Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)
1971-07-04 / 156. szám
/ Kulturális pttrinäH» WEYVTTSK a RflBefeEi egészségének iörténetájől című kőny eteő 500 kötetét a salgótarjáni nyomdából. A kötet — Habonyi Zoltán munkája — ízléses kivitelű, szép kiadvány, méltó a fennállásának immár 101. évében járó salgótarjáni megyei kórházhoz és a megye többi egészségügyi intézményéhez. A kötet egyébként 1500 példányban jelent meg. m LASSAN MSE közhelyszámba megy, hogy a mozik széksorai kiürülnek, csökken a mozinézők száma. Szerencsére Nógrád megyére nem vonatkozik a mozinézők hűtlensége, legalábbis erre enged következtetni a Filmforgalmazási tájékoztató idei első száma. Eszerint ugyanis tavaly az ország két megyéjének moziüzemi vállalata teljesítette tűi látogatási tervét: Csongrádé és Nógrádé. Nálunk 3,9 százalékkal növekedett a mozinézők száma. m ÉVENTE GYARAPODIK, szépül Nógrádgárdonyban a tüdőbeteggyógyintézet. Az intézet bejáratával szemben felállított, szép szoborról már fürt adtunk topunkban. Most újabb képzőművészeti alkotással gazdagodik a gyógyintézet. Az új szobrot, egy fekvő nőalakot a nagy területű, gondozott parkban * helyezik majd el. Addig azonban kis idő eltelik még, hiszen a szobor még nincs készen. A szobor agyagmodelljét Kliegl Sándor szobrászművész megtervezte, s a Képző- és Iparművészeti Lektorátusnak bemutatta. A Lektorátus elfogadta a szobrász tervét. AH SOKAN ÉRDEKLŐDÉSSEL FORGATJÁK a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában megjelent A művelődésügyi igazgatás kézikönyve című kiadvány első kötetét. Ebben megtalálhatók az alsó-, közép- és felsőfokú oktatásügyi jogszabályok, s azok az általános érvényű jogszabályok is, melyeket a Művelődésügyi Igazgatás minden területén alkalmazni kelL Ugyancsak az oktatási intézmények vezetői, gazdasági és pénzügyi dolgozói számára nyújt segítséget Az oktatási intézmények gazdálkodásának ellenőrzése című kiadvány, mely szintén most jelent meg a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadónál. Kánikulai este (Takács lnne karikatúrája) KISSÉ TÁVOLI, Mén októberben sorra kerülő művészeti programról számolunk be, de nem vágunk az események elébe, hiszen már meghirdették a IV. országos „Gerencsér Sebestyén” fazekaspályázatot és -kiállítást. Siklóson rendezik meg, a Népi Iparművészeti Tanács, a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek Országos Szövetsége és a Baranya megyei Tanács szervezésében. A kiállítás és pályázat célja, hogy a különböző tájegységek hagyományait őrző, ezeket korszerűen továbbfejlesztő népművészeti fazekas alkotások létrejöttét elősegítse. Reméljük, októberben a nógrádi fazekasok is ott lesznek Siklóson. aa NEM HIÁNYOZHAT a zene mai összeállításunkból sem, különösen, hogy ezúttal országos jelentőségű eseményről adhatunk hírt Az 1971-es országos Bartók műveltségi verseny nagy 7 sikerén felbuzdulva a Magyar Rádió és Televízió — a Művelődésügyi, a Munkaügyi Minisztérium és a KISZ KB támogatásával — az 1971/72-es tanévben is megrendezi az országos zenei műveltségi versenyt. Ezúttal külön csapatot indíthatnak a gimnáziumok és a szakközép- iskolák. Ha a Bartók műveltségi versenyen nem is, e legközelebbin bizonyára szép számmal köszönthetünk nógrádi fiatalokat is a zeneművészet iránt érdeklődő versenyzők között. m GAZDAG TARTALOMMAL, sok érdekes írással jelent meg az Ifjúságpolitikai Értesítő idei második száma. ■A 44 oldalas kiadvány tartalmából ízelítőül csak néhány cím: A KISZ 1971/72. évi oktatási programja; Lakásügyi rendelkezések végrehajtását segítő feladatok; A X. pártkongresszus tiszteletére kibontakoztatott munkaverseny tapasztalatai. A KISZ feladatai a párt utánpótlásának nevelésében és a KISZ-tagok pártfelvételében; a KISZ KB és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa együttműködésének továbbfejlesztése. DANIEL LANG: UKIDEMi a19Z-es MAGASUTON 23. ügyvéde, kiderült, felkérte a Clarkot elítélő esküdteket, hagyjanak jóvá számára egy kegyelmi kérvényt, kettő kivételével valamennyi esküdt ráállt a dologra, és Eriksson ebből megértette, hogy Clark ítéletének csökkenése szinte bizonyosra vehető. Erről Eriksson a következőket jegyezte meg: „Tudtam, hogy még semmi sem volt biztos, mégis éreztem; ez volt az első jele annak, hogy a dolgok úgy fognak alakulni, mint, ahogyan Vorst százados megjósolta — vagyis hogy az ítéletek egyre kurtábbak lesznek, és végül talán egészen el is tűnnek.” Július végén Eriksson memorandumot kapott hadosztálya, az első légihadosztály hadtestparancsnokától. Kiderült, hogy dicséretet tartalmaz. Mrs. Eriksson elővette az iratot az íróasztal egyik fiókjából, s ezt olvastam': U Dicséretben részesítem nagy fontosságú közreműködéséért, amelyet négy nemi erőszakkal és gyilkossággal vádolt katona hadbírósági ügyében az igazság érdekében kifejtett. ön azonnal jelentette a súlyos incidenst feletteseinek, majd vallomásokat tett a bíróság előtt; mindez alapvetően fontos volt a brutális bűntényért felelős katonák kézrekerítésében és elítéléséből. 2. E kritikus hónapok alatt ön nagy megterhelésen ment keresztül. Nem volt könnyű az ön feladata, de amerikai katonához méltóan teljesítette kötelességét. Értesítem, hogy az ön által tanúsított bátorság és kitartás alapján büszke vagyok rá, hogy Őn a hadosztályom tagja. John J. Tolson vezérőrnagy Eriksson vietnami szolgálati ideje 1967. november 28-án ért véget, egy évre rá, hogy osztaga Mao falujában járt. Mao járt az eszében, miközben az éneklő katonákkal megrakott repülőgép maga mögött hagyta a Cam Ranh-i öblöt, és ő utolsó pillantást vetett az alatta elterülő, szerencsétlen országra. „Számomra ő jelentette a, háború legnagyobb élményét” — mondta Eriksson. A seattle-i Fort Lewisba tartó utasszállító repülőgépet a hadsereg bérelte ki az útra, A szabadságukra induló katonák onnan már egyénüeg folytatták útjukat. Eriksson Minnesotá- ba tartott, hogy egy hónapot otthon töltsön, mielőtt tavasz- szal leszerelik. Mikor leszálltak Seattle-ben, észrevette, hogy tíz dollár hiányzik a hátralevő útiköltségéből. A repülőtéren szerencsére ösz- szetalálkozott egy minnesotai ismerősével, egy tüzérrel, akivel együtt Indult Ázsiába tizenhárom hónappal azelőtt; az ugyancsak hazafelé tartó tüzér habozás nélkül odaadta Erikssonnak a hiányzó tíz dollárt Mikor már a levegőben jártak, és egymás mellett ültek, a tüzér hirtelen megújult érdeklődéssel mérte végig Erikssont, és így szólt: „Mondd csak, nem te vagy az a fickó, aki bemártotta az osztagát? Csúnya húzás volt.” Eriksson mosolyogva emlékezik a jelenetre: „Ha nem lettünk volna már tízezer méter magasságban, talán visszakérte volna a pénzét.” Mmnesotába érve Eriksson abba a kis minneapolisi lakásba ment, ahol most ültünk, felesége tartotta fenn a lakást, amíg ő elvolt. Szabadságának egy hónapja alatt feleségével, rokonaival, barátaival és egy kicsit Maóval volt. Mao mintha folyton a gondolataiban járt volna, amelyek leginkább a körül forogtak, hogy miként fog megélni, miután jövő áprilisában leszerel. Nem is annyira állásokon törte a fejét, mint inkább egész jövendő életén, s ezt már a 192-es magaslaton lezajlott incidensnek tulajdonította. Olyan hangon, mint aki előre tudja, hogy még évekig az élmény hatása alatt lesz, ezt mondta: „Elhatároztam, hogy akármilyen állást kaptár, az nem lesz olyan fontos, mint az, hogy miképpen fogok élni. Hogy legyen valami célom. Mert, ha nem lesz, akkor nem ért semmit, hogy hazajöttem abból az osztagból.7” Férje érkezésére emlékezve Mrs.' Eriksson elmondta, hogy amikor a repülőtéren fogadta férjét, rögtön érezte, hogy gyengédebb, mint amikor elment. „A lány szinte köztünk volt, mikor Sven hazajött azon a napon, és talán örökre köztünk lese. Máshogyan kellett segítenünk egymást a lány halála után. Természetesen minden áldott NÖGRAD — tehtts 4„ vasárnap Jegyzetek a cigarettásdobozon «a sincs, tani jefewtefetetew Könyvtári adatok sorávatt bizonyítható, hogy a huszadik századi világirodalomból a szovjet—orosz próza a legolvasottabb Magyarországon, s a Csendes Don hatalmas terjedelme ellenére — tömegolvasmánnyá lett a szó legnemesebb értelmében. Mindez nem jelenti azt, hogy az orosz irodalmi tájékozottságunknak nincsenek már „fehér foltjai”, s az olvasók széles tábora — érdemeikhez, írói nagyságukhoz mérten — ismerné akárcsak a legjelentősebb alkotókat is. Nem nehéz megjósolni, hogy egy esetleges közvélemény-kutatás során például Konsztantyin Pausztovszkij neve — noha méltánytalanul — a kevésbé ismertek közé kerülne megannyi pályatársával egyetemben. Az 1968-ban el'hűnyt kitűnő írónak a közelmúltban magyarul megjelent könyvét olvasva — úgy érzem — egyszerre sokat tör- leszthetünk ebből az adósságból, hiszen a „Jegyzetek a cigarettásdobozon” című, pontosan meg sem határozható műfajú kötet valójában remekbe sikerült íróportrékat tartalmaz. Pausztovszkij teljesebb bemutatása sem sokat várat magára, hiszen az Európa Kiadó „Fehér szivárvány” címmel a napokban indítja útjára műveinek összefoglaló kiadását. Pausztovszkij írásművészetének egyik jellemző vonása az önéletrajzi ihletettség. Sajátos hangvételű, lírai regénymemoárjai — Nyugtalan ifjúság, Nagy várakozások kora, Barangolások könyve — végigkövetik az író sokszínű, változatos életét, s közben széles tablót festenek a huszadik század első felének Oroszországéról. Az önarckép mellett ezekből a regényekből — elsősorban a Barangolások könyvéből — is kirajzolódik a szovjet irodalom belső világai A „Jegyzetek a cigar ettás~ dobozon” címszó alatt Pausztovszkij rövidebb lélegzetű esszéit, regényrészleteit kerekítette gazdag tartalmú körlap írtam neM, és minden levelembe betettem egy csomag vízízesítőt, hogy legalább az ivóvize legyen jobb. Csalódott volt, és zaklatott ez minden leveléből kitűnt Senkivel nem tudott beszélgetni. Most már persze sohasem hozom szóba a "lányt, hiszen tudom, mennyire a szívén viseli, de néha maga Sven említi meg, általában olyankor, amikor nem is számítok rá”. Eriksson és felesége 1967. karácsonyát északon, egy kis vidéki városban, mindkettőjük szülővárosában töltötték családtagjaikkal, s ottlétük idején Sven egyik nagybátyja Maóról kérdezte Erikssont. Eriksson szerette nagybátyját, mégis tétován így felelt: „Ne haragudj, nem akarok erről beszélni.” Mikor Eriksson szabadsága letelt a két évéből hátralevő időt a coloradói Fort Carson- ban töltötte el, ahol a katonák vagy szolgálatukat fejezték be, akárcsak ő, vagy Vietnamba indultak. Eriksson továbbra is katonai rendőr maradt, de szolgálata kevesebb terhet rótt rá, mint Vietnamban, és élete is fesztelenebb lett, mert nemcsak hogy saját országában ébredt fel minden reggel, hanem ráadásul a Sziklás-hegység közelében. Aztán meg, emlékezik Eriksson, egyetlen Fort Carson-i katonai rendőr sem kérdezte Maóról — valószínűleg azért, mert nem tudták, hogy köze van az ügyhöz. Ottléte alatt Eriksson összebarátkozott egy tengerészgyalogos-századossal, aki tizennyolc hónapot harcolt végig Vietnamban, és szintén leszerelésre várt. (Folytatjuk) tetté Dalos Adsz(8, a szovjet irodalom szakavatott tolmácsa, a két nép irodalmi kapcsolatainak szorgos szervezője. „Sokunknak megvan az a rossz szokása, hogy egy-két szóval följegyezzük gonddá- tainkat, benyomásainkat, s a telefonszámokat egy cigarettásdobozra. Később, ahogy ez már lenni szokott, a cigarettásdobozok elkallódnak, s velük hull ki emlékezetünkből életünk egy-egy napja is... Néhány dobozom mégis egész épségben megmaradt. Megkísérlem kihámozni, mi is az értelmük a dobozon levő, elmosódott, rövid jegyzeteknek”. E szavakkal adja magyarázatát szokatlan című írásának Pausztovszkij a kötet elején, s a továbbiakban megelevenednek előttünk a nagy elődök, kortársak és barátok: Csehov, Bunyin, Kuprin, Gorkij, Majakovszkij, Jeszenyin, Blok, Babel, Olesa, Vszevolod Ivanov, Bulgakov, mindazok, akik hatással voltak gondolatvilágának, művészetének, életének alakulására. Pausztovszkij arra törekszik, hogy felfedje az írói munkában a költészet rejtett pátoszát, szenvedélyét és erejét, eredetiségét. „Én ugyan csak prózaíró vagyok, de a lírának, hatnia kell a prózára. Mindig azt állítottam, hogy az a prózaíró, aki nem szereti a költészetet, nem igazi író. A szavak értékét a maga alapvető tisztaságában a költészet tárja fel” — írja egy helyütt, s ez a nézőpontja fedezhető fel íróportréi olvastán is. Az érdekű, ki, hogyan frt. Mint az impresszionista festők, hangulatokat ragad meg, elsősorban elkalandozó tűnődéseiben, intim vallomásaiban. A részletek érdeklik, s Gajdarról szólva kifejti, hogy az igazi ember éjeiében semvolna. Nem tanulmányokat ír, elméleti fejtegetésekbe soha nem bocsátkozik, mégis mindig érezni alapos tájékozottságát. Az érdekes epizódok, találkozások megörökítése az irodalomtörténet számára is sok felbecsülhetetlen értékű adalékkal szolgál egy-egy írói arckép, pályakép megalkotásához. Szívesen időzik az ember és a természet kapcsolatának ábrázolásával. Soha nem feledkezik meg a tájak, az évszakok, az orosz föld ezernyi szépségének dicséretéről. Szenvedélyes nyelvművelő. „Nyelvünk a mi fegyverünk, világosságunk, szerelmünk, büszkeségünk!” — írja. Az alakok és a természet érzékeny rajzának igénye könnyed, szép stílusát, finom hanghordozását, visszafogott humorát eredményezi. „Nincs nehezebb feladat, mint elmondani a folyó vizének jó szagát, vagy a mező csendjét. Ráadásul elmondani úgy, hogy beszélgetőtársunk szinte érezze a vízszagot és hallja a csöndet” — mondja Blokot méltatva, de valójában mindez neki is sikerült. A természet bensőséges ábrázolásáról ismert Prisvin nem minden ok nélkül jelentette ki: „Ha nem születtem volna Prisvin - nek, Pausztovszkij szeretnék lenni.” A Nagyvilág hasábjain El- bert János írt nekrológot Pausztovszkij halálhírére. „Vajon ki rajzolja majd meg a portréját — olyan érzékeny szeretettel, elejtett félszavakból, villanásnyi gesztusokból is karaktert megörökíteni képes erővel, mint ahogy ő foglalta képbe megannyi kortársát?” — kérdezte a — fentiek alapján is — teljes joggal. (Gondolat Kiadó, 1971.) Csongrády Béla A hét könyvei CORVINA KJADÖ: Major Passttíh Eászfcr Négy sági Máté: Amerigo Tot Voit Erdélyben. Sütő András: Pál: Az egri Minorita Temp- Rigó és apostol MŰSZAKI: lom. SZÉPIRODALMI: Hu- V. Ferner: Automatizáljunk nyadi Sándor: Három kas- levegővel. Dr. Szántay Csa- tóLy. Kertész Ákos: Maikra, bet: Elméleti szerves kémia. VÉLEMÉNYÜNK AJÁNLATUNK ■ ■ ................ ....... in ...................... ■ 1 H a most a mesét emlegetem és a meséről igyekszem néhány szubjektív szót ejteni, az nem azért: történik, mert a Kabaré utca 1-ben lakom, hanem mert régen keresem az alkalmat, hogy a világ legnagyobb, legnépszerűbb mesegépéről, a televízióról én is kifejtsem véleményemet. Mindenesetre előre bocsátom, hogy az esti mesékre gondolok most, és arra a korosztályra, amelynek ezeket a meséket írják, rendezik, bábbal vagy élő emberekkel eljátsszák. Persze már az is kérdés, hogy milyen korosztály az, amely az esti mesénél nem zárja el a készüléket, vagy még inkább akkor ül oda először. Ha a mese népszerűségét nézem, itt a legszélesebb korosztály számításba jön, köztük még a felnőttek egy népes tábora is. Ha a meséket osztályozom, akkor viszont azt kell látnom, hogy más korosztálynak szólnak. Talán nagyobbára olyanoknak, akik még írni és olvasni sem tudnak, kisebb részben viszont az iskolásoknak. Viszont az lenne az ügyes és alkalmas mese, amely az óvodás és az általános iskolás korosztály érdeklődésének egyaránt megfelel. Ilyen volta népszerű Cicavízió, amelynek már csak az emblémája öröklődött, a Mazsola-filmek és a megszemélyesített népmesék. Talán az utóbbiakból kellene több, hiszen a világ mesebirodalma számos olyan témát ígér, amely rövid néhány perc alatt is iejátszhatóvá válik, ha azt megfilmesítik. Ezekért írtam ezt a néhány sort, értük emelem fel szavamat most is. r*i A mai, vasárnapi műsorban délelőtt érdekes, változatos gyermekműsor ígérkezik, az úszni tanulástól, a Tomi és kutyája lengyel filmsorozatig. 11.30-kor viszont Lenín- grádba látogathatunk, ahonnan az Ermitázs kincsei címmel lesz közvetítés. 16.15-kor a Népballadák műsorban a kisterenyei Ágasvári Sándorné is énekel, 18 órakor jelentkezik a Delta. 18.50-kor sor kerül a Riporter kerestetik döntőjére, 20.05-kor pedig a Forsyte Saga 26. befejező részét láthatjuk. L. Gy.
