Nógrád. 1971. augusztus (27. évfolyam. 180-204. szám)
1971-08-11 / 188. szám
Önálló üzemből mettSkúarérmág Á nagy nyári „csúcs" idején Az északmagyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat néhány kisebb gyáregységét a közelmúltban a területileg illetékes mezőgazdasági üzemek vették át, s ezzel központi rendelkezésre melléküzemággá váltak. Így. lett az 1936-tól működő kiste- renyei téglagyár „üzemeltető szerve” a helyi Vörös Október Termelőszövetkezet. A gyár látogatásunk során az átszervezés h,ozta változásokról, másrészt — nyári „csúcs” lévén — a termelésről érdeklődtünk munkásoktól és vezetőktől. Kocsárdi Ferenc a gyár igazgatója válaszolt arra a kérdésre, hogy mit jelent tulajdonképpen a termelőszövetkezettel való egyesülés? lndoknlt-e a nyugtalanság? — Az intézkedést az indokolja, hogy sokkal célszerűbb, ha a kisebb üzemeket a szövetkezetek igazgatják. Gyakorlatilag ez nem hozott változást a gyár életében, sem műszakilag, sem gazdaságilag, sem a termelésben. De nyilvánvaló, hogy a téglagyárban dolgozók jövedelme ezek után függvénye a szövetkezet eredményes gazdálkodósának. Egy közeim ultiban készült belügyminisztériumi felmérés szerint a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek kárára tavaly 1811 bűntettet követtek el, bér a' kár összege a szövekezetek forgalmához képest csupán, tízezrélékekiben merhet», mégis figyelmeztetők aiz adatok: fokozni keü a vagyonvédelmet a szövetkezetekben. Különösen a betöréses lopások és a lopások száma növekedett; az okozott kárnak csaknem fele ezekből szármázott. Ez némi nyugtalanságot okozott munkásaink között, bár az eddigi közös munka során valamennyien meggyőződhettünk, hogy erre semmi ok S hogy a nyugtalanság is csak a hangulatban, s nem a munkában nyilvánult meg, legjobban termelési eredményeink bizonyítják. Júliusban a gyár történetében eddig még soha el nem ért értéket produkáltunk: egymillió-négyszázezer darab téglát készítettünk, ebből nyolcszázezer darabot égettünk ki, a többit a téli égetésre kazalba raktuk. A jelenleg mintegy 70 munkást foglalkoztató gyárban a lerakóbrigádot kerestük fel. Szlávik Ágostonná vezetésével a tíztagú női brigád nehéz fizikai munkát végez. Egy-egy lerakó naponta 250 mázsa nyers téglát mozgat, egy-egy nyers tégla súlya meghaladja a négy kilogrammot. Véleményüket az átszervezésről a brigádvezető-asszony összegezte: — A célunk változatlan: minél jobb munkát végezni, minél jobb eredményt elérni. Reméljük, hogy a jövőben sem ér kellemetlen meglepetés bennünket, ugyanannyi munkáért ugyanannyi bért kapunk, mint . eddig. Számunkra a megélhetés a legfontosabb — mondta, s folyAz okozott kár másik felét túlnyomórészt az üzletek megtévedt dolgozói követték el, sikkasztás, csalás, hűtlen és hanyag kezelés, rongálás stb. útján. Biztató azonban, hogy a sikkasztásnak, csalásnak, és hűtlen kezelésnek minősülő büntettek száma, s mégin- kabfo a kár összege csökkent az előző évhez képest. Csaknem kétszeresere — mintegy másféil millió forintra — emelkedett viszont az a kér, amely hanyagjcezeáésből származik, (MTI) tatta tovább gyors tempóban, a tűző napon megizzadva, a súlyos téglák pakolását. Semmi sem változik ? Ellátogattunk az égetőkhöz is. A hagyományos rendszerű körkemencéhez 80 fokos hőségben hordják a téglákat. Molnár István égetőmester: — Szeretjük a munkánkat, hiszen ilyen körülmények között, s ennyi bérért egyébként nem csinálnánk hosszú ideig. Hogy kinek a felügyelete alatt, kinek az irányításával dolgozunk, nekünk mindegy. Csak ugyanazok a feltételek maradjanak, mint idáig voltak. Utunk során felkerestük a Vörös Október Tsz vezetőit is. A termelőszövetkezet életében mit jelent az „új gyár”, s mi a véleményük á téglagyári dolgozók kívánságairól? Kántor János,' á szövetkezet elnöke válaszolt: — Sajnos, a kisterenyei termelőszövetkezet gazdálkodási lehetőségei állandóan szűkülnek. A területcsökkenés miatt indokolt a melléküzem- ági tevékenység bővítése. Számunkra nagy felelősséget jelent a gyár működtetése. Nem kívánunk semmilyen változást eszközölni aí elkövetkező időkben, s legtermészetesebb, hogy a gyár dolgozóinak jövedelmét az eddigiekhez hasonlóan biztosítjuk. Ami kizárólag a tsz-re vonatkozik; most van folyamatban a tsz-en belüli bérezésre vonatkozó rendelkezések módosítása. Egyébként indokoltnak tartjuk a bérek sürgős javítását a téglagyárban is. A nehéz fizikai munkát végzők és a függetlenített vezetők esetében már hajtottunk végre bérmódosítást. Az elhangzottak alapján nincs ok aggodalomra, s úgy tűnik a későbbiek folyamán sem keil tartani nehézségektől az együttműködésben. Ez annál inkább fontos, mert napjainkban szinte hihetetlen nagyságú téglaigényt kell kielégíteni, sajnos mind kevesebb szakmunkással. — Óné — Fokozottabb vagyonvédelmet Kulturált kereskedő— kulturált kereskedelem ,A kiskereskedelmi forgalom srtéxe 1970-ben 139 milliárd forint volt, az öt évvel azelőttinél 51 milliárd forinttal több. öt év alatt a növekedés. .. összehasonlítható árakon 53 százalékot tett ki” — állapítja meg a Központi Statisztikai Hivatalnak a harmadik ötéves terv teljesítéséről szóló jelentése S utána közli iVieg: „A kiskereskedelmi üzlethálózat, a foglalkoztatottak száma, a kereskedelem technikai színvonala nem fejlődött olyan mértékben, mint a forgalom. Elmaradt az igények növekedésétől... a szolgáltató tevékenység minőségének javulása is”. A vevő és az eladó nem azzal a szent elhatározással ébred, és indul az üzletekbe reggelenként (eladni, vágj' venni), hogy ma ismét jmeg- vívja csatáját”. Annái is kevésbé, mert a győzelem ilyen esetekben legtöbbször úgyis pirhuszi. Hiszen vevő és eladó rendszerint dolgavégezet- lenül, reszkető gyomorral, villámlő szemekkel mered egymásra, gyakran az egész napjuk elromlik. Hol van ilyenkor a mosoly, milyen vértelen bosszúnak tűnik a panaszkönyv, amely talán éppen ezért megy ki lassan a divatból. S hogyan „törlesz- szen” az eladó, mivel válaszoljon, ha sértegetik? Sétál a kedves vevő, még csupán járókelő minőségben az utcán. Bámulja a kirakatokat, repes a szíve, mekkora áruböség! Ki hinné, hogy az egész város egy nagy áruház, az egész élet egy vidám vásár. Van itt minden, ami szembajnak ingere. Meglep pően alacsony árak, fantasztikusan magas csillagászati számok, szolid kelmék, jo vonalú konfekció csillogó külföldi holmik. Béke van Békés építőmunkánk eredménye a gazdag kirakat, a vásárlókedv és a vásárlóképesség. Csábít a kirakat, húz az üzlet. Pedig lenet, el sem olvassuk: „Harcolunk az ön mosolyáért!” Bár valljuk be, jó lélektani fogás ez a felirat is, hiszen a megvásárolt cipővel, ruhával, stb-vel mi is örömet akarunk szerezni szeretteinknek, magunknak, szóval mi is a mosolyért harcolunk. Célunk tehát azonos az eladóéval. Férfiing, 250 forintért. Importáru. Elegáns szín, finom tompa fény, anyaga a seiyem- pupiinra emlékeztet. ,Hogyan viselkedik ez kérem, hogyan kell ezzel bánni?” Az eladó zavarban van, illene tudnia, hiszen eladó is, asszony is. Nem tudja. Elem, táskarádióba, 4,50-ért. Magyar gyártmány. Gyakran hiánycikk, most van, akár egy bőrönddel is hazavihet a kedves vevő. Fiatal leányzó árulja, illetve csak blokkolja, mert egyébkent — nem ért hozzá A kérdésre, hogy ilyen és ilyen rádióba jó-e ez, a leányzó a vevőre bámul, kedvesen, ártatlanul és azt mondja naivul: „Tessék megkérdezni egy szakembert.. Kcrticipn. 730 fonatért. Import. Bordó, lakk. Hatalmas rézcsőttal. A vásárló: apa és fia. A cipő — konzervatív szemmel nézve — otromba, színe bizarr, csattja hivalkodó. Dehát a kamaszfiúnak ez tetszik, most „ez a menő”. „790 forint!” — mondja az eladó. Enyhe szédelgés, taktikai megbeszélés apa és fiú között. „De akkor nem kapsz. . Egy hónapig nem mész moziba, és lemondasz. A cipőt becsomagolják, az eladónő kedvesen mosolyog, és a vevő után szól: „A használati utasítást betettük a dobozba. Tessék majd otthon elolvasni. A biokkot mindenesetre kérjük megőrizni, reklamációt csak a blokk felmutatása mellett fogadunk el”. Kedves, hogy megmondta, de miért nem itt, az üzletben, a cipő eladása előtt mutatják meg a vevőnek azt a mindentudó papírt, amelyről kiderül, hogyan kell bánni ezzel a drága jószággal? Az eladónő azt mondja, az árut délelőtt kapták meg és még neki sem volt ideje elolvasni a papírt. Különben sem meleg, sem hideg, sern víz, szóval semmi sem jó ennek a cipőnek. Kizárólag alkalmi viseletre szolgál — tudatják a vevővel. Dehát, hol van ez az alkalom? Miért nem tudja ezt az eladó sem? Talán elég is a példákból, amelyekkel azt próbáltuk bi- zonjaUra, hágj' unttt-iuaatt Salgótarján várossá nyilvánításának 50. évfordulója alkalmából film készül a város jelenlegi öreg házairól és az elmúlt 25 év eredményeiről. Képünkön: a filmesek az Arany János utcai öreg házak bontá sánál. Saxinger Árpád felvétele A lakosság érdekében Kisiparosok a szécsénii járásban A lakosság áruellátási, javító-szolgáltatói igényeit az állami, szövetkezeti szektorok mellett a magánkisiparosok végzik. A településeket járva, nem egy épület homlokzatán ott a tábla — kőművesmester, cipész, fodrász, lakatos. Közszájon csak úgy forognak, mint maszekok. Tevékenységükről faggatom a szécsényi járás legilletékesebbjét, Ágner János íparügyi főelőadót: — A járásunkban élő kisiparosok száma kétszáznegyven, ennek azonban csak 4,1 ^százaléka foglalkozik kimondottan araeiőállítással, míg a többiek a lakosság javitó-szot- gáltató igényeit elégítik ki. Arz áruelőálhtó kisiparosokkal nincs különösebb, minőségből adódó problémánk. Még járáson túl is eljutott a szécsényi kenyér híre, s kevés látogató távozik a járási székbizony még baj van az eladók szakmai képzettségével, és ez állandóan újratermeli a konfliktust kereskedő és vevő között. Ez az igazság akkor is tartja magát, ha sok minden más, zavaró körülményt is figyelembe veszünk. A tény ismert: a kereskedelmi forgalom értéke 53 százalékkal magasabb az öt év előttinél. Mennyi új áru, mennyi új vevő, s a létszám, a szakmai tudás nem emelkedett ezzel egyenes aranyban (Persze, a kereskedelmi alkalmazottak f ize lése sem tartozik az elit kategóriákéhoz, munkabeosztásukról nem is beszélve.) Magasabb az életszínvonal': a vevők megsokasodtak és kevés idő, energia jul egyre- egyre. Nagy a nyomás az eladón és gyakran a vevőn is; márpedig állandó feszültségben, robbanó hangulatban megfelelően viselkedni irgalmatlanul nehéz. Hol a kiút? A szakmai felkészültség köny- nyítene sokat, hiszen egy „jó játékos” szimultán is képes — tehát egyszerre több embernek is — felvilágosítást adni, elárulni az áruk titkait, csak úgy „fejből”, lendületből, és nem „erőből”, dühösen, kiöír- hatatlan légkört teremtve maga és embertársai számára. A vevő pedig — bármilyen ideges, vagy sietős a dolga, önmagához hasonlóan, vegye emberszámba a kereskedelmi dolgozót, viselkedjék ő is figyelmesen, kultúráltan. De írásunk fő mondanivalója most elsősorban mégis annak az ismert igazságnak az idézése, hogy kulturált kereskedelmet csak képzett, kulturált Kereskedők teremtlieinek. helyről, hogy meg ne kóstolná. A környék lakossága reggelente tömött sorokban áll a pékség előtt. Nehéz a keresletet kielégíteni. — Mi a helyzet a közületi igényekkel kapcsolatban? — A közületek ellátása nem kielégítő. Egy-két kisiparostól eltekintve, kevés úgynevezett „nagymenőnk” van, másrészt a közületi igényekre megfelelő állami-szövetkezeti kapacitás áll lekötetlenül, amivel viszont nem végeznek magánosok részére ipari tevékenységet. E tényezők együttes hatásaként megállapítható, hogy a magánkisiparosok áruellátása és közületi tevékenysége kedvező a lakosság javító- szolgáltató igényeinek kielégítésére. Ugyanakkor a közületi és lakossági megoszlásban észlelt eltolódások ellenére a közületek sem szenvedtek hiányt. — Hogyan érvényesül a kon- kurrencia a kisiparosok és egyéb szektorok között? — Az utóbbi három év adatait figyelembe véve közel húsz százalékkal növekedett a magánkisiparosok száma. Sajnos, a számszerű növekedés nem hozott lényeges változást az egészséges versengés terén. Ma még csak ott tartunk, hogy oda kérnek iparjogosítványt, ahol az érintett szakmából teljes a hiány. — Milyen szakágban javult az ellátottság? — A közelmúltban a kisiparosok száma nőtt, ezen belül legjobban az építőiparban tevékenykedőké, Az építőipari vállalatok idegenkednek földszintes csaláctí házak építésétől; nagy a felvonulás, alacsony az építési összköltség, kevesebb a haszon. A negyedik ötéves terv végére a jelenlegi negyvenöt kőműveskisiparost további huszonnyolc fővel kell növelni. Megjegyezném, hogy ezek között szerepelnek a működési engedéllyel rendelkezők is. — Sokat hallom, működési engedélyes kisiparos. Mi a különbség a kettő között? — A működési engedéllyel rendelkező szakember csak javító tevékenységet láthat el, tehát újat nem alkothat, mig a kisiparos a jogszabályban rögzített valamennyi munkát elvégezheti. Egyébként akkor beszélünk kontárokról, ha valaki jogosulatlanul végez ipari tevékenységet. Egyre gyakoribbá tesszük az ellenőrzéseket, melyek különösen az árszabályok betartására és az előbb említettek feltárására vonatkoznak. S aztán jöhet a szabálysértési eljárás, súlyos esetben iparigazolvány-bevo- nás. — Milyen terveik vannak a jövővel kapcsolatban? — A negyedik ötéves tervre reális irányszámokat sikerült kidolgoznunk. Az ipari szolgáltatások fejlesztését az elkövetkezendő időben a fogyasztás általános fejlődésével összhangban kell biztosítani. Felméréseket végzünk a járás községeiben arra, hogy kik azok a nyugdíjasok, akiknek tevékenységére nyugdíjuk meghagyása mellett is számítani lehet. — A kisiparosok számszerű növekedésének milyen hatásai vannak? — A helyzet változatlan. Hiába lesz a létszám magasabb, ha az újak csak mellékfoglalkozásként kívánnak tevékenykedni. így órakapacitásuk lényegesen csökken, s ez az építőiparra a legjellemzőbb, hiszen ismert a negye- dik ötéves terv lakásfejleszte- si terve is. — Hogyan értékeli az ipám hatósági jogkörök decentralizálását? — Ha megfelelő szakképzettséggel rendelkező, lelkiismeretes ügyintézők kezébe kerül — pozitiven. Járásunkban Szécsény, Eudár.yhalászi, Ka- rancsság, Endrefalva, Varsány rendelkezik önálló, elsőfokú iparhatósági jogkörrel. Így nehezebb az ellenőrzés, az adatszolgáltatás a nagyobb szóródás miatt, de ésszerűbb az iparigazgatást a községekben végezni. Gudányhalászit szeretném a községek közül kiemelni, ahol kifogástalan munkát végez az igazgatási előadó. — Összességében milyen- nek ítéli a járás javító-szolgáltató ipari ellátottságát? — A többi járáshoz viszonyítva, az elmondottak alapján jónak mondhafő. Ennek fő oka a kisiparosok és az egyéb vállalkozások lelkiismeretes munkája. Problémáink nekünk is vannak —, de hol nincsenek. Ha sikerül a negyedik ötéves tervre kialakított irányszámainkat teljesíteni, mi már elégedettek leszünk — fejezi be a tájékoztatást Agner János. — szabó — NÖGRAD — 1971. augusztus 11., szerda 3
