Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)
1971-10-10 / 239. szám
f Együtt a tanáccsal MIND nyilvánvalóbbá válik. hogy a városi, községi, nagyközségi tanácsok területük felelős gazdád. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy felelősek az igények felmérésében, a lakosság ellátásában, a kommunális, szociális, kulturális fejlődés előmozdításában. Az új tanácstörvény világosan és félreérthetetlenül kimondja, hogy a tervezés és gazdálkodás új rendje megnövelte a tanácsok önállóságát, szabadabbá tette a pénzügyi gazdálkodást, ugyanakkor felelősségteljesebb döntésekeit igényel. A helyi tanácsok vezetői; a tanácstagok tudják vleginkább a városban, vagy községben melyek a legfontosabb feladatok. Mit kell legelőször megvalósítani, építeni, fejleszteni. Nyilvánvaló az is, hogy a tanácsok egymaguk nem képesek mindezen feladat ellátására, segítségre van szükségük. Ez alatt nemcsak anyagi segítség értendő. Ennél többre van szükség. Ha elvárjuk a tanácsoktól, hogy koordinálják a tennivalókat, megszervezzék az építkezéseket, szorgalmazzák a szolgáltatások bővítését, a jogos igények kielégítését, akkor a lakosság, az üzemek, a hivatalok, intézmények ne csak nézői legyenek a mindennapok feladatainak, hanem tevékeny részesei is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a tanácsok a jövőben mindent az üzemek, vállalatok „nyakába" akarnak varrni, hanem az eddiginél szorosabb és jobb' együttműködést. Mert a továbblépés nemcsak a tanácsnak érdeke, de az üzemeknek, vállalatoknak is, mert az ő dolgozóikról van szó. Gyakran ismételgetjük, hogy a forintokat ösezetéve nagyobb összeggel, jobban, okosabban gazdálkodhatunk. Az üzemek nagy része — anyagi erejétől függően — szívesen segít. Még felsorolni is sok lenne, Nógrád megyében hány lakás épült és épül üzemi segítséggel, kölcsönnel, anyagjuttatás- sal, ingyen fuvarral Mondhatnánk úgy is, hogy minden gyár „felesleges” pénzének legnagyobb részét erre költi Ami lényegében' helyes is, mert első és legfontosabb mindenképpen a lakás. A LAKÁSÉPÍTÉS mellé szorosan felzárkózik az óvodakérdés. Több százra tehető Nógrád megyében azoknak a gyerekeknek a száma, akiket ebben az esztendőben helyszűke miatt nem tudtak óvodába felvenni. Pedig az igényük jogos volt. De egyetlen ■ óvónő sem tud egy férőhelyre három, vagy négy gyereket szorítani, mert az már a gyerekek egészségének a rovására megy. Mit lehet termi? A kérdés gyakran felvetődik. Szóba kerül végrehajtó bizottsági üléseken, tanácsüléseken, nép- frontrendezvényeken, üzemi összejöveteleken. A leg+erméA héten történt Egy üzérkedés tanulság Nehéz lenne kapásból kivágni: jelenleg hány televíziókészülék működik az országban. De talán nem tévedünk nagyot, ha állítjuk; a Kék fény adásakor valamennyi televízió, teljes gőzzel működik. A Kék fény ugyanis azon műsorok egyike, amelyeknél a kedves néző valósággal odaragad a fotelhez. A legutóbbi adás már előzetesen is sok izgalmat ígért Különösen azért mert már korábban felkészítették a nézőt ismét találkozhat azzal a bizonyos maszek kertésszel, Ominózus kertészünk kacsalábon forgó villájával és Oéháriy gépkocsijával már volt alkalmunk előbb — egy egészen más bűnügy kapcsán — megismerkednünk. Már akkor is szemetszúró, sőt meghökkentő volt a dolog. Valóban ilyen jövedelmező foglalkozási ág lenne a maszek kertészkedés? Valóban ilyen hatalmas összegeket kereshet az, aki szorgalmasan dolgozik? kiderült azonban, hogy jeles kertészünk szorgalmán kívül egyebet is „bevetett”. Nagykereskedelmet folytatott, állami monopólium területére „partizdhkodott”. azaz üzérkedett. De nem ts ez az ami annyira elgondolkoztatott Végül is üzérkedők vannak, egyikük így, másikuk megint más módon bújócskáaik a paragrafusok között. Kertészünk azonban egy adott helyzetet lovagolt meg — törvénytelenül persze —, de tény. hogy meglehetősen „csábos” körülmények között találta magát Mert mi is történt? Meggymagot vásárolt egy konzervgyártól. Hivatalos minőségben, mint a Hermész Tsz alkalmazottja lépett fal. Kalkulációja szerint is 15—20 forintért hozzájuthat egy kiló meggymaghoz, ugyanezt a kilót negyvenért tovább adja. Tehát kifizetődő. A gyár azonban váratlan nagylelkűséget tanúsított. Átengedte a magocskákat kilónként négy forintért. Az üzlet tehát nemcsak kifizetődő, de egyenesen — ha szabad ilyen triviális kifejezéssel élni — bődületés volt a kertész számára. És ez az a pont, ahol el kellett gondolkoznom. Erősen úgy tűnik, hogy a konzervgyárnak fogalma sem volt, mit is lehet kérni a meggymagért. Legalábbis nem valószínű, hogy a kertész javára tiszta jószívűségből mondott volna le a hatalmas nyereségről. Sőt, feltételezhető, hogy a gyárban azt sem tudták, van-e valahol valakinek szüksége meggymagra, különben nyilván maguk is utánajártak volna az értékesítés lehetőségeinek. A maszek kertész azonban ismerte a piacot, nagyon is jól tudta, mikor, kinek, mii, milyen mennyiségben lehet eladni. így történhetett aztán, hogy saját kertészeté — amelynek termékeit jogosan értékesíthette volna — hovatovább már csak amolyan melléküzemág volt, hiszen az igazán nagy húzásokat a meggymagos és fűzfadugványos üzletekből csinálta. Távol álljon tőlem, hogy mindennek alapján bármi rangsorolást végezzek az állami és a maszek gazdálkodás között. A kertész ügyletei alapján kidicsérni a maszekot és elmarasztalni az állami vállalatot, túlságosan durva és mindenképpen valótlan következtetés lenne. A konzervgyár esete azonban ismét felhívta a figyelmet valamire. Jelesen arra, hogy a vállalatok, gyárak egy része nem tud még élni a nagyobb önállóság adta lehetőségekkel, nem ismeri kellőképpen a piacot, hiányzik a — jó értelemben vett — üzleti szellem. Ez az a kiskapu, ahol a Kék fénybeli kertészek bebújhatnák, és különféle manőverekkel saját bukszájukat hizlalhatják. Így aztán két tanulsággal is zárult a műsor. Egyik az, hogy az üzérkedés végső soAm nagyon is nem kifizetődő bolt, a másik meg az, hogy a saját lehetőségekkel való okos gazdálkodás eleven gátat 'emel az üzérkedő lovagok „munkakedve” elé. — sssentli — szetesébb megoldás az építkezés lenne. De ez nagyon nagy megterheléssel jár, sok millió forintba kerül egy-egy óvoda felépítése. Bármennyire szükséges is az óvoda a városok, a megye, de még az ország anyagi ereje is véges. Erőnket meghaladó módon nem tudunk beruházni. Felelőtlen ígéreteket egyetlen tanács sem tehet, még akkor sem, ha ez sok szülőnek megnyugtatásául szolgálna. Sokszor elmondtuk már és minden bizonnyal még sokszor elhangzik, hogy első és legfontosabb a lakásépítés. Ezzel együtt tudomásul kell vennünk azt is, hogy kevesebb pénz jut más beruházásokra. Iskoláikat, óvodákat, üzleteket, szolgáltatóházakat csak később tudunk építeni. A tényekkel szembe kell nézni. De ez nem jelenti azt, hogy más úton-módon, a helyi lehetőségek megkeresésével ne tudjanak a tanácsok megoldani gondokat. Salgótarjánban például — ahol érthető módon legégetőbbek az óvodagondok — figyelemre méltó kezdeményezéseknek lehetünk tanúi ezekben a napokban. A városi tanács vezetői tárgyalásokat folytattak a kohászati üzemek vezetőivel és a tárgyalások eredményesen zárultak. A téma kisgyerekeket érintett. Azokat a gyerekeket, akiknek szülei a kohászati üzemekben dolgoznak, de helyhiány miatt nem juthattak be óvodába. Hamarosan megszületett a közös megegyezés. Az acélgyár a Malinovszkij úti óvodában egy használaton kívüli helyiséget átalakíttat, lepad- lóztatja, kifesteti, högy óvodai helyiségnek lehessen használni. A városi tanács vállalta azokat a többletkiadásokat, amelyek az óvónő, az óvodai személyzet fizetésével járnak, illetve mindazokat a költségeket, amelyeket az óvoda bővítése jelent." Az együttműködés követendő példa. Mindenképpen dicséret illeti a kohászati üzemeket, hogy hosszas huzavona nélkül, alkudozások kizárásával, azonnal vállalta a ráeső kiadásokat Mert az óvodabővítés annyit jelent, hogy harminc gyereket tudnak még felvenni, akiknek szülei nyu- godtabban dolgozhatnak. HASONLÖ „megmozdulásokról” érkezett már hír a megye más helyéről is. Mindenképpen üdvözölhető az összefogás, a helyi gondok közös megoldása. Azért, mert a továbblépés minden község, város lakosságának egyformán érdeke. Csata! Erzsébet Mindig fiatalon f /C 1.1 m Mmm m. ÍV «5*58 ■ fj í? / !/ . / A .Nak. i/i ! crJ m 'MA rr<y \ A művelődésügyi miniszter kitüntette a közművelődés legjobb dolgozóit, aktíváit. Megyénkben a kitüntetettek között több pedagógus volt, az ő tevékenységük, munkásságuk példázza, hogy optimális hatékonyságú iskolai munka mellett is lehet szerepet vállalni, eredményesen dolgozni a nagyobb közösség művelődéséért. Különösen érdekesen egyedi motivációban jelentkezik ez a probléma, ha a közművelődési munkásságáért kitüntetett pedagógus egyben alkotóművész is. Réti Zoltán festőművész, a Balassagyarmati Állami Zeneiskola igazgatója, a város legrégebben dolgozó „szövetkezeti" kórusának vezetője, Balassagyarmat zenei életének legaktívabb szervezője Szocialista Kultúráért kitüntetést kapott. Hogyan, lehetséges a különféle. bár rokon tevékenységi formákat nappnta újra ki teljesíteni, _ Szőlőlugasok mellett, gyümölcsfák alatt láttam hajladozni, mikor fényes délután megálltam a háza előtt. Azt hittem kertészkedik, de a kezében tartott gumicső vízsugarát rézlemezekre irányította. verette: új rézkarctechnikával kísérletezik, valamilyen vegyszert kellett így eltávolítani a lemezekről. Ahogy haladt előre a munkával előtűntek a majdani rézkarc motívumai. Sóskaszedő öragasz- szony az egyik lemezen, kaszáló paraszt a másikon. Nógrád dombjai tövében robogón kerekezve szerveződött Réti Zoltán sok alkalomból összeálló nyári művésztelepe, úgy kerülték vázlatkönyvébe ezek a figurák. A műteremben minduntalan újra felbukkannak, készülő olajiképen, grafikáin. Félszáz la/pnyi akvarell, egyre magasabb művészi szinten kibontakozó termékenység! Réti Zoltán félelmetesen sokat dolgozhat. Ha iskolaigazgató. művész, kórusivezető. zenei élet teremtő, közéleti ember, ilyen kitüntetéssel fémjelzett szinten (már 1955-ben is kitüntették ezzel az elismeréssel). hogyan élhet, mikor pihenhet, elégedett-e magával? — Az ember élete, ha tartalmas. alkotó étet, egy nagy versenyfutás az M5ér€,: a irw bánó órákért. Legigazibb örötma dolgozni, teremteni. Nem értem azokat, akik értelmetlen nül állnak szemben a témnyelí zeneiskola igazgatóként dolgozva akarom valóra váltani, ki teljesíteni festői terveimet.' Nem hiszek abban, hogy az alkotómunka színvonala életforma kérdése lenne. Festőként. zenéseként, pedagógusként dolgozni, nekem ígv igazi öröm a munka. Természetesen ez rendkívüli feszí tét t- séget, tempót produkál az életemben. Úrrá lenni a tevékeny élet szervezési gondjain, konfliktusos állapotain, kiteljesedni az alkotásokban. A feszítettség fizikai, fiziológiát, egészségügyi veszélyei néha megrémítenek, de győznöm kell erővel mindezeket. — A festőművész közelmúlt és jelen nagyszerű sikerélményeit jól ismerem. Kevésbé a zenész munkáját, küzdelmeit. Hogyan látja Balas. sagyarmat zenei életét, ezen belül a zeneiskola szerepét? — Zeneiskolánk a város zenei életének, természetes kovásza. Ez a zened élet az utóbbi években óriásit fejlődött. Több mint háromszáz növendék tanul nálunk muzsikálni. Zeneiskolai kamaraegyütteseink szereplése: a nagy kórus sikerei, a város új fúvószenekara. sikeres filharmónia-koncertjeink, zenei estjeink a kétségtelen előrelépés jelei. Balassagyarmaton fontos kérdés a zenei élet, nagyon sok támogatásit kapnak... Réti Zoltánt szerénysége most sem hagyja el. — A hétköznapi, apró gondok. nehézségek leküzdése néha a sikereket is megkeseríti. S a munka során nálam jóval több elismerést érdemelnének tehetséges, lelkes kollégáim. a zeneiskola művésztanárai. Für Éva. Fogarasi és a többiek. Legnagyobb örömöm lenne, ha egy-egy sikeres zenei rendezvény után —• a forró tapsokon túl — ők is megéhezhetnék a város elismerését: szép volt, fontos volt, előre vitte ügyeinket. Ez ezt hiszem, új lendületet adhatna munkánknak. Réti Zoltán ottléte Balassagyarmat művészeti életében,' közművelődésében, meghatározó. A munka, amelyet az emberi lélek gazdagodásáért folytat, az ízlésállapot megváltoztatásáért végez, sikeres! S egy félnapos beszélgetés után úgy érzem: olyan, na- gyon-magyon fiatal ember Réti Zoltán. És mindig is, fiatal lesz: akiben ennyi alkotó energia lobog,' nem öregszik a múló idővel. Erdős István Zömök, brana képű fiú volt. Hosszú, fekete haja rendezetlenül, ide-oda kunkorodva lógott a nyakába. Ahány zsíros fürt, annyifelé állt — Igazán, elmehetnél fodrászhoz, Marci — mondta neki a mester. — Ilyen lobonc- cal itt a gépek között nem lehet dolgozni. Legalább rendbe tartanád. Frászt kap az ember, ha rádnéz. — Hagyjon békén ezzel a szöveggel — vágott vissza a fiú. — Mit ért maga ehhez? öreg már, nem érti meg a fiatalokat A negyvenegy néhány éves mester fölhorkant: — Én vagyok öreg? Miben vagyok öreg? Hadd lám, próbáljuk ki, tudsz-e velem versenyezni, te nagyszájú! Akármiben, amiben akarod. Talán bizony az ivásban vagyok öregebb nálad? Ha gondolod, üljünk be valahova délután, melyikünk bírja tovább? Addigra az egész brigád körbeállta a vitatkozókat. Kíváncsian várták, ki marad alul a szájalásban. Nem lehetett visszakozni. Marci ráállt az alkura. Az fizeti a számlát, aki e]pbb mondja ki, hogy elég volt. Egy kör, két kör, három kör? Ki tudja, mennyit ittak? Egy idő után Marci laposakat pislogott és nyelde- sett. Az italt rázkódva eltolta magától. — Nem megy több — mondta és kibotorkált a mosdóba. Amikot; visszajött, még. MMaradj csak ott, ahol vagy... bökte: — Föladom. Inkább mindent fizetek. De most már az ivástól a mester is tűzbe jött. Érezte, hogy alaposan fölöntött a garatra, nem egészen una a gondolatainak és elhatározásainak. Kimentek az utcára. A hűvüs esti levegő megcsapta az arcukat. Csinos, rövid szoknyás lány libbent el mellettük. — Na, mit szólsz hozzá? — kacsintott a fiúra az „öreg”. Jó, mi? A „nézésben” már csak alulmaradnék,, nem?' Ha akarod, ebben is megmérkőzhetünk. Mutatok neked egy hozzádvaló lányt. A többi a te dolgod. Aztán én következem. Ott is jön egy, lássuk, mit tudsz. Marci tétován odatolatott a lányhoz. Csalt néhány lépésre voltak a mestertől. A lány kimeresztette a szemét és bosszúsan ráncolta a homlokát. — Hagyjon békén, maga huligán, mert rendőrért kiáltok — kiáltotta mérgesen és faképnél hagyta Marcit. A mesternek egy harminc év körüli hölgy tett kiszemelve. Odament hozzá, elnézést kért a zavarásért és amúgy „öregesen” bemutatkozott. Néhány perc múlva kiderült, hogy a hölgy apjánál tanulta valamikor a szakmát, hát tulajdonképpen ismerik egymást. Ezek után semmi akadálya nem volt, hogy beüljenek egy feketére a közeli eszpresszóba. Eltelt fél óra, egy óra, Marci elunta a várakozást és hazament. — Te meg hova tűntél? — kérdezte tőle másnap a mester. — Mit gondolt? — mongott a fiú. — Hogy egész éjszaka ott fogok áesorogni az utcán? Talán leselkednem kellett volna? Tudom én, hogy mit csinálhattak... — Mondok én neked valamit — kezdte békítgetően a mester — Mégiscsak fiatalabb vagy nálam, izmos és erős. Próbálkozzunk talán a sporttal! — Ugyan — legyintett Marci. — Mindenki tudja az üzemben, hogy évekig sportolt. Futás, ökölvívás, meg mit tudom én, mi minden! Most is ott van minden üzemi meccsen. Maga mellett labdába se rúghatok. * — Hát, akkor a munkában. Tarsd a markod, itt ez a re^ szelő melyikünk végez hamarabb? Rekedten visítottak a szerszámok, recsegett a satu, gyöngyözött a veríték. A csarnok falán, a magasban egykedvűen kattogott a poros falióra. Egy idő után a mester odament Marcihoz és megállt a háta mögött — így fogd ezt a reszelőt, te pupák — mutatta —, mert különben fölhőlyagzik a tenyered. De akár abba is hagyhatod, mert én már készen vagyok. Ha nem hiszed, nézd meg! S most jól\figyelj ide. Én nem bánom, ha valakinek hosszú haja van, de ez itt ném megy. Ilyen bozont, mint a tiéd, különösen nem. Vagy levágatod, vagy holnap átkéred magad egy másik brigádba. Nem fogunk sajnálni, mert a hajad még csak hagy- ján, de a munkád se sokat ér. A fiú megsértődött. Átment egy másik brigádba. Fél évvel később kilépett az üzemből. Hosszú ideig nem hallott róla senki. De egy napon váratlanul újra beállított. — Ha visszajöhetek, levágatom a hajamat — mondta. K. S. NÓGRÁD — 1971. október 10., vasárnap \
