Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-29 / 255. szám

Hatalmas tömeg köszöntötte Brezsnyevef Marseiiíe-ben Tovább erősödik a szovjet—francia barátság Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára franciaor­szági látogatása során csütör­tökön Ortoli iparfejlesztési mi­niszter kíséretében — Marseil- le-be látogatott. Útjára elkí­sérte még Kirillin, szovjet mi­niszterelnök-helyettes és Gro- miko külügyminiszter. A marseille-i városháza előtt hatalmas tömeg gyűlt, ösz- sze, s a francia—szovjet ba­rátságot éltetve, viharos lel­kesedéssel üdvözölte megér­kezésekor az SZKP főtitkárát. A városházán Gaston Defterre, marseille-i polgármester — aki egyben a francia nemzetgyűlés szocialista képviselőcsoport­jának elnöke is — üdvözölte Leonyid Brezsnyevet. Hang­súlyozta, hogy személyeben Marseille lakossága azt a fér­fiút is üdvözli, aki rettent­hetetlen bátorsággal, fegyver­rel a kézben harcolt a hitle­rista agresszorok ellen, és aki most ugyanilyen rendíthetet­len kitartással küzd a nem­zetközi enyhülés ügyéért, az európai biztonsági értekezle­tért és a világbéke fenntar­tásáért. Leonyid Brezsnyev válaszá­ban kijelentette, különösen nagy örömmel jött el Mar­Gépfegyuertűi a rendiíi'autőra Újabb áldozatok Észak-Írországban Csütörtökön folytatódtak a Az ír határ menti Kinawley fegyveres zavargások Észak- közelében aknára futott és Írországban. A hírügynöksé­gek az tr Köztársasági Hadse­reg (IRA) két olyan akciójá­ról számolnak be, amely ösz- szeien két halálos áldozatot követelt. Egy Belfasttól 30 ki­lométerre levő helységben is­meretlen tetteseik gépfegyve­rekből tüzet nyitottak egy rendőrautóra, s a golyók a kocsiban ülő rendőr őrmester halálát okozták, társa pedig súlyosan megsebesült. A hely­színre kivonult brit katona­ság hiába fésülte át a terepet, a támadók időközben elmene­kültek. felrobbant egy brit katonai Járőrautó, egy katona meg­halt, egy másik pedig megse­besült. Az Ír Köztársasági Hadse­reg úgynevezett ideiglenes szárnya csütörtökön magára vállalta a felelősséget a szer­dai londonderry-i bomba- merényletért, amelynek két angol katona esett áldozatul. Az IRA nyilatkozata leszöge­zi, hogy a robbantással a múlt szombaton megölt két nő ha­lálát torolták meg. (Reuter) seille-be, ebbe a nagy kikö­tővárosba A nagy francia forradalom idején e város ön­kénteseinek ajakán csendült fel először a Marseillaise, a francia nép nemzeti himnu­sza. Hangsúlyozta ezután, azért látogatott el Pompidou elnök meghívására Francia- országba, hogy útjával is hoz­zájáruljon a két ország kö­zötti kapcsolatok elmélyítésé­hez, kiszélesítéséhez és meg­erősítéséhez, a politika, a gaz­daság, a tudomány, a techni­ka és a kultúra terén egy­aránt. A Pompidou elnökkel és más francia államférfiak­kal tartott eddigi tárgyalásai­ra a kölcsönös megértés és a szívélyes barátság nyomta rá bélyegét, s bár a tárgyalások még folyamatban vannak, már az eddigi megbeszélések is Je­lentősen hozzájárultak a Franciaroszág és a Szovjet­unió közötti barátság megerő­sítéséhez. Leonyid Brezsnyev ezután a városháza erkélyéről, az egybegyűlt tömegek lelkes tapsvihara közepette, Moszk­va és a Szovjetunió dolgozói­nak forró üdvözletét tolmá­csolta Marseille lakosságának. A maraeille-iek a francia— szovjet barátság, Leonyid Brezsnyev éltetésével válaszol­tak az üdvözlő szavakra, és a városháza előtti téren fel­csendült az tnternacionálé, majd a Marseillaise. Az esti órákban Leonyid Brezsnyev repülőgépen vissza­tért Párizsba. (MTI) Koszigin kubai munkások között Fidel Ccutro a szocialista tábor segítségéről Aldkazej Koszi gin azavjet régóta kiemelkedő ezerepet miniszterelnök szerdán Fidel tölt be az új Kuba építésében, Castro kíséretében Havanna a szocialista országok sokold a közelében megtekintett egy la­kóház -építkezést. Fidel Castro végigkísérte vendégét az építkezésen, majd a két államférfi elbeszélge­tett az építőimunkásokkal és lú együttműködésének szilár­dításában. Kubában, a népi hatalom évei alatt szovjet közreműkö­déssel felépült a roariel-i és a Rente vízi erőmű, a Santa élénk véleménycserét folyta- CLara-i mechanikai gyár, a ha­tott velük a lakásépítkezés problémáiról. Ezután Koszigin. és Castro rövid beszédet intézett a ku­bai építőmunkásokhoz. Fidel Castro a szovjet—ku­bai barátság jelentőségét han­goztatva a többi között rá­mutatott, hogy a szigetország a szocialista tábortól, de fő­ként a Szovjetuniótól igen nagy segítséget kap. „Gyárbe­rendezéseink és gépeink túl­nyomó többsége a Szovjet­unióból származik” — mon­dotta a Kubai KP KB első titkára, s hozzáfűzte, hogy szakemberképzésben is nagy segítséget kapnak a Szovjet­uniótól. ' Koszigin kubai látogatásá­val kapcsolatban a Pravda csütörtöki kommentárjában Teszögezi: A két nép barátsága már vannai halászkikötő és sok más létesítmény. Ezeket a vállalatokat a legmodernebb berendezésekkel szerelték fel. Rendkívül fontos az ország fejlődése szempontjából a szakemberképzés is. A Szov­jetunió segítségével négy ta­nulmányi központ épült Ku­bában, ezenkívül több száz kubai szerzett képesítést Moszkva, Leningrád, Kijev, Minszk és Baku tanintézmé­nyeiben. Az együttműködés koordi­nálására megalakult a Gazda­sági, Tudományos és Műszaki Együttműködés Kubai—Szov­jet Kormányközi Bizottsága. A közeljövőben befejeződik egy műtrágyagyár építése és fokozottabb figyelmet fordíta­nak a cukornádaratés gépesí­tésére, újabb energetikai ka­pacitások üzembe helyezésére. ]\ixon találkozik Maóval is? hfixon elnök 1972. január 1. után látogat Pekingbe. uta­zásának pontos időpontját ez év december 1. utón hozzák nyilvánosságra — mondotta Henry Kissinger, az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanács­adója, Kínából való hazatéré­se alkalmából tartott was­hingtoni sajtóértekezletén. Kissinger őszintének nevez­te tanácskozásait Csou En- lajjal, s azt mondta, hogy mind a Kínai Népköztársa­ság, mind az Egyesült Álla­mok törekszik a kapcsolatok javítására. „Egyik fél sem várja el, hogy a fennálló va­lamennyi nehézséget, vagy legalább is a nehézségek többségét megoldjuk”. Nixon elnök maga sem reménykedik abban, hogy akár pekingi lá­togatását megelőzően, akár azt követően sikerülhet ren­dezni valamennyi megoldat­lan problémát, vagy „meg­változtatni egymás alapvető nézeteit” — fűzte hozzá. Nixon nemzetbiztonsági ta­nácsadója a sajtóértekezleten nem volt hajlandó válaszolni azokra a kérdésekre, amelyek az amerikai elnöknek a kínai miniszterelnökkel folytatandó tárgyalásainak tartalmi részé­re vonatkoztak. A vietnami háborúval kapcsolatban kije­lentette. a Fehér Ház maga készül azt rendezni vietnami- zálási politikájával, vagy a Hanoival folytatandó tárgya­lások révén, s nem arra tö­rekszik, hogy a konfliktust „Pekingben rendezzék”. Elmondotta még: Nixon elő­reláthatólag találkozik majd Pekingben Mao Ce-tung el­nökkel is. (MTI) NÓGRÁD — 1971. október 29., péntek Tito Washingtonba érkezeit Joszip Broz Tito Jugoszláv köztársasági elnök feleségével és a jugoszláv küldöttség tag­jaival csütörtökön délelőtt — magyar idő szerint délután négy órakor — az amerikai elnök Camp David-i reziden­ciájából gépkocsin Washing­tonba érkezett Tito elnököt és kíséretét a Fehér Ház előtt Nixon ameri­kai elnök és felesége fogadta és üdvözölte. (Tanjug) Egy év eredményei a mérlegen EMSZ’Viia c nemzetközi biztonságról Az ENSZ-Ttözgyülés politi­kai bizottsága szerdán foly­tatta a vitát arról a kérdés­ről, hogyan hajtják végre a nemzetközi biztonság megszi­lárdításáról a közgyűlés múlt évi ülésszakán elfogadott deklarációt. Grozev, Bulgária állandó ENSZ-kéoviselője felszólalá­sában rámutatott: a nyilatko­zat elfogadása óta eltelt év alatt pozitív lépésekre került sor az európai feszültség eny­hítésére. E lépések a Szovjet­unió és a többi szocialista állam békés kezdeményezései révén váltak lehetővé. Gorra, libanoni küldött kö­szönetét fejezte ki a Szovjet­uniónak, hogy az ENSZ köz­gyűlése elé vitte a nemzetkö­zi biztonság kérdését. A kö­zel-keleti helyzetről szólva kijelentette. hogy e térség­ben kialakult helyzet veszé­lyezteti leginkább a nemzet­közi békét és biztonságot az izraeli kormány politikája mi­att. Szén. India állandó ENSZ- képviselője felszólalásában méltatta a Szovjetunió és In­dia nemrég megkötött szerző­désének jelentőségét. A küldött kifejezte remé­nyét, hogy a tömbpolitika gyengülése Ázsiában véget vet olyan katonai szövetségek létezésének, mint a SZEATO, az ANZUS, s ehelyett a re­gionális együttműködést fogja erősíteni. Szén kijelentette, hogv az „indiai szubkontinens legu­tóbbi eseményei nem hagy­hatók figyelmen kívül a nem­zetközi biztonságról szóló vi­tában. A kelet-pakisztáni „tra­gikus események tűrhetetlen terhet raknak India vállaira egy olyan ország miatt, amely most háborúval fenye­geti szomszédját” mondotta, majd válaszul azokra a pakisztáni állításokra, hogv Indiának nincs mit aggodal­maskodnia a kelet-pakisztáni események miatt, hozzátette: „ami egy állam területén tör­ténik, az valóban az ő dolga, de amikor emberileg és anya­gilag is érintenek egy másik országot, a dolog óhatatlanul is komoly kérdéseket vet föl az illető ország nemzetközi felelősségével kapcsolatban”. (MTI) Anglia belép a Kö/ös Piacba Az angol alsóház csütör­tökön a késő esiti órákban megszavazta Nagy-Britan- niia csatlakozását az Európai Gazdasági Közösséghez. Hatnapos, mindéin idők egyik legnagyobb hordere­jű, valójában azonban ese­ménytelen parlamenti vita után a konzervatív kor­mánynak az az „elvi” hatá­rozati javaslata, amely tá­mogatást kért a törvényho­zásitól a Brüsszeliben kialku­dott belépési feitéteieikhez, hivatalos parlamenti állás- foglalássá vált. A Heath— Rippom-kettös álltai Brüaz- szelben elfogadott feltételek szerint Anglia 1973. január elsejéből lesz tagja az Euró­pai Gazdasági Közösségnek. Ekkorra három további fo­lyamodó ország is tagja lese az EGK-nak: Nowvégia, Dá­nia és az ír Köztársaság, és a közös piaci „hatok” cso­portja a közös piád „tizek” csoportjává bővül, amely­nek összlakossága 250 mil­liós lesz. (MTI) A brit parlament közös piaci vitája küszöbén tüntetők jelen­tek meg a parlamenti épület környékén, akik ellenezték a belépést IUküo» a gyoitos A dél-vietnami főváros hosszú ideje nem a nyugalom szigete már. Külső képe azonban sohasem mutatott talán akkora riadalmat, mint ezekben a napokban, amikor ünnepi készülődésnek kellene uralkodnia. Vasárnap ugyanis beiktat­ják az októberi elnökválasztási komédia egyetlen jelöltjét és győztesét Thieu-t, aki feltehetően nem ér rá különöseb­ben ünnepelni diadalát, mert minden idegszélát felborzol­ja a rettegés. Thieu félelme egyáltalán nem indokolatlan. A külföldi hírügynökségi jelentések szerint ugyanis Saigon a dél-viet­nami népi felszabadító erők rakétáinak lőtávolságán belül van, s ez a tény már eleve meghatározza a beiktatási cere­mónia alaphangulatát. A DNFF fegyveres erői szerdáról csütörtökre virradó éjjel is sikeres támadásokat hajtottak vegre Saigon elővárosában a dél-vietnami kormánykatonasás ellen. A bombázásra emlékeztető detonációk a főváros szi­vében is hallhatók voltak. Es ez, két hét óta szinte napon­ta, programszerűen ismétlődik. Az amerikai, dél-vigtnami és thaiföldi katonaságnak egy perc nyugalma sincs. Ilyen körülmények között nem csoda, ha egyre nagyobb nyugtalanság keríti hatalmába a dél-vietnami rendőrségét is. Thieu-t, kenyéradó gazdájukat védelmezvén, soha nem ta­pasztalt biztonsági intézkedéseket foganatosítanak, A rend­őrök éjszakánként „felkeresik” a ceremónia színhelyével szomszédos épületek lakóit, igazoltatják őket, s azzal fenye­getnek, hogy figyelmeztetés nélkül rálőnek mindenkire, aki a beiktatás idején kinéz az ablakon, vagy megjelenik a ház­tetőkön. A Saigonban uralkodó helyzet a lehető legfurcsább pa­radoxon: Thieu, saját megnyilatkozásai szerint a nép bizal­mából nyerte el tisztét újra, de közben retteg azoktól a tö­megektől, ' amelyeknek — úgy mond — a bizalmát élvezi. Ki ellen védelmezni? A közvélemény mindig il­lő tiszteletben részesítette az NSZK jelenlegi kormányát, ha az hajlandóságot mutatott az európai realitások elismeré­sére és olyan lépéseket tett, amelyek hozzájárultak a földrész függő ügyeinek ren­dezéséhez. Akkor se fukar­kodtunk az elismeréssel, ami­kor a kabinet feje, Willy Brandt kancellár Nobel-bé- kedíjat kapott. Ügy véltük: azért az útért, amit az ob­jektív helyzet ösztönzésére választott, rászolgált e ran­gos kitüntetésre. Főként, ha abban az értelemben fogjuk fel, hogy a Svéd Akadémia gesztusa előlegezett bizalmat fejez ki. mert remélik, hogy Brandt és a vele egy sorban haladó nyugatnémet erők az eddigieknél többet tesznek kontinensünk biztonságának megteremtése érdekében. A biztonságról az európai haladó erőknek megvan az elképzelésük: úgy akarják megteremteni földrészünk hosszú távú biztos nyugal­mát, hogy azt ne zavarhassa meg semmilyen agresszióval fenyegetőző erő. Ügy rémlik, mintha az NSZK kancellárja is vélekedett volna mar ha­sonlóképpen. Ezért roppant furcsa számunkra az az in­terjú. amit egy amerikai te­levíziós társaságnak adott, s amelyben elsősorban katonai kérdésekkel, valamint az Egyesült Államoknak és az NSZKnak a NATO-ban be­töltött szerepével foglalko­zott. Véleménye szerint az Étezak-atiamti Szerződés szer­vezete csak akkor marad hatékony, ha az Egyesült Államok „továbbra is jelen­tősen hozzájárul” az európai szárazföld védelméhez. őszintén beismerjük: kissé tanácstalanok vagyunk. Nem egészen értjük a kancellár fejtegetéseit, mivel a NATO, eddigi története során nem annyira a védelemhez, mint inkább a feszültségek kiala­kításához és fenntartásához nyújtott fegyveres hátteret kontinensünkön. Annak ide­jén a hidegháború apostolai jobban bíztak az agresszív katonai csoportosulásban, mint a bigott hívők istenben. Ha a kancellár nem ismerte volna ezt fel, aligha jutott volna el úgynevezett keleti politikájában addig a pontig, ameddig eljutott, s aligha beszélhetnénk ma a szovjet —nyugatnémet, a lengyel— NSZK szerződések ratifiká­lásáról, a nyugat-berlini ke­retszerződésről. És még valamit nem ér­tünk. Azt, kitől és mitől kell megvédelmezni az európai szárazföldet, amikor azt leg­inkább az Atlanti Szerződés szervezete részéről fenyeget­te veszély. Netán a szocialis­ta táborra gondolt a kancel­lár? Ha így van, rossz nyo­mon jár, hiszen éppen ez a tábor az. amelyik hatalmas erőfeszítéseket tett és tesz földrészünk nyugalmának, békéjének és biztonságának megteremtése érdekéin Sz. I. Taivem még reménykedik Rendkívüli ülést tartott a Tajvanban hatalmon levő Kuomintang Párt vezetősége, hogy megvitassa az ENSZ- szavazás után kialakult hely­zetet. Jen Csian-kan, alelnök és miniszterelnök a történtek el­lenére bizakodó hangot ütött meg a rendszer jövőjét illető­en. Felszólította a nemzetgyű­lést, hogy „tartson ki célja”, az egész kinai szárazföld visz- szaszerzése mellett. Csang Kaj-sek nem volt je­len a tanácskozáson.. (Reuter)

Next

/
Oldalképek
Tartalom