmje munkáskörnyezet- ben játszódik. Felépítése las­san áradó, epikus, mint egy családregényé. A film a Dél- Olaszországből Milánóba köl­tözött, ott meggyökerezni igyekvő Parondi család szét­hullásának története. Visconti csodálatos ábrázó lókészséggel, rendkívül megragadőan, nagy drámai erővel tudja megfogni azokat a széthúzó és kohéziós erőket, amelyék a család kö­telékeit feszegetik és össze­tartják. A rendezés külön elő­nye még, hogy hősei, az em­beri sorsokat környezetük kölcsönhatásában, társadalmi összefüggésültben ábrázolja. Vittorio de Sica, a neves színész és filmrendező Egy asszony meg a lánya (Moravia regényéből) című filmjével neo realista évei lezáródása utáni korszakának legjobb al­kotását készítette el. A filmet művészi értékei mellett, ma­radandó élménnyé avatja So­phia Loren árnyalt és sokszí­nű anyaalakítása, Raff Valloné markáns színészi játéka. Francosco Rost, a hatvanas évek elején ismertté vált ren­dező két művével is szerepel. Egyik alkotása — mellyel hír­nevét megalapozta — az 1961- ben forgatott Gyilkosság Szi­cíliában merészkezű ábrázolá­sa a nyomorba ragadt és ál­landó rettegésben tartott szi­getlakok életének, a maffia szövevényes hálózatának. Rosi — kinek családja szicíliai ere­detű —, bátorságát, elhivatott­ságát dicséri, hogy a fenyege­tő levelek és felszólítások el­lenére sem riadt vissza, és nagy nehézségek árán is le­forgatta filmjét. VÉLEMÉNYÜNK AJÁNLATUNK ■ Nemcsak színházi közvetítéseket, hanem sikeres fil­meket, köztük számos magyar filmet is megismételt a tele­vízió, egynémelyiket éppenséggel a középiskolák filmeszté­tikái adásának keretében. így került ismétlésre szombaton délután a Hannibál tanár úr című magyar film, amelyet Móra Ferenc Hannibál föltámasztása című kisregényéből Fábri Zoltán, Gyenes István és Szász Péter írt. A rendező Fábri Zoltán sikersorozatában fontos állomás ez a film is, amely a húszas években dühöngő fehérterrort idézi. Archív szempontból is érdekes ez a film, hiszen Nyúl Béla szere­pét a nemrégiben elhunyt Szabó Ernő játszotta, mégpedig oly megrázóan, hogy a tragikomikus sorsú hős örökké őriz­ni fogja kiváló színészi képességeit. Nem véletlen, hogy 1957-ben a Hannibál tanár úr Karlovy Varyban a fesztivál fődíját nyerte. Kitűnően kiegészíti a kiváló rendezői és szí­nészi munkát Szécsényi Ferenc operatőri tevékenysége, és Tamási Zdenko zenéje. Bár ezt a filmet elsősorban a közép­iskolák negyedik osztályosainak ajánlotta a televízió műso­ra, ú ív gondoljuk, a felnőtteknek ugyanolyan örömet szer­zett ászén az ilyen jó filmeket szívesen megnézzük több­ször is. A mai, vasárnapi műsorból olvasóink figyelmébe ajánl­juk > Flipper című, magyarul beszélő, amerikai filmsorozat tó .ük részét (10.30). Érdekes mezőgazdasági műsor ad ben;k -ütést külföldi tapasztalatokba Útlevél nélkül címmel (ISAV Kora délután jelentkezik a Pedagógusok fóruma (14 10). Rábaközi Röpülj páva- körök mutatkoznak be (15.05). A . .