Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)

1971-09-12 / 215. szám

K ulturál

színházlátogatás, a

Pásztó és Vidéke Általános Fogyasztási es Értékesítő Szövetkezet nöbizottsága

színházlátogatásra szervezi a szövetkezet dolgozóit. Szeptember 19-én Budapestre utaznak. Az egész napos programban két előadás megtekintése szerepel, délután a Fővárosi Operettszínházban a ,iMit vesztett el kisasszony?”, este a Vidám Színpadon a „Pénz beszél” című darabokat 'tekintik meg. A színházi előadásokon kívül természetesen megnézik a város nevezetességeit, múzeumokat, kiállításokat.

MOZI. A kisterenye-bá- nyatelepi művelődési intézmény csaknem három éve a helyi körzeti művelődési ház „fiókintézményeként” működik. (Korábban a Bányász Szakszervezet kezelésében volt.) Az intézmény régi épülete elavult, korszerűtlen helyiségekkel rendelkezik. Rendszeres és közkedvelt állandó programja csupán a hetenkénti filmvetítés. A Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat minden hétfőn este 6 órától vetítést ad a népszerű, nagy sikerű filmekből. Régebbi és újabb magyar filmek, tudományos filmek egyaránt kedveltek a látogatók körében. A 120 férőhelyes vetítőteremben átlagosan 80—90 néző gyűl ösz- sze egy-egy előadásra.

ÜJ VEZETŐ. Mátranovákon évek óta problémát jelent a községi művelődési ház függetlenített vezetőinek „kiválasztása”. Szeptember elsejétől a helyi szervek javaslata alapján mátranováki népművelő látja el az igazgatói teendőket Kun Vincé- né személyében.

«rí

A KPVDSZ-dolgozók műveltségéért. A KPVDSZ Nógrád megyei kulturális és sportbizottsága irányításáAJÁNLATUNK

val a közeljövőben megkezdődik a kereskedelmi dolgozók továbbképzése. A túlnyomóan nőket foglalkoztató egységekből negyven csoportban 871 személy vesz részt a különböző politikai és kulturális jellegű előadássorozatokon, szervezett oktatás keretében. A kulturális és agítációs osztály által tanfolyamon felkészített — középiskolai, vagy magasabb végzettséggel rendelkező — előadok a kulturbizott- ság segítségével szeretnének eredményes munkát végezni.

r*i

HANGVERSENYEK. A

bányász kulturális hónap keretében nagy sikerű hangr versenyeket tart a salgótarjáni Bányász Művelődési Ház fúvós- és szinfonikus zenekara, kórusa. Szeptemberben a somlyó-bányatele- pi művelődési intézményben és a mizserfai Bányász kul- túrotthonban ■ mutatják be magas színvonalú műsorukat. Ezek a ..vidéki” hangversenyek már hagyományosak a nagy múltú kórus és zenekar életében. Egyébként a kulturális hónap alkalmából rendezett képző- művészeti és fotókiállításoknak naponta sok látogatója van a tarjáni Bányász kulturális intézményben.

Niccolo Machiavelli műveivel, különösen az íí Principe (Fejedelem) című, fejedelmeknek szóló tanácsgy ű j teményé- vel megteremtett egy negatív eszményt, amit machiavelliz- mus néven emlegetünk, s a gátlástalan gonoszságot értjük alatta, amit a jezsuiták „cél szentesíti az eszközt” jelszava ellenkező előjellel fejezett ki. Bár Machiavelli a központi hatalom, az olasz államiság létrehozása érdekében fejtette ki kérlelhetetlen álláspontját, abból később a köztudatoan mégis csak annyi maradt meg, hogy támogatta az erőszakot, az árulást, a kegyetlenséget, a szószegést Szerb Antal írja róla: „Félig bevallott eszményképe Cesare Borgia, akinek környezetében élt egy ideig. Ott volt, amikor Cesare Sinigagliában hitszegóssei tőrbe csalta és megölte az ellene összeesküvő condottieréket, erről az eseményről mélységes elismeréssel áthatott jelentést küldött a Firenzei Köztársaságnak.” Több színművet vígjátékot is írt, amelyek közül a Mandragórát, a magyar színházak is gyakran játszották, a Televízió most a kaposvári Csiky Gergely Színház előadását vette képszalagra. Machiavelli csaknem ötszázéves, csípős hangvételű komédiája, vaskos humora napjainkban is megnevetteti a nézőt A rá jellemző cinikus humorral mutatja be az öreg zsugori férjet, a fiatal, szép hitvest, és a szeretőt. A darab hősnője azonban nem érzelmeit és érzékeit követi, amikor megcsalja férjét hanem az ármány eszközévé lesz. Mert ha’ oly machiavellisen gonosz a világ, miért maradjon éppen az öreg férj- ifjú 'felesége tiszta és jó? S a szereplők segítenek abban, hogy a középkori, drasztikus tréfákból táplálkozó vígjáték — Szerb Antal-i kifejezéssel élve — itt sátános cinizmussá legyem

m

Ma, vasárnap, a Pedagógusok fórumában a számítástechnika oktatásáról lesz szó (14.35), jelentkezik az úttörőét a tudományos híradó is (előbbi: 15.05-kor utóbbi: 17.50- kor), a főműsorban a Rózsa Sándor megy (20.15) és az ezt követő zenés műsor házigazdája dr. Csanádi György egyetemi tanár közlekedési és postaügyi miniszter lesz (21.10).

h. Gy.

F*j

FEJLŐDŐ KÖNYVTÁRAK. Somlyó-bányatelepen működik már a felújított fiókkönyvtár, amely tágas, kényelmes és esztétikus, azonkívül helyben is lehet könyvet olvasni. A csaknem ezer kötetes könyvállomány kielégíti a kis bányatelep olvasóinak igényeit. Üj könyveket vásároltak Bor- sosberény, Buják, Hont, Ri- móc és Ságújfalu könyvtárai is, amelyek a Művelődésügyi Minisztériumból tíz-tízezer forint összegű könybe- szerzési keretet kaptak.

W!

GYERMEKKÖNYVTÄROSOK KÉPZÉSE. Mind nagyobb látogatottságnak örvendenek a gyermekkönytá- rak megyénkben, nem véletlenül kapott új otthont a városi gyermekkönyvtár is. Mindez szükségessé teszi, hogy a gyermekkönyvtárosok renszeresen részt vegyenek a különböző szervezett továbbképzéseken. A nyár elején Hajdúszoboszlón vettek részt szervezett oktatásban, szeptember 14—17 között pedig Szolnokon rendeznek részükre továbbképzést.

MAKRA

Kertész Ákos 1069 legvégén, a SZOP-díjas írók és költők találkozóján járt Salgótarjánban. A fehér asztál melletti beszélgetések sarán említette, hogy új regényen dolgozik. Többet bizony alig árult el készülő művéről — nem valamiféle titoktartás- bál, hanem — mert természete szerint keveset beszélő, az éretlen gondolatokat szemérmesen rejtegető ember. Megnyerte tetszését a dinamikusan fejlődő város, jól érezte magát — az irodalmi kérdésekben jártas — vendéglátók társaságában, de — lévén munkásvárosban — azt kérte: tegyék lehetővé, hogy minél több időt tölthessen az üzemek, a gyárak világában. Életének, műveinek ismeretében őszintének és póztalannak hatott e kérése, és most — a megjelent regény olvastán — önkéntelenül is felvetődik: talán éppen az itteni élményeknek is szerepük van Makra Ferenc és környezete sortónak alakulásában.

A „Makra” írója a munkás- sors krónikása. Róluk szól a „Hétköznapok szerelme” című kötet legtöbb novellája és a nagy sikerű filmmé is lett „Sikátor” szintén a mindennapok átlagembereinek életevei, problémáival foglalkozik. Kertész Ákos írói pályája újabb — és eddigi legjelentősebb — állomásán sem szakadt él a hétköznapok, az általa gyakorlatból is jói ismert kétkezi dolgozók világától, és ez annál is fontosabb, mert az úgynevezett intellektuális hősök — indokolt avagy megalapozatlan — lelki vívódása: it előszeretettel ábrázoló irodalmunkban manapság sajnos, „hiánycikk” a munkástéma. Nos, a „Makra” e látszólag divatját múlt témával az utóbbi évek egyik legjobb regénye, mintegy igazolva, hogy nincsenek periférikus témák (legfeljebb írók).

Kertész Ákos új könyvének

főhőse, Makra Ferenc száznyolc vanbat centis, hajlott testtartású, erős csontozató, olajbama, szilaj arcú, fekete hajú — már megjelenésében is — különös ember. Kern kevésbé rendhagyó életútja, melynek végén így tekint vissza. „Sn olyanforma állat voltam, aki olyan akart lenni,

mint más, szóval észrevétlen és boldog szürke pont, egy a tömegből, akit nem vesznek észre, aki nyugodtan alszik, békésen vegetál, kopaszodik és kerek pocakot ereszt... én ezt akartam, ezért harcoltam, de nem akárhogy: keményen és kegyetlenül, és elértem; van állásom lakásom, feleségem, gyerekem, szeretőm; tökéletes ember vagyok. És most meg fogok dögleni.” Tucatmód akart tehát élni, de mire — egy véletlen verekedéssel alaposan eltérített, vargabetűket járt — sorsa az idealizált életforma révébe jutott, rá kellett döbbennie: a legtöbb ellentmondás, konvenció, megalkuvás e rózsaszínű világot feszíti. Harmóniára vágyott életmódban, munkában, szerelemben s gyötrelmet talált helyette. De mit is nevezhetünk ma harmonikus életnek — teszi fel az író kimondatlanul is a kérdést — az unalomig megszokottat, a hazugságokkal, értelmetlenül elkendőzött crvódásokkal teli, a megelégedettség látszatát keltő élettársi és munkatársi kapcsolatok bonyolult szövevényét, vagy a sokszor meghökkentő cselekedeteket is produkáló, az értelmes dolgokat igenlő, magatartás vezet — o soha el nem érhető — lelki nyugalomhoz.

A válasz egyértelmű, Makra Ferenc számára azonban nem volt, nem is lehetett az. Ifjúkorában megcélzatt elképzeléseinek, vágyainak igazát sorsának alakvJlása igencsak megkérdőjelezte és mert környezete mindkét Hányba vonzotta szüntelen vívódás, szívós és lankadatlan küzdelem lett élete. Elbukott, de — mint az ugyancsak „férfias” jellemű, szabad életelvű Valival vívott lelki párbaja bizonyítja — nem alkudórt meg. Balsorsában is hatalmas, gyengeségében is erős maradt, hiszen a végső következményekkel szembenézni csak a tiszták, az erősek képesek. Az út, amelyet — változó munkahelyek, albérletek, szeretők között — e regényhős bejár, nem éppen példa nélküli irodalmunkban, igazságkeresésének szenvedélye azonban elődei fölé helyezi Makra Ferencet.

Igaz regény Kertész Ákoséi ez a legnagyobb érdeme. Kitűnően — ha úgy tetszik korszerűen — megírott s ez sem mellékes szempont. A seás belső monológra épülő szerkezet egységének megteremtése pedig egyenesen virtuóz teljesítmény. A témával és a mondanivalóval együtt a művészi kifejező eszközök is életközeiben maradtak. Sikerült megtalálnia a mű hangulatának leginkább megfelelő nyelvi-- stilisztikai megoldásokat.

Mint ahogyan Makra Ferenc nem maga a munkásosztály, Kertész Ákos sem a munkásosztályról írt regényt, hanem egy értelmes, dolgozni és gondolkodni tudó és akaró emberről, aki — mellesleg művészi szintig — mestere a szakmájának. Ezt az embert avatta félszabadulás utáni iro* dalműnk egyik felejthetetlen hősévé.

Csongrády Béla

A hét könyvei

EUROPA KIADÓ: Vaszil Bikov: A halottaknak nem fáj. Alexandra Domas: Bra- gelonne vicomte, EL, HL Gogol Művei L, H. J. Sotola: Jézus társaság. GONDOLAT: Georfes Blond—Germaine Blond: Évezredek asztalánál. Dimitár Koszev—H. Hrisz- tov—Dimitár Angelov: Bulgária története. Hubert A. Leehevalier—Morris Soloto- rovszky: A mikrobiológia három évszázada. Henri Perrnchot: Toulouse-Lautrec élete. MAGVETŐ: Lányi Sarolta: Téli hajnal.

MŰSZAKI: Dr. Artfnger

István—Dr. Kator Lajos— Dr. Romvári Pál: Fémek

technológiája. Elektronikai Minilexikon. Horvai József —Stáhl Endre: Reprodukciós fényképezés. RosivaB Ferenc: Építőanyagok. Dr. Sajtó István: Termometria,1 Solt György: Valószínűségszámítás. SZÉPIRODALMI: Déry Tibor: ítélet nincs. Heltai Jenő versei. Kondor Béla Boldogságtöredék. Guy Maupassant: Az ember szíve. Várnai Zseni: Idő he- roldja.

A fény válásában (L)

Tündöklés

’ Párizs tündöklő város. Ezt éreztem, amikor éjjel fél tizenkettőkor leszálltam a Párrizs Est pályaudvaron, és taxival végígrobogiam a kivilágított, ragyogó Grand Boulvqrd- on, s megláttam a fényárban úszó Operát, majd a görög oszlopsorairól híres Madeleme-t. Azt. hittem, ez maga a csoda, ennél szebbet nem láthatok, amikor autónk ráfordult a Concord térről a Champs-Eiyséfs-ze, melynek végén glóriaként tündökölt az Arc de Triumpf de l’Etoil. Körülöttem fényes kirakatok, nappuli forgalom az utcán, neonreklámok, filmszínházak öles fénycsodákkal, éjjeli mulatók fényei.

Ó Párizs, minden város anyja! Magasztos hely, hol napra nap örök központ körül rohanva kering a múló forgatag!

Párizs! Sötét tűz, tiszta égen szép csillag!' ízisz zord mezébené Pók roppant háló közepében, hol annyi nemzet fönnakad!

Forrás, mit korsók ostromolnak!!

Emlő, melyhez zarándokolnak a nemzedékek, s ráomolnak, hogy eszmével jóllakjanak.

(Victor Hugo: A diadalívhez)

Persze, a valóság az első félórában majdnem teljesen kijózanított: az olcsó, kedves kis szállodában, melynek címéit a Párizst járt magyarok adják át a kifelé indulóknak, nem volt hely. Reménykedve kopogtam a szomszéd házak szállodáiban is —, de reménytelenül végződött minden kísérletem, s egy csukott szálloda előtt, bőröndömön ülve, kissé fanyar szájízzel néztem a fényes városit. Kosztolányit ízlelgetve:

„Káprázva nézzük roppant fényedet, ha most szived, hozzánk kopár is, Párizs^

De végül is kinyílt a szálloda ajtaja, s bár hely ott sem volt, a kedves hotelportás, Monsieur Jacques — elintézte, hogy párizsi tartózkodásom alatt privát „lakosztályt” kapjak családjánál a Rue Troyon egyik padlás- szobájában, melynek kicsi ablakán át szinte elérhettem kezemmel a Diadalívet. A „honfoglalás” után, már majdnem virradt, amikor aludni tértem, telve izgalommal és boldog reménységgel, s a vággyal, hogy mielőbb behatolhassak a csodába, s az évek öta rejtegetett, dédelgetett álmom (Párizst látni, de nem meghalni!) valóra váljon.

Már reggel halkor elindultam, a Diadalív árnyékából a híres párizsi metróval, ami sokkal szürkébb, csúnyább és piszkosabb, mint a miénk, az új. Természetesen nem vitatom előnyeit, mert azt nem is tehetem: gyors, és szerteágazó vonalai, pókhálóként szövik keresztül-kasul a várost. A tizennégy vonal százhatvankilenc kilométer hosszúságú.

Első utam alkalmával Párizs szívét akartam látni, az lile de la Citét, a Notre-Dame- mai, amelynek gótikus tornyai között azt hiszem nemcsak az én gondolataimban, hanem valamennyiünkében, alóli ismerjük Victor Hugo regényét, ott él Quasimodo, a szerencsétlen, görnyedt gnóm. A metrót a Louvre- állomáson hagytam el, nemcsak azért, mert az a legszebb állomás egész Párizsban, hiszen a Louvre múzeumában őrzött alkotásokból készített reprodukciók, szobor- és kerámiamásolatok díszítik, hanem azért is, mert

és árnyék

úgy éreztem, hogy a Notre-Dajne-hoz gyalog illik menni.

Kiléptem a metróállomásról, s a Rue Rivoli árikádjai alatt elindultam. S, ha este Párizs fényei kápráztattak el, most legalább annyira megriasztottak Párizs árnyai. A megdöbbenéstől szinte földbe gyökerezett a lábam, amikor a világhírű képtárral szemben, a legelegánsabb utca egyik árkádjának tövében narancsos dobozokkal, papírzsákokkal burkolt alvó nőt láttam. A teste köré szemetet hordott össze a szél. Gyűrött hirdetések, eldobott papírok, hulladék, szemét borítja az utcák sorát. És a járda szélén csordogál a víz, viszi, áztatja a szennyet, szemetet. Aka-: ratlanul is egy másik vers jutott az eszembe, a XVII. században élt Paul Scarron sorai, melyet gyorsan elő is kerestem noteszomból, amelyben előtanulmányaim során gyűjtöttem a Párizsra vonatkozó verseket:

Sötét, torlódó házsorok, lucsok, s piszok, fekete kéreg, sok börtön s híd és templomok, butikok, dúsak és szegények; szenteskedő s ringyó locsog, rőt fülű, kondor s szőke népek, besúgók, búvá gyilkosok, irók, egymástól lopni készek, sok pénztelen, kinyalt ripők, és mások, rendőrt kergetők,

nagyszájú népség, közre káros, apród, lakájhad, tolvajok, igásló, társszekér, zajok, ez Párizs. Tetszik így a város?

(Ott -tartózkodásom alatt ez a hangulat mindvégig megvolt. Nekem, és azt hiszem valamennyiünknek, furcsa és visszataszító az emberi nyomor, a hidak alatt, a metróállomásokon, a falak tövében alvó csavargók, a lépten-nyomon felbukkanó koldusok, még akkor is, ha némelyikük ötieíességén elelmosolyodik az ember. Hiszen mosolyogni való a koldulás -oly fajta modernizálása, hogy például hordozható lemezjátszóval kéregéinek. És furcsa, lépten-nyomon kolduló fiatalokat látni. A földre, az utca betonjára, kövére festőket, s mellette a több nyelvű felira-; tot: Köszönöm. A gitározókat, a beatzenésze- ket, akiknek lány tányérozza a megélhetésre valót. A kényelmesebbek itt is alkalmazzák a technikát, bömbölő magnójuk mellé kitéve egy sapkát.)

A Szajna partja májusi ködben derengett. A nap sugarai még nem törtek át a felhőkön, de már sejteni lehetett a ragyogást. A víz lomhán, szürkén folydogált, s egészen kicsinek tűnt a Dunához szokott szemünknek. Aludtak még a mellvédes, part menti sétányok könyvesbődéi, s a hidak alatt ép- pencsak ébredeztek a csőlakók, akik között szép számmal akadtak külföldi, fiatal turisták is, hálózsákjukba burkolózva így oldották meg párizsi tartózkodásuk hotelgondjait.

A part menti sétányon teljesen egyedül jártam, amikor egyszeresük, kicsit jobbra előttem, feltűnt a felhők mögül kiragyogó nap fényében a hófehéren tündöklő Notre-Dame.

Kirsner Erika

Következik: PÁRIZS CSODÁI