Nógrád. 1971. augusztus (27. évfolyam. 180-204. szám)

1971-08-28 / 202. szám

Fio gadó szobán kb 61 Elveszett évek Még ma is foglalkoztat, s amelyet 6 biztosított, vívott ki kavarog gondolataim között részemre, munkájával, ember- annak az asszonynak elbeszé- ségével. özvegyen is tudtam, lése, aki még egy májusi dél- számíthatok rájuk, segítettek előttön jött el hozzám, hogy rajtam, kérni sem kellett. És, tanácsomat kérje. A májusi nap azért is emlékezetes, mert az asszony — akit nem neve­zek meg —, ez idő tájt tartotta volna tizedik házassági év­fordulóját második házasságá­ban. Az évforduló megünnep­lésére azonban — mint mon­dotta — nem került már sor, megromlott házaséletük miatt. Elbeszélte együttlétük egy részletét, szinte akaratlanul, de olyan gyorsasággal, hogy nehezen követtem és fogtam fel a szóáradat egy-egy epi­zódját. Jól emlékszem e ked­ves középkorú nőre, aki ke­reste, kutatta tekintetemben: vajon megértem-e őt. S annak jeléül, hogy folyékonyan értet­tük egymást, most közreadok szavaiból néhány gondolatot annak előrebocsátásával: va­lós, mai történet. S nem akár­milyen történet, hanem elret­tentő mozzanat a javából. Ar­ról szól: hogyan lehet vala­kiből, aki nemrég még egész­séges, jó kedélyű és dolgos ember volt, idegileg teljesen kimerített, elkeseredett, és remegő roncsot csinálni. — Senki ne menjen férj­hez másodszor — ezt tudom ajánlani saját tanulságaim­ból. Sőt, ha most lennék fia­tal, egyáltalán nem sorolnám a házasságot, elérhető céljaim közé. Az első férjem nagyon most... nem mernék elébük kerülni, s ha kérdeznék is, tit­kolnám elrontott eletemet. Férjhez mentem másodszor, pedig nem akartam. Férjem szinte bűvölt akikor szereteté- vel, szűnni nem akaró ud­varlásával. Ekkor még nem sejthettem, s gondolni sem mertem volna, miért a nagy lelkesedés. De most már tu­dom. Olyan ember az én uram, akinek a vagyon a min­dene. Nekem akkor már állt a házam, bár volt még mun­ka rajta, amolyan szépítés, csinosítás. Rendbe tettem. Magam is annyit dolgoztam, míg kész lett, mint a barom. A szomszédok csodáltaik mun­kabírásomat. Minden anya­gink megvolt. Csak a bol­dogság fogyott el oly gyorsan mint a jó falat. Ennek is, meg a munkának is betege let­tem. Egyik betegség a másikat követte. Egyszer már olyan beteg voltam, hogy végrendel­keztem is. Férjem eldurvult. — mit ér már egy beteg asz- szony —, hangoztatta. Nap- minit nap rosszabb lett hoz­zám. Azt mondták, visszajár az elsőhöz, de engem ez sem érdekelt. Üt, ver. Állandó rettegésben éleik. Szóltam a hatóságoknak is, hogy védje­nek meg. Azt mondták: Míg jó ember volt. Munkahelyén vér nem folyik, nem avatkozhat­azt mondták róla: a -főnök ..jobbkeze”. Ilyen embernek ismerték, és szerették. Halá­la után én is éreztem, érez­tették velem a tiszteletet, nak bele. Ezt is megértem én. De mi lesz velem? Most foly­nak a vagyonmegosztási tár­gyalások. Rám nézve lesújtó és lehangoló lehet. Ügy néjs Kulturális delegáció utazik Kemerovóba A Szovjet Újságíró Szövetség Kemerovói Területi Szerveze­tének meghívására Nógrád megyéből kéttagú kulturális delegáció utazik szeptember közepén Kemerovóba. Az uta­zás célja a két testvérterü­let közötti irodalmi kapcsola­tok bővítési megbeszélése. tagjai mgebeszéléseket foly­tatnak a Találkozás — Vsztré- csa című két nyelvű antoló­giáról, amely 1972-ben Buda­pesten, a Corvina gondozásá­ban lát napvilágot, s megvi­tatják a Palócföld, illetve a kemerovói irodalmi antológia lehetőségeinek együttműködésének lehetősé- A küldöttség geit. ki, ha nem tudok fizetni az értékelésnek megfelelően — már pedig miből? —, soha nem dolgoztam fizetésért. És most nagy összegről van szó, lakást, albérletet kereshetek magamnak. Márpedig „tíz kö­römmel” ragaszkodom ahhoz, aminek még az első férjem­mel vetettük meg az alapjait. Nem tudom, mit csináljak, ki segít rajtam? Nem elég ne­kem a betegség, ha belegon­dolok földönfutó válhat belő­lem. Nemcsak tőle, sok asszony­tól hallok azóta is ilyen, és hasonló panaszokat. Ezekre is kell megoldást találni. Senki ne legyen kiszolgáltatott, csak azért mert nő. Persze, azt is meg kell mondani, hogy ki- nek-kinek saját magának kell a kiutat megtalálnia. S ez a nehéz! Mert nem elég az igaz­ságszolgáltatásra apellálni. Az egy-egy ilyen ügyben hozott legigazságosabb döntés sem lehet elégtétele az elvesztett éveknek, amelyek már vissza nem hozhatók. A megkeserí­tett, boldogtalanná tett női lélek olyan törést szenved, ami felett már csak meditálni lehet. Ezért most jobb híján nekem is könnyebb volt me­ditálni e néhány gondolattal, panaszos asszonyom egyálta­lán nem egyedülálló története felett. Tóth Jolán Másfajta izgalommal MÉG NÉHÁNY nap, és el- gatónőjét az emeleten találom ja az igazgatónő — minden kezdődik az új tanév. Gyere- meg, abban az egyetlen tante- dicséretet megérdemelnek. remben, amely határidőre el- Szorgalmasan, szépen dolgoz­kek, tanárok ilyen tájt izga lommal, szorongással gondol­nak, készülnek az újrakezdés­re. Akárhogy is, kemény mun készült. Itt megállapítható, rendkívül szép munkát végez­nek a kivitelezők, igazán ka indul el, varázslatosan nagyszerű lesz majd ilyen kö szép, megindító a tanévnyitás, rülmények Általában! Néhány salgótar- De mikor? jani általános iskolában ugyan- Az igazgatónő, is ebben az évben másfajta né kesernyés izgalommal gondolnak az első válaszol: csengetésre. Elhúzódott a ta- ■— Szeptember elsején. Igen, tarozás, festés, bizonytalan az a tanév nálunk Is szeptember indulás.. Ahol csak arról van szó, elsején kezdődik többször hívnak hogy az első néhány nap, az kétségbeesett hangon a szülők, első hét lesz nehéz, az még hagyján. A Malinovszkij úti Általános Iskolában hetek, igaz-e, hogy nem kezdünk esetleg hónapok munkáját kérdőjelezi meg az ember, ha belép az épületbe. nak. De hát június végén, jú­liusban, augusztusban csak néhány ember tett-vett; leg­többször ketten-hárman küsz- között dolgozni, ködtek a tengernyi munkával. A beruházási vállalatnak a Nagy Imré- nyár derekán kellett volna nyugalommal biztosíttatnia azt a tempót a kivitelezővel, amit most ta­pasztalunk. A tornateremben a munká­latok legkezdetén tartanak csupán, a műhelyekben, ét­kezdében, konyhában hosszú­hosszú hetek munkája vár el­végzésre. — Csak esős ne legyen a szeptember, október, mert Naponta telefonon akik erre járhattak és látták, milyen állapotok vannak Itt; szeptember elsején? Nekik nagy optimizmussal válaszo- akikor nem tudom mit csiná­lok: a tanítás elsején minden- lünk — mutat körül a torna- Már bejutni is földcsomók, képpen megkezdődik. A vá- teremben az igazgatónő. —­terelőkorlátok kerülgetése laszadás magamnak, a kollé- Testnevelési tagozat indul árán lehet csak (itt aztán lesz gáknak nehezebb. Igaz ugyan, nálunk, magam is kíváncsi leszek, hogyan!? — De egye­lőre azt sem tudom, hol tart­juk a tanévnyitót, ha szep- nappal a tanévkezdés előtt tudunk, de milyen körűimé- tember elsején esik az eső? Nehéz lesz mindenképpen a kezdés. Nemcsak az objektív .nehézségek” miatt, szubjek­dolguk a közlekedési úttörők­nek!), benn pedig olyan kép fogad, amely három munka­hogy az emelet, a földszint egy része elkészül elsejére, s váltott műszakiban dolgozni egyszerűen megdöbbentő. Nem, nem, ez még' nem a ta­karítás riasztó zűrzavara, ez olyan kép, amely a munka dandárját jelzi. Letakart, egy­másra rakott padok, szekré­nyek, kábelek, festékes edé- egyébbel, nyék, tégla-, törmelékkupa- részeket? cok, létrák, szerszámok. A tantermek némelyike takarí­tásra vár, más termekben nyék között?! Mert a munka az iskola egy részében legop­timistább számítások szerint is legalább október végéig tív problémák miatt is. Ma­tart, csövekkel, kábelekkel, gam is, a kollégák többsége is festékes kannákkal és minden túlzottan nagy izgalommal Lezárunk folyosó- érünk el a tanévnyitóra. Az- Hogyan közieked- zal a bizonyos másfajta izga- nek a dolgozók? lommal! Majdhogynem kime­A dolgozók körben, folyosó- rülten kezdünk. S az igazi kon, tantermekben igen tisz- csata csak akkor kezdődik el, festenek, szerelnek, megint tességes lendülettel dolgoznak, amikor beözönlik ide fénye­rő ásutt majd elkezdik a mun­kát. .. Korrepetálás folyik a félig kész tanteremben. Irodák, taná­ri szoba még a festők, szerelők munkahelyei. Az iskola igaz- pókban megjelentek — mond mintha éreznék, milyen nehéz sen-vidáman hatszáz gyere- helyzetben van az iskola, künk Nehéz lesz. Aligha az ő szorgalmukon Nem mindennapi feladatok múlott ez a dolog? várnak itt az iskolavezetésre — AKIK ITT az utóbbi na- az oktatás megszervezése, a Carolyn Moore, Nagy-Britannia új szépségkirólynője. 19 éves fotómodell és divatmanöken. Munka asszonyoknak, lányoknak A tanácstagi választásokat várták, hogy állandó havi ke- A község vezetői fogadták megelőző jelölő gyűléseken resethez, önállóságukat kife- a budapesti szakembereket sok hasznos közérdekű beje- jező, biztos megélhetéshez és elmondották, hogy a ta- líentés, javaslat hangzott el jussanak. nács megfelelő helyiséget ad Szügyben is, ugyan úgy, A termelőszövetkezet és az az üzemrész telepítésére. A mint a megye többi közsé- állami gazdaság üzemegysége vállalat képviselői úgy dön- gében. A szügyiek nem kér- — minden igyekezete ellené- töttek, hogy az épület — mű- ték ipari üzem telepítését, de re — sem tud annyi asszony- szaki átalakítások után a ki nem mondott szavakból kezet lekötni, amennyi „fö- mégis következtetni lehetett löslegben” jelentkezik a köz- arra, hogy a falu lakói egyet- ségben. ' értedének olyan üzem létesí- A tények adottak. A köz- tésével, amely munkailehető- ség vezetői úgy határoztak, séget biztosítana elsősorban a olyan ipari üzemet keresnek lányoknak, asszonyoknak. meg, amelynek üzemegysége A község vezetői nem tét- elsősorban asszonyokat, lá- lenkedtek. Kapcsolatokat ke- nyakat foglalkoztat, restek illetékes ipari üzemek- Hamarosan tárgyalások kel. Érthető okból. A község- kezdődtek a Budapesti Nő­ben százon felül van azoknak vényolajipari és Mosószer- a száma, akik nem tudnak gyártó Vállalat vezetőivel. A állandó, folyamatos munkavi- megbeszéléseknek egykettőre biztosítani... A község veze­tői és a budapesti üzem szak­emberei úgy tervezik, hogy Szügyben az „ipari üzem” szeptember végén kezd mun­kához. Rátkai Ottó megfelel a tervezett gyártási technológiának, alkalmas lesz az üzemrész letelepítésére. A szügyi üzemrészben a kenő- és pipereszappan, cso­magolását végzik majd. Könnyű, tiszta munka, ezért érthető, ha már is több a je­lentkező, minit amennyit M tudnak venni. Egyelőre 25—30 asszonynak tudnak állnadó foglalkozást szonyt teremteni. A kezdeti lépéseket az a cél vezette, hogy a még „pi­henő” munkaerőket sikerül­jön lekötni. Elsősorban a háztartásban dolgozó nők eredménye lett. A budapesti vállalat vezetői ' „fantáziát” láttak a nógrádi község ké­résében és rövidesen helyszí­ni szemlére Szügybe látogat­tak. nevelési körülmények mini­muménak megteremtése terén. Meggyőződésem, hogy a neve­lők vállalni fogják a többlet­munkát, az áldozatokat, mégis nyugtalanul lépek ki az isko­la kapuján. Miért kell az egyébként is önfeláldozóan dolgozó pedagógusoknak ilyen körülmények között dolgoz­niuk?! Ki a felelős azért, hogy a Malinovszkij úti Álta­lános Iskolában nem optimá­lis körülmények között kez­dődik meg az 1971/72-es tan­év? Az iskolavezetés semmi­képp! A városi tanács műve­lődésügyi osztálya? (1971 jú­niusában szerződést kötött a munkálatok augusztus végi befejezésére.) A fővállalkozó, a ludányhalászi TÖVÁLL? Az alvállalkozó, az Építő __ és Tervező Ktsz? A Beruházási Vállalat? Nehéz lenne megta­lálni a felelőst ÉRVEK, magyarázatok igen bőséges készletben állnak rendelkezésre mindenütt. AC bizonyos: egy salgótarjáni nagyiskolában nem éppen lé­lekemelő nemes izgalommal várják az első csengetést. (erdős) Országos kirakodó vásár. Látványosság, színes, tarka­barka, cifra sokaság, zűrzavar, kavargás... ... Az árusok sorát egy „háztartási eszközöket” kínál- gató „vásáros” nyitja meg. A korszerű anyagból készült és esztétikailag is kellemesebb cikkek alumíniumból, vagy valami olcsó fémből gyártott utánzatát adja — sokkal ol­csóbban, mint a boltban, s mégis sokkal drágábban. Az­tán bizsuk, bizsuk, bizsuk .,. játékbabák minden mennyi­ségben, kis • és nagy autók, puskák és pisztolyok, patro­nok, kereplők és kifújok, tár­cák filmsztárok képeivel, gyű­rűk. láncok, karkötők, fej- és haj díszek. Arréb cirádás, nagy aranyo­zott keretekben már messzi­ről feltűnnek a szentképárus bódéját illusztráló „művek”. Közelebb érve találunk még mást is: imádságos könyveket, olvasókat, kicsiknek és na­gyoknak, miniatűr szenteltvíz­tartókat, s hasonló „emléke­ket”. Egy szentkép ára: öt­százkilencvennyolc forint. S ez még „kedvezményes ár!” — világosított föl árusunk. A divatkötöttárusok sátra egymást váltotta a falvédot kínálók, és reklámozók sátrá­val. A már sokszor emlegetett őzikék, táncruhás kisasszo­nyok, ifjú lovagok mellett most feltűnően sok volt a még régebbi: „Jézus szíve se­gíts!”. „Szűz Mária szíve”,, „gyere haza kincsem ...”, s hasonló feliratú giccsek —, elviselhetetlen kékkel, piros: YÄSÄ fakult piros huzattal bevont, csiszolt üvegekkel felszerelt rekamiék, felújított székek, fotelek, ponyvával fedett cirá­dás szekrények kerültek ki­árusításra, természetesen ju­sal, zölddel festett, még elvi- zán a kor divatjához. Ruhák, tányos áron — már ahogy az selhetetlenebb alakokat ábrá- maxímellények, blúzok, pu- „agitáló”, talpraesett „szöve- zoló falvédőkön. Nem tetsző lóverek a legkülönbözőbb di- get” mondó asszonyság sza- arckifejezésemre az egyik fal- vatszínekben és fazonokban vaiból kitűnt. _ Öcska piac, védős magyarázni kezdi: ha —, egyetlen közös jellemző- zsibvásár. A szó igazi értel- tudnám, mennyien jönnek el vei: borsos árakkal. Nagyon m_ében vett ócska cipők, ru- külföldről ezekért a mintá- ötletes emberek ezek a „ván- hák is eladásra vártak, kért! Sőt: Kanadában még dór kereskedők". Csodálatos, Édességet mindössze egyet- sorozatgyártását is megkezd- „megennivaló” bébiruhákkal ten helyen kínáltak. Török- ték. Nem sokkal odébb hátú- teljesen elbűvölték a gyerme- mézet nem láttam. A mézes- rozottan jóképű, a sok napo- kükért rajongó édesanyákat, kalácsos „tükrös szívei”, hú­zástól kreolbarna bőrű, far- Tényleg szépek, mutatósak szárok, olvasók a búcsú han- mer nadrágos fiatalember ki- voltak. Az áruk? 60—80 fo- gulatát idézték, nálgatta hasonló áruit, csak rint, hiába, a leértékelt, ol- Nemcsak a látványosság, .még kiegészítve „neyl” ken- cső kis maradékanyagból mu- hangulat miatt érdemes a mai dokkéi —, természetesen a tatós ruhákat csinálni csak vásárokon részt venni. Megfi- kendők mintáját, színét nézve munkával lehet, s ezért fizet- gyelhetjük a portékájukat en- a jó ízlés határát régen túl- ni kell. gedéllyel árusító, az emberek lépve. Az egyik sátornál idős, szé- hiszékenységét, elmaradottsá­— Hogy megy a bolt? — les szoknyás parasztnéni alku- 0át, naivságát kihasználó tettem fel a vásár hangulaté- dozott — kötényre... Nem si- „vándorkereskedők” ügyes, s nak megfelelő kérdést. került megegyezni. Ez akkor néha felháborító módszereit, — Nagyon jól! — felelte. — derült ki, amikor jókora tá- a minél nagyobb haszon ér­Mit akar, erre vallásos em- volságból is ilyen párbeszéd dekében. A vásártér mellett berek laknak. zajlott le: parkírozó Opelek, fordok, — Magának tetszenek ezek — Húsz forintért! — kiál- BMV-k, arról a másik életről a falvédők? tóttá felháborodva a kötény- tanúskodnak, amit feltehetően — Igen! — aztán látva kereskedő. nem a „Jézus szíve” feliratú majdnem tátva felejtett szám, — Tudja, hogy mennyit ka- falvédőkkel, a kisdedet jászol - gyorsan hozzátette: — látja, pálok húsz forintért!? — vá- ban ábrázoló rpázolmánnyál, hogy vallásos vagyok — g a laszolt az idős néni. esetleg a csiszolt üvegű reka­nyakában függő keresztre mu- — Csillagom, én nem kapa- miékkal tesznek kellemesebbé, tatott. Sőt: felhívta a figyel- lom a kötényeket, én varrom A talmi árukkal bacsapott mem egy csomó hatalmas, a megvett anyagot! emberek jóvoltából élik ők a disznóölő késre! Csupán azért, A vásár legszánalmasabb maguk „ritka jó” életét, hogy közölje: azelőtt evőesz- képe a „bútorszalonnál” fo- Mindezt a szécsény kirakodó közöket, s hasonló dolgokat gadott. Özönvíz előtti, elkép- vásáron láttuk. árult. zelhetetlenül ronda zöld és Osgyáni Lajosné A kötött holmikat árulók mint a jó kombájn, úgy arat- | ~ ——­nak! Ők igazodnak csak iga- | NÖGRÁD — 1971. augusztus 28., szombat 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom