Nógrád. 1971. augusztus (27. évfolyam. 180-204. szám)

1971-08-01 / 180. szám

A héten történt „Azt verek meg, akit akarok*' Strandolók várják Mátraszőllősön a vonatot. A gőzös még messze pöfög, az árnyas állomáson többen ülünk a két szem pádon. Bámészkodunk, beszélgetünk, siettetnénk az időt. A szomszédos pádon két fiatalember már hosszabb idő óta vitatkozik. Egyikük piros, virágos ingben pompázik, hosz- szű szőke haja összeragadt csomókban veri a vállát. Tiszta­ságáról akkor mondunk a legjobbat, ha hallgatunk. A másik katona, és éppen olyan, amilyennek egy katonának lenni kell. Beszélgetésüknek akaratlanul is tanúi voltunk. Annál is inkább, mert a szőke, szemmel láthatólag, a közönségnek szánta hangos megnyilvánulásait. — Én azt verek meg, akit akarok! — vágta ki büszkén, és nyomban körülnézett, vajon hallotta-e mindenki a közel­ben, milyen erős fiú is ő ... — Na, ne viccelj — cöccentett gúnyosan a katona. — Nem hiszed? — támadott a szőke. — Akármelyik bu­liba elmegyek, csak kihívok valakit az ajtó elé, aki nekem nem tetszik, aztán már megy is a bunyó. — Hozzánk is bevonult egy srác — mondja a katona. — Még jóformán be sem öltözött, már tárgyalásra vitték. Ve- rekedési ügye volt. Ne félj, nem ússza meg szárazon. Aztán ott van Dugó. Figyeld meg, ha megjön katonáéktól, nem fog verekedni az sem. — Az lehet. De én mindenkinek megmutatom! — hős- ködött a szőke. — Majd egyszer neked is elhúzzák a nótádat — veti oda a katona, aki unja már barátja „magánszámát”. — Na, és?! Ha egyszer megvernek, hogy ott maradok, ak­kor mi van? Egyszer halok meg, nem?! Erre már a katona csak a vállát vonta meg, aztán fogta magát, bevonult a váróba, ahol ismerősöket fedezett fel. A szőke egyedül maradt kinn a pádon. Harciasán tekintett kör­be, akad-e bátor legény, aki bele mer kötni. Mindenki elfor­dult, legfeljebb egy-egy gúnyos fintort kapott a szőke „hős”, a verekedő. m Eddig a sztori, melyet nem azért örökítettünk meg, hogy — a szőke legény személyében — egy típust írjunk le. A szőke nem típus, nem általános jelenség — szerencsére. De létezik, s erre nemcsak a mátnaszőllősi állomás nyúj­tott példát. Ki ne hallott volna olyan táncmulatságról, amely „bunyóval” végződött? Vagy olyan rendezvényről, ahol „ki­hívták” valakit az ajtó elé? Ki ne ismerne olyan „nagyfiú­kat”, akiknek megjelenése eleve a „zűrözést”, az oktalan és agresszív kötekedést, az ököl jog gyakorlását jelenti? Hogy miért van a verekedés, az lényegében teljesen mindegy. A fő dolog maga a verekedés, a bunyó, amelyben megmutathatják a verekedők, ki a dudás a csárdában. Ha megmutathatják. Ha akad valaki elérhető közelség­ben, akit be lehet ugratni, fel lehet hergelni a verekedésre. De olyan társaságban, amely mint fertőző betegtől, elhúzódik a heccelődőktől, nem sok babér terem a verekedőknek. Mint ahogyan leforrázva kullogott el a mátraszőllősi ál­lomásról a nagyhangú szőke is. Hátában érezte a gúnyos pillantásokat, mert egyre gyorsította lépteit. Kötekedésére — pedig próbálkozott vele — senki sem „ugrott”, nem tudta „megmutatni” mindenkinek. Ettől aztán egyszerre leeresz­tett, mint valami felfújt léggömb. Közben bedöcögött a gőzös is. sűrű korommal árasztva el a környéket. Szedelőzködtünk. A szőkére már senki sem figyelt... Szondi Márta Űj típusú mosószer Az Egyesült Vegyiművek megállapodást kötött a Szov­jet Össz-szövetségi Háztartási Vegyipari Igazgatósággal: a jövőben közösen olyan mosé- anyagokat állítanak elő, ame­lyek nemcsak tisztítják, ha­nem fertőtlenítik is a fehér­neműket Az új típusú szerre azért van szükség, mert a műanyagok elterjedésével bo­nyolulttá vált a fertőtlení­tés, hiszen ezek az anyagok nem forrázhatok, nem főz- hetők. s így elsősorban a gyermekek, csecsemők ruháinak tisztán tartása oko­zott gondot. A vegyiművek la­boratóriumában már elkészüli az első csíraölő hatású szer, amelyet a szovjet szakemberek érdeklődéssel fogadtak, és a tervek szerint a termékből na­gyobb mennyiséget rendel­nek, sőt megvásárolják annak gyártási technológiáját is. Bővítik az Ultra mosószerek családját is az Egyesült Ve­gyiművek. Ebben az évben már forgalomba kerülnek azok az újdonságok, amelyek kor­szerűbbé, kellemesebbé teszik a mosást és a tisztálkodást. Év végén kerül az üzletekbe az Ultra Marina elnevezésű, fo­lyékony mosószer, amelynek 12 különböző adalékanyaga ga­rantálja jó tulajdonságait, köztük fehérítő képességét és kézkímélő hatását is. Rövide­sen megjelenik az Ultra Sam- phon: vitaminokkal dúsított hajápolószer, valamint két für- dősamphon, amelyek közül a fenyő illatút férfiaknak, a Lux szappanokra emlékeztető fran­ciás illatút pedig nőknek ajánlják. (MTI) Főór (nem) fizetek! New Yorkban egy előrelátó étteremtulajdonos olyan üzle­tet nyitott, ahol — mint ahogy a hirdetés mondta — „a ven­dég végre megszabadulhat a civilizációs kötöttségek terhei alól”. Vagyis, egyszerűbben szólva, az étteremben kézzel lehetett enni a tányérból, vagy egyáltalán — tányér nél­kül, megengedték a — tisz­tesség ne essék szólván — bö­fögést és az ujjak használatát fogpiszkáló helyett. A szmo­kingot és az estélyi ruhát ki­tiltották. Minden nagyszerűen ment, mígnem egy este egy fiatal asztaltársaság megta­gadta a számla fizetését. In­díték? „A pénz — a civili- záció-szülte legfőbb kötöttség” — jelentették ki. Az úton már messziről fel­tűnt a kultúrház előtt szor­goskodó brigád. Közelebb haladva hallottuk a vidám dalolást, tréfálkozást, s kis­vártatva feltűnt a csoport va­lamennyi tagja. Szabó Gyula KISZ-titkár vezetésével 30 fiatal tevékenykedik ‘ azon, hogy szebb legyen a művelő­dési ház környéke. — Minden hónapban egy al­kalommal megrendezzük a kommunista vasárnapot — tá­jékoztatott a KISZ-titkár. — Ilyenkor ott segítünk, ahol épp szükség van a munkára. Persze a községi tanács, vagy más gazdasági szervek nem várják el azt, hogy a fiatalok „üresjáratban^ dől; De kinek jó ez... Elöljáróban ünnepélyesen kijelentem, hogy nagyon sze. re tetem Balassagyarmatot, a vendégszerető város egyetlen szervével, vagy hivatalával szemben sem érzek és őrzök magamban semmi ellenérzést- Gyermekkorom óta mindig szívesen és örömest mentem a „palócfővárosba”, és most mégis zseniálisnak egyáltalán nem nevezhető agyam min­den kis sejtje tiltakozik, hogy felkeressem e nemes várost. Hogy miért- Rögvest a lé­nyegre térek... Nejem, akit jelen esetben az archaizálás minden ve­szélye nélkül nevezhetek házi tűzhelyünk derék őrének, él­ve a kedvező lehetőségekkel kérelmet intézett a Tiszán, túli Gázszolgáltató és -szere­lő Vállalat Egri Üzemegység Salgótarjáni Kirendeltségéhez tartalék pébé-gázpalack en­gedélyezése ügyében- (Sem a hosszú nevű hivatal, sem a pébé-gáz elnevezése nem a jelen sorok szerzőjének bű­ne.) Dicséretére legyen mondva, a hosszú nevű vállalat az ügyintézés lehető legrövidebb útját választva, azon nyom. ban teljesítette a kérés, a helyszíni számla bizonysága szerint harminc kemény fo­rintokért a „p aj-ackfelmé- rést” elvégezte és az enge­délyt megadta. Csakhogy-. • az engedélyben úgy intéz, kedtek, hogy „a mellékelt csekken szereplő összeg be­fizetése után a tartalék pé- bé-gázpalackot a cseretele­pen a befizetési csekk »iga­zolvány« szelvénye ellenében- átveheti”. Gondolorm hogy a közel, múltban és az elkövetkező időkben nem egy sors. és honfitársam fog hasonló in­dulatokkal tűnődni a nyaká­ba szakadt engedély tiszte­letre méltó papírja felett, s mert ők esetleg nem ismerik Shakespeare mester halha­tatlan sorait, miszerint „több dolgok nagynak égen és föl­dön- mint mit gyönge elme. tek megérthetne jó Horátióm” esetleg illetlen szavakat mór. mólnak maguk elé. Miután Mátraverebély s megyénk száz egynéhány te. lepülése meglehetősen messzi esik Balassagyarmattól, miért kényszerűik jámbor polgá. rókát, hogy ily módon ve­gyenek részt az „ismerd meg hazádat” nemes mozgalmá. ban■ Nem lenne-e egyszerűbb, ha ki-ki saját települése át. vevőhelyén váltatná ki ezt a palackot is? Gondolom a vállalat illeté. késéi nagyon is tisztában vannak azzal, milyen gondot és tetemes annyagi többlet- kiadást jelent ennek az in. tézkedésnek a végrehajtása- Vagy — de ezt még feltéte­lezni sem merem —« ismerik a tréfát, miszerint valaki megkérdezi: Nem tudná meg­mondani, miért járnak ná­lunk olyan lassan a vonatok? Azért, hogy nagyobbnak lát. szód jón az ország! s kuncog­ni akarnak saját tréfájukon? Vagy netalántán alkalmassá akarnak tenni mindannyiun­kat, hogy egy hamarosan be­következő furfangosok ver­senyén bizonyítani tudjuk a szállításban kikristályosított leleményünket? De végül is, kinek jó ez. \. gozzanak. Klubhelyiség beren­dezésében, kirándulások ren­dezésében adnak anyagi segít­séget. Rácz András, a járási KISZ-bizottság munkatársa csendesen megjegyzi: — Gyuszi április óta új szint vitt a szervezet életébe. Szabó Gyula KISZ-titkárrá választása után átdolgozták az akcióprogramot. Valameny- nyi KISZ-tag rövidebb, vagy hosszabb távra KlSZ-megbí- zást kapott. Ilyen körülmé­nyek között érthető, hogy a fiatalok szívesen mennek a KISZ soraiba. A járásban el­sőként csatlakoztak a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemek felhívásához. Tervekről, fel­adatokról az alapszervezet tit­kára a következőket mondot; Csukly László Ott segítnek, ahol Huszonöt érés a forint Negyedszázados ’gSS magyar valutája, a forint 1946. augusztus 1-én, a sikeres valutareform véget vetett a pénz történetében példátlan inflációnak. A pengő teljesen elértéktelenedett, mint pénz megszűnt funkcionálni, s ez alapjában ve­szélyeztette a háborús romokban heverő ma­gyar gazdaság újjáépítését. Ilyen körülmé­nyek között, a gazdaság helyreállításának, a termelés megszervezésének nélkülözhetetlen feltétele volt a stabilizáció, az értékálló valu­ta megteremtése. 1946. augusztus elsején nemcsak az új ma­gyar valuta született meg, a stabilizációhoz kapcsolódó új árak — az akkori politikai és gazdasági adottságoknak megfelelő elosztási viszonyokat is meghatározták. Az infláció kényszerítő hatása miatt olyan időpontban került sor a valutareformra, amikor annak jó néhány fontos feltétele hiányzott. 1946-ban a termelés még nem érte el a háború előtti szint 50 százalékát sem, az alacsony nemzeti jövedelem csak alacsony kereseti viszonyokra adott reális lehetőséget. Az alacsony bérszín­vonal részbeni ellensúlyozására olyan árpoli­tika lépett életbe, amely az élelmiszerek, és az alapvető szolgáltatások — lakbér, közleke­dés stb. — árát tudatosan alacsonyan, a ru­házati és egyéb iparcikkekét pedig magasan állapította meg. A stabilizáció messzemenően sikeresnek bi­zonyult; meggyorsította a gazdaság újjáépí­tését, az ipar termelése és az ország nemzeti jövedelme néhány esztendőn belül elérte, sőt némileg meghaladta a háború előtti szintet. Ebben az időpontban — 1948—1949 táján — elvben és gyakorlatban egyaránt mód lett volna az értékarányos árrendszer kialakítá­sára, a forint pénzfunkcióinak fokozottabb érvényesítésére. Az ötvenes évek gazdaságpolitikája, fi­gyelmen kívül hagyva a gazdasági egyensúly, valamint a tervszerű és arányos fejlesztés követelményeit, az iparosítás meggyorsítására törekedett, s ez a forint vásárlóerejének ala­kulására is kedvezőtlenül hatott. 1950-ig a fogyasztói árszint minimális mértékben emel­kedett. Ettől kezdve azonban gyorsan nőtt az áruhiány, tehát az aránytalanság, a vásárló­erő és az árualap között. Az egyoldalú gazda­ságpolitikának ezt a következményét az 1951. végi általános ár- és béremelés kívánta ki­küszöbölni. E két intézkedés tulajdonképpen a valuta újólagos stabilizációját jelentette, mégpedig az 1950. évinél kb. 70 százalékkal magasabb fogyasztói árszdnten. Más fogalma­zásban : a fogyasztói forint vásárlóereje az öt­venes évek első esztendőiben igen nagy mér­tékben csökkent. Gazdaságpolitikánk a hatvanas évek elejé­től előbb a mazőgazdaságban, majd 1968 óta a gazdaság minden ágában hasznosítja az áru- és pénzviszonyok gazdaságszervező ere­jét. A vállalati önállóság pénzügyi vonatko­zásban nemcsak azt jelenti, hogy a bevételek­nek fedezniük kell a kiadásokat, ideértve az állammal szembeni adókötelezettségeket és a bankhiteleket, kamatokat is, hanem azt is; hogy minden gazdasági történés, folyamat el-, indítója a pénz, a forint. A forint nem konvertábilis valuta, s így az iránta való nemzetközi bizalom nem mérhető az árfolyam alakulásával. Közvetett módon ez a bizalom Magyarország nemzetközi hitelké­pességében tükröződik. Számos bizonyítéka van annak, hogy hitelképességünk jó, nincse­nek törlesztési, fizetési nehézségeink. Min­dennek „aranyfedezete” a gazdaság kiegyen­súlyozott fejlődése, növekvő exportképessége. A fogyasztói forintról szólva utaltunk an­nak értékveszteségére. A gazdaságirányítás reformja során a hatósági árrendszert, ve; gyes árrendszer váltatta fel; mind a termelés, mind a fogyasztás szférájában, egymás mel­lett alkalmazzuk a fix, a maximált, a korlá-; tozottan változtatható és a szabad árakat. Jo­gosan vethető fel az a kérdés, vajon ebben, a korábbinál kötetlenebb árrendszerben nem romlik-e majd az árszint növekedése követ­keztében a forint stabilitása, értéke? Nos, éppen a forint negyedszázada tanúskodik ar­ról, hogy a valutaértékekre ható árstabilitás nem az ármechanizmustól és az árrendszertől, hanem elsősorban a gazdaság arányos és egészséges fejlődésétől függ. Az árstabilitást egyensúlyi zavarok esetén — gondoljunk az ötvenes évek elejére — a fix árrendszer sem biztosítja. Az árstabilitás a gazdaságpolitika hatáskörébe tartozik. Más kérdés, hogy nincs és nem is lehetséges abszolút értelemben vett árstabilitás, mert gyorsul a műszaki fej­lődés, a termelés és a