Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)
1971-10-01 / 231. szám
Gromiho és Nixon találkozója és tárgyszerű megbeszélés Nixon és Gromiko másfél órán át folytatott megbeszéléseket tanácsadók társaságában, majd ezután az amerikai elnök és a szovjet külügyminiszter félórás négyszemközti beszélgetésre vonult vissza, amelyen tolmácsok sem voltak jelen. Az összesen kétórás eszmecsere folyamán áttekintették az Egyesült Államok és a Szovjetunió kapcsolatainak alakulását és a fontos nemzetközi kérdéseket. Nixon elnök elégedettségének adott kifejezést azzal kapcsolatban, hogy a szovjet külügyminiszterrel való tavalyi találkozója óta négyhatalmi megállapodás jött létre Berlin státusáról és hangsúlyozta, hogy a tárgyalások sikeres befejezésére számít. Amint Ronald Ziegler. az amerikai elnök sajtótitkára a várakozó újságírókkal közölte, a két fél megállapította, hogy a SALT-megbeszéléseken haladást értek el. A SALT-megbeszélések fő elemeit illetően „folyamatos haladást” állapítottak meg és reményüket fejezték ki, hogy a Bécsben sorra kerülő következő ülésszakon további érdemi haladás érhető el —, mondotta Ziegler. Nixon és Gromiko áttekintette a közel-keleti helyzet, a vietnami háború és az európai kérdések témakörét és a tárgyalások kilátásait. A szovjet—amerikai kétoldalú kapcsolatokat illetően Nixon elnök készségét fejezte ki a kereskedelmi kapcsolatok és a műszaki együttműködés fejlesztésére. Ziegler megjegyezte, hogy Nixon és Gromiko négyszemközti beszélgetéséről semmit se hoznak nyilvánosságra. Kérdésre válaszolva a szóvivő kijelentette, hogy Koszigin szovjet miniszterelnöknek, az Egyesült Államokban teendő esetleges látogatása „nincs megvitatás alatt”. Arra a kérdésre, hogy Nixon elnök készül-e látogatást tenni a Szovjetunióban, Ziegler azt válaszolta, hogy „nincs tudomás som erről”. „Nem”-mel válaszolt arra a kérdésre, hogy Kína szerepelt-e a megbeszéléseken. Gromiko a maga részéről „átfogónak és tárgyszerűnek” írta le az amerikai elnökkel tartott megbeszélést. „Szeretném kifejezésre juttatni azt a reményemet, hogy ennek az eszmecserének pozitív hatása lesz a szovjet—amerikai kapcsolatok javulására és a nemzetközi problémák megoldására, minden ország és valamennyi nép érdekében” — hangoztatta a szovjet külügyminiszter. >' Andrej Gromiko szovjet és William Rogers amerikai külügyminiszter csütörtökön, washingtoni idő szerint délelőtt 11 órakor az amerikai külügyminisztérium tanácstermében ünnepélyes külsőségek között aláírta a SALT-megbeszélések első „melléktermékeként” létrejött két egyezményt, amelyből az első részletes intézkedéseket tartalmaz a tévedés folytán keletkező nukleáris balesetekből származó háborús veszély csökkentésére, a második pedig a Moszkvát Washingtonnal'"jelenleg összekötő „forró drót” távközlési műholdrendszer útján történő korszerűsítését irányozza elő. (MTI) Súlyos összecsapások Dél-Vietnamiban Kínai repülő határsértése A kambodzsai és a dél-viet- saigond „ranger”-t (különleges nami népi erők szombat óta hadviselésre kiképzett kato- felfejlődő harci tevékenysége nát) és ejtőernyőst juttattak a szerda dél óta — mondhatni veszélyeztetett . övezetbe. — megkettőződött. Ezenkívül az amerikai heliA népi erők Dél-Vietnam- kopterek egy háromezer fős ban elfoglalták a 4. és a 22. légidandárt vittek a kambod- számú országút egy-egy da- zsai határ közelében fekvő rabját és ezzel meghiúsították Hung Dao dél-vietnami falu- rajtuk a kormánycsapatok ba is. utánpótlását. A dél-vietnami ötórás ütközet zajlott le a 22. és a kambodzsai 7. számú Krektől hat kilométerre ke- országút Kreknél találkozik, letre fekvő, egyik támaszpont- és innen vezet a dél-vietnami txál, a felszabadító fegyveres Tay Ninh tartományi székhely erők reguláris alakulatai és a felé, ahol a Krek térségében saigoni különleges harcra kiharcoló kambodzsai, saigoni képzett alakulatok között. A és amerikai alakulatok főha- felszabadító erők megtámad- diszállását helyezték el. ták ezenkívül a kormánycsaA szorongatott helyzetben le- patok és az amerikai Alpha vő kambodzsai kormánycsa- elnevezésű, közös tüzérségi patok és az őket támogató támaszpontját, amely Krektől saigoni alakulatok megsegí- kilenc kilométerrel nyugat- tésére már szerdán kétezer ra fekszik. Szerdán egész álamerikai és dél-vietnami ka- ló nap harcoltak egymással a tonát szállítottak légi úton, népi erők és a saigoni korpáncélosaikkal együtt a kam- mánycsapatok a kreki had- modzsai Krek térségébe. Csü- színtérhez tartozó, de Dél-Vi- törtökön reggel az amerikai etnarn területén fekvő Thien helikopterek ismét több ezer Mgon támaszpontnál. (MTI) „KORSZERŰ HÁZTARTÁS — TÖBB SZABAD IDŐ” Kiállítás és bemutató A Magyar Nők Országos Tanácsa és a Belkereskedelmi Minisztérium védnökségével SALGÓTARJÁNBAN, a József Attila megyei Művelődési Központban, 1971. október 2—8-ig. Naponta 10—18 óráig. Rendezi a Nógrád megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat. PROGRAM: 1971. október 2-án, délelőtt 11 órakor ÜNNEPÉLYES MEGNYITÓ, október 2-án, délután, 15 órakor, október 3-án, délelőtt 11 órakor DIVATBEMUTATÓ A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÉREN. 1971. október 4-én, délután, 17 és 19 órai kezdettel NŰ1 DIVATBEMUTATÓ. Rendezi a Női és Leánykaruha-nagykereskedelmi V. 1971. október 5-én, este 18 órai kezdettel ZENÉS, TÁNCOS FEHÉRNEMŰ-DIVATREVŰ. Rendezi a Divatáru-nagykereskedelmi V. BELÉPŐDÍJ NINCSEN! Jegyek igényelhetők a Pécskő Üzletház ruházati osztályán, a ruházati szaküzletekben és az üzemi közönségszervezőknél. A kiállítás ideje alatt, folyamatosan — háztartásigép-bemutató — teflon-főzési tanácsadás — varrógép- és varrást tanácsadás — mosási bemutató — terítési bemutató — autóápolási tanácsadás. A klubszobában ismeretterjesztő filmek vetítése. NOGRÁD - 1971. október 1., péntek A TASZSZ-hírügynökség csütörtökön a mongol távirati irodára, a Moncame-ra hivatkozva jelentette, hogy a Kínai Népköztársaság egy lökhajtá- sos repülőgépe szeptember 13- ára virradó éjjel megsértette a Mongol Népköztársaság államhatárát. A gép ezt követően a mongóliai Hentej Aj- mak térségében ismeretlen okból lezuhant és felrobbant. A roncsok között kilenc, félig elszenesedett holttestet és lőfegyvereket találtak. Az okmányokból és berendezésekből megállapították, hogy katonai repülőgép volt. A mongol hatóságok engedélyezték az Ulánbátort kínai nagykövetség munkatársainak, hogy megtekintsék a szerencsétlenség színhelyét. A Mongol Népköztársaság tiltakozását jelentette be és hivatalos magyarázatot kért a kínai féltől. (MTI) Hivatalos észak*vietnami közlemény szerint az amerikai légierő augusztusban 2000 bevetésben támadta a VDK- nak Hanoi és a 17. szélességi fok között fekvő területe11. Méreteit tekintve ez a támadássorozat felülmúl minden európai képzeletet: hírmagyarázók szerint egy-egy hónap támadási mérlege akkor sem volt ennyire súlyos, amikor Johnson elnök még nem rendelte el Észak-Vietnam bombázásának felfüggesztését, s az amerikai vadászbombázók rendszeres napi harci feladatai közé tartozott a demokratikus Vietnam támadása. Az adat ismeretében önkéntelenül adódik a kérdés: megszüntették-e valójában a bombázásokat? Nos, nem. Mindössze annyi történt, hogy amíg Johnson — a világméretű tiltakozás súlya alatt — mosni igyekezett a kezeit, a Nixon-kabinet már ezt sem csinálja: gátlástalanul, a haladó közvélemény hangjara nem is figyelve, folytatja a VDK elleni támadásokat. Változásról csupán annyiban beszélhetünk, hogy Washington időközben más nevet adott a gyereknek. A katonai vezetés kiokoskodott néhány hangzatos elnevezést. Ezek egyike a vietnamizálási program, a másik pedig az úgynevezett védekező visszavágás. Ami az elsőt illeti, már alig szorul ismertetésre. Lényege szerint arra szolgálna, nogy az indokínai hadszíntérről fokozatosan kivonja a Nixon- kormány az amerikai csapatokat, amelyeknek mostani szerepét részint a saigoni,! Kampány az enyhülés ellen A kínai forradalom évfordulóján 1949. október 1-én a Kínai Népköztársaság kikiáltása jelezte, hogy a világ legnépesebb országa felszabadult, kiszakadt az imperializmus befolyási övezetéből. A forradalom győzelme utáni első évtizedben olyan jelentős fejlődés történt Kínában, amelyre felfigyelt a világ. Siker, siker után született a felszabadult nép munkája és a szocialista országok — elsősorban a Szovjetunió segítsége nyomán. Az internacionalista szellemben történő szovjet segítség tette lehetővé, hogy felépüljön több mint száz ipari vállalat a népi Kínában. Nem a kínai nép, hanem egyes kínai vezetők voltak azok, akik erről megfeledkeztek. A megromlott kapcsolatok leg válságosabb szakaszában is mindig reméltük, hogy a sötét felhők csak ideiglenesen árnyékolhatják be népeink kapcsolatait. A Szovjetunió, a szocialista országok mindent megtettek azért, hogy helyreálljon a szocialista közösség, a nemzetközi kommunista mozgalom egysége. Bár az eddigi fáradozások még nem hozták meg a kívánt eredményt, mégis elmondhatjuk, hogy az erőfeszítések nem maradtak eredmény nélkül. Egy idő óta valamit normalizálódott Kína és a szocialista országok, köztünk hazánk államközi kapcsolata. A kapcsolatok javításában elért eredmények örvendetesek, de egyáltalán nem kielégítőek. Sok még a tennivaló Kína és a szocialista országok kapcsolatainak teljes normalizálásáig, valamennyi szocialista ország összefogásáig, amely elengedhetetlen az antiimperialista harc eredményesebb folytatásához. A kínai nép forradalmának győzelmére emlékeztető internacionalista ünnepen azt a reményünket fejezzük ki, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egysége minden megpróbáltatás ellenére helyreáll és a szocializmust építő népek közös ügye győzedelmeskedik. Baráti látogatásra a Vietnami Demokratikus Köztársaságba átázott Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. Képünk Moszkvában repülőtéri búcsúztatásán készült Bombákkal a doktrínáért Mint a párizsi sajtó közli, az angol hatóságok — szítva a kémhisztéria légkörét — indítványozták, hogy hívják össze a NATO-országok valamennyi titkosszolgálata képviselőinek tanácskozását. Ezt a javaslatot —, amely kapcsolatban van a Londonban működő szovjet intézmények munkatársai ellen emelt, koholt vádakkal —, a francia lapok úgy értékelik, miint arra irányuló kísérletet, hogy bevonjanak más európai országokat is a Heath- konmány által kitervelt provokációba. Jurij Kormyilov, a TASZSZ hírmagyarázója ezzel kapcsolatban a következőket írja: A párizsi jelentés azt tanúsítja, hogy Angliában megkezdődik a szovjetellenes színjáték új felvonása, amelynek kezdetét az angol külügyminisztérium emlékirata jelezte. Mint a Rudé Právo című csehszlovák lap írja, az angol hatóságok által indított szovjetellenes kampányra, méreteit tekintve „még nem volt precedens a diplomácia történetében, és a legnagyobb ilyenfajta provokáció az utóbbi évtizedekben. Az angol lapok is felhívják a figyelmet arra a körülményre. hogy London a szovjetellenes lármát olyan időszakban robbantotta ki, amikor Európában nyilvánvalóan érzékelhető a fordulat a nemzetközi enyhülés irányába. A Politiken című dán lap véleménye szerint a londoni szovjetellenes kampány célja: „Brandt kancellár keleti politikájának aláaknázá- sa”. „Az atlanti tömbhöz tartozó titkosszolgálatok tanácskozásának összehívására vonatkozó javaslat, a szovjet diplomaták ellen emelt vádak arra vallanak, hogy átfogó kampány kezdődött a feszültség enyhülésének megtorpedózására” —, állapítja meg a Voix Ouvriére című svájci lap. A tények azt tanúsítják, hogy a konzervatív kormány, amely kivonja magát az európai feszültség további útjainak együttes kereséséből, a rágalmak mérgezett nyilait használja fel, hogy megakadályozza a további enyhülést. Az ilyenfajta provokációs akció pedig — mint a Paris- .Tour című francia lap megállapítja —, rendkívül súlyos következményekkel járhat. részint a kambodzsai, illetve a laoszi kormánykatonaság venné át. Ez a program azonban csődött mondott már több ízben. Először akkor, amikor a „partizánutánpótlás útvonalainak” felgöngyölítése érdekében betörtek Kambodzsába, másodszor pedig akkor, amikor Washington, dél-vietnami és más szövetségeseinek társaságában Laoszra is kiterjesztette a háborút Mint ismeretes, egyik országban sem értek el számottevő katonai sikereket, sőt. A laoszi visszavonulásra a legmegfelelőbb jelző a fejvesztett menekülés volt. Mindkét esetben bebizonyosodott, hogy a délvietnami rezsim sem katonailag, sem pedig politikanag nem alkalmas a térségnek az amerikaiak szempontjából megfelelő „rendben tartására”. Ezzel Nixon vietnamizálási doktrínája megsemmisítő vereséget szenvedett, mert bebizonyosodott: ha megszűnik az amerikai beavatkozás, semmi sem képes feltartóztatni a népi erők győzelmét. A tudósításokban sokat emlegetett védekező visszavágás, ha lehet még az előbbinél is gyengébb lábon áll. Egybehangzó vélemények szerint nélkülöz minden jogalapot, mivel azt a . sarkalatos és nemzetközileg elismert jogot próbálja elvitatni a Vietnami Demokratikus Köztársaságtól, miszerint minden szuverén államnak joga az agresszió bármely formája elleni védekezés. Mert ebben az esetben erről van szó. Arról, hogy a VDK egyre hatásosabban képes megvédeni az ország légiterét, tengeri és szárazföldi területeit a behatolás ellen. Számottevő ugyanakkor az is, hogy Hanoi — éppen azért, mert az ország gazdaságilag és katonailag stabil — jelentős politikai hatással rendelkezik. Ha úgy tetszik, példa Indokína agresszió ellen harcoló nemzetei előtt, mert bizonyítja, hogy a népi erők nemcsak az új társadalmi rend megteremtésére, hanem annak megvédésére is képesek. Bizonyos vonatkozásban tehát érthető, hogy miközben Amerika a saigonihoz hasonló rezsimek mellett kötelezi el magát, fél szemmel mindig Hanoira figyel, s elsősorban a szocialista Vetnam térdre kényszerítésére törekszik. Kétségtelen jele ennek egyebek között a párizsi Vietnam-kon- ferencián tanúsított washingtoni magatartás, amelyik az eddigiekben sosem a tárgyalásokon, vaJló előrehaladást szolgálta, hanem engedmények, vagy még konkrétabban : meghódolás kicsikarására irányult. Ma már kétségtelen, hogy 8 tárgyalási és a politikai rendezésre vonatkozó hajlandóságról időnként elhangzó washingtoni szólamok teljesen tartalmatlanok. A Nixon-kor- mány, elődjét is megszégyenítő agresszivitással, katonai döntés kierőszakolására törekszik. Ennek elérését szolgálja a Thaiföldön, Dél-Vietnam ban felállított légibázisok sora, valamint a 7. amerikai flotta, amelyik közvetlenül a VDK partjainak közelében cirkál. A vietnami- zálás tehát most így fest: beszélnek róla, felhasználják az elnökválasztást előkészítő propagandabad járat során, közben pedig változatlanul folytatják a VDK bombázását. Az egész tehát már nem egyéb, egy tartalom nélküli doktrínánál, amelyhez azonban makacsul ragaszkodnak, ám semmit sem tesznek az indokínai kérdés politikai rendezése érdekében. Lassan úgy tűnik: Nixon számára Vietnam már presztízs. Ha ugyanis ilyen, vagy olyan formában veszítene, vereséget szenvedne a megválasztását megelőző és nagy garral beharangozott politiKá- ja is. Amikor tehát csődöt mondott vietnamizálási programját védelmezi, saját magának próbál esélyeket kidolgozni a legközelebbi elnökválasztásokra. És az egész bombázás tulajdonképpen ezért igazán aljas dolog. Mert képzeljük el, mennyi vér és pusztulás jár a tömeges légitámadások nyomában. Szolnoki István
