Nógrád. 1971. augusztus (27. évfolyam. 180-204. szám)

1971-08-08 / 186. szám

PAPKIKÁSZtlESET A dejtáfl József Attila Tsz-ben ISO holdon termelnek különböző kertészeti növénye­ket, paprikát, fejes káposztát, paradicsomot. Az első rendű cecei paprikát negyven asszony szedi a rekkenő hőségben Ho88Zfldalma* intézkedés Orvosi rendelő, üresen KeJl-e még egyszer feleslegesen Hozzávetőleges számítások szerint is legalább ötszázezer forintba került az a ház, amelyben helyet kapott a fogorvosi rendelő és az orvo­si lakás Nezsán. Szép, mo­dern, nagyablakos, tágas, Iga­zán minden igényt kielégít. Kívülről legalábbis. Mert be­lülről egyelőre teljesen üres. Lassan egy esztendeje, hogy a nézsaiak találgatják, mikor jön már a fogorvos és mikor nyílik meg a rendelő, ha egyszer megépítették. De ugyanígy várják a legéndiek, á keszegiek, az alsópetényiek, és a nógrádsápiak is. Mert öt közgéget lát majd el a rendelő — ha berendezik, Félmillió forint nagy pénz. ‘A tanácselnök, Kucsera Imre sorolgatja, ki mennyit költött az építkezésre. Elő­ször természetesen megren­delték a terveket, aztán In­tézték a beruházást, kivitele­zőt kerestek. Mivel a rende­lő célcsoportos beruházásként épült, a megyei tanács 184 ezer forintot adott. A többit — ami ugyancsak nem kis pénz — a községi tanács „gazdálkodta ki”. Ez a gya­korlatban annyit jelentett, hogy három teljes esztendő fejlesztésre szánt pénzét vit­te el a fogorvosi rendelő.,. Az építőkre nem volt pa­nasz. ök annak rendje és módja szerint megásták az alapot, felhúzták a falakat, tető alá hozták az épületet. Aztán még a múlt év októbe­rében átadták. Ezután jöttek a gondok. Mivel a vizet bevezették az épületbe, egész télen fűteni kellett az üres helyiségeket, hogy be ne fagyjanak a csö­vek. Ez még csak a kezdet volt Mert azóta a községi tanács csak sürgeti a berendezést. Az elnök személyesen futkos jobbra-balra, hivatalról hiva­talra, de hiába. A fogorvosi fűteni? rendelő felszerelése a balas­sagyarmati rendelőintézet feladata lenne. Azzal Védeke­zik: nincs pénz a nézsal ren­delőre, sokba kerül a belső berendezés,.. Pillanatnyilag így áll a helyzet. A jobb sorsra érde­mes rendelő „hányattatása” példa a hosszadalmas intéz­kedésnek, az időhúzásnak, annak a sokat bírált jelen­ségnek, amikor nincs szink­ronban a fejlesztés és a fenntartás.. Az idő sürget. Joggal tü­relmetlenkednek az öt község lakói. Annál is inkább, mert a megyéi tanács már ez év április elsejével biztosította az orvosi státust. Sőt, már az orvos személye Is megvan, aki szívesen megtelepedne a községben. Lassan augusztus közepe. A tanács igazán nem szeretné még egy télen fűttetni az üres szobákat.., — csata! — Megtalálták egymást Amikor a magyargéei ter­melőszövetkezet megalakult, Veres Márton, a negyvenötös kommunista, a járási tanács munkatársa volt. Sorra járta a huszonkét termelőszövetke­zetet és hasznos tanácsokkal segítette a gazdákat, hogy mi­előbb boldoguljanak a közös­ben. A késő éjszakába nyúló közgyűlések, csendes beszélge­tések és parázs viták után Ve­res Márton még kerékpárra kapott, s meg sem állt Ma- gyargécig. Otthon, az egyik szövetkezeti közgyűlésen idős gazdaember hozta szóba: — Itthon, a termelőszövet­kezetben is helye lenne.., Mi­nek jár be Szécsénybe Veres Márton? Tetszett az ajánlat Veres Mártonnak, és amikor a gaz­dák elnöknek választották, a kedvezőtlen adottságok, a gondok ellenére is vállalta a munkát, áz 17Ö0 holdas szö­vetkezet irányítását. Apjának 14 hold földje volt, azon dol­gozott. Aztán arra gondolt: a szécsényi járásban is gyűjtött annyi tapasztalatot, hogy bát­ran nekivághat. Öt esztende­ig vezette a magyargéei ter­melőszövetkezetet. Azt mond­ja, hogy így, a mindent meg­szépítő messzeségből sem tű­nik könnyűnek az az öt év. Az egész magyargéei határ megmunkálásához mindössze három pár lovuk volt. A gép­állomás adott gépeket, de a traktorosok nehezen boldogul­tak a meredekre kapaszkodó, vízmosások szabdalta szántók­kal. A gazdálkodáshoz szük­séges pénzt a banktól kapták. Amikor kiderült, hogy a hi­telt egyre-másra rosszul hasz­nálták fel, már késő volt. A kevés tsz-tag, aki még moz­gatható volt Magyargécben, az is kedvetlenül tette a dol­gát. Hiszen az Öt-hat forintos munkaegység-előleg sem volt biztos a szövetkezetben. — Erősebb, biztosabb kezű ember kell ide elnöknek. Idő­sebb, tapasztaltabb gazda, ak­kor talán jobban mennének a tsz dolgai is — mondtak íté­letet az ötödik nehéz eszten­dő végén a tsz-tagok. Veres Márton nem tiltako­zott a szigor ellen. Magában régen tisztázta már, hogy „kí­vülről” tanácsokat adni sok­kal egyszerűbb, mint a ter­melőszövetkezetben szervezni, irányítani a munkát. Csak­hogy az Induláskor a legtöb­ben nem gondolnak erre. Ve­le is ez történt. A nagy el­képzelésekből, tervekből, ame­lyekkel annak Idején elindult, allg-alig sikerült valamit meg­valósítaniuk. Intézkedéseit nem kísérte osztatlan egyet­értés. A szövetkezeti tagok kö­zül csak kevesen értették szándékát. Magára maradt és egyedül gyengének bizonyult a küzdelemben. Elment Salgó­tarjánba, az acélárugyárba. A szalagedzőben dolgozott, de közben elvégezte a darukeze- lő-tanfölyamot. Munkájáért becsülték, fizetése egyre emel­kedett. Tanulókat bíztak rá, hogy azok mellette sajátítsák el a szakma fogásait. Ügy látszott: Veres Márton dolgai a legnagyobb rendben vannak. De nem így a ma- gyargéci termelőszövetkezeté. Az öt év alatt, amelyet Veres Márton a gyárban töltött, egy­mást érték az elnökválasztá­sok a közöa gazdaságban. Az az ember, akit tavasszal el­nöknek jelöltek, ősszel már ki tudja hol dolgozott. Keserves próbálkozások után jutottak el újra a szövetkezeti tagok Ve­res Mártonhoz. — Te mégiscsak öt eszten­deig bírtad — magyarázták neki. — Próbáljuk meg újra... Ha komolyan vesszük a munkát, nem lehet baj,.. Így történt, hogy 1065 óta újra otthon dolgozik, a ter­melőszövetkezet elnöke, Veres Márton. Első dolga az Volt, hogy szakemberek után néz­zen, mezőgazdászt, főkönyve­lőt „hozott” a közösbe. A szakemberek, a tsz-tagok szí* vós munkába kezdtek. Állat­szállásokat építettek, jószágo­kat vásároltak, meg gépeket. A termelőszövetkezet szem­látomást gyarapodott. A ta­gok sokat dolgoztak, mégsem zúgolódtak. Munkájuk nem volt eredménytelen. A mun­kaegység értéke fokozatosan emelkedett. Kiizzadták, hogy a 16 forint először húszig kapaszkodott, később harminc, majd negyven forintra ugrott. Az öreg: város fiatal munkássága Hogyan lesz a falusi föld­műves fiából ipari munkás? Milyen hatások érik azt a fiatalasszonyt, aki a nagyma­mára bízza a fakanalat és gyermekét, naponként 20—40 kilométeres távolságról uta­zik a város ipari Üzemébe, mert önálló keresettel rendel­kező dolgozó nő lett. Egyé­nenként is nehéz lenne pon­tos választ adni arra, hogy a munka, az új környezet és a megszokott otthon hogyan for­málja az embert, mi segíti a fejlődést és ml a visszahúzó erő. De különösen bonyolult feladat azt meghatározni: mi­lyenek ma a balassagyarmati emberek. Éppen azért érde­kes és új kezdeményezés volt, hogy a balassagyarmati vá­rosi pártbizottság legutóbbi Ülésén a városban dolgozó munkások eszmei, politikai arculatának és gazdasági hely­zetének vizsgálatát tűzte na­pirendre. Az előterjesztést és a vitát Valóban széles körű vizsgáló­dás előzte meg, pártmunkások és -aktivisták járták az üze­meket, fiatalokkal és időseb­bekkel beszélgettek, kérdőívek éS táblázatok sokaságát töl­tötték ki. Kérdezgették a munkásokat és vallatták a gyűjtött adatokat. A tények többsége . önmagéért beszél, azokhoz aligha szükséges bő­vebb magyarázat. Balassagyarmat város Ipari termelése meghaladja a 800 millió forintot, az utóbbi öt év alatt megkétszereződött. Az újonnan települt üzemek gyors fejlődése olyan ipari bázist ho­zott létre, hogy a város dol­gozóinak foglalkoztatását si­került megoldani. Különösen az I960—09-es évektől gyor­sult a fejlődés, s ez arra mu­tat, hogy a gazdasági reform lehetőségeit eredményesen ki­használták. Hogyan érték ezt el, két kezük munkáján felül mit adtak ehhez a munká­sok? A Fémipari Vállalat, az Ipoly-bútorgyár, a Magyar Kábelművek és több üzem pártalapszervezete taggyűlé­seken, termelési tanácskozá­sokon, valamint tapasztalt kommunisták szavával és pél­damutatásával, arra hívták fel a munkások figyelmét, hogy észrevételeik, javaslata­ik ne csak a bérek és egyéb juttatások növelésére legyé­nek, hanem mondják meg azt is, hogyan lehetne többet és Tavaly már 103 forintot ért a magyargéei termelőszövetke­zetben minden tízórás munka­nap. Közben kétmilliót tarta­lékoltak erre a mostani esz­tendőre. — Ha nem dolgoznánk az idén, akkor sem lenne baj a fizetéssel — mondta Veres Márton. A megállapításon azonban maga derült a legjobban. Mert a szövetkezetben senki nem tölti tétlenül a napokat. Jól tudják, csak azt lehet elosz­tani, amit kétkezi munkájuk­kal megtermeltek. Dolgozik, aki csak mozdulni tud. Így aztán érthető, hogy gyorsan talpraálltak és sokkal na­gyobb iramban haladnak, mint a korábbi években. Egy sereg új gépet vásároltak az idén, traktorokat, fűkaszákat, mégsem számolnak kevesebb pénzzel a tavalyinál a szövet­kezeti tagok. Ami pedig Veres Mártont, az elnököt illeti, kedvvel vég­zi a dolgát. A bizalmatlanság, ami annak idején elválasztot­ta a tagoktól, egészen eltűnt. Szigorú, de igazságos ember­nek tartják a tsz-ben. Szigorú, ha a közösség dolgáról van szó. Igazságos és emberséges, amikor a tsz-tagok ügyében kell határoznia. Még mindig segített, ahol tudott, ahol le­hetett. Türelme akkor sem apad el, ha hosszú ideig kell magyaráznia egy-egy ember­nek, hogy jogtalan a kérése. A magyargéei tsz-tagok, és Veres Márton, végül mégis­csak megtalálták egymást. Vincze Istvánná gazdaságosabban termelni, a munkaidőt jobban kihasznál­ni, a termelést jobban meg­szervezni. A városban 14 000 ember él, négyezren az Iparban dolgoz­nak és az üzemekben foglal­koztatottak 98 százaléka nő. Ez az arány országosan is el­ismerésre méltó. Balassagyar­maton a munkások többsége nem tegen dolgozik az ipari ban, sok a nő és kevés a gyakorlat, ebből sokan azt a következtetést vonná!? le. hogy mindez meg is látszik a termelékenység alakulásán. Nem Így van. Különösen a Fémipari Vállalat, az Ipoly- bútorgyár és a Finomkötött- arugyár növelte az egy mun­kaórára eső anyagmentes ter­melés értékét. A többi üzem is erőfeszítéseket tesz a ter­melékenység fokozására, er­ről tanúskodnak a közép távú fejlesztési tervek. A munkások körében még gyakran keveredik a termelé­kenység és a munka intenzi­tásának fogalma. De a dol­gozók többsége helyesen Ítéli meg a gépesítés, az új tech­nika és a korszerű technoló­gia jelentőségét. A oorcelán- gyárban és a Finomkötöttáru­gyárban a helyi lehetőségek­hez képest is lassúnak ítélik a műszaki fejlődést és sok- szer jogosan hibáztatják a vállalati központot. Az embe­rek nagy várakozással tekin­tenek az új termelő és kom­munális beruházások elé (fi­nomkötöttárugyár, nyomda, bútorgyár, AKÓV), bár a munkakörülmények javításá­ért, a munka jobb megszer­vezéséért az üzemben is töb­bet tehetnének. Mi a legfontosabb a mun­kahelyen? Sok embert kér­deztek meg, a többség sor­rendben azt válaszolta, hogy hozzáértő szakmai vezetés, jó munkaszervezés, az anya­gi ösztönzés fokozása, ember­séges felettesek, az erkölcsi elismerés fokozása. Ezt az egyszerű munkások válaszol­ták. Elgondolkodtató és fel­tétlenül megszívlelendő; so­kan kifogásolták, hogy az in­tézkedéseket előzetesen nem beszélik meg azokkal, akiket érint. Helyesen látják a balassa­gyarmati munkások a vezetés elveit és gyakorlatát? Hogyan lehetne a vezetést eredménye­sebbé tenni? Ha jobban meg­hallgatnák a munkásokat, ha nagyobb fegyelmet tartaná­nak, ha nagyobb gondot for­dítanának a technikai, tech­nológiai követelményekre. A kérdésre adott válaszok iga­zolják a munkások hozzáérté­sét. A dolgozók 80 százaléka szakmájának megfelelő mun­kakörben dolgozik, 00 száza­léka szívesen végzi jelenlegi munkáját. Ezek az adatok biztatóak, a munkások a fo­kozódó követelményeknek is megfelelnek, megvan a kellő alap a termelékenység foko­zására, a hatékonyság növelé­sére, a munkaerő-vándorlás csökkentésére. A vizsgálat adatai és * pártbizottság állásfoglalása megállapította azt is, hegy a város üzemeiben dolgozók 40—42 százaléka vidékről jár be. Különösen sok az ingá­zó a finomkötöttárugyárban, a porcelángyárban, a Fémipari Vállalatnál és a Húsipari Vál­lalatnál. Nem a véletlennek, hanem a „szellemi kétlakiság- nak” kell tulajdonítani, hogy az említett vállalat dolgozói körében az átlagosnál gyak­rabban lehet találkozni ideo­lógiai zűrzavarral, kispolgári gondolkodással, vallásos ma­gatartással, itt gyakrabban fordul elő anyagi haszonszer­zés, gyengébbek még a kollek­tívához kötődő szálak, de gyakrabban hangoztatják, hogy ne szólj szám, nem fáj fejem. Balassagyarmat üzemeiben is akad még hiányosság, az indokoltnál nagyobb a mun­kaerő-vándorlás, de kialakul a törzsgárda és nagyon helyes, hogy a hűséges dolgozók anyagi, erkölcsi megbecsülé­sére törekszenek. Jelenleg 364 brigád 3073 tagja küzd a Szocialista Brigád címért, s közülük számos brigád már többször elnyerte a megtiszte­lő Szocialista címet. A törzs­gárda és a szocialista bri­gádtagok élen járnak a mun­kaversenyben, az üzemek ve­zetői a jövőben egyre inkább számíthatnak példamutató helytállásukra: Milyen ma Balassagyarmat munkássága és merre tart? Mit kell tenni közös ügyü­kért? Ezekre a kérdésekre olyan részletes választ adott a pártbizottság legutóbbi ülése, hogy itt most csak vázlatos összefoglalásra vállalkozhat­tunk. Ebben a városban a munkásságnak nincs gazdag múltja. De az Ipartelepítés, a jobb életkörülményekért ví­vott harc új feltételeket te>i remtett, a város és környé­kének társadalmi átrétegző- dését indította el Az öreg vá­ros munkássága fiatal, szak­mai felkészültség tekintetében kedvező alapszintet és jelen­tős gazdasági eredményeket ért el. De a munkáslétszám gyors növekedése, a faluról bejárók sokasága gondokat is ad: a gazdasági erősödést nem követte kellő mértékben a munkások eszmei, politikai fejlődése, Balassagyarmat munkássága ma még megle­hetősen több rétegű. De az ed­digi eredmények és a IV. ötéves terv célkitűzései meg­felelő alapot teremtenek a gazdasági, társadalmi és poli­tikai élet további fejlődésé­hez. A társadalmi munka ha­tékonyságának fokozására a városi pártbizottság, az alap- szarvezetek, a KISZ- és a szakszervezet megfelelő in­tézkedéseket tesznek. rm fazekas -=> „Eltűnt’9 a kasza Pilinyhen Amikor Hanzélik Ferenc, a pllinyi Aranykalász Termelő- szövetkezet elnöke az asztalra tette az idei év aratási intéz­kedési tervét, sokan kételked­tek a százszázalékos gépi ara­tásban. A tények az elnököt és a vezetőséget igazolták. A szövetkezetben befejezték az aratást és a 450 hold kalászos „nem látott” kaszát. A közös gazdaság 2050 holdas területe nagyrészt domoldalon terül el, ahol nem séta a kombájnolás, az aratógép irányítása. De ahogy az elnök mondotta, a gépészek mindent beleadtak a munkába. Hanzélik Ferenc elégedett az idei terméssel. Átlag 17 mázsás búzatermésre számíta­nak; ez a helyi adottságokat figyelembe véve, jónak nevez­hető. A járásban elsőként ér­tékesítették a leszerződött bú­zamennyiséget. — Abban, hogy ki kezdi vagy fejezi be előbb az ara­tást, vagy a gabona átadását nem szeretünk versenyezni. Nekünk most így jött ki a lépés. Versenyezünk viszont a termés minőségében és meny- nylségében — mondotta az elnök. ^ A pilinyí közös gazdaságnak nem kell szégyenkeznie. A 29 vagon gabonára — amelynek értékesítésére szerződést kö­töttek — 8 vagonnal dupláz­tak rá. Előreláthatóan a csép- lés befejezéséig 5 vagon ga­bonát értékesítenek még. Sz. F, NÖGRÁD - 1971. augusztus 8., vasárnap 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom