Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)
1971-10-16 / 244. szám
Kulturális MA NYÍLIK MEG Besztercebányán a Nógrád megyei fotóklub kiállítása. Bruncze' Tibor, Gergely Valér, Herbst Rudolf, Ispán Béla, K-nczel Géza, Koós Pál, Kovács Istvánné. Környei Gyula, Krekács Miklós, Lányi Lóránd, Ottmár Károly, Palencsár József, Tarján i József, P. Tóth László és Veres Mihály szerepelnek felvételeikkel. Képúnkon a kiállításon szereplő Brunzel Tibor: „Fekete-fehér” című felvételét mutatjuk be. ŰJ KEZDEMÉNYEZÉSSEL lepte meg az ifjúságot a József Attila Megyei Művelődési Központ: a tanítási szüneteken tartalmas és ingyenes szórakozást biztosít a középiskolásoknak. Október 25- én lesz az első ilyen ifjúsági nap. amelynek keretében délelőtt 10 órakor az Eper és vér című amerikai filmet mutatják be, délután kettőtől fél ötig a Kristály-zenekar kíséretében táncolhatnak a fiatalok, este pedig részt vehetnek az Őszi koncert című zenés irodalmi rendezvényen. •k A TÉVÉ GALÉRIÁJA a lövő héten, október 21-én (21.20) Czinke Ferenc grafikusművész kiállítására kalauzol el bennünket A riporter szokás szerint Rapcsányi László lesz. A salgótarjáni művész kiállítása a Budapesti I. kerületi Tanács művelődési házában, a Bem rakpart 6. szám alatt, október 22-én 10—20 óráig és október 23-án 10—16 óráig tekinthető meg. ft KÓRUSTALÁLKOZÓT szervez a Kohász Művelődési Központban a Kórusok Országos Tanácsa Nógrád megyei Szervezete, a József Attila Megyei Művelődési Központ a salgótarjáni Bányász Művelődési Ház és a Kohász Művelődési Központ október 21-én 18 órakor. A találkozón részt vesz az 50. évfordulóját ünneplő békéscsabai Általános Munkáskor, a salgótarjáni Bányászkórus, a balassagyarmati KISZÖV-kórus, a salgótarjáni Pedagóguskórus, valamint a pásztói ÁF ÉSZ-kórus. ŐSZI KONCERT címmel, zenés irodalmi estet rendeznek a megyei művelődési központ színháztermében október 25-én, este 7 órakor. A műsorban közreműködnek a kecskeméti Katona József Színház művészei, Udvaros Béla, Dévai Kamilla, Sárosi Gábor, valamint a salgótarjáni Pedagóguskórus és a salgótarjáni szimfonikus zenekar. A műsoron, amint azt a címe is mutatja, az ősszel foglalkozó versek és zeneművek szerepelnek. A „HRON”, a besztercebányai Pedagóguskórus október 28-án zenés irodalmi műsort ad a salgótarjáni megyei művelődési központ színháztermében. Az ötven tagú együttes magyar nyelvű zenés irodalmi műsort másnap, október 29-én a pásztói művelődési központban is megismétVÉLEMÉNYÜNK isönsEEia; Technikumba járt, majd szakmérnöki vizsgát tett és húsz esztendőn át Szibéria folyóin végzett hidrotechnikai kutatásokat. Akkoriban ismerte meg a zord szibériai tájakat, akkor kötött barátságot az ott élő emberekkel. Ebből az irodalmi élményanyagból táplálkozott 1917-től 1945. március 6-ig, halálig folytatott munkássága. 1915-ben ugyanis Petrográdban telepedett le és 1917-től kizárólag irodalommal foglalkozott. 1921-ben jelent meg Imádkoztak (Pomoti- lisz) című Vegénye, amely az orosz néplélek rejtelmeit tárja fel, kitűnő ábrázolási képességeket árul el a természetes az ember kölcsönhatásáról. Az 1918-ban megjelent Csujai legendákban (Csujiszkije bili) a szibériai őslakosság kíméletlen kizsákmányolását ábrázolja megrázó erővel. De ezek még mind csak előtanulmányoknak tekinthetők első számottevő írásához, tizenöt éven át írott és 1933-ban megjelent Zord folyó című regényéhez (Ugrjum-reka). Gorkij sokat segített abban, hogy Siskov eljuthatott írói fejlődésében a Zord folyó magaslataiig, barátságával született meg az elnyomott népnek ez a hősi eposza, kíméletlen harcának leírása. amint szembeszáll a zord természettel és embertelenséggel. (A regény egyébként 1952-ben magyarul is megjelent!) Most a regény tévéfilmváltozata négy csütörtök estén át biztosít igényes szórakozást. A film első része ugyanis igazolja ezt az előzetes bizalmat. A szovjet író regénye valójában nagyon monoton cselekményt választott, egy felfedező utat a háromezer versztnyi hosszúságú Zord folyón, Lapsin, a rendező azonban már az első részben igazolta, hogy regényből is lehet lebilincselő filmet készíteni. A mai szombati műsorból felhívjuk a figyelmet a Salgótarján—Újpesti Dózsa bajnoki labdarúgó-mérkőzés közvetítésére (13.55), a Hans Beimler bajtárs újabb folytatására (15.55), a Salaam aleikum! iraki és kuwaiti epizódjaira (18.15), a Nemes Nagy Ágnest bemutató Lírai riportra (18.50) és Bozsidar Noev bolgár zongoraművész fertődi hangversenyére (22.00). L. Gy. bán^ászőzobos1 Salgótarján várossá nyilvánításának évfordulójára új bányászszobrot kapott Salgótarján. A Magvar Képző- és Iparművészeti Lektorátus illetékesei megállapodtak a városi tanács vezetőivel a szobor elkészítésében. A munkára a salgótarjáni születésű, Budapesten élő, országos hírű szobrászművészt Vasas Károlyt kérték fel. Az új bányászszobrot a következő évi bányásznapon avatják. NÓGRÁD — 1971. október 16., szombat M. A besztercebányai pedagógusok látogatását tavasszal a salgótarjáni Pedagóguskórus viszonozza Besztercebányán. MÉG EBBEN A HÓNAPBAN sor kerül a középiskolás bérlet első hangversenyére, október 29-én délelőtt 11 órakor a megyei művelődési központban. Az „Ismerkedés a kórusművészettel” című műsorban, amelyben Bartók és Kodály kórusművei szerepelnek, közreműködik a Magyar Rádió Gyermekkórusa, Botka Valéria és Csányi László ve zényletével, valamint Gabos Gábor zongoraművész. Mű sorismertetőt Virág László mond. KÉPZŐMŰVÉSZETI ALKOTÁSOK. Nógrád megye több községe, illetve Salgótarján város új képzőművészeti alkotásokkal gazdagodik. A sal- góbányai KISZ-vezetőképző tábor mellett még októberben felavatják Demjén László szobrászművész Lovász Józse^ fet ábrázoló alkotását. Október 18-án zsürizsik a szécsé- nyi gimnáziumot díszítő kő domborművet. Ugyancsak szobrot kap a diósjenői mű velődési ház, ahol Mikus Sán dór szobrászművész alkotását állítják fel. FIATALOK PÁLYÁVÁ LASZTÁSA. A fiatalok pálya választását könnyíti meg a Nógrád megyei Tanács által létrehozott Pályaválasztási Ta nácsadó Intézet, amely az ed digi jelek szerint jól betölti hivatását. Több esetben egyéni komplex vizsgálat alapján adtak útmutatást a végzősök pályakereséséhez, hogy a leg alkalmasabb helyre kerülje nek. Emellett erősödik az is kólái pálykválasAási tanács adó munka is, amelyhez i KISZ nyújt értékes támogatást. tA mi r w r i Epul a rétsági új művelődési központ Régi, északi fekvésű, rideg épület Rétság főutcáján. Egyetlen két ablakos sötét helyiségében székel a járási művelődési központ. Legalábbis az ajtón ezt a feliratot olvashatjuk. Egyébként besorolását tekintve: ellátatlan intézmény. (A pár négyzetméternyi helyiség még egy jól működő szakkör részére sem elegendő). Nem sokkal arrébb, a nagyközség központjában már áll, s napról napra alakul, formálódik az új, a korszerű követeményeknek előreláthatólag minden szempontból megfelelő művelődési központ. Az évek óta egyre sürgetőbbé váló probléma megoldására ilyen formában eddig még egyetlen példa sem akadt az országban. A honvédség és a tanács együttes, közös kezdeményezéséről van szó. Az elmúlt év augusztusában megállapodás született a járási tanács végrehajtó bizottsága és a honvédség között egy új művelődési központ megépítésére. A terület kulturális életének irányítói, felelősei a „téma legilletékesebbjei”: Németh Árpád járási művelődési központ igazgatója és Nagy József százados, a fegyveres erők klubjának igazgatója mondta el az eddig példa nélküli kezdeményezés előzményeit, s a megvalósítás utáni időszak terveit. — Amennyire adottságaink megengedték, korábban is próbáltuk programjainkat, tevékenységünket ösz- szeegyeztetni a minél eredményesebb munka érdekében — kezdi a polgári lakosság „képviselője”. — Két dolog azonban alapvetően meghatározta az együttműködést. Nevezetesen: a honvédség zárt. sajátos szerv, a lakosság pedig művelődésre alkalmas helyiséggel egyáltalán nem rendelkezett. A színházi előadásokat a honvédség nagytermében tekintették meg, szakköreink közül pedig a képzőművészeti kör dolgozik közösen. — A megfelelő intézmény hiánya számos párhuzamosságot is eredményezett, ami felesleges — folytatja, a százados. — Mozi, könyvtár mindkét helyen működik, s mindkét helyen a lehető legrosszabb, legegészségtelenebb körülmények között. Hasonló a helyzet az ifjúsági kluboknál, s a többi szakkörnél is. Nem beszélve a személyi feltételekről. Ha lesz közös helyünk, a legalkalmasabb szakemberek kerülhetnek egy-egy csoport élére; tehát az anyagi szempontból jelentkező előny mellett, a lényegesebb —, de az anyagiakon alapuló — tartalmi munkát is az igényeknek és lehetőségeknek megfelelően tudjuk végezni. Hatékonyabb lesz a hazafias, honvédelmi nevelés, egyáltalán a közös kulturális tevékenység; az új létesítmény ad lehetőséget a szellemi erőknek a kulturális célokra történő összevonására. — A programtervet együttesen dolgozzuk ki, kettős lesz az intézmény vezetése is. Természetesen, ami szorosan honvédségi jellegű előadás, vagy rendezvény, arra a laktanyán belül kerül sor. Szerencsés, s valamennyiünk számára hasznos megoldásnak tartjuk ezt. Elképzelésünk, tervünk egyedülállóan szép, de a neheze még hátra van. Befejezni a művelődési központ építését, berendezni, felszerelni, tényleg megvalósítani, részletében világossá, pontossá, „olajozottá” tenni a még számunkra is ismeretlen „közösködést” — fejezte be Németh Árpád. Rákos Ilona Ragyogj, ragyogj, csillagom A szovjet filmrendezők közül egyre többen próbálkoznak a polgárháború idejében játszódó történetek filmre vitelével. Alekszandr Mitta is e kísérletezők közé tartozik. Filmje egyetlen központi figura mozgatásával meglehetősen széles panorámát tár a néző elé. A kulcsszereplő Iszkremasz (a magyar szinkron szerint Mokiszin) a színész, aki furcsa szekerén megérkezik egy pici dél-olaszországi falucskába, hogy egyszemélyes kísérleti , színházával Shakespeare- darabokat mutasson be a falusiaknak. Alig kezdi el műsorát, a kövér mozis elcsalja az eleinte meglepettségükben mozdulni sem tudó embereket, majd egy terrorbanda csap le a községre. Az előadás végképp megszakad. A megszállott színész Krisz- jával, a mellécsapódott parasztlánnyal egy félreeső faházban húzza meg magát. Alig csendesedik el a falu, Iszkremasz munkához lát. Jeanne d'Arc drámáját mutatja be egy pajtában. Az épület majdnem kigyullad, az alkalmi közönség fejvesztetten menekül. Iszkremasz folytatja * reménytelennek tűnő küzdelmét. A szótlan, naiv festőben, Fjo- dorban végre igazi segítőtársra talál. Ám a bemutató újra elmarad, mert egy szervezett fehér század foglalja el a falut, s a renitenskedő Iszkremaszt börtönbe dugják. A fehér tisztek körbeülnek, és bekötött szemmel lövöldöznek a ka- kukkoló Iszkremaszra. A vörösök győzelme után, a „zöldek” akadályozzák meg a várva várt bemutatót. A színész lélekjelenléte menti meg a közönséget at haláltól. A színj»adon ugyanis a banditák fordulnak szembe a gyanútlan nézőkkel, fegyvert szegezve nekik. Iszkremasz rájuk szakítja a függönyt. Csak a „zöld” vezér menekül meg, aki később, az úton ballagó színésszel végez, majd elmenekül. A szituációk alkalmasak lehetnének a vígjátéki elemek és a drámai súlypontok kihangsúlyozására egyaránt. Mitta rendezésében a két ellentétes műfaj egyszerre van jelen. Voltak már példák • kettősség sikeres összeegyeztetésére. Mitta filmjében a dráma elsődlegességére gyanakszunk, ám az időben terjedelmesebb komikai erővonalak lehetetlenné teszik a tragédia érzékelését. A film legfőbb értékei, Fjodor, a naiv festő személye köré csoportosíthatók. A szót- len, egyszerű parasztművészt Oleg Jeíremov alakítja. A részletesen bemutatott festmények. fa szobrok látványa a film legszebb képsorait adja. Jefremov egyetlen szó nélkül, csupán gesztusokkal, mimikáivá fogalmaz. Tehetségét bizonyítja, hogy Fjodor az egyetlen jól körülírható, karakteres figura. Iszkremaszt, a színészt Oleg Tabakov formálja meg. A filmbeli alak lényege alig megfogható. így aztán a színészi produkció megítélése is rendkívül nehéz. A fehér tiszt szerepében bemutatkozó Konsztantyin Voinov tűnik még figyelemreméltó színésznek. A színes film képsorait Jurij Szokol fényképezte. Hann Ferenc ANDRZEJ ZBYCH (Lengyelből fordította: Varsányi István) 18. Tökfej — gondolta Kloss dühösen. Ha úgy beköpném neki, hogy az a bizonyos levélke Kirsthoven címére a birtokomban van... — A padlón fekvő táskájára pillantott. — Likvidálhatna; igaz, hogy az ügyeletes tiszt tudja, hogy ide jöttem... Az ügyeletes tiszt hallgatni fog. Mindezt komolyan fonto- tolóra vette, amikor megszólalt: — Tábornok úr ezek szerint semmit sem szándékozik nekem Ingrid Kieldről mondani? — Semmit sem ért el. — Majd röviddel utána: — Azt tudom tanácsolni önnek, fiatal barátom, hogy feledje őt. Ez már több a soknál — gondolta Kloss. — És, hogy feledje el ezt a mostani beszélgetésünket is. — Szíves, örömest, tábornok úr — hangzott a válasz meglehetősen bizalmaskodó hangnemben. — Szíves örömest — ismételte meg. — Ha kaphatnék valami biztosítékot. .. — Miféle biztosítékot? — Hogy Ingrid Kiéld nem utazik el Stockholmba a hajnali vonattal. Hirtelen az jutott az eszébe, hogy talán túl sokat mondott. A tábornok arca most csodálkozást árult el. Visszahelyezte szemére a monoklit és élénk érdeklődéssel szemlélte Klosst. — Nem értem. — Kaphatnék erre biztosítékot? — Mondjuk... igen — felelte von Boldt. — Akkor hát, tábornok úr, engedélyével lelépek. Mindketten hibát követtünk el — gondolta, miközben köpenyét gombolgatta az előszobában. — Az öreg porosz még meg sem próbálta kiszedni belőlem, hogy valójában mit tudok, én pedig egy picivel többet mondtam a kelleténél. Ha Ingrid meg- vallja Boldtnak, milyen feladattal bízta meg őt Müller erre az éjszakára, a tábornok könnyen kitalálhatja, miről is van szó, és .máris a kezében vagyok. De én is a kezemben tartómét, vagyis: törököt fogtam, de nem ereszt. Csak Ingridet ki ne engedje! Kíváncsi vagyok az öreg következő lépésére. Ugyan mit fog tenni? Von Boldt tábornok tárcsázott, titkos számot hívott és sokáig várt, mire a hívott számon megszólalt az ismerős hang. Beszólította Stolpot és kiadta a parancsot: vezessék irodájába Ingrid Kieldet. A lány, Ingrid Kiéld, akit Hans Kloss húsz órája próbál megölni sikertelenül, a tábornok íróasztalával szemben ül. — Rágyújt? — kérdezte von Boldt. — Nem ragaszkodom sem a rágyújtáshoz, sem az iváshoz — hangzott a válasz, s minden mozdulatával igyekezett kifejezni közönyét és megvetését. Tekintete a Bismarck- portréra tévedt; a vaskancellár arca rokonszenvesebbnek és sokkal emberibbnek tetszett, mint a házigazdáé. — Nem szeretek háborúskodni asszonyokkal — jelentette ki Boldt. — Ezzel szemben szeret fogságban tartani asszonyokat a pincében — vágott vissza a lány. — Ne játsszunk szembekötősdit, hölgyem. — Az öreg porosz feltette monokliját és szivarra gyújtott. — A tét óriási. Természetesen nem magamra és alantasaimra gondolok, hanem Németországra, ön saját elhatározásából döntött amellett, hogy segít, és vállalta a tőlem kapott levél továbbítását. .. — zavartan megköszörülte torkát — egy bizonyos személynek Stockholmba. Eleget tennék e vállalásomnak. \ — Kegyed tréfál — jelentette ki a tábornok udvariasan. — Ma reggel kaptam az értesítést, hogy... — ismét megköszörülte torkát — együttműködik a gestapós Müllerrel. Ez igaz? — emelte fel hangját élesen. Észrevétlenül, pillanatokig habozott. — Igaz. Von Boldt mély lélegzetet vett. (Folytatjuk)