fogyasztás struktúrája folyamatosan változik, az utóbbiban állandó­an növekszik a tartós fogyasztási cikkek ará­nya. Mindennek figyelembevételével irrea­litás a valuta értékállandóságáról, abszolút árstabilitásról beszélni. A józan gazdaságpo­litikának csak az lehet a törekvése, hogy alapvető céljaival — pl. életszínvonal növe­lés. gazdaságfejlesztés —, összhangban ala­kítsa, befolyásolja a valuta értékének alaku­lását, és az árszínvonalat. Napjainkban ép­pen ezért a viszonylagos — az évi 1—2 szá­zalékkal változó — árstabilitás a követel­mény, amit egyrészt a kormány árpolitikája, másrészt az egyensúlyi helyzet megteremtését, fenntartását szolgáló gazdaságfejlesztési in­tézkedései, a népgazdasági tervek biztosíta­nak. Mellesleg a forint iránti belső bizalom erőteljes dokumentuma a lakosság takarékbe­tét-állománya, amely a legutóbbi tervidőszak­ban is megkétszereződött, több mint 42 mil- Liárdra nőtt. eredményeket hozó, de gondoktól sem mentes negyedszázad valutá­ja a forint. Megalapozta a háborúban súlyos- károkat szenvedett és szétzilált magyar gaz­daság újjáépítését és konszolidálását, segítette a szocialista gazdaság építésének minden fá­zisát és folyamatát, az utóbbi években pedig a gazdaságirányítási rendszer fejlesztésének lett nélkülözhetetlen eszköze. Garamvölgyi István 1 Üzlet az út mentén 4 „Smog faló99 A gyárnak füstje és az autók kipufogógázai valóságos csa­pást jelentenek számos nagy­városban. Ha elvegyülnek a köddel, létrejön a smos — a város felett függő „mozdulat­lan felhő”. Az NSZK-ban lé- rehoztak egy berendezést, amelynek rendeltetése nevéből — „smogfaló” — azonnal ki­derül, A berendezés 30 méte­res műanyagcsőből áll, amely üzemelés közben körív men­tén forog és a smogot sem­legesítő vegyszereket szór szét. A berendezés hatósugara saj­nos, korlátozott és még az sem derült ki teljesen, hogy a vegyszerek nem ártalmasak-e az emberre. tudnak ta: — Külön bizottság ala­kult, mely felhívást dolgozott ki a megye KlSZ-alapszerve- zeteihez, melyben versenyre hívjuk ki a VIII. kongresszus tiszteletére az alapszervezete­ket. A termelőszövetkezetben külön KISZ-alapszervezet alakult. Ennek patronálását szervezetünk elvállalta. Dol­gozunk a község helytörténe­te feldolgozásán, a jövő Ka- rancsság makettjének elkészí­tésén. Augusztusban, a KISZ VIII. kongresszusa tiszteletére kongresszusi napokat tartunk, melynek programjában nagy­gyűlés, körzeti kulturális és sportműsor szerepel. A két­napos ünnepi sorozatban nyit­juk meg Hibó Tamás fiatal képzőművész tárlatát Ipolyszög és Ersekvadkert között, a 2. számú főútvonal mentén egy zöldséges bódé húzódik meg a fák koronája alatt. A dejtári termelőszö­vetkezet jó kereskedelmi ér­zékét fémjelzi ez a mini- zöldségüzlet. Mindössze há­rom hete nyílt de máris nagy népszerűségnek örvend. Az országúton elsuhanó jár­művek nagy része egy pár percre megáll, hogy friss pa­radicsomot, vagy ízletes dinnyét vásároljanak. Mikor ott jártunk, három gépkocsi is állt az út szélén. Varga 1st. vánné elárusítónő udvaria­san és gyorsan kiszolgálja az átfutó vendégeket. Elmondot­ta, hogy van olyan napjuk, amikor 5—6 ezer forintot for­galmaz a boltjuk. A bódé háta mögött levő kertészet­ből Balga Gábor naponta több alkalommal, a kereslet­nek megfelelően, friss árut visz az útmenti üzletbe. NÓGRAD — 1971. augusztusi., vasárnap 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom