Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-01 / 231. szám

Gromiho és Nixon találkozója és tárgyszerű megbeszélés Nixon és Gromiko másfél órán át folytatott megbeszé­léseket tanácsadók társaságá­ban, majd ezután az amerikai elnök és a szovjet külügymi­niszter félórás négyszemközti beszélgetésre vonult vissza, amelyen tolmácsok sem vol­tak jelen. Az összesen kétórás eszme­csere folyamán áttekintették az Egyesült Államok és a Szovjetunió kapcsolatainak alakulását és a fontos nemzet­közi kérdéseket. Nixon elnök elégedettségé­nek adott kifejezést azzal kapcsolatban, hogy a szovjet külügyminiszterrel való tava­lyi találkozója óta négyhatal­mi megállapodás jött létre Berlin státusáról és hangsú­lyozta, hogy a tárgyalások si­keres befejezésére számít. Amint Ronald Ziegler. az amerikai elnök sajtótitkára a várakozó újságírókkal közöl­te, a két fél megállapította, hogy a SALT-megbeszélése­ken haladást értek el. A SALT-megbeszélések fő elemeit illetően „folyamatos haladást” állapítottak meg és reményüket fejezték ki, hogy a Bécsben sorra kerülő követ­kező ülésszakon további érde­mi haladás érhető el —, mon­dotta Ziegler. Nixon és Gromiko áttekin­tette a közel-keleti helyzet, a vietnami háború és az euró­pai kérdések témakörét és a tárgyalások kilátásait. A szovjet—amerikai kétol­dalú kapcsolatokat illetően Nixon elnök készségét fejezte ki a kereskedelmi kapcsolatok és a műszaki együttműködés fejlesztésére. Ziegler megjegyezte, hogy Nixon és Gromiko négyszem­közti beszélgetéséről semmit se hoznak nyilvánosságra. Kérdésre válaszolva a szóvivő kijelentette, hogy Koszigin szovjet miniszterelnöknek, az Egyesült Államokban teendő esetleges látogatása „nincs megvitatás alatt”. Arra a kér­désre, hogy Nixon elnök ké­szül-e látogatást tenni a Szov­jetunióban, Ziegler azt vála­szolta, hogy „nincs tudomás som erről”. „Nem”-mel vála­szolt arra a kérdésre, hogy Kína szerepelt-e a megbeszé­léseken. Gromiko a maga részéről „átfogónak és tárgyszerűnek” írta le az amerikai elnökkel tartott megbeszélést. „Szeret­ném kifejezésre juttatni azt a reményemet, hogy ennek az eszmecserének pozitív hatása lesz a szovjet—amerikai kap­csolatok javulására és a nem­zetközi problémák megoldásá­ra, minden ország és vala­mennyi nép érdekében” — hangoztatta a szovjet külügy­miniszter. >' Andrej Gromiko szovjet és William Rogers amerikai kül­ügyminiszter csütörtökön, washingtoni idő szerint dél­előtt 11 órakor az amerikai külügyminisztérium tanácster­mében ünnepélyes külsőségek között aláírta a SALT-megbe­szélések első „mellékterméke­ként” létrejött két egyez­ményt, amelyből az első rész­letes intézkedéseket tartalmaz a tévedés folytán keletkező nukleáris balesetekből szár­mazó háborús veszély csök­kentésére, a második pedig a Moszkvát Washingtonnal'"je­lenleg összekötő „forró drót” távközlési műholdrendszer útján történő korszerűsítését irányozza elő. (MTI) Súlyos összecsapások Dél-Vietnamiban Kínai repülő határsértése A kambodzsai és a dél-viet- saigond „ranger”-t (különleges nami népi erők szombat óta hadviselésre kiképzett kato- felfejlődő harci tevékenysége nát) és ejtőernyőst juttattak a szerda dél óta — mondhatni veszélyeztetett . övezetbe. — megkettőződött. Ezenkívül az amerikai heli­A népi erők Dél-Vietnam- kopterek egy háromezer fős ban elfoglalták a 4. és a 22. légidandárt vittek a kambod- számú országút egy-egy da- zsai határ közelében fekvő rabját és ezzel meghiúsították Hung Dao dél-vietnami falu- rajtuk a kormánycsapatok ba is. utánpótlását. A dél-vietnami ötórás ütközet zajlott le a 22. és a kambodzsai 7. számú Krektől hat kilométerre ke- országút Kreknél találkozik, letre fekvő, egyik támaszpont- és innen vezet a dél-vietnami txál, a felszabadító fegyveres Tay Ninh tartományi székhely erők reguláris alakulatai és a felé, ahol a Krek térségében saigoni különleges harcra ki­harcoló kambodzsai, saigoni képzett alakulatok között. A és amerikai alakulatok főha- felszabadító erők megtámad- diszállását helyezték el. ták ezenkívül a kormánycsa­A szorongatott helyzetben le- patok és az amerikai Alpha vő kambodzsai kormánycsa- elnevezésű, közös tüzérségi patok és az őket támogató támaszpontját, amely Krektől saigoni alakulatok megsegí- kilenc kilométerrel nyugat- tésére már szerdán kétezer ra fekszik. Szerdán egész ál­amerikai és dél-vietnami ka- ló nap harcoltak egymással a tonát szállítottak légi úton, népi erők és a saigoni kor­páncélosaikkal együtt a kam- mánycsapatok a kreki had- modzsai Krek térségébe. Csü- színtérhez tartozó, de Dél-Vi- törtökön reggel az amerikai etnarn területén fekvő Thien helikopterek ismét több ezer Mgon támaszpontnál. (MTI) „KORSZERŰ HÁZTARTÁS — TÖBB SZABAD IDŐ” Kiállítás és bemutató A Magyar Nők Országos Tanácsa és a Belkereskedelmi Minisztérium védnökségével SALGÓTARJÁNBAN, a József Attila megyei Művelődési Központban, 1971. október 2—8-ig. Naponta 10—18 óráig. Rendezi a Nógrád megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat. PROGRAM: 1971. október 2-án, délelőtt 11 órakor ÜNNEPÉLYES MEGNYITÓ, október 2-án, délután, 15 órakor, október 3-án, délelőtt 11 órakor DIVATBEMUTATÓ A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÉREN. 1971. október 4-én, délután, 17 és 19 órai kezdettel NŰ1 DIVATBEMUTATÓ. Rendezi a Női és Leánykaruha-nagykereskedelmi V. 1971. október 5-én, este 18 órai kezdettel ZENÉS, TÁNCOS FEHÉRNEMŰ-DIVATREVŰ. Rendezi a Divatáru-nagykereskedelmi V. BELÉPŐDÍJ NINCSEN! Jegyek igényelhetők a Pécskő Üzletház ruházati osztályán, a ruházati szaküzletekben és az üzemi közönségszervezők­nél. A kiállítás ideje alatt, folyamatosan — háztartásigép-bemutató — teflon-főzési tanácsadás — varrógép- és varrást tanácsadás — mosási bemutató — terítési bemutató — autóápolási tanácsadás. A klubszobában ismeretterjesztő filmek vetítése. NOGRÁD - 1971. október 1., péntek A TASZSZ-hírügynökség csütörtökön a mongol távirati irodára, a Moncame-ra hivat­kozva jelentette, hogy a Kínai Népköztársaság egy lökhajtá- sos repülőgépe szeptember 13- ára virradó éjjel megsértette a Mongol Népköztársaság ál­lamhatárát. A gép ezt köve­tően a mongóliai Hentej Aj- mak térségében ismeretlen okból lezuhant és felrobbant. A roncsok között kilenc, fé­lig elszenesedett holttestet és lőfegyvereket találtak. Az ok­mányokból és berendezések­ből megállapították, hogy ka­tonai repülőgép volt. A mongol hatóságok enge­délyezték az Ulánbátort kínai nagykövetség munkatársainak, hogy megtekintsék a szeren­csétlenség színhelyét. A Mon­gol Népköztársaság tiltakozá­sát jelentette be és hivatalos magyarázatot kért a kínai fél­től. (MTI) Hivatalos észak*vietnami közlemény szerint az ameri­kai légierő augusztusban 2000 bevetésben támadta a VDK- nak Hanoi és a 17. szélességi fok között fekvő területe11. Méreteit tekintve ez a táma­dássorozat felülmúl minden európai képzeletet: hírmagya­rázók szerint egy-egy hónap támadási mérlege akkor sem volt ennyire súlyos, amikor Johnson elnök még nem ren­delte el Észak-Vietnam bom­bázásának felfüggesztését, s az amerikai vadászbombázók rendszeres napi harci feladatai közé tartozott a demokratikus Vietnam támadása. Az adat ismeretében önkén­telenül adódik a kérdés: meg­szüntették-e valójában a bombázásokat? Nos, nem. Mindössze annyi történt, hogy amíg Johnson — a világmé­retű tiltakozás súlya alatt — mosni igyekezett a kezeit, a Nixon-kabinet már ezt sem csinálja: gátlástalanul, a ha­ladó közvélemény hangjara nem is figyelve, folytatja a VDK elleni támadásokat. Vál­tozásról csupán annyiban be­szélhetünk, hogy Washington időközben más nevet adott a gyereknek. A katonai vezetés kiokoskodott néhány hangza­tos elnevezést. Ezek egyike a vietnamizálási program, a másik pedig az úgynevezett védekező visszavágás. Ami az elsőt illeti, már alig szorul ismertetésre. Lényege szerint arra szolgálna, nogy az indokínai hadszíntérről fokozatosan kivonja a Nixon- kormány az amerikai csapa­tokat, amelyeknek mostani szerepét részint a saigoni,! Kampány az enyhülés ellen A kínai forradalom évfordulóján 1949. október 1-én a Kínai Népköztársaság kikiáltása jelezte, hogy a világ legnépesebb országa felszabadult, ki­szakadt az imperializmus befolyási övezetéből. A forrada­lom győzelme utáni első évtizedben olyan jelentős fejlődés történt Kínában, amelyre felfigyelt a világ. Siker, siker után született a felszabadult nép munkája és a szocialista országok — elsősorban a Szovjetunió segítsége nyomán. Az internacionalista szellemben történő szovjet segítség tette lehetővé, hogy felépüljön több mint száz ipari vállalat a népi Kínában. Nem a kínai nép, hanem egyes kínai vezetők voltak azok, akik erről megfeledkeztek. A megromlott kapcsolatok leg válságosabb szakaszában is mindig reméltük, hogy a sö­tét felhők csak ideiglenesen árnyékolhatják be népeink kap­csolatait. A Szovjetunió, a szocialista országok mindent megtettek azért, hogy helyreálljon a szocialista közösség, a nemzetközi kommunista mozgalom egysége. Bár az eddigi fáradozások még nem hozták meg a kí­vánt eredményt, mégis elmondhatjuk, hogy az erőfeszítések nem maradtak eredmény nélkül. Egy idő óta valamit nor­malizálódott Kína és a szocialista országok, köztünk hazánk államközi kapcsolata. A kapcsolatok javításában elért eredmények örvende­tesek, de egyáltalán nem kielégítőek. Sok még a tennivaló Kína és a szocialista országok kapcsolatainak teljes norma­lizálásáig, valamennyi szocialista ország összefogásáig, amely elengedhetetlen az antiimperialista harc eredménye­sebb folytatásához. A kínai nép forradalmának győzelmére emlékeztető in­ternacionalista ünnepen azt a reményünket fejezzük ki, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egysége minden megpróbáltatás ellenére helyreáll és a szocializmust építő népek közös ügye győzedelmeskedik. Baráti látogatásra a Vietnami Demokratikus Köztársaságba átázott Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke. Képünk Moszkvában repülőté­ri búcsúztatásán készült Bombákkal a doktrínáért Mint a párizsi sajtó közli, az angol hatóságok — szítva a kémhisztéria légkörét — indítványozták, hogy hívják össze a NATO-országok va­lamennyi titkosszolgálata képviselőinek tanácskozását. Ezt a javaslatot —, amely kapcsolatban van a London­ban működő szovjet intéz­mények munkatársai ellen emelt, koholt vádakkal —, a francia lapok úgy értékelik, miint arra irányuló kísérletet, hogy bevonjanak más euró­pai országokat is a Heath- konmány által kitervelt pro­vokációba. Jurij Kormyilov, a TASZSZ hírmagyarázója ezzel kapcso­latban a következőket írja: A párizsi jelentés azt ta­núsítja, hogy Angliában meg­kezdődik a szovjetellenes szín­játék új felvonása, amelynek kezdetét az angol külügymi­nisztérium emlékirata jelezte. Mint a Rudé Právo című csehszlovák lap írja, az an­gol hatóságok által indított szovjetellenes kampányra, mé­reteit tekintve „még nem volt precedens a diplomácia történetében, és a legnagyobb ilyenfajta provokáció az utób­bi évtizedekben. Az angol lapok is fel­hívják a figyelmet arra a kö­rülményre. hogy London a szovjetellenes lármát olyan időszakban robbantotta ki, amikor Európában nyilvánva­lóan érzékelhető a fordulat a nemzetközi enyhülés irányá­ba. A Politiken című dán lap véleménye szerint a londo­ni szovjetellenes kampány célja: „Brandt kancellár ke­leti politikájának aláaknázá- sa”. „Az atlanti tömbhöz tarto­zó titkosszolgálatok tanács­kozásának összehívására vo­natkozó javaslat, a szovjet diplomaták ellen emelt vádak arra vallanak, hogy átfogó kampány kezdődött a feszült­ség enyhülésének megtorpe­dózására” —, állapítja meg a Voix Ouvriére című svájci lap. A tények azt tanúsítják, hogy a konzervatív kormány, amely kivonja magát az euró­pai feszültség további útjai­nak együttes kereséséből, a rágalmak mérgezett nyilait használja fel, hogy megaka­dályozza a további enyhülést. Az ilyenfajta provokációs ak­ció pedig — mint a Paris- .Tour című francia lap meg­állapítja —, rendkívül súlyos következményekkel járhat. részint a kambodzsai, illetve a laoszi kormánykatonaság venné át. Ez a program azon­ban csődött mondott már több ízben. Először akkor, amikor a „partizánutánpótlás útvonalainak” felgöngyölítése érdekében betörtek Kambod­zsába, másodszor pedig akkor, amikor Washington, dél-viet­nami és más szövetségeseinek társaságában Laoszra is ki­terjesztette a háborút Mint ismeretes, egyik országban sem értek el számottevő ka­tonai sikereket, sőt. A laoszi visszavonulásra a legmegfele­lőbb jelző a fejvesztett me­nekülés volt. Mindkét esetben bebizonyosodott, hogy a dél­vietnami rezsim sem katonai­lag, sem pedig politikanag nem alkalmas a térségnek az amerikaiak szempontjából megfelelő „rendben tartásá­ra”. Ezzel Nixon vietnamizá­lási doktrínája megsemmisítő vereséget szenvedett, mert bebizonyosodott: ha megszű­nik az amerikai beavatkozás, semmi sem képes feltartóz­tatni a népi erők győzelmét. A tudósításokban sokat emlegetett védekező visszavá­gás, ha lehet még az előbbi­nél is gyengébb lábon áll. Egybehangzó vélemények sze­rint nélkülöz minden jogala­pot, mivel azt a . sarkalatos és nemzetközileg elismert jo­got próbálja elvitatni a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ságtól, miszerint minden szu­verén államnak joga az ag­resszió bármely formája elle­ni védekezés. Mert ebben az esetben erről van szó. Arról, hogy a VDK egyre hatáso­sabban képes megvédeni az ország légiterét, tengeri és szárazföldi területeit a beha­tolás ellen. Számottevő ugyanakkor az is, hogy Hanoi — éppen azért, mert az or­szág gazdaságilag és katonai­lag stabil — jelentős politi­kai hatással rendelkezik. Ha úgy tetszik, példa Indokína agresszió ellen harcoló nem­zetei előtt, mert bizonyítja, hogy a népi erők nemcsak az új társadalmi rend megte­remtésére, hanem annak meg­védésére is képesek. Bizonyos vonatkozásban te­hát érthető, hogy miközben Amerika a saigonihoz hason­ló rezsimek mellett kötelezi el magát, fél szemmel mindig Hanoira figyel, s elsősorban a szocialista Vetnam térdre kényszerítésére törekszik. Két­ségtelen jele ennek egyebek között a párizsi Vietnam-kon- ferencián tanúsított washing­toni magatartás, amelyik az eddigiekben sosem a tárgya­lásokon, vaJló előrehaladást szolgálta, hanem engedmé­nyek, vagy még konkrétab­ban : meghódolás kicsikarásá­ra irányult. Ma már kétségtelen, hogy 8 tárgyalási és a politikai ren­dezésre vonatkozó hajlandó­ságról időnként elhangzó washingtoni szólamok teljesen tartalmatlanok. A Nixon-kor- mány, elődjét is megszégyení­tő agresszivitással, katonai döntés kierőszakolására tö­rekszik. Ennek elérését szol­gálja a Thaiföldön, Dél-Viet­nam ban felállított légibázi­sok sora, valamint a 7. amerikai flotta, amelyik köz­vetlenül a VDK partjainak közelében cirkál. A vietnami- zálás tehát most így fest: be­szélnek róla, felhasználják az elnökválasztást előkészítő propagandabad járat során, közben pedig változatlanul folytatják a VDK bombázá­sát. Az egész tehát már nem egyéb, egy tartalom nélküli doktrínánál, amelyhez azon­ban makacsul ragaszkodnak, ám semmit sem tesznek az indokínai kérdés politikai rendezése érdekében. Lassan úgy tűnik: Nixon számára Vietnam már presz­tízs. Ha ugyanis ilyen, vagy olyan formában veszítene, vereséget szenvedne a megvá­lasztását megelőző és nagy garral beharangozott politiKá- ja is. Amikor tehát csődöt mondott vietnamizálási prog­ramját védelmezi, saját magá­nak próbál esélyeket kidol­gozni a legközelebbi elnökvá­lasztásokra. És az egész bom­bázás tulajdonképpen ezért igazán aljas dolog. Mert kép­zeljük el, mennyi vér és pusz­tulás jár a tömeges légitáma­dások nyomában. Szolnoki István

Next

/
Oldalképek
Tartalom