Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)

1971-09-10 / 213. szám

FÉRFIDOLGOK. Szép sike­rek kísérik a megyei József Attila Művelődési Központ fo- tóklubjámak munkáját. Szá­mos kiállításon, fotósaemlén szerepelnek a klubtagok ké­pei. Az idei legnagyobb elis­merések egyike a szegedi Sza­lonon aratott siker, itt ugyan­is a Szegedi városi Tanács nagydíját nyerték el a részt­vevő tarjáini fotósok. Leendő férfiakat ábrázoló képünk a fotóklub egyik tagja, Kútvöl­gyi István munkája. Címe: Férfidoigök. [★) DALOL AZ IFJÚSÁG. Nóg­rádi László szerkesztésében a KISZ VIII. kongresszusa tisz­teletére a KISZ KB agitáció^ propaganda és kulturális osz­tálya megbízásából Dalol az ifjúság címmel kiadványt je­lentetett meg a Zenemű­kiadó. A kis formátumú füzet 18 dal kottáját és szövegét ■tartalmazza, köztük azt a ha­tot is, melyet a KISZ közelgő kongresszusa ihletett. A kong­resszus alkalmából hirdetett pályázatra beérkezett 800 kompozíció közül választották ki ezt a hatot, a Dalol az if­júság, a Májusi fény, a Csú­foló, a Kitáruló tavasz, a Tűz- szavú ének és a Tavaszleső című dalokat. .★1 ÖREGEK ÉS MENYECS­KÉK. Kétbodomyban öregek napját rendeztek a kulitúrház nagytermében. Csaknem 50 idős ember jött el a bensősé­ges ünnepségre, melyen Kétr bodany párt", állami és gaz­dasági vezetői köszöntötték a vendégeket. Ott volt a nép­szerű kétbodomyi menyecske­kórus is, hogy — miközben az öregek uzsonnáznak — nó- tacsokorrai szórakoztassák a meghívottakat. A régi nóták felelevenítése, s persze a szí­ves vendéglátás is, nagyszerű hangulatot teremtett az öre­gek napján. [★1 A 13. Jövő év februárjában 13. alkalommal rendezik meg országszerte az egyetemi és főiskolai hallgatók téli nép­művelési gyakorlatát. Azzal a céllal kerül sor a 10 napos ön­kéntes gyakorlatra, hogy a fiatal hallgatók megismerjék a falu vagy az ipari település népművelési feladatait, s a he­lyi KISZ-szervezetek munká­ját. Megyénk általában 20 gyakorlatast fogad, legutóbb például Balassagyarmaton, Szilákon, Kisteremyén töltöt­ték el a fiatalok a 10 napot. A népművelési gyakorlatot szervező és irányító operatív bizottság október 5-ig megala­kul. f*] FILMBÉRLET. Elkészültek és megjelentek a kongresszu­si ifjúsági filmnapokra szoló bérletek. Az összesen 3000 bérletet megvásárolhatják a fiatalok mind a 14 helyen, ahol az ifjúsági filmeket be­mutatják, s hozzáférhetők a bérletek a KISZ járási-városi bizottságain is. Hamarosan elkészül a rendezvénysorozat színes programfüzete is, mely alfabétikus sorrendben ismer­teti a filronapok 12 filmjét. Tartalmaz a programfüzet többek között olyan rendezői nyilatkozatokat is, melyek még a film forgatása előtt vagy közben hangzottak el. A rendkívül érdekesnek ígérke­ző füzetet a Mozi üzemi Vál­lalat nyomdájában készítik. Üj pénz készül Svájcban A bankjegytechnáka szak­emberei azt a nézetet képvi­selik, hogy a technikai hala­dás következtében a jövőben a jegybankok kénytelenek lesz­nek minden 10—15 évben új típusú bankjegyeket kiadni. A Svájci Nemzeti Bank kibo­csátotta első bankjegyek 45 évig voltak forgalomban, így például az „Arató” (a 100 Fr- os) és a „Favágó” (50 Fr-os). A jelenleg érvényes bankje­gyek 1956-ban és 1957-ben kerültek forgalomba. Az esetleges hamisítók el­riasztására a Svájci Nemzeti Bank a technika legmoder­nebb állása szerint tervezett és nyomtatott bankjegyeket valamivel kisebb és könnyeb­ben kezelhető formában szán­dékozik kiadni. Egy ötletver­seny során, amelyre tizennégy festőművészt és grafikust hív­tak meg, a Nemzeti Bank megpróbálta tisztázni a bank­jegyalkotás új lehetőségeit, így terveket dolgoztatott ki a jelenleg létező bankjegy­címletek és a mindenképpen kiadásra kerülő 5000 Fr-os bankjegy számára. Az elülső oldal kialakításánál ielentős svájci tudások arcképeit kel­lett felhasználni (a 10 fran­koshoz Leu hard Euler, Jakob Bernoulli. Johannes Bernoulli vagy Daniel Bernoulli mate­matikusok. a 20 frankoshoz Horace-Benedicte de Saussure geológus, az 50 frankoshoz Conrad Gessner természetku­tató, a 100 frankoshoz Fran­cesco Borromini, Domenico Fontana vagy Corlo Madero építészek, az 500 frankoshoz Albrecht von Haller orvos, az 1000 frankoshoz Louis Agas­siz, Auguste Forel vagy Auguste Picoard kutatók, az 5000 frankoshoz pedig Theof- rastus Paracelsus, Theodor Kocher vagy Carl Gustav Jung képmásait). A hátlap ki­alakításánál a művészek mesz- szemenő szabadságot kaptak, de belső összefüggésnek kell fennállnia a címoldalén sze­replő arcképpel. Továbbá azt kívánták, hogy a hét érték technikailag és esztétikailag kifogástalan legyen, egyszers­mind bizonyos mértékben egy bankjegycsaládot alkosson. A kilenctagú zsűri az első dijat Rogers és Elizabeth Píuntínak (Bern) ítélte. A második helyre Ernst és Ur­sula Hiestand (Zürich), & har­madikra pedig — holtverseny­ben — Cornelia Hesse-Honeg- ger (Zürich) és Bruno Rai­mondi (Adiicfw’li) munkája ke­rült. Az új bankjegyek ter­veit, amelyek közül a megva­lósításra kiválasztottak körül­belül 1976-ban kerülnek for­galomba, a berni Iparművé­szeti Múzeumban, nyilvános kiállításon mutatják be. VÉLEMÉNYÜNK AJ AN LATI! un A hét a klasszikus szerzőké. Kedden Gribojedov, szerdán Maupassant, ma F. Scott Fitzgerald és holnap Machiavelli műve szerepel a műsoron. S a négy nagy egyéniség, aki más-más kort, stílust, olykor műfajt is képvisel, életregé­nyének tragikumában feltűnően rokon. Grlbojedovot tehe- ráni követ korában perzsa martalócok koncolták föl, Mau­passant élete végére megőrült, Fitzgereldot hangos siker után a feledés magánya várta és Machiavelli úgy kellett meghalljon, hogy lássa Itáliát egyesitő szép tervei szétfosz- lását. A négy, neves szerző közül minden bizonnyal Mau­passant volt és ma is ő, a legnépszerűbb. Tároái, könnyed novellái, amelyek már szakítottak a zólai naturalizmus részletező stílusával, viszont rátapintó gúnnyal figurázták ki a francia, főleg a párizsi embert, korán hódítottak. Ér­dekfeszítő novellái, amelyék többnyire franciásan pikánsak, hamar világhírre tettek szert és egynémelyik a szatíra ékes gyöngyszeme. (Gondoljunk csak a Maison Telidet-re, amely­ben az egyik kokott kislányának templomi szertartására ki­vonul a nyilvánosház minden lakója é«s a bordély kapujá­ra kifüggesztik a cédulát: „Első szentáldozás miatt zárva!”) A kirándulás a tévében bemutatott, Jean Renoir rendezte film, amelynek zenéjét Kozma József szerezte, ugyancsak telítve van elektromossággal. A kiskereskedő vidékre ruc­can Párizsból családjával, hogy átadja magát a szabad ter­mészet élvezetének. Ámde amíg a férfiak nyárspolgári fog­lalatosságokkal űzik az időt, anya és leánya „kát arisztokra­ta ifjú” csónakjában és karjában, intimebb szórakozásra talál. Ámde Maupassant szembekerülne egyéniségével, ha a befejezés romantikus perceiben nem figyelmeztetne azokra a társadalmi ellentétekre, amelyek két szerelmes boldog­sága közé állanak. Henriette apja ügyefogyctt segédjének ■felesége lesz, de sem ő Henrit, sem Henri öt, nem tudja soha elfeledni, r*i Ma, pénteken, gyermekeknek szóló versekkel kezdődik a műsor (17.45), jelentkezik a képzőművészeti rovat magazin­ja (18.15), a fő műsorban Fitzgerald novellája alapján ké­szült Az édenen innen és tűit mutatják be (26.00), ezt aél- amerikai útifilm (20.55) és Széest Margit költőnó bemutatko­zása (21.35) követi. L. Gy. Kiguberálom a pénzt, aztán valami főúri hevületből ki­folyólag előhalászuii a tás­kámból egy kis üveg barack­pálinkát, átnyújtom. pen az a bizonyos lila kör. Az ön kifejezésével élve, a táv dajka. Minthogy ön csak egy napig tartózkodik ná­lunk, szívből remélem, hogy továbbra is csak előnyös ol­dalairól ismeri meg a mi táv­dajkánkat. Megszorítja a kezemet, sza­lad a kocsijához, meglepő für­gén beugrik és elhajt. Fordulnék, indulnék már a szállodába, amikor az utca másik oldalán széllökés bil­lenti meg a közvilágítási lám­pát. fénykéve csapódik egy homályos kapualjra. És... és mintha valami kis bujkáló alak leskelődne ottan!... Fe­kete esőköpenyben, fejére hú­zott kapucnival. Szőke hajat villant fel a sugárkéve. Renate?! Nem mozdulok, nem kiál­tó«, leblokkolt az agyam. A Gdanski-öböl kincsei Speciális úszóberendezések fedélzetéről elvégezték Gdansk környékén a tengerfenék fel- fúrását. A feltárt hatalmas káliszódarétegek nagyszerű nyersanyagul szolgálnak a vegyipar és a műtrágyagyár­tás számára: mindez igazolta a lengyel geológusok elméleti számításait. A munka követ­kező szakasza: hasonló bizo­nyítékokhoz jutni a Balti-ten­gernek ebben a körzetében el­helyezkedő gáz- és kőolajlelő­helyekkel kapcsolatos prognó­zisok alapján. A Gdanski-öböl révén a Lengyel Népköztársaság nyers­anyagbázisa jelentősen bővül majd. — Igya meg az egészsé­gemre. A viszontlátásra. Felderül az arca, ime, van kulcs a még oly zárkózott tel­kekhez is. Ha a barackkal kezdem, tudnék minden helyi pletykát. De most már késő. Ballagok befelé. — Egy pillanatra, uram! Megállók, hozzám lép. Oda­hajol a fülemhez: — Az imént nem volt egé­szen őszinte — dörmögi. — Az az igazság, hogy Aarlesnek is van egy specialitása. Ép­Üjabb széllökés, egy pilla­natra ismét odahullik a fény, a kapualj üres... Veszek három mély léleg­zetet. Ne ijedj meg, öregfiú — nyugtatom magam —, nincs semmi baj, ideges képzelő­dés, közönséges érzékszervi csalódás, az utóbbi heteltben annyit gondoltál Lins kis­asszonyra, hogy vágyad szel­lemalakot öltött. Felzaklatott lelkiállapot, üres gyomor, ilyen körülmények között 4 NÓGRÁD-1971. szeptember 10., péntek A mondatot nem lebet befejezni 1 Bandi a csomagtartón ült, és állandóan fecsegett. A héten már vagy tízszer elmondta legújabb kaland­ját, amelyben nélkülem vett részt. Nem tudtam haragudni érte, hiszen féltem fára mászni, Bandi pedig egy szarka fészkét rabolta ki. Ahogy meséit, láttam rajta: büszke ma­gára. „Hőstettének” emléke még sokszor lopott huncut mo­solyt az arcára. Felnőttesen, indulatosan gesztikulált, mi­közben beszélt. 9 Mögöttem ült és fecsegett, én pedig nyomkodtam a “• pedált. Nem volt különösebben nehéz, meg is szok­tam már, hogy Bandit n.indenüvé magammal viszem. Elég gyorsan haladtunk, egymás után maradtak el a házak, autók, kerékpárok húztak el mellettünk. A nap sütött, olyan erő­sen, mintha kárpótolni akarna egy elmulasztott hónapért, amikor a szobában marasztott bennünket. A kerékpárt szét­szedtük már vagy háromszor a színben, bezsiroztuk, be­olajoztuk az alkatrészeket, hogy ha ismét kisüt a nap, si­mán guruljon. O Az utolsó nap reggelén komor felhők gyülekeztek az égen. Hamarosan délutáni sötétség lett, a nap suga­rai nem jutottak keresztül a felhők vastag bundáján. Feke­tén, haragosan, lomhán vonultak a felhők, olyan közel a földhöz, hogy már azt hittem: felnyúlhatok értük, és kicsa­varhatok néhányat esővíznek a mosáshoz. Aztán megerősödött a szél, majd csendesebb lett. Lát­tam, hogy mindez csak hazugság, mert messziről forgószél közeledett. Amikor kisebb voltam, azt szerettem volna, ha a közepébe állhatok, és felkap, hogy elrepítsen valahová. Végül teljesen csend lett, csak a nyárfák levelei rezegtek idegesen. A csendet egy hatalmas dörgés cibálta meg, né­hány másodpercig dermedten álltam, majd beszaladtam a házba, és onnan gyönyörködtem ebben a csodálatos tűzi­játékban. Megeredt az eső. A Égy fél óra múlva kibomlott előttem a csodálatos • mesevilág. Szivárványhídon sétáltam két tenger kö­zött. A szivárvány egyik vége az egyik tengerből indult, a másik vége pedig a másik tengerből. Színes ceruzáim szí­nei tomboltak az égen. Nem tudtam betelni a látvánnyal. Csak akkor lettem szomorú, amikor fakultak a színek és rohanni kezdett minden a falu mögé. Kerestem egy papír­lapot, elővettem a színeseket, és szivárványt rajzoltam ma­gamnak. Utána minden ragyogott. CT Bandi a történet végére ért. Lassítottam, aztán erőt gyűjtve megelőztem néhány srácot. A szél is fújni kez­dett, de éppen szembe. Pár percig hallgattunk. Előttünk száz mé­terre egy fűrészgép haladt. Megfontoltan, minden métert megválasztva „kocogott”. De szerettem a fűrész sikongását! Télen órákig hallgattam és néztem, ahogy száll a fűrészpor a csípős szélben a piros arcú emberek nyakába, szemébe. Amíg átért a fűrész egy-egy fa derekán, nekem elmesélte addigi életét. Megsajnáltam minden fát, hiszen barátaim voltak, vágyaim, gondjaim tudói! Képzeletemben vaddisz­nócsordák túrták fel éjszaka a tölgyest. Esténként pedig a denevérek minden arra járó fejéről lelopták a sapkát. A Csurgóit a viz a hátamról. Szinte már azt sem érez- tem, hogy vajon hajtom-e még a kerékpárt, vagy valami­lyen tehetetlenség késztet automatikus mozgásra. Hatalmá­ba kerített a száguldás öröme. Hamarosan ismerős ■ házak közelébe értünk. A fűrészgépet Is beértük. Néhány méter, és Bandi is megérkezik. Szokás szerint leugrik a kerékpárról, és holnapig nem találkozunk. Előttünk lomhán pöfögött a fűrészgép traktorja. Bandi köszönt, és valamit még mondott, de nem értettem. Nagy csikorgást hallottam. Hirtelen mel­lettem termett egy hatalmas teherautó, s a hátsó kerekek alatt ott feküdt összezúzott fejjel az én barátom, Bandi. H Néhány nap múlva, amikor már kimehettem az ut­* • cára, Bandihoz siettem. Átszaladtam az úttesten, megálltam a kapujuk előtt, és akkor jutott eszembe, hogy hiába keresem őt, félbemaradt mondatát nem hallhatom többé. D. Nagy István mással is megesik efféle. In­díts be. evés, hajesizás, erre van most szül őseged. II. FEJEZET MÁSNAP Szállodai sarokszobám bal­konjáról gyönyörködöm a ki­látásban. Éjszak«: első benyo­másom nem csalt meg, sőt most, reggeli napsütésben még inkább tetszik nekem ez a városka. Érthető. Először is azért, mert egy vizsgálat eredménye némiképp mindig függvénye a vizsgálatot végző személy hangulatának. Már­pedig nekem most, kialudva és kipihenten, tíz ponttal jobb a közérzetem, mint teg­nap volt. Túl a szubjektív tényezőkön, tegnap csak a csi­nos házakat vehettem szem­ügyre úgy-ahogy, míg a taxi elment közöttük, most viszont teljes a panoráma, háttérben a tengerszorossal. Szép lát­vány. Aarlesnek, illetve főút­iénak olyan alakja van, mint egy antiquából szedett kérdő­jelnek. A Folteging épp a két félkörív kiterebélyesedő ta­lálkozásánál áll, a központ­ban. A kanyargó főút a hajó­állomásnál kezdődik, felső öb- léoen ritKábbak a házak, a legsűrűbben lakott rész alat­tam terül el, itt az épületek nagyobbak, magasabbak, itt van a főtér is. Ligetes rész tölti ki az alsó félkör na­gyobb részét. A pont pedig a kérdőjel alatt — egy nagy gyár. Kéményei a fák fölé magasodnia k. Az ébredező város utcai forgalma e percekben szinte teljesen egyirányú. Kerékpá­ron főleg, de motorbiciklin és autón is dél felé, az üzem felé áramlik a nép. Az iskolák is ott lehetnek a ligetes tájon, a gyermekek mozgásából ítél­ve. Zsibongás, motorzaj, lükte­tő élet, mennyivel kedvemre valóbb ez a kép, mint a nyo­masztó múlt éjszakai. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom