Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-22 / 249. szám

PLAKETTE Dr. Boros Sándor, a Nógrád megyei Tanács elnökhelyet­tese mondotta: Minden közösség ereje a múlt örökségéből való merítés képességében rejlik. E szavak Salgótarjánban, a Karancs Szálló mozaiktermében rendezett Madách-emlék- esten hangzottak el. Mint hírül adtuk, a napokban átadták a Nógrád megyei Tanács VB által 1964-ben alapított Madách- plakettet Farkas András Balassagyarmaton élő festőművész­nek, Paku Imrének, a Látóhatár olvasószerkesztőjének, Or­mos Tibornak, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus igaz­gatójának, és Pétervári Istvánnak, a veszprémi színház igazgatójának. (Utóbbi kitüntetett, egyéb irányú elfoglalt­sága miatt, nem volt jelen az ünnepségen.) Milyen kapcsolatok fűzik ezeket az embereket Madách Imréhez és Nógrádhoz? optimista tragédia. Az egész mű szellemisége tettre kész­tet. De optimistának tartom a Mózest is. Nem vagyok azon­ban irodalomtörténész, ezért inkább azt mondom el: ho­gyan került Madách Imre szobra Salgótarjánba? Hat éve, a Fővárosi Tanács nyil­vános országos pályázatot írt ki Madách-szobor elkészítésé­Farkas András ír-.gémeket is lehetett látni...” r — Hetedik gimnazista vol­tam Kassán, erre az időre esik Madách Imrével való első találkozásom. Akkori magyartanárom, aki tanköny­vünket is írta, érdekes újítást vezetett be az irodalomokta­tásba. Azokat az irodalmi al­kotásokat, amelyek erre alkal­masak voltak, dramatizált formában előadatta diákjai­val. Az ember tragédiájában én Lucifer szerepét kaptam. Farkas András Kassán érettségizett, a Képzőművé­szeti Főiskolát 1944-ben fe­jezte be. — Közben volt egy hábo­rú — jegyzi meg. Nagykállóban kezdett ta­nítani, 1947-től pedig Balassa­gyarmaton él. — Azért jöttem ide, mert a nép, amelyik palóc földön la­kik, ugyanúgy beszél, mint az én földemen lakók. Abaújszi- nán. A Tragédia állandó ol­vasmányom volt. Az egyiptomi színt pedig 1947—48-ban elő­adtuk, egy Gyöngyös és Ba­lassagyarmat közötti kulturá­lis versenyen. Természetesen, itt is Lucifer jutott rám. És természetesen, ennek sincs jelentősége. Egyébként, azt hiszem, Ádámmal áldva és Luciferrel verve él minden ember. Farkas András illusztrálja Az ember tragédiája új, finn kiadását, Anna-Maija Raittila költőnő és műfordító kérésé­re,' akivel Balassagyarmaton személyesen is találkozott. A költőnő Szabó József, neves Madách-kutató vendége volt. Az ünnepség után, a mo­zaikteremben egy pohár bor mellett beszélgetünk Farkas Andrással. — Tudjátok — mondja —, kipusztítja az ember az Ipoly kis mocsárvilágát, amelyről Szabó Lőrinc is írt. Nem is baj ez. Inkább az a szomo­rú. hogy a legjellegzetesebb fákat, növényvilágot, madara­kat sem kíméli, s hírmondót sem hagy ebből a világból. Pedig itt, a várostól nem messze, gémeket ts lehetett látni, persze, csak annak, aki térdig belement a lápba. Paku Imre — Egyik hetilap mellékleté­ben került kezembe először Az ember tragédiája 1923-ban. Jegyzetes kiadásban, csak jó­val később találkoztam vele. Mire egyetemre kerültem, a jegyzetes kiadások alapján, jól megértettem a Tragédiát. Aztán 1935-ben a Szegedi Fi­atalok Művészeti Kollégiuma tagjainak társaságában vet­tem részt a szabadtéri előadás szervezésében, amelynek ren­dezője Hont Ferenc volt. Az ugyancsak Hont Ferenc vezet­te Független Színpadon 1938— 39-ben előadtuk a Civilizá­tort, akkor ehhez merészségre volt szükség, hiszen a mű­nek erős németellenes monda­nivalója is van, amit abban az időben éreztetni kívántunk. A Civilzátor megjelent könyv­ben is, nem minden nehézség nélkül. Csak vázlatosan szólhatunk a Paku Imre irodalomtörté­nész által elmondottakról, s hozzá kell tennünk, hogy 1945 után ő volt a Madách- kiadások kezdeményezője, szerkesztője. S, a Nógrád megyével való kapcsolat? „Vasas Károly Bányász • szobrát Salgótarján kapja.” re. Végül a vita akörül volt, hogy a fővárosban milyen Madách-szobrot állítsanak fel. Én akkor Varga Imre, má­sok Vilt Tibor szobra mel­lett foglaltak állást. Két, me­rőben más-más felfogású szo­borról van szó. A dolog lé­nyege az, hogy Budapestnek még mindig nincs Madách- szobra, Salgótarjánnak viszont már van. Varga Imre műve áll a dombon, a Bolyai Gim­názium előtt. 1945 után, Ma­gyarországon Salgótarján ka­pott először Madách-szobrot — A Nógrádhoz fűződő kap­csolataim körülbelül nyolc éve kezdődtek, akkor alakult a lektorátus is. Szívesen küz­dők azért, hogy a megyébe, Salgótarjánba, újabb és újabb köztéri alkotások kerüljenek. Most megígérem, hogy Vasas Károly Bányász szobrát Sal­gótarján kapja meg a közel­jövőben. Tóth Elemér Kulturális mozaik BEATKEÜB. A herencsé- nyi művelődési házban két hónapja működik — a fiata­lok nagy örömére — a beat- klub. A hagyományos beat­zenekar mellett modern tán­cokat tanuló és bemutató csoport is dolgozik tizenhat taggal. A fiatalok szeretné­nek benevezni a Ki mit tud? versenyeire. AKTÍVA. Az MSZMP Sal­gótarján városi Bizottsága október 25-én aktívaülést tart, ahol állami oktatási rendszerünk helyzetéről lesz szó, pontosabban az oktatási rendszer felülvizsgálatának megyei tapasztalatairól. * VIZSLÁSON az általános iskolában október 26-án dé­lután szüreti karnevált ren­deznek felvonulással, szőlő­lopással, s az ilyenkor szo­kásos látványos, vidám ese­ményekkel. ★ IRODALMI SZÍNPADI NAPOK. November 4—7-ig rendezik Balassagyarmaton a Madách Imre irodalmi színpadi napokat. Az orszá­gos hírű esemény program­jában november 5—6-án konferencia szerepel. »hol az első napon tájékoztató hangzik el a magyar színját­szómozgalom helyzetéről és problémáiról, Debreczeni Ti­bor előadásában. November 6-án a fesztivál produkciói­nak elemzésével foglalkozik Berkes Erzsébet. Szabálytalan riport 'Szemes íMerívei Szemes Mari és Koncz Gá­bor szerepelt a közelmúltban Balasagyarmaton. A nézők mindkettőjüket jól ismerik filmekből, televízióból, szín­házakból. így természetes, hogy nem szükséges bemutatni külön Szemes Marit. Fellépés előtt „nehéz” volt vele a beszélge­tés. egyre csak hosszú nyak­láncát forgatta, morzsolgatta ujjai között. Mosolyog. — Tizenhat esztendeje va­gyok a József Attila Színház tagja. Jóformán kislány ko­rom óta színpadon állok, de a fellépések előtt még most is ugyanolyan izgalom és ide­gesség fog el, mint amikor először léptem a világot je­lentő deszkára. Ügy látszik, ez mindvégig megmarad ben­nem. .. Irodalmi presszó, előadás nagy művészekkel. Mégis akadnak üres székek. Pedig az előadás rangja, az iroda­lom, a költészet megérdemli á telt házat. Az évadnyitó előadás az Országúton címet viselte. Somlyó György, Benjamin László. Moldova. Váci Mihály örökszép versei szólaltak meg. Virágénekek, angol népdalok, néger spirituálék „fűszerez­ték” a műsort, és különösen nagy sikert aratott Mikszáth Kálmán: A két kocsi murva novellájának elmondásával Szemes Mari. Hiába, Mik- száthnak Nógrádban „hagyo­mányos” sikere van. Szünetben Szemes Mari először a gratulálókat fogad­ta. Megilletődötten szorongat-4 ták a kezét, és köszönték az irodalmi est élményét a gyarmatiak. — őszinte legyek? — só­hajt egy nagyot Szemes Mari, majd mosolyogva folytatja: — Kezdetben voltak kételyeim a cukrászdái környezettel szemben. Nem tudtam, hogy süteményevés, málnaszörp, vagy konyakfogyasztás mellett hogyan lehet nagyon komoly dolgokkal, irodalommal, ze­nével fglalkozni. Az első tíz perc után eloszlottak a ké­telyeim. A csend, a szinte megható figyelem mutatta, hogy nem cukrászdában, ha­nem színházban érezték ma­gukat azok. akik beültek az irodalmi presszóba. Közös hullámhosszra kerültünk. Csak így van jó előadás. Szemes Mari sietett vissza Budapestre. Nem csoda, még a nyári szabadságát sem vet­te ki, annyi volt a feladata az elmúlt ‘ hónapokban. De né- , hány perce még maradt. A kö­zeli irodalmi színpadi napok eseményeiről beszélgetünk. Rendkívül érdeklik a mű­vésznőt. Annál is inkább, mert a Madách Imre irodalmi színpad minden egyes tagja eljött verset hallgatni, na meg természetesen tanul­ni egy „kicsit”... Remélhetőleg hamarosan ismét látjuk Szemes Marit a televízióban, és hamarosan új­ra vendége lesz Balassagyar­matnak is. Elekes Éva Véleményünk Legritkább esetek közül va­ló, ha a Fővárosi Operettszín­ház valamely műsordarabját a Televízió nyilvánosságának átengedi. A színházak általá­ban nehezen mondanak le minden darabjukról, amely­ben .még egyetlen nézőt is sejtenek. Ügy látszik, a szer­da este kéremyőre került ze­nés komédia, a Négyen pizsa­mában ilyen műsordarabja lehet a Fővárosi Operettszín­háznak. Iszajev és Galics vígjátéka nyomán Kardos G. György írta magyar színpadra a törté­netet, Vujisics Tihamér kom­ponált zenei körítést hozzá, Brand István verseket. Meg kell mondanom, nem ragad­tatott el túlságosan. Nézetem szerint az operett, a színpadi zenés műfaj megújításához nem a Négyen pizsamában- hoz hasonló vállalkozások ve­zetnek. Lapos és lomha a tör­ténet, a „politikai vonalasí- tás” pedig még így, persziflás- ként is erőltetettnek hat. Az érdekkeltés a szereplők verí- tékes igyekezetével sem si­kerül a szerzőknek, igazán mulattató pillanatok részesei csak a második rész utolsó harmadában lehetünk. A gyengécske műnek egyéb­ként szemmel láthatóan maga a színház sem túl sok figyel­met szentelt. Rátonyi és Fó- nai kivételével az előadási együttes kezdő- és másodvo­nalbeli színészekből tevődött, akik alig tudtak valamit kez­deni hálátlan feladataikban. Ez érvényes a rendező Kal­már Andrásra is. Pásztói napok A járási ismeretterjesztő és kereskedelmi napok prog­ramjában, holnap, október 23-án, Mikszáth Kálmán írói munkásságáról hallhat­nak előadást a pásztói Mik­száth Kálmán Gimnázium és Szakközépiskola klubjában, az intézmény tanulói. Elő­adó Csukly László lesz. A művelődési központban Kor­szerű üzemszervezés cím­mel Mede Szilárd, közgaz­dász előadása Ígérkezik ér­dekesnek. Este hat órakor Kálión, a művelődési ház­ban, „Divat, hóbort, íz­lés ...” — az öltözködési kultúra jelentőségéről kez­dődik tartalmas, előrelátha­tólag vitára számottartó „...bajtársam beírta: Ezt már tudjuk.” — Még az első világháború­ban volt kezemben egy ka- rancsaljai nótákat tartalmazó könyv. Valamelyik katona - bajtársam beleírta: „Ezt már tudjuk.” Minden nótáját meg­tanultuk, énekeltük. Egyéb­ként a Palócföld című folyó­iratban jelennek meg publiká­cióim. Most két közleményt adok majd a Palócföldnek, a Nógrád megyei népdalokról. Ormos Tibor — Madách Imre művével kisgyerekként találkoztam. Azóta a két világháború kö­zött, s egy kis ideig még utá­na is, sokan akarták megren­díteni a hitet Madáchban. Mondanom sem kell, nem si­került. Hiszen ez a Tragédia 4 NÓGRÁD - 3971. október 22., péntek | ANDRZEJ ZBYCH (Lengyelből fordította: Varsányi István) 23. A legrosszabb a dologban — gondolta —, hogy Cana- ris és Kaltenbrunner között találtam magamat. Bár en­nek megvan a maga jó ol­dala is. Az Abwehr-intrikák és az amerikaiakkal készülő kapcsolatfelvételi kísérletek híre elkel a központban. Körmükre kell nézni a szö­vetségeseknek! és a tiszti összeesküvés? Akaratlanul is lebiggyesz­tette ajkát; természetesen nem bízott ezekben az egyenruhás urakban, akik vakon teljesítik a Führer minden parancsát Keleten is. Nyugaton is. Kész volt menteni őket a Gestapo elől, ha erre egyáltalán lehetőség nyílik, de ennél többet nem tdhet. Akár így, akár úgy, Hauptsturmführer Müller so­kat meg nem tud tőle. Sokkal hamarabb hívták a Gestapóra, mint gondolta. Mielőtt eljutott volna a Kür- fürstendammra, a járdasze­gélynél fekete autó fékezett. Fritz Schabe ugrott ki belő­le és viszonylag udvarias hangon kérte Klosst, hogy szálljon be. Két kőarcú SS- katona között ülve, éppen olyanok, mint Canaris őrei, a főhadnagy két dolgot, sze­rinte a két leglényegesebb dolgot latolgatta: vajon tud­ja^ Müller, hogy járt Boldt- nál, és mit csináljon a feke­te táskával? Ha most úgy kezelik, mint letartóztatot­tat, elveszik táskáját. Akkor pedig... Keserű lett a szája íze. Mindennek vége; s ép­pen most nincs nála cián­káli. Kibírja? Fel kell bő- szítenie a gestapósokat, akkor még remélheti, hogy lega­lább időben agyonlövik. Müller irodájában vakító fényesség uralkodott. Kloss a szoba közepén ült egy szé­ken. Táskáját a térdén tar­totta. Gyors mozdulattal bele tud nyúlni; éz a tudat meg is nyugtatta. Lassan vissza­tért játékos szenvedélye, a pókerjátékos fanatizmusa, amelyet néha szégyellt, pedig nemegyszer a legnehezebb pillanatokban segített rajta. — Beszélj., hol van Ingrid Kiéld? — rikoltotta Müller. Kloss hallgatott. —Beszélj — üvöltötte a gestapós. — E specialista módszerei meglehetősen pri­mitívek voltak. — Szeretném eszedbe jut­tatni — mondta Kloss —, hogy német tiszttel beszélsz. Egy másodpercig úgy érez­te. hogy Müller megüti; arca centiméterekre volt az övé­től: szeme kidülledt, ádám­csutkája le s föl szaladgált. A gestapós azonban fékezte magát. — Uraságod tehát nem hajlandó beszélni? — szűrte a kérdést a fogai közt. Kü­lön hangsúlyozta az „urasá­god” szót. — Volt már dol­gunk különböző német tisz­tekkel. — Lehetséges — jelentette ki Kloss nyugodt hangon. — Sajnos, én ezt nem tud­hatom. Hűvös magatartása és sza­batos beszéde kihozta sod­rából a németeket. — Miről folyt a konferen­cia az admirálisnál? — ve­tette oda a kérdést Müller. Tehát ezt is tudják — gondolta Kloss. — Tessék felhívni az ad­mirális urat — vágta rá azonnal. — Maga gúnyolódik! — ordította Müller. — Még aligha lehetett dolga eddigi életében a Gestapóval. Mi­ből gondolja, hogy egyálta­lán élve távozik innen... Én... rikácsolt, majd meg­fulladt saját fenyegetéseitől. — Most, gondolta Kloss. Felpattant székéről. Kiálto­zása semmiben sem maradt ei Müller ordítozásától. — Szégyen és gyalázat! Én szégyellem magam ön miatt! — Süvített Kloss hangja. Ügy viselkedik, mint a legbumfordibb SS-kopó! Hogyan bánik az olyan tiszt­tel, aki segíteni akar?! Ellen­ségnek nézi?! — Maga akar nekünk se­gíteni? — ismételte meg Müller. Arcáról az ámulat kifejezését lehetett leolvasni. Rágyújt, főhadnagy? Az ordítozás célba tálé! náluk — vonta le Kloss a végkövetkeztetést. — Szívesen — mondta. — Beszéljünk hát józanul. Kérem, üljön le! Az admi­rálissal folytatott beszélgetés Ingrid Kielddel volt kapcso­latos? Kloss jó mélyen leszívta a füstöt. Most csakugyan pó­kerjátékosnak érezte magát, akinek két pár van a kezé­ben. de nem terítheti ki. Az ellenjátékosnak legalább túlija van. — Igen is, meg nem is — közölte szenvtelenül. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom