Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)
1971-09-10 / 213. szám
Korszerűsödés kérdőjelekkel (2.) Ember helyett gép Őszi betakarítás Szurdokpüspökiben A nagyfokú gépesítés, a szégyen. A fölös kiadás sokrészleges vagy teljes automa- kai inkább az. Márpedig nem - tizálás — akár egy gépsorról, csak ebben az egy esetben akár egy üzemről legyen szó beszélhetünk idő- és pénzpo- — érdemessége az élő és a csékolásról... Jó, tehát vásá- holt munka értékarányától, roljon az ipar licenciáikat. Te- költségeitől függ. Ha a kettő gye, de csak akkor, ha azok legalább kiegyenlíti egymást, hatékony fölhasználásának — akkor már nem ráfizetés a hazai adaptációjának — niin- korszerűsítés. Ma még e fel- den más feltétele is megvan, tétel sok helyen hiányzik. Ha Képzett kezelőszemélyzet, megszületett a döntés a gépe- megfelelő anyagellátás, alkat- sítés mellett, hátra van a má- részutánpótlás stb. Tegye, ha sik nagy dilemma: mi legyen '— teheti. Mert a jogos fékek a gépesítés útja? Univerzális mellett az elmúlt években gépek, vagy célgépek? Nagy sok volt az indokolatlan aka- szerszám- és készülékkészlet dály is. A magas vám, a a sokféle átálláshoz, vagy nagy összegű letét olyan ese- számjegy vezérlésű forgácsoló- tekben is nehezítette a korgép, amely az előkészítő idő- szerű berendezéseik, eljárások két — szerszámcsere stb. — megvételét, amikor hozzájuk rendkívüli, módon lerövidíti? hasonlót nem találhattak a Mindezek helyett — vagy hazai piacon, mellett — J választhatják Az érem másik oldala: 1058- ugyanakkor az azonos elemek- ben vezették be a műszaki bői összerakható többféle áru fejlesztési alap képzését, ösz- 'előállításának, útját is... A szege azóta megháromszorozógépeket fennakadás nélkül dott, az eredményekről ugyan- kell kiszolgálni. tehát az ez már aligha mondható el. anyagmozgatás_ korszerűsítése Továbbá: a vállalatok tele is elengedhetetlen. Vásárolnak voltak panasszal, hogy nincs öt elektromos targoncát. Igen- pénzük korszerűsítésre, ugyan- ám. de a raktárból a targon- akkor a fejlesztésre fordítható cáig, a targoncától a gépig, s alapokból kétmilliárd forint a fordított úton kézzel végzik (!) maradt meg 1969-ben. (A az anyag és a félkész termék hatmilliárdra rúgó Összeg mozgatását, azaz ott vannak, egyharmada.) A kiadott pénz ahol a part szakad... Egyszer is elsősorban a gyártmányfej- azért állnak a gépek, mert lesztést szolgálta, s csak kis nincs elég anyag, máskor hányada a technológiai koraiért, mert már nincs hová szerűsítést, ez utóbbi a ssép- tenni az elkészített alkatré- iparban például mindössze a székét., . A gépesítés komplex teljes fejlesztési kiadásoknak feladat, de ma még a legtöbb 17,3 százaléka volt. helyen a szemléletet, a probléma kezelését sem lehet an- rj , , „ «iák nevezni, nemhogy a meg- ÖOl a petlíí : toldást. Ezért, hogy a meglevő eszközök is elaprózódnak, működtetésük nem elég haté- fconjs. EflentUKincfesos haladás Van pénz, nincs pénz. Van pénz, de nem arra költik, amire nagyon kellene... Hogyan van ez? Ügy, hogy az érdekeltségi rendszerben nem volt jelentős különbség — az 1971. január 1-én életbe lépett új szabályozók hatása még le- . , mérhetetlen — a gyorsan és Fejtesztem de ne minden- lassan eíavutó technológiájú A szahüas korszerűsítő- termelée termek között. Ezért senek donto láncszeme a va- ^ is jeleníös pénzalapok sut Diesetesttese. A rnozdo- Jottek ahol azok a kornyokte szerelendő motorosa- szerűtten megőrzését szoigál- adra tobb százmillió formtot ták. Azaz: úgy kellett - és költöttek,, végül mégis csak a kell tovább^ _ tokeiete- hcencvasarlas oldotta meg a síteni a hitellendeaert ^ az fejlesztés gonajat,.. .do es állami elvonás mértékét, hogy karba’ mlS a gyorsan fejlődő iparterüle- ma~ teken, a népgazdas^lag elsők jobban tudnak. S ez nem s6rangú ágazatokban az em—^■ber helyére valóban a gép léphessen, azaz a technikai, technológiai haladás gyors legyen. Ez a szelektív iparfejlesztés. Tegyük fel, hogy a vállalatnak van elég pénze. Mihez kezd vele, ha nincs kellő piaci információja, ha nein tudja, mit és hogyan, érdemes fejSzét szedték a sátrakat Szétszedték a sátrakat, bezárta kapuit a Karaites tövében, a Kercseglapoöom felállított sátortábor. A Kohász terleszteni? Milyen anyagok, gépek, technológiák kellenek a holnapi igények kielégítéséhez? S ha ez is megvan, vajon rendelkezésre áll-e a kellő szellemi háttér? A fejlesztés sokféle kockázatot hord magában, s csak hosz- szafab távon ígér gyümölcsöt. Esért a vállalatok egy része — nem lebecsülhető része — a mára hagyatkozik, meri nyereségérdekeltsége megfelelő, az élő és a holt munka költségaránya viszont erősen eltérő, jobban jár tehát, ha az élő munkát választja. Nem gépesít, hanem munkaerőt toboroz, csábít, édesget... Rövid távon boldogulhatnak így is. A gazdasági tevékenység azonban soha nem rövid távra szól. Szükséges fokozatok A népgazdasági átlagot tekintve vannak erősen eszköz- igényes ágazatok — így például a villamosenergia-ipar—■, ahol az eszközigény az átlag kétszerese, háromszorosa, s vannak — például az építőipar, a könnyűipar —, ahol csak negyede, fele. Az ágazatok fejlesztését az országos döntések határozzák meg, s a gazdasági szabályozók rendszere befolyásolja. A meglevő helyzet és a további teendők megítélését tehát két csoportra kel osztani: a központi irányítással, valamint a vállalatokkal összefüggő részre. Ami közös: egyik szinten sem lehet átugrani a fokozatokat. Az adott helyzet körvonalazza a lehetséges teendőket is. A minisztériumi ipar munkásainak 40 százaléka dolgozik gépek, berendezések melléül;:. Ha tehát azonnal automatizálni lehetne, akkor sem sike<- rülne. Nincsenek meg hozzá a feltételek. Az egy foglalkoztatottra jutó villamosenergiafelhasználás csak harmada, fele, a fejtett tőkés országokénak. Gépesíteni“' Igen, de energiabázis bővítésével, a termelőeszközök kínálatának növelésével kell kezdeni a folyamatot. A szállítás, a vízellátás stb. fejlesztéséről nem beszélve. Mert különben — s sajnos, sok példa vein erre is — az itthon, vagy külföldön drágán vett gépek hónapokig állnak míg a helyiükre kerülnek, s utána is, napi néhány órát dolgoznak csupán. Öncélú gépesítés nincsen. Ezt ma már „fönt” és . Jent” egyre világosabban látják. Mészáros Ottó (Következik: Grép helyett gé&t mésaétjárők az idén is két hónapon át üzemeltették a tábort, amely tehetőséget nyújtott a pihenésre a megyeszékhely dolgozóinak. Mint Sólya János, a Kohász természetjárók vezetője elmondotta, különösen a szabad szo-nbato'" kon keresték fel sokan Kar cseglapost, s az ideérkezett vendégek jól érezték magukat a táborban. A szakosztály veze'cő megemlítette, hogy a természetbarátok vasárnap ?. vadászati világkiállításra, ok - tóber elején pedig -ueg/napö-i zempléni túrára mennek. Négymillió család áj lakása Az elmúlt öt évben 4 millió család költözött új otthonba a szovjet falvakban es mezőgazdasági településeken. Az ükrajnai, a baltikumi és a Kaukázuson túli falvakat rendszeresen felkereső szociológusok megállapították, hogy ezeken a településeken a szociális és kulturális körülmények megközelítik és helyenként elérik a városi színvonalat. A falvakban új, városi színvonalú kereskedelmi és adminisztrációs központok, szélesvásznú mozik, kiállítási csarnokok és stadionok épültek. Szerződés — kollektíva nétkül Csak kettőn áll a Az év első napján lépett életbe az új kollektív szerződés a Fővárosi Kézműipari Vállalatnál. A százlapos könyvecske részletesen tartalmazza a dolgozók jogait és kötelességeit. A kollektív szerződést a vállalat igazgatója, más részről a vállalati szakszervezeti bizottság titkára írta alá. Valamennyi dolgozó nevében és megbízásából. Vajon hogyan készült ez az öt évre szóló, a vállalatra és a aólgo- zólsra egyaránt kötelező erejű szerződés? — Tud-e arról, hogy milyen észrevételek hangzottak ei a kollektív szerződés előkészítésének időszakában? — kérdeztem Juhász Imrénétől, a vállalat pásztói telepének egyik dolgozójától. — Tett-e valaki javaslatot, hogy mi kerüljön bele? Mi lett a javaslat sorsa? Beépítették a szerződésbe? Ha nem, akkor ezt mivel indokolták? — Nem tudok róla, hogy lett volna olyan tanácskozás, ahol megkérdezték a véleményünket. Pedig én már öt éve vagyok a vállalatnál, még meg sem volt az üzem, nyaranként már akkor az itteni üdülőben dolgoztam, a konyhán. Biztosan hallottam volna róla, ha valami ilyesmi történik. Be kérdezzen meg talán másokat is. A bőrdíszműrészlegben körülbelül százan dolgoznak, két műszakban. Az egyik munkapadnál Berkes Jőzsefné és Balogh Gyuláné. — Tudnám, ha valaki tett volna javaslatot — mondotta Berkes Józsefné. — Nem emlékszem semmilyen tanácskozásra. ahol szóba került volna az új kollektív szerződés. A mi véleményünket senki sem kérdezte meg. Be lehet, ftogy ettől még nagyon jó. — Mikor* szerzett tudomást arról, hogy új kollektív szerződés lépett érvénybe? — A múlt héten hallottam,, hogy ki van akasztva az üzemben. A szakszervezettől voltak itt, kérdezgették, hogy milyen gondjaink és problémáink vannak. Ök mondták, hogy új kollektív szerződés van, bárki hozzáférhet, olvassuk el, abban mindent megtalálhatunk. A régebbit még csak ismertem valamennyire, de ezt még nem volt időm megnézni. Ne is kérdezze, hogy mi lehet benne, úgyse tudok válaszolni. Balogh Gyulámé második éve dolgozik az üzemben, ö A nyárból, ahogy lassan őszre fordul a határ, úgy fogy és úgy szaporodik a tennivaló falun. A már korábban betakarított: területen a gépeké a szó. Talajelőkészítós, alapozás a vetéshez. Másutt; viszont még érésben vannak a termények. Az évi munka gyümölcse szüretre, betakarításra vác, — A mákot m söseriat értékesítenünk. lyen termésre még nem is emlékszem. Az ötvein hóidról átlagosan 6 mázsa n käograromos termést takamottunk be. Ebből több mint 1 millió 200 ezer forint árbevételűnk tett — újságolja Harangozó Sándor, a szurdokpüspöki Béke Termelőszövetkezet főkönyvelője. — Jól fizetett, érdemes a mákkal fogfadkozní — mondja. A számítások, ösazehiasomtatások is szóba kerülnek: vajon bejön-e a határból mindaz, amit terveztek? — Meghagytunk magnak 190 hold lucernát. A növényvédő állomás megvizsgálta, és jó min ősi fel kapott. Betakarítás folyik. Már a 03 ép lését is megkezdtük. Ebből legalább félmilliós bevételünk lese. — A 218 hold kukoricára átlag 18 mázsás termést terveztünk, de ez sajnos, nem lesz meg, ment belvíz miatt 40 hold kiesett. Viszont pótol a cukorrépa. Száz holdon vetettünk, amiből 70 holdat részes- műveléssel, a többit közös műveléssel termeljük. A tervezéskor 200 mázsás átlagterméssel számoltunk, de most szedés előtt már úgy becsüljük. van abban 250 mázsa is holdanként. A szedést a hó - nap közepéin kezdjük majd répakiemelő gépekkel. Tisztítás, koronázás után pedig a földről tengelyen, saját gépeinkkel egyenesen a cukorgyárba szállítjuk. Azért jó termék ez, mert takarmányt kapunk vissza, szövetkezetünkben pedig a szarvasmar* hattenyészfe az uralkodó. A 600 darabos állományiból 200 a tehén. Naponta kétezer szállítják el a tejeit. Az adottságokhoz jól alkalmazkodó szövetkezet a szurdokpüspöki. Szabad gépi kapacitását fuvarozással hasznosítja. A szomszédos hegy követ ad. Itt az igények figyelembevételével érdemes tenne a kapacitást bővíteni. Társulás útján kívánnak fejleszteni. hogy az évi 5 milliós tervezett bevételt a kőbányánál a jövőben növelhessék. Van még egy kiegészítő üzemünk, ahol a betakarítással együtt kezdődött a szezon és sokáig tart. A szövetkezet 110 holdon kertészkedik. Amit termel, azt csaknem teljes egészében a jobbágyi savanyítóüzemben dolgozzák fel. Amikor ott jártunk, Révész Dániel művezető irányításával mosták a paprikát, uborkát és töltötték a hatalmas kádakba. Eddig már 20 vagonnyit savanyítottunk a szövetkezet saját terményéből. Ezután jön a zöldparadicsom és az úgynevezett ikevert savanyúságéi káposzta. Az idén bizonyára még alapanyagot is kell vásárolni, hogy a hordókat megtölthessük. Wellisch Rudolf, a konzervmesiter most is vöröshagymáért ment Zagyvaszántóra — újságolta a művezető. A savanyítóüzem hosszú időre munkalehetőséget biztosít az itt dolgozóknak és kedve* zőbb értékesítési lehetőséget a szövetkezetnek. A budapesti FÜSZÉRT-tel van üzleti kapcsolatuk. Most savanyítanak, azután a megrendelőtől kapott üvegekbe „kiszerelik” s így szállítják az árut. Innen is mintegy 4,5 millió forint árbevételre .számítanak. Szurdokpüspökiben tehát javában, tart már az őszi betakarítás és a tanmékiek egy részének a feldolgozása is. Az elkövetkezendő hetekben azonban még sok munkát el kell végezni azért, hogy lehetőleg veszteségmentes legyen a betakarítás. B. J. vásár? is tanácstalanad vonogatte a vállát: — Nem láttam én semmiféle szerződéstervezetet. Akárhogy töröm a íejem, ezt itt senkivel sem beszélték meg. Azt se tudtam, hogy már január elsejétől érvénybe lépett. Pedig az ember igazán szeretné tudni, hogy milyen jogai és kötelességei vannak. Nekem van is egy problémám. Hatvanhétben, vagy hatvannyolcban „kilépett” bejegyzés került a mun- kakönyvembe. Szeretném tudni, hogy ez milyen hátrányokkal jár? Megilletnek-e engem mindazok a kedvezmények, amit más dolgozó megkaphat? A részlegvezető fiatal helyettese, Nagy Lajos hosszasan, forgatta a kollektív szerződést, de hirtelenjében nem talált választ a feltett kérdésekre. — Ahogy több időm lesz, nyomban utánanézek — ígérte. Néhány munkapaddal arrébb Bárány Józsefeiével és Sándor Imrénével beszélgettem. Mindketten gépen dolgoznak. Három éve állnak munkaviszonyban a vállalatnál, — Tanácskozás nem volt — mondotta Sándor Imréné. — Az év elején alakult meg nálunk a szakszervezet, akkor hoztuk létre a műhely- bizottságot, de akkor még nein tudtunk semmit a?, új kollektív szerződésről. Fiatal ez az üzem, szánté valan-eny- nyiem kezdők vagyunk az iparban, még art sem tudjuk, hogy mit és hogyan kellene csinálni. — Velünk sem a tervezetet, sem a végleges kollektív szerződési nem ismertették — tette hozzá Bárány Joaseíné, aki „mellesleg'' azt is elárulta, hogy a szakszervezeti tisztújításkor bérfelelőssé választotta a kollektíva. — Most tanulgatjuk, mi tartozik a szakszervezetre, mivel jár egy-egy ilyen megbízás, mint az enyém is. Állandóan kérdezősködünk, igaz néha nem sok sikerrel. Hónapokkal ezelőtt választ kértünk arra, miért nem fizethetünk annyi szakszervezeti díjat, amennyi a keresetünk? Ha valakit felvesznek, a besorolásának megfelelően állapítják meg a tagdíját, de a kereset a teljesítménytől függően változik. Ha nincsen munka, néha sokkal kevesebb a kereset, különösen az asztali dolgozóknál. Előfordult, hogy hat—hétszáz forintnál nem volt több, de a tagdíj maradt a régi. Még azóta sem kaptunk választ erre a kérdésre. Markó Andrásné szakszervezeti bizalmi az üzem egyik legrégibb és legidősebb dolgozója. — Munka köziben sokszor beszélgetünk arról, hogy kinek mi a kívánsága, milyen észrevételei vannak. Mind- annyiunk számára az a legfontosabb, hogy legyen munka és kereset. Amit elmondunk, mindig meghallgatják vezetőink, s bízunk abban, hogy jól képviselik az érdekeinket. — A szakszervezeti bizottság titkára is többször járt nálunk — mondta Juhász Imréné, aki bizonyára azért jött utánunk, hogy megtudja, vajon mások többet tudnak-e a kollektív szerződésről. ~ Soha nem mulasztja el, hogy beszélgessem velünk. Meghallgatja a véleményünket... Arra a kérdésre, mit tartanak arról, ha olyasmit írnak alá a nevükben, amiről nem tudnak, mégis úgy vélekednek, hogy nem tudnak egyetérteni vele. Csali abban reménykednek, hogy ennek ellenére a vállalat és a dolgozók számára egyaránt megfelelő az új kollektív szerződés, s öt év múlva, a következő elkészítésekor már az ő véleményüket is meg fogják kérdezni... Kiss Sándor MÓGRAD —1971, szeptember 10,, péntek 3
