Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)

1971-09-03 / 207. szám

í Vílágssám as almafák alatt r Már hetek óta figyelem az egyik salgótarjáni kertiben a gyerekeik játékát. A társaság legkisebb tagja: szösáke, éles hangú kisfiú lankadatlan ener­giával kezdi újra meg újra: — Hölgyeim és uraim! A világhírű Crone-cirkusz att­rakcióját láthatják! Mondanom sem kel, a Safto mortale egy-egy epizódját, mindig a legújabbat, legfris­sebbet produkálják a „srá­cok”. Eleinte „életveszélyes” dolgokat műveltek a cirkusz tigriseivel. Tibet és a többiek megszemélyesítője ártatlan, de nagyon komoly tekintetű kisfiú volt, csodálatra méltó igyeke­zettel próbálta fogvicsorgatá- sokkal, félelmetes hangokkal ijesztgetni hasonló korú „ido- mítóját”. Azért az igazi örö­möt az artistaszerep jelenti! Mondja is a kisfiú: — Hölgyeim és uraim! A cirkusz világszáma: a repülő Dóriák következnek! Nos, a tigrisidomítást még csak meg lehet oldani taiaj­közelben, némi színészi játék­kal, de repülni...? Ez aztán érdekes lesz. Nin­csenek ugyan öten, mint a Doriák, de azért hatásos be­mutatkozás után megkezdik útjukat a trapézre. Mármint az almaiéra. Emelik, tolják egymást, még a zenei kíséret­tel is megpróbálkoznak! Aztán üggyel-bajjal azért csak fel­jutottak a legalsó ágra, kép­zeletben a kupolába. S újra jön a kis konferanszié: — Hölgyeim és uraim! A kettes szaltó következik. A szaltót bemutató Doria imigyen reagál: — De buta vagy, nem ket­tes, dupla szaltó! Még egyszer! — mondja ellentmondást nem tűrő hangon. Konferálás újra. „Na, lássuk a mutatványt!” Hopp! — a kis artista sikere­sen földet ért, leugrott. Hát... De a kis szöszke hangja már fél is csendült: — Hölgyeim és uraim* Lé­legzetelállító halálugrás kö­vetkezik! Viggio Doria az egyedüli, aki tudja a hármas szaltót! — hangzanak az is­merős szavak. — Teljes csen­det kérünk! Még ezt is! Mi lesz Itt!? Csíkos trikójában, kopott me­legítőjében Viggiónk meglen­dül az almafaágon. Egyszer, kétszer, háromszor... Mint az igazi! És... most! Ö is leug­rott! Fellélegeztem! S még néhányon, akik konferan- sziénk jóvoltából kíváncsian megálltak végignézni a „pót­adást”. Aztán valamennyien úgy döntöttünk, hogy nem te­kintjük meg az újabbat. Ki­ballagtunk a képzeletbeli cir­kusz fényárban úszó sátrából. Vajon az iskola padjaiban is ilyen komolysággal, igyekezet­tel próbálják, ismétlik újra meg újra, valamivel fontosabb feladataik, feladványaik meg­oldását? Osgyáni Lajosné Kulturális ’ KÖNNYŰZENEI progra­mok. A klsterenyei művelődé­si házban vezető magyar együttesek és szólisták fellé­pésére kerül sor az ősz folya­mán. Az Illés-együttes, a Lo­komotív GT-, az Omega- és az Expressz-együttesek láto­gatnak el a körzeti intézmény­be. Szeptemberben az Ex- pressz-együttes ad műsort, a zenekaron kívül még fellép: Kovács Kati, Korda György, Aradszky László, Házy Erzsé­bet és Kibédi Ervin. r*i I . „EGY HŰT BUDAPESTEN* Az Expressz Ifjúsági és Diák­utazási Iroda népszerű üdülé­si programja már közkedvelt­té vált a vidéki fiatalok köré­Äz Országos Szórakoztatóze­nei Központ felhívására csak­nem 60 „muzsikus” meghall­gatására került sor augusz­tus 26-án és 27-én Salgótar­jánban, a Salgó-presszóban 29-én pedig a pásztói Lovász József Művelődési Központ­ban. A jelentkezők eddig még nem rendelkeztek működési engedéllyel, nyilvántartásuk­ról, minősítésükről a négy­tagú zsűri döntött. A zsűri véleménye szerint a népi ze­neitarok tagjai magasabb színvonalú tudásról tettek ta­ben. Az évenként, hagyomá­nyosan szervezett akció (no­vembertől februárig) gazdag programot, kellemes üdülést, jó szórakozást biztosít a fiata­loknak. Színházi est, múzeum- látogatás, városnézés — a két­ezer éves Aquincum, a törté­nelmi Várnegyed, Parlament, a neoreneszánsz Népköztársa­ság útja, millenniumi szobor- csoport stb. megtekintése —, és még számos érdekes prog­ram várja a résztvevőket. Az üdülés hétnapos turnusban történik. Az Expressz megyei kirendeltségben a napokban kezdte meg szervezését. f*l ÜNNEPI KÖNYVVÁSÁR. A bányásznap alkalmából ünne­núbizonyságot, mint a beat­zene képviselői. A minőségi különbséget a működési terü­letek meghatározásában jut­tatták kifejezésre: a zeneileg gyengébb színvonalú együt­tesek csak egy intézményben, a tulajdonképpeni fenntartó szervnél zenélhetnek. A most regiszterezett zené­szek ideiglenes működési en­gedélye egy évig érvényes, egy év múlva újabb meg­hallgatásra kötelesek jelent­kezni. pi könyvvásárt rendeznek a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltségének propagandis­tái segítségével a nógrádi szénbányák központjában, a kányási aknaüzemben, a nagybátonyi gépüzemben és a szorospataki bányaüzemben. Az üzemek valamennyi rész­legében — aknákban —, mint­egy 9—10 helyen vásárolhat­nak a dolgozók keresett / és kedvelt kiadványokból. E*] KPVDSZ KULTURÁLIS NAPOK. Október 10-től 20-ig bonyolítják le a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezeti Bi­zottsága által megrendezésre kerülő kulturális napokat. A rendezvénysorozat program­jában versenyek, vetélkedők, író-olvasó találkozók, ankétok, kirándulások és különböző sportesemények szerepelnek. m BÁNYÁSZNAP. A 21. bá­nyásznap megünneplésére mű­soros estet rendeznek a salgó­tarjáni Bányász Művelődési Házban szeptember 4-én, szombaton. A rendezvényen fellépnek: Urban Katalin, Bojtor Imre és Madarász Ka­talin magyarnóta- és népdal­énekesek, a balassagyarmati népi zenekar kíséretével. Ha­sonló összejövetelre kerül sor Kisterenyén és Nagybátony- ban is. / Alulmaradt a beat VÉLEMÉNYÜNK AJÁNLATUNK Újságolvasás közben •«» Nőtincsen tanított a nagyapa... „örült” nagy sikerrel ment heteken,, hónapokon át a Pesti Színházban az Egy őrült naplója, Gogol egysze­mélyes „drámája”, Darvas Ivánnal a főszerepben. A kri­tika nem győzte dicsérni, s bizony a vidéki tévénézők szívesen vették volna, ha a képernyőn ők is megláthat­ják. A héten azután műsorra került a televízióban is Gogol hátborzongatóan érdekes műve, szovjet tévéfil­men, mégpedig Belinszkij átdolgozásában és rendezésé­ben. S csodálkozva tapasztaltuk a műsorból, hogy a magyar szinkron szereplője nem Darvas Iván, hanem Zenthe Ferenc. A darabot látva azután megértettük, hogy Várkonyi Gyula, a magyar szinkronrendező jói választott, minthogy a szovjet főszereplő figurájához, amit Jevgenyiv Lebegyev alakított, Zenthe a legmegfe­lelőbb hangú színész. Az ő hangjának köszönhetjük a kitűnő színészi játékon kívül, hogy az Egy őrült naplója élményteli estét szerzett a tévénézők millióinak. Lebe­gyev, a Tovsztogonov Színház kiváló művésze nem is­meretlen számunkra, hiszen Gorkij: Kispolgárok című drámájában Magyarországon is fellépett, ez az alakí­tása azonban újabb rajongókat szerzett rendkívüli mű­vészetének. A tévéadaptáció mind a díszletek élethü változtatásával, mind mellékszereplők alkalmazásával fokozta a monológ drámai hatását. Meghökkentőbben nehezebb lett volna költészetté formálni a szegénység reménytelen változtathatatlanságát, amint azt Lebe­gyev és Zenthe tette. Az élmény gazdagságával kapcsol­tunk át a következő műsorszámra, amelyben még egy nagy művészegyéniséggel ismerkedhettünk meg: a néger Champion Jack Dupreevál, aki a jazz, a zongo­ra és az ének csodálatos virtuóza. t*i Ä mai műsorból olvasóink figyelmébe ajánljuk a finnországi útifilmet (17.50), Csuka Zoltán műfordítói bemutatkozását (18.25), a Gyékény és olaj című kisfil- met (19.05), valamint a Dinasztiák a Gerecse álján cí­mű dokumentumfilmet (21.10). Egyébként ma a máso­dik csatorna is kísérleti műsort sugároz: a Súgó kellene- tévéfilmet (20.01) és Valdemar Matuska táncdalénekes estjét (21.00). Kezembe került a Heves megyei Népújság egyik pél­dánya, amelyben olyan in­terjút olvastam, ami ben­nünket, Nógrád megyeieket is érdekel, sőt bizonyos büszkeséggel is eltölthet. A rétsági járásban, Nőtincsen tanítóskodott az a nagyapa, akinek unokájából, Balogh Viktóriából, kiváló peda­gógus, elismert tankönyviró lett. Matematika—fizika sza­kos tanárként, sokáig taní­tott, majd megyei szakfelü­gyelő lett, ebben a minőség­ben határozta el, hogy sa­ját tapasztalatai felhaszná­lásával, igyekszik kollégái­nak munkáját megkönnyí­teni, segíteni. Két tanköny­vet is szerkesztett, amelyre a frisseség, a korszerűség jellemző. A példák szövege a gyermekekhez szóló: „Rajzold be, számítsd ki, mi történik, ha..S, mennyi játékos megoldás! Amíg a diák kitölti, megfej­ti, egyúttal szórakozik is, ré­szese a játék semmivel sem pótolható örömének. S köz­ben észrevétlenül tanul, új ismeretekkel gyarapszik, s a régiek is rögződnek a tuda­tában. Á matematika korszerű­sítése terén elért eredmé­nyeiért kapta meg Balogh Viktória a rangos kitünte­tést is: a Beke Manó-díjat. Minisztériumi megbízásra elkészítette négy megye: Nógrád, Heves, Komárom ét Pest matematikai tanárai­nak három évre szóló to­vábbképzési tervét. Mellé­kelte hozzá a tíz téma bő vázlatát is. Az új tanévre új tanterv is készült, ebbe is betársult Balogh Viktória és a kísérletből is részt vál­lal... L. Gy. Elekes Éva A matadoi; szobra a főtéren III. Cordoba nagyságával a kö­zépkorban csak Bizánc vete­kedhetett, de sorsát megpe­csételte a reconquista. a spa­nyol ..visszahódítás", A mu­zulmánok elmenekültek, mi­naretjeik ebek harmincadjá- ra kerültek. Mindez azért, mert 250 évig Cordoba a gra- nadai mór királyság elleni támadás támaszpontja. Cordoba büszkesége a Mez- quita, napjainkban a Miasz- szonyunk nevét viselő székes- egyház. Közel a Guadalquivir partjához, hatalmas kőfal öleli körüli. A mecset építését I. Abd ar-Rahmán emír ha­tározta eL Az ő utasítására kezdték el 786-ban az oszlo­pok szállítását, három világ­részből, Cordoba felé. A nagy mecset építése nem kevesebb, mint 200 évig tartott. Ma 19 hajója van, hozzávetőlegesen nyolc és fél száz különböző anyagú és színű, olykor kü­lönböző stílusú oszlopa. Nagy­ságáról fogalmat alkothatunk arról, hogy az épületnek 175 méter a hossza és 134 méter a szélessége. A hajók magas­sága azonban alig haladja meg a 10 métert. A több száz oszlopot piros, fehér színű mór ívek fogják össze. Hajdan a tetőszerkezet cédrusból ké­szült, amelyet időközben ki­cseréltek. Ha a mecset bármely pont­ján helyezkedünk el, az osz- íoperdő mindig más és más formációjában gyönyörköd­hetünk. Az oszlopok e játé­kához állítólag az adta az öt­letet, amit az elcsigázott si­vatagi utas lát, mikor meg­pillantja az oázist a pálma­fákkal. A legmélyebb benyomást az emberre Cordoba régi város­negyede, a Mezquita körüli, úgynevezett Barrio Judio gya­korolja. Hamisítatlan közép­kor itt minden, a keskeny ut­cák egyemeletes házai, a gyö­nyörű faragott kapuk, a dí­szes kopogtatók, a keskeny utcák középső szakasza, amit folyami kövekből raknak ki. De a legfigyelemre méltóbbak a patiók. A patió mór hagyo­mány: lakóudvar, hol folya­mi kavicsokkal kövezve, hol színes mozaiklapokkal kirak­va, néhol sok színű, gazdagon díszített csempékkel borított falakkal. Vannak itt kis ker- tecskék, virággal, s majd mindenhol megtaláljuk a szö- kőkutat, szökellő vízsugarak­kal. Az udvar — néhány ki­vételtől eltekintve — általá­ban kicsiny. Minden patió fölött, a tetőzet magasságá­ban kifeszített drótok, vagy kötelek. Ezekre vastag vitor- Lavászon csíkokat húznak, hogy megvédjék a patiót a déli nap forró sugaraitól. Az élet tehát a paticban folyik, itt olvasgatnak, étkeznek, le- vegőznek a spanyolok, s a karosszéket vagy a hintaszé­ket úgy helyezik el, hogy az udvarból belássanak a lakás ablakán, vagy ajtaján, s az udvarról nézhessék a televízi­ót. Hiszen Spanyolországban, mint általában a déli orszá­gokban, a délutáni pihenő, a szieszta szent. Ilyenkor az üz­letek, közhivatalok, közintéz­mények bezárnak, s csak úgy négy óra tájban nyitnak ki újra. Közben mindenki haza­megy. Így aztán a spanyol televízió adása a kora délutá­ni idő ellenére főműsornak tekinthető. Cordoba régi városrészében megnéztem egy tauromanchia múzeumot. Ebben a múzeum­ban a bikaviadalokkall, azaz a corridákkal kapcsolatos hí­rességek fényképei, festmé­nyei, használat) eszközei, régi meghívók és pLakatok, híres matadorok szobrai, emlékmű­vei találhatók, s néhány hí­res bika kitömött feje. Nem­csak azért tekintettem meg a múzeumot, mert ha az ember Spanyolországban jár, illik foglalkozni a bikaviadallal, hanem kifejezetten azért, mert este corrida lesz a Cor­doba Plaza de Torros-ban. S ehhez ezt afféle előtanul­mánynak szántam. Feltűnt, hogy egész szobát szentelnek Manuel Rodriguez Sanches, azaz Manolete, Cordoba szü­lötte emlékének. A híres ma­tador az 50-es évek végén az arénában vesztette életét, s bronzszobra ott áll Cordoba egyik főterén, szemben a San­ta Marina templommal. A múzeumlátogatás után betértem egy kis bárba, hogy a fullasztó hőséget egy pohár hűsítővel enyhítsem. S mi­közben iszogatom Colámat, sorra veszem a bár falán le­vő képeket. Valamennyi El Cordobes-sel kapcsolatos, az­tán felfedezem a képek több­ségén a képtár tulajdonosát is, akiről kiderül, hogy El Cor­dobés barátja. El Cordobés még mindig Spanyolország egyik matadorsztárja. Itt láttam szinte hitetlenkedve Cordobés egy képét, amint a bika előtt térden állva, a bi­ka szemének magasságában húzza el a vörös kendőt, hogy az szinte őt érintve elrohan­jon mellette. Boros Béla 4 NÖGRÁD L- 1971. szeptember 3., péntek Egy kis ízelítő a Mesquitából

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom