Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)
1971-07-04 / 156. szám
Jubileumi lovastúra. Tíz évvel ezelőtt rendezte első „Hungária lovastúráját” az IBUSZ. A jubileumra négy útvonalon huszonöt lovastúrát szerveznek. Képünkön az eger—szilvásvárad! túra résztvevői a Tardos-fogadó előtt (MTI fotó: Benkő Imre felv.) Fotós-siker Nagykanizsán A HÉTEN TÖRTÉNT Lángosra várva A hét végi piac mindig zsúfolt. Ez teljesen érthető, elvégre szeretünk enni — szombaton, vasárnap még a szokásosnál is jobbat és többet —, ehhez pedig kellő mértékű bevásárlás kelL De még a tolongó, zsibongó piac-folyosón is megrendit- hetetlen marad egy kis embersziget, a lángoisevők és lángós- ra várók csoportja. Kisebbfajta forgalmi akadály képződik a „lángosda” körül, aki lábát a piac területére óhajtja tenni, előbb a lángossoron kell átkeveredni magát. Felesleges lenne ódákat zengéni ez aranysárga lepényről, melynek legfenségesebb falatjai — a Lángosok örök törvénye szerint — szélre húzódnak. A kis ablak előtti hosszú sor önmagáért beszél. Beállók hát, hogy hódolhassak a lángosevés szertartásának. S azzal, hogy a sor végére léptem, egyszeriben egy kedves, barátságos, mondhatnám családias környezetbe kerültem. A sor tagjai között szeretetteljes párbeszédek alakulnak ki, mindenki megértő, jó. Míg odabenn gyúrják-húzzák- nyúzzák a lángosembriókat, mi, a kintiek kedvesen csevegünk. A lángosról természetesen. — Ez egy jó bőt — közli velem egy középkorú asszony. — A világ legjobb bóttya. — Ez is — hagyja rá egy feketekalapos parasztbácsi. — De még a káposztásat ismernék! A pestit, a Szent István körútit! Azér’ oszt a Keletitől is sorba állnék! — Az. — helyesel egy harmadik sortársam. — Kéne is nyitni egy kis sütödét, ez itt már úgyis kicsi. Azzal vizsla szemekkel körül is néz, mintha legalábbis jövendő sütödéjének helyét akarná azonnal kinézni. De csak az öreg köszörűs néz vissza rá. — Én, ha nyitnék, mindent magam csinálnék — ábrándozik egy fiatalember. — Keverném, nyújtanám, közepét is hagynék, hadd vigyék! Olyan, de olyan kocsit vennék a lán- gosaimból, hogy az na... — Megőrülök, mindjárt megy a vonatom! — ríadozik egy nő. Senki sem figyel rá, itt ilyen trükkel nem lehet a sor elejére kerülni. Bezzeg, a kis, szurtos srác nem sokat teketóriázik, fogja magát, odaáll legelsőnek. Sikerül is magára vonni az ég minden villámait. — Mit képzelsz, édes fiam! Jössz azonnal a sor végére?! Az ember itt ácsorog, ő meg pimaszul beáll. Menj a sor végére! A srác megvonja a vállát, és továbbra is állhatatosan bámészkodik be a lángosasztalra. Ha az ember szórakozik, szalad az idő. Észre sem vettem jóformán, s máris kezembe nyomták a magam lepényadagját Már javában belemélyedtem a lángos belbecsébe, s még mindig a Lángossütöde-nyitás járt az eszemben. Épp a halasbódé előtt ábrándoztam, amikor a halárus jóvoltából máris megvolt az első tippen. Egy bácsi ugyanis álmélkodva szólt be a bódéba: — De szép nagy darab haliakat tetszik árulni! Mire a halárus kihajolt a bódéból: — Az csak reklámnak van kitéve, de vigyen, bácsilka, normális adagot! És a bácsika vitt is. Lám, nem nagy dolog az egész! Kékiám is kell mindenhez! Szendi Márta Nagy forgalom 1 Még csak két hónapja annak, hogy megnyílt Mátrano- vákon az önkiszolgáló vegyesbolt, máris nagy forgalmat bonyolít le. Az egységet egymillió forintos beruházással építették, s havonta 240 ezer forintot forgalmaz. A lakosság rövid idő alatt megkedvelte a gazdag áruválasztékot kínáló boltot. Bizonyítéka ennek, hogy a bolt megnyitása óta mintegy ötven új tag lépett be a nádújfalui fogyasztási szövetkezetbe, mert az ÁFÉSZ gondoskodik az önkiszolgáló vegyesbolt zavartalan áruellátásáról. A Nagykanizsai városi Tanács és a Thury György Múzeum hagyományos „Életünk"! című fotópályázatára az idén 185 szerzőtől 729 kép érkezett. A zsűri öt képet díjazott, köztük Brunczel Tibor salgótarjáni fotósnak, a megyei fotóklub tagjának „Gyermekportré” című képét. A szép sikerhez csak gratulálni tudunk. A zsűri döntése alapján a beérkezett képek közül 151-ből kiállítást rendeznek a Thury György Múzeum Lenin-úti termeiben. A kiállítás megnyitáséra júlus 6-án kerül sor. Az összejövetel rendhagyó volt: a siklósi szereplést értékelték. A zenészeknek segítőtársuk is akadt Marosvölgyi Károly alezredes, karmester személyében, aki egyben a bányásezakszerveaet művészeti szakreferense. Szó esett a tervekről is, aztán Bartókról beszélgettek. Ki imígy, ki amúgy értékelte a magyar mester munkásságát. Egyben azonban megegyeztek: csők oz mondhat véleményt, aki ismeri is a zeneszerző müveit. Különben üresjárat minden kimondott szó. A végén felavatták a kecses vonalú ezüst- serleget, amelyet Siklóson kaptak, a fúvószenekari fesztiválon, az Aranylant fokozat és a diploma mellé. SIHEDERNYI KÖBÜKTŐL Mindez alig egy hete játszódott le a salgótarjáni Bányászfúvószenekar egyik próbáján. Eddig is tudtunk róluk, hogy rendkívüli nagy lelkesedéssel dolgoznak mindennapi munkájuk mellett, és sikert sikerre halmoznak. Kik is ezek az emberek, akik fáradtságot legyőzve újjászületnek a muzsikálásban, s akik másoknak oly sok örömet nyújtanak zenélésükkel? Egyszerű a válasz: húsz és hatvan év közötti adminisztratív, műszaki és fizikai dolgozók, Negyvennégyen vannak, akik hetente találkoznak a Bányász művelődési házban, s a közös muzsikálás révén tanulnak egymástól. Valamennyien si- hedernyi korukban ismerkedtek meg hangszereikkel, többségük Zagy vapálf alván, Marosvölgyi Henrik értő keze alatt. Ma is büszkén emlegetik első mesterüket, aki fúvós- nemzedéket nevett föl nemA pártbizottság megtárgyalta Uj lakások Salgótarjánban SzPlfl rkem követheti káprázat nélkül azt a Ű4CU1 változást, amelyen Salgótarján, a szűk völgybe szorult munkásváros megy át. Szinte gomba módra nőnek ki a földből az új középületek, a napfényes, tágas, modern otthonok. Jó húsz évvel azelőtt, 1949-ben még nem érte el a hatezret a lakások száma, az idén már több mint 12 ezer lakást jegyeznek Salgótarjánban. Az elmúlt két évtized alatt megduplázódott az otthonok száma, de mégsem csökkent, inkább még növekedett a lakásínség. A legutóbbi felmérések szerint, nem egészen 1600 lakásigényt újítottak meg Salgótarjánban. Ám dr. Tóth Istvánnak, ä város tanács elnökének az a véleménye, ez korántsem tükrözi a reális igényeiket. A lakást igénylők jelentős része még mindig nem tájékozódott kellőképpen, s ezért késnek az igénylések. A városi tanács mintegy 2000 jogos lakáskérelmezővel számol. Ha ehhez még hozzáadjuk a lebontásra ítélt kolóniák, szükségotthonok lakóit, a gyárak, üzemek friss szakembereit, és gondolunk a születendő, kis állampolgárokkal is, akkor bizony messzemenően igazat adunk a tanácselnöknek. Megközelíti a négy és fél ezret azok száma, akik jogosan kérnek és várnak lakást Salgótarjánban, a következő években. A negyedik ötéves terv készítése során, a lakásépítést a kiemelt tennivalók közé sorolta a városi tanács. Az építési program végrehajtása — s erre joggal lehetünk büszkék — több új épülettel gyarapítja a megyeszékhelyet, minden eddigi ötéves tervnél. Lakásgondjaink észrevehetően enyhülnek, azonban marad munka a következő ötéves tervre is. Az állami és tanácsi építőipari vállalatok, a ktsz-ek, a lakásépítő szövetkezetek nem tudnak többet építeni 3400 lakásnál, a következő öt év alatt. A tervezett épületek sorsát is a lakásra várakozók aggodalma kíséri; vajon felépülnek-e a tervidőszak végéig? Az efféle aggodalom nem véletlen. Azokból a tapasztalatokból táplálkozik, amelyeket az építő vállalatok eddigi munkája, gyakorlata szolgáltatott Szinte megszoktuk már, hogy rendszerint későbbre csúszik az új lakások átadása, a lakók költözködésének határideje. Kifogás mindig akad. Vagy az anyaghiány, vagy pedig a tervek módosítása, az építőmunkások számának apadása jelent gondot. Az már bizonyos, hogy az idei program, a mintegy hatszáz lakás építése is csorbát szenved, A csillagház, amelynek tervezett határidejét októberben állapították meg, aligha készül el előbb a jövő év tavaszánál. S a házat építő, tanácsi építőipari vállalat igazgatója, Berczel- ly Ferenc, a sok kifogás között alig-alig adott helyet a pártbizottság, a tanács, a lakásra váró ezrek jogos kívánságának. Annak, hogy a vállalatok gondosabban mérjék fel lehetőségeiket, pontosabban készítsék elő és szervezzék a munkát, és az eddiginél nagyobb becsülete legyen az adott szónak. Mert gond anélkül is akad. Itt van mindjárt a pénz. A rendelkezésre álló 544 millió forint több minit kétszerese annak az összegnek, amelyet a harmadik ötéves tervben laJ kásépítésre fordítottunk. Olyan feltételeket kell azonban teremteni, hogy az első években se akadályozza a lakásépítés tervezett ütemét a szükséges anyagiak hiánya. Mindenképpen bővíteni kell a szűkös építőipari kapacitást is. Az állami és a tanácsi építőipari vállalat felkészültségét, tennivalóit tekintve, ugyanis nem építhetnénk fel időben valamennyi lakóházat 1975-ig. Ezért a városi tanács az építő ktsz, valamint az AGROFIL „erejével” is 6zámoL Az AGROFIL, a termelőszövetkezetek építési vállalkozása, csaknem száz lakást ad át 1972-ig. Ugyanakkor — a városi pártbizottság kezdeményezésére, — a város üzemei: a ZIM, a síküveggyár, a BRG vállalják a félig kész épülőitek szerelési munkálatait, teljes befejezését Mostanában az építőipari berkekben sok é* heves vitára ad okot az is, hogy a hagyományos, vagy az új, korszerű módszerekkel épüljenek a házak? Vannak, akik a megszokott salakblokkra esküsznek, mondván, hogy az előregyártóit elemek alkalmazása gyakran 25—30 százalékkal megdrágítja az építkezést. Előszeretettel hozzák példának a kísérleti célokat szolgáló, 43 acélgyári lakást. Valószínű, azoknak a szakembereknek van igazuk, akik azt az álláspontot képviselik, amit az állami építőipari vállalat mérnöke, A költségek kedvező alakulása mindenképpen azt kívánja, hogy kihasználjuk meglevő lehetőségeinket, s ilyen a helyben készülő salakblokk. Ugyanakkor fel kell készülni arra az időszakra is amikor a technológiaváltás bekövetkezik. Olyan feltételeket kell teremtem, hogy amikor itt lesz az ideje, semmi sem állja útját a házgyárnak az épületelemekkel való gyors és jó minőségű munkának. A lakásépítési program megvalósítása tehát nem lesz könnyű feladat, hiszen közben a városépítő munka sem áll meg. A tervezett általános iskola, bölcsőde, óvoda, orvosi rendelő, a kereskedelmi és szolgáltató egységek építésével sem késlekedhetnek a vállalkozók. Az MSZMP városi Bizottsága számol mindezekkel a gondokkal. Legutóbbi ülésén, a város lakáshelyzetével, a lakásépítési tervekkel foglalkozott. A pártbizottság őszintén feltárta a gondokat, s hasznos tanácsokkal sietett a városi tanács, a tervező vállalatok és építők segítségére. Az erőfeszítések célja senki előtt sem lehet kétséges: időben felépüljön. minden lakás. Tűnjenek el minél előbb a város képét zavaró cigánytelepek, a múltból itt felejtett nyomortanyák, a füstös, kormos, rozzant kolóniák. A lakásigénylők ne várjanak évekig hiába. Igazságos elosztás révén minél több munkás, szakember kerüljön egészséges, szép lakásba. A városi pártbizottság első titkára, Dev- ™ ual csics Miklós társadalmi összefogásból, a városi tanács, az építő és tervező vállalatok kommunista vezetőinek, munkásai - nak felelősségteles munkájáról beszélt. Arról, hogy a tervezgetések ideje lejárt, most már dolgozni kell, az eddiginél szervezettebben és fegyelmezettebben az új lakásokért, Salgótarján építéséért. Vincze István KITÜNTETETTFÜVÓSOK In tim percek a bányászzenekar tagjaival csak a maga, hanem mások szórakoztatására is. S itt plán- tálódott beléjük a muzsika iránti szeretet. Pedig őket is szorítja az idő, család. Hivatásnak tartják vállalt programjukat, s úgy érzik: a muzsika átsegíti őket minden emberi problémán. A hetvennegyedik évében levő Kiss G. András, a csoport veteránja. 1919-től tagja az együttesnek. Számára a versenyek jelentették a legnagyobb élményt: Diósgyőrt, Ózdot, Várpalotát, Csepelt emlegeti, András bácsi villanymozdonyvezetőként ment nyugdíjba, de hangoztatja: — Sokszor azt mondtam, abbahagyom, de nem vitt rá a szívem. Nem tudok zene nélkül élni. Megszerettem az együttest. S a körülöttem levő zenészek nemcsak mint társukat tisztelnek, megbecsülik az idős kort is. A ZENE SZÓRAKOZÁS Csanádi József, Pécskői László, Kovács József, Németh Imre, Halmai László, valamennyien a kollektívát emlegetik. A zene mellett a jó közösség tartja össze őket. Pedig hányszor lemondanak egy-egy ünnepi, családi ebédről. Térzenét, ébresztőt kell adni — ilyenkor nincsen pardon, mindenki, aki mozogni tud, megy. Néha még betegen is felkelnek, csakhogy együtt lehessenek. — Á muzsika kikapcsol, úgy érzem, hogy olyankor megszűntem létezni, kipihenem magam — vallja Pécskői László, karnagyhelyettes. Halmai László tovább lép: — A zene szórakozás, pihenés, levezetés, kiadom magamból az idegeskedést. — így vélekednek második műszakjukról. Még akkor is, ha gondjaik adódnak. Ha nem mindig engedik el őiket szívesen. Hiszen valamennyien tudják: nem egyéni célból, hanem közösségi érdekről van szó. Németh Imre fénymásoló, a zenekar szólistája, koncertmestere. Siklóson megkülönböztetett elismerésben részesült teljesítményéért. — Siklós volt a legnagyobb élmény. Jöttek a kollégák, és gratuláltak. Nagyon jó érzés volt. Éreztem, hogy most szépet alkottam másoknak, s visszakapom mindazt, amit belefektettem. őszinte és egyszerű szavak ezek. A zenésznek nem kenyere a beszéd. Meg akkor sem, ha hivatásos. Ez több annál. S mi mégis ritkán hallhatjuk őket koncertszerűén. Pedig eredményeik igen lényűgőző- ek: kétszeres Kiváló együttes cím, három pompás serleg Siklósról s egyéb elismerő oklevelek. S mellette a kitűnő szakember, a jóbarát, Maros- völgyi Károly értékelése: A salgótarjáni Bányász-fúvósok a magyar fúvószene élvonalában haladnak. Zen« fejlődésük szinte egyedülálló: mind műsorpolitikailag, mind öaszhangzásával felveszik a versenyt a hivatásosak produkciójával. A tagok valamennyien jó muzsikusok, szeretnek zenélni. Mindig új zenei anyagot kapnak, és ez lehetőséget ad a fejlődésre. A bányász művészeti mozgalomban fontos szerepet tulajdonítunk ennek az együttesnek. Bennük látjuk azokat, akik példaképként szerepelhetnek a többiek előtt. GAZDAG HAGYOMÁNYOKKAL Nem mindennapi elismerő szavak. Komoly, megfontolt értékelés. Ezt tükrözi az a támogatás is, amelyet a nógrádi szénbányáktól, a szakszervezettől és a művelődési háztól kapnak. Karmesterük, Ma- róti Gyula hozzáértését pedig az dokumentálhatja legjobban, hogy két fúvószenekari átiratát a közeljövőben jelenteti meg a Zeneműkiadó.’ A Bányász- fúvószenekar gazdag hagyományokkal rendelkezik. Ez határozza meg további lendületüket. Amirrt lezajlik egy fesztivál, máris készülnek a következőre. Most Bartók Parasztdalok című művét faggatják. Nagyon nehéz darab. Még a hivatásosak számára is megterhelő, ők azonban legyőznek minden akadályt. Egymást pártfogolják, egymást biztatják. Csupán azért, mert szeretnek muzsikálni, s örülnek, ha játékukkal örömet okozhatnak másoknak. Molnár Zsolt NÖGRÁD - 1$7t. júfros A, vosemop §
