Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-10 / 239. szám

/ ) magyar irouamu Az irodalmi szalonok di­vatja bécsi közvetítéssel ke­rült Magyarországra. Ha a keszthelyi Helikon-ünnepsé­geket még nem is tekinthet­jük vérbeli irodalmi szalon­életnek, a kezdetet jelentet­ték. Pest azonban nem volt Párizs, fővárosunk a XIX. százaid elején inkább egy nagy sváb faluhoz hasonlí­tott. Mégis, ekkor már kez­dett kialakulni a mai bel­város, akadt már egy-két mücatósabb főúri palota is. és az írók is mozgolódni kezdtek. 1810-ből már két irodalmi szalonról is tudunk; az egyiknek Vitkovits Mi­hály pesti ügyvéd háza adott otthont, a másiknak Podma- iliczky Annáé. Vitkovits Mihály, a görög­keleti esperes fia már diák­korában nagy tisztelője volt Kazinczynak és később Sze­mere Pál közvetítésével sze­mélyesen is megismerkedett vele. Ez adta az ötletet Vit- kovitsnak. hogy Kazinczyt és a többi magyar írót meghív­ja magához. Szemere Pál­lal és Horváth Istvánnal megalakította a „Kazinczy- triászt”, s ez teremtette meg az első magyar irodalmi sza­lont. Folyóiratalapítási kí­sérletük (Anmalthea) nem si­került ugyan, de csakhamar Ferenczy János, a geográ­fus is csatlakozott hozzájuk, és 1811-től majdnem napon­ta összegyűltek Vitkovitsnál. 1812-től amikor Vitkovits a Kereszt utca (mai Szerb ut­ca) 30 számú házba költö­zött, az évi 20 0OO forint jö­vedelemmel rendelkező ügy­véd szalonja egyre több írót, tudóst fogadott; gyakran megfordultak a vendégszere­tő házban Virág Benedek, Döbrentei Gábor, Jankovics Miklós. Fáy András, Hél- meczy Mihály, a nyelvújító, és még sokan mások. De nem egyszer vendége volt a iViikovits-háznak Kisfa­ludy Károly, Vörösmarty Mihály, Toldy Ferenc is. Kazinczy, ha Pesten járt, so­sem kerülte el a vendégsze­rető házat. Vitkovits a rá­szoruló írókat anyagilag is támogatta; a kisebb-nagyobfo pénzösszegeket Horváth Ist­ván lopva csempészte be hozzájuk. A házigazda bá­jos, szellemes felesége tar­totta össze a társaságot, s nem volt olyan irodalmi probléma, a Verseghy és Kazinczy közötti nyelvújí­tási vitától Berzsenyi költe­ményeinek kiadásáig, ami ne került volna 'terítékre. Kölcsey, Helmeczy olvasták fel legújabb írásaikat, de ha kellett, egy-egy munka meg­jelenése érdekében még a cenzornál is közbenjártak. Kisfaludy Károly itt talál­kozott Kazinczyval, de az is Kisfaludy volt, aki az össze­jövetelek kedélyességének véget vétett. A régi és az új irodalom összecsaptak. Néha, Mihály napkor, még egybe­gyűltek ugyan, de csakha­mar ez is megszűnt. Mégis, amikor Vitkovits 52 éves ko­rában meghalt, koporsóját Fáy András és Vörösmarty is kikísérték a temetőbe. Kisfaludy Károly, s az Aurora-kör tagjai Bártfay László lakásában találtak második otthonra. 1820 tá­ján Bártfay László körül alakult ki a második ma­gyar irodalmi szalon. Az új magyar irodakim képviselői találkoztak itt a Vitkovits- ház íróival, akik a régi iro­dalom hívei voltak. A ré­giek közül Kultsár Mihály, Fáy András, Kölcsey Ferenc is csatlakoztak az Aurora­kor höz, Kazinczy vezéri sze­repét Kisfaludy Károly vette át, s a Hébe, az Auróra ri­válisa egyre jobban lema­radt a versenyben. Toldy ezt írta Bártfayröh „Kevés férfiút ismertem, aki nála több általános művelt­séggel bírt volna, alaposabb ismeretekkel a szépiroda­lomban, a történelemben, a jogban, emellett oly józan, biztos Ítélettel, szemmel és ízléssel," Bártfay felesége is minden szépért, jóért hevüifc, így lakásuk a Károlyi-pa­lotában gyakran lett népes írói összejövetelek színhelye. Vörösmarty, Szemere, Köl­csey, Kisfaludy, Bajza, Szón- tagh, Wesselényi Miklós for­dultak meg itt gyakran; a költők itt olvasták fel leg­újabb alkotásaikat; itt fog­lalkoztak először az írói tu­lajdonjog kérdésével is. Ä szalon életét a vetélytársak gyakori összecsapása sem tudta megzavarni, s műkö­désének csak a szabadság- harcot követő terrorlégkör vetett véget. C*í Á pesti társasélet 1830 kö­rül élénkült meg. Egyre több főúri család költözött ide, vagy tartott fenn itt is há­zat. A főúri szalonokban azonban a magyar érzés ide­gen volt; Mocsáry Lajos le is szedte < a keresztvizet emiatt a magyar arisztokrá­ciáról. Vörösmarty „Űri hölgyhöz” című költeménye is erre céloz. Fáy András Kalap utcai háza azonban magyaros szeretettel adott otthont az íróknak. Gyako­ri vendégei voltak Széchenyi István mellett Kossuth, Wes­selényi, Czuczor, Deák Fe­renc, Vörösmarty, Bajza, Ferenczi István, a szobrász, s a pesti egyetem' neves orvosprofesszorai. A hangu­lat patriarchális és fesztelen volt; a vendégek a napi po­litika eseményei mellett elsősorban irodalmi kérdé­sekről vitatkoztak. Schodel- né gyakran énekelt, Egressy gyakran szavalt, Fáy Gusz­táv pedig zongorajátékával gyönyörködtette a közönsé­get. A vendégek megfordul-, tak a házigazda ferencváro­si kertjében és . fóti szőlő­jében is, ahol Vörösmarty Bordala született. Ez az iro­dalmi szalon is a szabadság- harc bukása után oszlott fel. Az elnyomatás évei alatt, amikor 1 az államvédelmi szervek jóvoltából még a fainak is füle volt, a társas­áét összezsugorodott. Az irodalmi szalonok felett egyébként is eljárt az idő, s szerepüket utóbb az irodal­mi társaságok (Kisfaludy Társaság, Petőfi Társaság stb.) vették át, a kötetle­nebb találkozásoknak pedig az irodalmi kávéházak. ad­tak helyet. Irodalmi szalon­jaink azonban így is bevo­nultak a kultúrhistóriába. Galambos Ferenc Jeo&i Az újkor szelleme A villám és a fény szárnyán jövök Hirdetni az igazságot közétek. Sugár vagyok a vértenger fölött, Szívek fölött, kiket ízekre tépett Balhit, rajongás, szolgaszenvedélyek; Elő vagyok a bús árnyak között. Előttem a kísértet-mútt remeg, Amerre járok, ott lehull a járom, Áldott utamra rózsát hintenek. A régi, kór világot mindenáron Lerontom én és bízva, égve várom A büszke kort, mely korokat temet.. Az élvet hirdetem! Határtalan nagy Legyen az ember üdve, mámora! Ragadjon végtelenbe vágyad: Színültig még az élet színbora: Igyál belőle, s meg ne bánd soha, Rózsákból vess magadnak ágyat! Miért vágyad végtelen, s a végtelenség A te dicső és jogos örököd! Tulajdonod fölött tarts büszke szemlét S átkozd a szellemet, mely megkötött! Erezzed át, hogy dús vagy és örök. Erezd a létnek roppant égi terhét! Csak végtelen telíthet végtelent, Egészben lüktet az csupán, mi teljes; Es akinek a lélek megjelent, Nincs kötve az időhöz, semmi helyhez, El nem fuvallja szél, mint gyönge pelyhet, De szabadon csapong, rombol, teremt. A tűz, a víz, a föld, a lég enyém! Egyedül engem ismer itt urának, Kit emel és himbál a létremény, Akik leverten vagy mosolyogva járnak Virágos hátadon, oh föld! s a nyárnak Zsibongva ringatlak fénytengerén. Föl, föl természet édes gyemekü Rohanjatok az eszmeharc tüzébe! Kebleteket egy szent vágy rengeti: Szabaddá, ah, emberré lenni végre! Munkára fel élők, törjetek égre! Nem, nem elég hódolnotok neki! Hiába sírtok, vége, vége! Letűnt az ósdi hit hazug kora. Megölte az utánzók kapzsi népe? Mi hajdan büszke hit, most babona. Hiába dobnotok a máglya tüzébe, Mert én, csak én nem égek el soha! Mert én vagyok a hő, a fény, a nap. En vagyok a jövő, az örök újkor. Jaj annak, aki tőlem elmarad! A fény nem reszket a borútól. De a sötét kitér az útból, Ha fény huUámözönje rája csap. .4 tudást hirdetem! Temploma épül, Oltárán a világosság lobog. \ Ki elszédül forró lehelletétül, Kinek keblében gyáva szív dobog, Ki búvik a naptól, az veszni fog; Megsemmisül, mert elsötétül. Mindent heti tudnod, mindent megragadnaI, Hisz’ a teremtés koronája vagy! Füröszd a fénybe istenszomjas arcod*. Teremtsen millió csodát az agy, Ne legyen nyűge többé gondolatnak, Tudó, s látó lehetsz, de kell akarnod! A cél mindentudás, mindenhatóság: Törj szüntelen, s merőn a cél felé! Ne féld a szörnyű pálya véradóját, Ha szemed az irányt meglelé, Minden lépésed’ angyalseregek ójják, A végső diadal a szellemé! Keresd az Istent! Szállj le önmagadba S amit szétboncol a kegyetlen ész, Alkosd egésszé fensőbb gondolatba’, Magasb egysége fűzd, mit fölmetélsz. Szívtengered gyöngyével szállj magasba: S az örök hatalmak képmása léssz! Keresd az Istent! Mindenütt keresd, De mindelőtt kutasd, fürkészd magad! S bár válladat görnyeszti a kereszt, Lelked magas mélységekig ragad: Boldog, ki látod és átérzed ezt: Légy mint az Istenek, bölcs és szabad! Istenné lenni! egyetlen, dicső cél! Hisz’ öntudatlan’ minden erre tör. Az. álom, mit magányba rejtve szőttél, A végtelen szívébe átömöl, Az eszmekéjt fölváltja tettgyönyör, Életvalóra vál az őserőnél. A gondolat a legnagyobb erő, Mindenható te vagy csak isten szeme! Az álomész világot szervező, Mit alkotott, nincs abból semmi veszve, Hiába szögzitek vadul keresztre. Kitör sírjából a világverő. Mind semmi az, ki minden l/enni nem vágy, Kislelkű, szolga nép és gyáva pór; De te, akit gyötör az égi honvágy, Törj ki porléted szűk korlátiból, Halld meg, a szellem riadója szól: Törd szét a régi átokverte formát. •Törd szét a szellemfojtó láncokat, A múlt porát léikéiről rázd le mind! Akard dicső megújhodásodat, A lángmerésznek örök élet int; Világot csak az eszme fénye hint; Légy mint az Istenek, nagy és szabad! NYELVMŰVELŐ SAROK ' A szalonka hajnalban húz, illetve ndszrepüV9 Csodálkoztam, jól hallot­tam-e, de mintha a következő mondat hangzott volna el a rádió egyik vadászati műsoré- nással — újra igésíteni, mert ban: „A szalonka hajnalban ez — ilyen esetben — a szó húz, illetve nászrepitt”. Űjab- szabálytalan megcsonkítását Ú gy gondolom; hogy Miller, Vasárnapi jegyzet: n’Moil.l Willi a,me Zo naMmra r J C>J O’Neill Williams és Baldwin mellett Edward Alfoee a Magyarorszá­gon legismertebb amerikai drámaírók közé sorolható, hiszen első jelentős művét, az Állatkerti történetet (The Zoo Story) 1965-ben bemutatta a Ma­gyar Rádió, a Bessie Smith halála (Death of Bessie Smith) megjelent nyomtatásban a Nagyvilágban és a Világszínpad kötetben, a Nem félünk a farkastól (Who’s Afraid of Virginia Woolf?) című komédiáját 1968 óta játssza a Madách /Színház, és nemrégi­ben vitte színpadra a Katona József Színház Mindent a kertbe! (Everething in the drámaíró darabjából amerikai környe­zetbe adaptált drámáját. Albeet szíve­sen skatulyázzák az amerikai abszurd dráma vagy antidráma képviselői kö­zé is, ezért méginkább feléje fordult az érdeklődés, s manapság is gyakran em­legetik Beckett-tel, Adamov-val, lones- coval és Genettel egy sorban. Bizonyos azonban,, hogy az említett rokonság rendkívül távoli, nagyobbára formai, minthogy Albee drámái nem Abszurd, de nem abszurdum feus, noha nem olyan értelemben, mint Verne regényei. A részletkötelezettségek és adóter­hek súlya alatt nyögő Richard (Avar vé teszi. Az is világos, hogy akik a drámában élnek, mozognak, az őket körülvevő közeggel együtt, ízíg-vérig amerikaiak. De, hogy ilyen hosszú he­lyet hagytam a történetnek, az mégis inkább a dráma általános végkövetkez­tetéseivel indokolható. A drámából ugyanis leszűrhető az a mindenhol, így nálunk is érvényes igazság, hogy a kis prostitúciók, a kis megalkuvások hozzák létre a nagy nyilvánosházat, az egyedi félrelépések az érdekközösséget és a bűnszövetkezeteket Hiába inti Richard kisfiát, Rogerst, hogy legyen jó, amikor néhány perc múlva ő maga István) nem tudná elviselni, ha felesé­_______________ _ _________ ge, Jenny (Törőcsik Mari) adást vállal- is gyilkosságba keveredik. (Kétségtelen, G arden) címen, G. Cooper angol na* pedig Richard fizetéséből kispolgá- hogy a cselekmény bizairsága képletes író darabjából amerikai környe- álmaikat, a fűnyírógépet és az üveg- és a prostitúció nem osupán a konkrét esetre, hanem a tánsadalom minden házat de még gyermekük nyaraltató- sát is képtelenek megoldaná. Ámde egy napon megjelenik a mesebeli boszor-, kány Mns. Toothe (Mészáros Ági) sze­mélyében, és felajánlja a mesés jöve­delmet amiért mindössze három dél­utánt kell eltöltenie a kerítőnő találka­hellyé minősített lakásában. Jenny en­ged a dollár csábításának és a család anyagi helyzete sokat javul. Már es- . . télyt is adnak, amelyen megjelennek a nélkülözik a társadalmi kötelékeket, s kertváros szépasszonyai, férjeikkel, az abszurditásig fokozott általánosító sai mindig a valóság talajából fakad­nak, s rá nem vonatkozik az a tétel, hogy az abszurd dráma nem ad lehetősé­get a konkrét társadalmi tények művészi példázatainak színpadravitelére. Albee meghökkent, de csak annyira, amilyen mértékben egy repülőgép-szerencsét­lenség vagy egy kacagó delfin hat ránk. Ha Albeet mégis az abszurdok közé soroljuk, akkor ő a „realista ab­szurd”. A nálunk bemutatott vagy megjelentetett művei is az amerikai átlagember helyzetének hazugságait és képtelenségeit leplezi le, de földközeli drámái csaknem mindig az általánosba torkolnak, mint kisebb-nagyobb folyók a tengerbe. A közelmúlt napokban módomban állott megnézni egyik legújabb drámá­ját, amelyet több-kevesebb sikerrel- a Nemzeti Színház kamaraszínpadán, a Katona József Színházban játszanak, mint már említettem, „Mindent a kert­Váratlanul beállít közéjük Mrs. Toot­he, a kerítőnő és megjelenése fényt derít arra, hogy a jelenlevő asszonyok kivétel nélkül az ő „alkalmazottai”. Mrs. Toothe hírét hozta, hogy a rend­őrség a nyomában van, házat kell cse­rélnie, ha tartani akarják továbbra is az üzletet. S akkor derül ki, hogy Richard kivételével, a férjek is vala­mennyien ismerik családi jövedelmük forrását, és hajlandók mindent meg­tenni, hogy ezt a pénzcsatornát, jólé­tük alapját, el ne veszítsék. Olyannyi­ra, hogy amikor Jack, a milliomos fes­tőművész (Sinfcó László) közéjük vető­dik és felismeri Mrs. Tootheban az Angliából menekült találkahely-tulaj- dón őst, mitöbb az asszonyok félreért­hetetlen szerepét, s a férjek közös erő­vel megfojtják, majd elássák Richard és Jenny kertjében. Nem kétséges, hogy a prostitúció vádja itt az amerikai „jóléti társadal­mat” illeti, amely a pénz hajszolását a be!” címmel. A cselekmény fantaszti- mindennapi amerikainak is életelemé­területére vonatkozik!) Ámde senki se higgye, hogy Albee társadalombírálatát én „egy az egy­ben” a mi viszonyainkra is érvényes­nek találom. Erről Szó sincs, mint ahogy arról sem, mintha a mi közéle­tünket nem mocskolnák be a zavaros­ban halászók. Minálunk azonban tár­sadalmi „kontroll” gátolja" a közélet olyan általános szennyeződését, amiről az amerikai légkörben játszódó dráma árulkodik. Nálunk a közélet tisztasá­gáért folyó küzdelemben élen jár a párt, de társadalmi és tömegszerveze- teink, ütemeink, vállalataink érdekvé­delmi szervei ugyancsak a törvényes­ség, a közéleti tisztaság fórumai. Ná­lunk ez a társadalmi kontroll önmagá­ban elegendő lehetne a kisebb és na­gyobb visszaélések, a kis és a nagy prostitúciók és- megalkuvások (leben und leben lassen!) leleplezésére. Ezt a társadalmi kontrollt kí- “ vánja szélesíteni mindaz a sok intézkedés, mely a szocialista de­mokrácia érvényesülését messzemenően támogatja De -aki hallgat, nem él jo­gaival, az bűnrészességet vállal. A köl­tő mondja, intőn: „mert vétkesek közt cinkos aki néma”. ban nagyon divatosak a nász- repül-höz hasonló kifejezések. A riportalany a tévében ily* módon humorizál: „Délelőt­tönként én főszerkesztek’’. A műfordító azt állítja magáról, hogy ő még éjjel is műfordít. A hivatalnokok szájában szin­te mindennapos: „Maga, kar­társnő, egész jól gépír”. „Le­gépírtam a teljes jegyzőköny­vet”. A diákok az iskolában filmelemeznek. A kereskedők végeladnak, vagy árdrágítanak. A tanácsi dolgozók mostaná­ban közigazgatnak, a népmű­velők népneveinek. Azt is hallottam már, hogy a fodrá­szok hajfodorítanak, a kultúr- felelősök műsorszerkesztenek. Mindeneséire az agronómus nem is egyszer mélyszántat, a háziasszony pedig gyakran molyirt és nagytakarit. El kell ismernünk, hogy az említett kifejezések nincsenek jelenti. A mű előtag ugyanis nem a fordít igével, hanem a fordítás főnévvel párosult. A képző rendellenes elvo­nása tehát a szó elő- és utó­tagja közötti viszonyt annyira megbolygatja, hogy az ilyen- tén erőszaknak kitett kifeje­zéseket általában idegenszerű­nek és kifogásolhatónak érez­zük. Éppen ezért a hasonló jellegű csonkításokat nyelv-* művelőink nem tartják kívá­natosnak. Ne mondjuk tehát, hogy szakdolgozom, hogy gyomírtok, hogy népszámlálok stb. Említettem már, hogy az ilyen elvonás útján létreho­zott szavaknak sajátság«» sti- lushatása van. Humoros-ironi­kus színezetűek, a hallgató rendszerint nem veszi halálo­san komolyan ezeket a kife­jezéseket. Sőt: mintha az ilyen elvonás éppen arra leftne hi­híjával valamiféle stílushatás- vatott, hogy elsúlytalanítsa az nak. Rendszerint megmoso­lyogtatják a hallgatót, neve­tésre ingerelnek: humoros ha­tásuk van. Mégis idegenszerű- eknek, szokatlanoknak érezzük őket. Miért? Ezek a kifejezések eredeti­leg olyan összetett szavak, amelyeknek az utótagja igé­ből -ás, -és képzővel képzett főnév: nászrepülés, főszerkesz­tés, árdrágítás, népnevelés stb. Az ilyenfajta összetételek utó­egész mondanivalót. Ezzel a jelleggel rendelkezik Móra Ferencnél is: „... elővette a noteszét, és beletriiorsírta a ta­nácskozás jegyzőkönyvét.” , Előfordulhat tehát, hogy szándékosan, tudatosan — a stílushatás kedvéért — ehhez a megoldáshoz folyamodunk. A címadó mondatban nyilván­valóan nem erről van szó. (Nászrepülés). Itt nincs tréfás vagy ironikus színezet. Ez a tagját nem lehet képzőtleníte- kijelentés nagyon-uagyon ko ni, mert nem az igéhez, ha­nem a belőle alkotott főnév­hez társult az előtag. A műfordítás szó utótagját nem lehet — utólagos elvo­molynak tetszik. Ügy hiszem, a megcsonkított összetett sza­vak effajta használata valóban nem kívánatos. Dr. Szabó Károly PROGRAM Elkészült a kallói Liszt lelő rendezvényeket, amely Ferenc Művelődési Ház is- tartalmazza Erdőkürt és Ev- meretterjesztő és egyéb ren-~ dőtarcsa eseményeit is. A dezvényeinek őszi program- program foglalkozik a műkö- ja. Első ízben terveztek dő szakkörök, művészeti cso- körzeti jellegének megfe- portok tevékenységével is. —1 r NÓGRÁD — J?71* október 10., vasárnap ^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom