Nógrád. 1971. augusztus (27. évfolyam. 180-204. szám)

1971-08-29 / 203. szám

Kulturális ■;»; vázaik DÉRYNÉ-BÉRLET AKCIÓ. A szécsényi művelődési ház öt előadásból álló sorozatot in­dított az idei színháza évad kezdetével. Csaknem százöt­ven darab bérletet adtak el, dupláját a tavaly kiadott bér­letek számának. Főleg a nagyközség területén működő vállalatok, intézmények dol­gozói vásároltak kollektíván. A sorozat első előadása augusztus 24-én volt, Jakobi Viktor: Leányvásár című operettje. Januárban a Potya­utas, márciusban a Fáklya­láng (két előadáson is), jú­niusban pedig a Rokonok (szintén két előadáson), és a Mézeskalács című művek ke­rülnek bemutatásra. fárj BEZÁRÁSÁHOZ közeledik a Pásztói tájak, pásztói embe­rek című képzőművészeti ki­állítás a pásztói cisztercita kolostor kiállító termében. A turisták, kirándulók különö­sen nagy érdeklődést mutat­tak nemcsak „a pásztói fes­tők” alkotásai, de a Romkert és Pásztó egyéb műemlék nevezetességei iránt is. Egy- egy nyitvatartás során átlag 30—40 vendég érkezett, s ter­mészetesen a csoportosan ér­kező turistáknak alkalomsze­rűen, többször kinyitották. Az idegenforgalmi nevezetes­ségnek számító kiállítás nép­szerűsége Pásztó nagy örö­mére szolgál. KÖNYVTÁR. Két könyvtár­ban, közel ötezer kötetes könyvállomány áll az őrhalmi és hugyagi olvasók rendelke­zésére, A községi közös ta­nács évente hatezer forintot fordR könyvek gyarapítására. Az inkább fiatalokból álló tagok száma eléri a hatszázat. i*i KIÁLLÍTÁS, a hét folya­mán két érdekes kiállítás megnyitására került sor Bu- pesten. Augusztus 27-én Pál Ferenc keramikusművész ki­állítását Ambrus Tibor nyi­totta meg a Fényes Adolf-te- remben. Augusztus 28-án Az ember és a természet címmel nemzetközi fotóművészeti ki­állítás nyílt az Emst Mú­zeumban. A vadászati világ­kiállítás elnöksége, a Magyar Fotóművészek Szövetsége és a Kiállítási Intézmények által rendezett kiállítást dr. Tildy Zoltán nyitotta meg. NÉPSZERŰ kiadványok. A párizsi kommün kikiáltásá­nak századik évfordulójára megjelent kiadványok egyre népszerűbbek és keresetteb­bek. A Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltsége például csaknem félezer kötetet érté­kesített A kommün tábomo- ká-ból. A Magyar szemtanúk a párizsi kommünről című könyvről közel háromszáz példány fogyott el, de még igen sok az igénylő. Hasonló a helyzet a Viva la Kommün példányszámaival is. Viszony­lag drága, illusztrációs kiad­vány az Eget ostromló Párizs. A kirendeltség eddig csak né­hány kötetet kapott, de a mű­vet keresők nagy száma miatt, újabb kötetek beszerzését ter­vezik. SZAKKÖR. Több üj szak­kör beindítását tervezik a szécsénydek. Korábban már dolgozott a fotó- és a rajz- szakkör, s az ősz folyamán a modellezők és amatőr filme­sek csoportja kezdi meg mun­káját. PEDAGÓGUSOK vakáció­ja. A nyár folyamán közel száz pedagógus üdülését, pi­henését segítette a Pedagó­gusok Szakszervezete me­gyénkben. A beutalók az or­szág különböző szakszervezeti üdülőibe szóltak. Több járás­ban szerveztek pedagógus- csoportok részére külföldi uta­kat: az NDK-ba, Jugoszláviá­ba, a Szovjetunióba és más országokba. Tegnap délelőtt ismétlésben játszotta a Televízió a Salto mortale-sorozat prágai fejezetét. — Némi nosztal­giával nézegettük az ismerős képeket, s rájöttünk, hogy a megszokás valóban nagy úr: a sorozat végére szinte tel­jesen megbarátkoztunk a Doria családdal, még értékkü­lönbségek is kialakultak érzelmeink piacán. Van akihez Viggo áll közelebb, van akinek a bohémkedő, de nem igazi bohém Mischa a kedvence, de ugyanígy választha­tunk Francis vagy Lona közüL Számomra, bevallom, Carlo a legszimpatikusabb, nemcsak azért, mert Gustav Knuth megnyerő figurát formált belőle, hanem azért is, mert a gyenge szálú, laza cselekmény szinte kizárólag rajta nyug­szik, akárcsak a család együttléte. Saschát szándékosan kihagytam a felsorolásból, mert ő elveszítette bizalmunkat, amikor oly könnyen és indokolatlanul cserben hagyta vol­na családját. De hát félre a tréfával: ennek a filmsoro­zatnak éppen az az erénye, hogy jellegéhez illően, nem akar egymással ellentétes jellemek összecsapásával tanul- ságosnál-tanulságosabb konfliktusokat feloldani, hanem csupán Jjfcírakoztatni, amint az a -cirkuszok elsőrendű fel­adata. Ennélfogva a főszereplők, a produkciók, az artis­ták, akiknek sora ügyes, értelmes állatokkal is kiegészül. S milyen zavart okozhat, ha egy tanulékony, ügyes, okos jószág megbetegszik, azt a prágai sorozatban is tapasztal­hattuk. 9rl A mai, vasárnap! műsor á sport és a sorozatok je­gyében fogant, hiszen lesz abban Labdarúgó Pajtás Kupa döntő, kajak-kenu világbajnokság, női és férfi úszó Euró­pa Kupa, a sorozatokból pedig a Tomi és kutyája, a Sébas­tien és a „Mary-Morgane” jelentkezik, amelyekhez most már a Rózsa Sándor is csatlakozik (20,15). Az INTER- FÓRUM ’71 Ilse Garubin zongoraművésznő fertődi hang­versenyére visz el bennünket (21.10) és végül Dómján Edit ad elő kedves verseiből (21.35). B. Gy. Hajósok éneke Egyik legnagyobb elbeszé­lőnktől, Mikszáth Kálmántól származik az a megállapítás, hogy az elbeszélő irodalmat fejlődése a mesétől egyre jobban el fogja távolítani és a hírlapírói riporthoz fogja közelíteni. „A riport az egyet­len, mely a maga eredeti ter­mészetességében folyik. Leg­közvetlenebb rajzolata a való­ságnak, s azonfelül szabad és független a, szabályoktól’’ — mondotta a nagy palóc. Nos, az a tény, hogy Mol­dova György válogatott riport­jai csaknem harminckétezer példányban kerültek piacra, népszerűségüket tekintve iga­zolják a fenti megállapítást. Moldova mindössze har­minchét éves s bár egyik ön­vallomásában azt mondta, hogy eddig még nem sok ér­dekes történt vele, s egyre kevesebb a valószínűsége, hogy ezután következik be valami megdöbbentő az életé­ben, pusztán foglalkozásainak felsorolása is cáfolja a fenti megállapítás igazságát. Szedett gyapotot, volt rakodómunkás 'Komlón,- kazánszerelő és út­kövező Pesten, építőmunkás Nyíregyházán és újságíró. Ki­végezte a Színművészeti Fő­iskola drajnaturgiai tansza­kát, írt zenés bohózatot (Légy szíves, Jeromos címmel), társ­szerzője a „Szerelem csütör­tök” című filmnek. Írói pályáját novellákkal kezdte — kötetben „Az idegen bajnok” címmel jelentek meg, írt regényeket: Sötét angyal, A magányos pavilon, Malom a pokolban. Két szatíragyűjte­ményén kacagott és ugyanak­kor bosszankodott az ország. (Az elátkozott hivatal, A „La­kinger Béla” zsebcirkáló.) Moldova György tehetsége előtt a kritika meglehetősen sokszor és hosszú ideig této­ván állt. Voltak, akik nézeteit anarchistának érezték, sőt egyenesen kültelkinek, részint mert témáit iS, kőbányai lé­vén, a város pereméről vet­te, részint, mert lázongó vi­lágát valóban sokszor szövik át agresszív elemek. Ugyan­akkor azonban feltétlenül ész­re kell vennünk munkásságá­nak mélységes humanizmusát, tiszteletét az emberrel szem­ben és főhajtását azok iránt, akik az emberi méltóságért mindent megtesznek. Az út felét már megtette az, aki vonatra szállt — mondja az író — számomra az út másik felét a megismer­kedés jelenti idegen emberek életével. Sohase bírt rá riport­ra valamilyen elvi vagy po­litikai szempont, mindig tit­kos hajlamaimat akartam ki­élni legalább két-három na­pig­E riportok tengelyében, az írói érdeklődés középpontjá­A hét könyvei EUROPA KIADÓ: Cayrol, Jean: Most is hallom. Re­gény. Pausztovszkij, Konsz- tantyin G.: Északi történet. Kisregények. — Styron, Wil­liam: Feküdj üle sötétben. Re­gény. — Tnglas, Friedebert: A kis Illimar. Regény. — GONDOLAT: Wilhelm: Han­nibal. — Sfikösd Mihály: Vál­tozatok a regényre. KOS­SUTH: Kiss Artur: Az „új osztály” — fantázia vagy va­lóság? — Nyitrai Ferencné: A magyar ipar fejlődése és távlatai. KÖZGAZDASÁGI ÉS JOGI: Scsedrin, Nyikolaj I.: A gazdasági kibernetika alapjai. — Szolgáltató szám­lakeret. Személyi lakás- és kulturális szolgáltató állami vállalatok és szövetkezetek ré­szére. MAGVETŐ: Boldizsár Iván: New York percről perc­re. Ütinapló. MEDICINA: La­dányi Józsa: Sebészeti diag­nosztika a körzeti orvos szá­mára. MEZŐGAZDASÁGI: Debreczy Zsolt—Csapody Ve­ra: Télen is zöld kertek. Nyolcszázhatvam örökzöld nö­vény leírása és ápolása. MI­NERVA: Bános Mária: Kézi kötés. MŰSZAKI:Sajó István: Termometria. — Solt György: Valószínűségszámítás. Példa­tár. SPORT: Varga Pétemé: Az iskolai testnevelés játékai. SZÉPIRODALMI: Kondor Bé­la: Boldogságtöredék. Versek és rajzok + Angyal, ördög, költő. Elbeszélés. Napjaink Varsója — széles utcáival, parkjaival, tiszta le­vegőjű lakótelepeivel, korszerű lakásaival — modern város. Sokan azt mondják, hogy Var­sónak nincs „hangulata”, „tör­ténelmi levegője”, mert telje­sen új város. Igen, Varsó új, mert az épületek hetvenöt, az utak, a víz- és csatornavezeté­kek közel 90 százaléka a fel- szabadulás után épült. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a város lakóházainak több mint kilencven százaléka köz­ponti fűtéssel, hideg-meleg vízzel van ellátva). Az is igaz, hogy a város lakóinak na­gyobbik része a háború előtt nem lakott Varsóban. Régi vi­szont a város hétévszázados történelme, a történelmi nyo­mok sokasága, az Óváros, a barokk paloták, a gótikus templomok, a belváros több mint 800 műemléke. Varsót tehát újonnan tervezett, han­gulatos város, mert ahol csak lehet és célszerű, alkalmaz­kodik a múlthoz, néhány meg­maradt, vagy felújításra al­kalmas építmény stílusához. A város legfontosabb jellem­zője azonban a fanatikus él- niakarás, a bizalom, a nyu­godtság, az optimizmus. A lengyelek, a varsóiak rendkí­vül büszkék fővárosukra, ta­lán túlzottan is azok — mondta egyszer némi önkriti­kával új barátunk, a tolmács. — Az viszont igaz, hogy szin­te nem lehet követni Varsó fejlődését. A lengyelek azt mondják, hogy Varsó ősszel szép igazán. A Chopin-emlék- mű bronzarca is akkor talál­kozik egészében a Lazienki- park hangulatával. Lengyelország közelről (II.) Aki Varsóban jár nem is tudja elkerülni azt az impo­záns épületet, ami lassan úgy jelképe lesz a városnak, mint a szirén és a Visztula. A var­sóiak annak idején idegenked­tek a Palotától. Azt mondták, hogy rendkívül magas, tűhe- gyű csúcsával nem illik Varsó városképébe, „hangulatába”. Valamikor ez igaz is volt, ma azonban már tíz-tizenkét eme­letes épületek veszik körül, amelyek a Kultúra és Tudo­mány Palotájával hangulatos centrumot képeznék a város­ban. A Marszalkowska és az Ale- je Jerozolimskie keresztező­désnél épült Palota (egyéb­ként a Szovjetunió ajándéka­ként 1954-ben épült) számada­tai is meghökkentőek. Tizen­két hektárnyi területen fek­szik, térfogata közel egymil­lió köbméter és saját erőmű­vel rendelkezik. (A palota na­ponta több mint harmincezer kilowattóra energiát fogyaszt.) Falai között otthont kapott 45 intézmény — közöttük pél­dául a Tudományos Akadé­mia. A Palotában körülbelül harmincezer ember dolgozik, de a látogatók száma ötven­ezer körül mozog naponta. Az épületben hét mozi, négy ál­landó színház, múzeum, két étterem és három televíziós stúdió működik. Ezért is ne­vezik Varsó „kultúrtermének.” Az Óváros piactere a Ry­NÓCRÁD — 1971. augusztus 29., vasárnap | nek, a XIII. században épült, és külön történelme van a város történelmében. A Rynek volt Varsó kereskedelmi és politikai fóruma. Itt ítélkeztek és itt hajtották végre az íté­leteket. Itt voltak az eretnek­égetések, itt gyulladtak ki és lobogtak a könyvpusztító máglyák. A háború ezt sem kímélte, szinte teljesen elpusz­tult, de ma már ismét ere­deti formájában áll. Az Övá­ros újjáépítését — kiterjedt és heves viták közepette — 1950- ben fejezték be. Azon vitá­zott szinte az egész város —, ment mindenki szakértő épí­tésznek érezte magát —, hogy egy teljesen új városrészt épí­tenek-e, vagy a régi Óvárost építsék újjá a Rynek-kel együtt? Az új hasznosabb és olcsóbb, a régi szebb, de drá­gább feladat volt. Nos, az Öváros, a Rynek kívülről a régi, de az épületek belülről tágasak és modemek. Több mint fél év telt el a lengyel tengermelléken lezaj­lott drámai események óta. A tengerparti krízisben kifeje­zésre jutott a lengyel munkás- osztály, az értelmiség és más társadalmi csoportok, a párt­tagság és a pártonkívüliek egy részének elégedetlensége a ko­rábbi pártvezetéssel szemben. A decemberi eseményeket közvetlenül kiváltó ok az alapvető fogyasztási cikkek árának emeléséről szóló de­cember 13-i bejelentés volt. „Ezt az intézkedést anélkül hozták meg — mondotta Ed­ward Gierek elvtárs, a LEMP KB. VIII. plénumán —] hogy biztosították volna a szükséges kompenzációt az áremelést legsúlyosabban megérző, ala­csony jövedelmű családok ré­szére.” Egy biztos: a tengerparti események, az emberek fel­lépése nem irányult a szoci­alista társadalmi rend és an­nak alapelvei ellen. A decem­beri válságot elsősorban a bi­zalom válságának lehet ne­vezni. Ilyen válság alakult ki a párttagság és a pártaktívák körében is, amely mindinkább kritikusan viszonyult a veze­tőség politikájához. Lengyelországi tartózkodá­sunk egyik legszebb és leg­maradandóbb élménye az, hogy végig látogathattuk, utazhattuk teljes hosszában a lengyel tengerpartot. Beszél­gethettünk a kánikulai hőség­ben is szorgalmasan és fe- gyelemezetten dolgozó Szcze- cin-i és Gdanak-i hajógyárak munkásaival. Csodáltuk Sopot „világvárosi” idegenforgalmát. Ámultunk Gdynia szédítő fej­lődését látva. Láttuk azt is, hogy a lengyel tengerpart szebbnél szebb üdülőiben — elvonulva a munka minden­napos zajától —, hogyan pi­hennek, üdülnek szinte önfe­ledten, elégedetten a városi munkások, és a falusi parasz­tok. A tengerparti utunk első ál­lomása Swinoujscie volt. a „Napfénypart” egyik legszebb üdülővárosa. Részben Uznarn-, részben a Wolin-szigeten fek­szik, közvetlenül a lengyel— NDK határ mellett. Itt, Swi- noujscie-ben láttuk Lengyel- ország legnagyobb hajóját: a Manifest Lipcowi-t. A hajót nemcsak kívülről láttuk, de azon kevesek közé tartozunk, akik belülről is megnézhettük. A hajó navigációs tisztje — éppen ő volt az ügyeletes tiszt — fogadott és mutatta be nekünk a hajót, ami éppen egy japán útról tért haza. A 255 méter hosszú, közel 50 méter széles és 22 emelet ma­gasságú hajó számunkra szen­zációs látvány volt. A hajó a legmodernebb navigációs eszközökkel (automaták), spor­tolási lehetőségekkel (úszó medence, szaunák stb.) van felszerelve. Ütünk következő állomása Szczecin volt. Megcsodáltuk a Tobrucki tér felett az orvos tudományi egyetem épületé­nek magas tornyát, a Vajda sági és a Városi Könyvtár neogótikus épületét, a Dwrcwa utcán a barokk stílusú Brama Portowa-t (Kikötői Kapu), az Óváros egyik leg­szebb utcáját, a Wielka ut­cát és végigjártuk a — mi méreteink szerint hatalmas területen fekvő — hajógyárat. Aztán újabb úti állomásaink: a Wolin szigeten fekvő Mied- zyzdroje, Rewal, Kolobrzeg, Mielnó, Koszalin, a „hármas­város” (Gdynia, Sopot, Gdansk), Malbork, Elblag majd ismét Varsó. Sok-sok gyönyörű város, sok-sok em­lék, élmény, de ki győzné mindezt leírni, elmondani. Szlezák István (Folytatjuk) ban emberi sorsok állnak. Az 1956-os mohácsi árvíz króni­kájával kezdődnek. Ügy mu­tatja meg az emberi helytál­lás hőseit, hogy egy nagyon szép költői hasonlat keretébe állítja. Elmondja, hogy az egyik árvíz pusztított a köz­ségben, ahol teljesen megszűnt az emberi élet, minden este kigyúltak a lámpák a víz fö­lött, mert elfelejtették a köz­pontban „lekapcsolni” a köz­séget. Majd az egyszerű embe­rekről beszél, akikről „nem ri­portot, és nem is novellái* akart írni, „csak hat embert lerajzolni, hat lámpát a víz fölött.” Majd folytatja a konzerv-: gyári emlékekkel, megismer­kedhetünk a vásározók végnap­jaival, a vidéki zálogházak életével, a ki- és betelepített baranyai falvak népével. Az utolsó három-négy év­tized hazai történelmének sok­sok eseménye örökítődik meg tolla nyomán, látjuk az em­beri életeket felkavaró nagyi mozgást, az ember és a tár­sadalom gyakran tragikus cB-j alektikáját. „Azon tűnődök — írja egy helyütt —, hogy nem beszél­hetek Magyarországon öt em­berrel úgy, hogy ki ne derül­jön, legalább egyiküknek tönkre tette az életét a hábo­rú vagy a személyi kultusz túlkapásai.” A kiskörei riportokban épR pen úgy találkozunk kisiklott és visszatalált életekkel, mint az erdei munkások között, vagy a mohácsi mesterek ki­halásra ítélt munkája dicsére­te közben. Közhely már, hogy Moldova kiváló riporteri munkája so­rán nemcsak ezt a műfajt emeli a köznapi publicisztika feletti irodalmi magasságba, hanem ugyanakkor nyersanya­got is gyűjt, hogy egyes alak­jai elbeszélésekben teljesed­jenek ki. Nem tagadja meg Moldova ebben a kötetében a benne elevenen figyelő szatirikust sem. Fűrész József kötőmes­ter szájába adja a munka­morálról szóló megállapítását: „Mint tudnivaló a szocia­lizmusban a következő típusú dolgozók vannak: először is az ötujjasok, akiknek mind az öt ujjúkkal meg kell fogni a kalapácsot, a kaszát. Aztán a négyujjasok, akik a négy Uj­júkkal viszik a utcán az ak­tatáskát, a háromujjasok, akik a feketekávét kavargatják, a kétujjasok, akik jelentkeznek, hogy ők tudnak valamit és el akarják mondani, végül az egyujjasok, akik azzal az egy ujjúkkal ráböknek a munká­ra: nesze, csináld!” Moldova szíve szerint az „ötujjasok” pártján áll, az 5 emberi helytállásuk érdekű, hozzájuk akarja hasonlóvá tenni a világot. S ha vannak is a kötetben vitára ingerlő írások, mint például a javító­sok életéről szóló „Tetovált kereszt” összességében irodal­munk gazdagodását jelenti ez a kötet, s világunk igazabb megismeréséhez segíti az ol­vasót. Csukly László Fotópályázat ötven éve város Salgótarján címmel rendez kiállítást a Jó­zsef Attila megyei Művelődési Központ és a nógrádi fotóklub. A kiállításon minden Nógrád megyei fotózó részt vehet. A kiállítást két kategóriában rendezik: az Ötven éve város című kategóriában a város fejlődését, embereinek meg­változott életét bemutató ké­pekkel lehet pályázni. A má­sik kategória témája kötetlen. A tíz fekete-fehér művészi ér­tékű képeket 1971. november 1-ig kell megküldeni a műve­lődési központ fotóklubja címére. A nyilvános zsűrizés november 5-én lesz az MNK klubhelyiségében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom