Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)
1971-09-18 / 220. szám
A fővárosból Pásztora Jubileum „Nem fáj a fejem érte...” további feladatok Van valami abban, hogy megyénk az „ígéret földje” az ország más tájairól ideérkező fiatal szakembereknek, az egyetemet, főiskolát végzett értelmiségieknek. Csupán ezekben az években tizennégy új üzem, gyáregység van kialakulóban nálunk, amelyek vezérkara. szakembergárdája mostanság formálódik. Akiből nem hiányzik a tehetség és a tenniakarás, akárhonnan is érkezett, szinte korlátlan lehetőség nyílik előtte képességei kibontásához és az érvényesüléshez. S ami a legfontosabb: a megye hegyes-völ- gyes szép tájai, a palóc emberek könnyen befogadják a jó szándékú „jövevényt”. Néhány szakma a megyében korábban jóformán ismeretlen vol't. Ilyen mesterség a bőrdíszművesség is. Nagy Lajos „bőrös” egy hónapja dolgozik Pásztón, a Fővárosi Kézműipari Vállalat üzemében. Fiatal ember, még csak „huszonéves”, de máris a csaknem száz dolgozót foglalkoztató bőrdíszműves részleg helyettes vezetője. A család, a feleség, aki szintén a vállalat dolgozója, de jelenleg szülési szabadságon van, s a két apróság, a két és fél éves kislány és az egyhónapos kisfiú egyelőre Pesten maradt, de remélhetően nem tart sokáig ez a különélés. Hogyan támadt az ötlete, hogy a fővárosiból vidékre jöjjön? — Már régóta forgattam a fejemben ezt a tervet — válaszol. — Az orvos tanácsolta, hogy változtassunk lakhelyet, jót tenne a kislányunknak a levegőváltozás. Másfél éve kértem először, ha lehet, helyezzenek át a vállalat pásztói üzeméhez. Akkor ezt még nem lehetett megoldani. Legutóbb újra fölmentem a személyzetire, amikor bővült az üzem. Most itt vagyok. De nemcsak a lányom miatt jöttem. Ebben az üzemben a dolgozók többsége betanított Megjött a „tiki-taki" Hogy megyénk mennyire nincs „lemaradva" a világtól, azt a legfrissebb szórakoztató játék, a „tiki-taki’’ terjedése is mutatja. Salgótarjánban délutánonként a teenager korosztály képviselői érdekes kattogással, kerepeléshez hasonló hanggal vonják magukra a figyelmet, amelyet nem mással, mint két, vagy több műanyaggolyócska összeütögetésével érnek el. Ennyi az egész játék! A madzagra felfűzött golyókkal szinte az egész világon tiki-takiznak, így került hozzánk is az egyre népszerűbb és ma nagyon divatos játék. Hogy mit kell velük csinálni hogy összeütődjenek, hogyan lehet velük játszani, azt a fiatalok (és aztán bizonyára az idősebbek is, éppen ők maradnának ki?!)-egymástól lesik el. Ezért erről nem is írunk. Inkább bemutatjuk a járványszerűen terjedő igen érdekes játék már gyakorlott mesterét, aki jól bánik a műanyaggolyócskákkal. De mekkora zaj lesz, ha egyre többen hódolnak a tiki-takinak! Kép, szöveg: Kulcsár József munkás, kevés a szakember, aki idejön, könnyebben boldogulhat, mint Pesten, ahol sokkal nagyobb a konkurencia. — Föladják budapesti lakásukat? Hol fognak lakni Pásztón? Mikor költözik a család ? — Nem igen van mit föladni — legyint. — Jogcím nélkül lakupk Zuglóban, egy magánház kis szobájában, amit minél hamarabb el kellene hagynunk. A régi munkahelyemet az Ilka utcában fölszámolják, egy másik cég emberei veszik át az ottani műhelyeket a vállalattól, akik társbérlőink voltak, így hát emiatt sem fáj a fejem. Azt az ígéretet kaptam, hogy rövidesen lakáshoz juthatok Pásztón. Néhány héten belül talán beköltözhetünk az üzem területén levő kétszobás, első igazi otthonunkba. — Addig hogyan telnek a napjai? — Tőzsgyökeres pesti vagyok, soha sem éltem vidéken, mindennel most ismerkedem. Egy hónap nem hosszú idő, és annyit máris elmondhatok, hogy jól érzem magam a megyében. Még a feleségem sem látta Pászcót, de bizonyára neki is tetszeni fog. A munkával, a munkahellyel és az itteni emberekkel is most ismerkedem. Eddig nagyon keveset láttam a megyéből, még Salgótarjánban sem voltam. Egyelőre egy kis albérleti szobában lakom, de oda csak aludni járok, benn vagyok reggeltől estig az üzemben. — Milyen tervei vannak? Véglegesen letelepednek a megyében? — Hogy mi lesz tíz év múlva, azt nem tudom. Jelenleg sem rossz a fizetésem, de három hónap múlva új besorolást kapok. Anyagilag bizonyára meg fogom találni a számításomat. Ha letelik a szülési szabadsága, itt a feleségem is talál munkát. Szeretnénk minél hamarabb leköltözni és úgy berendezkedni, hogy hosszú-hosszú évekig jól érezzük magunkat Pásztón. Talán véglegesen... Kiss Sándor Huszonöt éves a Dolgozók Gépipari Technikuma Szeptember második, illetőleg harmadik hetében, a levelező és esti tagozatokon is megszólal az iskolai csengő. A Gépipari Technikumban az első osztályokban százharminc felnőtt diák kezdi meg tanulmányait, az összes dolgozó tanulók száma pedig csaknem ötszáz. Salgótarjánban a felszabadulás előtt középfokú műszaki oktatás nem folyt, az egyetlen gimnázium is, magániskola volt. A Dolgozók Gépipari Technikuma — megyénk első felnőttoktatási intézménye — huszonöt éve kezdte meg munkáját az acélgyári iskolában. A csendes, minden hírverés nélküli jubileum alkalmával érdemes felidézni — legalább néhány sorban — a múltat. Beszél a múlt 1946. július 28-án jelent meg a Magyar Közlöny 169. számában az iparügyi miniszter rendelete, „az önhibájukon kívül iskolai kiképzésben nem részesült felnőtt dolgozók ipari, középiskolai tanulmányainak lehetővé tétele tárgyában. A rendelet általános része, többek között kimondja: ......gondoskodni kell azoknak a z ipari életben gyakorlatot folytató kenyérkereső, felnőtt férfiaknak és nőknek szakirányú továbbképzéséről, akik — bár megfelelő tehetség birtokában vannak — középiskolai végzettséget saját hibájukon kívül nem szerezhettek, vagy megkezdett tanulmányaikat nem fejezhették be.” A rendelet hamar ismertté vált. és már augusztusban a Mérnök-Technikus Szak- szervezete, valamint a Vas- és Fémmunkások Szakszervezete a Pedagógusok Szakszervezete bevonásával megalakították a Dolgozók Középiskolájának Szervező Bizottságát, és engedélyt kértek az iskola megnyitására. Dr. Pénzes Zoltán iparoktatási főigazgató táviratban adott engedélyt a megnyitó ünnepség megtartására, amelyre az Acélárugyár kul- túrótthonában, díszes külsőségek között került sor. Néhány nap múlva írásban is megérkezett az iparügyi miniszter rendelete, amely az iskola felállítását engedélyezte, és vezetésével dr. Kőrös Bé'a, acélgyári kohómérnököt bízta meg. * A Salgótarjáni Dolgozók Gépipari Középiskolája két első osztállyal megkezdte munkáját. Tanulni, tanulni, tanulni Sok nehézséget kellett legyőzni az első időkben mind a tanároknak, mind a tanulóknak. Tankönyvek nem voltak, az órák nagy része jegyzeteléssel telt el. A tempó meglehetősen erőltetett volt, a hallgatók vasárnaponként is rendszeresen összejöttek, hiszen az alapító rendelet szerint, az első és második osztály tanulmányi ideje hat— hat hónap volt. Az első diákok szabad idejüket, magánéletüket szinte teljesen a tanulásnak szentelték. 1949 júniusában volt az első képesítő vizsgálat, ami- koris húsz jelölt kapott oklevelet. Valóban olyanok, akik bár megfelelő tehetség birtokában voltak, középiskolai végzettséget nem szerezhettek. Az első végzett diákok kivétel nélkül felelős beosztásban dolgoznak. Van közöttük minisztériumi * főmérnök, gyárigazgató, vállalati főmérnök, gyárrészlegvezető, katonatiszt. Sokan szereztek mérnöki diplomát és olyan is van, akik már a műszaki tudományok kandidátusa és egyik nagy tudományos intézetünk osztályvezetője. Hat éven át bányagépészett szak is működött, és közel öt ven fő szerzett bányagépész- technikusi oklevelet. 1951-től kezdve villamosenergia szakon is folyik oktatás. A hatvanas években az érdeklődés fokozatosan a levelező tagozat felé fordult, és a létszám rohamosan emelkedett. Tagozatunknak voltak kihelyezett osztályai Balassagyarmaton, Gyöngyösön, Sírokon, később Egerben. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy hosz- szú éveken át iskolánk adta Nógrád és Heves megye műszaki középkádereit. Jó tankönyvek Az esti és levelező tagozat huszonöt év alatt nagy utal tett meg. Az iskolából nőtt ki a nappali tagozat, amely 1954- ben költözött új hajlékába, a mai Gépipari Technikumba. A szertárak állományának növekedésével megteremtődött a szemléltetés lehetősége. Végzett tanítványaink magukénak érzik az iskolát és a felelős beosztásban levők rengeteg segítséget adtak. Sorra jelentek meg a tankönyvek is, bár azok a nappali diákok számára íródtak. Problémák, gondok azonban ma is akadnak, talán még jobban, mint a hőskorban. Vannak már jó tankönyvek, sőt jó néhány tárgyból önálló felnőttoktatási koncepcióval írottak is. A legtöbb tanár rendelkezik felsőoktatási gyakorlattal. (Érdemes megjegyezni, hogy egyes országokban külön tanfolyamot kell végezni a tanároknak ahhoz, hogy’ felnőtteket is taníthassanak.) Sajnos, nincs azonban kialakult metodika, az értékelés és osztályozás rendje nem egységes, nincs rendezve az átlépések lehetőségének rendje, és így tovább. A készülő új rendtartás bizonyára gondolni fog ezekre. Megnyugtató, hogy a munkálatok már megkezdődtek. Biztató, hogy a hallgatók száma nem csökken. Azoknak lett igazuk, akik vallják, hogy a felnőttoktatásra a mi társadalmi rendszerünkben is sokáig szükség lesz. Ezer oklevél A Gépipari Tchnikum esti • és levelező tagozata a gépész, villamos és bányagépész szakokon, fennállása óta, közel ezer oklevelet adott ki. A végzettek közül kb. hatvan személy egyetemen tovább tanult, és ma mérnökként dolgozik. Az iskola története része a város történetének. A szerelő gondja Nincs könnyű dolga annak a gépszerelőnek, aki egy kisebb termelőszövetkezetben dolgozik. Ha szabad példázni, az egyházasgergei mezőgazdasági üzemet idéznénk és annak szerelőjét, László Andrást. Több mint tíz esztendeje folytatja ezt a szakmát. Bia- torbágyon, az akkoriban leghíresebb gépszerelő iskolán tanult. Aztán útja a gépállomásokra, majd végül az egyházasgergei tsz-be vezetett. Derék, barna ember. Vashoz szokott a keze. Tekintete is kemény. A hangja halk. — Nem panaszkodhatom, megbecsülnek, különösebb baj még nem is volt. Az utóbbi időben a munkákat határidőre elvégeztük. Nekem legfontosabb, hogy a gépek menjenek. .. A hegyes, kötött talajú vidéken, a gépeket üzemeltetni mit jelent, csak az tudja, aki maga is megpróbálta. Többszörös teljesítményre kell a motorokat kényszeríteni. Völgyektől, hirtelen kapaszkodóktól váltakozik a termőföld. A gépek pedig öregek. Ahogyan ők, a szerelők mondani szokták: „fáradt az anyag, törik, szakad..László András azzal sem dicsekedhet, hogy a gépparkot az elmúlt időben felújították volna. A tsz-nek erre eddig nem volt pénze. A meglevő gépekkel kell a munkát elvégezni. méghozzá jól. Amikor elromlik a gép, akkor ki kell javítani. De hol az alkatrész. Sajnos, ebből nincs elegendő és mindig a legszükségesebb hiányzik. — A traktorosok is sűrűn váltakoznak, kevesen is vannak. Ez is a gépek rovására megy — mondja a szerelő. Ennyi gond után jogosan hiheti az ember, hogy Egyhá- zasgergén nem tudják elvégezni időben az őszi mező- gazdasági munkát. Akik így gondolják, azoknak felidézzük László Bandi szavait... „Nekem legfontosabb, hogy a gépek menjenek...” A termelőszövetkezet gépműhelye kint, az országút mellett, a faluszélén van, az új majorban. Nem nagy műhely. Egyetlen helyiségből áll. A felszerelése sem a legkorszerűbb. Az udvaron félig szétszedett gépek, bántó rendetlenségben. Ez nem a szerelő hanyagságát jelenti. A hiányzó alkatrészeket ezekből a gépekből pótolják. A csarnokban szétszedve'a DT. Most javítják. Az öreg masina eddig is hűségesen dolgozott. Nyáron tolólapot szereltek rá és az építkezéseken használták tereprendezésre. Legutóbb a silót taposta. — Most kap egy gondos javítást és indulhat őszi mélyszántást végezni... — mondja a szerelő. Ügy beszél a gépről László András, mint egy élőlényről. Azt mondja, hogy tulajdonképpen a gépek élnek is. Nyáron, amikor a kombájn dolgozott, már a zúgásából kiolvasta, ha baja volt. Ott volt a géppel addig, amíg le nem arattak. Sokat vesződött vele, mert az is megöregedett már. Összesen tíz erőgépet javít, két tehergépkocsit, a kombájnt, egy cséplőgépet, és a munkagépeket. Nem nagy géppark. De egy embernek még akkor is sok, ha a javítások idején a traktorvezetők is részt vesznek a munkában. Most segítséget kap. Szerelőtársa Gordos Barna lesz, amikor elvégzi ehhez a munkához szükséges iskolát. Egyébként már ott dolgozik vele, érti is, amit végez, de a szaktudást bizonyító okmányra szükség van. Ahogyan Gordos maga is mondja: — A tanulás csak hasznára vélik az embernek. Kicsi az egyházasgergei tsz, a szerelőbrigád is kisszámú. Mégis, a nehéz körülmények ellenére, tartják a frontot. Gordos Rezső, a tsz elnöke mondta, hogy a szerelők miatt munkával még nem maradtak el, most az őszi mező- gazdasági munkáknál sem. Pedig nehéz a terep, öregek a gépek, a traktorosok váltakoznak és hiány van alkatrészben is. — Miattuk nem lesz lemaradás — erősíti az elnök. Jövőre már nekik is köny- nyebb lesz. Ha nem is sokkal, de valamivel. A tsz vezetősége úgy határozott, hogy 700 ezer forintot fordít új gépek vásárlására. Ezzel már némileg enyhítenek a szerelő, László András gondján is. A mai hallgatók összehasonlíthatatlanul kedvezőbb körülmények között tanulhatnak, igaz, a követelmények is növekedtek. A tanulni vágyói; előtt lebegjenek elődeik példái, akik erős akarattal, sokszor a szórakozásról való lemondás árán, de el tudták végezni a középiskolát. Borsos Gábor 4 ló és a lovas ábrázolása A vadászati világikiállítás proc- ramjat es látnivalóit gazdagítja a Vaj dah\inyad várában megrendezett különleges kiállítás. Nemcsak művészi élményt nyújt, hanem sokoldalúan kapcsolódik a vadászati világkiállításhoz is. A ló elmaradhatatlan társa volt a vadászoknak az elmúlt századokban, és manapság is nagyon sok hasznos szolgálatot tesz. Túl a gyakorlati kapcsolatokon, a kiállítás látogatói képzőművészetünknek számos értékes alkotásával ismerkedhetnek meg. A magyar nép történetéhez különösen sokféle módon kapcsolódik a lóval való .foglalkozás; lovaskultúránk Európa-szerte rangos helyra tarthat, igényt. Külföldi látogatóink 'Budapest nevezetességeivel ismerkedve, gyakran találkozhatnak lovak művészi ábrázolásával. Elegendő felhívni figyelmüket a millenniumi emlékmű hét vezérének lovas szobrára, Rákóczi, Görgey, és Hadik lovas szobrára. Ez a kiállítás felhívja a figyelmet a vadászati világkiállításon megrendezésre kerülő lovasversenyekre, s az első európai fogatderbire is. A múlt és a jelen kapcsolódik ös/- sze; biztosra vehetjük, ho.gy mostani sporteseményeink is ihlet ói lehetnek, vagy lesznek képzőművészeti alkotásoknak. A kiállítás szeptember 30-ig tekinthető meg. — B — NÓGRÁD - 1971. szeptember 18., szombat 5
