Nógrád. 1971. augusztus (27. évfolyam. 180-204. szám)

1971-08-01 / 180. szám

Kulturális Sí VO&IK* ' ŰJ KÉPZŐMŰVÉSZETI 'ALKOTÁSOK NÖGRÁDBAN. „Művészi kerítést” kap aszé- csényi Nógrádi Sándor Gim­názium még ebben az évben, Az iskolát övező kerítéssor egy részletét Marosán László szobrászművész domborművei díszítik majd. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus el­fogadta a dombormű tervet. Balassagyarmaton pedig Dó­zsa György életnagyságú mell­szobrát hélyezik el a Dózsa György úti Általános Iskola udvarában. A szobrot Nagy Géza szobrászművész készíti. TANULÓK SS ÄCSSZE- KERCjfiK. „Arra alá farag­ÜJ MAGYAR FilMEK. Elsőfii- mes rendező je lentős vállalkozá­sa a SZINDBÁD- A rövidfilmjeivel nemzetközi elis­merést elért fia­tal Huszárik Zol­tán megkísérelte a film nyelvére átfogalmazni Krú­dy Gyula eredeti stílusát, líráját. A mintegy kétéves munka befejezé­séhez közeledik, a rendező már az utómunkálatokat végzi munkatár­saival. A színes, szélesvásznú SZINBÁD-ot Sá­ra Sándor fényké­pezte. A főszerep­lő Latinovits Zol­tán. Néhány név az őt körülvevő sok nő közül: Ruttkai Éva, Pap Éva; Medgyesi Mária, Tanay Bel” la. ec— _ N ÓGRÁDI ÖSZTÖNDÍJA­SOK GYAKORLATON. A Debreceni Tanítóképző Inté­zet két hallgatója, a népmű­velő-könyvtáros szakon tanú” ló — egyébként Borsod me­nd: az ácsok.. 1 mondja az ismert népdal. Nógrádban most ismét faraghatnak. Mint ismeretes, az egész ország­ban gondot okozott az ács- szekerce hiánya, amelyet ko­rábban a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemek gyártott. Gyár­tását azonban más üzem vet­te át, s azóta nem kapható. A kovács szakmunkástanulók a Nógrád megyei gondok eny­hítésére 120 ácsszekércét ké­szítettek a kovács tanmű­helyben, s már ki is küldték őket a termelőszövetkezetek­nek, építőipari vállalatoknak. A tanulók ezzel sok örömet okoztak az ácsoknak. tál a módszertani csoport te­vékenységével ismerkedik, va­lamint a járásokban folyós népművelési és könyvtárosi, munkával. Tanulmányaik be­fejezése után Nógrád megyé­ben telepednek le. [*i NÉPI TÁNCOSOK TO. VÁBBKÉPZÉSE. A népi tánc­csoportok oktatói számára továbbképzést rendeznek jú­lius 31-től augusztus 7-ig Balassagyarmatom. A néptán- cos-továbbképzésen a résztve­vők elméleti és gyakorlati tudnivalókat szereznek. Töb­bi között számos tánc beta­nításának módszertanát sajá­títják el. A tanfolyamvezető Székely István, a gyakorlati vezető pedig Gyapjas István, a Népművelési Intézet munka­társa lesz. W DÜRiER-DOKUMENTÁCIÖS KIÁLLÍTÁS nyílt július 24- én Budapesten, a Szépművé szeti Múzeumban, amelyet a Kulturális Kapcsolatok Inté­zete és a Kiállítási Intézmé­nyek közösen rendezett. Ugyancsak közös rendezésben nyitották meg július 23-án, a Kulturális Kapcsolatok Inté­zete kiállítótermében a Hol­landia a magasból című tár­latot. Mindkét kiállítás nagy közönségsikernek örvend a fővárosban. »1 gyei — Győrfiy Sarolta, s a nógrádi Telek Ervin július 12-től augusztus 12-ig gyakorlaton vesz részt Salgótarjánban, a megyei Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pontban. A két első éves fia­AJÁNLATUNK Évszázadokon át élt a hit, hogy az Odüsszeia a vakme­rő képzelet, a meseköltő álmodozásának szülötte, még akkor is, ha — mint minden nagy műben — a leírás tömör, tár­gyilagosnak tetsző, de mindamellett színes, képletes, magá- valragadó. Az első gyanút egy nyugati kereskedő fölfede­zése keltette fel, aki halálosan komolyan vette a mű minden sorát, mintha csak egy útleírást olvasna, s ennek nyomán elutazott Ithakába, mi több Trójában történelmi hűséget iga­zoló romokat fedezett föl. Nemrégiben azonban megbízható szakember, egy fiatal régész is igazolta azt a föltevést, amit Erle Bradford könyvéből bizonyára sokan jól ismernek. A fiatal régésznek sikerült bebizonyítania, hogy Homérosz cso­dálatos eposza egy csakugyan megtörtént utazás költői vissz­hangja, Odüsszeusz útjának szinte minden állomása ma is nyomon követhető. A képernyőről most mi is figyelemmel kísérhettük az érdekes irodalmi fölfedezés szinte valamennyi részletét, kitárulkozott előttünk aa antik görög világ, mege­levenedtek a csodálatos verssorok, amelyet a magyar fordí­tás szövegébe Vojnits Imre Devecseri Gábortól vett át. A kamera elhatározta, hogy a könyv szerzőjének szegődik úti­társául a nagy és izgalmas hajóútra, s elmondhatjuk, hogy az utazás jól sikerült, talán csak a küklopszok feltámasztá­sa nem járt sikerrel. A hasonló felfedezések jó szolgálatot tesznek a nagy művek széles körű megismertetésével is. Hasznosan és jól szórakozni: ez pedig régi követelése a tévékritikáknak. A vasárnapi műsorban a délelőtt gyermekeknek szánt, változatos filmeket, filmriportokat találunk, délután pedig már 14 órakor a táncúalfesztivállal kezdődik a program, este (20.15-kor) pedig az izgalmas, fordulatos szovjet soro­zat harmadik részét láthatjuk. Végül (21.30-kor) Szabó Mag­da íróhoz látogat el a kamera. E. Gy. Bolygó hollandi, Bayrúíból Nincs „nyár”, uborkaszezon a Rádió zenei főosztályának nemzetközi műsorcsere- és művelési rovatában: sorra ér­keznek külföldről a koncert- és operafelvételek, illetve az egyenes közvetítések tervei. Meissenből a Drezdai Filhar­mónia ünnepi koncertjét kap­ták meg szalagon, Bécsből az ünnepi hetek hangversenyeit, köztük a Rafael Kubelik és Claudio Abbado vezényelte programokat is. A nyár gazdag „fesztívál- kinálatát” a holland fesztivál folytatja. Svájc, a zürichi és a lausanne-i fesztivál zenei érdekességeit küldi meg a Ma­gyar Rádiónak. A zágrábi bi- ennálé felvételei már meg­érkeztek. A könnyűzene hí­veinek rendelték meg a len­gyel opoelei fesztivál záró­koncertjét. Egyenes adásban sugározzák Bayrútból a Boly­gó hollandit. KIVÁLÓ EGYÜTTESEK TALÁLKOZÓJA TATABÁ­NYÁN. Augusztus 19-én és 20-án rendezik meg Tatabá nyán, a Kiváló Együttesek or­szágos találkozóját, amelyen Nógrád megj*ét a bányász- férfikar és a bányászzenekar képviseli. Marató Gyula kar­nagy vezetésével készül a kó­rus a találkozóra.. Mivel sza­badtéren rendezik meg a be­mutatót, a bányász-férfikórus az etaiBt napokban megkezd­te a szabadtéri próbákat Sal­gótarjánban. A férfikórust Kurucz Imnéné, a Salgótarjá­ni Állami Zeneiskola tanára kíséri zongorán. A kórus Ta­tabányáról nem tér haza, a találkozó befejeztével, hanem Harkányfürdőre utazik, ahol a szokásos nyári jutalom üdü­lést tölti. A Medúza tutaja Vcrcors, ín® álnév, egy er­ődökkel és zord bércekkel kö- Ííülvett alpesi fennsík neve, •ahol a francia ellenállók dan­dárjai harcoltak a német meg­szállók ellen. Családi neve Jean Brüller és 1902. február 26-án született Párizsban. Ma­ga mondta el magyarországi tartózkodása alatt, hogy tu­lajdonképpen magyar szárma­zásúnak is tekinthetnénk, hisz’ édesapja pozsonyi nyomdász volt. „A csend csatája” című emlékirataiból megtud­juk, hogy eredeti foglalkozása elektromérnök volt, de ké­sőbb rajzoló és illusztrátbr lett, majd a francia összeom­lás után passzív ellenállásba •vonul, s ekkor kitanulja az '-ácsmesterséget. Fiatalon az volt a vélemé­nye, hogy „e céltalan világ­ban, semminek sincs értelme és minden közömbös”, de a háború rádöbbenti, hogy „a képtelen mindenségben a gyöt­relem a legképtelenebb, kö­vetkezésképpen a leggyűlöle­tesebb, és ez a gyötrelem te­szi a háborút a legnagyobb a bszurdummá”. Első regényét, az általa ala­pított illegális kiadóvállalat adja ki, „A tenger csendje” címmel. Ezt a történetet azért írtam — mondotta —, mert a jövő színe előtt tanulságot kel­lett tenni arról, hogy egy lel­kiismeretes francia a háború kellős közepén minden gyűlö­let nélkül elhatározhatja ma- ,gát az élethalálharcra. „A tenger csendjének” nagy sikere, bár még évek múltán is bot csinálta írónak hiszi magát, arra készteti, hogy folytassa az írói tewékenysé- sget Több regényének témája az ellenállás (XJt a csillag felé. Az éjszaka fegyverei), de a jelen politika problémái is foglalkoztatják. ,^Amerre a szél fúj” című regényében pél­dául az algériai háború adja a hátteret egy politikai szél­kakas történetéhez. A ma­gyar közönség talán a „Tropi- ko médta” című művét ismeri 'leginkább, amelyben a tudo­mányos-fantasztikus történet­ben, egy nagy kérdés izgatja: mi teszi az embert emberré? Mi különbözteti meg az em­bert az állattól? S, ha erre a kérdésre, mint erre Bajomi Lázár Endre rámutat, részben metafizikus, idealista feleletet is ad (az ember az egyetlen állat, amely „gyötrő kérdése­ket intéz az éghez”), végkövet­keztetése humanista és haladó. „Csak annyiban vagyunk em­berek, amennyiben szerencsét­len sorstársainkkal vállvetve harcolunk, hogy legyőzzük a természetet.” Az ember nagy­sága, öntudatos volta sok szenvedésnek is forrása. „Ez a fájdalom, ez az iszonyat: ez a szép az emberben. Az álla­tok, amelyek ezt nem érzik, bizonyára boldogabbak. De én, a fél világért sem cserélném el ezt a fájdalmat, s még ha­zugságainkat, önzésünket és gyűlölködésünket sem adnám oda az ö öntudatlanságukért és boldogságukért.” „A Medúza tutaja” című, legújabb regénye, a lázadás és megalkuvás regénye. Maga a cím, amely egyébként regénye főhősének, Frédéric Legrand költő első verseskötetének a címe, utalás Géricault világ­hírű képére, A Medúza tutajá­ra. A Medúza zátonyra futott francia hajó, amelynek kapi­tánya és tisztjei a hajó ösz- szes élelmiszer- és ivóvízkész­letével mentőcsónakba száll­tak. és a hajó utasait minden felszerelés nélkül egy tutajon, sorsukra hagyták. Két heti há­nyódás után találta meg őket egy hajó, de ekkor már a száznegyvenki lene emberből mindössze tizenöten voltak életben, a többieket elnyelte a tenger, vagy felfalják társai. Korunk viharos óceán. A pusztaló társadalom tagjai a hajótöröttek. „Kölcsönösen felfalják egymást.” Ezeknek a hajótörötteknek életébe pillantunk bele „A Medúza tutaja” hőseinek sor­sán keresztül. Frédéric felesé­ge, Maralise, súlyos depresz- szioval keresi fel Esther Aúbagne orvosnőt. „Ha egy asszony létkében megzavaró ­NÓGRÁD - 1971. augusztusi., vasárnap MIKSZÁTH KÁLMÁN regénye nyomán irta: CS. HORVÁTH TIBOR, rajzolta: KORCSMAROS l’Ai <Kk, tíz közül kilenc esetben a férj az igazi beteg” — gon­dolja az orvosnő,* és ezért naplófeljegyzései tanúsága sze­rint elsősorban a költő és ün­nepelt író visszaemlékezéseit hallgatja meg, és rögzíti or­vosi naplójába. Frédéric Legrand kisgyer­mek korától lázad sorsa el­len. Mindig a gyávaság bű­nét fedezi fel magában, lázad családja ellen és elégedetlen­ségét gyilkosán leleplező ver­sekbe rögzíti. Mert nem haj­landó lemondani a versek nyilvánosságra hozataláról, családja kitagadja és megsza­kít vele minden kapcsolatot. A kötetnek igen jó a fogadta­tása, „a lángeszű kölyöknek” nevezik a költőt, akinek rö­videsen állandó helye lesz a Quartier Latin irodalmi kávé- házaiban, majd az előkelő sza­lonokban is. Forradalmár köl­tőként tartják számon, akinek volt bátorsága a „gyűlöllek családok, gyűlöllek társada­lom” ítéletét kimondani. Ez a forradalmi lázadás hozza kö­zel hozzá a gyönyörű Bálát, a nagy szerelmet, amely azon­ban éppen feltámadó gyáva­sága miatt nem hozza meg a várt boldogságot. A regény tulajdonképpen azt vizsgálja, hogy az ifjúko­ri tisztaságvágy, nagyotakarás hogyan lankad, el, hogy a ha­talom és kiszolgálói ellen szenvedélyesen támadó költő hogyan egyengeti útját befo­lyásos kritikusoknál tett láto­gatásokkal, hogyan utasít visz- sza megtisztelő kitüntetéseket a nagy nyilvánosság előtt, ugyanakkor beleegyező hallga­tással tűri, hogy Dessoud bá­rónő baráti köre egyengesse előtte a magas méltóságokhoz vezető utat. Psrz író nem foglal állást, (te lényegében azt a nagyon iz­galmas kérdést körvonalazza: hogyan lesznek a ma dühön­gő fiataljai néhány év múlva szelíd polgárokká. Csukly László A hét könyvei EUROPA: Alekszandr Bors- csagovszkij: Tejút (Kárpáti Kiadó, Uzsgorod). Lion Feuchtwanger: A siker. Ernest Hemingway: Szegények és gazdagok. — A folyón át a fák közé. — Az öreg halász és a tenger. Victor Hugo: A nevető ember (Kriterion, Bu­karest). Alessendro Manzoni: A jegyesek. John Updike: Ilyen boldog se voltam. MAG­VETŐ: Barabás Tibor: Napó­leon foglya — Kisfaludy Sán­dor életregénye. KOSSUTH: Eduard Calic: Ég a Reischs- tag! A jubiláló termelőszö­vetkezetekről. (Tények és ér­vek). Keresztes Mihály: Az első lépések. Makai György: Miért harcolnak az arabok? Alexandru Siperco: A Vasgár­da árnyékában. Alexander Werth: Oroszország nagy há­borúja 1941—1945. MŰSZAKI: Dr. Lugosi Armand: A for­gácsmentes alakítás gépei a faiparban. Dr. Nemesdy Er­vin: Utak és autópályák pá­lyaszerkezete. Cifra-istálló Több, mint egy éven át tar­tó gondos munkával, régi szépségében helyreállították Párádon a Cifra-istállót. A több mint százéves, fadíszítésű téglaépület a XIX. század második felében épült — a Károlyi-uradalom nagy érté­kű lovainak elhelyezésére — Ybl Miklós tervei alapján. A múlt század jellegzetes építé­szeti stílusát őrző épületet vé­detté nyilvánították, s az Or­szágos Lótenyésztési Felügye­lőség vette gondozásba. Döntöttek már rendeltetésé­ről is. A négymillió forintos költséggel helyreállított épü­letben állami méntelepet hoz­nak létre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom