Nógrád. 1971. november (27. évfolyam. 258-282. szám)

1971-11-17 / 271. szám

A nyelvtudásról Az ember társadalmi lény: természeténél fogva igényli azoknak a kapcsolatoknak szálait, melyek által valami­lyen módop hozzá hasonlók­hoz kötheti életét. Eev sző­kébb közösségen belül, vaay egy tágabb közeg — város, megye, ország — határain is túllépve. Ezen vágyának eleget téve aztán szükségszerűen eléri azt a pontot, melyen túl a baráti közeledés megkerülhe­tetlen. vagy nehezen megke­rülhető feltételével: a nyelv­tudás problémáiéval találta szentbe magát. A szólás ~ annyi embert ér. ahány nyelvet beszél — örök igazságot tartalmaz: fi­gyelembe nem vételének ér­zékeny. sok esetben kellemet­len következményeiről a kül­földet megjártak tudnak hosz- szan mesélni. Mert bizonyos esetekben elboldogulhatsz tu­lajdonnevek szajkózásával és két kezed segítségül híva; Is­meretlen helyen, ismeretlen emberek között. Tarthatatlan­ná akkor válik a helyzeted, mikor társaid sorra próbál­koznak gondolatot cserélni veled, anyanyelvűk után más nyelvek sorával is. 'Te viszont csak szerény mosollyal intesz nemet. Tudvalevő, hogy Magyaror­szág általános iskolát végzett honpolgárait az érvényben levő rendeleteknek megfelelő­en minimum néey évig oktat­ják orosz nyelvre. A középfo­kú intézményeket meviárta- •kat még hosszabb ideig. Amíg tehát a német, angol, francia, netán szuahéli nyelv francia nem tudása esetén mentesítő körülmény lehet — persze csakis a magunk és semmiképpen beszélgetőpart­nereink számára — idő és alkalom hiánya. addig az orosz esetében másra kell hi­vatkozni. Pedig ha e nyelv használa­tával vannak alapvető nehéz­ségeink, akkor az sokszoros gondunkká válik, vagy vál­hat. Mert szláv nyelvet be­szélő szomszéd országok vesz­nek körül (Szovjetunió. Cseh­szlovákia. Jugoszlávia) me­lyek bármelyikében megértet­hetjük magunkat oroszul. Mert a - szocialista országok közül érvényesíthető még ugyanezen n v v Lengyelor­szágban és -Bulgáriában. Mert a fejlődés alapja a tapaszta­latcsere is: s a fenti orszá­goknak az élet számos terü­letén elért eredményeit lát­ván. az orosz nyelv oktatásá­nak rohamos fejlődése ta­pasztalható Nyugat-Európá- ban és a tengeren túl is. * A fenti indokokhoz ösztön­ző összetevőként .hozzávéve még. hogy megyénk rendsze­res testvéri kapcsolatban áll a szomszédos szlovák terület­tel. a szibériai Kemerovo me­gyével. s esetleges majdani kapcsolatai sorába orosz nyel­vet is használó területek is lépnek — példátlanul kevés a nyelvtudásban társalgási fokra emelkedett ember szű- kebb hazánkban. Haidani gyakorló tanársá­gom személyes tapasztalatai mondatják velem, hogy az alapvető hiba az iskolai nyelvoktatásban keresendő (kellő érzelmi motiváció hiá­nya. avult módszerek az audio-vizuális eszközellátottság ellenére, könyvízű tananvag). Most és itt mégsem erre a gyenge pontra tüzelnék. Mert végül is az iskolapadban szerzett grammatikai alapra önszorgalomból felépíthető később a praktikus tudás. Igaz. sok gyakorlással, gya­korlásra módot adó közegben. De hol vannak ilyen he­lyek? Hol vannak olyan he­lyek. ahol bárki is nekiláthat egykori minimális ismeretei módszeresen irányított felele­venítéséhez. vagy — maga­sabb fokon — e nyelven foly­tatott spontán baráti beszél­getésre kap módot? Tudom: elsősorban a TIT-ben. De va­lón a nyelvtanfolyamok meg­hirdetésén. az évente megje­lenő. a hamar elrongvolódó falragaszok felhívásain túl történik-e valami annak ér­dekében, hogy az embereit ráébredjenek a nyelvtudás szükségességére? Persze, ho®v vannak ennél sokszorta szükségesebb dolgok is az életben: előbbrevalóak. fontosabbak, sürgetőbbek. Dé ugyanúgy vannak az életet elaprózó. kicsinyessé tevő apróságok. felesleges üresjáratok is. Hát az utóbbiak helyébe sürgetem én a látványos és hatékonv ösztönzést, lehető- ségláttatást és hívó szót: mozgósítást a nyelvtanulásra. Diákoknak és esztergályo­soknak. hivatalnokoknak és mérnököknek, földet művelők­nek és orvosoknak címezve. Azaz mindenkinek. S még akkor is. ha netán tömegek várják felvételüket a TIT nyelvtanfolyamaira. Végh Miklós Évadzárás Borsiamban Tiéli pihenőre vonultak az ásók, kefék, s más régészszer- száxnok, befejeződtek az idei ásatások a táci Gorsiumban. Az elmúlt esztendők feltárásai bebizonyították: Gorsium val­lási központ szerepét töltötte be, fénykorában. Trajánustól egészein a III. században ural­kodott Marcus Auréliusig va­lamennyi római Imperator- templomokat, szentélyeket, építtetett ezen a helyen. Szá­mos földbe került tárgy, szo­bor, faragott-feliratos kőosz­lop tanúskodik az egykori pezsgő életről. Az ásatások vezetője a szé­kesfehérvári István király Mú­zeum igazgatója, dr. Fitz Jenő. Őt kértük, ismertesse az idei eredményeket. — Elöljáróban arra szeret­nénk választ kapni, miről is mesélnek a felszínre került tárgyi emlékek? — Egy szemléletes példát a tozott hozzá. Valószínűleg ün­nepi palotaként szolgált. Ké­sőbbi sorsáról meglehetősen világosan beszélnek a fellelt nyomok. Észrevehettük a 178- ban bekövetkezett marcoman- támadós és -dúlás -nyomait az égett köveken. Később, 260- ban a szarmaták támadása so­rán teljesen elpusztult. Te­teje a padlóra omlott, falait félperzselték. A további beszélgetés so­rán szó esett arról is, hogy az' ünnepi palotát minden való­színűség szerint „vendégmun­kások” építették, ugyanis az aquincumi II. számú légiót ve-, zényelték a munkálatokhoz. Ezt azok a cserepek árulják el, amelyek most is őrzik a lé­gió bélyegzőit: „LEG II. AD”... — Az évadzárás mindig al­kalom arra is, hogy néhány szóval, az elkövetkező munká­latokról érdeklődjünk. Mihez kezdenek jövőre Gorsiumban? A gorsiumi Ludd Romanin a 25. Színház művészei antik görög drámát mutattak be, s ez alkalommal került sor az egykori Pannon városok sza­valóinak találkozójára. A jö­vőben ezen a találkozón antik eredetű és antik tárgyú, monst­re szavalatműsorra kerül sor. Végül a múzeumi és műem­léki hónap idején tartották a Ludd Plebei ünnepségét, amely egyszersmind a turistaszezon végét jelntette. Rómában, a Ludi Plebei nagy eszem-iszom ünnepség volt. A székesfehérvá­riak merész tervei közé tarto­zik, hogyha megkezdi műkö­dését Gorsiumban vagy köze­lében valamiféle vendéglátó egység, talán római receptek szerint készült étkeket szol­gálnak fel, antik lakomákról szóló versek elhangzása köz­ben, a Ludi Plebei alkalmá­val. Esztergomi László MOZIÉLET v4 belorusz pályaudvartól a Jelenet a Kés című színes, angol filmből Csütörtöktől ismét új fil­meket vetít a salgótarjáni November 7. Filmszínház. A bemutató mozi műsorán egy­szerre két film is szerepel. Délután fél négytől és há­romnegyed hattól a Belorusz pályaudvar című színes, szov­jet filmet, este nyolc órától pedig a Fielding regénve alao- 1án készült Tom Jones című, színes angol kalandfilmet játsz- szák, kizárólag tizennyolc éven felülieknek. A Belorusz pályaudvart a szovjet filmhét ünnepi előa­dássorozataiban mutatták be, minthogy az utóbbi évek szov­jet filmjei közül kiemelkedik témaválasztásával, művészi, színvonalas, és gondolatéb­resztő feldolgozásával. Hősei olyan férfiak, akik életüket kockáztatják a frontokon, de napjainkban a legkülönbö­zőbb, nehezen megoldható konfliktusokkal találják szem­be magukat. A gazdasági és a társadal­mi élet bonyolultabbnak bizo­nyul a háborús évekénél, amikor egyszerűbben felis­merhető volt, ki és mi el­len kell harcolni. Az igények, elképzelések sokfélesége, az egyéni kezdeményezések, s gyakran egyesek önzése, nem­törődömsége sokakból értet­lenséget vált ki. E problémák társadal­munkban is élők, nézőink közül is többen küszködnek velük, ezért minden bizony­nyal érdeklődéssel fogadják a filmet. Az érdeklődést csak fokozza a színészek életteli, kiváló alakítása, így többek között Jevgenyij Leonov, Pri- hotkov szerepében. A Tom Jones színes, kosz­tümös angol filmvígjáték 1963-ban készült Tony Ri. chartson rendezésében. A film fő értéke a korszak hi­teles atmoszférájának megte­remtése, és az a realizmus, amellyel az alkotók a XVIII. századbeli Anglia embereit, erkölcseit, képmutatásait, tá­jait és életmódját ábrázolják. A film előadásmódja könnyed, vidám, helyenként vaskos és naturalista, de' sehol sem ön­célúan. A címszereplő Albert Finney 1963-ban a velencei fesztiválon a legjobb alakítás díját nyerte. November 22-től 24-ig az 1970-es Karlovy Vary-i fesz­tivál nagydijával kitüntetett, színes angol filmet, a Kes-t játssza a bemutató mozi, amely egy kisfiú és egy sólyom ba­rátságáról ' szól. A Morning Star kritikusa többek között azt írta róla: „Valóságos gyöngyszem ez a film, mulat, ságos, megindító, semmi köze a gyerek- és állatfilmek ér­zelgősségéhez, inkább a Zab. hegyező stílusához áll közel". A filmet Kenneth Loach ren­dezte ás filmje az angol új hullám és a hagyományos el­beszélő film kettősségét hor­dozza. Itt a jövő telefonja Veszprém megyében, ahol létre­hozták hazáink első automatizált távbeszélőkörzetét, felszerelték a több érmével is működő nyilvá­nos használatú univerzális tele­fonkészülékeiket. A kísérleti jellegű készülékek t—és 10 forintos érmékkel működnek. Ez a típus méltán ne­vezhető a jövő telefonjának, mert a helyi és távolsági' beszélgetések­re az igénybe vevő kívánsága sze­rinti időtartamig használható. A készülék az automata által mért díjtarifák szerint ielzi, ha a befizetett használati idő lejárt. A mi-fonálé. aki a rendelkezésére álló idő leteltével meg akarja hosszabbítani beszélgetését. jel­zésre további érme bedobásával megszakítás nőikül használhatja a készüléket. Az automata ugvainis a „befizetett” idő lejárta előtt 10 más-odnorrcei jelzést ad a telefo­nálóknak. A nyilvános használatú modem készüléktíous első három példá- nvát Vesznrémbrn. várpalotán és Bálatonfüreden szerelték fel. (MTI) Mindig érdeklődéssel és izgalommal várjuk azokat a műsorokat, amelyek a világirodalom új alkotásaiba enged­nek bepillantást. Szívesen kapcsoltuk be a televíziókészülé­ket vasárnap is, amikor a Világirodalmi magazin Ungvári Tamás fordítói estjét ígérte. Ezen ugyanis három egyfelvo- násos dráma megfilmesített változata is szerepelt. O’Neill I „Az éjszakai portás” című egyfelvonásosa ugyan nem volt új számunkra, de Hirson és Vidal már felkeltette kíváncsi­ságunkat. A Játék a gyilkossággal című tévéjáték némi jó- szándékkal a groteszkek közé sorolható, s lehetséges, hogy Roger O’ Hirson megismertetésére alkalmas, bár nem biz­tos, hogy a szerző dicsőségére válik. A kétszemélyes „já1- ték” ugyanis jobban hasonlított kabarétréfához, mint elmé­lyült drámához, így nem véletlen, hogy Psota Irén csak küszködött szerepével, és Darvas Ivánnak is minden kül­sődleges eszközére szüksége volt ahhoz, hogy megkísérelje ezt a művet másnak feltüntetni. Hasonló veszélyeket rejte­getett Gore Vidal: Látogatás egy kicsiny planétán című da­rabja is, bár ez már mélyebb mondanivalókat rejtegetett. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen összeállítás főleg több, rövidebb műre épülhet, mégis nagyobb elővigyézatot kell tanúsítani, nehogy a szándék célt tévesszen. Még szerencse, hogv O’Neill egyfelvonásosa kitűnő alkalmat nyújtott a fordítói erények csillogtatására. A szereplők közül is érdemes többe­ket megemlíteni, így Memsáros Lászlót, Tordi Gézát és So- mogyvári Rudolfot, akik ezúttal is kiemelkedtek. ■, * A mai, szerdai műsorból külön is olvasóink figyelmébe ajánljuk a Hans Beimler bajtárs című magyarul beszélő NDK tévéfilmsorozat ismétlését (9.50), a tatai szabadtéri színpadról a hazai nemzetiségek táncegyütteseinek, zeneka­rainak és szólistáinak bemutatkozását (18.20), A breszti erőd című dokumentumfilmet (19.00), valamint a Ki nyit ajtót? című magyarul beszélő román filmet (20 00). L. Gy. sok közül: többek között .vá­laszt kaptunk arra is, milyen volt a kapcsolat a hódító ró­maiak, és a Gorsium körül' la­kó kelták között. A századok során békésen éltek egymás mellett, a kelták rohamosan elrómaiasodtak. Átvették a római szokásokat, életformát, és a latin nyelvet. Különböző kelta kőtáblákon, sírfelirato­kon sok-sok helyesírási hibát találtunk. Ez arra utal, hogy a kelták a római „konyha- nyelvet” használták... — Mi volt az idei ásatási szezon legjelentősebb eredmé­nye? — A szentély északi részén, teljesen feltártunk egy hatal­mas palotát, illetve annak ma­radványait, amely a II—V. században létesült katonai tá­bor árka fölé épült. Sok szép padlómaradványt, vakolt fal­részt találtunk, nagyszerű ép­ségben maradt ránk a padló­fűtés berendezése is. Mint is­meretes, a rómaiak az épüle­tek padlói alatt, csatornákat képeztek ki, egy távoli he­lyen, a csatornák végében pe­dig külső, fűtőhelyiséget épí­tettek. Innen áramlott a mer leg levegő a szobák alá. Ez, a távfűtés ókori változata igen kellemes klímát biztosított a leghidegebb télen is. A szóban forgó épület mint­egy negyven méter hosszú és 25 méter széles volt, és telje­sen fedett. Előcsarnok is tar­4 NÓGRÁD - 1971. — Az ókeresztény bazilika és a római szentély között egy ugyancsak jelentős épület állott, az 1972-es ásatási idény­ben ezt az épületet szeretnénk kimunkálni a föld alól. Ennek befejeztével teljesebüé válik a romegyüttes, s a látogatók mindjobban felismerhetik az egykori Gorsium házsorait. A táci romegyüttes hovato­vább az ország legjelentősebb régészeti feltárása lesz, tízez­rek keresik fel évente a ro­mantikus merengésre csábító halott várost. Az István király Múzeum szakemberei idén már meglepetést is szolgáltat­tak a hazai és külföldi turis­táknak. Lezajlott az antik já- • tékák „premierje”. Tavasszal tartották az egykori római ünnepség, a Floralia hazai változatát. A virág ünnepsége még szerény keretek között zajlott, az évadnyitásra érke­ző látogatók egy szál virágot és kedves ismertetőt kaptak a római ceremóniákról. Annál tartalmasabb volt a nyár vé­gén lezajlott Ludi Romani,, amely az antik Rómában az egyik legjelentősebb tömegün­nepély volt Ez alkalommal ez­rek és ezrek zarándokoltak végig a Fórumon, a Circus Maximusig, ahol kecskevia- ' dalt, és más szórakoztató já­tékot mutattak be — csak­nem tíz napon keresztül, a mulatozásra vágyó polgárok­nak. november 17., szerda ANDRZEJ ZBYCH*. (Leng;veiből fordította: Varsányi István) IS. • A férfi cigaretta után nyúlt, megkínálta vendégét is. Időt kellett’ nyernie. Csaknem fi­zikailag érezte a szoruló hur­kot. , — Tehát azért jött, hogy arról tájékoztasson, hogy mi­lyen ízletes a Place Pigal- le-on vásárolt gesztenye? Nemrég jártam Párizsban, megkóstoltam az ottani gesz­tenyét, , lehet, hogy éppen a Pigalle téren, ki tudja? Nem hiszem, hogy valamiben is eltérne az ottani minőség az Opera előtti téren árult gesz­tenye minőségétől. — Ne tetesse magát, fő­hadnagy — szólalt meg a lány komolyan. — A jelszó másik két tagját éppen olyan jól tudja, mint én. — Jelszó ? Szépen vagyunk, mademoiselle. , Tisztában van azzal, hogy ha nem kapok közelebbi magyarázatot, azonnal letartóztatom? — Értem, — mondja a lány komoran. — Tehát már bekövetkezett a báj. már je­lentkezett magánál valaki ezzel a jelszóval... • Kloss hallgatott. Mi ez? Provokáció? Ha igen, akkor zsák varrótű vei hímezték. Elért nem buta ember. Ösz­töne tehát ezúttal sem csalt és a provokátor von Vor- mann?! Akkor pedig... A lány nem rémült meg, igye­kezett fesztelenül viselkedni, talán túlzottan is. — Veszélyes játékba kezd, hölgyem, én Abwehr-tiszt vagyok, — Tudom. Kérem, hallgas­son meg figyelmesen. — A lány odalépett az ajtóhoz, hirtelen kinyitotta és óira becsukta. — Három héttel ezelőtt még nem tudtuk a nevét, csak pontos személy- leírást kaptunk magáról. Emberünkelővigyázatlan volt. A németek karmai kö­zé került. Ha élt, kikény- szeríthették belőle a jelszót. Ha bárki ezzel a jelszóval fordul magához, az provoká­tor. — Maga tehát... — Engem bármikor meg­talál a JLe Trou” panzióban. a nevem Jeanne Mole. Akár­melyik német tiszt meg tud­ja mutatni az utat hozzám. — Nem értem, miről be­szél? — Majd ha megérti, ke­ressen fel. — És ha azonnal elren­delem, hogy tartóztassák le? — Te ezt n§m teszed ve­lem, „J—23-as”. Tisztában vagyok vele, hogy a helyzet rendkívül, ostoba és szöges ellentétben áll munkánk va­lamennyi elvével, de nem volt más váiLasztásom, fél­tem, hogy valaki megelőz. Most menjen ki a ház elé és nézzen körül, hogy nem ólál­kodik-e a környéken vala­milyen gyanús alak. A jövő­ben már a legnagyobb nyu­galommal tudom megláto­gatni bármikor, ugyanis olyan nők táborába tarto­zom, akiket gyakran látnak német tisztek társaságában — fakadt ki dühösen. Az utca kihalt volt. — A látogatást ne halo­gassa, legjobb volna még ma este találkoznunk — mond­ta a lány az előszobában. — Ha már megtörtént a baj, majd együtt törjük a fejün­ket. Nélkülünk úgysem bol­dogul. Maga német? — Nem — mondta gépie­sen, s azonnal kapcsolt, hogy ezzel az egyetlen szóval Jeanne Mole kezébe adta magát. — Baj van —, mond­ta —,. nagy baj van. Ha tu­dok, este elmegyek. Ez azt jelentette, hogy el­megy, ha addigi Vormann át nem adja őt Elértnek. Vagy még rövidebben fogalmazva — ha még életben lesz, mert élve nem adja át. Jeanne, bólintott, ö is így gondolta. A kaszinóban ült és von Vormannra várt. Mást nem tehetett, várt. Jeanne távo­zása után, elment a -törzsre, ahol megtudta, hogy Elért ezredes közvetlenül beszél­getésük után elhajtott, és va­lószínűleg csak reggel tér vissza. Sajnos, nem sikerült kiszednie a zsémbelő írnok zupás őrmesterből, hogy el­utazása előtt beszélt-e von V ormann hadnaggyal. Ez természetesen egyébként sem jelentene valami sokat, hi­szen Vormann bárhol a vá­rosban is találkozhatott Elérttel, sőt maga áz^ ezredes is ellátogathatott von Vor­mann irodájába. Lehet, hog” együtt utaztak? (Folytatjuk,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom