Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-19 / 246. szám

„Szamosparti, kupolás Thália temploma Nagy sürgés, forgás van benn, kívül alatta Vándorútra indul maroknyi kis népe Kultúra dicsőség, s a kenyér jegyébe. A sürgölödők közt egy áll csak tétlenül, Mereven mint oszlop, amihez hozzádül. Hajh! Repülne ő is, vándor útra kelve, De már szárnyaszegett gólya lett belőle. Hetvenéves múltja előtte elvonul, Szárnyaszegett gólyának búcsú könnye csordul.” E verset Szentgyörgyi Ist­ván írta a „Charité sanatóri- Mm '-ban, ahová 1931 tavaszán utalták be. Hét évtizedet töltött színpa­don. 1861-ben lépett fel elő­ször, Kassán, Jókai Szigetvári vértanúk című darabjában, s utoljára 1930. április 16-án — Katona József halálának szá­zadik évfordulóján —, a Bánk bánkban. A hét évti­zedből hat Kolozsvárhoz fű­ződik. 1871. április 14-én a Csizmadia mint kísértet cí­mű darabban itt mutatkozott be feleségével együtt, a Nemzeti Színház tagjaként. Hét évtized színpadon, ki­lencven év, pár hónap híján — még kimondani is sok — Szentgyörgyi István pedig tel­jes testi és szellemi frisse­séggel dolgozott ez idő alatt. 1911-ben, színészi jubileu­mának ötvenedik évforduló­ján jelent meg Szász Endre szerkesztésében a „Szentgyör­gyi Album”. Ebben olvashat­juk saját, pontos feljegyzései alapján, hogy az 50 évből 40 évet Kolozsvárott töltött, és 1871. április 14-től 1911. ápri­lis 1-ig 6272 alkalommal ját­szott — 1024 különböző da­rabban, 1205 különböző szere­pet. S az 1911—1930. áprilisá­ig terjedő idő is gazdag volt színészi teljesítményében. Szentgyörgyi István Nóg- rád megyében, Diósjenön szü­letett, 1842. február 20-án „Nemes Szentgyörgyi István és Nemes Jakabházy Emília” gyermekeként. Húga, Fáni, szintén Diósjenön született, 1844-ben. Édesapja papnak szánta, ezért 1852-ben bead­ta a Debreceni Kollégiumba. 1859-ig volt Debrecenben. A papi pálya azonban nem von­zotta. A dabasi református egyházközség jegyzőkönyvé­ben olvashatunk arról, hogy 1859-ben a megürült tanítói állást ifj. Szentgyörgyi Ist­vánnal kívánták betölteni. <5 az állást el is fogadta. „Emlé­keim” (megjelent Kolozsvá­rott, 1923 nyarán) című mű­vében így vall a dabasi vi­szonyokról: „Beletaláltam ma­gamat valahogy a rektor Ság­ba, de a gyerekek oktatása nem töltötte be lelkem vá­gyait.” Ha időnként prédikál­hatott, ha beszédét sokan hallgatták, az tetszett neki. ..így erősödött meg bennem lassan, majdnem észrevétlen, hogy a színi pályára lépjek.” Szüleinek azonban nem merte bevallani. De végülis „1S61 évben, szakítva sok minden­nel, atyám ellenzésére is szí­nész lettem." Kassára indult. Ott találko­zott, a debreceni diákból szin­tén színésszé avanzsált ba­rátjával, E. Kovács Gyulával, akinek ajánlatára Latabár Endre igazgató fel is vette társulatához. Kassa, Nagyvá­rad, Temesvár, ismét Kassa, majd a Molnár György ve­zette Budai Népszínház, Pécs voltak 1871 áprilisáig szí­nészi pályafutásának legjelen­tősebb állomásai. Közben 1366-ban megnősült. Felesége, Kecskés Rózsa, szintén a tár­sulat tagja. Három gyerekük született: Ilona. Emil. Pista, de mindegyik még kis korá­ban meghalt. (Máramaros, Szombathely, Zala, a három gyermek temetőhelye, aho­gyan erről a Halottak napján című versében ír.) Második házasságából származó két lánya: Margit és Kató, ma is él. 1871-ben a Kolozsvári Nem­zeti Színházhoz került. Innen már nem is szerződött más­hová élete végéig. Volt itt minden: -népszínműénekes, operaénekes, klasszikus szere­pek megformálója, jellemszí­nész, komikus, operett- és operarendező. Legjelentősebb alakításait a népszínművek parasztalakjainak megformá­lásával nyújtotta. Néhány sze­rep, néhány mű, mellyel né­mileg érzékeltethető az a sok­színűség, mely Szentgyörgyi munkásságára jellemző. Július Caesar, Kent, Jágó, Harpagon, Tartuffe, Mephisto, Lucifer, Tiborc, Petúr bán, Kalmár (Csongor és Tünde) Zsiga, Gyuri (Cigány), Kostylew (Éj­jeli menedékhely), Feledi, Go­nosz Pista (Falu rossza), Nagy István, Bartók (Lelencz), Szil­vái (Liliomfi) Zajtai (Peles- kei nótárius), Öreg bíró (Párt­ütők), Pusztabíró (Sárga csi­kó), Hajdók sógor (Sári bíró), Geszler (Teli Vilmos), Már­ton gazda (Csikós), Sugár Mi­hály (A vén bakancsos...). A befutott színész életének egyik jelentős állomása az 1880-as bécsi vendégszereplés, ahol a „Cigány” című nép­színműben nyújtott alakításáért (Zsiga) általános elismerésben volt része. Sonnenthal, Le- winszky, Thimig, a bécsi szín­padok ünnepelt színészei nyil­vánították köszönetüket Szent- györgyinek ragyogó teljesít­ményéért. Ekkor kapta a „ma­gyar Laroche” elnevezést — az egyik legnagyobb német jellemszínész után. 1906-ban a filmtörténetből ismert — Janovics Jenő ke­rült a színház igazgatói szé­kébe. Ekkor nyújtotta át Szentgyörgyi Istvánnak (1906- ban) — a színház történetében a legelső — „örökös tagsági oklevelet.” Janovics és Szentgyörgyi emberi és művészi barátsága végig fennmaradt. Haláluk után is egymás közelében ma­radtak, hiszen szomszédos a síremlékük a kolozsvári, ház- songrádi temetőben. Janovics kezdeményezése, a némafilmek létrehozása Szent1 györgyinek e téren is jelentős szerepet biztosított, hiszen a Bánk bán, a Tolonc, a Sárga csikó, a Tanítónő, a Vén ba­kancsos, a Liliomfi, a Tetefn- rehívás megőrizte egy-egy je­lentős alakítását és lehetősé­get nyújtott többek között a Bánk bán című film egy más Tiborc megformálására. 1920 tavaszán a budapesti Nemzeti Színházban vendég­szerepeit a Bánk bánban, a Peleskei nótáriusban. Igaz, hogy most nem a kolozsvári társulat vendégjátékáról van szó, csak egyéni fellépésről. A Tanácsköztársaság bukása után Kató lányát látogatja meg Szerencs közelében levő Irota községben. 1929 tavaszán a kolozsvári Magyar Színház vendégjátéka során találkozott ismét a fő­város közönsége Szentgyörgyi örökifjú alakításaival. Két év­vel halála előtt, 87 éves korá­ban is őszinte alázattal hang­zott ajkáról a „Tiborc pana­sza.” 1931-ben megkapta a „Gre- guss-dijat”, a legnagyobb el­ismerést, amit színész akkor kaphatott, s amit rajta kívül csak Jászai Mari kapott meg abban az időben. Szerepeinek megformálásá­ban, — ahogy az „Emlékeim”- ben írja, — a szülőföld tájai, emberei segítették. „Kerek, szép Magyarországon nincs olyan falu, mint az én szülő­földem, Diós-Jenő... Az én kis falum egy kifogyhatatlan tárház a jó színpadi alakok­ban ... mind ott lakott es la­kik, még az én kedves Zsiga cigányom is egész pereputy- tyával, ki nem más, mint Ádus, az én falum volt öreg cigánya... Nem is színpadon érzem én magamat, mikor Zsigát játszom; Diós-Jenőn vagyok, a felvégen ... Nem lá­tok én mást, mint azt a falu­végi kunyhót, melyben az öreg Adust láttam és hallottam, ki­nek emlékét szerepemben hol­tomig őrzöm.” ’ Nagyszerű színészi alakítá­sának másik forrása egyszerű­sége, nyelvi, emberi tisztásé- ga. Kolozsvár ma is nagy tisz­telettel ápolja emlékét. Az Ál­lami Magyar Színház igen sok dokumentumot (használati tárgy, plakát, fénykép, sajtó­anyag, szerepkönyv stb.) őriz nagy tisztelettel azzal a tá­volabbi szándékkal, hogy „Szengyörgyi Múzeumot” ala­kítanak ki, mely a nagy színész életútját a maga teljességében mutatja be. A gyűjtés ma is folyik. Marosvásárhelyen az erdé­lyi magyar színészképzés he­lyén a Színművészei Intézet viseli nevét. Szentgyörgyi Ist­ván szobra az intézet színhá­zi termének, a „Stúdió”-nak bejáratánál áll. 1954-ben lep­lezték le. Portréja Szabó La­jos rektor szobájában látható. A másodévesek terme a „Szentgyörgyi-terem”, ahol tabló látható a névadó leg­jobb alakításaiból, hasonló­képpen a Stúdió Színház előtti folyosórészen is. A hagyományápolás terén Nógrád megye, a szülőföld is megteszi az első lépéseket az­zal, hogy igyekszik közkincs csé tenni Szentgyörgyi István művészetének, munkásságának legfontosabb dokumentumait. S azzal, hogy a diósjenői mű­velődés ház ma az ő nevét veszi fel, emlékkiállítás doku mentálja életét, munkásságát, emléktábla jelzi szülőhelyét, — sokat törlesztünk abból az adósságból, mellyel tartoztunk az egyik legnagyobb magyar színésznek, aki Nógrád megyé­ből indult el. Leblanc Zsoltné Képernyő előtt Szombat esteC’ht’istie-veL,. Az öreg hölgy ma kon ti. nenaünk kétségkívül legnép­szerűbb krimiírója. Termé­szetesen Agatha Christie-ről van szó. A nyolcvan körüli angol lady hosszú évtizedek óta írja szövevényes bűnügyi históriáit, meglepő krimina­lisztikai szakértelemmel, me. seszövő leleménnyel — és nem utolsó sorban nagv pszicho­lógiai érzékkel, penge éles lo­gikával. E tulajdonságainak köszönheti. hogv jelentősen kiemelkedik a bűnügyi írók átlagából. — e műfajban a legjobb hagyományok folvta- tója és tavábbfejlesztője. Chritie írásainak népszerű­ségét igazolja, hogy számos regénye színpadi változatban is szériasikerré lett nemcsak az angol színpadokon, de vi­lágszerte számos helyen. így nálunk is. Persze, amit az idős hölgy csinál, nem szabad túlságosan komolyan venni, rangja a maga helyén, műfa­jában mérhető, nem több ór- dekkeltő időtöltésnél. Ma, ami­kor világszerte általános a ke­reslet a krimdesetek valósá­gos és költött formái iránt egyaránt, az írónő már emlí­tett alkotói erényei révén mél­tán tart számot figyelmünk­re. érdeklődésünkre. A Déry­né Színháztól a József Attila Színházon át a Madách Szín­házig számos művészeti in­tézményünk felismerte ezt az elmúlt években. Ezúttal a Madách Színház produkciójában az Eszményi gyilkos című Christie-történe- tet ismerhettünk meg a tele­vízió közvetítésével. I A korábban látott Christie, bemutatók alapján az az ér­zésem. hogy ezúttal halvá­nyabb históriát kaptunk az írónőtől, mint amihez szokta­tott. Igaz, a cselekmény bo­nyodalmas. vezetésében ezút­tal is szinte kimeríthetetlenül ötletes és következetesen lo­gikus összefüggésekre törekvő, de gyakran, főképp az első felvonásban, s a második fel­vonás első felében, ezúttal túl sok a körülményeskedés, a történésbelá moccanatlan- ság. Az első felvonás expozí­ciója után szinte felvonásv^- ie alig esiik lényeget érintő akció, á dialógusok pedig ön­magukban nem képesek fe­szültséget teremteni a színpa­don. Az Eszményi gyilkos e dra­maturgiai fogyatékosságát csak még inkább nyilvánvalóvá tet­te Gábor Miklós rendezői ha­tározatlansága. hogy nem dik­tált jóval hevesebb tempót a játéknak. Igazi krimi feszültségnek tu­lajdonképpen csak az előadás harmadik felvonásában vál­hattunk részeseivé. A törénés itt lesz igazán lüktetővé, itt sűrűsödik szinte bizonyosságé a számba vehető motivációk alapján a szereplők hol egyi­ke, hol másika körül a gyanú. Itt már teljességében bonta­kozik ki az írónő szigorú kri­minalisztikai logikára támasa. kodó elrendező készsége. A Madách Színház produk­ciója mindvégig magán hor­dozta a rendezői nehézkesség­ből eredő tempótlanságot és ritmustalanságot. a szereplők egyen-egyen így is kifogásta­lanul látták el nem túlzottan nagy erőpróbát jelentő fela­datukat. Minden „mezeimári. ás” tónusa, hangvétele ellené­re nekem leginkább Ilosvay Katalin öreg hölgye tetszett. Az előadás legárnyaltabb fi­guráját formálta meg. Hores- nyi Lászlót a kulcsszerepben mindenekelőtt a színpadi biz­tonság, a lendületre törekvés dicséri. Kifogásalaruil látta ei feladatát Vass Éva. Káldy Nó­ra. Zenthe Ferenc is és figye­lemre méltón rajzolta meg a darab patologikus kamaszát a fiatal Fenyő Ervin. Mindent egybevetve: Agathe Christie szombat esti vendé, geskediáse a televízióban jó unaloműzőnek bizonyult. En­nél nem is vártunk többet. Ma. kedden a műsor nyitá­nya (17.45) g Tapsifüles című zenés összeállítás lesz. népsze­rű táncdalénekesek közremű­ködésével. A Tíz perc című műsor keretében (18.25) be­pillantást kapunk az Első ma­gyar betűöntöde életébe. Ér­dekesnek ígérkezik (18.3S) A gén kérdez — a játékos vála­szol. .. fiataloknak szóló rend­hagyó vetélkedő. Az esti fő- műsorbam (20,00) A gyilkos a házban van című magyar fil­met láthatjuk, majd (21.30) a Színházi album jelentkezik és (22.30) beszámolót kapunk a sakkvilágbajnok-jelöltek: Pet- roszján—Fischer páros mérkő­zésről. — Lengyel Levente nemzetközi nagymester játsz­maelemzésével . Barna Tibor fiira s? a » flV ^ Kulturális JUVENTUSÉK SZÉCSÉNY- BEN. Október 26-án este nyolc órakor kezdődik a Ju- ventus-együttes műsora a szé- esényi művelődési központ­ban. Pápay Faragó László, Csomós Péter, Csurgai Attila, Sipos Péter és Tátrai Tibor a műsor résztvevői. ★ KORSZERŰ TÁRSADALMI ISMERETEK címmel indított új kedvezményes vásárlási akciót a Kossuth Könyvkiadó. A három évre tervezett soro­zat kötetei a társadalomtudo­mányok alapvető ismereteit korszerű, marxista—leninista felfogásban tolmácsolják. A harminckötetes könyvtárban társadalomtudományi * kisle­xikonok, átfogó ismereteket adó politikai, filozófiai, köz- gazdasági, történelmi, szocio­lógiai, esztétikai művek, kézi­könyvek, életrajzok találha­tók. A sorozat előfizetői min­den esztendőben egy művet díjtalanul kapnak. A Kossuth Kiadó megyei kirendeltségén, illetve a pártalapszervezet politikai terjesztőinél elője­gyezhető a sorozat. * NÉPMŰVELŐK FÓRUMA. A balassagyarmati járási nép­művelőd — művelődési ház igazgatók, könyvtárvezetők — havonta rendszeresen össze­gyűlnek a városi művelődési központban. Október végén klubmódszertani ismeretekről, tervezésről hallhatnak referá­tumot a népművelők. * PÁLYÁZAT múzeumi érté­kű tárgyak megmentésére. Az úttörőszövetség, a központi múzeumi igazgatóság és a MÉH Tröszt úttörőcsapatok és szervező pedagógusaik részé­re hirdetett pályázatot a hul­ladékgyűjtés során eseten­ként előkerülő muzeális ér­tékű tárgyak megmentésére. Nevezetes történelmi esemé­nyekkel, kiemelkedő szemé­lyiségek életével, tevékenysé­gével kapcsolatos tárgyak, írásos dokumentumok, régi újságok, röplapok, főleg népi- és művészi értékű használati eszközök, dísztárgyak, okta­tástörténeti, s más kultúrtör- ténetileg értékes emlékek mi­nősülhetnek muzeális érték­nek. 1972. május 31-ig lehet beküldeni a MÉH Tröszt pro­paganda irodájának címére az előzőleg értékesnek ítélt tárgyakat. A pályázat az út­törőmozgalom „Ha vitéz vagy, jer velem” akciójához kap­csolódik. SZAKELŐADÁS. A Műsza­ki Könyvnapok keretében 1971. október 21-én Mezrevicz- ky László tart szakelőadást A rádió- és televízjó-vételtechnd- ka jelene és jövője, félveze­tők, áramkörök címmel, a Jó­zsef Attila Megyei Művelő­dési Központ klubtermében. Filmklub rA rétsági fegyveres erők klubjában a filmesztétikai elő­adások mellett egy-egy film bemutatására, megvitatására is sor kerül a filmklub prog­ramja keretében. Október 7- én az Amerika, Amerika cí­mű filmet vetítették, 21-én az angol Hamlet, novemberben pedig a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom évfordu­lója kapcsán a Szállnak a darvak című szovjet filmet tekintik meg a klubtagok. NÓORAD - 1971. október 19, kedd ANDRZEJ ZBYCH (Lengyelből fordította: Varsányi István) 20. — Megismétlem a kérdést — folytatta a tábornok—, hol van a levelem? Sokat törődött most Ingrid von Boldt tábornokkal, vagy Kirsthovenhez küldött levelé­vel! Némán, izzó gyűlölettel szemlélte a tábornokot. — Nem akar beszélni! —A tábornok türelme már fogy­tán volt. — Talán lenne szí­ves arra felelni, ki az a Kloss főhadnagy? Miért érdekli őt annyira az ön személye? Kloss? Ügy érezte, hogy az „Aranysárkány”-ban a vele töltött est szinte már a mér­hetetlenül távoli múlté. Mi­kor is volt az? — Klossnak nagyon fontos volt, hogy ön ne utazzék Stockholmba a hajnali vonat­tal. Ugyan miére? Hall engem, kérem ? — Hallom — mondta kellet­lenül . ■ Klossnak fontos volt .. Ingrid most arra gondolt, hogy Müller türelmetlenül ke­resi, és még egy ember, az az ember, akivel a pályaudvaron kellett volna találkoznia, nem­sokára halálos veszedelembe kerül... — Engedjen el — suttogta. — Először elmond szépen mindent. Tessék csak gondol­kodni; adok időt reggelig. Visszakísérték a pincébe. Minden nedves, nyirkos volt, a levegő fülledt. Magasan, a keményfából készült pad fe­lett volt a szorosan záródó rá- csozott ablak. A Wehrmachc- katona letette a kőpadlóra a pohár teát és a tányért, rajta egy karaj margarinos, gyü­mölcsízes kenyérrel- Éheztet- ni nem akarták. — Nem eszem — mondta Ingrid. A katona, fiatal fiú, sisak­ban, géppisztollyal, csaknem mohó kíváncsisággal szemlél­te a lányt... Színpadun látta talán? Az is lehet, hogy so­sem volt még eddig dolga ilyen nőkkel, égy egészen más világból való nővel. — Tessék enni, Fräulein — kérlelte szelíd suttogással. Kö­penyét lebodta a padra. — Éjjel hideg van. Távozott, szép csendben be­csukta maga után az ajtót. Ingrid hallotta, ahogyan le húzta a kulcsot a zárról. Az ajtóban volt egy judásablak- féle, helyesebben szélesebb rés, amelyen át ki lehetett lát­ni a sötét folyosóra, és látni lehetett a fal melletti asztal­nál görnyedő katonát. Gép­pisztolyát maga mellett tar­totta, a csizmáját és a zokni­ját levetette, a lába fejét dör- zsölgette. A házban már teljes csönd uralkodott; Ingrid fel s alá járkált a szűk helyiség­ben az ajtó és a pad között, lépéseit számolgatta, igyeke­zett nem gondolkodni, nem érezni, és nem kívánni sem­mit. De mégis érzett és kíván­sága is volt. Tisztában volt vele, hogy innen ki kell jut­nia; érezte, hogy ismét urra lett rajta a bosszúvágy, és ... tisztában volt vele, hogy mi következik azután, de félelmei nem érzett... Néhány perc múltával terv« elkészült; sajnálta ezt a kis- katonát, aki még a köpenyéi is ott hagyta neki a pádon, mégis habozás nélkül megölné ha a szükség úgy hozná ma­gával. Kigombolta blúzát, elkez­dett dörömbölni az ajtón, i közben kiabált. Kulcs csőr- rent a zárban, a küszöbör megjelent az őr, géppisztoly- lyal a vállán . — Mi baj van? Fräulein? — Megfulladok — kiáltotta — Nem kapok levegőt. Le gyen szives kinyitni az abla­kot. Én nem érem el. A katona felnézett, nézeget­te a rácsokat, felállt a pad­ra, de zavarta őt a géppisz­toly, odatámasztotta hát a fal­hoz. Minden úgy ment, ahogyan Ingrid elképzelte. Az őr pró­bálgatja kinyitni az ablakot nagyon erősen zárták be, de azért nagy nehezen engedett Óvatosan lelépett a pádról, £ ebben a pillanatban a lány el­kapta a géppisztolyt, és a fegyver agyával teljes erejé­ből fejbe sújtotta a katonát. Lefordult a pádról, lehuppant a kőpadlóra, arcára ráfagyott a csodálkozó kifejezés. A lány kiszaladt a folyosóra. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom