Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-19 / 246. szám

A Tokajhegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát 2500 holdas borvidékén megkez­dődött a szüret. Ezt megelőzően a hegyaljai Pajzsos-dűlőn nagy számú külföldi új­ságíró jelenlétében szüreti bemutatót rendeztek. A képen: „megmozdult” a bemu-. tatón a több száz éves műemlékprés is (MTI fotó — Balassi Ferenc felv.) Iskoláink feladata a honvédelmi felkészítésben Három évi visszatekintés, tapasztalat után nyugodtan leszögezhetjük, hogy a hon­védelmi ismeretek bevezeté­se iskoláink életében pozití­van hatott. Beigazolódott a tantárgy oktatásának szüksé­gessége és folyamatossága is. Sikerült a tantestületek szem­léletének olyan irányú meg­változtatása, hogy a honvéde­lem és a hazafias nevelés ok­tatása nem egy nevelő, nem az osztályfőnök, vagy a test­nevelő tanár feladata csupán, hanem az egész nevelőtestüle­té, az otthoné és a különféle intézményeké is. Iskola- és egész nevelési rendszerünk hivatásának tekinti, hogy politikai tevékenységével az iskolán belül folyó mozgalmi munkával hozzájáruljon a ta­nulók honvédemi nevelésé­hez. Erkölcsi, politikai alapozás Az ifjúság hazafias és hon­védelmi nevelésére, valamint a kommunista nevelés inten­zívebbé tételére az elmúlt két—három év folyamán ke­rült sor iskoláinkban. Ehhez a munkához döntő segítséget adtak az MHSZ-, az úttörő- és a KISZ-szervezetek. A fel- szabadulási ünnepségsoroza­tok, demonstrációk, mozgalmi tevékenységek és különféle eseménysorozatok mély ha­tást gyakoroltak ifjúságunk érzéseire, értelmére és gon­dolkodásmódjára. Különösen nagy jelentősége volt a Sal­gótarjánból kiinduló „Vörös Zászló Hőseinek Ütján’’ moz­galom megrendezésének és a Tanácsköztársaság dicső har­cait idéző élménybeszámolók­nak, úttörőfalitábláknak és ünnepségeknek. Mindezek a kezdeményezések nagy szere­pet adtak tanulóinknak er­kölcsi, politikai nevelésében, és a szülőföld szeretetének elmélyítésében. A honvédel­mi felkészítés és előkészítés fejlődését bizonyítja az a tény is, hogy megyénkben a sportszakköröknél jóval több honvédelmi szakkör működik. Munkájuk tartalmasabbá, vonzóbbá vált. Mindinkább népszerűbbek lettek a honvé­delmi sportok, az összetett honvédelmi versenyek, baj­nokságok. Űj színt öltött a fegyveres erők napja megün­neplésének formája és tartal­ma is. Szeptember 29. az if­júság, az iskolák és a fegy­veres erők közös ünnepévé vált. A műsorok, demonstrá­ciók tartalmasabbak, ünnepé­lyesebbek lettek. A cinizmus ellen Tanulóifjúságunk túlnyo­mó többsége elismeri a ko­rábbi katonai szolgálat szük­ségességét, indokoltságát. Tu­domásul veszi, hogy fel kell készülnie a haza védelmére, és ha kell, tetteivel is bizo­nyítja azt: A pozitívumokkal egyidejűleg több negatív vo­nás is fellelhető még tanuló­inknál. Ezek azonban nem speciális, az ifjúságra jellem­ző jelenségek, hanem a köz­véleményben is megtalálható téves nézetek, irányzatok, az ellenséges nyugati politika kisugárzása. A másik problé­ma, hogy a fiatalok egy ré­sze nem ismeri, nem érti a?.t a realitást, hogy a békés egymás mellett élés nem egy­szerűen óhajok és kívánságok függvénye. Különösen azokat a tanulókat kgll figyelemmel kísérni, akikre a társadalmi közömbösség, a cinizmus jel­lemző. Vannak, akik összeüt­közésbe kerülnek a társada­lom rendjével, s magukra nézve terhesnek tartanak minden kötöttséget, jogsza­bályt. Ez a felfogás különö­sen veszélyezteti a haza fegy­veres védelmét. Szükséges tehát a hazafias — honvédelmi nevelés — gyorsabb fejlesztése. Ennek elősegítésére legfontosabb fel­adatunk, hogy megértessük tanulóinkkal a honvédelem szükségességét és a haza megvédésében rájuk háruló kötelességeket. A rendszeres felvilágosító és megyőző munkának azt kell eredmé­nyeznie. hogy tanulóink for­rón szeressék szocialista ha­zánkat, vállalják a szocializ­mus fegyveres védelmét, és mindezt naponta tettekben is juttassák kifejezésre. Cél: a teljes emberré formálás A honvédelmi nevelésnek, mint a teljes emberré formá­lás részének megvalósítása csak mindennapi oktató-neve­lő munkával lehetséges. Testi nevelés vonatkozásában az iskolákban a honvédelmi ne­velés legfontosabb feladatait, a testnevelési órákon, a sport­köri foglalkozásokon és az egvéb szakköri, valamint is­kolai szervezeti kereteken be­lül az úttörő- és KlSZ-szerve- zettek közösen valósítjuk meg. Az ifjúsági táborok, osztály­kirándulások, a ' természetjá­rás, a rendszeresen lebonyolí­tott lövészetek nemcsak a tanulók fizikai felkészítését segítik elő, hanem a hazasze­retet, a közösségi szellem, a bajtársiasság és a fegyelem elmélyítését is, ezzel komplex módon szolgálják a honvédel­mi és hazafias nevelést. Iskoláink tanulóinkat mara­déktalan és fegyelmezett munkavégzésére, szorgalomra, önálóságra, kitartásra és szí­vósságra, maximális erőkifej­tésre nevelik. Elősegítik a tel­jes emberré formálódást, ki­alakítják a honvédelmi ké­pességeket. Tantestületeink megvalósítják a tantervi cél­kitűzéseket. Igyekeznek meg­oldani a minden oldalúan fej­lett személyiség kialakulását tanulóinknál. Tóth András szakfelügyelő A jelenség nem új: nálunk mind több azoknak az asz- szonyoknak a száma, akik közéleti tisztséget töltenek be. Kérdés azonban, mit szól eh­hez a férj? A fokozatosan megvalósuló egyenjogúság megteremtette ugyan a lehe­tőségét annak, hogy a nők közűi mind többen kiváljanak, és különböző társadalmi posz­tokon tevékenykedjenek. Ha engedi őket a férjük. Szó se róla, többnyire en­gedi. Erről vallanak azok az adatok, amelyek a nők szá­mának emelkedését tükrözik a választott szervek egész sorá­ban. Talán elegendő utalni rá, hogy négy évvel ezelőtt, a ta- nácstagojj/között 18 százalékos volt a nők aránya, a legutóbbi választások után, pedig 23 százalék. Közelebbről azt je­lenti ez, hogy a megválasz­tott, 68 ezer 646 tanácstag kö­zül 15 848 a nő. Hasonló az arány az országgyűlésben, ahol a 352 képviselő közül 84 tar­tozik a szebbik nemhez, az összlétszám 23,9 százaléka. A férfiak úgy általában örülnek is ennek. Általában. De más az elvi egyetértés ez esetben, s megint más, ha nincs készen a vacsora, mert történetesen az asszony gyű­lést tart. A gyerekek nem tud­ják befejezni a leckét, várják anyut, hogy segítsen. Nincs minden a helyén a lakásban, a ház körül (kivált, ha az ember azt keresi, mi az, amibe beleköthet), mert a fogadó­óra, az emberek ügyes-bajos dolgainak intézése nem ha­gyott elég időt feleségének a házimunkára. Helyenként ko­moly nézeteltérések forrása az ilyen, és hasonló, apró mu­lasztás, ami — kivált faluhe­Megoldásrn váró gondok Látogatás Nagybárkányban HALADUNK a nemrég át­adott új műúton. A lucfalvi vagy bárkányi völgy kis te­lepülései, pusztái, egy-egy percre feltűnnek a hegyek- dombok között vezető bekötő­utak mögött. Kiskeres ztúr, Nagykeresztúr, Bedepuszta, Luciáivá, Márkháza, Kisbár- kány, Borókáspuszta, Almás­puszta, Nagybárkány és Sám- sonháza. Az egymástól, s a külvilágtól elzárt települése­ken több mint háromezer em­ber él, közigazgatási és egyéb problémáikat múlt év júliusá­tól a Nagybárkányi községi közös Tanácson igyekeznek megoldani. — Korábban három önálló tanács működött: Lucfalván, Sámsonházán és Nagybár- kánybam, vagyis a területi, földrajzi viszonyainál fogva rendkívül mostoha és nehéz körülmények között „élő” völgy problémái három részre osztódtak. — Csekme Ibolya, a közös tanács végrehajtó bi­zottsága titkárának szavait idézzük. (Bú torhalmazok kö­zött, a tanácsház átépítésének teljes zűrzavarában beszél­getünk.) — A feladatok egy helyre összpontosultak, de az átszer­vezés során nyilván bővült a tanácsi apparátus is. — Természetesen igen. De a tizenkét alkalmazott közül korábban csak négyen dolgoz­tak a közigazgatásban, így a megsokszorozódott feladatok megoldásához személyi adott­ságaink nem a legkedvezőb­bek. A tanács'citkámő 1947-ben, a „közjegyzőség” időszakában kezdte itt munkáját, közellá­tási kisegítőként dolgozott, majd adminisztrátor, gazdál­kodási előadó lett, s 1960-tól végrehajtó bizottsági titkár. — Hogyan öszegezné a meg­változott feladatokat, ponto­sabban: az összevonás köny- nyítette, vagy vagy nehezítet­te a terület munkáját? — NEHÉZ helyzetben va­gyunk. A változás átmeneti időszakának olyan pontján, amikor egyszerre mindenhol akadályba ütközünk. Mindegy milyen területen kezdem ér­zékeltetni mindezt Például közegészségügyi létesítményeink helyzete. Evekkel ezelőtt elin­dult egy folyamat, melynek eredményeként egy orvos, egy ápolónő és egy védőnő dol­gozhat a területen. (Rendelő­intézet, lakások építése.) Kö­zösen vállalt feladat volt a fogorvosi rendelő megépítése itt, Nagybárkány ban. Tető alatt van ugyan az épület, de aggályaink vannak, hogy a negyedik ötéves terv fejlesz­tési alapjának lekötése mel­lett sikerül-e orvost kapni. Itt főleg az új lakásrendelet nehezíti meg a „benépesítést”. Ezen túlmenően a szétszórtan élő háromezer ember kétsé­ges, hogy tudja-e biztosítania szükséges „forgalmat”. — A tanács gazdálkodási munkájáról szólna részlete­sebben ? — Közel 2 500 000 forint az évi fenntartási költségveté­sünk, kulturális ágazatra 1 290 000 forintot, szociális ágazaton 310 000 forint, gaz­dasági ágazaton pedig 309 000 forint. Hogy a számok mögött mi rejlik? Megpróbálom min­den előzetes felkészülés, rend­szerezés nélkül, kapásból fel­sorolni. Kulturális helyze­tünk: Nagybárkány ban és Lucfalván tanteremhiánnyal küszködünk, szakkörök nem működhetnék, a hátrányos helyzetű gyerekekkel egysze­rűen nincs hol foglalkozni. Nagybárkány — falukörzeti központ. Régi, rossz épületből átalakított helyiségben talál­ható a könyvtár. Tehát nincs körzeti kultúrotthonunk. Ugyanígy nincs óvodánk, az iskolában napközi 'otthon. To­vább: teljesen megoldatlan az ivóvízellátás. Mindössze egy­két közkutunk '■van. Járda egyáltalán nincs a települése­ken. Lucfalván a felújításhoz szükséges összeg hiányában tönkrement. Az utak rossz idő esetén majdnem járha­tatlanok. Hidak? Például Nagybárkányba, a körzeti központba azért nem jöhet ez az autóbusz, még a postáért sem, mert a Volán nem meri vállalni a felelősséget, miután a híd csak öt tonnát bír el. Üzlethálózat: vegyesbolt, ital­bolt — s kész. Egyetlen zöld­ség-gyümölcs bolt, húsbolt, cukrászda nem található a völgyben, A jelölő gyűléseken is, s egyébként is a lakosság részéről jogosan és érthetően elhangzottak igények vala­mennyi létrehozására. S, hogy teljes legyen a „problémaso­rozat” : életveszélyessé vált a sámsonházi iskola tetőszerke­zete. Újabb száznyolcvanezer forintra lenne szükség, amivel nem számoltunk korábban. Az új fogorvosi rendelő öt évre leköti minden pénzünket. Amit évek óta kérésként je­lölt meg a lakosság, nem tud­juk teljesíteni. A NAGYBÁRKÁNYI veze­tők póthiteligényt nyújtottak be, egy sor megnyugtató ígé­retet kaptak a segítésre. De kérdés, hogy a korábban elha­nyagolt terület rendbe tételé­hez, a szükséges forint megte­remtéséhez mennyi idő szük­séges?! Rákos Hona Rúzsa Sándor összenvonja szemöldökét (Takács Imre karikatúrája) Közéletet él az asszony... lyen —, olykor sűrű békétlen­séggel járhat a házas társak között. Igen. mert a férjek — nincs mit tagadni ezen —, mindjárt a tekintélyüket fél­tik, tisztelet a kivételnek. Né­melyikük egyenesen féltékeny a felesége népszerűségére, társadalmi sikerélményeire, s — uram bocsá’ —, még talán irigység is fészkelődik benne. Azon kívül élhet — mint ahogy él is bennük olyan ér­zés: miért nem nekik sike­rült szószólónak lenni, köz­életi tisztségbe * kerülni, el­végre mégsem ugyanaz, ha a férj jár haza későn, mint ami­kor a feleség. Mert amíg az asszony otthon van, nem bo­rul fel a családi élet egyen­súlya, nem hűl ki a tűzhely, az otthon melege. Ugyanak­kor. valljuk be, ha férjre vár, hogy ne hagyja a tüzet ki­hűlni, méltóságán esett sé­relemnek fogja fel, megértés helyett felháborodik, s hajla­mos rá, hogy elveszítse türel­mét. Az ilyen magatartás alapja az önzés, a régi, sőt régen el­avult értékítélet, amely az asszonyt a konyha és a háló­szoba szűk falai közé zárta. Aki nyitott szemmel jár, látja a házasságban megnyil­vánuló életközösség új voná­sait, a férfi és a nő kapcso­latának gyökeres átalakulását. A nő társadalmunkban nem csak úgy egyenrangú, hogy joga van ugyanannyit, vagy számos esetben többet dolgoz­ni, mint a férfinak. Gondol­kodása érettségét, fogékony­ságát, közösségi ambícióit te­kintve sem marad el az ese­tek többségében a férjek mö­gött. (Vagy ha igen, ez leg­többször a kapcsolat fel­bomlásához vezet.) Nem olyan nehéz ezt elis­merni. Hiszen egy falun be­lül is nagyon sok példa akad rá. A példák mellett persze ma az is szükséges, hogy le­gyen erőnk engedni abból a megint csak régen elavult, fura, és mindinkább anakro­nisztikus rátartiságból. amely­nek közkeletű neve: férfiúi hiúság. Manapság elég sok embert tesz nevetségessé az ilyen —, magát minden vo­natkozásban fölénybe helyez­ni kívánó viselkedés. Aminek örökös mottója az, hogy „ki viseli a kalapot?” Ott, ahol az egyetértés, a békesség és — ne féljünk le­írni a szót —, a szeretet meg­van, ez a kérdés nyilvánvaló­an fölösleges. A férji tekin­télyt ugyanis nem csorbíthat­ja a feleség társadalmi elő­menetele, az, hogy a közös­ségi ügyek intézésében tanúsí­tott rátermettsége alapján, bizalommal fordulnák hozzá az emberek. Sőt, a feleség ilyen jellegű sikerei felett ér­zett öröm, netán büszkeség, inkább növeli a családfő te­kintélyét. mint az indokolat­lan tekintélyféltés. Egyébként fjedig mindenki tudja, a csalá­di életben a család bármelyik tagjának az öröme — közös öröm. A közéleti szereplés örömét — mert azért ilyen is akad —, az élettárs éppen úgy átérezheti, mintha ő állna a dobogón. Természetes, hogy az ilyen helyzetekben a családra né­miképp több otthoni feladat elvégzése hárul. Ezen kár len­ne fönnakadni, hiszen a kor­szerű életforma térhódításával ez elkerülhetetlen. Azon kí­vül így a becsületes. Nyugod­tan állíthatjuk: igen kevés ma már az olyan házimunka, amit kizárólag a feleség vé­gezhet. Nem fogadhatjuk el természetes állapotnak. ha családfő és gyerekek egyaránt mindennel az édesanyára vár­nak. Manapság sokat beszélünk a társadalmi demokratizmus fejlődéséről. A több mint ti­zenötezer női tanácstag jelen­léte, szépen bontakozó tevé­kenysége is ezt a fejlődést igazolja. Közülük azonban többeknek szükségük van az „otthoniak”, elsősorban fér­jük nagyobb megértésére, cse­lekvő segítségére. Ne bánjunk hát szűkmarkúan ezzel a se­gítséggel. Ismerjük el ami­re mostani éveink tanítanak. A közéleti szereplés nem a férfiak privilégiuma többé, és nagyon jó, hogy társadalmi méretekben elmondhatjuk ezt. Kovács Imre J NOGRÁD — 1971. október 19., kedd 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom