Nógrád. 1971. augusztus (27. évfolyam. 180-204. szám)

1971-08-29 / 203. szám

Pártmimkásszív és értelem Ajtaja mindig nyitva volt A boldog Ryshter házaspár a gdanski utcán sétáltatja az ötös ikreket. A kicsinyek szemlátomást szépen fejlődnek Marika, a szelei rÁz 13én kevés esS esetit Mátraszelén. Egyszer kiadó­sán. Telehordta iszappal a falu közeE>ét. Fekete felhő sza­kadt a község feletti meredek­re, onnan meg hegyet mosva, le az ár az úttestre. Mindig így van Szelén, zivatarkor. Mire az idő elcsendesedik, iszaphegy púposodik a főúton. Ha abba beleszalad valame­lyik eszeveszett autós, a nya­kát töri. Azért lélegzett fel a tanácselnök, amikor a kisze- sek elvállalták, hogy jó pén­zért letakarítják az úttestet. Egy vasárnap délelőtt végez­ték el a munkát, úgy, hogy nyoma sem maradt a vihar­nak. -A fiatalok még jól is szórakoztak. Mint a színpa­don, nézték őket a falubeliek. Tóth Vili, a klubfelelős na­gyon elégedetten jelentette kis ' — Nekünk megérte a hír­névért is, de a húsz darab pi­rosért is... Ennyit kaptak, amit őriz­gettek, gyarapítgattak és a közelmúltban elutaztak belőle Miskolcra, Tokajba, Sárospa­takra. Huszonnégy fiatal há­rom napra elment a község­ből. Mátraszelén ilyen még nem történt, hogy a szülők három teljes napra és két éj­szakára húsz évet be nem töl­tött lányokat, fiúkat elenged­jenek. Az érkezésük estéjén tele volt az utca a várako­zókkal. Mustrálgatták, éles te­kintetekkel kutatták a fiatalo­kat, nincs-e változás rajtuk. Nem volt, legfeljebb annyi, hogy nagyon-nagyon jókedvű- ek voltak. Érthető is. Eljutni a faluból új tájakra, felejthetetlen. Az­tán a jókedv, ami ilyen tár­sasutazással jár. Már a vonat­ban derült lett körülöttük a hangulat. Páldi Karcsi a kedv­csináló, megtalálta öregapja régi kalapját a padlás egyik csücskében és a vonatban fel­tette, hippinek álcázva magát. Jól is mozgott hozzá. Megtelt derültséggel, a kupé mindad­dig, amíg az egyik állomáson fel nem szállt egy kimért, idősebb asszony. Pont hozzá­juk nyitott be. Karcsi megfe­ledkezve öltözékéről, udvaria­san felállt, hogy átadja helyét. A hölgy megvetően nézett a fiúra: — Én, a huligántól, helyet sem fogadok el. Egy pillanatra megfagyottá jókedv. A vonatkerék csatto­gott. A hölgy távozni készült, amikor Kaxcaag Marika, az utazás szervezője, udvariasan közbeszólt: — Bocsánatot kérek, huli­gán nem adja át a helyét idő­sebbeknek. Ez az öltözködés csupán játék... El is múltak a kínos per­cek. Űtitársuk is felengedett. Aztán jöttek a felejthetetlen tokaji órák. Fürdés a Tiszá­ban, szolid poharazgatás a Tavernában. Múltat idéző sé­ta a sárospataki várban. És mindezt jókedvűen és nagyon fegyelmezetten, mert Mariká­nak és Mátyus Imrének, akik felelősséget vállalva a cso­portért, indultak el erre az útra, a vonati piciny kis in­cidens tanulságul szolgált Ilyen csodálatos három nap után hazatérve Mátraszelére, teljesen érthető a fiatalok jó­kedve. A felnőttek is velük örültek. Egyetlen rossz szó nem hangzott el a kirándulás­ról. Bár Karczag Marika be­vallja: — Tartottam alttól, hogy kí­sérik utunkat elmarasztaló megjegyzések... Nem úgy történt Mariká­ban nagyon bíznak a faluban. Most érettségizett, de már felnőtt felelősséggel formálja kortársaát. Nemrégiben Földi István, a községi párttitkár ünnepélyesen nyújtotta át neki a párttagsági könyvét A köz­ségben a legfiatalabb párttag Karczag Marika, a KISZ- alapszervezet titkára. Ugyan­olyan ő is, mint a többi tizen­nyolc éves lány. Szép az ar­ca, kék szemében tisztasága. Amit beszélgetve felidéz, emlékezetes a számára: Esztendőkkel ezelőtt az ifjú­sági szervezet széthullott Mát­raszelén. Élettelen maradt a művelődési otthonuk. Céltala­nul bolyongtak a fiatalok. így tartott évekig, amíg Karczag Marika összefogott Kovács Irénkével és megszólaltattak egy magnetofont a kultúrház egyik kis szobájában. — így kezdtük él ketten, lettünk tizenhatan, és most harmincnyolcán vagyunk.. . — mondja a lány. Alig egy esztendeje ennek. Közben Marika még az isko­lában megfázott, és hosszabb ideig betegeskedett is. Ezalatt volt ideje gondolkodni azon, hogyan fordítsák a zenére összesereglett fiatalokat a mé­lyebb gondolatokra, komo­lyabb témák felé. Kezdetben csak néhányan, vitatkoztak a lány világ sorsáról. Az vett benne részt, akinek kedve volt hoz­zá. Akit nem érdekelt a vita, az magnózatt. Minél többet is­mételték a vitát, annál töb­ben fordítottak hátat a zené­nek. Később már a magnót is kikapcsolták. Aztán néhány hét után hazajöttek KISZ- tagnak olyanok is, akik má­sutt voltak tagok, erősödött szervezetük. — A fiatalok fogékonyak, ha kedvükre való tennivalót kapnak — mondja a titkár­lány. Karczag Marikáéfc pedig gondoskodnak, hogy legyen kedvükre való. Télen szorgal­masan tanultak. Nyáron, ami­kor szükség volt rá, munkát vállaltak. És most országot látni voltak. Mátraszelén, ahol még soha meg nem történt, a szülők útjukra bocsátották gyermeküket. Mert bíznak bennük! Karczag Marikában is, aki a fiatalokat vezeti. Bobál Gyula Tragikus esemény színheJ lye volt tavaly Érsekvadkert: a pb-gázrobbanás szinte elsö­pörte a föld felszínéről Grez- ner Lajosné házát. Súlyos sé­rüléseket szenvedett a fiatal - asszony is. A csaknem egy évig tartó kórházi kezelés nemrégiben ért véget. Amint elterjedt a híre, hogy Grezner Lajosné hazajö­het, megmozdult az egész fa­lu. Segítő kezek nyúltak a szerencsétlenül járt Grezner család felé már korábban is; gondoskodtak a nyolcéves Ágiról és a négyéves Kriszti­náról. Ahol a Grezner család gondjain kellett enyhíteni, ott volt a tanács, a párt, a nőbi­zottság, a Népfront, ott volt mindenki. Mielőtt a fiatalasszony ha­zaért, Csabák Ferenc, a köz­ség KISZ-titkára összehívta a vezetőséget. Először egymás között vitatták meg, milyen javaslattal álljanak a tagság elé, majd összehívták a tag­gyűlést is, hogy szélesebb körben is megtanácskozzák: mit tehetnének a fiatalok Grezner Lajosné családjáért. Száz szónak is egy a vége: gyorsan döntöttek a kiszesek. A lányok takarítást, bevásár­lást vállaltak, a fiúk szerelé­si munkákban fogják meg a Elvtársai, barátai felkö­szöntenék, és mert róla, az ő ünnepléséről lenne szó, elfo- gódottan megköszönné, hogy a hetedik x-ét észrevettük. Dömötör ' Ferenc augusztus 30-án töltené be 70. életévét. Érsekújvárott, 1901-ben szü­letett. Édesapja vasúti fékező, öt gyermeket nevelt. A leg­idősebb, János után Ferenc, majd Lajos következett. Ma­riska és Iluska, a lányok vol­tak a fiatalabbak. A népes családot 1916-ban nagy gyász érte. Fékezés közben az édesapa leesett a vasúti kocsiról és a vonat kerekei kettévágták. A tragédia megrázta a csa­ládot. Ferenc mégis — amikor 16 éves lett — édesapja he­lyébe lépett. A fiatal vasúti dolgozó bejárja az egész or­szágot. Megismeri Komáro­mot, Győrt, Miskolcot, Salgó­tarjánt, és Budapestet is. A városokban, falvakban, gyá­rakban nyitott szemmel ész­reveszi az ott élő, dolgozó munkások sorsát. Érzi az ösz- szefogás fontosságát, és 1918- ban a szülővárosában belép a szociáldemokrata pártba. A Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltása Budapesten éri. Szervez, agitál és beáll vöröskatonának. Cselekedete még nem átgondolt, nem eléggé tudatos. Az események viharában nem látja világo­san az összefüggéseit annak, ami 133 nap alatt Magyaror­szágon lezajlott. A proletárdiktatúra után internálják. Az 1920-i triano­ni szerződés aláírását követő­en — élve a lehetőséggel — visszatér a Szlovákiához csa­tolt szülővárosába. m Á' Nyftra melletti kis vá­rosban ismét a vasútnál ke­resi a kenyerét. A szervezke­dés, a politikai mozgalom mindinkább elválaszthatatlan része életének. Amikor a Csehszlovák Kommunista Párt 1921-ben Érsekújváron is zászlót bont, ő is ott van az alapító tagok között. A pozsonyi Munkás Üjság leve­lezője és terjesztője. A Mun­kás Újsággal való foglalkozá­sa közben ismerkedik meg Somorjai Terézzel. A barát­ságból megértő házasság lesz. Kommunista tudatában 1934-től mérföldes előrelépés történik. A CSKP megbízásá­ból két évet a moszkvai marxista—leninista főiskolán tanul. 1940-ben Dömötör Ferenc hatvanadmagával rendőrkézre kerüL Először a komáromi, majd a győri börtönbe zár­ják. A győri bíróság három dolog végét, és intézkednek,' leveleznek, szerveznek. Berényi Gizi, Dombai Margit, Híves Ilonka takarítani jár Greznerékhez, alkalmanként magukkal visznek másokat is. Hornyák Endre tévéantenna szerelését vállalta magára. Ott jártunkkor titok volt, de most már bizonyára nem rontjuk el a meglepetést, ha eláruljuk: rádiót készültek venni a fiatalok. Már gyűj­tötték a forintokat. — Tűzhelyet, fürdőkádat is szeretnénk vásárolni — mondja Csabák Ferenc. — Már megindult a ZIM salgó­tarjáni gyárával á levelezés: vajon tudnának-e segíteni eb­ben nekünk? — S honnan kerül rá pénz? — Majd dolgozunk érte. Már jártunk a tanácson, tár­sadalmi munkát kértünk. Árokásást, terepegyengetést, amit különösebb szakértelem nélkül bármelyikünk megcsi­nálhat. A munkánkért kifize­tett pénz bizonyára elég lesz a vásárlásokra. — Ami a tennivalót illeti, abban nem lesz hiány, — bó-; és fél évi fegyházzal sújtja. És amikor Ferenc és Teréz már majdnem találkozhatná­nak, a Horthy-rendőrség is­mét közbelép. 1944 őszén Te­réz kerül börtönbe. — A felszabadulás utáni hetekben semmit sem tudtam Feriről és négy gyermekünk­ről. Mindenütt érdeklődtem... És, amikor eljutottam Buda­pestre, akkor a Magyar Kom­munista Párt Köztársaság- téri székházában derült ki — emlékezik Teri —, hogy férje pedig őt „körözteti”. — Egy­másra találtunk. A gyerekek is előkerültek. Most már együtt utazhattunk Salgótar­jánban. Az ízig-vérig munkás­megyében a proletár bányá­szok és a szegényparasztság körében az országban elsőnek szerveződött a Magyar Kom­munista Párt megyei titkár­sága. Salgótarjánban és a megyé­ben Dömötör Ferencet sokan ismerték. Az illegális munka számos szála fűzte a szoros, elvtársi barátságot. Dömötör Ferencet választották meg el­ső kommunista megyei tit­kárnak. Felemelő érzés volt a legá­lis párt első lépéseinek a megtétele. A munkaidőnek nemcsak kezdete, de vége sem volt. Szerveződött a Ma­gyar Kommunista Párt, a termelés, és alakult az új rend. Az emberek nagyobb része megértette, hogy a há­ború okozta sebek gyógyítá­sához idő kell — mások tü­relmetlenkedtek. Az MKP megyei titkársága az új élet szervezése közben ezernyi ügyes-bajos emberi dolgot intézett. A háborúban elkeveredett családtagok fel­kutatása, a földosztás, egy- egy iskola, kórház rendbeté­tele, a termelés folyamatáról való gondoskodás, mind, mind a napi munkához tartozott. És előfordult, nem is ritkán, hogy a falusi parasztemberek dolgaik intézéséért hálájukat élelemmel akarták kifejezni. őszintén szólva, néha-néha a Dömötör családnak nagyon lint rá Érsekvadkert tanács­titkára. — Körülnézünk, mit lehet csinálni, aztán könnyen megeshet, hogy még válogat­hatnak is a kiszesek. Grezner Lajosnét otthon találtuk. Valószínűtlenül vé­kony fiatalasszony, szinte át­tetsző a teste. Nehezen jár, a lába még nem jött egészen rendbe. A váratlan látogatás feliz­gatta. Tüzes rózsák nyílnak ki arcán, tenyerével próbálja hűteni izzó homlokát A konyha tisztasága és rendje a patikával vetekszik, látszik a gondos kezek nyoma a szo­bán is. — Éppen most raktam ki­csit össze — int kezével a fiatalasszony. — Persze, csak a könnyű munkát tudom csi­nálni. Az orvos szerint még néhány hónap kell a gyógyu­láshoz. Azt mondta, nagyon szépen javul a Iában... — A gyerekek? — Most várom őket, már itt kellene lenniök. Nyaralni voltak, ma jönnek haza. is kellett volna az ajándék^ ba hozott hús, zsir, cukor, liszt, bab, borsó, káposzta — idézi fel salgótarjáni emléke­it Teréz, majd így folytatja: — Feri az élelmet sohasem hárította el, hanem minden esetben egy munkatárs kísé­retében — a kommunista nő- bizottság szervezte városi bölcsődébe és óvodába küld­te. .. Az ezernyi gond közepette; az ipari és mezőgazdasági termelés annyira fejlődött, hogy 1946. augusztus 1-én megszülethetett a jó forint. Az infláció felett aratott győ­zelem örömére Salgótarján­ban 25 ezren gyülekeztek. A város és a megye lakosságá­val Dömötör Ferenc ott ta­lálkozik utoljára. 1946 őszén Észak-Dunántúl központjá­ban, Győrben veszi át a me­gyei titkári tisztséget. l*J Az MKP megyei bizottsá­gának győri, Lenin-úti szék­házában folytatódik az, ami Salgótarjánban abbamaradt. f*l Á személyi kultuszból táp­lálkozó törvénysértéssel 1949 júniusában Rajk Lászlót ko­holt vádak alapján letartóz­tatják, és röviddel később halálra ítélik. Megindult a tisztogatás gépezete. Dömötör Ferenc, aki három héten át szállást adott Rajk Lászlónak, nem maradhat magas párt- politikai tisztségében. A Föld­művelésügyi Minisztériumba helyezik, majd 1950-től Hel­sinkiben nagykövetként kép­viseli hazánkat. Á bizalmatlanság és a két­kedés sem töri le. Optimista hitének csak az 1954-ben be­következett halála vetett vé­get. m Sokszor voltam vele csa­ládja körében is. Gyermekei­nek ő volt a legjobb barátja. Órákig tudott velük önfeled­ten játszani. Ez — mondta, nem is egy alkalommal — fe­ledteti a napi munka fára­dalmait, felüdít és új erőt ad. Ä feleség Dömötör Ferenc eltávozása után is úgy beszél párjáról, mint akivel a csa­ládi gondokat, a munkát, az örömöket mindig meg lehetett osztani. Az idő múlásával leginkább úgy emlékszem Dömötör Fe- rencre, mint akinek ajtaja és szíve minden dolgozó előtt mindenkor nyitva volt Ezt tartom a legértékesebb em­léknek. Lónyal Sándor Ä falura; a segítőkész em­berekre terelődik a szó. — Nem is tudom megmon­dani, ki miben segített — in­gatja fejét Greznemé. — Mindenki mellettem állt. Igen, csak így tudom monda­ni; mindenki, az egész falu. A baleset előtt Grezner La­josné az érsekvadkerti böl­csődében dolgozott. Az ebé­det most is a bölcsődéből hozzák át. — Oda is szeretnék vissza­menni, nagyon jól éreztem ott magam. Csak már egészen rendbe jönnék; hogy dolgoz­hatnék! Ha vihar van, fedél alá térek, ha társam bajba van, segítek. Ezzel a magától ért- hetődő természetességgel nyugtázza valamennyi érsek­vadkerti a tényeket, össze­fogtak egy család boldogulá­sáért, s ez számunkra olyan természetes volt, mintha csak a saját családjukért dolgoz­nának. Greznemé és a két kislány jövőjét gondjába vette Érsek­vadkert. Szendi Márta NÓGRÁD — 1971, augusztus 29., vasárnap 5 Ha társunk bajban van

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom