Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-10 / 239. szám

/ Kulturális s HATSZÁZ FELVÉTEL. A közelmúltban mintegy három hetet töltött Salgótarjánban Ginfe Károly budapesti fotó­művész, aki a Salgótarján című reprezentatív fotóalbum felvé­teleit készíti. Gmk Károly a vá­ros ' vezetőinek kíséretében felkereste Salgótarján neve­zetességeit. üzemeit, lefényké­pezte a bontásokat, az épülő új hazakat. Ellátogatott Sal­gótarján környékére is. Kfete- renyén és Kazáron első sorban s népviseletet fotózta, össze­sen njáptegy 600 felvétel ké­szült, amelyekből november 2-án a városi tanács és a vá­rosi pártbizottság képviselői jelenlétében válogatják ki a legjobbakat. * ÜNNEPÉLYES FOGADÁS. Szerdán délután három óra­kor kedves ünnepséget rendez­tek a' Gagarán-iskolában. Sal- Salgótarjénban. Ezen a napon a Salgótarjáni városi Tanács és a városi pártbizottság kép­viselői fogadták a Salgótar­jániban tanító, most érkezett fiatal pedagógusokat. A peda­gógusok kötetlen beszélgetés formájában, fehér asztal mel­lett mondták el benyomásai- Jraf. véleményüket, észrevé­teleiket. DÍJ A LEGJOBB RENDE­ZŐNEK. Andrzej Wajda, a viüághfrű lengyel filmrendező nyerte el a legjobb rendező. nek járó díjat a Tájkép csa­ta után című filmjével a len­gyel játékfilmek idei országos feazteváljón. Á filmet egyéb­ként Magyarországon, többek között Salgótarjánban is be- mutatták, ahol ugyancsak si­kert aratott. A legjobb női főszereplőnek járó első dijat a kritikusok és a közönség nagy. díját pedig ugyanennek a filmnek női főszereplője kap­ta. *’ MEGYEI KÖNYVHETEK. A. Szövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat megjelentette az őszi megyei könyvhetek, 1971 című kiadványát. Az immár hagyo­mányos könyvheteket október 15-től november 30-ig tartják. Aiz érdeklődők bőven válo­gathatnak szépirodalmi, ifjú. sági művek, a diáikkönyvtár kötetei a képes regénytár. az Európa)-zsebkönyvek, olcsó könyvtár. Delfin-könyvek, if­júsági ismeretterjesztő irodo- lom, irodalamitörténet. szírt e- iava sorozat, útikönyvek, tér­képek, útleírások, mezőgazda­sági könyvek közül. DÖZSA-ÉVFORDHLŐ. Dó. zsa György születésének öt­századik évfordulóját ünne­peljük a jövő esztendőben. A jelentős évforduló ünnepségei­nek előkészületei megkezdőd­tek. Az iskoláik, művelődési intézmények, a tanácsok mű­velődési osztályai mér készí­tik programjaikat A tervek szerint Pásztora a Dózsa-év- fordröó jegyében a következő években több ablakos szobor- kompozíció került,! B altassa gyar­maton pedig jövőre leplezik le Nagy Géza szobrászművész Dózsa-szpbrát, amely a város együk nevezetessége lesz. * FORGATÁS. Révész György rendező október 5-én kezdte forgatni. Volt egyszer egy csa­lád című filmjét, amelynek főszerepeit Latinovits Zoltán, Ruttíkaá Éva, Darvas Iván, Dayflca Margit. Kállai Ferenc és Töröcsik Mari játssza, Ján­osé Miklós Még kér a nép című filmje a század eleji ag­rárszocialista mozgalmak ide­jén játszódik. Sok faluiban, Hajmáskéren, Hegyesden, Bántapusztán, Szentkirálysza- badján, ösküa és Verőcén is forgatnak. A népes szereplő- gárdában van Kozák András. Madaras József. Drahota And­rea, Bálint András és jBalá- zsovite Lajos is. í~VÍ IEH ENYUHK---------■ n,.—ü- A IÄMI ATUMK ■ Egy merőben érj, és egy közismert műsorszám fémje­lezte a szombati műsort. Tegnap vetítették a „Bans Beimler baj társ” című, magyarul beszélő NDK -filmsorozat első ré­szét. Rudi Kurz rendezésében és Horst Schulzeval, Wera Paintnerrel, Jürgen Fohrieppel a főszerepekben, A négy­részes film, amelyet már számos szocialista országban vetí­tettek, és amely Németország Kommunista Pártja egyik ki­emelkedő vezetőjének, a nemzetközi munkásosztály egyik hősének állít emléket, bizonyára a magyar nézők körében is sikert arat, hiszen az NDK filmsorozatokról joggal jó vélemény alakult ki. A regényes élet szinte kínálkozik a filmkockákra Mint az előzetes tájékoztató is írja: „A laka­tosból lett politikus életpályája bővelkedett rendkívüli ese-^ menyekben. Tagja volt a Bajor Tanácsköztársaság kormá-* nyának, majd Hitlerek uralomra jutása után, a dachatri koncentrációs táborba jutott. Innen azonban sikerült meg­szöknie, s a spanyol polgárháborúban, a nemzetközi briga­de* egyik vezetőjeként esett el Madrid védelmében, 1936- ban.” Egy feddhetetlen, harcos életutat kísérhetünk tehát a négyrészes filmben — nyomon. A szombat másik eseményé­nek számított Kacsoh Pongrác: János vitéz című dal játéká­nak felújítása, ezúttal a margitszigeti Szabadtéri Színpad szereposztásában és előadásában. Kukorica Jancsi szerepé­ben Berkes Jánossal, Iluskáéban Csengery Adriennével is­merkedhettünk meg közelebbről, a gonosz mostohát, a min­dig jó Gobbi Hilda és Bagót Radmai György alakította, illet­ve énekelte. A francia királykisasszony pedig a kedves, ru­tinos, szívbemászó hangú Németh Marika volt. Ha számítás­ba vesszük a szornbat többi műsorát is, elmondhatjuk, hogy a képernyő kellemes hét végét szerzett. Atom melegíti a tundrát A ffefkaenergetfkai intézet tudósai kis méretű, hordozható atomreaktort készítettek. A reaktor szíve — egy fémcsö­vekből és rekeszekből álló kocka. A benne elhelyezett urán — 235 „elégéskor“’ ugyanannyi hő szabadul fel, mintha 50 000 tonna szenet tüzelnének eL A minirealftor a szovjet „Szever“* elnevezésű mozgó atomerőművekhez készült Ezeket az atomerőműveket eb sősorban az örök fagy biro­dalmának gyéren lakott terü­letein használják, ahol nagy nikkel-, ólom-, kobalt-, arany- és gyémántkészletek fordulnak elő. . , Egészen a közelmúltig a Távol-Keleten kizárólag Die- sel-villanyerőműveket és szénkazánokat alkalmaztak. Most a „Szever” egyetlenegy blokkja (1 500 kilowatt) egy 3000—5000 lakosú települést képes hővel és elektromos energiával ellátni A reaktor hőjét bányavágatok felmelegí­tésére is felhasználják. Az új villamos atomerőmű üzemel­tetése igen egyszerű. ÉG ÉS FÖLD A jugoszláviai magyar írók nemes kötelességüknek, külön elhivatottságuknak érezték és érzik ma is, hogy hidat ver­jenek a magyar és délszláv kultúra közé. Emellett azon­ban van még egy nagyszerű kötelességük: őrzői, tovább­építői annak az erős várnak, amelyet nyelvnek nevezünk. Kisebbségben élők lévén, rájuk igazán vonatkozik Kazinczy híres megállapítása: „Rajtunk áll barátaim, hogy héroszai legyünk a nyelvnek.” E kettős kötelesség teljesítői között Csuka Zoltán mellett — aki­nek éppen ezekben a napok­ban ünnepeltük hetvenedik születésnapját — az egyik leg- tiszteletre méltóbb hely Her­ceg Jánost illeti meg. Hercteg János 1909-ben szü­letett Zomborban. írói pályá­ja a Válasz, a Nyugat és a Kelet Népe című folyóiratok­ban indult, majd a vajdasági magyar irodalom egyik veze­tője lesz. A kisebbségi hely­zeten túl még szociális prob­lémák felvetése miatt is a legfontosabb szerepet a Ka­langya című folyóirat töl'cötte be ezen a területen, amely 1932-ben indult. Jelszavuk volt: „Gyújtsd a termést ka­langyába”, és ennek szellemé­ben a folyóirat köré gyűjtik a vajdasági magyar írók javát. Herceg János állandó munka­társa, majd szerkesztőségi tag­ja, végül pedig 1941—44-ig fő- szerkesztője a lapnak. A felszabadulás után első szerkesztője a máig is meg­jelenő Híd című folyóiratnak, majd 1957 óta a novi-szádi rá­dió irodalmi szerkesztője. Több novelláskötete jdenfe meg: Viharban, Gyászoló kő­művesek, Bors és fahéj, Há­rom halász meg egy molnár. Nálunk több regénye ismer­tebb: a Tó mellett város és az Anna búcsúja. Változó vi­lágban, Papírhajó, Leányvári levelek című köteteiben jelen­tek meg tanulmányai, esszéi, kritikái. Műveiben a szülőföld és az arryenyelv szeretetét hirdeti, amint szerkesztőként is sí­nek szolgálatában állt. Foglal­koztatják az emberiség álta­lános kérdései is. A magyar- országi közönség írói kvalitá­sairól az „Ég és föld” című kötetéből alkothat magának képet. Ebben a címadó kisre­gényen kívül válogatott írá­sait is kézbe kapja a2 olvasó. Az „Ég és föld” lírai hang­vételű, önéletrajzi elemekkel átszőtt alkotás, egyesek sze­rint kulcsregény, amelyben az író elmondja a művészhiva­tás, a művészet és társadalom kapcsolatáról alkotott vélemé­nyét. Egy cirkusztársaság a vidé­ket járva olyan helyre ér­kezik, amely a regény főhő­sének, Gerard bohócnak Szü­lőföldje volt. Ügy érzi hirte­len, hogy a vándoi-lásba be­lefáradt, boldogan ragadná meg a lehetőséget, hogy lete­lepedve a polgárember nyu­godt életét élje. Ügy érzi, nem érheti vád: a játék volt a kenyere, művészetével a való­ság és illúzió között torná­szott, de mindig komolyan hitt abban, amit éppen csi­nált. Egész életében megér­tésre vágyott, játékban, szere­lemben, küzdelemben egy­aránt- De az élettől csak ro­botot kapott, Ria, cirkuszi szerelme megcsplta, elfáradt a küzdelemben. Ekkor mutatkozik a lehető­ség, hogy elmenekülhet. Amá­lia, a gazdag kocsmárosné kezét és a nyugodt életét ígé­ri. Amikor esküsznek, a bohóc szinte hallja: „Ég és föld! Egy nagy üvegharang alatt apró­kat csengettyűzijc a világ.” De álmainál a reális világ erő­sebb, az asszony ravaszsággal akarja széttépni az illúzió utol­só foszlányait is. A falu első embere lehetne, rábeszélő ké­pessége, szervezőereje is meg­van hozzá, de munkájához mindig hozzáadja az álmait is. És itt van a hiba. Az em­berek képtelenek bejárni vele a távolságot ég és föld kö­zött Visszatér a társulathoz, ha nem is lehet igazán nagy művész, mint álmaiban remél­te: a valóságot és illúziót el­választó nehézkedési törvé­nyek arra kényszerítik, hogy bohóc maradjon. A kötet elbeszéléseiben me­leg humanitással beszél a ha­zavágyódó katonákról, szí * nes falusi életképeket rajzol, elvezet a vásározók tarka vi­lágába, sokszor viaskodik álom és valóság írásaiban, szereplői életében. Ha a prózaíró Herceg Já­nosra illett a megállapítás, hogy lírai alkat, aki meleg színekkel ecseteli a való és sohasem volt idilli vüág szí­neit, akkor sokszorosan érvé­nyes ez a megállapítás a lí­rikusra. Sokan csodálkozva fogadtak a „Kiáltás a ködből” című verses kötetét, amely úgy lát­szik, egy öregedő költő egész életének lírai termését össze­fogja. Már a kötet fejezet­címei is mutatják (Biztatás a csüggedőknek, Emlékek és csodák, Madarak ürügyén a hazáról, Intelem az utánunk jövőknek), hogy itt egy érett- emlékeivel, vágyaival és csa­lódásaival, de a jövővel is számottevő, a közösségért fe­lelősséget érző költő vallomá­saival találkozunk. Ízelítőül talán csak néhány sorát idézzük, amelyben a hazához, a szülőföldhöz való kötelező szeretettől ír: „ ...hadd menjen hát, amerre lát, f a szabad madár, keressen ma­gának új hazát, / felejtse el a régi, de igazán nem ismeri. / a szabadság dalát, aki azt mondja, ha csak a madárnak is, / menjen ki merre lát, ke­ressen új hazát...” „A kisebbségi sors állapot^ — mondotta a nyáron, amikor találkoztunk. Herceg János úgy tudja szolgálni írásaival; magatartásával ezt a sorsot, hogy hűséges nemzetéhez, de az örök humánumhoz fej amely már internacionalizmust Csukly László A hét könyvei EUROPA KIADÓ: Graham Gree­me: Utazások nagynénémmel. — Emil« Gaboriau: A 113. számú ügyirat. — Octavian Pascaluta: A gyilkos színre lép. (Albatrosz, Bukarest). — ECCLESIA KIADÖ: Szeghalmi Elemér: Freskó és pasztell. — GONDOLAT: Colette: Édenek és börtönök. — Csapó György: Circolare. — Olaszország út közben. — Fred Hoyle és Geof­frey Hoyle: Űrhajók a Göncöl- szekérben. — Lantos Tibor: Élet és táplálkozás. — Nemeskürty István: A film ma. MAGVETŐ: Devecseri Gábor: Bikasirató. — Győry Dezső: Tűzvirág. — Kahá- na Mózes; Szélhordta magyarok. — Ladányi Mihály: Kevesebb ha­zát — Orbán Ottó: A föttámadBa elmarad. — Talpassy Tibor: A holtak visszajárnak. — Toldalagi Pál: Igézet és valóság. — César Vallejo: Több napon át a szét. a — MÓRA: Könyves király. — MŰSZAKI- Bizám György—Her- czeg János: Játék és logika 85 feladatban. — E. Karg: Számje­gyes vezérléstechnika-abc. — Messinger — Scharle — Sel£l — Székely: Épületek szakipari mun­kái. — Szemerédy Zoltán: Fotó- barkács. — Tóbiás László és Tó­biás Lóránd: Ácsszerkezetek. — SZÉPIRODALMI: Mai Magyar Elbeszélők. — Rónay György: A nagy nemzedék. — Tömörkényi István: Kinyílt az idő. (VI * Vasárnap'délelőtt a Flipper harmati: része JeüenlStezfk (9.30). bizonyára fiatalok és felnőttek egyaránt érdeklődés­sel várják az okos delfin újabb kalandját. A délutáni mű­sorból pedig az „Emberek és emberkék” című irodalmi összeállítást (15.15), a népdalműsort (16.40) és a Deltát (17.30) ajánljuk olvasóink figyelmébe. < L. Gy. Nagy gondban 4 NŰGRÁD — 1971. október 10.. voiamup j ANDRZEJ ZEYCH (Lengyelből fordította; Varsányi István 13. — Ideadod *a motorodat? — Veszedelmesen csökö­nyös vagy, Kloss. Odaadom abban a reményben, hogy egy kicsit kerekezel az ut­cákon és aludni ,mész. A friss levegő jót tesz neked. Felejtsd el Ingrid Kieldet, Egyszer és mindenkorra fe­lejtsd el... A motorkerékpár a Bis­marck Strasse sarkán féke­zett. , Holdvilágos éjszaka volt, Berlin csillogó hold­fényben úszott, a háztöm­bök és a romok élesen ki­rajzolódtak, köröskörül falak meredeztek. Fantasztikus kép. Jó megfigyelőpontot ta­lált magának az egyik ka­lapszalon kirakata előtt. Az 'üzlet ajtaját bedeszkázták, őt nem láthatták, maga azonban nagyszerűen belát­ta az Albert Strasse* szűk fo­lyosóját, látta Ingrid házát is, sőt előtte az autót is, amelyből az imént Schabe szállt ki SS-katonák kísére­tében. Éppen arra gondolt, hogy szerencséje volt. mert ha egy pár perccel előbb érkezik, és elképzelt terve szerint Ing­rid lakására megy. menthe­tetlenül rajtakapják a láto­gatáson. A beszélgetés Ber­tával azonban alaposan el­húzódott, volt min gondol­kodnia Klossnak. Kitűnt, hogy Berta sokkal okosabb és érdekesebb, mint feltételezte első találkozá­suk után. Még a színházban találta és meghívta egy pi­ciny kávéházba, amelyben a napnak ebben a szakában csak nyugdíjasok üldögéltek, meg szerelmesek. Hosszasan nem kellett magyarázgatnia, miről van szó. mert Schabe már kihallgatta Bertát, aki szelíd mosollyal az arcán megjegyezte: „Ez a Schabe a Gestapóról szeretne úgy festeni, mint Himmler”. Kloss elmondta, hogy ag­gódik Ingridért, és bár nem hivatalosan, de szeretne ér­deklődni Bertánál, nem tud- e valamit, mert hátha köny- nyebben rábukkannának Ingrid nyomára... Berta semmit sem tudott, lega­lábbis semmiféle olyan tényt, amely nyomra vezethetne és ezt megmondta Schabénak is. Klosst azonban nemcsak a tények érdekelték; kérte, hogy meséljen Ingridről, sze­retett volna minél többet megtudni róla. Igyekezett Berta Waschke kisasszony bizalmába férkőzni, s nem is sikertelenül, mert a lány beszélni kezdett. Ingrid, mondta, az utóbbi hónapok folyamán nagyon megváltozott Éppen Heini halála óta. Nagyon szerették egymást, az idéq lett volna az esküvőjük, ősszel, még a dátumot is megbeszélték már Koetl legutóbbi szabad­sága alkalmával. Ingrid úgy döntött, hogy Berlinben te­lepszik le, bár arról ábrán­dozott, hogy választottját Svédországba viszi, kiszakít­ja őt, ahogyan mondta a há­ború karmaiból. Heini mu­zsikus volt. — Régóta ismertem a fi­út is — mesélte Berta — régebbtől, mint Ingrid. A Zeneművészeti Főiskolára járt és óraadásból élt, mert apjával szakított — itt rá­nézett Klossra, egy kissé nyugtalanul fürkészte arcát — Heini apja magas rangú SD-tiszt, majd a nyugati te­rületen Gauleiter. Nem akart péfizt elfogadni apjától; nagyszerű fiú volt egészen kiváló. Ez természetesennem jelenti azt, hogy mindenben egyetértettem vele — egészí­tette ki gyorsan szavait és Kloss arra gondolt, milyen nehéz lesz majd kiszabadí­tani ezeket az embereket va­lamikor a szakadatlan féle­lem és gyanakvás fojtogató kötelékeiből. — Amikor hazalátogatott szabadságra Lengyelország­ból —; folytatta Berta — nagyon rosszakat mondott a németekről. Nagyon rossza­kat. Moít már mindegy, most már beszélhetek: valamikor azzal a gondolattal foglalko­zott, hogy Svédországba szö­kik. Aztán egyszeriben elfá­sult, mintha teljesen kicse­rélték volna, hallgatag lett és csak Ingrid társaságában volt_ a régi Heini. Egyszer, emlékszem, néhány napra a hegyekbe utaztak és nagyon boldogan tértek meg; em­lékszem, amikor Heini visz- szautazott Lengyelországba, éh is a pályaudvaron voltam akkor. Ingrid sirt, bár nem szokása a sírás, s aztán, amikor a vonat már eltűnt,' hirtelen ' tajtékozó, tébolyult gyűlöletben törj; ki.‘ Hango­san kiáltozott, szinte féltem, el akartam menekülni „„Gyűlölöm a ti Németor­szágotokat — rikoltotta — gyűlölöm a háborútokat! Vi­láguralomra törtök, de csak szenvedést tudtok adni. Fő­leg másoknak, de magatok­nak is. Németország elpusz­tul minél előbb, annál jobb!" (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom