Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)
1971-09-18 / 220. szám
Gimnázium a bányavidéken A tanulók 60 százaléka kétkezi dolgozó gyermeke Wagybáitony-bányaváros gimnáziuma Nógrád megye egyik legjobban iparosodó körzetében nyújt alkalmat arra, hogy elsősorban a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulását, középfokú képzését lehetővé tegye. Ebből a tényből következnek örömei és gondjai is. Az új tanév kezdeten — egyebeken kívül — erről beszélgetünk az új igazgatóval, Mengyi Jánossal, s a nevelőtestület tagjaival. Az intézmény, közös igazgatású iskolaként 1959-től működik, 1966-től önálló gimnázium. Kis gimnázium. Ez előnyökkel, de gondokkal is jár. S még figyelembe kell venni, hogy fenntartása, működtetése a megyei, illetve helyi kultúrpolitikának is érdeke, hiszen effajta szerepével is számolni kell. A terület, a bányaváros szellemi fejlődése nehezen lenne elképzelhető ezen intézmény nélkül. A gimnáziumban fiatalosan bizakodó a hangulat a szűkös hely és az egyéb gondok ellenére. Néhány adat. A nevelőtestület tíztagú, az átlagéletkor harmincon alul van. (Ebben a tanévben két új pedagógus is jött ide, Pintér Rozália, magyar—orosz szakos, aki Kiste- renyéről jár be, s Rátonyi Zsoltné, történelem—földrajz szakos, aki férjével jelenleg albérletben él. Pintér Rozália most fejezte be az egyetemet. Mint mondja, eleve ide akart jönni, haza Nógrádba. Ráto- nyiné Debrecenből jött, ígéretet kapott, hogy lakásgondjait, amint lehet, megoldják. Mindketten jól érzik magukat. Ügy vélik, a tantestület nemcsak kollégiális, hanem baráti viszonyt is jelent számukra, s mód van a módszertani elképzelések megvalósítására. Ez a lehetőség, részben az átlag- életkorral is együtt jár. (A tanulólétszám 135, 26 elsős kezdte meg az 1971/72-es tanévet. A fizikai dolgozók, főleg ipari munkások gyermekeinek aránya 60 százalék, ez meghatározza az oktató-nevelő tevékenység irányultságát. — Úgy gondolom, érdemes kicsit részletesebben is szólni iskolánk kultúrpolitikai szerepéről — mondja a fiatal igazgató. — Nagybátony-bánya- város fejlődő ipari, s bányász- település. Kezdettől fogva heterogén a lakosság összetétele. Ez a kulturális érdeklődésre, az igényekre is kihat, rendkívül változatossá teszi őket. Ez, természetesen, a tanulók magukkal hozott igényeire is vonatkozik. Elsődleges célunk tehát az oktató-nevelő munka magasabb szintre emelésén túl az is, hogy a tanulók érdeklődését felkeltsük, gyakran magukkal hozott igénytelenségét felszámoljuk, megszüntessük. Ez a törekvés a pedagógiai tevékenységünket is motiválja, szélesíti, izgalmasabbá teszi. Hiszen, úgy gondoljuk, az igényesebb gyerek a szülők, a család kulturális érdeklődését is befolyásolhatja. Csak a téma bonyolultságának érzékeltetésére hadd mondjak el egy példát, amelyet mi rendkívül jellemzőnek tartunk. A bányászat ezen a vidéken viszonylag magas jövedelmet biztosít a családoknak. De együtt jár-e ezzel a kulturális érdeklődés fejlődése? Nem mindig. Egyik tanulónk például szüleivel, akik gépkocsival is rendelkeznek, a nyáron Olaszországban járt. Kérdeztük, mit látott, mire emlékszik a legszívesebben, hiszen Itália szinte egyetlen hatalmas, eleven múzeum, zsúfolva például művészettörténeti emlékekkel, műalkotásokkal, épületekkel, a klasz- szikus és a középkori, újkori kultúra szembetűnő jegyeivel. Kiderült, a tanuló semmit se látott, csak azt tudta elmondani, merre és hol vásároltak? Tehát kézenfekvő a feladat: a jövő ne hozzon ilyen, meglepetéseket. Az első lépések a kultúrpolitikai szerepből következően már megtörténtek a gimnáziumban. A sajátosan helyi iskolapolitikai (kultúrpolitikai) teendők meghatározásához tavaly szociológiai felméréseket végeztek, s ezeket az elkövetkezendő években is folytatják. Tavaly például megvizsgálták a tanulók bevonásával a családok kulturális igényeinek pillanatnyi állását. Példaként említi az igazgató azt a kérdést, amely arra vonatkoztak: kinek hány könyve van otthon a családban? Kiderült, hogy egy kisebb rétegnél (azoknál a tanulóknál, akiknél nagyobb az érdeklődési kör, a szülők kapcsolata az iskolával jó, s ugyancsak jó a szülők munkahelyi viszonya, stb.) rendelkeznek kisebb könyvgyűjteményekkel. A tanulók 70 százaléka rendelkezik otthon könyvekkel (20 kötet az átlag). A legnagyobb könyvgyűjtemény 100 kötetből áll, ilyen egy volt. Ezek főleg gyerekkorban kapott könyvek, ifjúsági művek és szakkönyvek. Az idei tanév legfontosabb feladata lesz a fizikai dolgozók gyerekeivel, s a tehetséges tanulókkal való fokozott törődés. Az iskola tanulmányi átlaga valamivel három egész fölött van, ezt is jó lenne emelni. Az elkövetkezendő években az első osztályba felvetendő tanulók képességeinek vizsgálatára törekednek. A beiskolázást egyébként viszonylag szűk körből, elsősorban az egy épületben levő népes általános iskolából kívánják megoldani, fokozott szelektálással, aktívabb pálya- választási tanácsadással. Most zajlanak az osztályfőnöki felmérések is a tehetséges gyerekek szociális segéllyel való támogatásával kapcsolatban. A tanulószobai korrepetálás, a tanulókkal való egyéni foglalkozás is előtérbe került. A bányavidék gimnáziuma biztató jövő előtt áll, számos számba vett, s még csak ezután felmérendő lehetőség garantálja ezt a jövőt. T. E. Amikor először hallottam ezt a műszót: konyhaművész, bevallom, mosolyogtam. Hát már itt is? Aztán miután megismertem néhány diákmenza különös módon ehetetlen menüjét, mégiscsak fontolóra vettem, talán valóban fed valamit ez a felsőfokú meghatározás. A kitűnően elkészített étel, amiben minden fűszerből éppen a megfelelő mennyiség található, nem túl sós és nem keserű, a maga műfajában művészi , teljesítmény. Nos, Marcel Camus filmje után ilyen prózai hasonlatokkal birkózva indul hazafelé a néző. A Léon és az atlanti fal című francia—olasz filmben ugyanis sok minden van (szépen komponált felvételek, kitűnő színek, Bourvil személyében közkedvelt és valóban kiváló színész). v VÉLEMÉNYÜNK AJÁNLATUNK ■ Ophelia (Jo Maxvell Muller) őrülési jelenete a Hamlet tévéváltozatából Shakespeare Hamletiének angolból szinkronizált, tévé- filmváltozata után ismét megállapíthattuk: Shakespeare még sokáig a legnépszerűbb, mai, „magyar” színpadi író marad. Nem véletlen, hogy elevenen élő színpadi műveli fővárosi és vidéki színháziak rendre-másra műsorukra tűzik. S nehéz eldönteni, hogy könnyed vígjátéikainak, vagy hátborzongató tragédiáinak van-e nagyobb sikerük. Talán mégis a tragédiák vonzottak nagyobb nézősereget. Mint ismeretes, a tragédiák kora a Hamlettel kezdődött, és az Athéni Timonig terjedt, megközelítőleg 1601-től 1608-ig tartott. Hogy mi idézte elő Shakespeare hanguiatváltását, azt sokan vitatták, s magyarázták szerelmi csalódással, barátok és pártfogók elvesztésével, de a valósághoz legközelebb minden bizonnyal Szmimov szovjet irodalomtörténész értékelése áll, aki a társadalmi viszonyokból és egykorú írók, gondolkodók válságélményeiből vont le következtetéseket. De talán még vitatottabb, hogy Hamletnek, a kor tragikus humanistájának alakja milyen rejtettebb mélységeket takar, s melyik nagy színészi alkotás jutott legközelebb a shakespeare-1 elképzelésekhez. Éppen ezért vártuk nagy érdeklődéssel a BBC új tévéfilm-prodükcióját, amelyben ismét találkozhattunk a dán királyfival, a hömpölygő, tengerdagályos monológokkal, a lelki élet villódzásaival. S nem csalódtunk. Christopher Plummer (magyar hangján Bitskey Tibor) játéka ugyan a felszínt hangsúlyozta, hol szembetűnően az őrültet játszotta, hol hideg értelmét fitogtatta, mely már az őrület határait súrolta, de valahogy így jutott legesleginkább a shákespeare-i „szellem” közelébe. Hiszen Shakespeare a végletek költője, s varázslata csupán, hogy az ő hangján a valószerűtlen is valószínűvé válik. ★1 A mai, szombati műsorból, olvasóink figyelmébe ajánljuk Gogol „Egy őrült naplója” című monológjának ismétlését (9.50), a veszprémi, zenés riportfilmet a nemzetközi éneklő hétről (17.55) és a fiatal művészek nemzetközi seregszemléjét a fertődi kastélyban (21.45). L. Gy. r 4 NÓGRÁD — 1971. szeptember 18., szombat Pátzay Pál 75 éves A „Kenyérszegő” A székesfehérvári Huszár emlékmű, a pécsi Hunyadiszobor, a budapesti Sportlovas, a Felvonálási téri monumentális Lenin-emlékmű, a nyíregyházi, debreceni, ózdi Felszabadulási Emlékmű, a kazincbarcikai Munkácsy-szobor, s még számos, megkapó szépségű köztéri szobor, portré, kisplasztika alkotója: Pátzay Pál 75 éves. A kétszeres Kossuth-díjas, a Népköztársaság Zászlórendjével kitüntetett Kiváló Művész, a Képzőművészeti Főiskola tanóra különösen az utóbbi negyedszázadban gazdagította életünket sok értékes alkotással. A második világháború alatt Villám utcai műtermében huszonnégy év munkája pusztult el! S ahogy az ország kiheverte a mérhetetlen károkat, népünk új rendet, új világot teremtett, úgy lett részese Pátzay Pál művészete is az újjászületésnek, a teremtő életnek. Csak nagyon keveseknek jut osztályrészül az, ami néki, hogy életük delén túl fejtsék ki alkotó munkásságuk legjavát. Emberi és művészi pályája nagy világégéseken, világhá- bo rákon, forradalmakon át vezetett. De mindig tudta, hol a helye, nemcsak alkotásaival, közéleti szerepléseivel; magatartásával is mindig a haladást szolgálta. 1919-ben, amikor részt vállalt a művészeti direktórium munkájában, 1942-ben, amikor elkészítette az antifasiszta mozgalom emblémáját. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, majd Franciaországban és Olaszországban végezte. A hellén kultúra emlőin nevelkedett, s egész pályáján arra törekedett, hogy azt mutassa meg, ami szép' az emberben: az arcra kisugárzó szellemiséget, a nemes testformákat. Mindig olyan művek létrehozásán fáradozott, amelyek érthetőek, időtállóak, maradandó élményt adnak a szemlélőnek. Tanítványai is megszokták, hogy közölnivalóját nemcsak alkotásaiban, de a köznapi társalgásban világosan fejti ki. Több mint negyedszázada oktat-nevel a Képzőművészeti Főiskolán, művészgenerációk sora kerül ki keze alól. Számos tanítványa számára nemcsak példa: mérték is. • Alkotásai, noha a nemes szépségű, klasszikus fonnák felé tárulkoznak, sosem lezárt szépségek hordozói. A mester nagy tudással, tapasztalással ötvözi, egyesíti mindazokat az eredményeket, melyeket a kor, a technika fejlődése hozott i a képalkotás, a térplasztika kifejezőrendszerébe. A tömör formaképzés, ritmikus tagolás jellemző rá. A Kenyérszegő, Bánat, Anyaság, Család, Kígyóbűvölő, az Integető — az élet megkapó- an szép, mindennapi pillanatait ragadja meg művészi erővel és emeli szimbólummá. Pátzay nagy belső fegyelemmel alkot, különleges gonddal dolgozza ki a legapróbb részleteket, felületeket is. Szoros barátság fűzte nagy írókhoz, zeneszerzőkhöz, s más alkotó- és' előadóművészekhez. Gyakran ihlették alkotásra irodalmi, zenei élmények, drága emlékű barátok: Babits, Kosztolányi, Móricz, Karinthy, Kodály. Epres kerti műtermében ma is gyakran keresik fel barátok hajdani tanítványok, vagy éppen szülővárosának, Kapuvárnak polgárai (Kapuvár nemrég díszpolgárává választotta, s a múzeumban emlékszobát rendeztek be műveivel), szíves szóra és szoborszemlére. Minden idegszálával benne él mindennapjainkban, az egész nép életére kiható események, gondok foglalkoztatják, a nagy család, a társadalom közös örömei, feladatai hevítik. Hamar Imre Kulturális BS IFJÚSÁGI VETÉLKEDŐ. Nagyszabású ifjúsági vetélkedő színhelye lesz október 30- án az Üveggyári Művelődési Ház. A „vetélkedő” fiatalok arra adnak választ, mennyire ismerik Nógrád megyét, Salgótarjánt és az üveggyárat. Először „totócédulákat” töltöttek ki, amelyen politikai, gazdasági, munkásmozgalmi, történelmi és irodalmi kérdések szerepeltek. A totócéduták már visszaérkeztek, megkezdődött az értékelésük, hány 13+1-es találat van közöttük. A legjobbakat díjazzák, A gyár KlSZ-alapszervezetei a legjobbak közül állítják össze a csoportokat a szóbeli vetélkedőre, ahol a győztesek értékes jutalmakat kapnak. ★ KIÁLLÍTÁSOK BUDAPESTEN. A művészet barátait érdekes kiállítások várják. A Csók István Galériában szeptember 10-én nyílt meg Pogány Géza festőművész kiállítása. Az ünnepélyes megnyitót Márton István, Ybl-díjas építész tartotta. ' Ma délután nyílik Kun István festőművész tárlata a Fényes Adolí- teremben, amelynek ünnepélyes megnyitóját Pogány Ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója vállalta. Szombaton, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállítótermében pedig Reszler Károly grafikusművész mutatkozik be. * IRODALMI MŰSOROK. Az öblösüveggyár művelődési házának híres irodalmi színpada november 6-án Balassagyarmaton mutatkozik be, az országos rendezvényen, összeállításuk az „Aurorától az űrhajóig” címet viseli. A még ebben az évben megrendezendő Építők fesztiválján Barcók- műsorral lépnek fel, amely a Szóljatok szép szavak rendezvényén már nagy sikert aratott. Az irodalmi színpad tagjai már javában próbálnak, csiszolják műsorukat. ★ ÍRÓ-OLVASÓ TALÁLKOZÓ. Kedves vendégek látogatnak október 19-én Salgótarjánba. A regényeiből és televízió szerepléseiből jól ismert Fehér Klára írónő és férje. Nemes László tart íróolvasó találkozót és válaszol a kérdésekre. Az író-olvasó találkozóra elsősorban az üveggyár szocialista brigádjai kapnak meghívót. Még egy érdekesség: október 28-án, a korszerű lakásberendezés iránt érdeklődők kaphatnak hasznos segítséget, diavetítéssel egybekötött előadáson, amely Az otthon művészete címet viseli. * FOTÓS KIRÁNDULÁS. Érdekes kirándulást szerveitek az üveggyárí fotósok. Mikro- busszal Etesre látogattak el, ahol a régi bányászélet emlékeit, hagyományait „kapták” lencsevégre. A hónap végén pedig Vácra utaznak, ahol a világhírű Forte-gyárat tekintik meg. A gyárlátogatás mellett természetesen a Du- napart és Vác környékének természeti szépségei is bőven szolgálhatnak fotós témákat. *■ FIATALOK TANÁCSKOZÁSA. Fiatal agrárszakemberek tanácskoztak Rétságon, a KISZ Központi Bizottság által kiadott kérdésekről, Azt vitatták, hogy a KISZ-munka és -tevékenység mennyire hatékony, és miként lehetne még segíteni a fiatalokat. Elsősorban arról volt szó, hogy a fiatal szakemberek hogyan tudnak beleilleszkedni környezetükbe, milyen lehetőségük van a művelődésre, önképzésre, tanulásra. A tanácskozáson sok hasznos vélemény, javaslat hangzott el, amelyet a KISZ-megyei bizottsága továbbít Budapestre. Jléon és az A film alkotói vígjátékot akartak készíteni a második világháború hátországának komikus helyzeteiből. Az időpontot is jól választották meg. A történet a partra szállás napja körül játszódik. Jeff (Peter McEnery) pilóta, egy angol püspök fia a bevetésnél pórul jár. Gépét lelövik a németektől megszállt Normandia fölött. Némi fondorlattal a szép Juliette (Sara Franchetti) szobájában (és ágyában) talál menedéket. Juliette apja, Léon Duchemin (Bourvil) a vendéglős, nem vesz részt az ellenállásban, s bár van egy német tiszt ismerőse, a megszállók ügye iránt is közömbös. Jeffe-t viszont a tengerre kell segíteni, mert szombaton pótolhatatlan szereplő lesz a rögbimeccsen. atlanti fa! A véletlen folytán Léon is a mentőhajón marad, s Angliában — ahol átadja a V—1- nek, Hitler csodafegyverének elhelyezkedési térképét —• hírszerzőiskolára küldik. Vissza is tér Normandiába Jeffel együtt, aki közben apa lett. Léon leánya Juliette ugyanis életerős gyermeknek adott életet. Sok bonyodalom után (Rommel elleni merénylet, látványos üldözési jelenetek stb. .) minden megoldódik Egyelőre úgy, hogy a felszabadulásig a nyugalmasabb Angliában keresnek menedéket. Nem vitás: Bourvil kitűnő komikus. A film tulajdonképpen neki íródott, ö a kulcsfigura, ezért képes arra, hogy egyes-egyedül érdekessé tegyen egy közel 3000 méteres filmet. A többi színész közül talán a félig-meddig hülye Totor kapitány szerepét alakító Terry Thomas emelkedik fel világhírű partnere magasságába. Gamusa nálunk nagy sikerrel játszott, de a kommersz elemeket nem nélkülöző Fekete Orpheusz rendezője — ezúttal is kommersz filmet alkotott. A téma eleve igénytelen, a művészi lehetőségek ab ovo korlátozottak — s így a néző sokat nem is várhat — az alacsony színvonalú, öncélúan szórakoztató tucatfilmek közé kell sorolnunk ezt a vígjátékot. Némi dokumentatív értéket ad Camus művének az a szomorú tény, hogy a közelmúltban elhunyt Bourvil utolsó alakításának lehettünk szemtanúi. Hann Ferene ,