ás című hetilap 25 éves jubileumát köszönti a. Szer- vus Pajtás! című helyszíni adás a Jégszínházból (15.55), a szr'c ... s időpontban jelentkezik a Delta című tudományos hírű (17.40), az esti műsorban pedig Koltai Vali énekel (21.20). L. Gy. l\ógrá<3 népművf‘ze1éből Nógrád megye népművé­szetéből címmel gazdag anyaggal rendeztek kiállítást a szécsényi járási művelődé­si központban. A klubhelyi­ségben bemutatott anyag ér­dek1 ödest váltott ki a lakos­ság körében, a fiatalok gyak­ran felkeresik a tárlatot. A kiállítást, amelyet a balassa­gyarmati Palóc Múzeummal közösen rendeztek, ízelítőt ad Nógrád gazdag népművészeti hagyományából, különös te­kintettel a szécsényi járás­ban még fellelhető népmű­vészeti hagyományokra. Megrendezésének célja, egyé­ben kívül az volt, hogy fel­keltse az érdeklődést a nép- művészeti hagyományok ápo­lása iránt Hiszen sok köz­ségben már visszaszorulóban van az élő népművészeti ha­gyomány, amelynek meg­mentése és élővé tétele vala­mennyiünk feladata. 4 NÓGRÁD - 1971. november 21., vasárnap ] Az igazság pillanata egy ■sikereinek csúcspontján élő, körülrajongott torreádor életé­nek rajza. A film címe szim­bolikus, nemcsak azt a pilla­natot idézi, amikor a torreá­dor végső kegyelemdöféssel igazságot szolgáltat a bika fölött, hanem jelenti a bőrét naponta vásárra vivő ember magáradöbbenését. kizsákmá- nyoltságára való ébredését is. Rosi érezteti nézőjével, hogy a siker kivívása mennyire fá­radságos, hogy a fény mögött, mindig ott az árnyék, a bár­mely pillanatban bekövetkez­hető bukás. A Szenzációvadószok Mar­cello Fondato első rendezése. Megformálása szándékosan fca- landfilmízű, mely azt a célt szolgálja, hogy a rendező egy közkedvelt formában nagyobb nézősereg előtt fejthesse ki mondanivalóját, véleményét az elmaradott szardíniái viszo­nyokról. A könnyebb műfajt két film képviseli: a Komplexusok és az Olasz furcsaságok. Mind­kettő jellegzetes, a csúfondá- ros humort sem nélkülöző olasz filmvígjáték. Közülük Nanrd Loy alkotása az Olasz furcsaságok a jelentősebb. Mikroszkóp alá teszi, kina­gyítja az olasz ember néhány jellemző tulajdonságát; e na­gyítással már nevet is rajta, de anélkül, hogy megbántaná, vagy honfitársainak „furcsa­ságát” tel jességében megtagad­ná. A filmek végére érve egy megjegyzés kívánkozik: a filmklub programja — műit enne ígéri — meg Ízelítőt sem ad a neorealizmusbol, de nap­jaink, pontosabban a hatva­nas évek olasz filmgyártását méltóképpen reprezentálja, és mindenképpen megérdemli a fikrtsaeretó köadnség figyel­mét. Múzeumi publikációk A Nógrád megyei Múze­umok Igazgatósága igen nagy gondot fordít a tudományos kutatások eredményeinek fo­lyamatos publikációjára Legutóbb Borsos Gábor és dr Molnár Pál tanulmányt készített „A revíziós politika 1931—1938 között Nógrád megyében” címmeL A pub­likáció a megyei Oktatási Igazgatóság évkönyvében je­lenik majd meg. Dr. Be­lit zky János útmutatót írt a helytörténészek számára Mikszáth Kálmán életének és műveinek tanulmányozá­sához. Az útmutatót — sok­szorosítás után — a helytör­ténészeken kívül elküldi a múzeum a történelemszakos tanároknak is. Az. UNESCO javaslatára ezekben a hetekben minde­nütt megemlékeznek Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, a nagy orosz regényíró születé­sének százötvenedik évfordu­lójára* Ezért, valamint ama meggondolásból, hogy a mai irodalom tanulmányozása mellett múlhatatlanul szüksé­ges az is, hogy időnként egy- egy klasszikus alkotással is megismerkedjék a ma olvasó­ja, ez alkalommal Dosztojevsz­kij legismertebb művével kí­vánunk foglalkozni. Dosztojevszkij a „megalá­zóitok és megszomorvtottak”, a kisemberek írója volt, „az első olyan, író, aki mind ez idáig egyedülálló művészettel, meghatározta a lelki elferdü- lés tüneteit, melyeket a mo­dern nagyvárosi élet társadal­mi téren szükségképpen ki­vált” — állapította meg Lu­kács György. A művészetről alkotott fel­fogása szerint a műveszet nemcsak mindig hű a való­sághoz, de nem is lehet hűtlen kora valóságához. Az igazi művészetnek éppen az az is­mertető jele, hogy mindig idő­szerű, életbevágóan hasznos. Korszerűtlen, a kor igényed­nek meg nem felelő művészet egyáltalán nem létezhet. Ha van fe, akkor az nem művészet, elsekélyesedik, elkorcsosul, el­veszti erejét és minden mű­vésziességet. Dosztojevszkij leikébe kora valóságának két szörnyű em­léke égette be magát Zsarnok apja kegyetlenkedései, akit végül elkeseredett jobbágyai ölnek meg, és saját szenvedé­séi a „holtak házában”. Már ismert író, a „Szegény embe­rek” című regénye nagy vissz­hangot vált ki, amikor kap­csolatba kerül az utópista, szo­cialista Petrasevszkijjel és te­vékenysége miatt letartóztat­ják. Hosszú hónapokat tölt a Péter-Pál-erőd magánzárkájá­ban, majd halálra ítélik. 1849. december 12-én, az elítélteket kivezették a vesztőhelyre, már rájuk meredtek a töltött fegy­verek, amikor a cár kegyelem­ből négy év kényszermunkára változtatta a halálos ítéletet. A börtönévek kegyetlenségei megviselik, mégis úgy érzi, meggazdagodva kerül ki a borzalmak közül: „A fegyház­ban, a rablók között, négy év alatt, végül különbséget tud­tam tenni az emberek között. Nem tudom, elhiszed-e — ír­ja bátyjának —, vannak itt mély, erős. szépséges jelle­mek, milyen örömmel leltem meg a durva kéreg alatt az aranyat." A börtönévek, majd az. azt követő szibériai száműzetés alatt ugyanazt élte át, amit majd regénye hőse Raszkol- nyikov. Öt is mind kerülték, senki se szerette, sőt hovato­vább már gyűlölték is. Nem értette, miért? Már ekkor megfogalmazódnak későbbi el­vei: a lelki szegényekről, akik üdvözölnek és egyedüli hor­dozói a szeretetnek és a jó­ságnak egy farkasfogú társa­dalomban, és akik lelki bete­gekké lesznek tolla alatt, tu­datos tiltakozásként az „egész­séges” világgal szemben, ahol normálisnak lenni egyértelmű a gátlástalan önzéssel. Én a kor gyermeke vagyok — hirdette —, a hitetlenség és a kétkedés gyermeke voltam mindeddig, sőt az leszek a síromig is. Milyen borzalmas gyötrődéseket okozott és okoz nekem most is a hitnek ez a szornja, amely minél erősebb a lelkemben, annál több erő ébred fel bennem ellene. Gorkij, aki „gonosz zseni­nek” nevezte Dosztojevszkijt, azt is megírta róla, hogy min­den egyes munkája saját éle­tét példázza. Sokszorosan ér­vényes ez legismertebb művé­re, a ,JSün és bűhhődés”-re, amely 1866-ban jelent meg, és a lélektan* ábrázolás egyik csúcsa. Két lélektani probléma iz­galma tölti be a regényt: mi­ért gyilkolt Raszkolnyikov, ez a mélyen gondolkozó és ösz­tönösen is jótékony egyetemi hallgató, és hogyan juttatja el a bűntudat a vezeklő szenve­dés vállalásáig. Raszkolnyikov gyilkolt, hosszas footoigatás után agyonütött egy „tetüt”, egy uzsorás vénasszonyt, akibÜi inkább kára volt mint hasz­na a világnak. Az asszony hú­gát, aki szerencsétlenségére rosszkor lépett be a nyitva felejtett ajtón, már kényszerű­ségből, szinte önkívületben öli meg. Nem önérdekből gyil­kol, magasabb cél érdekében szabadítja föl magát a közön­séges erkölcs alól. Az emberi ész és igazság nevében cse­lekszik, de gyötri a lelkiisrae- retfurdalás, s egy idő után föladja magát. Erre a lépésre kényszerítik beteges idegei, az a felismerés, hogy a bűnt könnyebb elkövetni, mint bű­nének tudatát elviselni. Bűnét először Szonjának vallja be, a kis prostituált lánynak, akiről tudja, hogy szűzies ártalatlanságát vitte a vásárra csak azért, hogy ré­szeges apja miatt nyomorgó családján segíteni tudjon. A leány felolvassa Raszkolnyi- kovnak az Evangéliumból a Lázár feltámasztását ismerte­tő részt, s az a bűntudat sú­lya alatt térdre roskud a lány előtt. „Nem előtted haj­lok meg, hanem térdre boru­lok az emberiség minden szen­vedése előtt" Szonja elkíséri 'Raszkolnyíi kovot Szibériába is, vedóar - gyala lesz nemcsak neki, ha­nem fegyenctársamak is. Ta­núi lehetünk újjászületésénél« és pesszimizmus helyett azzal a megnyugtató érzéssel hajt­hatjuk be a könyvet, hogy a bűnhődés után, Raszkolnyikov kiharcolja majd kettőjük bol­dogságát, lelki békességét, lesz ereje és tisztasága a jövendő hősiességéhez. Csokly LM A hét könyvei AKADÉMIAI KIADÓ: t*| FÖmJe» síkon A—K. CORVINA: Raiogh András: a kert művészete — Műhelytitkok. Francis Carco: Utrillo, Benvenuto Cellini mester élete, amiképpen ő maga megírta Firenzében. Peter H. Fedst: Na­tional Galery, London. B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. GONDOLAT: Abonyi Iván: A ne­gyedik halmazállapot. — Bevezető a plazmafizikába. Pierre Chaunu: A klasszikus Európa. Az Ősi ma­gyar hitvilág- Szőllősy Klára: A szivárvány velünk marad. MAG­VETŐ: Reményik Zsigmondi Ván­dorlások könyve. Manuel Rojas: Tolvaj volt az apám. Dimitri j Taraszenkov: Bokszer tölgyfale­véllel. MORA: John Cottrell: A végzet embere (Kozmosz). Cser- nai Zoltán: Atleontisz (Kozmosz). Csukás István: Pintyőke cirkusz, világszám! Blaga Dimitrova: A lek nem mertek szeretni. (Koz­mosz). Gál György Sándor: Há­rom fekete lobogó. Halász Zoltán: Bonflmi tanár űr. Kőszegi Imrét Tollas konty. Kari May: A siva­tag szelleme. Oravecz Paula: Pet­ii Anna. Szolja Prokofjeva: A sárga táska (Kárpáti Kiadó* Uzsgorod). Alekszandr Roszkins Csehov élete (Kárpáti Kiadó, Uzs­gorod). SZÉPIRODALMI: Boldi­zsár Iván: A filozófus oroszlán- Déry Tibor: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. Illyés Gyula: Abbahagyott versek. Ily- lyés Gyula: Tiszták. Jean Coc­teau: Rettenetes gyerekek — Ret­tenetes szülők. Kacsó Sándor: Virág alatt — iszap fölött. (Krite- rion, Bukarest). Majtényi Erik: Hét nap a Kutyák szigetén. (Kri- teriom, Bukarest). Moldova György: Tisztelet Komlónak! Oláh István: Alom a csőd?lódról. (Kriterion, Bukarest). Rettegi György: Emlékezetre méltó dol­gok. (Kriterian. Bukarest' Tamá­si Gáspár: Vadon nőtt gyöngyvi­rág. (Kriterion. Bukarest). Tzutay Sándor: Eszter és a fajdkakas. ANDRZEJ ZBVCH 5 Lengyelből fordította ' : rsányi ístván) — Nyitott kérdés még a Kloss-szal folytatott beszél­getéséről készített jelenté­se — mondta Jeanne. — Várjunk csak — kezdett kom­binálni — ez az utász száza­dos azt mesélte, hogy ma Le Havreban járt von Vormann- nal, akinek a húga» ott lép fel minden este. 40. — Ez igaz is — válaszolta —, csak az úton kereket ol­dottam, és most itt vagyok. Bár itt is csak átmenetileg tar­tózkodom. Klossnak elmagyarázta a helyzetet. Néhány héttel ez­előtt, Saint Gilles-ben letar­tóztatták Marekot, a Maquis körzet itteni főnökét. A vilá­gon a legostobább lebukás. Bal kézről szerzett, de azért kiváló papírjai voltak. Gyor­san akart Le Havre-ba eljut­ni, s igénybe vette egy al­kalmi tehergépkocsi vezetőjé­nek szívességét. Kiderült, hogy a pasas német raktárból lopott konzervet szállított. A veze­tőt, és a kocsi valamennyi uta­sát természetesen letartóztat­ták, de a németek úgy lát­szik, sem sejtik, ki került há­lójúkba, mert a bírósági tár­gyalás időpontjáig Marekot a helybéli börtönben őrzik. Ma­rek nemcsak a körzetről tud sokat, de a szigettel tartott kapcsolatról is. továbbá ismeri azokat az embereket, akik a svájci kirendeltségen keresz­tül tartják az összeköttetést a központtal. Éppen ezért köz­pontunk mindent elkövet, hogy Marekot kiszabadítsa a bör­tönből. Amikor Kloss érkezé­séről befutott a bizalmas hír, azonnal érintkezésbe akartak vele lépni, mert segítségét az akció előkészítéseben hasznos­nak sőt, nélkülözhetetlennek tartották. A balszerencse azonban úgy hozta magával, hogy Jean-Pierre von Vor- mann-nak mondta be a jel­szót, s aztán a börtön elleni támadási kísérlet során hagy­ta magát agyonlőni. Kloss röviden beszámolt ne­kik von Vormann-nal folyta­tott beszélgetéséről, kitérve az Elért és a monoklis hadnagy közti — véleménye szerint — konfliktusra. Mindez — össze­gezte az elmondottakat —, még bizonyos esélyekkel ke­csegtet a játékban. — Iszonyatosan kockázatos játék — jegyezte meg Jeanne —. de nincs más kiút. — Abból a feltevésből kell kiindulnunk — mondta Henri —, hogy Vormann még nem értesítette Eiertet, és csak­ugyan a saját szakállára akar­ja folytatni a játékot. Az sem kizárt persze, hogy Vormann például az SD-nek dolgozik, és a zsarolási kísérlet csak ar­ra jó. hogy szervezetünket alaposabban megismerje. Akár így nézzük a dolgokat, akár úgy, ahhoz túl sokat tud, hogy hosszú életet lehetne jósolná neki. — Igen — tette hozzá Kloss —, ő lehet a megbízható kéz, nála rejthette el Vormann a jelentést tartalmazó borítékot, Elértnek címezve. Nyelve ön- kénytelenül rászaladt az ínyére ragasztott kis fiolára. — Valami eszembe jutott — kezdte lassan —, ötlet őrült ötlet, s ráadásul Jeanne szá­mára pokolian veszélyes. De ha elfogadnád — fordult a lányhoz —, még volna valami esélyünk. — Ha kell... — a lány megrándította vállát. — Nem tudom, elhiszitek-e, de néha úgy érzem, szívesen meghal­nék... — Ne nyafogj — szakította félbe durván Henri —, eb­ben nem vagy egyedül! -— Megtömte pipáját, s nagy go­molyokban fújta a füstöt — (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom