Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)
1971-10-24 / 251. szám
\ Nyelvművelő saiok Névsorok, szótárak, lexikonok Az egyik fiam a Tolnai Világlexikont lapozgatja: Babits Mihály, Babócsa, Bábol- napuszta, Babona, Babót, Bábszínház, Baccalaureus... Feltűnik neki, hogy a felsorolásban az á hang azonos értékű az a-val. Kérdi: nincs-e itt valami hiba. Lexikonunk 1926-ban jelent meg, tehát negyvenöt esztendős. És eszembe jut, hogy nemrég egyik kartársam azzal jött hozzám: igaz- e, hogy az ábécé-névsorban az á valóban azonos értékű az a-val. Hogy ő ezt most hallotta először. Nem egyszer voltam tanúja bizonytalanságoknak: hogy vajon Ádám András kerül-e a névsor élére vagy Alapi István, hogy' a felsorolásban Dénes Márta megelőzi-e De- vecseri Gábort, vagy nem. Nem figyeltünk volna eléggé, amikor a betűk sorrendjéről tanultunk? Vagy azóta egy-.két dolgot elfelejtettünk? A névjegyzékek, szótárak, lexikonok szigorú betűrendben vonultatják fel a szavakat, illetőleg a neveket. Hogy gyorsan és biztosan kiigazodhassunk bennük, és hogy mi magunk is helyesen állíthassunk össze névsorokat, különféle jegyzékeket, érdemes felfrissítenünk a betűrend- készítés követélményeit. A bizonytalanságok és hibák azt mutatják, hogy a legfontosabb feleleveníteni való: a rövid és a hosszú magánhangzók azonos kezelésének előírása. Tehát egy névsorban, lexikonban vagy szótárban az á hangot ugyanaz a hely illeti meg, mint az a-t. És nemcsak az é egyenértékű az e-vel, hanem a többi hosszú magánhangzó is a rövid párjával, így aztán egy pillanatra sem lehet kétséges, hogy a névsorban Érces Báílint mindenképpen megelőzi Eszes Józsefet;s' Ónodi György is előbbre kerül, mint Országh Dezső. A második 'előírással már kevesebb baj van. Arra szinte mindenki emlékezik, hogy mi a teendő, ha a kezdőbetű azonos, vagy egyenlő értékű betűpárokkal van dolgunk. Ilyenkor — amint tudjuk — a szó, illetve o név második betűje dönti, el a sorrendet. Ha pedig az első két betű is egyforma, akkor a harmadik lesz az irányadó — és így tovább. Jó előrelátással Összeállították az 1972—73. évi szakmunkástanuló-igényt Az új iskolai évből alig telt el két hónap, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek oktatási osztálya azonban jó előrelátással összeállította azt a fezakmunkástanuló-lét- számot amelyet az 1972—73- as oktatási évben kíván beiskolázni A terv elkészítése szükséges a gyár szempontjából is, de fontos azért is, hogy a megyei pályaválasztási tanácsadó tájékoztatójában időben a fiatalok tudomására hozzák. Az oktatási osztály felmérései alapján az 1972—73-as tanévben 16 szakmában 178 érdeklődő fiatalt kívánnak majd beiskolázni. E létszámból 166 a fiú. A tervből ki. tűnik, hogy nem minden szakma elsajátításához lesz elegendő a nyólc általános iskolai végzettség. Vegyészlaboráns, valamint elektroműszerész-tanulónak érettségizett leányokat és fiúkat vésznek fel. Nyolc általános iskolai végzettséggel — persze az előírt tanulmányi eredmény elérése esetén — az alábbi szakmákban várják majd a fiatalok jelentkezését: hegesztő, kovács, öntő, csőhálózat- és berendezésszerelő, gépi forgácsoló; gépszerelő, szerkezetlakatos, szerszámkészítő, bádogos, elektrolakatos, villanyszerelő, mintákészítő, ács-állványozó és kőműves. A választék tehát meglehetősen széles skálára terjed ki. Most már csupán az kell, hogy a fiatalok is éljenek a lehetőségekkel, és jelentkezzenek tanulónak a számukra legkedvezőbb szakmában. Vegyük most szemügyre a következő névsort, s világosan látjuk a szabályt: Ádám Imre Asztalos Péter Dénes Márta Devecseri József Gábor Áron Gábor Imre * Gábor István Kovács Dénes Kováts Dénes Szóljunk még egy-két szót azokról a betűkről is, amelyek eredetileg nem magyar beszédhangokat jelölnek, családnevekben, idegen szavak leírásában mégis használjuk őket. A eh, w, x, y betűkre gondolunk. Zavart okozhatnak ,a névjegyzék-összeállításban, a szótárak, lexikonok tanulmányozásában. Hol?van a helyük a magyar ábécében? A ch-t (ejtsük bármelyik nyelv szerint) két egymás utáni betűnek fogjuk fel. Ha például a Champagne vagy a chanti szót keressük a Helyesírási Szabályzatban, valahol 'a cezúra és a cián között kell meglelnünk őket. Ha- pediig a Wesselényi, Xantus, Young nevek után kutatunk az Üj Magyar Lexikonban: az ezekkel a betűk kel kezdődő szavak a V és a Z között foglalnak helyet. dr. Szabó Károly Tanulmány a hőellátásra Salgótarján város hőéi látásának leggazdaságosabb megoldására átfogó tanulmány készül. A szakemberek számba veszik, hogy Salgótarjánban milyen lehetőségek mutatkoznak a gáz, illetve tavhő ellátására, meghatározzák, hogy a negyedik és ötödik ötéves tervben épülő lakások, intézmények, üzletek, illetve más létesítmények hőellátásának melyek a legkifizetődőbb módjai. A városi 'tanács az építési terveket a hőellátási tanulmány adatainak figyelembevételével rendeli meg a jövőben. A barátság útján , Repülőgépünk, amely szinte egy teljes éjszaka fáradhatatlanul rótta a száz meg ezer kilométereket, szeptember 17- én délelőtt landolt a vérrasz- szonyok nyarának napjától ragyogó kemerovói repülőtéren. Fogadóink — az újságírók, a könyvkiadók a művelődésügyi osztály és a területi könyvtár képviselői — meleg, baráti szeretettel köszöntötték delegációnkat. Akkor még csak éreztük, ami később valóságos ténnyé vált, hogy nem csupán megérkeztünk, hanem hazaérkeztünk. Küldetésünk megvalósítása, utazásunk a barátsás útján, valójában ekkor kezdődött. A kuznyecki iparmedence világszerte ismert, legendába illő története van. A helyi szóhasználat szerint itt lüktet Szibéria iparának szíve. A szovjethatalom éveiben a 95 500 négyzetkilométernyi terület lakossága hatszorosára növekedett és elérte a hárommilliót. Tizenkét új város épült. Ipara és mezőgazdasága ma is rohamosan fejdődik. kulturális ellátottsága irigylésre méltó. Legelsőül megtisztelő kötelességünknek tettünk eleget, virágokat helyeztünk ‘el Lenin — aki oly nagy figyelmet szentelt e nyugatszibériai ipari központ fejlesztésének — »szobra, majd pedig a hősök emlékműve talapzatán. Ellátogattunk a várost keresztülszelő Tom folyó másik partjára, egy magas domb tetején álló bányászemlékműhöz. Itt volt az hely. ahol még 1721-ben Mihail Volkov felfigyelt az „égő hegyre”, és megkezdte a szén kitermelését. Miközben a város pano- rámájáibálh gyönyörködtünk, kísérőnk, a lelkes, mindent tudó Jurij Kotljarov rendkívül érdekes „ismeretterjesztő előadást” tartott a város és a vidék történetéről, mai életéről. Már az első napon fogadott bennünket az SZKP területi bizottságának titkára, Gorscs- kov elvtárs, akit tájékoztattunk utunk céljáról: a baráti, testvéri kapcsolatok fejlesztésének érdekében, irodalmi, művészeti antológiák kölcsönös kiadását kívánjuk előkészíteni. Küldetésünk során a személyes találkozásokat felhasználva akarjuk szolgálni az irodalmi, művészeti; művelődésügyi élet és tevékenység kölcsönös megismerését és megismertetését. E beszélgetés során is megbizonyosodtunk arról, hogy milyen őszinte és mély érdeklődés nyilvánul meg .megyénk iránt a kemerovói emberekben. Küldöttségünk a Szovjet Űjságírók Szövetsége Kemerovói Területi Szervezete és a Kemerovói Könyvkiadó Vállalat vendége volt. Természetes tehát, hogy számunkra a legfontosabbak azi újságírókkal történt találkozások voltak. A kemerovói területen a szemünkben szinte hihetetlenül széles körű újságkiadó tevékenység folyik: két napilap. 29 városi és járási. 76 üzemi és más újság jelenik meg, összesen 800 ezer példányban. A könyvkiadó gondozásában megjelenő művek témakörében egyaránt megtalálható a szépirodalom, a tudományos és az ismeretterjesztő Irodalom. Kiadásban jelenik meg negyedévenként az „Ognyi Kuzbassza” (Kuz- bassz Fényei) című. a mi ,.Pa- ' lócfö! d”-ünknek megfelelő, irodalmi, művészeti, társadalmi és politikai folyóirat, immár 23 éve. Utunk során a megyei napilap, a kiszeljovszkí, a pro- kopjevszki és a - novokuznyec- ki városi újságok szerkesztőségébe látogattunk el. A megyei dapilap (a Kuzbassz)*’ szerkesztőségében előadást tartottunk megyénkről, mindarról, ami életünket meghatározza; a tájról, a hősi múltról. mindennapi életünk örömeiről, gondjairól, céljainkról, feladatainkról. A találkozókon számunkra már megszokottá vált széles körű érdeklődésük, de újra, meg újra meglepett* bennünket az. hogy már eddig is mennyire ismerik Nógrádot. Sokszor segítettek nekünk azok a Iparataipk, akik jártak már Magyarországon és megyénkben is. Megható volt, ' hogy milyen szeretettel és lelkesedéssel mesélték emlékeiket kollégáiknak. Beszélgetéseink ismételten annak a kérésnek, kívánságnak és szándéknak határozott megfogalmazásával zárultak, hogy a sajtó munkatársainak — a kölcsönös információk cseréjének megszervezésével — még többet kell és lehet tenni a testvéri kapcsolatok ápolásában. vói és a nógrádi költők, képzőművészek müveivel; illetve a Kuzbassz Fényei és a Palócföld különszámot ad ki nógrádi és kemerovói anyaggal. Ekkor ismerkedtünk meg Alekszander Volésinnal, akit a nálunk is közismert Kuznyecki föld című regényéért Állami díjjal tüntettek ki, V. Mazajev íróval, a folyóirat szerkesztőjével és V. Mahalov költővel, akinek fordításában jelentek . meg Végh Miklós. Hann, Ferenc és Polgár Ferenc és Polgár István versei éppen érkezésünkkor. Mennyi, mennyi állomása volt még a barátság útjának, és hány meleg szívű, gondos és kedves házigazda! Felsorolásukra nem ad alkalmat ez a rövid beszámoló. Nem hagyhatom azonban említés nélkül a Kavagejlinszkáia külszíni fejtés, és a novokuznyecki Zapszib-üzem megtekintését, melyek óriási méreteikkel felejthetetlen élményt jelentettek számunkra. Fejlődésük folyamatos, a IX. ötéves terv célkitűzései szellemében termelésük majdnem kétszeresére emelkedik a következő években. Körülöttük új városrészek, s munkások számára Dihenőtelepek épülnek és művelődési otthonok, könyvtárak. « De említeni kell a prokop- jevszki úttörőházat is* melynek bejáratánál a vörös nyak- kendős pionírok „béke, barátság” kiáltással üdvözöltek, és amelynek Barátság termében ott vannak a nógrádi úttörők emléktárgyai is. Meglátogattuk Kemerovó- ban a területi . központi könyvtár palotáját, melynek állományában 780 ezer könyv található. Itt is baráti kötelezettségét vállaltunk, a rendszeres kapcsolatok kiépítését könyvtári hálózataink, intézményeink között. Nagyon hasznos, sőt szükséges lenne, ha náluk és;nálunk is külön- gyűjteményt létesítenének a helyismereti művekből. Legdrágább kincsünk a gyermek. A gyermekek a jövő társadalma. Szemünk fénye a gyermek. Ki ne hallotta volna ezeket a szólamokat? Mert azok, de a szó jobb, nemesebb értelmében. Szólamok, de csak azért, mert a legkülönfélébb fórumokon, körökben és helyzetekben elhangozhatnak, de valamennyien tudjuk is, érezzük is, hogy mély igazságot fejeznek ki. A gyerrpekről, boldogságáról, jövőjéről valamennyien gondoskodunk. Szép ruhákban járatjuk, taníttatjuk őket, figyelünk egészséges növekedésére. Múlt vasárnap egy NDK kisfilmet láttam a tévében. Általános iskolás gyerekek tomaversenyét közvetítették. Játékos, szórakoztató formában szervezték meg a versényt: rácsra másztak, szekrényre ugrottak, labdával célba dobtak a gyerekek. Számukra jó szórakozás volt a tomaverseny, a felnőttek, a tornatanárok viszont határozott céllal rendezték és rendezik meg rendszeresen. Azért, hogy a gyerekekből idővel edzett, egészséges, kisportolt felnőttek váljanak. . Sok apró momentumból tevődik ösz- sze a gyerekekről való. gondoskodás. Valamennyi i apró , mozzanatnak közös jellemzője azonban, a nagy felelősség és céltudatosság. És felelősséggel foglalkozni a gyermekkel nem elég csak akkor, amikor érteim^ már nyiladozik, amikor már módszeresen ismerkedik környezetével. Születése percétől felelősséggel tartozik érte a felnőtt ember. A minap bölcsődés korú gyermek édesapja panaszkodott., Kisfia egészségére nem vigyáznak jól a bölcsődében — volt a lényeg. Mumpszgyanús kisgyereket vittek be ugyanis a bölcsődébe, a kicsit az elkülönítőbe vitték — ahol egyébként rendszeresen filmet vetítenek az apróságoknak —, s bár már több mumpszos megbetegedés is volt, az Vasárnapi jegyzet MUMPSZ esetnek nem tulajdonítottak különös jelentőséget. Mire az édesapa megtudta, több bölcsődében, sőt óvodában is mumpszos betegségek fordultak elő, nem is egyesével. Ez egyébként természetes is. hiszen ha a mumpsz egy gyermekközösségbe „bevág”, ott a gyerekek két hét alatt gyakorlatilag végigfertőződnek. Kiderült, hogy a KÖJÁL mit sem tud a mumpszokról, holott többszöri előfordulás esetében a bölcsődének vagy óvodának kötelessége ezt bejelentenie. Már csak azért .is, mer,t a KÖJÁL- rendelkezik mumpsz elleni oltóanyaggal, a betegség észlelésekor tehát egyszerűen kimennek, végigoltják a gyerekeket és ezzel útját vágják a betegség széthurcolásának, A dolog most már több, mint különös. A salgótarjáni Bartók Béla úti óvodában például 40 apróság kapta e! a mumpszot. Az óvodából azonban senki sem emelte fel*a telefont, hogy érte- sícse — az egyébként néhány lépésnyire lévő — KÖJÁL-t. Salgótarján többi óvodájában és bölcsődéjében is átlag tíz gyerek betegedett meg mumpszban. De a bölcsődék és óvodák közül egyetlenegy sem szólt a KÖJÁL- hak. Hogy a KÖJÁL végül is tudomást szerzett a dologról, az nem a szóban- forgó intézményeknek köszönhető. A véletlen műve volt. Kellemetlen betegség a mumpsz, legtöbben átestünk rajta, némi emlékünk van is talán a fájdalmas napokról. De nemcsak kellemetlen és fájdalmas, előfordul, hogy szövődményekkel is jár. Mindenképpen olyan betegség, amelytől könnyűszerrel megkímélhetjük a gyerekeket. Hiszen nincs másról szó, mint az illetékesek gyors értesítéséről, és az ázt követő hatásos intézkedésről, az oltásról, q Hogy ebben az esetben miért maradt el az értesítés, az egészen rejtélyes. Attól féltek talán az intézmények dolgozói, hogy valamiféle mulasztásuk eredménye a betegség? Vagy egyszerűen nem ismerték az ide vonatkozó rendelkezéseket? A bejelentés elmulasztása jniatt mindenesetre jó néhány gyerek ’megbetegedett, olyan gyerek, aki elkerülhette volna. A mumpsz ügyében a KÖJÁL most vizsgálatot indította Megállapítja, mi az oka a mulasztásnak, kit, kiket terhel a felelősség. Elsősorban is azonban megkérte Budapestről a szükséges meny- nyiségű oltóanyagot és azokon a helyeken, ahol feltételezhetően nem fertőződtek me| a gyerekek, végigoltja őket. Rövid úton intézkedett, ahol lehet, elébe vág a betegségnek. Kévésén múlott tehát a gyors intézkedés. A felelősségteljes gondoskodásról beszélni ezek szerint egyáltalán nem hiábavaló. Az sem felesleges talán, ha mindenekelőtt a gondoskodásra „illetékes” intézmények felelősségét hangsúlyozzuk. Végül is, a gyerekek a nap nagy részét az óvodában vagy a bölcsödében töltik el, itt kell tehát felfigyelni problémáikra, bajaikra. Ki ne akarná komolyan venni, hogy legdrágább kincsünk a gyermek, hogy a gyermekek a jövő társadalma, hogy szemünkfénye a gyermek? Csak komolyan venni, és ezzel befejezettnek tekinteni a témát — édeskevés. A gyermekért tenni is kell, méghozzá idejében. , S ha ez a tett csak egy telefonhíváson múlik, akkor különösen... Szendi Márta A könyvkiadó szervezte meg a területi írószövetség tagjaival való találkozásunkat is és a felejthetetlen, közös kirándulást a cajgában felépített újságíródácsába, vasárnap délután. Miután részletesen tájékoztattuk egymást irodalmi életünkről, tevékenységünkről, az alkotómunka problémáiról, megállapodtunk, hogy megjelentetünk egy kétnyelvű, illusztrált versantológiát a kemero|A késő nyári napsütés fényével, melegével egész utunkon végigkísért minket, mégis a testvéri szívek tiszta ragyogására, a barátság sugárzó melegére emlékszünk elsősorban. Búcsúzáskor azt mondtuk barátainknak: Nóg- rád megye küldötteiként érkeztünk a kuznyecki iparmedencébe. de a kemerovói terület követeiként utazunk haza. Így éreztük, érezzük. így igaz. Kojnok Nándor •(Jegyzet.) Kölnök Nándor és Végh Miklós a közelmúlt- ban Kemerovóban lárt, ennefe a kulturális vizsgálódásnak eredményeként közöltük a fenti beszámolót. ^Jövő vasárnap Végh Miklós emlékezik „Ablakok Kemerovóra” címmel. KISS DÉNES: ŐSZ A nyár rózsáival messze szalad a szél utakon gurul tekinteted vonásod pördül át levelekével mosolyod fönnakad az út peremén Házak egykedvű szürkesége belehasad az őszi szélbe Nem táncoltatnak napot az elszabadult ablakok Este nem kelnek ki elvetett csillagaink felhők giz-gaza fedi az égi mezőt hajad függönye lóg az utca fölé lábad kopogását viszik magukkal gépkocsik villamosok nesztelen borzong kövek bőre Bennem futás irama ébred arcomból árad a szél süvítése nevetésed vérezve utánozzák elejtett üvhgfigurák. NÓGRÁD — 1971. október 24., vasárnap ?
