Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-02 / 232. szám

Munkásélet és művelődés Páfvaválnftztási tanácsadó Sok meg kevés is... teni, A legtöbb munkás ott­hon maszekol. Keli a pénz. Régen még rosszabb volt. Kálmán Juzsel tudja ezt a legjobban. Kunmadaras! em­ber, 1957-től dolgozik a válla­latnál. — Az ötvenes éveikben szétszórt szállókban laktunk. A sakkon, meg a néprádión kívül semmi szórakozásunk nem volt. Mostani lakhelyünk már majdnem kielégítő. Csak majdnem. Valami még hiány­zik Kálmán Józsefnek a ré­gebben oly gyakori kultúrbá- lok. Ott az idősebbek is el­szórakoztak. De jók voltak a Ki-mit tud?-ok, szellemi ve­télkedők Is. A szállóban esténként nép­szerű szórakozás a tv. A leg­kedveltebb műsorok: a Rózsa Sándor, a Delta, meg a ka­landfilmek. A Tv-híradót csak az idősebbek nézik. Vaskó László 17 éves lakatostanuló nem szereti a Tv-hlradót. Két órakor végez a gyárban, az­tán jár egyet a városban. A moziban utoljára az Angyal vérbosszúját látta. Az újság­ban a fekete krónikát meg a sportrovatot olvassa. A poli­tika nem érdekli, mert azt úgysem érti. Vajda Ferenc A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat 4Ü5 fős munkásszállóját 1967-ben ad­ták át rendeltetésének. Az épület modern, korszerűen fel­szerelt. A bejárat melletti hallban filodendron, zöld nö­vények teszik barátságossá a környezetet. Az ebédlőben — amely az esti szórakozások színiielyéül is szolgál — tv, pingpong-, biliárdasztal A szállóban jelenleg 250—300 munkás lakik. összetételük heterogén; a segédmunkástól a technikusig, a 15 évestől az ötvenévesig mindenki megta­lálható itt. Munkások, akik távol a családjuktól, az ott­hontól, a szállóban töltik hétköznapi délutánjaikat, es­téiket. A vegyes összetételből adódóan az érdeklődési kö­rök, az igények is nagyon kü­lönböznek egymástól. A ve­zetőség szerint az általános műveltség legtöbbjüknél igen alacsony. Nehéz velük bármit is kezdem, mert a vándorlás igen nagy. Havonta 100 fő érkezik, 100 fő elmegy. Itt is érezteti hatását a fluktuáció. Szeles György géplakatos mozgékony ember. Egyre- másra hívja be társait a kis könyvtári szobába. Jöjjenek csak, jöjjenek. Az ajtó egyre gyakrabban nyílik, lassan megtelik a kis szoba. Szeles György viszi a szót. — KISZ- alapszervezet kellene — mondja — Olyan, amely irá­nyítja az életet, szervezi a programot. — Olvasni ugyan lehet. Az 1200 kötetes könyv­tár- ezt lehetővé teszi. Szeles György már kinőtte e könyvtár kereteit. A megyei könyvtárba jár tudományos könyvekért, novellákért. Azt is elpanaszolja, hogy a napi­lapokon kívül a tudományos folyóiratokat is meg kéne rendelni. Valaki megjegyzi; azért nem olyan sötét a helyzet. Havonta egy-két alkalommal vetítenek filmet is. Mesélik, hogy egy öreg munkás beült a vetítésre, s az első film­kockáknál felkiáltott: Nézzé­tek, mozog 1 Nem a tréfa ked­véért tette. 55 éves korára még soha nem látott mozit. Aki akar, művelődhet, Ez vben tíz színházbérletet vá- árolt a szakszervezeti bizott- ág a szálló lakóinak. Tíz? Slég kevés. P. Kovács Ist­án szakszervezeti kultúr- igit, prop. felelős módosít; ok is, meg kevés is. Attól ügg. Vígjátékra, zenés műso- okra kevés, operára, a nehe- :ebb műfajra sok. Tavaly hat ériét volt összesen, senki a2 előadó. Nem a mi P. Kovács István — Ismeretterjesztő előadá­sok kellenének. Politikai témá­júak is. De az alapoknál kell kezdeni. Volt itt régen több TIT-előadás is. Senki nem értette, hogy mit beszél Keresztesi István Mezei József Vajda Feri bácsi törzstag a vállalatnál. Nagyon szereti a szakkönyveket. A helyi könyvtárból már valamennyit kiolvasta. Nem veti meg a sakkot, meg a kártyát sem. A fiatalokkal csak az a problé­mája, hogy nem tartják be a szálló rendjét. Duhajkodnak, hangoskodnak. M Jövő tavaszra változás lesz. Akkorra talán sikerül létre­hozni a régóta tervezett klub- helyiséget. A könyvtárat is szabadpolcossá alakítják. Korszerűen felszerelt klubban talán majd az élet is pezsgőbb lesz. A könyvtáros, Mezei Jó­zsef reménykedik. Jól ismeri az embereket, régóta foglalko­zik velük: — Igénylik az emberek, hogy törődjünk velük. Egy- egy közvetlen beszélgetés töb­bet ér, mint száz előadás, ér­tekezlet. Hatni keli rájuk, fel­kelteni az érdeklődésüket. — Hogy ne fordulhasson elő az, ami a közelmúltban — veszi át a szót P. Kovács Ist­ván, és meséli; — A vállalat­nál vagy 200 embernek nem volt meg az általános iskolai végzetsége. Hatvan százalék­ban fiatalokról volt szó. Ma- gánvizsga-előkészítő tanfolya­mot szerveztünk. Ment is minden: előadók, szervezése anyagi áldozatvállalás... A tanfolyam mégsem indult meg. Csak négy fő jelentke­zett. V. Kiss Mária 99 Köszönöm, hogy velem fáradoztak. Mintegy másfél éve, hogy pályaválasztási tanácsadó működik Nógrád megyében. Az egyik legfontosabb, legne­hezebb probléma megoldásá­ra, segítésére: az egyéni adottságok és képességek, va­lamint a társadalmi szükség­let és igény összeegyeztetésé­re jött létre. Megyei viszonylatban öt- hatezer fiatalt érint a pálya- választási gond. Az eltelt másfél év alatt sikerült-e az intézményt „meghonositanl”, az idei tan­évben milyen feladattervek, célkitűzések alapján dolgozik a tanácsadó? Fábri György né intézetvezető pszichológusnő­vel beszélgettünk. — Köztudott, hogy az ifjú­kor és serdülőkor legnagyobb problémája a pályaválasztás, jövőnket a ma ifjúsága hor­dozza magában. A pályavá­lasztási tanácsadó létrehozá­sára 1961-ben hozott a kor­mány határozatot. Á salgó­tarjáni, hivatását tekintve teljesen új intézményben há­rom körben határoztuk meg feladatainkat. Legfontosabb­nak tartottuk a megye terü­letén működő iskolákban a pályaválasztási felelős rend­szer kiépítését. Pillanatnyilag százharminc pályaválasztási felelős dolgozik a felső tagoza­tos osztályokkal működő is­kolákban. Másik feladatkö­rünk az egyéni a pályaválasz­tási szaktanácsadás, ahol a problematikus gyerekeket ré­szesítjük orvosi, pszichológiai, alkalmassági és képesség! vizsgálatokban. Harmadik legszerteágazóbb feladatcso­port a tájékoztató munka, pá- lyaismertetés, különböző elő­adások, felmérések, magneto­fonszalagos osztályfőnöki órák szervezése. — Hány egyéni vizsgálatot végeztek, a felmérések hol és milyen jelleggel történtek? Pillanatnyi tárgyi és sze­mélyi feltételeink évenként száz gyermek komplex vizs­gálatát teszik lehetővé. Az igény sokkal nagyobb. Egyéb­ként a különféle vizsgálato­kat igénylő tanulók az osz­tályfőnöknél történő jelent­kezés után, az iskola kérésére kerülhetnek a tanácsadóba. Felméréseink közül a megye kilenc különböző helyein mű­ködő általános iskola nyolca­dikosai között készített felmé­résünket emelném ki. Három, százhatvannégy tanulót érin­tett, a megye összes nyolca­dikosainak tíz százalékát. Az eredmények, tapasztalatok összegezése most folyik. — Az előző tanévben vizs­gált fiatalok hogyan vették hasznát a kért és kapott se­gítségnek? — Tanácsainkra jelentkez­tek középiskolákba, vagy szakmunkástanuló-intézetbe. S, hogy bizonyítsam is mun­kánk eredményét: levelek a javaslatunkra továbbtanuló fiataloktól. Farkas Erzsébet, az egri Mezőgazdasági Szak­munkásképző Dísznövény­kertészeti Iskola tanulójaként írja: .’.Kedves szaktanácsadó! ... most úgy érzem szüleim­mel, hogy szívük ügyének vették az én életbe indulá­som. Köszönöm, hogy velem fáradoztak, és ígérem, hogy egy év múlva felkeresem ma­gukat, mit tudtam elérni az iskolában, amihez nekem iga­zán nagy kedvem volt... S ha netalán nem állnám meg a helyem, egy év múlva - is bizalommal fordulhassak se­gítségért... Sokat gondolok minden kedves, gyerekkel foglalkozó pályaválasztási vezetőre és ottdolgozóra”. — Az 1971/72-es tanév fel­adatai ? — A pályaválasztási felelő­sök elméleti és gyakorlati képzését tovább fokozni, pá- lyaprofil-ismeretüket üzemlá­togatások szervezésével bőví­teni. Szükség van erre, hogy egyes, főleg hiányszakmák­nak nagyobb társadalmi presztízst biztosítsunk. Szűrő- vizsgálataink a vizsgálatokat kérő és igénylő iskolákban rendszeresek. (Erdőtarcsa, Ecseg, Balassagyarmat, a sal­gótarjáni tanintézetek közül: Gépipari Technikum, Bolyai Gimnázium). Azt hiszem, a kezdeti nehézségeken már túl vagyunk, a megyei tanács munkaügyi osztálya a műve­lődési és egészségügyi osz­tállyal maximális segítséget, lehetőséget biztosít. O. L.-né Régi szakmák, idős mesterek Csak a mesterség szeretete Bajban lenne valaki, ha a családnevekből kellene megál­lapítania, hogy kinek, mi a foglalkozása. Hiszen, akit Sza­bónak hívnak, nem szabó, ha­nem esetleg esztergályos, a Molnár nem molnár, a Kádár nevezetű nem kádár, hanem — mondjuk — juhász, s ép­pen a Juhász családnevű a kádármester. Naphosszat rozsdás hordó­abroncsokkal karikáztunk gyermekkorunkban. Hol volt akkor még a kerékpár? Azt gondoltuk, hogy ezeket a vas­gyűrűket egyenesen azért csi­nálják, hogy legyen mivel ját­szanunk. Ilyen hordóabrön- csok. kisebbek és nagyobbak hevernek a hatvankétéves Ju­hász Gábor nyugdíjas kádár­mester udvarán Nagyoroszi­ban. Huszonegynéhány évnek kel­lett eltelni, hogy megtudjam, vun uMic»ei, az eioaao. nem a mi nyel­em vette igénybe. Ugyanez vünkön magyarázott - Rigó helyzet az üdüléssel, a hét ... .... . égi kirándulásokkal is. Kára András fűtésszerelőnek ez a abadsááto nyaralással tol-- véleménye. Előállították az antihéliumot A hét tudományos szenzációja a Szovjetunióban az antihélium szabadalmazása. A találmányok és felfedezések ügyeivel foalalkozó szovjet álla­mi bizottság: kedden szabadal­mazta „korunk e kiemelkedő fel­fedezését” az antianyag előállí­tását, amely J. D. Prokoskinnak. a Szovjet Tudományos Akadémia levelző tagjának, s az általa irá­nyított tudós kollektívának kö­szönhető. Az antihéllum-magokat a szov­jet tudóscsoport a világon első­ként állította elő a 70 milliárd elektronvoltos szerpuhovi ré­szecskegyorsítón, s ezzel újabb ragyogó „tárgyi bizonyítékot” szolgáltatott az antlanyagról szó­ló elmélet bizonyítására. Az „elektronhéj” helyett „po­zitront! éj.jal” körülvett antiré- szecskéket a világon először ame­rikai tudósok mutatták ki 30 mil­liárd kilovoltos részecskegyorsító berendezésükön. Ezek antideutro- nol£ voltak, az antianyag legegy­szerűbb formái. Ezen a berende­zésen azonban nem sikerült elő­állítani a Mengyelejev féle peri- ódikus rendszer második elemé­nek, a héliumnak az antianyagát, mert a részecskegyorsító teljesít­ménye ezt nem tette lehetővé. A lehetőség a szerpuhovi szink- rofazotron üzembe helyezésével jött létre, de a megvalósításig még hosszú utat kellett megten­ni. Al világos .volt, hogy moat már elegendő energia áll rendel­kezésre a bonyolultabb antianyag. az antiprotonból és antineutron- ból álló antihélium előállításához. De hogyan ismerjék fel az anti- anyagot? A nagy energiák fizikájának in­tézetében dolgozó szovjet tudósok a megoldás érdekében mintegy ötven nagy sebességű részecske­számlálóból álló berendezést szer­kesztettek, amely egyetlen gyor­sítási ciklusban képes több mil­lió részecskét elemezni. A szám­lálók a másodperc milliárd része alatt reagálnak. Ez a nagy pontos­ságú elektronikai felszerelés tet­te lehetővé, hogy Prokoskin és társai több mint 200 milliárd ré­szecske közül kiválasszák és megbízhatóan regisztráljanak Öt antihélium-magot. Ami az antianyagot illeti: az antianyag és az eredeti anyag kölcsönhatása a szovjet szaksajtó jelzései szerint kolosszális „anni- hilációs energiát” szabadít fel. amely erősebb a nukleáris és a termonukleáris energiánál is. Ha az embernek ezt az energiát si­kerül megzaboláznia, ideális fű­tőanyag birtokába jut. A szovjet fővárosban az anti­hélium felfedezését úgy értékelik, mint olyan tudományos ered­ményt, amely lényegesen köze­lebb hozza az energetikában ér­lelődő hatalma« oninöségi ««ráfi .«tejét, mru mire is használják 'tulajdon­képpen ezeket az abroncsokat és hogyan készül a boroshor­dó. Régi parasztház, hátul kis kert, az udvaron ólak és ha­talmas farakások. Legalábbis a városi ember szemében ha­talmasak. mert mindenki an­nak látja, aki ötmázsánként vásárolja a tüzelőjét. Juhász Gábor bácsi szikár, magas ember, pirospozsgás arcú, friss mozgású. Mondom is neki; igazán letagadhatná, hogy a hetedik évtizedet tapossa. — Nem megy már úgy a munka, mint egy-ké't évvel ezelőtt — mondja elhárítva a kéretlen „bókot”. Közben egy pillanatra sem hagyja abba a munkát. Az udvar közepén a szemem lát­tára formálódik a hordó. Van egy kis szőlője az öregnek. Nem sok, csak annyi terem, hogy a bor az egyik szürettől a másikig kitartson, dehát azt a keveset is tartani kell valamiben. Meg aztán kihez forduljanak az ismerősök és a rokonok —, ha valamelyik ré­gi hordó javításra szorul, vagy ki kell cserélni —, ha nem hozzá? Jól is jön a dolog annak, aki egész életében* a két keze munkájával kereste a kenyerét. Hogyan is tudná egyik napról a másikra ab­bahagyni? — Először a dongák készül­nek el — magyarázza. — Akác, vagy eperfa kell a hordóhoz, de a legjobb a tölgyfa. Ezek is abból vannak — mutatja a keskeny, egyenes dongákat. — Én a húszas években tanultam a szakmát egy váci mesternél. Még ma is mindent kézzel csinálok, mint akkor. Gyermekkorom­ban egy ismerős kádárral ta­lálkoztunk egyszer a gyarmati vásáron. Az mesélte, hogy milyen szép ez a mesterség. Akkor kaptam kedvet hozzá. Apám mondta ugyan eleget, hogy a kőműves mesterség többet hozna a konyhára, de engem már nem lehetett visszatartani. Vajon hogyan veszi fel a nyílegyenes donga a leendő hordó szabályos, homorú alak­ját? Alsó végüket a mester körbe beleilleszti az abroncs­ba. Ekkor még ahány, annyi­felé meredezik. De lobban a gyaluforgács az alkotmány belsejében, a dongák által behatárolt kör közepén, a földön. Átkarolja a dongákat a hordóösszehúzó-szerkezet, újabb és újabb abroncsok kúsznak a helyükre a kala­pácsütések hatására. A meleg­től puhulnak a rostok, kívül nyúlik, belül zsugorodik a fa, úgy hajlik a donga a kívánt formára. Utána már csak a hordó alját és tetejét kell be­mérni, és a helyére illeszteni. De mennyi munka és ve- sződés van vele. amíg az űj hordót a pincébe legurít­hatják! Az tudja, aki reggel­től késő estig formálja és szelídíti a faanyagot, amely csak a hozzáértő ember pa­rancsszavára hallgat. Észre­vétlenül telnek az órák, az ujjak, az izmok már maguk­tól mozdulnak és feszülnek, fegyelmezetten és gyakorlottan, talán csak a gondolatok csa- ponghatnak szabadon. fel­idézve néha a régi-régi napo­kat. Valamikor idénymunka volt a kádármesterség, mert csak ősszel volt kelendő a hordó. A régi műhelyt, ahol tanult, a Váci uccát, három hóz híján már rég lebontották, hogy helyet csináljanak az új la­kóházaknak. Kétszer is meg­próbálta, hogy a maga ura legyen, de engedélyt nem kapott. A felszabadulás után meg már hiába váltott ipart, mert akkorra az iparos és a hordó nem kellett. Majdnem hat év Budapesten, utánamég tizenhárom Tolmácson, az Er­dőkémiánál. Innen ment nyugdíjba. Hatvankét év, jó órák és nehéz napok, mun­kahelyek és „főnökök”, örö­mök és gondok: minden­minden elmúlt. Csak a mes­terség szeretete kísérte el a mai napig... K. S. « f NÓGRÁD — 1971. október 2., szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom