Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-26 / 252. szám

- filmben elbeszélve A kanadás Pali bácsi Képernyő előtt i4 gyáva Mindössze 170 oldalas kis- formátumú könyv. Egy na­gyobb lélegzetvételű elbeszé­lés, vagy újabb műfaji meg­határozás szerint: kisregény. Voltaképpen mindegy, minek tekintjük. A lényegen, hogy Sarkadi Imre írói élethagya­tékának A gyáva egyik leg­teljesebb értéke. Posthumus- műnek is vehetjük; közvetle­nül &z író halála után jelent meg, s a tragikus esemény körülményei s a regény /fő­hősének zsákutcába torkolló története annak idején külön­féle mendemondákra, találga­tásokra adott okot. A gyáva, mint írói produk­tum, azonban épp ellenkezőjét bizonyítja annak, amit Sar­kadi tragikus halálakor e mű­vel próbáltak némelyek ma­gyarázni. Az író épp A gyáva révén talált ki alkotói válsá­gának kétségkívül súlyos pe­riódusából s indult el a ko­rábbinál is ígéretesebb kor­szaka, teljes kiteljesedése út­ján. Ezt erősítette meg ben­nünk a kisregényt követő ka- tartikus színpadi műve, az ugyancsak halála után bemu­tatott; Elveszett paradicsom is. A gyáva voltaképpen egy életstílus elleni lázadási kí­sérlet lelki ^ szimptomáinak nyomon követese. Ez a lázadás azonban épp a történés hősé­nek polgári kényelemszeretet­ből eredő lelki gyávasága mi­Á lakás ajtaját kulcsra zártak. Klos« sokáig hallga- tódzott, figyelte a csendet az ajtón túl, aztán elővette min. denttudó zsebkését. A zár hamarabb engedelmeskedett, mint az első alkalommal. A lakásban semmi változás; maradt a rendetlenség, Ing­rid ruhái a padlón hevertek. Kloss odalépett a telefonhoz; Müller számát tárcsázta. Biztos volt benne, hogy a Hauptsurmführert még a G estapón találja. Várja a jelentéseket; mozgó csoport­jai most Potsdamot kajtat­ják. Ordítozás. Müller még a telefonba is ordított. Zseb­kendőt tett a szája elé és el­változtatott hangon megszó­lalt: — Kiéld kisasszony otthon tartózkodik a lakásán! — Ki beszél? — kérdezte Müller. Kloss letette a kagylót. A Gestapo-főnök legkésőbb ti­zenkét perc múlva itt lesz. Kinyitotta fekete táskáját és beállította a „plasztikjáté­kot” egy óra harmincötre. att eleve kudarcot sejtet. Sar­kadi Imre Évája nem az az alkat, aki luxuséletét oda­hagyná a tiszta szerelemért, ha még oly megalázó is hely­zete férje oldalán. Az elegáns villa-élet mindent nyújtó jó­módja, társadalmi összkom­fortja az egyik oldalon, s a leválasztott lakásban meghú­zódó, mindennapos anyagi gondokkal birkózó szerelem a másikon. Éva az elsőt vá­lasztja. Friss szeretője laká­sán némi önutálkozással ugyán, de megnyugtatja ön­magát: „— Ez most már min­dig így lesz... Az egyik ágy­ból majd csak azért kelek ki, hogy belefeküdjek egy másik­ba. Pfuj... De hát mit csinál­jak? Lakjak szoba-konyhás lakásban és este vacsorával, saját főztömmel várjam haza a férjem? Aki nem is a fér­jem. ..?” A gyáva olyan epikai re­meklés, amely kínálva kínál­kozik a film műfaji keretei közötti megelevenítésre. Ezt a lehetőséget ismerte fel és ak­názta ki a kisregény két for- gatókönyvírója, Lendvay György és Sipos Tamás, — tegyük hozzá, a Sarkadi-mű iránti legteljesebb tapintattal, nemes eszközökkel. A kisre­gényből így teljes értékű té­véfilmváltozat született, amely méltán illeszkedett a buda­pesti művészeti hetek prog­Remélem, jól számoltam — gondolta. Az egyik alacsony asztalon hatalmas vázát pillantott meg. Ideális hely robbanó­töltetnek! Ebből a seobából élve senki sem távozik! Amikor már mindent elő­készített, éppen indult volna az ajtó felé, hirtelen kulcs csörrent a zárban. Még arra is alig volt ideje, hogy az erkélyajtó színes függönye mögé ugorjék. Ingrid Kiéld lépett be a szobába. Kloss a függöny- szárnyak közti résen át fi­gyelte. Az órájára pillantott: még 15 perc az élet. Ennyi van még hátra a lány életé­ből. És az övéből? Most magára gondolt. Hi­szen, ő sem hagyhatja el a szobát... Azt hitte, hogy Ing­rid majd a telefonhoz siet, de nem, erőtlenül egy székre rogyott; háttal ült neki. Sírt. Kloss hirtelen szánalmat érzett; teljesen felesleges, in­dokolatlan szánalmat. Újra órájára nézett: a töl­tet tizennégy perc múlva robban. Inkább agyonlövi a lányt s távozik még Müller ramjába, s kétségkívül az el­múlt műsorhét legszínvonala­sabb élményét nyújtotta. Eb­ben természetesen komoly ér­demi része van a nagyszerű Kálmán ' Györgynek, Kállai Ferencnek, a tehetséges Husz- ti Péternek, az igen dekoratív Tordai Terinek és még egy sereg élvonalbeli epizódistá­nak, — no meg természete­sen a produkció rendezőjé­nek, Mihályfi Imrének, vala­mint Lukács Lóránt opera­tőrnek. ★ Ma, kedden a Csehszlovák Televízió estje .tölti be a mű­soridő legnagyobb részét. Ér­dekesnek ígérkezik (17.25) a Vadászat Csehszlovákiában cí­mű természetfilm, a Zucnica- együttes műsorát bemutató Táncminiatűrök (17.50), majd (17.55) A víz és a munka cí­mű kisfilm, A szív című báb­film (18.15), a Mindez tegnap történt című könnyűzenei vá­logatás (18.25), Menczel János összeállításában (18.55) A min­dennapok újdonságai. Az est főműsorában (20.00) A Követ­kezik a második menet című csehszlovák játékfilmet lát­hatjuk, ezt követően (21.10) Zene kastélyokban és várak­ban, valamint (21.50) Prágai dekameron címmel kapunk kisfilmeket. érkezése előtt. Kibiztosította fegyverét. Mozdulataiban, mintha lassított filmet utáno­zott volna; kiáltania kellene, hogy ültéből felszökjék a lány. Csak nem lő le zokogó nőt, hátulról. Késő. Hango­kat, majd léptek zaját hal­lotta a lépcsőház felől. Ing­rid nem fordította rá a kul­csot a zárban! Hauptsturm- führer Müller állt meg a szo­ba közepén. — Na, végre! — lökte ki magából a szót. — Mi törté­nik itt? Hol volt? Ki telefo­nált nekem az előbb? — Le­ült egy székre, háttal az er- kélyajtóhak. — Még van egy kis időnk. Beszéljen. Nincs mondanivalóm — mondta Ingrid nugodtan. — Hogyhogy? Nem értem. Nem ismerek magára. — Kérem, hogyjon békén! — Az ördögbe is, mit je­lentsen ez? Mindjárt indu­lunk a pályaudvarra. Át kell még öltöznie. Fritz megveszi a három szál szegfűt. Ma már óvatosabbak leszünk. — Rám ne számítson — jelentette ki a lány változat­lanul nyugodt hangon. — Nem megyek sehova, és sen­kit sem buktatok le. Vége. — Miket beszél?! — rikol­A falu felett emelkedő, volt Madách-kúria szomszédságá­ban húzódik meg ifjú Vro- boszki Pál háromszobás, kony- hás családi háza. Típusház. nemrég épülhetett. Hátul az udvarban még összevisszaság­ban tégla, mész, cement keve­redik a frissen törött kukori­cacsövekkel. Itt üldögél a napos oldalon idős Vroboszki Pál. Másfél éves dédunokáját hintáztatja a házilag készített kötélhin­tán. Köszönésemre nehézkesen áll fel s fürkészőn vizsgálgat. Az őszi napfény elsiklik fe­hér haján. A napokban töl­tötte be nyolcvanadik élet­évét. Itt, Csesztvén. csak „a ka­nadás Pali bácsi”-nak titu­lálják. Három éve még ki-ki- járt a háztáji földre kapálgat- ni, de már mindig nehezeb­ben engedelmeskedik a lába. — Nem csoda — válaszol­ja szinte önmagának. Bejárta egész Kanadát. Koptatta To­rontó, Montreál köveit, nyo­mot hagyott a kanadai mező­kön, megsértették a sziklás hegyek bozótjai. — Hogy került Kanadába? — Itt. Csesztvén a Grosch- midt-féle birtokon mint gaz­dasági cseléd dolgoztam. Hu­szonhat őszén az intéző azzal állt elénk: — Emberek, nem tudok to­vább munkát adni, mától kezdve boldoguljanak, ahogy tudnak. — Mit tehettünk? — néz rám kérdőn. — Most hová? Merre? Nemhogy Csesztvén. az országon belül sem volt munkalehetőség. Nagy volt a munkanélküliség. A nincste- lenség, a nyomor hajszolt bennünket Kanadába. Nem a kalandvágy, nem a kíváncsi­ság. Kérdés nélkül folytatja to­vább. Egész Kanadát bejárta. Volt gyári munkás, erdei fa­vágó, épített vasutat, volt munkanélküli és dolgozott farmokon is. A nagy gazdasá­gig válság Kanadát is elérte, végigsöpört rajta. Volt idő, ami­kor ínségkonyhán tengették életüket. Évente ötven dollárt keres­tek. Csak harminckilenc után emelkedett két—háromszáz dollárig a keresetük. Ebből küldözgetett az itthon maradt családnak és ebből támogat­ták a „századfordulós” ma­gyarokat is. Azokat, akik még az ezernyolcszázas években, vagy a századforduló után vándoroltak ki. Ezek már el­öregedtek, nem kaptak mun­kát. Ott hatvanéven felül tóttá Müller. Felugrott szé­kéről és megállt Ingrid fö­lött. Azt mondtam, hogy a to­vábbiakban nem kívánok magával együttműködni. Ma­ga gyilkolta meg Heinit. Még tíz perc! A lépcsőház­ban gestapósok álldogálnak, az előszobában Schabe vára­kozik. Csak egyetlen lehető­ség maradt: az erkély. Ezzel a lehetőséggel azonban csak az utolsó pillanatban élhet; harminc másodperccel a rob­banás előtt. És a lány...! Bosszúból lett áruló — gon­dolta végig az eseményeket Kloss. — A vén porosz meg­mondta Ingridnek... — Megfizetnek még nekem ezért — hallotta Ingrid hang-, ját. . Müller rátette kezét a vá­zára. — Azt hiszi, hogy olyan könnyű velünk szakítani? — Nem érdekel! — Fantáziahiányban szen­ved. A kisaszonynak fogalma sincs arról, mi vár rá. — Nem csekély erejébe került, hogy halkra fogja szavát. Szelídségre kényszerítette magát — Csillapodjék. Adok három percet. Öltözzék át, megyünk a pályaudvarra ... Kiment a szobából, kinyi­totta az ajtót. Kloss hallotta Müller hangos szavát; Scha- béval beszélgetett. Még öt perc! Széthúzta a függönyt és kezében lövésre kész pisz­tollyal megállt Ingrid előtt. A lány nem kiáltott fel. Tu­dott uralkodni magán! (Folytatjuk) nem alkalmazták az embert. Megöregszik, kitaszított lesz. Idős Vroboszki Pál is hat­vankét évesen tért haza, hu­szonhét év után. Fiatal fele­séget, két apró gyereket ha­gyott itt. Mikor hazajött, gyerekei nem ismerték meg. Felesége is öregasszony lett. Az itthoni munka, gond. baj nyomorékká tette. De hűsége megmaradt, s a remény erő­sebb volt a fizikai fájdalom­nál. Ez éltette, ez mentette meg. — Sökan vándoroltak ki abban az időben, sokan nem tértek vissza. Az öreg ujjain számolja a neveket. — A legjobb barátom. Ho­dur Pista Madridnál halt meg. Ö szervezett munkás volt — mondja nyomatékkal. — Hatezer társával ment el Torontóból Spanyolországba. KOLLÉGIUMI NÉVADÓ. A salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépipari Technikum- és Szak- középiskola kollégiuma ma délután négy órakor névadó ünnepségét tartja. Ennek programjaként a társalgóte­remben megnyitják Iványi Ödön festőművész kiállítását. Hat órakor kerül sor Strom­feld Aurél arcképének lelep­lezésére és a koszorúzásra. Ezután ünnepi vacsora lesz, s az eseménysorozat filmvetí­téssel zárul. A filmeket a kongresszusi filmnapok műso­rából választják ki. KÜLPOLITIKAI FÓRUM PÁSZTÖN. Nagy Zoltán, a Tv külpolitikai szerkesztője tartott külpolitikai tájékozta­tót tegnap a Pásztói járási Hivatalban. Egyébként a járá­si ismeretterjesztő és kereske­delmi napok programjaként vasárnap megnyílt a Szabad idő 1971. című kiállítás, kis­plasztikái munkákból, dombo­rítások stb. Humor, karikatú­ra, játék címmel pedig Ta­kács Imre rendezésében nyi­tottak „jó kedvű” tárlatot. KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁL­LÍTÁS. A múzeumi és mű­emléki hónap programjaként a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága képzőművészeti kiállítást nyitott tegnap dél­után Salgótarjában. a kohá­szati üzemek kultúrotthoná- ban. A tárlat megnyitó beszé­dét dr. Horváth István tar­totta. A kiállítás Nógrád me­gyei ihletésű alkotásokon ke­resztül igyekszik hű képet adni e tájegységről, s az itt élő emberekről. ;★] MŰSZAKI INFORMÁCIÓK. Többen fordultak lapunkhoz, hogy a műszaki könyvhetek alkalmával hová fordulhatnak A köztársaságiak oldalán esett el Madridnál. Miközben emlékeiben időz,' hetvennyolv éves felesége cso­szog ki a nyárikonyhából. — Mit emlegeted mindig, ami elmúlt — pörlekedik ve­le. — Hol van az már? — inkább ültesd le a vendéget — mutat felém. Idős Vroboszki Pál ma nyolcvanéves, felesége kettő­vel kevesebb. Nem vittek véghez nagy dolgokat. Életük örökös hétköznapokból állt, szorgalmas, dolgozó emberek. Ma mindketten termelőszö­vetkezeti járadékosok. Itt él­nek Csesztvén gyermekeikkel, unokáikkal, dédunokáikkal. A másfél éves dédunoka sír­va követeli, hogy vele is fog­lalkozzanak. A dédnagyapa újra hintáztatja... tatásért, honnan igenyelhetnek a tárgykörbe illő könyveket. Közölhetjük, hogy a hazai műszaki-gazdasági tájékozta­tás szakcentruma a Munka Vörös .Zászló Érdemrendjével kitüntetett Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ (Budapest, VIII., Re- viczki u. 6.). Az OMKDK több száz belső és több mint 2500 külső munkatárs közre­működésével gyűjti, rendsze­rezi és a hazai igényeknek megfelelően feldolgozza a be­áramló külföldi műszaki-gaz­dasági szakirodalmat. 5*3 SZESZÉLYES ESKÜVŐ. Á Déryné Színház Kertész Lász­ló rendezésében újabb operát mutat be, mégpedig Donizetti: Don Pasquale-ját Szeszélyes esküvő címmel. Az utóbbi hét évben, amióta a Déryné Szín­ház műsortervében vígopera is helyet kapott, Strauss, Of­fenbach, Nicolai és Donizetti művei kiífencszázhatvannyolc alkalommal, s csaknem há­romszázezer néző előtt szere­peltek a falvak színpadjain. Egyébként Donizettitől, aki immár „háziszerzőnek” szá­mít, korábban már az Ezred leánya és a Szerelmi bájital című operát is bemutatták. M IRODALMI SZÍNPADI NA­POK. Nagy ütemben folynak az előkészületek a balassa­gyarmati Madách Imre iro­dalmi színpadi napok ren­dezvényeire, amelyek novem­ber 4-től november 7-ig tar­tanak. A megyei színpadok válogató bemutatója ennek keretében október 31-én dél­előtt tíz órától a szécsényi Rákóczi Ferenc Művelődési Központban lesz. A bemutató két—három legjobb együttese részt vesz az irodalmi szín­padi napok novemberi bemu­tatóján is. 4 NÓGRÁD - 1971. október 26., kedd [ Gátló okok A növekvő szabad idő hasznos és célszerű eltöltéséhez a pásztói járásban nagy segítséget nyújt a KISZ is. öntevé­keny művészeti csoportok működnek a járásban az ifjúsági mozgalom keretében. Egyes művészeti ágak, mint az ének­karok, tánccsoportok, irodalmi színpadok különösen meg­erősödtek. Az ifjúsági mozgalom kulturális nevelőmunkáját azon­ban több tényező gátolja. A fiatalok egy jelentős részénél tapasztalható még az öncélú szórakozás igénye, a könnyű­zenei műsorok, a nívótlan, kommersz programok egyoldalú szeretete. Sokszor közrejátszik a kultúrfelelős felkészületlen­sége, ötlettelensége is. Kevés a szakmai tanácsadó, akik se­gítségével fejlődhetnének a tehetséges fiatalok. Részben ezekre az okokra vezethető vissza, hogy nem talált kellő visszhangra a Népművészet ifjú mestere mozga­lom, a modern tánckultúra fejlődésében évek óta nem ta­pasztalható kellő eredmény, s nem sok siker kísérte az ol­vasó ifjúságért mozgalmat sem. Erősíteni kell a KISZ-alapszervezetek és a művelődési intézmények -együttműködését. Nem szabad előfordulnia, hogy egy-egy rendezvény terve részletkérdések miatt dugába dőljön. Olykor olyan kérdésekben nem sikerül megegyezés­re jutni, ki rendezze a bált. kié legyen a bevétel, mikor legyen nyitva a helyiség, ki lássa el a felügyeletet? Job­ban kell a szellemi erőket koncentrálni, a vezetés színvo­nalát emelni, hogy ezen a téren is előbbre juthassunk. Barna Tibor i ' " Elsős gimnazisták- -1 (Kulcsár József felvétele) ANDRZEJ ZBYCH (Lengyelből fordította: Varsányi István) 26. Rátkai Otió Kulturális műszaki és gazdasági tájékoz­

Next

/
Oldalképek
Tartalom