Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)
1971-09-03 / 207. szám
Ezer vagon szenet terven felül Gécziék, vagy az apciak. Általában így emlegetik őket, úgy váltak közismertté a nógrádi szénmedencében. Jó hírük nem alaptalan, hosszú idők kiváló munkája teremtette meg. Pedig néhány évvel ezelőtt, amikor jöttek, bizony sok volt a kétség. Hogy is kezdődött Hányáson? Erről már inkább Géczi Lőrinc, a brigádvezető beszéljen. — Megszokott munkahely, légkör, bányai szokások, aztán egyszercsak azt mondják, hogy megszűnt a mély művelés Petőít-bányán. Az emberek kézhez kapták az áthelyezési papírt Hányásra. Nem volt mindegy. Én maradhattam volna, mert kínáltak külszíni helyet, de nem akartam elszakadni a többiektől. Nekünk sem volt ám mindegy, és ezt azért mondom, hogy megértem azokat, akik nemrég kerültek hozzánk. Mi talán messzebbről jöttünk, de most mégis azt mondom, már nem hagynánk itt ezt a bányát a régiért — mondja a brigádvezető. Nyugodt, megfontolt ember. Olyan, akire ha lassan beszél is, fel kell figyelni, mert súlya van minden szavának. Beosztott brigádtagjai is így ismerik. Ebben rejlik vezető- készsége is. Nemcsak a munkáról tud szenvedélyesen beszélni, hanem a gépről, amivel dolgoznak, arról is úgy mint egyik legkedvesebb munkatársáról. — Három éve maróhengerrel dolgozunk. Előtte szén- gyaluval is jövesztettünk. Nagyon jó gép volt az is, de ez talán még termelékenyebb. A 170—180 centiméter vastag széntelep. De micsoda telep? Tiszta a szén. Öröm nézni ahogy a gép belemar és a kaparó csak úgy nyög a tehertől. Száz méter széles a front, aztán a kaparó a gumiszalagra tölt, az viszont a bunkerra. Nincs is ürescsille- hiány. Lehet termelni. Itc még vagy 80 méter van, ami azt jelenti, jó másfél vagy két hónap. Mert jó ám a frontsebesség, naponta átlag 230— 250 centimétert haladunk előre, de van mikor a 3 métert is megközelítjük. Mire ez a front lefogy, kész lesz a másik. Az sem lesz rosszabb és Géczi Lőrinc, az ezervagonos brigád vezetője akkor hosszú időre megint van honnan termelni — mondja a frontmester. Mielőtt találkoztunk, egy kis számítást végeztünk, mely szerint az apciak, tehát Gé- cziék az idén eddig nem kevesebb mint ezer vagon szenet szállítottak felszínre esedékes tervükön felül. Most legutóbb is 114 és fél százalékos fejteljesítménnyel dolgozott ez a 90 fős frontbrigád. — Jó a hangulat a fronton. Ilyen, ha a feltételek biztosítottak, mert akkor megvan az eredménye is nemcsak szénben, hanem forintban, tehát keresetben is. Nálunk az utóbbi időben nincs is panaszra ok — mondja és bizonyításképp, amikor a hűség- jutalomról kérdezem, a 10 és fél ezer forintról, így válaszol: azért annyi, mert a termelés és az átlagkereset arányában fizetik. Géczi Lőrinc 50 éves és 25 évet töltött el a bányában, de eszébe se jut még a nyugdíj. — Ráérünk arra még, sok szén felszínre kerül addig Ká- nyás-aknából. A dinasztia „Választhatsz szakmát, csak bányász ne legyél, fiam, mert az nagyon nehéz’’. Hányszor lehet ezt hallani olyanoktól, akik ''már csaknem egész életüket a bányánál töltötték el. Az öreg Balázs annak idején nem mondta ezt;*a fiának, pedig 8 gyereket nevelt és bizony gyakran volt munka nélkül. A 26 év bányamunka. nélkülözés és végül az asztma elvitte. Fia, Balázs József robbantómester J most ment nyugdíjba, több mint 30 cv föld alatti munka után, de jó egészségnek örvend. Kisterenyén kezdtem, de ott nem sokáig dolgoztam, ide kerültem Szorospatakra. A négy férfilestvér közül hárman bányászok lettünk, a négy lány közül háromnak bányász a férje. Az én 3 fiam mind bányász lett. István a legidősebb, vájár itt, ahol én dolgozom. A középső, Jóska bányakovács. A legfiatalabb, Feri most katona, az épület- lakatos szakmát tanulta, de 6 is innen vonult be és ide is jön vissza. Eszükben sincs, hogy másfelé kacsintgassanak munka után. Azt tartják, még bánya lesz, ad kenyeret nekik is, csakúgy mint nekünk adott öregeknek — mondja a családfő. Emlékszem, korábban is kerestem már egyszer Balázs Józsefet, de soká kellett várni. Akkor mondták, hogy általában mindig ő az, aki utoljára indul kifelé a műszak végén. Ügyelt arra, hojjy a munkahely mindig rendben maradjon műszak végén is. Mióta nyugdíjban van, gyakran látják műszakváltáskor. Most, amikor beszélgettünk, meglepő pontossággal beszélt a brigádról, a frontról. Tájékozottságának gyökere abban van, hogy eleven kapcsolatot tart régi munkatársaival. Szorospatakon nincs egyedül, Az öregek ösz- szejárnak és a bánya az, ami mindent jelent az itt lakók számára. A beszélgetés végén a családról esik szó. Büszke arra, hogy valamennyi fia a bányánál dolgozik, ott, ahonnan ő nyugdíjba ment. Nekem három fiam volt, azokból bányász lett. Most már van három unokám is, mert mindegyik fiamnak van gyereke, de azok lányok. — Mi lesz a dinasztiával? — kérdezem. — Nem tudom, de úgy látszik megszakad a fonal, mert ezekből a lányokból mégsem lehet bányász — mondta nevetve, aztán még hozzáfűzi: Azt persze nem tudom, hogy a következő unoka mi lesz. de remélem lesz még fiú is. Mindenesetre aranyosak ezek a gyerekek. Nyugodtabb körülmények, nagyobb feladatok A bányásznapi készülődés során felkerestük Pothornik József elvtársat, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a nógrádi szénbányák igazgatóját, akitől azt kérdeztük, hogyan értékeli most a szénmedenee bányászainak helyzetét? Pothornik elvtárs a következőket válaszolta: — Ma sokkal nyugodtabb körülmények között, tehát nagyobb bizakodással ünnepelhetünk, mint korábban. A népgazdaság érdekeit figyelembe véve a szénre szükség van és szükség lesz a későbbiek során is. Van ötéves tervünk, ami ismert a bányászok előtt, de van még a következő öt évre is, sőt még későbbre is tennivalónk. A népgazdaságnak szüksége lesz a szenünkre mindaddig, amíg azt megfelelő gazdaságossággal termeljük. Az csak érthető, hogy az állam ott termeltet, ahol olcsóbban jut a szénhez. Ma tehát éppen ezért nagyobbak a feladataink. Eddig általában olyan gondunk volt, hogy hova helyezzük el azokat a bányászokat, akik a termelés csökkenésével felszabadulnak Most viszont már csak az a gondunk, hogyan tudunk eleget tenni annak a termelési követelménynek, amit a népgazdaság vár a nógrádi bányáktól. Természetes, elsőrendű feladat továbbra is a gazdaságosabb termelés. Ennek sok összetevője van. Elsősorban a műszak fejlesztést kell szorgalmaznunk Páros ve Nem akarok ünneprontó lenni, de az üzemek vezetésében is a helyére kell tenni a fegyelmet. A kapun belüli munkanélküliséget, amit itt-ott megtalálni a mi bányáinknál, fel kell számolni. A műszaki vezetőknek az üzem munkáját az eddiginél jobban meg kell szervezni, mert biztos, ha a feltételeket megteremtik, akkor a bányászok el tudják végezni a rájuk váró feladatokat. A fegyelem megszigorításához természetesen hozzá tartozik az, hogy ne tűrjék meg a lógást, amit néha egyes embereknél tapasztalni lehet. Fontos dolog azután az is, hogy a táppénzes arány csökkenjen. Ha jók a munkakörülmények, tapasztalatom szerint kevesebb a beteg is. Az aknák leállítását, a dolgozók átszervezését, átcsoportosítását jelentős időre már befejeztük. Éppen azért, mert lehetőségeink ma már biztatóak, a 2007-es kormányrendeletet sem kell alkalmaznunk. Tennivalónk tehát van, és nincs is felesleges ember. Mindany- nyiunknak többet kell tenni, hogy terveinket teljesíteni tudjuk. Most a bányásznap alkalmából valameny- nyi nógrádi bányásznak kívánom, hogy a fáradtságos munkájuk után most erőben, egészségben ünnepeljenek a családdal együtt és ne feledkezzenek meg arról, hogy ünnep után újra hétköznapok következnek, amikor még nagyobb feladatok állnak előttünk — fejezte be nyilatkozatát Pothornik elvtárs. rsenyben Szorospatakon új korszak kezdődött egy hosszú, sikertelen sorozat után létrejött nagyfokú termelési és szállítási koncentrációval. A korszerűbb körülmények jobb munkafeltételeket jelentenek a bányászok számára. Most már az embereken, a bányászokon múlik, hogy az adósság napról napra csökkenjen. Elsősorban a frontbrigádoktól várnak sokat, hisz’ ők küldik felszínre az akna termelésének 90 százalékát. A jobb feltételekkel együtt viszkoztak, felszólalt Papp István, a Széchenyi-brigád egyik szakvezetője és a szocialista brigád nevében versenyre szólította a többi frontbrigádokat Mit vállaltak? — Tervünk kétszázalékos túlteljesítését, úgy, hogy a munkahelyi válogatást javítjuk, tehát a minőséget mindenkor szem előtt tartjuk. Valent tárnokkal, acéllal biztosítunk. Arra is ígéretet tettünk, hogy nem lesz az acél- blztosftó anyagokból vesztesé; günk — mondja Papp István. A 75 tagú szocialista brigád Kocka Sándor vezetésével már a bronzjelvény tulajdonosa. Papp István is fiatalember még, de elmondta, a brigádtagok mintegy 80 százaléka hasonló korú, 34 évesnél fiatalabb. Jól érzik magukat a bányában, ö is apósa mellett tanulta meg a bányászmesterséget. Az após, Barabás István, az egykori széncsaták frontmestere, már nyugdíjban van, de azért a vejétől naponta megkérdezi, mi újság van a fronton. Most a következőkről tájékozódhat. — Mióta a koncentráció megvan, nincs ürescsillehiány. Az anyagellátással is utolértük magunkat. Napról napra nagyobb a fromtsebesség és a teljesítmény is. Ha pedig ez megvan, a kereset is meglesz. de később 140—150 méterre szélesedik. — Vállaltuk a versenyt Kockáékkal, pedig tudjuk, hogy őket most nem lehet megelőzni. Mindenesetre „megszorítjuk őket a termeléssel — mondja Csikortás Gábor szocialista brigádvezető, majd így folytatja: — Nem régen kezdtük a „lábadozást”, mert ez az új koncentráció nagyon hiányzott ám. Mi dolgozunk a legmélyebben, és így van még Formálódtak az emberek Többre megyünk a fegyelmezett munkával — Régen, a mozgalom kezdetén indítottunk versenyt a Szocialista Brigád címért, tavaly meg a Vállalat Kiváló Szocialista Brigádja címet is elnyertük — mondja Gajdár Ernő Mátranovákon. — Az alapító tagok közül heted vagyunk még most is a brigádban. Igaz, elővájáson kezdtük Gáti-aknán, csak később kerültünk frontra, és így szaporodott a brigád létszáma. Sok minden történt azóta a brigád életében, de ahogy az évek teltek, úgy alakultak, formálódtak az emberek. Megváltozott a gondolkodásmódjuk is. Az egyéni helyébe jobban a közösségi érdek lépett. Ezt talán példákkal Is lehetne bizonyítani. Mátranovákon ma is általában az a gond foglalkoztatja az embereket, hogy előbb- utóbb megszűnik a bányánk. Ez azután kihat a munkafegyelemre is, ami véleményem szerint a legtöbb bajnak a forrása. A sok beszéd helyett többre megyünk a fegyelmezett munkával. Nem mondom, a mi brigádunknál nincs ilyen gond. Furcsa is lenne, ha a fegyelem kérdésével kellene ott foglalkozni, ahol a brigád- tagok csaknem 80 százaléka párttag. Többen már mint brigádtagok kerültek a párt soraiba. — Fronton dolgozunk. Vállaltuk, hogy az éves tervet 103 százalékkal teljesítjük. A féléves átlagunk 112 százalék, tehát sokkal jobb az ígértnél. Ezt csak fegyelmezett munkával lehetett elérni. Erre vall az is, hogy az utóbbi időben balesetmentesen termeltünk. Korábban az acélszerkezetek kezelése közben több volt a sérülés, zúzódás, de az utóbbi időben már nem fordult elő. Papp István: a fiatalok jól érzik magukat a bányában szatért a jó kedv is, és a bányászok közül bárkivel beszél az ember, tapasztalhatja a bizakodó hangulatot. Legutóbb, amikor a szocialista brigádvezetők tanácsit Csikortás Gábor frontbrigádja, ahogy itt mondják „felvette a kesztyűt”. ' Sok verseny győztese volt már itt Szorospatakon ez az ugyancsak fiatalokból álló szocialista brigád. Most is a vállalat egyik legnagyobb frontfejtése az övéké. Kétszárnyú front, 120 méter széles homlokkal, Csikortás Gábor: vállaltuk a versenyt... gondunk a levegővel is. Elég meleg van mifelénk. Rengeteg anyagot is meg kell mozgatnunk, de amire nincs szükségünk, azt elszállítjuk, mert a gazdaságosság talán a legfontosabb kérdés itt. Szorospatakon. A főténk sem a legjobb, dőlés van, de azért én bízom abban, hogy az akna adósságából jelentős részt majd mi is ledolgozunk. Nekünk egyébként nem volt komolyabb elmaradásunk eddig sem. Jó a brigád, dolgozni szeretünk, és a kereset is ettől függ. a véleményem, hogy csak győzzék elszállítani a szenet Szorospatakról az elkövetkező hónapokban. — mondja a brigádvezető. Ahol jelenleg dolgozunk, ott már nem sok van vissza, mindössze 70 méter kifutású a frontfejtés. Már készül a másik is, tehát lesz váltó munkahelyünk, ahol viszont 400 méter körül lesz a szénteiep „mélysége”. Sok szenet kiadhatunk onnan is. — Én 44 éves leszek már; és 26 évem van a bányánál. Nyugdíjig még sok időm van. Remélem, munkahely is lesz a számomra és természetes, a többiek számára is — mondja Gajdár Ernő. • Csurgó-táró azok között a bányák között van, amelyek teljesítették az idén is esedékes tervüket. Ebben Gajdár Ernő szocialista brigádjának nagy érdeme van. összeállította: BODÓ JANOS Kitüntetések Az idei bányásznapon a nógrádi szénmedence dolgozó: közül ismét számosán kapnak kitüntetést. Négy dolgozót Kiváló Bányász, 5 dolgozót pedig a Bányászat Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetésben részesítenek. Rajtuk kívül a Bányász Szolgálati Érdemérem arany fokozatát 124 dolgozó kapja meg. Az ezüst fokozatot 227, a bronz fokozatot pedig 379 dolgozónak nyújtják át. A bányásznapon kerül sor a hűségjutalom kifizetésére is. NÓGRAD — 1971. szeptember 3., péntek 5
