Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)
1971-09-12 / 215. szám
Kamaszok Terka nénit már egészen kislány korom óta ismerem. Azok közé a falusi asszonyok közé tartozik, akik tréfás kedvükkel, jó bemondásaikkal akarva-akaratla- nul raegízesítik az emberek életét Terka néni a legnagyobb baj és elkeseredés közepette is mosolyt tud fakasztani az arcokon és erre a tudományára büszke is. Mert ért ám 6 mindenhez, nemcsak az afféle elcsépelt falusi pletykákhoz. A múlt sokszor keserű tapasztalatait összeszövi a jelen színes változásaival, aztán szives ajánlatokkal bölcs tanácsokkal, igazítja útba az éppen rászorulókat. A múltkor éppen napjaink sokat szapult divatjáról folyt a beszélgetés, azon belül is a mai cipőkről. Mert ha valaki azt gondolja, hogy az efféle téma nem érdekli a falusi asszonyok idősebbik generációját, hát az nagyon téved. Így Terka néni is bekapcsolódott a beszélgetésbe, mindjárt hozzám intézve a szót: _ Már akármilyen drágák meg különlegesek is ezek a mostani cipők lányom, olyan emlékezetes mégse lesz neked egyik se, mint az én „báldi” cipőm vöt. , Aztán kérdést sem várva, már el is kezdte mondani annak a híres báldi cipőnek a történetét. _ A szécsényi vásárból gyüttünk hazafelé éppen az országúton, amikor látom ám, hogy a cigány Gizának is szép fekete félcipő van a lábán. Elszorult a szivem, hogy hát amiatt az átkozott szegénységünk miatt, nekem még egy cipőre se telik. Mert hiába, hogy eladó lány vótam mán én akkoriban, rajtam kívül még hat éhes gyereket kellett felnevelni a szüleimnek. Hát, ahogy tovább gyalogolunk, hallom ám, hogy nagyon panaszkodik a Giza, mert szorítja a cipő. Aztán meg szitkozódott az istenadta, mert keserves vót neki a járás abban a kis lábbeliben. Én meg hol a lábam néztem, hol a cigányasszony cipőjét, aztán nagyfélve megkérdeztem: _ Nem adnád el nekem a zt a cipőt, te Giza. — Eladnám én, hogy csapjon belé a rossznehés- ség, — pedig tegnap vettem az ócskástó’. A „báldi” cipő... — Oszt* mennyié? — Hát aggyá erue három koronát. Nagyot ugrott ez én szivem, pedig a neheze még hátra vót. Mert hát honnan lesz nekem három koronám ... Mondom este az édesar- nyámnak, de az csak a fe- jit csóvázta. Hanem édesapám pityókás hangulatban vót aznap, 06zt* rögtön a markomba nyomott négy koronát — De most oszt* szaladj á azé a nyavajás cipőé, amíg meg nem gondolom magam! Énnekem meg nem fellett kétszer mondani, rohantam Gizához az alvégre. Az a rafinátt cigányasszony meg, mihánt megtudta, hogy négy koronám van, hát elkérte az egészet azé a nyomorult cipőé. Node, nem bántam én má, csakhogy az emyim lehet Hanem aztán gondra ismét gond következett. Mert hát az ilyen „úri" cipőhöz fehér harisnya is kell. Az meg nekem nem vót. Fel is szaladtam rögvest Galcsi Nánihoz, a jó módú menyecskéhez, hogy hát nem adná e kölcsön az övét vasárnapra. — Hát ha elgyüssz egy nap palántát ültetnyi, odaadom — mondta Náni. így aztán kisasszonyOsan feszíthettem vasárnap a nagymisén. Hanem alig, hogy besötétedett, má gyött is Náni a harisnyájáé. Azt gondolta, hogy tán abba sakarok hálni az éccaka. Vissza is adtam neki, vigye isten hírével. De a cipőt, azt hordtam egész nyáron, meg télen is. Mire oszt gyött a farsang, úgy széthasadt mán, hogy kilátszott belőle a mezítelen lábam feje. Pedig az vót a szívem vágya, hogy a báldba elmehessek. De csak üldögéltem nagy elkeseredve, amikor Misim, a báldos legínyem bezörgetett az ablakon: — No, Terka, gyere, ha akarsz! Én meg egyből leugrottam a ruráról, oszt úgy ahogy vótam, fehér alsószoknyában kikiáltottam az ablakon: — Menek hát, csak várjon meg! Aztán hirtelen tbe akkora hukrot varrtam a széthasadt cipőmre, mint egy döglött varjú. De amint az első nótára rákezdett a cigány, mi meg táncra perdültünk, érzem, hogy teremtő szentatyám, a bokréta a Miska lába alatt van. így aztán topoghattam öi egy hely be, ha azt nem akartam, hogy végleg letapod- ja. De aztán a következő táncosom már fürgébb legény vót a Misikénél. Alig fordultunk kettőt, hármat, oszt má le is szakadt a bokrétám. Ríva szaladtam haza a megcsonkult cipőmben. Egész éccaka ríttam vóna, ha édesapám meg nem ígéri, hogy a következő keresetiből olyan csatos cipőt szabat nekem a suszterral, amilyen nincs még egy a faluban. Akkor aztán azzal táncolhatok majd, akivel én akarok. ★1 — Hát ez a története az én hires báldi cipőmnek, no, meg annak az átkozott szegénységünknek — fejezte be Terka néni mosolyogva. Horváth Márta A falu szélén, ahol a bekötőút eléri az országutat Gabi kénytelen volt leblokkolni a motorral. Az országúton katonai autók haladtak hosszú sorban. A mező felől jövő forgalom is megállni kényszerült; a gépkocsioszlop sorompóján túl két pótkocsis vontató dohogott a porban. Gabi homlokára tolja motoros szemüvegét, nyújtózkodik a nyeregben. Lesi a vontatón ülőket. A katonák eltakarják a parasztokat. Parasztok, katonák, parasztok, katonák. Idegesítő így várakozni, hogy bámulják az embert. A katonák fényes képűek, a parasztok földarcúak. Gabi húszéves. A mögötte ülő Őszöreg- ember huszonegy, de őszöreg- ember sokkal korosabbnak látszik, mert csaknem teljesen kopasz. Gabi kölyökképű, világoskék szemű. Amikor végre elhalad a gépkocsisor, túráztatja a motort, elegánsan odaint az elhaladó vontatóra. Őszöregem- ber előredőlt, ahogy indul a motor. A gyárudvaron egy lány futott. Kerülgette, átugrálta a tócsákat. Egy-egy kis tükör volt mindegyik, a nemrég esett eső hagyatéka: visszatükrözte a ragyogó kék eget, rajta az óriás daru hosszú nyakát, a nagykémónyt. Minden úgy ragyogott az eső után — ég, föld, tárgyak — mintha ünnep előtti, nagytakarítás lett volna, pedig csak nyári zápor volt, gyorsan jött, gyorsan távozott. A lány nem vette észre ezt a nagy, tiszta ragyogást. Szemében könnyek csillogtak, arca tüzelt. A felindulástól remegve lökte be a portásfülke ajtaját. — Feri bácsi ... mér megint — lihegte sírva — segítsen! A nagyraktár ajtaján egy vigyori kamaszfej bújt ki. Háta mögött ágaskodott a másik. — Figyeld a babát? Már megy panaszra... No, csak menjen, legközelebb majd kettőt kap. — De te fogod mind a kettőt! — Fogok én, ne félj, akár hármat is! Van a raktárban elég. — Vigyázz, mert meglát az öreg! Már biztosan gyanakszik ránk. — Az ő védence, 6 hozta Ide, vigyázzon rá! — No. azért szemmel tartjuk mi is! — öesze nevettek jóízűen, cinkosan. — Mit gondolsz — kérdezte a kisebbik, egy szőke, vörösszeplős, fülig&záj emberke —, ha meghívnám moziba, eljönne-e? A nyúlánk, fekete fiú gúnyosan elhúzta a száját: — Egy frászt menne teveled, hát mit képzelsz? Még ha én hívnám... S kihúzta magát, hogy még magasabb legyen, úgy nézett le a kis szőkére. Az nem szólt semmit, csak oldalra húzódott, nyakát előre görbítve, meghajolva lódult egy nagyot. Amaz észrevette, hogy bele akar fejeim a gyomrába: el- ugrott, s egykettőre derékon kapta társát. Pillanatok múlva az üres zsákok halmazán hemperegtek, mint a kölyök- macskák. Rúgták, ctoálták, szorították egymást Egészen addig, míg Lajos bácsi, a mesterük szét nem zavarta őket egy cifra káromkodással. — Csak a játék, mindig a játék! — dohogott még utána is. — A munka menne így, de nem! Arra nincs eszük a taknyosoknak! Csak azt lesik, hol, mivel játszhatnak. A szerszámokat meg széjjelhagyják, nem győzöm őket ha jkurászni! Az utóbbi mondatokkal már Feri bácsinak panaszkodott, az — Ki volt az? — Az apám. — Korán hazajönnek... — Éjszakás az öreg, pihenjen. .. Gabi hosszú másodpercekig dudál egy lovas szekérre. Eszébe jut, hogy Irénnek elfelejtette megmondani, vasúti altiszt az apja, nem állomásfőnök, mint ahogy az őszöreg- ember bedobta a forgalomba. Száz körüli sebességgel haladnak, az út jó, csak az egymásba érő falvakban túl sok a szekér, amit kerülgetni kell. A városba érve, a TEFU előtt Gabi leveszi a gázt. — Benézünk Radoshoz? — Nézzünk be — mondja Öszöregember, és elteszi a napszemüvegét. Rados, ölében jó negyvenkilós akkumulátorral totyog egy teherautó felé. Nyakig olajos. Nyúlánk, betegsápadt, jóképű. Gabi egy lámpavasnál megdönti a motort, nyújtja a kezét Radosnak. — Jól nézel ki, barátom. öreg portásnak, aki befelé csoszogott az ajtón. — Ez mér igaz — lódította ő is — ezeknek a fiataloknak mindig a rosszaságon jár az eszük. Éppen most panaszolja a kis Kati lány, hogy már másodszor talált a táskájában egeret. Szegénykét a hideg rázza ki, úgy fél az egértől; most képzeld el, mikor gyanútlanul belenyúlt a táskájába, hogy kivegye az uzsonnáját, egér akadt a kezébe. Még élt is, de kimászni nem bírt, úgy el volt csi- gázva. Fogóval fogták. Ezek lehettek ni, mert mondja Kati, hogy reggel is összenevettek, mikor elment mellettük. — Á, nevetnek ezek mindenen — kelt védelmükre a mesterük —, gyerekek még, aztán meg jó dolguk van, nincsenek agyondolgoztatva. Nem úgy, mint az én máskoromban: örültünk, ha megállhat- tunk egy szusszanásra. Eleven két kölök, nem mondom, de, hogy ezt az egérdolgot... Nem, ezt nem ők csinálhatták. Van itt sok viccmester, még az idősebbek között is, ki tudja, melyik akarta megtréfálni? Merthogy új még itt a kislány, meg egy kicsit fennhordja az orrát. Diáklány! A nyáron lesz itt csak. Amíg fennjár az irodában, akárki belenyúlhat a táskájába. — Majd én megtudom, melyik a csínytevő, de az roszszul jár! Meghallották-e a fenyegetést vagy nem? Tény, hogy egész héten nem történt semmi. A fiúk dolgoztak, fütyülve, dalolva, de olyan szorgalmasan, hogy az már gyanús volt. Feri bácsi nem is szűnt meg figyelni rájuk. Katit meg úgy őrizte, mint egy gondos kismama a féléves gyermekét Szinte kísérte a szemével minden lépését. Szerette a kislányt: barátja és szomszédja volt a nagyapjának, ismerte ezt a gyereket pici kora óta. Elhatározta, nem engedi, hogy ezek a bitang kölykök csúfot űzzenek belőle. Ha valamelyiket ilyen csínyen éri, elmegy az igazElhagyta valahány testvérét. El immár fényes lakóházát. Lépted zugösvényen visznek messzi, Illetlen oázisba, hol zörgő, tépett bokrok mögött pádon, rongyokban éjszakázik. Rados nevető szemmel levágja a földre az akkut. — Kuss! Különben szia, nyavajás lógósok! Hogy kerültök ide, ahol jószántából a madár se építkezik... — Mikor egy ilyen félmázsás vasat cipelsz, hogy érzi magát az érzékeny fél tüdőd? Az, amelyiknek a csúcsát Mát- rafüreden tavaly lecsippentették? öszöregember látványosan felháborodik, belebokszol Gabi hátába. — ízléstelen vagy... — Csak hülye — mondja nyugodtan Rados, mert nem tudja, hogy ez Is jobb mint otthon felülni a traktorra, vagy olyan pincérnek lenni, aki három hetet dolgozik egy évben, és mikor el akar motorozni a nőjéhez, egy húszast kér az anyjától benzinre. — Ilyen nem létezik — szól közbe Gabi. És a nyitott motorházba dugja a fejét, hogy zavarát palástolja. Rados vállánál fogva elrántja a motorház mellől, lecsapja a tetőt. — Menjetek innen a francba, Éjszaka horgászni fogok, gátéhoz is; szava van itt őneki, öreg szaki. Naponta többszór átmegy a nagyműhelyen is. Figyel, vizsgálódik. A fiúk lopva sandítanak utána: — Őrzi az öreg kotló a csibéjét ,,, — Jár a szeme, mint az asztalfiók. Járhat mar. Kész a munka! Az utolsó mondatot nagy- hangon dobta be, a reszelőt meg le, a kövezetre, csak úgy zengett. Derekát egyengetve áll, néz a túlsó ajtó felé, almi most lép ki az öreg. Kati meg leveszi a táskáját a fogasról, nyúl bele. Már elfelejtette az egérügyet. A kis naiv! Akkorát sikít, hogy visszhangzik a műhely, Feri bácsi meg futva jön vissza. — Jaj, Feri bácsi, hogy kell ezt levenni? Nézze, mit tettek a táskámba ezek a piszok huligánok! Középső ujja hegyén egy erős, vadonatúj egérfogó csüngött. A fiúk, akárhogy vigyáztak is, nem bírták megállni: kipukkadt belőlük a nevetés. Az öreget elöntötte a méreg. — Ti voltatok, bitangok! Most már tudom! A szőke olyan ártatlan, együgyű képet vágott, mint egy buta kis bárány. — De Feri bácsi! Katika mindig azt panaszolta, hogy egér van a táskájában .;. Hát azért tettük bele a fogót, hogy megfogja az egeret! — De ezt nem ússzátok meg szárazon, ezt nem! Kicsapatlak benneteket! S már megy is, Indulattól fűtve. Menne fel az Igazgatóhoz, Kati lihegve szalad utána: — Feri bácsi édes, (ne! Ne tessék menni sehova! — Még véded őket!? — Nem, dehogyis védem! Majd magamat védem én ezentúl! — Keményen villan fel a szeme. — Tudom már mit kell itt tenni! Visszafizetem én ezeknek duplán, majd meglátja! őszi ««tórákba bujdokolt. Felhős, csillagtalan ég alá, hol a távol nem oszt, nem ígér. De gyilokra, csókra csak Itt éhes, hogy tolvajként vett krajcáréit orgazda kezén hagyja végül! a szokott helyen megtaláltok. Most meg hagyjatok dolgozni! — Üzensz valamit Irénnek? — kérdezi Gabi gúnyosan, és indul a motor felé, himbálózó nyugalommal. — Igen. Persze. Nem normális, hogy szóba áll veled. Ezt üzenem. Megfelel? Rásonysápberencs vagy negyven kilométerre lehet még a várostól. A főutca kockaköves. Irénék háza, mint a többi. Gabi és Őszöregember úgy hevernek el a rozzant re- kamién, mintha hazaértek volna. A szoba közepén virágmintás abrosszal letakart nagy asztal, Irén a konyhában tesz- vesz, a nyitott ajtón át vá- laszolgat Oszöregembernek. Irén csinoska tanítónő, lecsót főz. A konyhaasztal mögé tá- kolt heverőn összekuporodva alszik Gyuri, Irén egyetemista bátyja. — Mindjárt kész a kaja — szól át Irén a fiúknak a szobába. — Teríts meg Gabi! Gabi átdöcög a konyhába, ismerősként nyúl tányér, kanál után, pincérpózban felhalmoz mindent a bal tenyerére. Mélyen meghajol, úgy simogatja meg Irén térdét szabad kezével, hogy bal kezében magasra tartva egyensúlyozza a vacsorafelszerelést. — Megy ez még gyerekek! Sőt... Még mélyebbre hajol, megcsókolja Irén térdét. A lány 8 NÓGRÁD -1971, szeptember 12, vasárnap Erdős István: Elindulnak délután Céhmester Erzsébet Moldvay Győző: Ilyen szerelem
